2013. május 31., péntek

Eredményhirdetés - A szultán asszonya

Mielőtt elárulnám a nyertes kilétét, egy kis statisztika.
Körülbelül egy hét állt rendelkezésére az olvasóimnak, hogy három egyszerű kérdésre válaszolva emailt küldve részt vegyenek a játékon.
Összesen 46 megfejtés érkezett, amiből egy teljesen rossz volt, többnél a Tárgy megjelölése nem volt egyértelmű, így ők sajnos kiestek a játékból. Végül maradt 42 részvevő! Amiből anyukám kisorsolta a nyertest!

Akkor a feladatokról egy kicsit:

A könyves kérdés elég egyszerű volt, növelte is rendesen a várólistámat. Sok Egri csillagokat kaptam, de volt Ezeregyéjszaka meséi, Aladdin is. A filmesnél eléggé egysíkú válaszokat kaptam. Feltehetően túl sok film nem játszódik az arab világban. De rengeteg jött a Lányom nélkül sohára, illetve a Hidalgo messze fölényesen vezetett. Úgyhogy el is döntöttem, hogy megnézem a filmet :D

A harmadik kérdés szintén könyves volt. Itt a rabszolgaság kellett hogy szerepeljen a történetben. Amúgy ennél a kérdésnél voltak a legváltozatosabbak a válaszok. Még Isaura a rabszolgalány is volt! (oké...itt azért felnevettem, de jó megoldás, csak Isaura...)

Na jó nem húzom tovább az időt. A nyertes:

Hegyi Lilla
@lilu 

Hamarosan megy az email, amiben kérem a címedet. Minden játékosnak köszönöm a válaszokat! Remélem aki most nem nyert majd újra próbálkozik. Lesz mit megnyerni még az évben ;)

2013. május 29., szerda

Megjelent - A gyilkosság illúziója !!!

Fülszöveg:
Nellie Bly elfogadja Verne kihívását, hogy megdöntse Phileas Fogg rekordját, és kevesebb mint nyolcvan nap alatt körbeutazza a Földet. A feladatot teljesíti, a távot hetvenkét nap alatt teszi meg. Ám az útról írt hivatalos beszámolójából kimarad egy hátborzongató esemény… Port Said nyüzsgő kikötőjében Nellie egy rejtélyes haláleset szemtanúja lesz. Tudtán kívül nemzetközi bonyodalom közepébe csöppen, s ez őt magát is a gyilkos céltáblájává teszi. A luxushajó fedélzetén, mely Nellie-t a Fáraók Földjéről a mesés Keletre viszi, a világ legnevesebb mágusai utaznak, s olyan ünnepelt hírességek, mint Sarah Bernhard vagy Frederick Selous, korának ismert felfedezője, Indiana Jones figurájának ihletője. Gyilkos lopakodik a fedélzeten, miközben a mágusok bűbájt űznek, s megidézik a holtakat; Nellie pedig rájön, hogy az Egyiptomban kezdődő halálos összeesküvés átfogja az egész világot.



Bizony megjelent! Az egyik legjobban várt könyv! :)

Elsőre nagyon tetszik, belelapoztam, és megszaglásztam (Gabye ezen mosolygott, mert a kolléganőm is lejött és megszaglászta...ez valami könyvtáros hepp lehet :D). Remélem Boda jól fordított, és érdekes lesz a történet. Azt is remélem, hogy hamar tudom olvasni! :) Vannak benne képek, és nagyon szép maga a kiadás, úgyhogy a külcsín már biztosan 5-ös lesz ;)

2013. május 24., péntek

Játék a Szultán Asszonyáért!


Játék a könyvért!

A könyvért köszönet az  Athenaeum Kiadónak!

A feladat nem más, mint nekem emailba elküldeni a válaszokat. A kérdések elég egyszerűek, úgyhogy remélem menni fog :)
Sorsolás időpontja: május 31. este nyolc, addig lehet küldeni.

1. Mondj három olyan könyet, melyben szultán szerepel. A címbe magában nem lehet benne, hogy szultán,csak a történetben. Lehet főhős és mellékszereplő is.

2. Mondj két olyan filmet, ami az arab világban játszódik!

3. Mondj három olyan könyvet, amiben a rabszolgaság jelen van.


Ahova a válaszokat küldhetitek:

st.metatron@gmail.com
tárgyba kérem írjátok bele, hogy "Szultán asszonya"
Nem fogok visszaigazoló emailt küldeni arról, hogy megkaptam a válaszokat, csak az kap majd jövőhéten tőlem emailt aki nyert. Illetve itt is lesz poszt a nyertesről. Ha gondoljátok, aki moly, az a molynevét is megadhatja!

Játékra fel, jó keresgélést :)

Jane Johnson - A szultán asszonya

Fülszöveg:

 A 17. század végén járunk. Az angol Alys a vőlegényéhez utazik, mikor hajóját kalózok támadják meg, s a szép szüzet eladják a marokkói szultán háremébe.
 Az udvarban Núsz-Núsz, a szultán írnoka hatalmi harcok áldozata lesz, s Alyhez hasonlóan rá is szörnyű sors vár. Szorult helyzetében a fekete szudáni fiú és a fehér angol lány egymásba szeret. Ám mielőtt megszöknek, túlélik a hárembeli intrikákat, a mérgezési kísérleteket, a pestist és egy dühöngő szultánt, aki a nőket csak szexuális játékszernek tekinti.
 De vajon milyen élet vár rájuk a fehér Európában?



A könyvért köszönet az Athenaeum Kiadónak!


Külcsín és belbecs, avagy a könyv kívül belül:

A fülszöveg elolvasása után sokkalta többet vártam a könyvtől. Pergő történetet, intrikát, menekülést és ármányt. Mindezt a könyv elejétől kezdődően. Ami sajnos nem igaz a könyvre. Ugyanis Alys a könyv feléig szinte fel sem tűnik, amikor feltűnik is, még olyan szerencsétlen "vénlány" akit elraboltak, és most háremhölgyként kell viselkednie, amint áttér, ha nem tér át akkor meghal. Núsz-Núsz más, őt már az elején megismerjük a könyvnek, és tény, hogy van intrika és hasonlók amit a fülszöveg ígér, de úgy a háttérben, mint Núsz-Núsz mesélése és nem mint a főhősöket fenyegető rémség. Bár tény hogy szegény Núsz-Núsz bevonzotta a bajt, de azért ez még mindig inkább szerencsétlen véletlen, mintsem személye elleni támadás.
 Szerelem... van benne, körülbelül két oldalnyi, valódi "én szeretlek, te szeretsz" a könyv nagy részében viszont Núsz-Núsz elég plátóian szerelmes, Alys meg hol őrült, hol meg csak van! Szegény lány amúgy  a könyvben nem igazán szerepel. Sokat nem is tudunk meg róla, csak annyit, hogy Angol, de Hollandiából jött, hogy valaki nagynak a nem törvényes lánya (nem írom le kinek...de mondjuk ezt a csavart akár ki is lehetett volna hagyni), és hogy rajong a fiáért. Annyira, hogy amikor elveszíteni látszik, megőrül. Nem teljesen értettem, hogy miért is nem őrült meg ténylegesen, ugyanis Kétszer is elvesztette, és mindig elvesztette a józan eszét. De persze amikor megjelenik a könyv vége előtt úgy négy oldallal Núsz-Núsz és elmondja az igazságot, egy teljesen normális nőt talál ott, aki még mosolyog is, és úgy tesz mintha semmi sem történt volna!
 
A fülszöveg utolsó kérdése pedig:

" De vajon milyen élet vár rájuk a fehér Európában?"
 
 Nos erre nem kapunk választ mi sem, mert az írónő megunta az írást, és a végét eléggé összecsapta. Amolyan, "eljuttattam őket Angliába, bár ez is sokáig tartott. Úgy döntöttem, elég ha leírom kiből mi lesz, és boldogan élnek míg meg nem halnak, mert a Happy End kell."... Tehát valójában találjuk ki mi a vége.
Én azt vártam, hogy már a közepénél elmenekülnek, hogy üldözik őket, hogy meg akarják őket ölni, és izgalmasan bujdokolnak vagy valami...ehelyett? Csoda, hogy  a könyv végén legalább már mindenki Angliába van!

Történet: 3/5
 

A borító viszont szép! Elgépelés is aránylag kevés volt benne, bár néha egymás után elég sok.
De kivitelezésre tényleg semmi gond nincs  a könyvvel, olyan kellemes, vonzza a tekintetet és azaz érzésed,hogy ezt el akarod olvasni. Ha  a fülszöveg, a cím és az alcím illene a könyvhöz akkor azért jobb lett volna. Így lesz aki csalódik majd a könyvben, mert nem indul könnyen, és bár a vége felé tényleg izgalmas és tényleg van benne üldözés is, de ez korántsem akkora és olyan, mint várható lett volna.

Külcsín: 4/5

2013. május 14., kedd

Dan Wells - Szörnyeteg úr

Fülszöveg:
A Nem vagyok sorozatgyilkosban John Wayne Cleaver megmentette a városát egy olyan hidegvérű mészárostól, aki még az általa bálványozott sorozatgyilkosoknál is rettenetesebb tetteket vitt végbe.
De úgy tűnik, a démon nem volt egyedül, és az eltűnése egy új fenevadat hozott Clayton megyébe. Lassan újra gyűlni kezdenek az áldozatok a hullaházban, és John egy új rejtéllyel találja szemben magát, amely megoldásra vár.
John azonban már megízlelte a gyilkolás ízét, és lehet, hogy a sötétebbik oldala, amit eddig fegyverként használt a harcban – az a rémisztő alteregó, akit csak Szörnyeteg úrként emleget – most átveszi az uralmat.
Claytonban senki nincs biztonságban, amíg John le nem győzi két legádázabb ellenfelét: az ismeretlen démont, akit meg kell ölnie, és a belső démonját, aki elől nem menekülhet.
Ez a díjnyertes kötet még több borzongást és izgalmat ígér, mint a trilógia előző része. Dan Wells előre is bocsánatot kér a rémálmokért.

A könyvért köszönet a Fumax kiadónak! Remélem folytatják a sorozatot :)

Dan Wells, már a Nem vagyok sorozatgyilkossal belopta magát a szívembe.


Külcsín és belbecs:

Hallottam a borítóról jót is, rosszat is. A kép nem igazán adja vissza a valóságot, mert élőben azért szebb. Maradt a dombornyomású borító (tehát tapizható, éljen!), és maradt a matt / fényes részek közötti kontraszt. A szem ami ránk néz a borítóról eléggé ijesztő, de illik is a könyvhöz. Rosszat nem is tudok mondani a kivitelezésről.
 Utána kerestem a külföldi borítóknak is. A nagyon fehér verziókkal az a bajom, hogy olyan sterilek, a nagyon fekete, meg szerintem túl sötét (örök elégedetlen vagyok) Ez a kékes-feketés, Piros szöveggel viszont a kettő között az arany középút. Nekem tetszett.


Külcsín: 5/5

 Minden ott folytatódik, ahol az előző rész befejeződött. A város lakói félnek, hogy a gyilkos újra lecsap, hisz csak annyit tudnak, hogy egy ideje nem gyilkolt, de azt nem sejtik, hogy már meghalt. Mire megnyugodnának a kedélyek, addigra jön egy  új Sorozatgyilkos. Nagyon ritka dolog, hogy egy isten háta mögötti helyen, rögtön egymás után kettő is felüti a fejét. És nem, nem John az úgy mészáros. Bár szegény fiú eleget küzd Szörnyeteg Úrral.

 Végig tiszteltem John-t. Mert mindent, tényleg mindent megtett azért, hogy ne gyilkoljon, és ne akarjon mindenkit elképzelni, a boncasztalon. És őrülten sokat szenvedett a belső vívódásai miatt. Aludni is alig tudott, és amikor ébren volt is, szinte csak a szabályainak élt, amik az amúgy is szociopata fiú-t még messzebb sodorták az emberektől. Brooke viszont úgy tűnik megtöri a jeget...sajnos nem úgy mint szerette volna. A legnagyobb baja szegény fiúnak, hogy ott a gyilkosság, a démon és nem beszélhet róla senkivel. Mert akik látták, akik ott voltak, akik szemtanúk, azok felejteni akarnak. Pedig lehet, hogy sokat segített volna neki, ha kibeszéli magából a dolgokat.

 A fő gonoszról csak annyit, hogy rá nem gondoltam! Most nem lett lelőve rögtön az elején a poén, hogy "nézd ő a gyilkos", hanem szépen adagolta az író a hullákat és az információkat. Nevet nem írok, de képességet igen. Képes volt érezni az emberek érzelmeit, ezáltal totálisan kiismerte őket. Éltette a rettegés, a szenvedés, a félelem, a harag, a gyűlölet. Éltette az, hogy megkínozhat embereket. Nem ölt, ha nem volt muszáj, inkább hosszan kiélvezte a kínzásokat. Tehát elég beteg volt. Érte sem kár!
 A ház nagyon durva, sajnos (nem sajnos) vizuális típus vagyok, és erősen felfordult a gyomrom attól, ahogy az a ház kinézett. Borzalmas lehet heteket, hónapokat, éveket(!) leélni egy pincébe, odaláncolva egy csőhöz és csak néha visznek onnan el, akkor is kínozni csak. Azt hiszem, szinte már megváltás volt egy-egy lánynak ha meghalt. Ép ésszel nehéz lehet ilyesmit kibírni.

 John végszava nagyon tetszett, ifjú démonvadászunk felkészült!! :) És még csak 16 éves. Érdekel, hogy végül önmagát is legyőzi-e, vagy a cél érdekében szövetkezik, egybeolvad Szörnyeteg Úrral. Ha szerencsénk van, megtudjuk a harmadik részből.

Belbecs: 5/5






2013. május 12., vasárnap

Lackfi János - Kapjátok el Tüdő Gyuszit!

Versek felnőttes gyerekeknek és gyerekes felnőtteknek
 
Fülszöveg:
Figyelem! Csak zsiványoknak! Túl jól nevelt szülők és túl jól nevelt gyerekek ezt a könyvet legfeljebb titokban olvashatják! Tüdő Gyuszi kisgyereknek túl nagy, nagynak még kicsi, de azért egyáltalán nem fogja be a szemét, és egyáltalán nem fogja be a száját, olyat is lát és olyanról is beszél, amit a jól neveltek szerint nem szép dolog látni. Viszont honnan van körülöttünk ez a sok nemszép dolog: a halottak, a vécékagylók, a szemetesládák, a pofozkodók, a taknyos zsepik, a betörők és a mutogatós bácsik, ha a világ tulajdonképpen jól van nevelve?


 Örök rejtély marad, hogy miért kínzom magam ilyen pocsék könyvekkel. Talán azért, hogy jelezni tudjam, ezt ne vegye meg senki, mert borzalmas, mert trágár, mert nincs értelme és kiadni is érdemtelen volt.
 Ha gyereked van, és verseket akarsz olvasni neki, ne innen válassz. Kivéve, ha szeretnél trágár szövegeket, gusztustalan dolgokat olvasni, aminek a költészethez semmi köze. Versnek titulált borzalmak. Tudom, modern vers, már rímnek sem kell lenni, értelemnek sem, költészetnek sem.
 Az első pont ahol kiakadtam, az az első vers volt, cím szerint : "Szegény hülye mamika" , amiben rögtön vázolja, hogy a mamika milyen hülye, hogy milyen folyamatok voltak míg leépült, és intézetbe adták, hogy aztán begyógyszerezzék, és végül meghalt...azta, hát tényleg ezt meg kellett írni versbe. A többi drága költemény is körülbelül ezen az értelmi szinten mozog.

"…úgyhogy még mindig
messze a legjobb üzletet kötöm,
ha itt, most, azonnal
köszönök, mondja
ennek az egyetlen
tetves, rohadt, hányadék bácsinak."
(10. oldal)

De a kötetben még van vers bőven, a férfiról, aki elkap embereket, feldarabolja őket, majd húspogácsát csinál belőlük és kisüti. A stopposig, akinek  a keze a kocsin maradt, vagy éppenséggel késelni akar. A fiúról, akit Tüdő Gyuszinak hívnak, és reméli, hogy az összes osztálytársa majd elkapja a betegséget és szenved...tehát ez itt egy felesleges kötet. Borzalmas.

 Komolyan! Magyarázza már el nekem valaki, mit gondolt a "költő"  amikor ezt így leírta? Hogy vicces? Esetleg jópofa? Provokatív? Igen, provokatív...idegesítő és förtelmes. Végigolvastam a remekművét tényleg, és el is döntöttem, hogy ha az enyém lett volna a könyv, most kidobnám az ablakon, vagy a kukába, annyit ér körülbelül.
 A másik amit nem értek, hogy a Móra kiadó miért égeti magát ilyen förtelmekkel?

Belbecs: 1/5 ...csak mert nullát nem adok könyvre, de lehet nem ártana ilyen opciót is kreálnom.

Külcsín: 1/5


A borító is borzalmas, de még hagyján, elmegy...az illusztrációk, hát...nem erőltette meg magát az illusztrátor. Sok halálfej van benne, ijesztő képek, és rondák is nem mellékesen.
Íme egy illusztrált oldala:


2013. május 11., szombat

John Boyne - Barnaby Brocket és a szörnyű dolog, ami vele megesett

Fülszöveg:
Brocketékben nincs a világon semmi rendkívüli. UNALmasak, TISZteletreméltóak (erre büszkék is), s lenéznek mindenkit, aki különös vagy éppen csak MÁSmilyen. BARNABY Brocket azonban a születése pillanatától fogva ellenáll a gravitáció törvényének … és LEBEG. Mivel mindenáron a szülei kedvében szeretne járni, Barnaby igyekezne két lábbal állni a földön – CSAKHOGY ERRE EGYSZERŰEN KÉPTELEN!
Egy végzetes napon Brocketéknél betelik a pohár. Sosem kérték, hogy különc, abnormális LEBEGŐ GYERMEKÜK legyen. BARNABYNAK MENNIE KELL …
A cserbenhagyott, rémült és MAGÁNYOSan lebegő Barnaby útját egy igazán különös hőlégBALLON keresztezi, s ezzel megkezdődik varázslatos VILÁGkörüli utazása …



A könyvért köszönet a Ciceró Kiadónak!


Ha nem lenne ilyen hülye címe, tökéletes lenne!

De komolyan, a címével van a legnagyobb bajom. Ugyanis hosszú, és kissé nehezen megjegyezhető(nekem), ebből adódóan amikor ajánlom valakinek, puskáznom kell a címet, vagy felmutatni a könyvet, hogy "Ezt olvasd el". De a cím nem a kiadó hibája, már az eredetinek is ritka hosszú címe volt.
 A borító teljesen rendben van, bár szerintem kicsit olyan...hogy is mondjam. Nem hívja fel kellően a figyelmet a könyvre. Átvett borítóról van szó, tehát szintén nem a kiadó hibája, hogy ilyen kis "semmilyen" lett a borító. De tény és való, hogy a rengeteg szép, figyelemfelkeltő borító mellett ez, szinte beleolvad a környezetébe.
 Az illusztrációk aranyosak benne, néha mondjuk nem teljesen sikerült jó helyre rakni, mintha elcsúszott volna néha. Idegesítő csak az volt, amikor a mondat félbemarad, egy oldalas kép és lapozva folytatódik a mondat. Igen, ez talán mégiscsak egy picike hiba.

Külcsín: 4/5


Mit jelent az, hogy más vagy mint a többi ember?


 Lebegsz? Netán ha tüsszentesz láthatatlanná válsz? Esetleg a kezeid helyén kampó van, mint a kalózoknak, no de faláb nélkül, hisz ha faláb is lenne, már Normális volnál. Vagy nincs orrod, és füled, mégis hallod mindenki hangját, és érzed az illatokat? Esetleg visszafelé beszélsz.... Ők a csodabogarak a történetben, emberek akiken látszódik is, hogy mások mint a többiek. Egyik sem tehet róla, hogy olyan amilyen, hogy Más.
 Barnaby lebeg. Ilyennek született, és tényleg nem tehet róla. Ahogy arról sem tehet, hogy olyan családba született amilyenbe. A legtöbb család  feltehetően meglepődött volna, fennakadt volna a dolgon, de nem okolta volna a fiút, azért ami, és nem hitte volna  azt, hogy direkt csinálja.  Barnaby még csak nem is élvezi a lebegést...elejével.  És nem várná el, hogy egyik napról a másikra, ne lebegjen. Hisz lehetetlent kérnek!
 Barnaby ugyan nem önként és dalolva, de világot látott.  Két kedves öregasszony talált rá, a levegőben, és vitte egészen Braziliáig, ahol egy kellemes hetet töltött a kávéültetvényen. Találkozott rengeteg emberrel, és szerzett rengeteg barátot. Arra is rájött, hogy nem csak az ő szülei ilyen...kegyetlenek, hogy kitaszítják, mert más. A két öreg hölgyet is kidobta a családja, csak mert másképp gondolják az életet, és nem hajlandóak arra, hogy úgy tegyenek, mintha teljesen normálisak lennének. Ahogy kidobta a kritikust is a családja, mert egy balesetben megcsúnyúlt, de persze, amikor híres már a család tagja újból, ahogy az álmodozó művészt is kitagadják, mert nem akarja tovább vinni az üzletet...és folytathatnánk a sort. Barnaby rengeteg Más embert ismert meg, rengeteg tanult abba a pár hónapba amíg körüllebegte a világot, és eljutott az űrbe is!
 És Barnaby rájött arra, hogy valójában ő ilyen, és ilyennek kell elfogadni, és ha valaki erre képtelen, hát nem kell velük foglalkozni. Mert nem akart átlag fiú lenni, normálissá válni, a földön járni, és olyanná válni mint mindenki körülötte. Még ha ez is volt a szülei elvárása!

Barnaby más...és ő ettől különleges. Lebeg, de ő ettől boldog....

Az emberek különböznek egymástól, és azt hiszem addig jó a világ, míg ennyire sokszínű. És el kell fogadni azt, ha valaki más. Akár látszik rajta kívülről is, akár csak a viselkedésében ütközik ki. Mert nem vagyunk egyformák... még szerencse.

Elgondolkoztató könyv, gyorsan haladós, a felét egy délután alatt elolvastam. Újra olvasós, mert szükség van rá, hogy újra és újra kézbe vegyem...Kedvenc is.

Belbecs: 5*/5

2013. május 10., péntek

Egy kis rózsaszín


 Már egy ideje figyeltem, hogy mindenki megkapja sorban a díjat. Legalábbis akiket "ismerek" illetve, akiket olvasok. És reménykedtem benne, hogy valakinek én is eszébe jutok. Köszönöm ezúton is Zenkának , hogy gondolt rám, nagyon jól esett. Főleg, hogy tegnap este olvastam a kommentet, amiben jelezte, hogy tőle - nekem egy csokor rózsaszín virág. (bár a rózsaszínt nem szeretem, de nem válogatok :P)

Hmm nézzük csak kiknek adjam tovább. Az én négy jelöltem, a cuki rózsaszín csokorra:
Nita_Könyvgalaxis , mert szeretem olvasni a blogját, és mert emberileg is kedvelem. 
Shanara   , mert a legkedvesebb Kazincbarcikai ismerősöm (és nem azért mert nincs sok, hanem mert kedves és aranyos (és nem írom, hogy cuki, az már a rózsaszínből is sok lenne)
Liliane_Evans , akit szintén szoktam olvasni, és szoktunk beszélgetni is, és kedveljük egymást (remélem :D)
A negyedikChiaraaki nem túl aktív blogger, viszont remek ember, és remek barát, még ha most megint el is tűnt.

A díjat adhattam volna még sok-sok embernek akit ismerek Molyról, vagy Molyon túlról, akiket olvasok, vagy csak néha betérek hozzájuk. De ők akik így vagy úgy befolyásoltak és befolyásolnak a mai napig is, kisebb-nagyobb mértékben.


Mangaka: Yonema
  
 
 

Szabályok:
1. Említsd meg, kitől kaptad a díjat, természetesen linkelve :)
2. Válassz ki 4 blogost, akinek a díjat tovább szeretnéd adni - de csak olyannak adhatod, akinek 200-nál kevesebb rendszeres olvasója van! (Természetesen linkelve)
3. Írj röpke kommentet a kiválasztott blogosoknak, hogy díjat kapnak Tőled!

2013. május 5., vasárnap

Hamarosan (Május)


 Új "rovatot" indítok a blogomon. Amely arra hivatott, hogy az elkövetkezendő egy hónap Terveit tartalmazza. A tervek, persze könyvek, amiket szeretnék elolvasni, ha szerencsém van, mindig teljesítem is a kitűzött célokat, rossz esetben, csak tervek maradnak.



 Nos, akkor mit is hoz számomra, és olvasóim számára a Május. Azzal kezdeném ami már biztos, tehát itt van a polcomon (ágyamon), elérhető közelségben. Jane Johnson: A szultán asszonya, már nekikezdtem, és ha minden jól megy a héten be is fejezem, amennyit eddig olvastam belőle az alapján elég jónak tűnik. 
 Utána, ha a hangulatom nem romlik, vagy nem jön be olvasási válság, akkor Dan Wells: Szörnyeteg úr című könyve jön. Itt nagyok az elvárásaim, az írótól eddig két könyvet is olvastam, és írtam is róluk, az egyik a Nem vagyok sorozatgyilkos, a Szörnyeteg úr előző kötete, a másik a Partials - Részben ember, ami teljesen más stílus. Dan Wells a tavalyi év egyik nagy felfedezettje volt számomra, úgyhogy remélem, hogy nem okoz csalódást most sem.
 Marad a hónapra ifjúsági vonal is, John Boyne: Barnaby Brocket és a szörnyű dolog, ami vele megesett, szintén nagyok az elvárásaim, nem is olyan régen (2-3 éve) olvastam az író másik könyvét ( A csíkos pizsamás fiú), amit utána meg is néztem filmen is. 
Tehát ezek azok a könyvek amik itt állnak, és a hónap folyamán mindenképpen elolvasásra kerülnek, és poszt is születik majd róluk.



 A következő négy könyvre van ígéretem, az megint más majd, hogy milyen gyorsan érnek ide, vagy milyen gyorsan tudom olvasni őket.  Őszintén szólva, mindegyik nagyon-nagyon várt könyv, tehát azt hiszem, hogy az olvasási gyorsasággal nem lesz gond.
 A. O. Esther könyveit idén fedeztem fel magamnak, és nagyon kedves maga az írónő is, és remekül ír, így nem félek a könyvtől. Az életfa, már a harmadik rész, és még mindig nem unom. Gabrielt imádom, Elijaht annyira nem, de amúgy ő is kedves karakter a könyvben. És bár nem volt annyira idegesítően függő a vége a második résznek...azért már nagyon folytatnám.
 A gyilkosság illúzióját tavaly óta várom! A gyilkosság alkímiája olvasása óta, amit tavaly a könyvhéten szereztem be! Jelenleg Május közepét emlegetik mint megjelenési időpont, úgyhogy remélem nem csúszik, vagy ha igen akkor se sokat.
 A Lélektársak 2. részét is május közepére ígérik. Mivel az első rész nagyon tetszett, így szintén "biztos, hogy elolvasom" kategória volt. És milyen is lenne a hónap, ha nem lenne tömve ifjúsági könyvekkel. Nem is én lennék, ha nem így lenne.
 Az utolsó könyv amit várok, a hónapra, az a Kör trilógia 2. része. A kör tetszett, így a Tűz megjelenése, nagy öröm nekem is, meg a munkatársaimnak is akik oda vannak a sorozatért.

És ezek csak azok a könyvek amiket várok, vagy már itt vannak! Emellett van 26 darab könyv/manga, amit kölcsön kaptam kedves Moly társaimtól...és akkor még nem is említettem, hogy könyvtárban dolgozom és délelőttös leszek a héten, ami pakolással jár, ami könyvek meglátásával jár, ami egy olyan felkiáltást eredményez, hogy "jaj ezt el kéne olvasni". Hosszú, és könyvekben gazdag hónap elé nézek. Csak győzzem!



Kis újítás


 Sokat gondolkodtam azon, hogy kell-e, hasznos-e, ha a könyveket pontozom is. Egy ideig úgy gondoltam, hogy felesleges, mert a posztból, úgyis kiderül, hogy tetszett-e vagy sem. Néhány poszt óta viszont, belső indíttatás miatt elkezdtem az értékelés után pontokba is kifejezni tetszésemet vagy nem tetszésemet. Csak kell hozzá egy magyarázó leírás is, mert nem vagyok túl könnyű eset :)


 Külcsín és belbecs, erre a két dologra tagolódik a posztjaim nagy része. Külön értékelem a borítókat, kivitelezést és külön a tartalmat, kidolgozottságot, szereplőket és ez után jöhet minden egyéb ami a könyvről eszembe jut, mint a folytatások, ajánlók, köszönetnyilvánítás. Így adott volt, hogy a pontozás is külön válik, két fő kategóriára.
 Egy ideig törtem a fejem, hogy 10-es vagy 5-ös skálán pontozzak, használjak-e fél szinteket, mint a 4,5 , de arra jutottam, hogy maradok az 5-ös skálán, tehát a maximum amit elérhet egy könyv az 5*, nincsenek fél kategóriák, mert nem hiszek abban, hogy "majdnem".
 Itt is megjegyezném, hogy szeretném, ha minden könyvre azt mondhatnám, hogy 4-es vagy 5-ös, mert az azt jelentené, hogy csak jó könyveket fogtam meg...de sajnos ennyire még én sem vagyok mázlista.


Külcsín:

5* - Akkor kapja ezt egy könyv, ha tökéletes, ha kézbe fogva, már azt érzem, hogy mindegy a tartalom, a kivitelezésért már megérné megvenni.

5 - Legszebb borító, de nem az a húha érzés. Jó kivitelezés, ha van benne illusztráció az szép(ez szubjektív dolog, sok minden tetszik nekem ami másnak nem, és fordítva). Tehát, a kiadó itt mindent megtett azért, hogy el tudja adni a könyvet, és az tartós is legyen. Előnyben a kemény táblás könyvek.

4 - A borító még mindig kifogástalan, csak valami nem tetszett, vagy az illusztrációk, vagy a betűtípus, betűméret, vagy csak puha táblás verziót adtak ki, ami tartósság szempontjából nem a legjobb.

3 - Több kifogásolható dolog is van a könyvvel. Itt persze, lehet, hogy a borító gyönyörű, de a belső illusztrációk egy része olyan szinten ront az egész megjelenésen, hogy már nem tudom megajánlani neki a 4 pontot. Ide tartoznak, az idegesítően sok elütéssel rendelkező könyvek is!

2 - Remélem ezt nem kell semmilyen könyvre adnom, mert ha egy könyv kinézetileg nagyon ronda, akkor nagy gondok vannak. Ide kerül az is, ha a könyv szétesik a kezembe egy olvasás után! Volt már rá sajnos példa...

1- ez az a kategória ami, remélem szintén nem lesz, mert ahhoz, hogy ezt kapja egy könyv, nagyon jó beltartalommal kell rendelkeznie, és nagyon-nagyon ronda borítóval, vagy igénytelen kiadással. Hála az égnek a kiadók arra ügyelnek, hogy ilyen ne nagyon legyen, tartsák meg a jó szokásukat, nem akarok 1-est adni egyik könyvre sem.


És akkor a belbecs:

5*- 5 - Remélem, majd sok könyvnek adhatom ezt. Ez a tipikusan "húha" könyv, amit biztosan újra fogok olvasni, amit ha eddig nem vettem meg, megveszek.

4 - Nagyon tetszett a történet, de újra nem fogom olvasni, vagy legalábbis első olvasás után nem érzem rögtön a késztetést. De könyvtárba ajánlom, és ismerőseimnek is megjegyzem, hogy ez egy nagyon jó könyv volt. Ide kerülhet könyv azért is, mert már kinőttem a kategóriából, akiknek íródott, viszont ennek ellenére nagyon tetszett.

3 - Nem volt ez rossz, de többet ki lehetett volna belőle hozni. Bakik, tévedések, vagy szimplán nem tudták végig fenntartani a figyelmemet. Antológiáknál nagy esély erre a számra, mert általában hullámzó a tartalma.

2 - Itt már erősen elgondolkodom, hogy miért is adták ezt ki. Általában gyönyörű borítóval rendelkeznek, és érdekes fülszöveggel, no meg jó marketinggel, csak éppen a beltartalom már nincs.
 
1 - Miért adták egyáltalán ki? Sajnálom a fákat amiket kivágtak érte! (remélem ilyet nem fogok olvasni :D)

2013. május 4., szombat

Irene Adler - A fekete dáma

Sherlock, Lupin és én 1.

Fülszöveg:
Elgondolkodtál már azon, mi lett volna, ha a híres nyomozó, Sherlock Holmes és Arséne Lupin, a gáláns szélhámos gyerekkori barátok lettek volna? A történetben Irene Adler kislányként ismerkedik meg velük Saint-Malóban, egy tengerparti városkában Franciaországban. Találkozásuk egybeesik egy rejtélyes gyilkosság, valamint a Pikk Dáma (Martigny asszony) ellopott gyémánt nyakéke utáni nyomozással. Az eszes és kíváncsi Irene a fiúkhoz csapódik, és a trió tagjainak hajmeresztő kalandokban van részük. A csibészes, sodró regényben természetesen győzedelmeskedik a jó, a különc kis figurák megismerik az igaz barátság erejét, és azt, hol a határ bátorság és vakmerőség között. Végül megsejtik azt is, hogy a felnőttek jelenléte és cinkossága néhol igen jótékony lehet.


A könyvért köszönet a Manó Könyvek Kiadónak!

Külcsín és belbecs:

Védőborító nélkül
 Szeretem, ha egy könyv szép, és szerintem ezzel nem vagyok egyedül. A borítót átvette a kiadó egy az egyben, csak a kiadói logó változott, de a cím és szerző betűtípusa is maradt az eredetiben. Reményeim szerint majd a folytatásnál is ez lesz a trend. 

 A könyv kemény táblás, tartós és minőségi. A betűk normális nagyságúak, amik elvárhatóak egy gyermek és ifjúsági könyvnél. Tehát, nagyobbak mint a felnőtt irodalomnál, de itt szerintem tökéletes. A védőborító alatt, valami eszméletlen szép grafikával készült képek vannak, ami a belső borításon szintén visszaköszön. Hangulatossá teszi a könyvet, már maga a megjelenése is.

A könyv belseje
 Lefotóztam, hogy látszódjon, hogy milyen szép, de sajna a fotózáshoz annyira nem értek. Minden esetre jó kézbe venni, és vonzza a tekintet.
 Külcsín: 5*/5



És akkor a tartalomról:

 Kifejezetten szórakoztató volt, egyetlen hátránya, hogy őrülten gyorsan vége lett az egésznek. Faltam a betűket, és egy fél nap alatt elolvastam a könyvet, és most itt vagyok és vége van, és nincs még a folytatás itt.
 Ifjúsági detektívregény, ha úgy tetszik. Sherlock Holmes már itt is egy kicsit idegesítő. Azzal a pökhendi számító, és racionális gondolkodásával, azzal a tudattal, hogy ő mindent tud. Ááááh, idegesítő, de pont ezért a zsenialitásáért szeretjük. Irene bájos kislány, elég önfejű, viszont ambiciózus, és látszik rajta, hogy annak ellenére, hogy "úrilány" nem egészen úgy viselkedik. Barátkozik ismeretlen fiúkkal, és bárhova követi őket, csak hogy ne otthon legyen. Azért elég bátor dolog tőle ez, még ha a fiúk, Sherlock és Lupin is. Érdekes amúgy, hogy egy leendő betörő és egy leendő nyomozó (detektív) barátjává válik, egy időben. Gyereknek még mind a kettő milyen kis...ártatlan volt (jó, az ártatlan az erős túlzás talán).
 Alig egy héttel a megérkezése után, már örök, elválaszthatatlan barátok, akik nyomozásba kezdenek, egy halott hajótörött esetében. Izgalmas utakon járnak, megfenyegetik őket, verekednek, még Párizst is megjárja Irene, mire mindenre fény derül. Azt hittem, hogy kiszámíthatóbb lesz, de nem volt az! Jó, tény gyerekeknek íródott, tehát nem lehet őrülten nagy bonyodalom és nagyon-nagyon kacifántos a történet, de ehhez képest azért volt a végén is elég meglepetés. És voltak, elhagyott történetmorzsák, amik majd jelentőséggel bírnak a következő részekben (gondolom én).

Belbecs: 4/5

A kiadó 10 éves kortól ajánlja a könyvet, szerintem teljesen korrekt. Igen, szeretem amikor a könyvön is rajta van, hogy hány éves kortól ajánlják, mert a könyvtárban hasznos amikor odajönnek, hogy ajánljunk valamit az x, y éves gyereküknek. Jó az ilyen súgás!

Remélem jönnek a folytatások, ugyan nem függő végű a könyv, de sorozat. Megállja egymagában is a helyét, de azért remélem folytatódik a kiadása, és az is legalább ilyen igényesre sikerül :)

A kaland folytatódik:


 












2013. május 3., péntek

Catherynne M. Valente - A lány, aki körülhajózta Tündérföldet

Fülszöveg:
Szeptember egy kislány, aki kalandokra vágyik. Amikor a Zöld Szél és egy Leopárd Tündérföldre invitálja, természetesen elfogadja a meghívást. (Te talán nem tennéd?) Tündérföldön azonban nagy a zűrzavar, és egy tizenkét éves kislányra, egy könyvszerető sárkánygyíkra és egy Szombat nevű, különös és majdnem emberi kisfiúra hárul a feladat, hogy legyőzzék a gonosz Márkinőt, és helyreállítsák a rendet.
Catherynne M. Valente részletekben kezdte el közölni Szeptember kalandjait az interneten; a történet rengeteg rajongót és az évtized legjobb netes írásművének kijáró Culture-Geek díjat hozta el számára.

Őrült, ínyenc hancúrozás ez a mese – tele furcsaságokkal, szeszéllyel és örömmel.” – Holly Black, a Spiderwick krónikák írója



  Köszönet a könyvért a Ciceró kiadónak, nélkülük azt hiszem, nem mostanában került volna sor az olvasásra.


 2013 egyik legeslegjobban várt könyve volt számomra. Onnantól, hogy beharangozták, hogy jön, már tudtam, hogy így vagy úgy de az enyém lesz. Meg is ijedtem, amikor könyvfesztivál előtt a kiadó azt közölte, hogy "lehet csúszni fog". Hála az égnek nem csúszott és kaphattam is belőle egy gyönyörű példányt. Ezek után, már csak abban reménykedtem, hogy jó is lesz. Nézegettem könyvfesztiválos videókat, köztük a Ciceró ajánlóját is, hogy mi jött ki, és az miért is jó. Ennél a könyvnél azt mondták, hogy modern Alice csodaországban...megjegyezném az Alice csodaországbant nagyon utáltam, mert nem értettem, mert szerintem elég beteg könyv, és ezért egy kicsit meg is ijedtem. Végül felesleges volt az aggódás, lehet, hogy tényleg Modern változata a könyvnek (úgy ahogy), de annyira szép nyelvezettel, annyira jó történettel, hogy nekem, ha nem mondják, hogy mihez "hasonlatos", eszembe sem jut Lewis Carroll műve.

Külcsín és belbecs:


 A kivitelezése a könyvnek rögtön rabul ejtett. Feltételezem, hogy a külföldi kiadások is ilyen csodaszépre sikerültek. A borítót átvettük, bár azóta találtam másfajta borítókat is a könyvhöz, de tény és való, hogy ez a piros a legjobb. Ügyelt arra a kiadó, hogy védőborító nélkül is szemet gyönyörködtető legyen a könyv. Én leszoktam venni a védőborítót olvasás közben, mert más nem, annak legalább ne legyen baja, és ilyenkor nem elhanyagolható, ha fordítanak arra is fáradtságot, hogy anélkül is jól nézzen ki. A védőborító tapizható, domború írással, és fényes képpel, az amúgy matt környezetben. Tényleg csodaszép.
 Kemény táblás, és cérnafűzött kötéssel készült, láthatóan tartós használatra. Egy olvasás után, olyan mintha nem is olvasta volna még senki.  Illusztráció nem sok van ugyan benne, de azok szerintem gyönyörűek, fejezetek elejére kerültek a képek, amik arra a fejezetre jellemzőek.

Külcsín: 5/5

A történetről:

 Adott egy kislány, Szeptember, akit elragad a Zöld Szél, és útra kell a Kis Fuvallatok Leopárdján, hogy eljusson Tündérföldre, ahol kalandok sora vár rá. Érdekes volt, az ő szemszögéből látni a dolgokat, hogy mi mindenre rácsodálkozik, és, hogy milyen hamar talál magának utat és küldetést. Nem akarok spoilerezni, éppen ezért magáról a történetről túl sokat nem írok, olvassátok el, mert tényleg nagyon jó, pergő és egy cseppet sem unalmas. A vége egy picikét kiszámítható volt, bár azt hiszem ez nem véletlen...az elragadottaknak ugyanis ez a sorsuk.

 Könyvtáros szemmel rengeteg pozitívumot találtam a könyvben. Rengetegszer említik az olvasást, hogy Szeptember mennyire szereti a meséket, mennyire sokat olvas, és ez segítségére is lesz. Úgyhogy ez egy kis propaganda az olvasásnak, de annyira jól beleépülve a történetbe, hogy fel sem tűnik az embernek. Legszívesebben a fél könyvet kiidéztem volna Moly-ra de inkább nem tettem, de csak azért, mert úgy egészében a legjobb olvasni, kiragadva lehet, hogy nem érződik belőle, hogy mennyire meghatározó és mennyire jó egy-egy részlet.


Szereplők, akiket fontosnak érzek, vagy érdekesek voltak:

A-tól Ly-ig, egy sárkánygyík, röviden Elly:

"Az apám egy könyvtár volt. Ezért tulajdonképpen én egy sárkánytár vagyok vagy egy...sárkángytár. Egy könyvgyík?" (52. oldal)

Legjobban ezzel az idézettel lehetne jellemezni a könyvgyíkot. Eszméletlen vicces figura volt, és annak ellenére, hogy le vannak láncolva a szárnyai mégis elég gyorsan közlekedett. Szeptember egyik legjobb bartjává vált és nem hagyta, hogy a lány unatkozzon, vagy bajba kerüljön. Bár azért hamarabb is felvilágosíthatta volna bizonyos dolgokról Szeptembert, de hát egy könyvgyík sem tudhat mindent, kivéve A-tól Ly-ig kezdődő betűkkel :D

Szeptember, Szombat és Elly
Szombat, a márid fiú: 
Kék a bőre, kívánságot képes teljesíteni, ha legyőzik, és Kék jelek vannak a hátán. Engem már ennél a pontnál megvett kilóra, mert imádom a kék színt. Néha kicsit hallgatag volt a fiú, de ennek ellenére azt hiszem, tud ő beszélni, ha akar. Szeptember mentette ki a Márkinőtől, és innentől barátok lettek. A könyv vége felé feltűnik valaki, akire nem számítottunk, és köze van hozzá és Szeptemberhez...hát érdekes dolgok lesznek itt még a többi kötetben azt hiszem.

A cukumogamik, a százesztendősek:
 Nem leszek gonosz, de be kell ismerni, hogy ilyen névvel, hogy cukumogami nem lehet komolyan venni...egy bútort. Szerintem az a fejezet, ahol ők voltak okozta a legnagyobb fejtörést, mert maguktól a bútoroktól és a  nevüktől elfogott a mosolyoghatnék, viszont sajnos nem a kedves százesztendős fajták, és messze vannak a cukitól is, sőt...kissé vérengzőek. Pont emiatt, a fejezet miatt gondolkodtam el azon, hogy azért annyira kicsi gyerekeknek nem ajánlanám a könyvet, és sajnos átugrani is elég nehéz, mert van tovaszálló szereplő, és visszautalás is  a fejezetre.
 
Szeptember, amikor éppenséggel fává válik


Ezerhála, az emberfarkas: 
 Mert, a farkasember már unalmas lenne. Hát lett emberfarkas, aki pont fordítva működik mint a farkasember. Sajnos túl sokat nem szerepeltek a könyvben, sem ő sem Helló, sem Viszlát. És még az sem derült ki, hogy végül a fakanalat visszakapták-e. Minden esetre aranyos volt a felfogásuk, miszerint Helló és Viszlát (ők lánytestvérek), hozzá mentek Ezerhálához, egyiküké akkor amikor farkas a másikuké amikor ember...jó, hát végül is ízlés dolga. De a legaranyosabb az volt, ahogy megmagyarázták, miért is jó ez így. Kevesebbet kellett vesződni az udvarlásos dologgal és így nyertek két évet az életükből, amit nem kellett elpocsékolni, pirulós randikra, ismerkedésre meg hasonlókra. Mit ne mondjak érdekesek, de szeretni való boszorkányok ;)

Halál:
 Csodálom, hogy Szeptember nem röhögte ki szegénykét. De komolyan! Olyan kis aranyos volt, nem lehet igazán komolyan venni, egy Halált, ha az aranyos, és kicsi. Minden esetre azért nem semmi, hogy az ember lánya Tündérföldén belefut a Halálába. Nem máséba, a sajátjába!
 
A kis szőrös a Halál

 

 Sokat gondolkoztam azon, hogy milyen korosztálynak ajánljam a könyvet. Mese, ebből adódóan lehetne kisgyerekeknek is ajánlani, de a vége felé kicsit bedurvult a történet, és emiatt, talán a fiatal kamaszok lehetnek a beirányzott korosztály. Felnőtteknek is ajánlom, ha van még egy kis gyermeki énjük, ha még képesek arra, hogy elhiggyék a tündérmeséket, és bebarangolják Tündérföldet Szeptember, és barátai társaságában. Nem fognak unatkozni.

Belbecs: 5*/5

Remélem a kiadó folytatja majd a sorozatot, mert szerintem van piaca a könyvnek. Ugyanis igényes gyerekkönyv, ifjúsági irodalom mindig kell. És ennek a könyvnek a nyelvezete is valami csodálatos. Köszönet a fordításért Kleinheincz Csillának, ugyanis remek munkát végzett :)

A sorozat további két darabja: