2018. január 21., vasárnap

Olvassunk meséket! - 2018/1.

Szeretek meséket olvasni, meg ifjúsági regényeket is. Tartom, hogy ezek nem feltétlen csak a kisgyerekeknek szólnak, illetve, nem csak ők azok akik ezeket élvezhetik. És így 31 és fél évesen igenis jó egy-egy mesét kézbe venni.
 Jelenleg az év elején egymás után rögtön sikerült 3 ilyen könyvet is találnom, hazahoznom és mivel mindegyik igen rövid, így egy összegző posztba kerülnek és nem külön-külön kapnak posztot (nem mintha nem csinálhatnám azt meg, de tök feleslegesnek gondolom szétszedni őket.
És akkor szöveg ügyileg növekvő sorrendben a következők:

Maros Krisztina – Szabó T. Anna: Milyen színű a boldogság?
 A maga 30 oldalával, akár hosszúnak is nevezhetnénk, de körülbelül 2 perc "elolvasni", ha rászánunk arra időt, hogy a képekben gyönyörködünk, akkor 5 perctől felfelé, bármennyi lehet.
 Elsőre nem értettem, hogy "ezt így minek adták ki?" tekintve, egyetlen egy vers szövege van a képek alatt 1-1 mondatonként. Viszont a könyv hátuljában megtudjuk a Miértet, és így máris sokkal érthetőbb az egész.
 Nekem eleve az ötlet nagyon tetszik, emellett, a képek is szerintem gyönyörűek lettek, illik hozzá a szöveg, és a szöveg nélkül is teljesen átjön az egész.
 5/5 a külcsín és a belbecs is. Több ilyen könyv (is) kellene. :)


Caroline McAlister: John Ronald sárkányai
 Ez a könyv már több szöveget rejt magában, mint az előző. Mondhatnánk, amolyan életrajzi betekintésnek is. Tolkien életét mutatja be, elég nagy ugrásokkal, és elég kevés szöveggel magában a "mesei" részben. Viszont a könyv hátulja tartalmaz egy jóval részletesebb életrajzi áttekintést is.
 Az illusztrációk itt is csodaszépek, és roppant mód örülök annak, hogy egy-egy íróról születhetnek ilyen "mesekönyvek". És nem írókról is. 2014-ben (de régen volt), szintén olvastam egy ilyesmi gyerekeknek szóló, híres ember életrajzot és az is nagyon tetszett. (Deborah Heiligman: A fiú, aki imádta a matekot), azt is bátran ajánlom.
De visszatérve erre a kötetre. Gyönyörűek az illusztrációk, de bevallom, hogy magába a borítóba szerettem nagyon bele. Meg mert Tolkien-ről szól, így alap volt, hogy amint lehetséges elolvasom. És nem bántam meg!
5/5 a külcsín és a belbecs is. És igen, az ilyen könyvekből is több kellene!


Torben Kuhlmann: Armstrong
 Valahogy most sikerült komolyabb meséket találnom. Míg a John Ronald sárkányai életrajzi, addig az Armstrong, amolyan "történelmi eseményt" feldolgozó. Bár átírva egy egérre. Viszont itt is a könyv végén szerepel a Holdra szállás emberi vonatkozású története. Annak idején már olvastam a szerző másik könyvét, a Lindbergh -et, ami megfogott a maga gyönyörű kivitelezésével. És ez nincs máshogy most sem.
 A könyv gyönyörű illusztrációkkal van teli. A történet néha nekem sántított. Ha túl is rugaszkodunk azon, hogy egy egér űrutazásáról és Holdra szállásáról beszélünk. A legnagyobb furaság nekem az volt, hogy 1. felért, 2. leszállt és nem halt meg addig, 3. a holdról vissza tudott jönni. Ami tekintve, hogy egy egér által összeeszkábált "űrhajóról" beszélünk, igen nagy teljesítmény. Tehát nekem kicsit fura volt a vége. (jah a Lindbergh-nél tök hihető, hogy átrepüli az óceánt :D De azért az űrutazás nekem kicsit már sok volt).
Úgyhogy a külcsín 5/5, de a belbecs nekem már csak 4/5. Ennek ellenére bizakodó vagyok, hogy idén esetlegesen sikerül Jó mesekönyveket találnom. Kezdésnek azért elég erős hármast találtam ;)



Vélemények:

0 megjegyzés: