Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: február, 2016

Sara Raasch: Hó, mint hamu (Hó, mint hamu 1.)

 Hogy én, mennyire de mennyire vártam ezt a könyvet!  Komolyan, amikor megjelent rögtön beleszerettem a borítóba, és úgy a fülszöveg is tetszett. Azért is szavaztam, sokunkkal együtt arra, hogy ez legyen a Mini-könyvklub egyik állomása. Persze friss megjelenés, tehát még nem volt meg a könyvtárnak. Ebookba nem szeretek annyira olvasni (abba kellett volna -.-), így végül amikor kiderült, hogy februárban kell elolvasnom, és erre az intervallumra biztosan nem fog sikerülni a könyvtárnak a könyv beszerzése döntöttem. Megvettem, ez lett 2016 első könyves beruházása. Hát, remélem a többi beruházásom ennél merőben jobb könyvekre esik.  Kezdjük a külcsínnel. Külcsín: 3/5 Bár a borítóba szerelmes vagyok még mindig, és az maximális pontot érdemelne a könyv kiadása, megjelenése már nem érdemel ennyi pontot. Kezdjük a nevezetes Hó mint hamu vs. Hó, mint hamu kérdéskörrel. Nos, a molyon is voltak erről kérdések, kérések, viták, hogy akkor ez most Hó vessző mint hamu vagy ni

Gary Chapman – Paul White: A munkahelyi elismerés 5 nyelve

 Egy olvasó ajánlotta, hogy mindenképpen olvassak Chapman-től, mert hát ő aztán megmondja a tutit. Végignézve az összes könyvét, ez az egy volt, ami egy kicsit is érdekelt. A többi totálisan számomra értelmetlen dolgokról szól. Legalábbis így cím alapján nem én vagyok a célközönség. Az a bizonyos olvasó persze részletezte is, hogy számára a minőségi idő és az érintés az első szeretetnyelve. Az infó amúgy elég kéretlen volt, mert hogy nem igazán érdekelt, de azért próbáltam kedvesen, mosolyogva bólogatni, hogy azt látom, hogy a minőségi idő… azt meg nem akarom látni, hogy az érintés. No mindegy is.  Kinéztem ezt a könyvet magamnak, és sajnáltam rá a pénzt, úgyhogy úgy döntöttem, hogy mivel Chapman amúgy is bestseller író, és oda és vissza vannak tőle az olvasók, nem gond, ha megvan ez is a könyvtárnak. Már van amúgy rá előjegyzés, úgyhogy tényleg nem gond, hogy meglett.  Érdekes könyv, és azon kívül, hogy el lehet aludni rajta (ami lehet a fordító hibája, és lehet az íróké is, va

Madocsai Eszter: A belső harmónia útja

 A könyv kivitelezése az amiért elhoztam a könyvtárból. Tetszett a borító és az amit a fülszöveg mondott. Az öngyógyítás, belső harmónia egészen érdekes dolog. Gondoltam, ha már így a kezembe került akkor elhozom és beleolvasok, megnézem a dvd mellékletet is, és majd kipróbálom.  A könyv olvasása után rájöttem pár dologra. Az egyik, hogy maga az ami a Do-in akar lenni érdekel, tényleg érdekesnek tartom, és utána is fogok olvasni még. Felkeltette az érdeklődésemet a téma iránt, viszont úgy igazán a könyv nem adott túl sok használható információt. Egyrészt azért, mert rövid, és minden második oldalon kép van. Tehát durván a 130 oldalas könyvben van 60 oldal szöveg, az is jó nagy margóval. A kivitelezés tényleg remek, de azért egy szerkesztőnek nem ártott volna átolvasnia, mert volt benne elgépelés, elírás, magyartalan mondat. Ami valahol vicces, mert hát magyar írta.  A könyv igazándiból arra jó, hogy felkeltse az érdeklődését az embernek, vagy totálisan elvegye a kedvét az egészt

Seung Sahn: A zen iránytűje

 Ez tipikusan az a könyv, amit nem lehet gyorsan olvasni. Nem lehet csak úgy leülni és egyhuzamban elolvasni az egészet, mert idő kell, hogy az ember megeméssze, amit olvas, felfogja a mögöttes tartalmakat, és ráérezzen a dolgokra.  Meglehetősen letisztult a kötet, jóval több dolgot értettem meg belőle, mint a többi hasonló témát boncolgató könyvből. De!  De nem vagyok elég zen, sem elég buddhista, hogy mindent egyrészt megértsek, másrészt képes legyek beépíteni a saját életembe. Annak ellenére is, hogy érdekel a keleti kultúra és érdekelnek a buddhista tanok és ha muszáj lenne válaszolni arra, hogy milyen vallású vagyok szemrebbenés nélkül mondanám, hogy buddhista. Pedig igazándiból nem vagyok az sem, és semmi sem, és mégis a keleti vallások legtöbbjéből van beépítve az életembe ez-az.  Középiskola végén volt egy tervem, elhatározásom, miszerint én vallásbölcsész akarok lenni és buddhista tanító! Még az elbeszélgetésre is elmentem Pestre, apukám vitt el. Arra emlékszem, hogy

Ez történt Januárban

 Bármennyire meglepő, de januárban elmarad a beszerzős poszt. Méghozzá azért, mert nem szereztem be semmit sem. Sem csere, sem rukkolázás, sem vásárlás, sem ajándék, sem recenzió nem került hozzám. Ebből adódóan nincs miről posztot írnom, legalábbis beszerzős vonalon.  Ellenben azért elég sok dolog történt a hónapban! Kezdem az olvasós résszel . Összesen 23 könyvet kezdtem el, és 21-et be is fejeztem. A legtöbb könyvet a Merítés díjas zsűrizés miatt olvasom. Nos, azt hiszem, elmondhatom, hogy lettek kedvenc mesekönyveim, és lettek mesekönyvek, amik kiverték a biztosítékot. Pedig Finy Petra könyvét még nem is vettem a kezembe. De így is sikerült beletenyerelni pár „remekműbe”. Azt hiszem Bogyó és Babóca volt az, ami teljes K.O.-t okozott nálam. Amúgy a mesével még nem is volt akkora gond, de a fogalmazás és a képek azt hiszem teljesen lerontották a felfogóképességem!  Mesekönyvek mellett persze olvastam „rendes” könyvet is. Nekikezdtem a Széthullott birodalom trilógiának, hál