2018. január 14., vasárnap

Radnai Tamás: Megtalálni Japánt

 Emlékszem pár éve elkezdtem olvasni, E-bookba a Levelek Japánból-t, csak aztán sosem fejeztem be. Feltehetően nem volt hozzá hangulatom, az e-book olvasóm is új volt még és nem nagyon voltam vele kompatibilis. Lehet amúgy, hogy előveszem majd újra a könyvet és belelapozok. Így voltak dolgok már, amik nem voltak újdonságok. Valamennyire emlékeztem arra, hogy mikor mentek ki Tamásék Japánba, és hogy ott mi volt, de elég felületesen.
 Jelen kötet sem túlzottan friss. 2012 is már 6 éve volt, és a könyv történésileg ez előtt játszódik jóval. Úgyhogy nem hiszem, hogy a legideálisabb arra, ha az olvasó a jelenlegi modern japánt akarja megismerni.
 Bevallom, nekem nem ez volt a célom, bár utazás előtt vagyok, tehát azért nem ártana frissebb könyvet is a kezembe venni (tervezem), de ennek a célja inkább csak amolyan ismerkedés a japánokkal, egy magyar ember szemén keresztül. És ezt igazándiból megkaptam. Maximálisan megkaptam azt, amiért a kezembe vettem. És végre egy könyv ami:



  1. Nem isteníti a Japánokat
  2. Nem is szidja halálára őket
  3. Ami bár nagyon szubjektív, de mégis azt érzem, hogy szeretett ott lenni, és jó volt neki ott, amikor éppen ott volt.
 Mert olvastam én már Japánról könyvet, amit magyar ember írt, de az olyan szinten negatív volt, hogy attól is elvette a kedvem, hogy Japánra gondoljak, meg hogy éljek egyáltalán. Ez a kötet nem cukormázasan rózsaszín, nem mondja, hogy tökéletesek (mert nem azok), de azt sem, hogy elvetemülten rosszak. Olyan arany középút az egész.
 A szumó nekem kicsit sok volt benne, de elfogadom, hogy Radnai Tamásnak ez ennyire fontos, hogy ennyire meg akarja osztani aprólékosan a szabályokat, és szinteket az egésszel kapcsolatban. Ezt a részt sem untam, szimplán a szumót annyira nem tudom értékelni, mint ő.
 Viszont minden egyéb nagyon érdekes volt. Hogy kinek ajánlanám? Akik szeretnek távoli országokról olvasni. Akiket érdekel japán, és az ott folyó dolgok (hát mondjuk úgy 20 évvel ezelőtti dolgok :D), akik szeretnek visszaemlékezéseket olvasni, és mindezt pozitív hangulatban.

 Ezzel a könyvvel, még a tavalyi Mini-Könyvklub decemberi fordulójára lógtam igazándiból. És ez volt az utolsó könyv, amit áthoztam idénre. Innentől, mindent amit elkezdek, azt idén kezdtem el és nem tavaly valamikor. (Még a Hirosige volt ami átcsúszott nagyon erre az évre).
 Remélem idén sikerül saját tapasztalatokkal gazdagodnom, Japánról. A költőpénz már megvan, az útlevél már útban van felém, már csak egy szájsebészet áll előttem, és utána foglalom is az utat. Irány Japán!!! :))))))) ÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚGGGGYYY Mennék már :D


Vélemények:

0 megjegyzés: