Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: november, 2014

2014 Karácsonyi nyereményjáték - A szabályok

 Sokat gondolkoztam azon, hogy milyen nyereményjátékkal ünnepeljem a Karácsonyt, az Év végét. Nem vagyok híve a „lájkolj itt, lájkolj ott, lájkold a harmadunakatesómat” kérő játékokért, ezért megnyugtatok mindenkit, nem kell lájkolni, sőt a blogomat sem kell követni. Persze, ha követed örülök, mert az mindig jó, de nem elvárás.  Volt már olyan karácsonyi játék, hogy kérdésekre kellett felelni, volt, hogy borítókból kivágott képekről kellett rájönni, melyik könyvet takarja, volt, hogy karácsonyfákat kerestetek. Nos, idén adventi naptárrá válik a blogom. Minden nap új poszt kerül fel, karácsonyról, vagy könyvről (aminek nincs köze a karácsonyhoz). 24-én az utolsó. Mindegyik posztban lesz feladat, vagy kérdés, amit majd EGYBEN kell elküldeni December 29-e éjfélig. Aki megfejt mindent helyesen, belekerül a kalapba, a kalapból 30-án kihúzok három nevet, ők azok a mázlisták akik nyernek, nekik 2014. December 31.- e éjfélig lesz idejük felvenni velem a kapcsolatot, ha nem teszik akkor

Jill Tomlinson: A tyúk, aki soha nem adta fel

Kiadó : Pagony Kiadás helye:  Budapest Kiadás éve:  2014 Oldalszám:  104 ISBN:  9786155441684 Fordította:  Demény Eszter Illusztrálta:  Anna Laura Cantone Bolti ár:  2.490 Ft Kiadói ár: 2.117Ft (-15%) A könyvért köszönet a  Pagony kiadónak !  Ismerkedj meg Hildával, a mindenre elszánt tyúkkal! A mese főhőse Hilda, aki nem olyan mint az átlag tyúkok. Na, jó, ez nem teljesen így van, hisz abban hasonlít rájuk, hogy két szárnya van, tojást tojik, és kotkodálni tud. Viszont sokkalta több van Hildába, mint amit a külsője mutat. Sokkal-sokkal több!  Őszinte leszek, amikor megláttam a borítót és a címet, nem tudtam eltalálni, hogy mégis miről akar szólni. Jill Tomlinsontól már megszoktam, hogy az emberek életében felmerülő problémákat, és tulajdonságokat átülteti az állatvilágba. Feltehetően azért, mert egy 3-5 éves gyereknek könnyebb megérteni és befogadni, ha bizonyos dolgok állatokkal történnek. Megjegyezném, szerintem roppant jól csinálja a hölgy. Tanm

Egyszervolt… - meseantológia

28 évesen is oda vagyok a mesékért, feltehetően most élem második, vagy éppenséggel örök gyermekkoromat. Szeretem a mese antológiákat is, bár azzal tisztában vagyok, hogy egy-egy antológiába nem feltétlen az eredeti mesék kerülnek bele, hanem kicsit lerövidítve, lekurtítva, hogy azért érthető legyen, átjöjjön a tanulság, a mondanivaló, de ne foglalja el az egész kötetet. Az Egyszervolt… idén újra megjelent és hála a kiadónak esélyt kaptam arra, hogy elolvashassam. Molyra rögtön feltöltöttem a tartalomjegyzéket, hogy aki keres, egy-egy mesét tisztában legyen azzal, hogy hol találhatja meg (imádom a moly tartalomjegyzék funkcióját!!). A feltöltés után nem sokkal szembesültem, hogy igen ám, de ezt az antológiát kiadták már 2006-ban is!  Úgyhogy kezdődött a vadászata a könyvtárban, összehasonlítás a két kötet között. A régi mesék maradtak azok, amik az eredeti kiadásban szerepeltek, csupán az átdolgozó volt helyenként más, ez szimplán szövegben való kis eltérést eredményez, nem túl fel

Hunyadi Csaba Zsolt (szerk.) Békesség, remény, szeretet - A Karácsony füveskönyve

 Köszönet a Lazi kiadónak a könyvért! Belbecs: 5/5  Körülbelül két napja érkezett meg a könyv, Buddha füveskönyvével együtt. Pár ismerősöm kifejtette, hogy nem tudnának ilyen füveskönyveket egyhuzamban elolvasni. Elejével aggódtam is, hogy csömört kapok a sok idézettől, de az aggodalmam teljesen felesleges volt.  Azért kezdtem neki, mert így november vége felé, már elkezdek karácsonyra hangolódni. Ajándékvásárlás ügyileg jól állok, már csak pár csomagot kell elkészítenem, no meg majd a képeslapokat feladni, amikre egy-egy idézetet szoktam írni, vagy ha eddig nem szoktam, hát majd most! Most már van idézetgyűjteményem a Karácsony témakörben is!  Nekem a rövidebb és frappánsabb idézetek tetszettek jobba. Rengeteget kiírtam molyra, és rengeteg volt, amit bejelöltem kék post-ittel (hogy passzoljon a borítóhoz), hogy majd jó lesz a képeslapíráskor. Nagyon sok ismeretlen névvel találkoztam olvasás közben párat fel is írtam, hogy amikor majd nagyon nem lesz mit olvasnom, akkor v

Susan Spann: Macskakarmok (Sinobi rejtélyek 1.)

