2018. január 13., szombat

Melanie Trede – Lorenz Bichler: Hirosige

Úgy körülbelül egy éve vettem meg ezt a könyvet, és nagyjából akkor el is kezdtem olvasni. A mai nappal fejeztem be!
 Természetesen nem azért tartott majd egy évig az olvasás, mert annyira unalmas lenne, vagy éppen nem is érdekel a japán művészet. Hanem azért tartott majdnem egy évig elolvasnom a kötetet, mert nem akartam vele sietni. Nem akartam gyorsan végigszáguldani rajta. Időt akartam hagyni annak, hogy a képeket megcsodáljam és a leírásokat elolvassam és természetesen nem mindig volt rá hangulat, így ez is lassított.
 Azoknak akik szeretik a japán művészetet, mindenképpen ajánlom. Mert rengeteg érdekes dolgot mond egy-egy képről. A leglassabban haladós rész az eleje volt, amikor minden tudnivalót megkaptunk, úgy általában Hirosige-ről, és az ő művészetéről, arról miért és hogy készült a Száz nevezetes látkép Edo-ról és a hasonló kötetei, metszetei. Hogy miként ismerte meg nyugat is az ő művészetét. Milyen hatással volt Ő a nyugatra és a Nyugat Őrá. Kortársakról és egyéb művészekről.
 Összehasonlítva Hokuszai-val, be kell ismernem, hogy nekem Hokuszai művei jobban tetszenek, és úgy gondolom, hogy Magyarországon azok jóval ismertebbek is, mint Hirosige művei.
 A kiadásról:
 A könyv kialakítása gyönyörű, de roppant mód nem olvasó barát. Egyrészt a méretei miatt, ami a metszetek miatt szükséges is, és hát művészeti albumok már csak ilyen nagyok. De a kemény borítás nélkül nincs tartása, és érzetre majd 1,5 kg, tehát nehéz tartogatni. Mivel a kemény borításhoz nincs rögzítve, így az hiába van, ha nem asztalon olvasnád (psszt, én ágyba is olvastam, de roppant kényelmetlen úgy :D). De azon kívül, hogy a kialakítás és kivitelezés nem olvasó barát, ettől még szép a szemnek. És albumoknál ez nagy előny. Gyönyörűen visszaadja a metszetek szépségét, és még tapintani is kellemes.
 Az én kötetem egy kicsit "selejtes", mert az egyik metszet magyarázó szövege Holland lett. Mint a kiadónak írás után kiderült, a nyomda keverte a lapokat, így relatíve jó esetben csak az enyém ilyen, illetve szegény hollandé, amibe van egy magyar oldal :D Amúgy kedvesen felajánlották, hogy ha Budapesten járok kicserélik seperc alatt. Ez kedves dolog, de egy 2 kg-os könyvvel nem sétálgatok fel Budapestre csak ezért, külön meg elég nehéz súly, hogy pluszba cipeljem. Sajnos nem kaptam meg elektronikusan a hiányzó oldalamat, pedig azért érdelet volna :(


A könyv áráról:
Drága, nagyon drága. Tudom, hogy a kialakítás, a tartalom és a minőség miatt, de akkor is drága! Szó ami szó, évekig gyűjtöttem volna rá, akkor is sajnáltam volna rá a pénzt. Egy fizetésemeléskor rendeltem meg magamnak, mint jutalom, mert miért ne. És így volt 8.900 köröl, az eredeti 13.000 helyett. Olvasás után az árat amúgy még mindig kicsit sokallom.
 Ugyanis nem érzem azt, hogy ezt a könyvet még sokszor előveszem és olvasgatom, vagy lapozgatom. Ellenben megfordult a fejemben az, hogy szétvágom és szép fali díszt csinálok a metszetekből, igen tudom-tudom, ez könyvbarbárság, de legalább akkor a kedvenc metszeteimet látnám minden nap :P







Minden esetre kellemes élmény marad mindenképpen. Aki teheti olvassa el, ha anyagilag megteheti és igényli is, akkor szerezze be, mert szép, és sok információval ellátott könyv.


Nincsenek megjegyzések:

Magamról

Saját fotó
Munkámat tekintve könyvtári adminisztrátor vagyok. 2006.12.01-e óta, a József Attila könyvtárban (Dunaújvárosban). Kölcsönzés a fő munkaterületem, de emellett, foglalkozom a beérkezett ajándékkönyvekkel, javítom a katalógus hibáit, és a könyvtár Molyos profilját is én használom, tehát én töltöm fel az új könyveinket, és rakom fel oda a híreket. Emellett még ezer más dolgot csinálok, amit általában az éves beszámolóba is elfelejtek beírni, mert már annyira alap :D Nagyvenyimen élek édesanyámmal, egy kertes házban, Bogi kutyánkkal, aki mindenkit szeret, főleg ha kap simogatást és ennivalót :) Érdeklődési körömet elég könnyű lekövetni a blogon, igen a legaktívabb a könyvek szeretete, utána jön az írás. Témakörben a Kelet, a spiritualitás, a buddhizmus, az önsegítő irodalom. Ha szépirodalomra vetemedek, akkor inkább fantasy, minimális romantika, de amúgy bármit szívesen kipróbálok (maximum az első 50 oldal után abbahagyom). Koromból adódóan már megtanultam, hogy nem MUSZÁJ elolvasni egy könyvet, ha nem vonz be, akkor el kell engedni, akkor nem nekem íródott.