Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: október, 2015

Liebster blog díj 2.0

 A Liebster - díjat, már megkaptam Lobo-tól is, de most Szimirza is jelölt rá, akit érdekel az előzőre adott válaszok és kérdések, az itt elérheti. Mivel ott mindenfélére válaszoltam, így ebben a posztban, nem rakok fel kérdéseket, nem mondok magamról semmit, csak válaszolok Szimirza kérdéseire :) Íme: 1. Mi a legőrültebb dolog amit eddig tettél? Hmmm, elmentem szerepjátékos találkozóra, úgy hogy fogalmam sem volt, hogy jutok haza, a sok metróátépítés miatt. Amúgy a vége vicces volt, mert láttam egy villamost, rajta Kelenföld, és az ismerős volt, úgyhogy arra mentem. Hazaértem! Bár egyedül kóvályogni Budapesten nem vicces... 2. Mi az amit még milliókért sem tennél meg? Nem ölnék embert, állatot se(a pókot nem számítom bele, meg a csúszómászókat, azokat szegényeket, ha rossz helyen vannak irtom). 3. Melyik az a könyv, amelynek a szereplőjével a legjobban azonosulni tudsz? Jelenleg ilyennel nem találkoztam még. 4. Van olyan könyv amit soha nem

Suzy Welch: 10-10-10

 Az előző olvasmányomhoz képest ez a könyv borzalmasan vontatott és olyan érzéseket kelt bennem, mint amikor azért adnak ki egy könyvet az emberek, mert az ismerőseik váltig állítják, hogy ez itt a világmegváltó ötlet, és terjeszd az igét, mert akkor jobb lesz.  Sokkalta rosszabb a fogalmazása, mint a Jobban, mint valahának. Tudom, tudom más író, máshogy látja a világot, más a téma is részben. Mert az a szokásokról szólt, ez meg a döntésekről, és arról, hogy hogyan is döntsünk minden nagyobb probléma előtt. Nem tudom, hogy hányan vannak úgy, hogy bizonyos probléma ha felmerül akkor leülnek, és elemzik, hogy 10 perc, 10 hónap és 10 év múlva annak milyen hatásai lesznek majd az életükre. A formula persze jó, vannak emberek akiknek használ is feltehetően, de én nem látom ennek, így értelmét, ahogy leírta az írónő...  A lényeget persze igen, de ahhoz meg nem kell a varázsformula, amire idegesítően mindig 10-10-10 formulaként utal, vagy varázslatosan remek formulaként....meg egyediké

Ha már szokásformálás.... amivel elmaradtam

Igen,ha már a szokásokról olvastam, gondoltam, csinálok egy listát mivel vagyok elmaradva. Több könyvvel amúgy mint, amennyivel szabadna, hogy az ember elmaradjon. Ezek mind olyan könyvek amiket régen el kellett volna már olvasnom, és nem azért, mert én úgy döntöttem, hogy el akarom olvasni őket, hanem mert én Vállaltam, hogy elolvasom őket... Úgyhogy év végéig ők volnának az első tervek: A. M. Aranth: Cleadur – Dobszó a ködben A. O. Esther: A Mennyország Kulcsa   A. O. Esther: Az Életfa   A. O. Esther: Gombnyomásra 1.   A. O. Esther: Kristályfény   A. O. Esther: Megbocsátás Anthony Ryan: A vér éneke   Brian Wansink: Evés ész nélkül Cat Lavoie: Váratlan nyaralás Dan Wells: Fragments – Töredékek Dan Wells: Ruins – Romok Elizabeth Gilbert: A lélek botanikája Elizabeth Lesser: A Főnix szárnyalása Emma Chase: Behálózva Emma Chase: Fejvesztve Fejős Éva: November lánya Fredrik Backman: Az ember, akit Ovénak hívnak John Adams (szerk.): Sherlock Holmes le

Gretchen Rubin: Jobban, mint valaha

 Vannak könyvek amiket a borító miatt olvasok, vannak olyanok is, amiket a fülszöveg alapján (igen, mostanában már rászoktam, hogy elolvasom a fülszöveget), és vannak olyanok amiket a cím alapján gondolom úgy, hogy el akarom olvasni. Adott könyvet amúgy a borító és fülszöveg kombinációja miatt olvastam el.  Tetszet az, hogy a szokásokról, szokásformálásról, szokásokról való leszokásról (ez elég hülyén hangzik) szól. És mint minden ember én is rendelkezem rossz, negatív szokásokkal is. Rengeteg jó szokásom is van, de azért van pár amiről szívesen lemondanék, és van pár amit szívesen elkezdenék, de ahogy a könyv is írta, vannak olyan típusú emberek, akik szeretik a szokásaikat és a dolgaikat „holnap“ elkezdeni. És a holnap, mindig holnap lesz, és sosem lesz belőle ma, és halasztják, és halasztják, és telnek a napok, hetek, hónapok. Nos bennem van egy adag ebből is, de nem mondanám, hogy mindenben ezt tartom. Hisz eleve a személyes blogomat is azért indítottam, és olyan névvel, ami

Mijazava Kendzsi: Az Esti héja csillagképe

 Amikor láttam a könyvtárban, hogy hamarosan beszerzik, kicsit utána néztem. Azaz néztem volna, de egyetlen egy épkézláb helyet sem találtam az interneten ami, aki hallott volna már a könyvről. Pedig a címe gyönyörű, a címébe rögtön beleszerettem. Tehát vártam,vártam, hogy be is érkezzen a könyv és rögtön le is csaptam rá. A cím szép, a borító annyira már nem.  Borzalmasan szomorú történet arról, hogy a külsőségek mennyire számítanak, mennyire ki lehet rekesztve valaki, aki csúnya (szegény esti hája ronda, ezt az első mondat le is szögezi). A rondácska madár történetét meséli el a könyv, onnantól, hogy mindenki csúfolja, a héja megfenyegeti, hogy megöli, ha nem változtatja át a nevét, valami olyanra, amiben nincs a Héja szó, mert hát nem érdemli meg egy ennyire ronda madár, a héja fennkölt nevét. Becsülöm az Esti héjába, hogy igazándiból megmondta, hogy a nevet nem ő választotta, így meg sem fogja változtatni. És innentől a történet kicsit kaotikus, a „főhős“ repked, majd elhatáro

Liz Pichon: Az én csúcsszuper világom (Tom Gates 1.)

 Amikor kijött az Egy ropi naplója, akkor azt mondtam, oké, kell az ilyen, ez amolyan átvezető a képeskönyvek és a regények között. A gyerekek szeretik, mert vastag is, szöveg is van benne, és kép is. A rajzokkal is minden oké volt. Tehát a Ropi naplóját remek ötletnek tartottam. Aztán jött a Zizi naplója, itt már felsóhajtottam, de oké, kell a lányoknak is egy ilyen típusú könyvsorozat, jó lesz az. Aztán jött a Pálcikakutya, amit viszont már nem tudtam hova tenni, mert, hogy a kutyák nem hiszem, hogy olvasnak, a történet is borzalmas gagyi a rajzolás is pocsék. Utána láttam még vagy két-három fajta, ugyanerre a kaptafára készült könyvsorozatot. Annyira egy kaptafa, hogy még a könyv nagysága, kivitelezése is egyforma körülbelül, tehát ne kelljen messze menned, ha már elfogyott a Ropi. És akkor jött Tom Gates, puha borítóval, színes-rajzos előlappal, és azt gondoltam, talán ez már egy kicsit előrelépés a Ropitól a regényig tartó úton. Nos tévedtem. Egy roppant nagy mély ugrás.  Biz

Popper Péter: Érteni és elengedni

 Szeretem Popper Péter könyveit. Neki volt egy bizonyos humora, amivel kezelte a dolgokat, és így sokkalta érthetőbb módon volt képes elmondani azt, ami az emberek számára természetesnek kellene, hogy legyen, de mégsem az. Sajnálom, hogy sosem sikerült vele találkoznom, mert egy csomó kérdésem lett volna hozzá. És tudom, hogy ő úgy tudott volna rá válaszolni, hogy a fejemre csapok és felkiáltok, hogy basszus tényleg! Mert ő egy ilyen ember volt. Mert ő tudott valamit amit mindannyiunknak tudnia kellene, és ha tudnánk akkor a világ sokkalta jobb hely lenne.  A kötet sok olyan témát hozott fel, ami eddig is érdekelt, és most, hogy olvashattam róla, azt mondom kicsit jobban látom a dolgokat. Féltem, hogy teli lesz olyan történetekkel, amiket olvastam már, hiszen azért újat már nem tudnak mondani. Tévedtem, vannak még elég olyan történetek amiket nem ismételtek unásig a Popper Péter könyvekben.  Ami megfogott a könyvben, az amit a Magyar oktatásról mond, hogy sajnos most azt éljük,

Nyomozzunk Agathaval!

 Vannak sorozatok (főleg gyerekkönyveknél), ahol azért szeretem végigvinni a sorozatot, annak ellenére is, hogy nem az én korosztályomnak íródott, vagy esetlegesen nem tetszett annyira minden része, mint vártam. Az Agatha nyomoz című sorozattal is így vagyok. Vannak neki nagyon pozitív oldalai is, de nem az a kiemelkedően jó vagy szórakoztató gyerekkönyv. Olyan kisgyerekeknek való krimi, de ne akarj túlzottan belegondolni a dolgokba, mert akkor fennakadsz pár dolgon.  Tehát, szeretem ezt a sorozatot annak ellenére is, hogy: 1. Nekem senki se akarja bemagyarázni, hogy egy 12 és egy 14 éves gyereknek mindenki válaszol a kérdésére. 2. Ezeket a gyerekeket, még sosem akarták megölni, pedig olyasmikbe ártják bele magukat, amiben nem kellene. És hiába van ott Mr. Kent, mint az erő demonstráció, azért ő sem túlzottan okos. 3. Larry-t még sosem rúgták ki a titkos ügynök iskolából, annak ellenére sem, hogy tisztában vannak vele, hogy sík hülye az egészhez, és ha Agatha és Mr. Kent n

Liebster Blog Díj - 2015

 Be kell ismernem, hogy nem vagyok az a nagyon továbbküldős, és kitöltős ember. Mármint szívesen kitöltök mindent, csak általában nem időben, vagy sosem jutok el oda, hogy én magam jelöljek ilyesmire. Ezért is nem szoktam túlzottan book tageket (jól írom?) kitölteni. Valahogy nem hoznak lázba, kivételek persze vannak.  Ezt a díjat Lobo -tól kaptam. Itt is köszönöm szépen, hogy gondoltál rám. És ha már te olyan szépen összeszedted a szabályokat és hasonlókat, így azokat onnan copyztam. A Liebster Blog Award: - bloggerek adják egymásnak az online világban, lehetőséget ez arra, hogy olvasóik jobban megismerjék őket; - a kezdeményezés Németországból indult, innen a neve is, jelentése: kellemes, értékes, legkedvesebb, legédesebb, szeretetreméltó; - a lánclevelekhez hasonló módon terjed: ha valaki megkapja, továbbadja 5-10 másik kezdő bloggernek, hadd örüljenek ők is, hadd sütkérezzenek ők is a dicsfényben; - senki sem kötelez arra, hogy továbbadd a jelölést, de miért is

Ruth Symes: Bella Donna – Varázsözön (Bella Donna 2.)

 Jelenleg nem szenvedek olvasási válságban *lekopogom* Igazándiból jelenleg inkább az a baj, hogy rengeteget olyan könyvbe futok bele amit olvasni szeretnék. Független attól, hogy ez gyermekirodalom vagy felnőtt szórakoztató irodalom vagy éppenséggel ismeretterjesztő könyv. Bár végignézve a „mi van nálam éppen a könyvtárból“ polcomon azt hiszem, kiraboltam a gyermekkönyvtárat. Bocsi Sicc ;)  Amikor a gyerek könyvtárból kölcsönzöm mindig van egy olyan belső motiváció (oké a felnőttnél is), hogy gyorsan kellene elolvasni a könyvet, mert hát a gyerekek (felnőttek, felnőttes gyerekek és gyerekes felnőttek :D) várnak rá, ne heteljen-havoljon nálam a könyv. Ebből adódóan a rövidebbeket gyors ütemben ledarálom, a hosszabbakat meg nézegetem, és néha rám tör a visszacipelés láz és akkor olvasatlanul visszaviszem őket. Ez amolyan megsétáltatós dolog nálam, sokszor csinálom, bár próbálok leszokni róla.  A nagy ledarálásba került hozzám, a roppant édes borítóval megáldott Bella Donna sor