 Még egy sorozat! Megfogadtam, hogy nem nagyon kezdek új sorozatba, mert így is van éppen elég függőm, amiknek valahogy sosem lesz vége. Ez néha jó, néha nem. Amikor megláttam a könyvet Molyon, egy ismerősöm polcán, már tudtam, hogy olvasni akarom, azt viszont nem, hogy sorozat lesz. Most persze aggódhatok, hogy megjelenik-e a folytatás, vagy megreked itt és nem adják ki a többi részt. Eredeti nyelven eddig két rész jelent meg.  Szeretem a japán kultúrát és szeretem az ott játszódó történeteket is. Kicsit furának tartottam, hogy maga az író viszont nem japán. Ilyenkor mindig bennem van azaz érzés, hogy nem lesz tökéletes az élmény, hiszen a japánokról a japánok tudnak a legtöbbet és ők a leghitelesebbek is. Bár tény, hogy a japán írók könyvei kicsit nehezebben emészthetőek. Legalábbis, nekem eddig ilyen tapasztalatom volt. De be kell ismernem, hogy az írónő kellő mértékben utánanézett a kultúrának, az adott kornak, és viselkedési mintáknak, szakszavaknak és mindenféle érdekességne

Rhonda Byrne: A hős

Féltem ettől a könyvtől. Volt egy olyan érzésem, hogy a Titok, az Erő koppintása lesz, és nem tud igazándiból mást már kitalálni az írónő, de még mindig próbálkozik a pénzszerzéssel. A mondat végét, amúgy még mindig így vélem. De hála az égnek, nem ugyanaz, mint az előző könyvek, bár a mondanivaló nem változott. Az egész kötet inkább olyan „életút” bemutató dolog. Adott x. ember, akiknek az életét bemutatja, hogy hogyan kezdtek el álmodni, hogy valósult meg az álmuk, annak ellenére, hogy már-már reménytelen helyzetből indultak.  Ez a megoldás tetszett is, meg nem is. Örültem, hogy megismertem annak a pár embernek az élettörténetét, és rengeteg jó gondolatot hallhattam tőlük, de az egész széttagolódott, és így néha ismételte magát. Tudom, minden rész, adott probléma, vagy lépés a HŐS útján, és ebből adódóan meghallgathatjuk (olvashatjuk), hogy egy-egy szereplőnk ezt, hogy élte túl, miként lépett túl adott problémán. Csak amikor hárman egymás után, ugyanazt mondják pár szó eltérésév

Vivien Holloway: Tolvajbecsület

 Nagyon szeretem a steampunkos regényeket, kisregényeket, novellákat, képeket, így hozta magát, hogy olvasni akarom ezt is. Az első részt is elő olvasóként olvashattam, ahogy a másodikat is. Örültem, hogy nem kellett sokat várnom a folytatásra, hogy az írónő ilyen gyorsan papírra (képernyőre) vetette a történetet amit el akart mesélni. Újabb kis darabkát Winie életéből, abból a világból ahol él, és dolgozik, ahol próbál boldogulni.  Kedvenc férfi szereplőm változatlanul William maradt, bár érkezett egy új férfi a színre, aki egy egészen rövid pillanatig élvezhette a „bírlak” státuszt. Aztán megtudtam róla mindent, és egy akkora tahó paraszt, hogy ha más nem, hát ÉN felrúgnám/beütnék neki. Mellékesen vele és miatta van annyi slamasztika a történetben, nélküle valahogy túl egyszerűen megszerezhették volna, amiért mennek. Ő az amolyan „nehezített pálya”, az örök akadály.  Örültem, hogy nem olyasmiről olvasok, hogy „és szerelembe estek és innentől egymás karjába nyáladzva raboltak k

Ransom Riggs: Üresek városa (Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei 2.)

 Régebben olvastam a Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekeit, talán akkor amikor még az újdonság volt, éppen hogy csak kijött. Ebből adódóan már nem igazán emlékeztem minden apró részletre belőle, amikor nekiugrottam a második résznek. Az rémlett, hogy a tengeren hánykolódnak, és az is, hogy hogyan kerültek oda, de az már nem, hogy nem csak a főhős és főhősnő, hanem egy csomó másik szereplő is! Kellett jó pár oldal, mire úgy mindenki a helyére került. Mire mindenki eszembe jutott, hogy mégis kicsoda és mit tud (persze a könyvben van egy táblázat a tulajdonságokkal, de akkor is idő kell, míg visszaáll az ember abba a világba).  Gyorsan haladtam a könyvvel, és nem csak azért mert olvasmányos, hanem azért is, mert tényleg minden huszadik oldalon ott egy kép, minden x. oldalon egy két oldalas fejezet elválasztó, és hát ismerjük be, hogy kicsit szellős a könyv, szép nagy margóval. De a történet is érdekes volt, és a stílusra visszaállni sem volt túlzottan nehéz. Remekül van megí

Kathryn Littlewood: A varázslatos pékség titkai (Bliss 1.)

 Kellett egy kis ifjúsági regény, egy kis nem gondolkozás az olvasmánylistámba. Ennek megfelel a könyv, túlzottan nagy titkokat ne várjon senki sem, mert Rose folyamatosan sugallja, érzi, hogy mi nem stimmel, ebből adódóan az olvasó is elég tisztán látja, ki a rossz, és az miért rossz. Viszont rengeteg jópofa dolog van a könyvben.  Már a konyhamágusok is elég bizarr dolog, még ha abból is indulunk ki, hogy jó esetben minden mágus, és boszorkány ért a bájitaltanhoz, tehát részben konyhamágus. De ezek a konyhamágusok mások, ők nem bájitalokat kotyvasztanak, és azzal érik el a hatást, hanem tortát, süteményt sütnek, sósat vagy édeset. Persze mindegyik recepthez kell valami, amit nem olyan egyszerű beszerezni. Lehet szó villámlásról, tavaszi fuvallatról, egy ártatlan gyermek sóhajáról, vagy egy feketemágus könnyéről. Könnyebb könnyre fakasztani, mint gondolnánk ;)  Ami nem annyira tetszett, az a nagyon-nagyon átláthatóság. Jó igaz, 28 éves vagyok, tehát azért elvárt volt, hogy lássa

Andy Weir: A marsi

 Húha, ha én ezt tudom, akkor még hamarabb olvastam volna! Azaz igazság, hogy így cím, meg borító alapján nem hozott lázba a könyv, nem is kértem recit belőle (a fenébe :D), és nem is került bele a „gyorsan, most olvasni” kategóriába. Aztán, egyre több ismerősöm olvasta, egyre többen írták, hogy ez aztán mennyire jó. Ezzel a megjegyzéssel amúgy elég szkeptikus vagyok, mert ami mindenkinek tetszik, általában nekem nem. De itt azt hiszem, oszthatom a véleményeket, ez egy ki***** jó könyv.  Igen, ami a legjobban zavart benne, az a mocskos szájú emberek. És elég sok volt belőlük. Nem is tudom, hányszor olvastam a felkapott káromkodások egyikét-másikját. Ez az egyetlen ami ténylegesen kicsit zavart. De, ha belegondolunk, nem biztos, hogy jól nevelten tudja tűrni az ember, ha a Marson ragad, és egymagában ki kell bírnia hónapokat-éveket és ő sem tudja pontosan mennyi az amit ki kellene bírni.  Andy Weir egy zseni! Mivel kevés sci-fit olvasok, nem vagyok matematikus, kémikus, botaniku

Októberi Új Lakók

Októberben valahogy megtaláltak a könyvek. Kaptam egy doboznyit a munkatársamtól, aztán happoltam egy csomót, és mivel @worsi kihívását is erősen bukottnak tekintettem, már nem igazán állta utamat semmi. Meg, a könyvvásárlás jó a rosszkedv ellen, bár elég költséges… minden esetre megdobta a magánkönyvtáramat ez a hónap, még úgy is, hogy az olvasottságom legalább nem csökkent. Stagnálok 8 %-on…még van pár évem, hogy 80% legyen…ne röhögjön senki…ezt még nem tartom bukásnak :D Recenziók száma: 5 Ann Aguirre: Horda Tan Twan Eng: Az Esti ködök kertje Emma Chase: Behálózva Emma Chase: Fejvesztve Peiker Éva (szerk.):Csodákkal teli éjszaka  A Horda volt, az év legvártabb könyve számomra, ez sajnos annyit jelentett, hogy megérkezett, és két nap alatt befaltam az egészet, pedig szép vastag volt, a többihez képest, mégis hipp-hopp vége lett. Az Esti ködök kertjével egyelőre még küzdök, hangulat könyv, és amíg eljutottam nem történt még benne semmi…de ennek ellenére tetsz