2018. október 18., csütörtök

Ábrahám Linda – Szántai Zsolt (szerk.): A hóoroszlán meséi

Szeretem a meséket, és szeretem Tibetet is, így egy tibeti mesegyűjtemény szinte tökéletes olvasmány lehet számomra. És szeretem, ha egy könyv meglehetősen szép. Nekem még a kemény borítós Novella kiadó által kiadott példány van meg, aminek alul mindegyik lapon végigfut ez a felhős, hullámos minta. És emellett egy csomó apró fejezet elválasztó kép is van benne. Ugyan a kemény borítás miatt és mert nagyobb, a másik kiadásnál, nem olyan egyszerű szállítani, de ha ügyes voltam, akkor a kisebbik táskámba is belefért! Méretével ellentétben, súlya viszont nem nagyon van, így egészen utazóbarát. Szerintem páran azért megbámultak amikor a buszon kiszedtem és olvasni kezdtem. Bár lehet, hogy az olvasás ténye hökkenti meg az embereket...

Külcsín: 5/5

 A történetek vegyesek, a legtöbbről nehéz lenne megmondani, hogy valóban tibeti-e. Nem kérdőjelezem meg Szántai Zsolt és Ábrahám Linda hozzáértését, csak azt mondom, hogy úgy keleten, és nyugaton is ismertek ezek a mesék. Legalábbis volt olyan, amire konkrétan tudok magyar példát mondani. A Kiskakas arany félkrajcára, ami nem darazsakkal, de jakokat megevő és pénzt visszakérő kakassal azért feltűnt. Emellett sok olyan van, amit szerintem a kínaiaknál is olvashatunk, a démonok, és a varázs tárgyak terén. Nagyon kevés mese kezdődött eleve azzal, hogy a Himalája lankáin, vagy Tibetben. Tehát ebből adódóan bárhol megeshettek, és mivel voltak olyanok amikről van emlékem így feltehetően olyan univerzális mesék inkább. Olyanok, amik mindenhol a nép száján forogtak.
 Ennek ellenére szerintem nagyon jó és kellemes az összeállítás. A legtöbb tanmese, amolyan a legfiatalabb fiú elment szerencsét próbálni, vagy az elátkozott királykisasszonyt megmentik, vagy démonok varázstárgyait gyűjti össze a főszereplő. Bár pont ez a mese végződött számomra meglepően. Mert ugyan igaz, hogy sokat beszélt a fiú, de miután mindenki megkedvelte, és esze is volt, hogy begyűjtse a cuccokat, mégis elkotyog mindent, amibe bele is hal... azt hiszem ennél az egy mesénél vontam fel a szemöldökömet, hogy wtf?
 De ettől eltekintve nekem tetszett, jókor olvastam, megvolt hozzá a kedvem és a hangulatom. És mivel kb. 1 maximum 3-4 oldalas volt egy-egy mese, így sokkal gyorsabban lehetett haladni és nem volt zavaró, ha olvasó jön, vagy éppen az, ha a buszon közeledik a leszállás ideje. Mert hipp-hopp adott történet végére lehet érni!
 Amiért mégis csak 4 pontot adok rá, az tényleg az, hogy ennél sokkal több (többször leírva) vártam a Tibet vagy Himalája, vagy valami utalás. Pl. Buddhista történet alig volt benne, pedig valahogy ezt is vártam, egy kis tibeti buddhista történet, egy kis Tibetben játszódó történet...

Belbecs: 4/5

Fülszöveg:

Okulni és nevetni magunkon mindig van pár percünk, mit örömest adunk ilyen mulatságra. Szeretjük látni magunkat állatok bőrében, magunkat, kik büszkén vagyunk bölcsek, titkon balgák, huncutul furfangosak, be ne vallva hazugok, ostobák és telhetetlenek. Mindeközben arra vágyunk, hogy csodatévők legyünk. És míg a tibeti meséket olvassuk, mindezek, s még sokkal többek is leszünk. A meséket felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt ajánljuk.





Könyv: Ábrahám Linda – Szántai Zsolt (szerk.): A hóoroszlán meséi
Kiadó: Sudhana
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2010
Oldalszám: 256
ISBN: 9789638896407
Fordította: Szántai Zsolt









Könyv: Ábrahám Linda – Szántai Zsolt (szerk.): A hóoroszlán meséi
Kiadó: Novella
Kiadás éve: 2005
Oldalszám: 252
ISBN: 9639442577
Kötés: Keménytáblás
Fordította: Ábrahám Linda, Szántai Zsolt

Könyv: Ábrahám Linda – Szántai Zsolt (szerk.): A hóoroszlán meséi
Kiadó: Novella
Kiadás éve: 2005
Oldalszám: 256
ISBN: 9789639442573

2018. október 17., szerda

28 héttel később - film - Spoileres

Előre leszögezném, hogy el fogom mesélni a sztorit, tehát aki ezután tervezi megnézni a filmet, az ne olvassa el, kivéve, ha úgy gondolja, hogy szereti előre tudni az egész történetet...
Én valamikor tavaly talán megnéztem a 28 nappal későbbet, ami meglehetősen tetszett. Legalábbis nincsenek olyan emlékeim róla, hogy atya úr isten, de rossz volt.
Ellenben erről a filmről, azt hiszem ez az egy emlékem marad meg, és az, hogy "mi a fenéért néztem én ezt meg?" Szeretem a zombis történeteket azért...
A Zombiháború című könyv volt életem első találkozása a zombikkal, és azt hiszem, hogy ezután kedvem szottyant, hogy kicsit több zombival találkozzam, mint előtte. Ennek hála néztem meg a 28 nappal későbbet, és emiatt került ez a sz*r is fel a várólistámra, mondván, biztos van közük egymáshoz, hogy talán a folytatása...de ezt csak így magamban mondogattam, aztán elfeledtem. Most, hogy a Walking Dead-et nézem (úgy ahogy), és random választok filmet a várólistámról, így ez is felkerült a szeptemberben nézősökhöz. És mivel szeretem a zombikat, hát utcu neki kezdjük el.
Hát... az elején nem értettem teljesen a koncepciót, mi van azokkal, miért nyitnak ajtót kisgyerekeknek, akiket zombik üldöznek, miért hiszik azt, hogy ez nekik jó lesz, de hát 5-10 perc alatt a szereplők 99% meghalt, vagy úgy tett mintha meghalt volna, és az egyetlen unszimpatikus, csórika élte túl, aki lazában minden erkölcsi dolgot elvetve mindenkit hátrahagyva és ha még akadályozza akkor meg is ölve menekült el. Azt zutty vágás. A nem normális kormány úgy dönt, hogy hát a zombik meghaltak 28 hét alatt, akkor mekkora jó döntés már visszatelepíteni a kontinensre az embereket. Úgy! Úgy, hogy még LONDONT sem tisztították meg, nem hogy egész Angliát...tök logikus, pacsi nekik, de legalább meghalnak!
 Mindegy is, ezzel még nincs probléma, de hát akkor már gyerekeket is hozzunk a kontinensre, akik szegények, kicsit fogyatékosan úgy gondolják, tökre poén a karanténból kimenni a NEM ELLENŐRZÖTT ÉS NEM TISZTA LONDONBA, mert hát kell kép a kiscsávónak az anyukájáról, mert már nem emlékszik rá. (és biztosan még a facebook feltalálása előtt vagyunk, és biztos nem volt semmi a netre felrakni, el kell a házhoz menni!), ehhez lopnak robogót, persze simán sikerül kimenni, mert két gyerek okosabb, mint 4 felnőtt. Bár észreveszi őket sasszem, de hát idő, míg ráérnek utánuk menni, ugyan... tisztában vannak vele, hogy a legveszélyesebb részre mászkál két gyerek, és azoktól kitelik, hogy minden sz*rt hazahoznak. Mindegy is, a kiscsávó meg a nővére hazament, természetesen betudtak menni a rejtett kulccsal, és mindent összeszedtek. Közben (rejtély hogy került oda), az anyuka is ott van, aki az elején elméletben már meghalt, de mégis él! Úgyhogy végül happy az egész, csak az orvos banda nem boldog.
 Merthogy! Kiderül, hogy az anyuka immunis a cuccra, mert megharapdálták, de mégsem eszik embereket. Rejtély az is, hogy akkor miért nem funkcionált kajaként... lehet nem finom. Tehát, immunis, a vére, de azért fertőz. Jön is az inkompetens férje aki otthagyta, és mivel ő már nagy májer lett, mindenhova be tud menni mert van kulcsa. (az a hülye aki ebben megbízik), mindegy is, megy meglátogatja a nejét, aki amúgy kikötözve fekszik, mert baromi nagy karanténban van(jah...hogy is jut be a hülye?), és ha már ott van akkor bocsánatot kér, hogy leszarta a nőt, és otthagyta kajának, és hát bizonygatja, hogy szereti. És bár karantén, lekötözés és villogó "ne érjé hozzá" jelek vannak, ő azért lecsókolja a csajt, aminek hála sikerül is meghalnia, majd feltámadni, majd kinyírnia a nőt... 5 percen belül. Ez egy gyors vírus! Amúgy ami még a vírus és a zombikban nem tetszett, hogy gyorsak...semmi zombis nincs bennük, azon kívül, hogy meg akarnak enni. Olyan, mintha drogosok lennének és te lennél az anyag, amit meg akarnak enni...
 Mindegy is, de csórika azért gyorsan kijut onnan, aztán elkezdi keresni a gyerekeit, hogy... hát gondolom, hogy megegye őket, mert ennél racionálisabb dolog nem jut eszébe. A kormány rögtön hoz legalább három hülye döntést.
1. zárd be őket olyan helyre (mindenkit), ahova amúgy be tud menni egy zombi.
2. lőj mindenkire, aki zombi
3. este van? Akkor lőj mindenkire, az a biztos
4. jah elfogyott az aki lő mindenkire, bombázd le az egész várost!
Amúgy egyik sem válik be természetesen. A sasszem, a dokinő, a kisfiú, a kislány és pár statiszta, akik időközben úgyis meghalnak kimenekülnek! Mint kiderült a nagyon okos és ügyes zombi apuka is. És akkor még sasszem haverja helikopterrel majd tervezi felvenni...hát csak a csávót akarja így van egy réten hentelős rész, amiben senki nem száll fel, aztán megbeszélnek egy tök messze lévő helyet, hogy majd ott felveszi őket. Doktornő természetesen közli, hogy mindegy ki éli túl, a kisfiúnak mennie kell, mert olyan a vére mint az anyjának. Ezzel a tudással a kedvenc értelmes karakterem (sasszem), meg is hal...aztán a doktornő is. És apuka még mindig él, és a belső gps-e viszi a gyerekek után, akiket aztán le is támad, a kisfiút megharapdálja, a nagylány meg megöli végül. Namármost... a kisfiú nem változik át! Mert olyan, mint az anyja, de rosszabb, mint egy leprás, mert rád köhög aztán zombivá leszel. De hát ez a tesóját nem érdekli. Elmennek a találka pontra és felkéredzkednek az Európába menő helikopterre, és persze a katonát nem érdekli, hogy amúgy már véreres a szeme a kisfiúnak, és feltehetően zombi. Azért ő elviszi a franciákhoz...és vágás...mindenki zombi, menekül, vagy meghalt, mert ilyen okosak az emberek.

Tehát ez egy borzalmasan rossz film volt, egy ilyen szempontból tök logikus lezárással, de az a lényeg, hogy...  a filmben senki nem tud gondolkodni és mindenki hülye...aztán csodálkoznak, hogy meghalnak!
Már amúgy csak egy újabb 28 héttel később, kipusztult Európa, és Ázsia és Afrika (ide áttudnak könnyen jutni a zombik), hogy jutnak a zombik az USA-ba... komolyan... biztos lenne valami hülye aki átviszi őket ...vagy csak egy zombit...vagy csak egy vírust... hogy ők se maradjanak ki a jóból :D
Az év egyik legsz*rabb filmje volt... atyaúristen!!!

2018. október 15., hétfő

Oliver Burkeman: Túladagolt boldogság

Ha valaki olvassa a blogomat, akkor észrevehette, hogy arányaiban elég sok önsegítő könyvet olvasok. Amiket vagy nagyon szeretek, vagy nagyon utálok. Általában amúgy ez a két véglet van nálam főleg ilyen téren. Egy regény ugyanis lehet jó, olvasható és borzalmas is. Önsegítő könyveknél az embernek ennél...másabb elvárasai vannak.
 Nem mondom, hogy nagyobbak az elvárások, hisz a regénytől azt várom szórakoztasson, tehát ott is nagy az elvárás. Az önsegítő könyveknél nem hátrány, ha szórakoztat, és nem alszom be egy fejezet után, de itt nekem inkább az az elvárásom, hogy elgondolkodtasson, mutasson valami újat, és lehetőleg váltsa meg a világom. (hozzátenném, hogy eddig önsegítő könyvet...vagy bármely könyvet, ami megváltoztatta a világom, egyetlen egyet olvastam...ez azért durva).
 A Túladagolt boldogságot már vagy 3. alkalommal hoztam ki a könyvtárból. Sőt, nem hoztam ki, amikor elkezdtem végre olvasni. Csak éppen unalmas volt amit olvastam, és belelapoztam, mert tök cuki a borítója, és amúgy is szkeptikus vagyok azzal, ha le akarják rombolni a pozitív gondolkodásra tett kísérleteimet, így úgy döntöttem, hogy csak akkor viszem haza (...3-szorra), ha meggyőz az első x oldalon ami belefér a munkaidőben olvasásomba. Nos meggyőzőtt, úgyhogy kikölcsönöztem, hazahoztam, és pár nap alatt át is rágtam rajta magamat.
1. nem rombolja igazán le a pozitív gondolkodást, csak más megvilágításba rakja. Inkább amolyan józan paraszti észt mutat, és felmutatja, hogy sok a hülye amerikai. Bocs kedves Amerikaiak! Bemutatja, azt hogy mennyire képes egy-egy önsegítő praktika totálisan kimosni a buta emberek fejét.
 Ilyenkor amúgy megnyugszom (amikor ilyet olvasok), hogy nem vagyok annyira buta. Ugyanis én a pozitív gondolkodást, vagy a vonzás törvényét is bizonyos távolságból szoktam figyelni és alkalmazni. Nem támaszkodom maximálisan rá. Hiszem, hogy van ereje és van befolyásolása az életünkre, de azért nem bízom rá az életemet. Nem sétálok át csukott szemmel a zebrán azt mormolva, hogy bevonzom, hogy ne csapjanak el. Ez csak egy sarkított példa. De a könyv többször is vázolja, hogy milyen durva szinten képesek emberek ebben hinni...és be kell látnom, hogy az már ijesztő.
2. Több oldalról közelíti meg a dolgot, és rengeteg, számomra ismeretlen felfogást hoz példaképpen. A sztoikusokról sem hallottam még, így roppant érdekes volt számomra az a fejezet is. Eckhart Tolle
neve nem volt már teljesen ismeretlen nekem, de itt azt kell mondanom, hogy egészen szimpatikus lett. Eddig ezzel a most hatalmás cuccal nem igazán vett rá arra, hogy olvassak tőle. De az író is ajánlja az Új Föld-et, aztán utána még egy könyvben ajánlották, úgyhogy kénytelen leszek most már azt is olvasni :)
3. Igazándiból nem akar semmiről sem meggyőzni. Nem mondja ki, hogy hülye aki ebben és abban hisz, de vázolja minden ilyen teória árnyoldalát, vagy azt, hogy mondjuk egy laikus miért is nem látja át a dolgokat. Vázolja persze azt is, hogy Amerikában mennyire megy a parasztvakítás, holmi Motivációs tréningnek álcázva, meg az a sok agymosás, ami ilyenkor megy, mondván, hogy a csordaszellemnek hála sokkal egyszerűbb befolyásolni mindenkit.
4. Mindent ki is próbál. Minden teória vagy hasonlót személyesen megnézett, kipróbált, aztán mondott véleményt a dologról. Volt elvonuláson, beszélt Tolle-val, vagy elment a sztoikusok "vezetőjéhez", és elbeszélgetett vele. És ez nekem tök pozitív volt. Mert nem a levegőbe beszélt, ott volt, kipróbálta, valami tetszett neki, valami nem, de nem húzta le, szimplán bemutatta azt is, hogy hát, azért van amit meglehet kérdőjelezni benne.

Igazándiból borzalmasan kellemes volt olvasni a könyvet. Nem ömlengett, nem ismételte magát százszor, és elég tág köröket mutatott be. Amolyan alternatívákat, ha éppenséggel nem a Titkon, vagy egyéb vonzás törvényén akarsz megrekedni. Jó volt olvasni, a kétségeiről, és a próbálkozásairól, és meglehetősen kellemes az írásmódja. Bánom, hogy nem előbb olvastam, bár az is igaz, hogy ha nincs mögöttem ennyi pozitív és vonzás törvényes könyv, akkor lehet nem értettem volna, mi az amit károsnak tart. A vak hitet valamiben, amit nem is tudsz bizonyítani. A vak hitet, hogy így konkrétan lelépsz a semmibe, és bízol benne, nem esik bajod....a vak hit sose jó.
 Hinni kell és hinni jó, de mértékkel. Tudni kell, hol megy át az egész már fanatikusan rágörcsölős dologgá...és akkor abba kell hagyni.
 Rengeteg önsegítő könyvet olvastam, és fogok is még (igen, várom a megváltást), és ettől nem is vette el a kedvemet ez a könyv sem. De felkeltette az érdeklődésemet egy csendes elvonulásra, vagy a sztoikus megfigyelésre, és ez tök jó.

Belbecs: 5/5
Külcsín: 5/5

Beismerem, cuki a borító, és ez tetszett meg elsőnek...igen, néha nagyon felszínes dolgoknak hála választok olvasnivalót. Elég egy jó cím, egy jó borító és tádám. De most, legalább egy jó élmény is van mögötte. Jó volt, köszönöm, hogy olvashattam, és olvassa más is. Azok is, akik nagyon önsegítő könyvesek, és azok is, akik viszont ezt a műfajt rühellik. Mert ez relatíve bemutatja, lerombol pár tévhitet, és kapunk egy jó vázlatot, miben hisz az aki hisz az ilyesmiben.

Fülszöveg:

A ​sikerhez a kudarcon, a nyugalomhoz a szorongás elfogadásán keresztül vezet az út – avagy hogyan segíthetünk magunkon radikálisan új módszerekkel?

Az önsegítő könyvek nem működnek. A gazdagság – már ha egyáltalán sikerül elérnünk – nem feltétlenül jár együtt a boldogsággal. A szerelem, a családi élet és a munka gyakran éppen annyi nehézséget okoz, mint örömöt. Még abban sincs közöttünk egyetértés, hogy mit jelent a „boldogság”. Hiábavalóan hajszoljuk hát? Vagy csak rosszul közelítünk hozzá? 
Oliver Burkeman Keleten és Nyugaton, régi szövegekben és távoli tájakon kutakodott, hogy könyvében olyan különleges embereket mutathasson be, akik egyedien és meglepő módon gondolkodnak az életről. Legyenek bár kísérleti pszichológusok, a terrorizmus szakértői, buddhisták, gyakorlatias üzletemberek, görög filozófusok vagy modern guruk, abban valamennyien egyetértenek, hogy mind egyéni, mind társadalmi szinten a boldogság szüntelen hajszolása tesz minket boldogtalanná. Pedig máshogyan is eljuthatunk a boldogsághoz és a sikerhez. Méghozzá a kudarc, a pesszimizmus, a kockázat és a bizonytalanság elfogadásával – még ha általában épp ezeket igyekszünk is elkerülni. 
A gondolatébresztő, meghökkentő, ugyanakkor humoros mű az intelligens ember kalauza a boldogság sokszor félreértett fogalmának megértéséhez.

Méregtelenítő kúra az önfejlesztő könyvek áldozatainak 
The Guardian





Eredeti mű: Oliver Burkeman: The Antidote
Könyv: Oliver Burkeman: Túladagolt boldogság
Kiadó: Libri
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2016
Oldalszám: 242
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9789633109168
Fordította: Gyárfás Vera
Megjelenés időpontja: 2016. szeptember 20.

2018. október 11., csütörtök

Kath Stathers (szerk.): Bakancslista

Kevés olyan könyv van, amiért én hajlandó lennék 7.500 forintot adni. Tudom, hogy ha ezért a könyvért kiperkáltam volna ezt az összeget, akkor végtelenül nagy pocsékolásnak éreztem volna az egészet. Mégis, így, hogy a könyvtár megvette, nem érzem azt, hogy a könyvtár pocsékolná a pénzét. Ugyanis, pont az ilyen drága könyvek azok, amiket pláne érdemes előbb elolvasni, aztán, ha tényleg olyan, akkor meg is venni.
 Nos, nekem ez az a könyv lett, amit nem akarok ezek után megvenni. Annak ellenére, hogy amúgy egy igazán szép kiadványról van szép, és amikor megláttam a megjelenéseknél, azt gondoltam, hogy ez egy remek kis válogatás lesz majd, és egy csomó jó ötlettel inspirálódhatok belőle, vagy legalábbis csorgathatom a nyálam, hogy ide vagy oda de jó lenne még ebben az életben elmenni. Nos ez az érzés elmaradt.
 Nem mondom, hogy nem igényes a kiadás, csak azt mondom, hogy ha az ember nekivág egy 1000 listának, akkor tudja már az elején is, hogy ez marha nehéz lesz. Nehéz ugyanis úgy 1000 helyet és elfoglaltságot találni, hogy az ne legyen néha borzalmasan felszínes, vagy hétköznapi, vagy éppen olyan színen elrugaszkodó, hogy ha nem milliárdos vagy, akkor felejtsd is el. Amúgy van pár olyan, ami ha gazdag vagy de nincs x országban kapcsolatod, akkor is felejtsd el!
 Tudom, hogy azért a világ egészére lebontva össze lehet kaparni valamit, hisz most is sikerült, és amúgy Patricia Schultz: 1000 hely, amit látnod kell is megjelentetett már 11 éve egy hasonló könyvet, tehát nem lehetetlen, de azért nehéz. És én úgy emlékszem, hogy az 1000 helyesnél legalább tényleg helyek voltak, és országokra lebontva. Azt amúgy nem olvastam még, de már bele-bele lapoztam, meg megnéztem mit kéne Japánban látnom :D
 Nos, tehát elhiszem, hogy 1000 dolgot összeírni, világ színvonalban is strapa, talán lejjebb kellett volna adni a mércét. Lehetett volna 500 dolog, 500 hely és még akkor is feltehetően teli lett volna sántító dolgokkal. Az 1000-nek ugyanis a jó 85% olyan, amit egy átlag halandó soha nem tudna teljesíteni. És tudom, hogy a könyv nem azt mondja, hogy te, mint milliárdos akárki mindet tedd meg. De azért úgy gondoltam, hogy 15%-nál több az amit halandóknak írnak. Nagyon sok olyan került bele, ami extrém sportot igényel, vagy volt olyan is, ami amúgy törvénysértést. (valamelyik szigeten valahova felmenni. Nyáron olvastam a könyvet, nem jegyeztem meg, de oda volt írva, hogy amúgy törvénytelen oda felmenni). Vagy éppen minimum egy helikoptert igényel, meg egy expedíciós csapatot... és igen, az ilyen sántító dolgok nekem nagyon élvezhetetlenné tették a dolgot.
 Emellett persze benne volt az, ami mindenféle ilyesmi könyvben benne van. Szép helyek, vagy dobj pénzérmét az x y szökőkútba és kívánj, és hasonlók, amiket tényleg el tudsz képzelni és nem csak azért, mert egy kontinensen vagy vele.
 Ami tetszett is meg nem is, az a felosztás. Hosszúsági és szélességi körök alapján haladt a könyv tematikája, ebből adódóan vannak országok, amikben megtenni való a könyv körülbelül négy különböző fejezetében volt. Értem a koncepciót és valahol tetszett is, de ha pl. Japánban lévő dolgokat keresel, akkor szentségelsz és a névmutatót böngészed, hogy rálelj arra, mert hát Japán pont a hosszú országok egyike, ami elején, közepén végén is van a könyvnek. Juhé! :D
 Amúgy a könyv nem olvasó barát. Borzalmasan nehéz, és lehúzza az ember kezét olvasás közben. Ágyban olvasni szerintem nehéz, és veszélyes, buszon meg  kb. lehetetlen, kivéve, ha jó kitámasztód van...az elötted ülő nem annak számít!
 A képek szépek, de szerintem nem ér az egész könyv annyit, amennyit elkérnek érte. A fényes lap drágít az egészen, és bár szép és elnézegeti az ember, azért ennyit nem ér.
 De voltak szép helyek benne, és persze néha azt mondtam, hogy hát Kanadába még el kéne jutni, és de szép lenne, de azaz igazság, akkor sem azt csinálnám ott, amit a könyv ajánl. Nem autóznám végig Kanada útjait, sem Amerika útjait, sem semmi ilyen... Leülnék egy tó mellé és szépen okosan néznék ki a fejemből, és magamba szívnám azt a rengeteg szép dolgot, amit látok és átélek.
 Bánom-e, hogy elolvastam? Nem, semmi esetre sem. Borzalmasan sokat spórolt nekem a könyvtár azzal, hogy megvette. Ugyanis, ha nem vette volna meg, még legalább két évig azon enne a fene, ahányszor feljön a frissembe, vagy éppen szembejön velem, "hogy én ezt el akarom olvasni, hogy biztos teli van remek dolgokkal, és nekem ez kell". Így viszont, hogy olvastam már, rá kell jönnöm, hogy nem nekem íródott. Ez olyasvalakiknek valók, akik nagyon extrém dolgokat szeretnek csinálni, vagy edzeni akarnak egy szerintem 3 kg-os könyvvel...

Belbecs: 2/5
Külcsín: 4/5
A szépségét nem kérdőjelezem meg, csak a hasznosságát.


Fülszöveg:
"Egész életünkben álmodozunk. Hétévesen szeretnénk kedvenc énekesünk mellett állni a színpadon, tizenhét évesen pedig már Kiotó cseresznyefái alatt sétálgatnánk. Be nem teljesült vágyaink listáját – a 2007-ben bemutatott Bakancslista című mozifilm hatására – ma már bakancslistának nevezzük. Sohasem késő valóra váltani az álmainkat! Ezer tippünk segítségével bárki belevághat élete kalandjába.

Ez a különleges, szórakoztató kalandokat kínáló válogatás egyaránt tartogat tippeket a sportos kihívások kedvelőinek, a szélesebb látókörre vágyóknak, a más kultúrák iránt érdeklődőknek és a páratlan ételek rajongóinak is. A Bakancslista tökéletes ajándék annak, aki szeret utazni, hiszen a cseh üvegfúvástól kezdve az új-zélandi delfinekkel pancsoláson át rengetegféle utazási kalandon kalauzol végig. Hogy mitől lesz valami olyan fontos, hogy a bakancslistára kerüljön? Attól, hogy még nem tettük meg, de egész életre szóló emléket remélünk tőle."





Könyv: Kath Stathers (szerk.): Bakancslista
Kiadó: Scolar
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2018
Oldalszám: 496
Kötés: Keménytáblás
ISBN: 9789632448114
Fordította: Farkas Melinda, Sziklai István
Megjelenés időpontja: 2018. február 23.

2018. október 8., hétfő

Oprah Winfrey: Amit biztosan tudok

 A könyvet már akkor kiszemeltem magamnak, amikor még csak könyvtárközivel volt nálunk elérhető. És mivel akkor nem volt idő arra, hogy a kölcsönzési időbe még én is elolvassam, hát feledésbe merült. De aztán megvette a könyvtár idén, és nézegettem-nézegettem, aztán rászántam magam arra, hogy előjegyezzem, mert éppen úgy éreztem, hogy nekem ez kell.
 Az olvasó aki visszahozta (éppen nálam), kifejtette, hogy ő nagyon ritkán vesz meg könyveket, és hogy erre a könyvre alig egy napja volt, mert amikor hosszabbított volna dobta vissza a rendszer, hogy előjegyzett és nem tudja, de így is ledarálta. És éppen azon gondolkodik, hogy meg kellene vennie, mert annyira kellemes kisugárzása van a könyvnek, és hogy újra és újra felcsapná valahol, és az olyan léleksimogató érzés lenne.
 Nos nekem több sem kellett, ha már előjegyeztem ki is kölcsönöztem, és nem halogattam. Ilyen ajánlás után amúgy sem szabad halogatni könyveket.
 Tartom, hogy nagyon jókor érkezett hozzám, mert nagyon befogadó voltam a mondanivalójára. Kellemes kis szösszenetek vannak benne az élet több területéről. Ami szép lassan körbejárja a fontosabb témákat, életet, életfelfogást, hálát, elkötelezettséget, hálát, tiszteletet és mindenféle remek dolgot.
 Mindegyik fejezetben úgy 10-15 írás van (tippelek, már nincs nálam a könyv), éppen elég, hogy körbejárja amit az írónő közölni akart. Mivel ezek régebbi írásai, így csapongás is van néha az időben. De nem éreztem zavarónak cseppet sem. Olyan volt, mintha leültem volna pár percre vele szemben, és elbeszélgettünk volna az adott témáról, hozott volna egy-egy élettörténetet a saját életéből, hogy milyen nehézségek és milyen csodák voltak amik a mába vezették. Roppant kellemes személyiségnek ismertem így meg. Őszinte leszek, a neve nekem annyiban mond bármit is, hogy már hallottam, és annyit tudtam, hogy valami amerikai tévés nő, de ennyi. Egyetlen egy részt sem láttam a showból amit vezetett, sem annak témájáról nem tudtam. Most majd feltehetően kicsit jobban belevetem magam, mert borzalmasan szimpatikus!
 Az egyes írások átlagosan fél oldaltól három oldalig terjednek, függően, hogy mennyit akart beszélni arról a dologról. Nem egyhuzamban olvastam, bár feltehetően úgy is simán ment volna, és nem lett volna rossz. De mindig  egy-egy nagyobb résznyit olvastam egy nap, így beosztva és széttagolva a témákat magamban. Azt hiszem így volt a legjobb!

Belbecs: 5/5
Jókor jött, és jó volt. Amúgy ő volt rövid időn belül a harmadik aki Eckhart Tolle: Új Föld című könyvét emlegeti, úgyhogy azt hiszem kénytelen leszek abba is belevetni magam, mert ha már háromszor olvasom, hogy ez mekkora hatással volt az adott íróra... akkor lehet érdemes.


Külcsín: 5/5
Nekem tetszik ez a minimál borító. Semmi csicsa, olyan kis aranyossá teszi, ahogy belül a kis minták is kellemes összhatást biztosítottak. Jó volt kézbe venni :)


Fülszöveg:
A ​filmkritikus Gene Siskel megkérdezte Oprah Winfrey-t: „Mi az, amit biztosan tud?"
Ez a kérdés arra késztette Oprah-t, hogy számot vessen életével, és az O, The Oprah Magazine-ban elindította „Amit biztosan tudok" című rovatát. Az elkövetkező tizennégy évben hónapról hónapra megjelentetett egy-egy írást a fenti címen. Ezekben az években vonult vissza, és hagyott fel a The Oprah Winfrey Show-val (ami a maga nemében a legnagyobbra tartott műsor a televíziózás történetében). Ekkor alapította meg saját televíziós hálózatát, lett Amerika egyetlen fekete milliárdosa, kapott tiszteletbeli doktori fokozatot a Harvardon és Elnöki Szabadság Érdemrendet. Jöttek-mentek életében a barátok és kollégák, ekkor vesztett el házi kedvenceket és nevelt helyettük újabbakat, és ekkor ünnepelte meg ötvenedik, majd hatvanadik születésnapját. Mind ez idő alatt végig lelkesítő, bölcs tanácsokkal szolgált az élet dolgairól ebben a rovatban. E bölcsességeket és gyöngyszemeket átdolgozott formában, egy kötetben először veheti kézbe az olvasó. Az Amit biztosan tudok egy gyönyörű könyv, tele szívet tápláló felismerésekkel. A témakörökbe foglalt esszék – öröm, rugalmasság, kapcsolatok, hála, lehetőség, áhítat, tiszta fejjel, hatalom – ritka bepillantást nyújtanak a világ egyik legkülönösebb asszonyának világába. Őszinte, megrendítő, lelkesítő, felemelő, erőt sugárzó szavaiban az a fajta bölcsesség és igazság csillan meg, amire olyannyira szomjazik minden olvasó. A szerzőről Médiabefolyását felhasználva Oprah páratlan kapcsolatot alakított ki a legkülönbözőbb emberekkel szerte a világon. A felsőfokban emlegetett, díjnyertes The Oprah Winfrey Show háziasszonyaként és producereként huszonöt éven keresztül szórakoztatta és gondolkoztatta el nézők millióit. Világhírű médiajelenség és filantróp, napjaink egyik legnagyobb tiszteletben tartott és legkörülrajongottabb közéleti személyisége.

Eredeti mű: Oprah Winfrey: What I Know for Sure

Eredeti megjelenés éve: 2014

Könyv: Oprah Winfrey: Amit biztosan tudok
Kiadó: Édesvíz
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2014
Oldalszám: 212
Kötés: Keménytáblás
ISBN: 9789635293612
Fordította: Béresi Csilla

Ebook:
Könyv: Oprah Winfrey: Amit biztosan tudok
Kiadó: Édesvíz
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2014
ISBN: 9789635293704
ISBN: 9789635293698
Fordította: Béresi Csilla


2018. október 4., csütörtök

Harry ​Potter – Mézesfalás

Új könyv a könyvtárban, amit rögtön le kellett stipistoppolnom! A Harry Potter téma nálam állandó, az, hogy nem olvasom folyamatosan újra, vagy éppenséggel nincsen meg minden kötete nekem, nem jelenti azt, hogy ne rajonganék érte.
 Így rögtön kézbe is vettem, tekintve, hogy nem egy vaskos könyvről beszélünk, egy jó negyed óra múlva már el is olvastam, és ki is szagoltam.
 Most, mielőtt a bejegyzést írni kezdtem, néztem rá molyon és meglepett az 58 %. Értékeléseket direkt nem olvasok, míg nem írom meg a posztot, így sajnos fogalmam sincs mi okozza ezt a borzalmasan lehúzó százalékot.

Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy ez is egy újabb bőr, amit le akarnak húzni a Harry Potterről, és igazándiból nem ad semmi extrát, csak a könyvekből vagy filmekből vettek ki képeket és szövegrészleteket, és ennyi. Na igen, ha ennyi lenne, de mint ahogy az alcím is mondja, illatos könyv. Bár talán jobb és bölcsebb lenne, hogy szagos könyv. Nem tudom amúgy, hogy mennyi ideig maradnak meg az illatok. Tekintve könyvtári példányt olvastam, biztos vagyok benne, hogy aktívan fogják dörzsölgetni a szaglókorongokat a könyvben a gyerekek (és borzadnak néha el), és így gyanús hogy hamar "hajdan volt illatos könyv" lesz csak. De például egy Harry Potter fannak, aki oda van mindenért ami Harry Potter tök jó meglepetés lehet, független kortól.
 Én még emlékszem a mindenízű drazséra, még a bátyámtól kaptam, és tényleg voltak förtelmesen sz*r ízű cukorkák, aztán kiderült, hogy a szervezetem ezeket az ízanyagokat amúgy sem fogadja boldogsággal, így igen sokáig kitartott azaz egy doboz. (meg feltehetően egy fura ízű után az ember, mindent gyanúsnak érez...de komolyan!!)
 A könyvnél az volt, hogy én marha bátor vagyok, és feltételeztem, nem lesznek durvák a dolgok, hogy a hányás szagú kis lapocska nem is hányás szagú... de basszus amúgy az, életem leghülyébb ötlete volt ezt a könyvet úgy olvasni, hogy minden hülye "illatot" megszaglásztam. Itt is piros pont azért, hogy a végére a mentolos maradt, és nem egy okádék szagú cuccal búcsúzunk el a kötettől :D.
És mivel a mentolnak imádom az illatát (az ízét nem), így pozitív érzelmekkel csuktam be a könyvet.
 Nem mondom, hogy kellene itthonra, de amúgy néha biztos fellapoznám, csak poénból. Nekem az ötlet nagyon tetszik, igazándiból nagyjából a "híresebb" Harry Potteres édességeket felhozták ők is, és a legtöbbtől nem is fordult fel a gyomrom. Simán el tudom képzelni a Harry Potter kötetekkel szinkronban olvasni, hogy az említett édességet gyorsan meg is szagolhassa az ember... hmm...Szerintem jó ötlet.
 Tehát igen, persze újabb bőrt húztak le a sorozatról, de szerintem egészen kreatívan.



Külcsín: 4/5
Nekem tetszik a borító, az émelyítő rózsaszínével együtt is. A belső képek, és szöveg elrendezésével viszont már nem vagyok annyira megbarátkozva. Olyan összecsapott lett, pedig azért lehetett volna ez jobb is.

Belbecs: Mit értsek ez alatt?
Nehéz pontozni, mert az illatok miatt tökjó, de amúgy azon kívül nincsen beltartalma. Az öt pontot sokallnám, viszont nem is akarom ilyen szinten lehúzni. A fanok egy része nagyon szeretni fogja, a másik része nagyon nem. Nekem bejött.


Fülszöveg:
A Harry Potter-filmek tele vannak lenyűgöző és ínycsiklandó édességekkel.
De nem kell a Mézesfalásig menned, hogy megismerd ezeket a finomságokat: kapard le a védőréteget a lapokról, és már érezheted is az édességek illatát!
Éld át újra Harry Potter történetének ínycsiklandó pillanatait ezzel a gyönyörű, illatosított könyvvel, amelytől mindenkinek összefut a nyál a szájában!






Könyv: Harry Potter – Mézesfalás
Kiadó: Libri
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2018
Oldalszám: 24
Kötés: Keménytáblás
ISBN: 9789634373131
Megjelenés időpontja: 2018. július 27.

2018. október 3., szerda

Tibeti és Kínai közmondások

Idén eléggé bevásároltam a Könyvudvarban közmondásos könyvekből. Meglehetősen jó áron árulták, és amúgy is szeretem az ilyesmit. Bár arra is rájöttem, hogy töményen néha meglehetősen sok az amit egy ilyen kötet tartalmaz. Feltehetően olyasminek lenne jó, hogy egyszer-egyszer felcsapom és csak pár okosságot olvasok belőle.
 De mivel az Amit Főztél ... kihívás szerint nekem el is kell olvasnom, amit idén beszerzek, így én ezeket általában együltő helyemben ledaráltam.
 Persze egy-egy kötet közt kihagyok egy hónapot, vagy kettőt, hogy azért ne fulladjak bele a közmondásokba. És míg egy népcsoportét olvasom, addig nem kezdek bele másikba, mert nem akarom keverni a dolgokat.
 Az egyhuzamban olvasás előnye az, hogy nagyon hamar rá lehet találni, a majdnem teljesen egyforma közmondásokra. Hogy mennyiféleképpen képesek voltak ugyanazt kifejezni a régiek. Persze ismerjük be, hogy a fordítás valamennyit feltehetően torzít is a dolgon, de még így is egy jó kis betekintés egy-egy népcsoport régi világfelfogásában.
 A Kelet kiadó gondozásában megjelent kötetek, meglehetősen szép külsőt kaptak, így már az is megmelengeti a szívet, hogy kézbe vesszük a köteteket. Amúgy a polcon is remekül mutat (ami nekem egy mellékes plusz, de vannak emberek akiknek ez tényleg fontos :D), tehát sokat adott a kiadó arra, hogy szép köntösbe bújtassa a válogatását.
 Abból kiindulva, hogy a kiadás után 7 évvel már harmad áron... negyed áron árulja a Könyvudvar, azt kell feltételeznem, hogy sajnos a magyar közönség, nem volt annyira vevő a közmondás gyűjteményekre. Pedig szerintem nagyon jó dolog, ha beleláthatunk abban, miben gondolkodunk másképpen és miben vagyunk hasonlók másokhoz. Ugyanis a közmondások meglehetősen nagy réteget fed le.
 Én 5 ilyen kötetet vettem, ebből 4-at már olvastam. A kínai, tibeti, koreai és japán közmondásokat már olvastam, az indiai még hátravan, de arra is sor kerül a közeljövőben. (már csak a kihívás miatt is). Ebből a két kötetből amúgy a tibeti jobban tetszett, közelebb állt hozzám, mint a kínai, de ennek ellenére, mind a kettőbe találtam kedvenc idézeteket, és pár olyat, amin bőségesen el lehet gondolkodni.
 Ami még nagyon tetszik a kötetekben azaz, hogy a végén egy jó kis összefoglaló van. Itt is ajánlom azt, hogy ezzel kezdjünk. Ugyanis rengeteg olyan információt ad, ami jobban érthetőbbé teszi az egész kötet tartalmát, egy-egy közmondást. Én a koreai után éreztem főleg azt, hogy "basszus előbb kellett volna ezt olvasni", így a tibeti és a kínai közmondásoknál, már előbb az utószót olvastam el és csak utána a közmondásokat.
 Azért remélem, hogy több keletje lesz a könyveknek, mert elég gyér molyon ez a 4-5 olvasás egy-egy kötethez. És nem tudom elhinni, hogy ennyire nem szoktak az emberek közmondásokat olvasni. Én régen is szerettem az ilyeneket, most meg pláne, és nem csak azért, mert hirtelen ennyit kell lenyomnom egy évben :D

Külcsín: 5/5
Maximálisan elégedett vagyok a könyvek kinézetével, tartósságával, méretével és belső elrendezésével (csak az utószót előre raktam volna).

Belbecs: 5/5
 Mivel én szeretem a közmondásokat így nekem tetszik. Merem ajánlani azoknak akik szintén így vannak ezzel, illetve, ha nem is akarnak mindegyikbe belelesni, azért nem ártalmas, ha azon nép közmondásait elolvassák, akikhez kicsit közelebb érzik magukat. Ezért olvastam a Japán közmondásokat először... így belegondolva, az tetszett a legkevésbé :D




Könyv: Sári László (szerk.): Kínai közmondások
Kiadó: Kelet
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2011
Oldalszám: 188
Kötés: Keménytáblás
Fordította: Gulyás Csenge, Harkány Julián







Könyv: Sári László (szerk.): Tibeti közmondások
Kiadó: Kelet
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2009
Oldalszám: 190
ISBN: 9789638807847
Fordította: Harkány Julián