2017. november 5., vasárnap

Jeff VanderMeer: Expedíció (Déli Végek-trilógia 1.)

Azt hiszem, nem vagyok egyedül azzal, hogy ha valami érdekes film ajánló jön velem szembe és tudom, hogy könyv az alapja, akkor előbb szeretném elolvasni és csak utána megnézni a filmet. Az Expedícióval is így jártam.
Az Agave könyvek felrakta a film ajánlóját, és az úgy akkor és ott megtetszett. Utána rögtön le is kértem a könyvet az emeletről, mert megnéztem és bent volt. (Más is úgy gondolkodhatott, mint én, mert rögtön előjegyezték páran). De nem kezdtem el rögtön, kicsit még hagytam, hogy ülepedjen az ajánló hatása. De aztán belevetettem magamat a könyvbe.
Nos, nem ilyesmire számítottam. Ismerjük be, hogy a film ajánlója teljesen 21. századi, teli effektekkel és akcióval, és pörgött az egész. A könyv meg, úgy van. Nem mondom, hogy nem lövöldöznek benne, de korántsem annyit, mint amennyit a film ajánlójában.
Borzalmasan kíváncsi leszek arra, hogy ezek után mennyi köze lesz a könyvhöz a filmnek, mert jelenleg talán annyi egyforma a kettőben, hogy van egy X térség, ami fura, és fura dolgok történnek benne, és hogy nők a szereplők. És hogy volt egy másik expedíció is. Amiben a főhősnő férje járt ott. Aztán egyelőre ennyi közös pontot találtam.

A könyvről:

Érdekes a maga nemében. Egyrészt megfogott, az ötlettel. Az X térség maga tökéletes helyszín. Szívesen megismerném még jobban is, de sajna az első kötet nem hozott annyi izgalmat és érdekességet, hogy előre vegyem a folytatásokat. De a helyszín minden esetre lenyűgöző. Az X térségen belül, az Alagút  vagy Torony (Függően, hogy mely szereplő utal rá), szintén érdekes, de annyira mondjuk nem, mint amennyit szerepel a könyvben. Feltehetően, mert nem rajongok a sötét, rejtelmes és zárt, lefelé menő dolgokért, aminek a fene se tudja, mi van az alján (megtudjuk, de nem leszünk ettől okosabbak.)
Tehát a Torony helyett én sokkal több mászkálást reméltem a térségben. De tekintve, hogy a főhősnőnk kissé… fura, és nem túl hős, nem volt túl meglepő, hogy ő viszont totál bekattant erre a Torony témára.

A szereplőkről:

Mint, mondtam, a főhős sem túlzottan hős. Neki megvan a maga oka, hogy miért
jelentkezett. Szerintem amúgy a pszichológus tudja is, hogy a férje miatt kutatgat, meg mert oda van a fura dolgokért. A többi szereplő, meg sajnos annyit nem szerepel a könyvben, hogy jobban kiismerjük őket. A pszichológus szerepel még aránylag sokat, de őt meg utáltam, pedig feltételezem a legtöbb hülyeség amivel ezeket az embereket hülyítette parancs volt,... de ettől még nem szimpatikus. Egy kis kanyar vissza a főhősre: ki az a hülye, biológus, aki ha egy spórákat köpködő világító növényekből álló feliratot lát, odahajol, hogy “jaj de érdekes???” wtf? Mert, ha még az antropológus nem tudja, hogy arcon fogja a növény köpni ismeretlen akármivel, az hagyján. De ő BIOLÓGUS!!!!!

A filmről:
Mindenképpen meg akarom nézni, mert érdekel mit hoznak ki ebből a vékonyka könyvből, ahol helyszín kb. 4 volt leírva rendesen, abból egy a fő helyszín. A bemutatóban ezen helyszín pl. nem is volt :D Úgyhogy várom, hogy lehet ezt úgy képernyőre vinni, hogy ne unják, hogy szép legyen és megmaradjon az alap mondanivalója. Én drukkolok nekik, mert számomra a könyv egy közepes minőség, de ebből ettől még lehet jó filmet csinálni (főleg, ha nem ragaszkodnak a könyvhöz annyira :D)

Fülszöveg:

Az ​X Térséget a kormányzat már harminc éve környezeti katasztrófa sújtotta övezetnek álcázza, így mostanra az érintetlen és burjánzó vadonnak látszó terület csupa misztikum és rejtély az emberek szemében. A Déli Végek nevű titkos ügynökség ez idő alatt számos expedíciót küldött a hely felderítésére – szinte mindegyik tragikus véget ért.

Most indul útnak a tizenkettedik expedíció.

A kutatócsoport négy nőből áll: egy antropológusból, egy geodétából, egy pszichológusból és egy biológusból. A küldetésük felderíteni a terepet és mintákat gyűjteni, feljegyezni minden tudományos megfigyelést a környezetről és egymásról, valamint mindenek felett elkerülni az X Térség természetfeletti hatását.

Az expedíció mindenre felkészülve indul útnak, és hamar megdöbbentő felfedezéseket tesz – például talál egy megmagyarázhatatlan topográfiai jelenséget és olyan életformákat, amik meghaladják a megértés képességét –, de mégsem ezek, hanem a tagok egymás elől gondosan elrejtett titkai változtatnak meg mindent.

Jeff Vandermeer Déli Végek-trilógiájának az első kötete szépirodalmi magasságokba emelkedő, sodró lendületű, mélyen elgondolkodtató sci-fi, ami az ismeretlennel való szembenézésről szól. Mind a világban, mind magunkban legbelül.

Eredeti mű: Jeff VanderMeer: Annihilation

2017. október 25., szerda

Oscar Wilde: Dorian Gray képmása

Dorian, Dorian, hogy milyen nehéz eset voltál. Annak idején, mármint úgy három-négy éve, próbáltam elolvasni a Dorian Gray arcképét, minthogy akkor nagy Wilde fan voltam. De valahogy nem csúszott. Aztán megpróbáltam megnézni a filmet, de valahogy azzal sem jutottam semeddig sem, bár nem tudnám megmondani, pontosan miért is nem. És mindezek után, amikor megjelent ez a kötet kértem recibe, aztán feledésbe merült. Itt is köszönet a Mini-Könyvklubnak, mert gyanús, hogy nélkülük, még egy ideig rakosgattam volna ide-oda.
Ezen, vágatlan verzió valahogy jobb volt, vagy legalábbis ezt sikerült végig olvasnom. A történetet, úgy, ahogy már ismertem, tudtam mi lesz a vége, csak azt nem, hogy jutunk el odáig. A filmes élményem annyiban volt zavaró, hogy szegény Dorian a fejembe megmaradt szép fekete hajúnak, holott szegény bolond szőke :D
A történetről: Mindent összevetve, a kor amiben íródott értem, hogy miért is volt olyan megbotránkoztató. De a 21. században úgy érzem, hogy már nem üt akkorát. Még így vágatlanul is. A mostani LMBT és hasonló könyvekhez képest ezek az aranyos művészi utalások tényleg olyan kis semmiségek. (pedig azért Wilde ennél jóval bevállalósabb, lásd: Teleny). De érthető, hogy akkor ez még azért nagyon nem volt elfogadott, sem Dorian kicsapongó élete.

A fogalmazás amúgy gyönyörű, de vissza kellett szoknom abba, hogy oldalakon át, olvassak arról, hogy ez a…., nos, hogy ő éppen miket gyűjtött és hajde szép volt az. Elszoktam a nem pörgő eseményektől. És igazándiból ez az, ami nekem már hiányzott, az a nyíltan felvállalt és leírt bűnök. Mert itt igazándiból csak szépen utalgat rá, jó a gyilkosságra nem…
De maga az ötlet, a képpel, a gonosz tettekkel, a lélekkel, a halállal, a halál mibenlétével, az tetszett, csak azt hiszem, ráférne egy kis felújítás a regényre. Ha valaki 21. századi módon felfrissítené, vevő lennék rá simán!
A tanulmányokról: Mondta egy moly nekem, hogy azokat utána kéne olvasni, merthogy lelövi a poént. Mondtam neki is, hogy mivel a filmet részben láttam már, így nem nagyon van mit lelőnie, így én a könyvet előlről olvastam, tehát előbb a tanulmányokat, majd a regényt. És szerintem így jobb volt. Valóban lelő pár dolgot, de sokkal jobban átélhető, megérthető az egész, azoknak az adatoknak a tudtával, mint nélkülük.
A könyv kinézetéről: Szerintem nagyon szép kiadása ez a könyvnek. Örülök, hogy bevállalták a nem cenzúrázott változatot, hogy kiadják. Az igazság, hogy én amikor olvastam, hogy a “teljes és cenzúra nélküli”, sokkal megbotránkoztatóbb dolgokat vártam a könyvbe :D

Fülszöveg:
Amikor ​a Dorian Gray képmása 1890-ben először megjelent egy irodalmi folyóiratban, a viktoriánus közvélemény azonnal hatalmas felháborodással fogadta. Olyannyira, hogy az 1891-es könyvváltozatot már maga Wilde dolgozta át és bővítette ki úgy, hogy valamelyest elhallgattassa gyújtó hangú kritikusait. Azt viszont még ők sem sejthették, hogy a regény ősváltozata, ahogyan azt Wilde eredetileg elküldte a folyóiratnak, még ennél is nyíltabban beszélt a regény szereplőinek érzelmi viszonyairól, különösen a festő és modellje, Basil Hallward és Dorian Gray közötti homoerotikus vonzalomról. Az erre utaló mondatokat ugyanis a magazin szerkesztői Wilde tudta nélkül még az első megjelenés előtt kihúzták a regényből, a legelső változat szövegéről pedig több mint egy évszázadon át csak néhány Wilde-kutató tudhatott. Jelen kiadásunkban ezt a 2011-ben megjelent, cenzurázatlan ősváltozatot tárjuk a magyar olvasók elé Dunajcsik Mátyás új, ihletett fordításában, hogy végre megismerhessék Dorian Gray történetét abban a formában is, ahogy azt Oscar Wilde eredetileg elképzelte. „Az emberek néha azt mondják, a Szépség csak a felszín. Lehet, hogy így van. De legalább nem annyira felszínes, mint a Gondolat. Csak a sekélyes emberek nem ítélnek a külső alapján. A világ igazi misztériuma a látható, és nem a láthatatlan. Igen, Mr. Gray, az istenek jók voltak önhöz. De amit az istenek adnak, gyorsan el is veszik. Az idő féltékeny önre, és háborút visel az ön liliomai és rózsái ellen. Valósítsa meg az ifjúságát, amíg még megvan! Éljen! Élje a csodálatos életet, ami önben van! Ne hagyjon veszni semmit önmagából. Mindig keressen új és új élményeket. Ne féljen semmitől. Egy új Hedonizmus! Erre van szüksége a mi évszázadunknak. Ön lehetne ennek a látható szimbóluma. Az ön személyiségével nincs semmi, amit ne tehetne meg. Egy évszakra öné a világ." Oscar Wilde (1854-1900) Halhatatlan zseni és kibírhatatlan pojáca; a művészet apostola és az ifjúság megrontója; Anglia legszellemesebb embere és legmegvetettebb szexuális bűnözője – Oscar Wilde élete éppúgy tele volt szélsőségekkel, ahogy a művei, melyekkel megváltoztatta a XIX. század arculatát. Dublinban született, Oxfordban tanult, legnagyobb sikereit Londonban aratta, és végül Párizsban halt meg száműzetésben. Életét és művészetét is meghatározta a szemforgató viktoriánus erkölccsel való küzdelem, melynek nevében 1895-ben kétévi börtönre és kényszermunkára ítélték „súlyos szeméremsértés" vádjával. Sziporkázó színpadi műveit, fájdalmas szépségű meséit és elmés mondásait azonban máig olvassák világszerte, és ma is épp olyan frissen és lenyűgözően hatnak az olvasóra, mint száz évvel ezelőtt.
Dorian Gray arcképe címmel és Wilde Oszkár név alatt is megjelent.

Eredeti megjelenés éve: 1890

2017. október 22., vasárnap

Aleksandra Mizielińska – Daniel Mizieliński: Föld alatt / Víz alatt

 Régóta terveztem, hogy elolvasom majd ezt a könyvet, vagy valamelyiket ezekből a nagy alapú, rajzos csodákból. Csak aztán mindig pont a méret miatt nehézkes volt. Ugyanis a méret kissé nehézkessé teszi az olvasást is és azt is, hogy az olvasás helyére szállítódjon a könyv. De ezt a nehézséget simán be lehet vállalni, csak megfelelő idő kell, vagy megfelelő táska, amibe belefér.
 A mérete miatt nehéz ugyebár olvasni, viszont pont a mérete miatt belefér minden. Nem mondom, hogy a rajzok szépek, mert nem az volt a fontos, hogy szépek legyenek. Inkább úgy mondom, a rajzok érthetőek és kreatívak, és néhol viccesek. Egyszerűen ez a méret az, amibe tökéletesen képes érvényesülni a kötet.
 Arra mondjuk nem nagyon jöttem rá, hogy a Víz alatt vagy a Föld alatt kellett volna kezdenem az olvasást. Vagy ez opcionális, és mindenki ott kezdi, ahol szeretné. Én amúgy önkényesen a vízbe merültem először, hogy aztán a föld mélyére hatolhassak.
 Célcsoportra viszont nem jöttem rá. Mármint, hogy konkrétan melyik az a korcsoport, akinek ajánlani tudnám. De gyanús, hogy úgy 5-6 –tól felfelé, a végtelenségig. Hasznos lehet persze, ez szülőkkel olvasva is, mint valami böngésző, tekintve tényleg elég részletesek a rajzok és ad egy alapot egy csomó beszélgetéshez, tehát lehet, hogy 5 év alatt is. Amúgy azon gondolkodtam, hogy az unokahúgom és unokaöcsémnek meg kéne venni (amíg még kapható), de évekig csak állna, mert még csak fél évesek… úgyhogy még várok egy kicsit a vásárlással.

 A vásárlásról jut eszembe, köszönet a Manó könyveknek, hogy bevállalta ezeket a könyveket. Ugyanis, itt van… ~120 oldal, gyönyörű, kemény borítású, nagy alapú, részletes ismeretterjesztő könyv, ami tök jó és ajánlanám mindenkinek. De pont a kivitelezés miatt borsos az ára, tehát kell egy bizonyos merészség a kiadótól, hogy így próbának bepróbálkozik a ~7500 forintos könyvekkel. Félreértés ne essék, egy szimpla könyv is már ~5000 forint tehát ahhoz képest nem drága. De az az érzésem, kevés magyar család van, aki ezt így ki tudja pengetni 1 db könyvért.
 De mindezektől független, a könyv jó! Rengeteg érdekes dolgot megtudtam, remekül illusztrálva, aránylag friss adatokkal (amikor eredetibe megjelent a könyv, akkor naprakész volt). Nekem a víz alatt jobban tetszett. Nem tudom miért, mert amúgy a vizet kevésbé szeretem, mint a földet. De sosem vonzott túlzottan a metrók világa, meg a bányászat, barlangászat, így kevésbé volt nekem érdekes a föld alatti rész. Viszont a növényes része még egészen lekötött, meg az állatokkal kapcsolatos, de onnantól, hogy milyen energia, honnan és hogyan, nem volt annyira érdekes számomra. Ismerek olyanokat, akik imádják ezeket a cuccokat, én nem az vagyok.
 Viszont a víz alatti rész végig érdekes volt számomra. A tavaktól, a tengereken át, a merülésig, és a rekordokig, hogy milyenek voltak az első búvárruhák (megjegyezném, mai szemmel már-már viccesek), az első tengeralattjárók (azok is furán néztek ki :D), és hogy milyen mélyre is ment már ember. Itt rájötte, hogy milyen remek dolog már ez, de hogy én le nem mennék egy ilyen kabinba, amibe felállni sem tudok, és 3-4 órát ott kéne töltenem, tuti nem bírnám. Egészségére, aki szereti az ilyet, biztos tök izgi, de kihagyom! Minden esetre érdekes volt, és tök aranyos képek vannak a nagy élőlényekről odalenn.

 Ajánlanám? Mindenképpen. Remélem, majd a könyvtárból is többen viszik, mert nem nagyon látom, hogy vinnék. Igen-igen a méretei miatt azért meggondolandó. De akkor is! Lapozzanak bele és akkor meglátják mekkora jó már!!! :)

Megjegyzés a föld alatthoz: sztalagmit, sztalaktit  és társai… én ezeket sose fogom megjegyezni. A héten olyan sokszor jött szembe, hogy tudnom kéne, hogy ezek mik, de nekem… ezek cseppkövek, aztán csókolom. Cseppkő… nem sztalamicsodák…. Cseppkőőőőőőőő. De komolyan, ezeket az elnevezéseket mindenkinek már tudnia kéne?

Fülszöveg (bár amúgy nincs neki…, de mindegy):

Ez a különleges könyv páratlanul izgalmas utazásra hív. Bekukkanthatsz a föld alatti üregekbe, leereszkedhetsz a világ legmélyebb bányájába, vagy találkozhatsz például rekordokat felállító búvárokkal, mesésen tarka halakkal, különös mélytengeri teremtményekkel és felfedezheted a Titanic roncsait is. Az okos és könnyen érthető magyarázatok melletti hatalmas illusztrációk és részletgazdag ábrák egyre mélyebbre és mélyebbre hívnak, egészen a Föld forró magjáig.
A népszerű lengyel illusztrátor-házaspár – akárcsak a korábbi sikerkönyvben, a Világlátóban – ebben a kötetben is azt tartotta szem előtt, hogy a gyönyörűen és sok humorral megrajzolt oldalak elvarázsolják az olvasókat, és közben felfedezzék világunk megannyi rejtett szépségét.

Kiadó: Manó Könyvek
Kiadás éve: 2016
Oldalszám: 112
Kötés: Keménytáblás
ISBN: 9789634032373
Fordította: Kellermann Viktória

2017. október 16., hétfő

Sebestyén Balázs – Tóth Gábor: E-mentes övezet, avagy mit reggeliztél ma?

 Amíg, volt Class Fm, addig azt hallgattuk, így lépten-nyomon bele hallgattunk az E-mentes övezetbe is. Én a könyvet azoknak ajánlom főleg, akik nem nagyon hallgatták a rádióban, vagy csak egy-egy adást kaptak el. Ugyanis olvasás közben az volt az érzésem, hogy „jó-jó, de ezt mind hallottam már”. Holott feltehetően nem az összest hallottam.
 Mindenképpen jó, ha az ember elolvassa ezt a könyvet, mert kap egy bizonyos képet arról, hogy mit is eszünk meg. Amúgy a rádióadásokkor is rájöttem már, és az olvasás alatt szintén felszínre jött az, hogy mindez, szép és jó, de amit Bio Gabi képvisel, az amolyan „a ló túlsó oldalára esés”. Tehát, igen-igen ne étkezzünk rosszul, ne együnk látványpékséges dolgokat, sem olyan élelmiszereket, melyek telis-teli vannak E számokkal. (még ha az E számok egy része nem is probléma, ha a szervezetbe jut). De Bio Gabi már azt szintet képviseli, amit úgy érzem, egyelőre Még nehezen kivitelezhető.
 Persze, együnk bio kölest és bio chia magot, és bio zabkását, bio gyümölccsel, mert mindezek egészségesek. Csakhogy amikor a 21. századi magyar emberke bemegy a boltba, akkor konstatálja, hogy a „bio” előtag, mint valami 2-szeres vagy 3-szoros szorzó jelentkezik az árban. És bármennyire szeretne egészségesen táplálkozni, nem tud, mert drága.
 De nem mentem fel a ma emberét sem, mert másik oldalról, ott van, hogy nem feltétlen minden drága. Mi már… hát egy fél éve biztosan itthon, kovásszal (itthonival), sütünk mindent. Nem mondom, hogy nem voltak rosszul sikerült kenyerek, de idővel belejött anyukám, és most már teljesen jók, méghozzá adalékadagok nélkül, minden nélkül. És igen plusz idő, de megoldható (kevertem már be kenyeret, meg láttam, hogy készül, úgyhogy tudom).

És valóban nem hiányoznak az E számok az emberek szervezetéből, mert megvannak azok nélkül is. De ugyanígy a pálma és kókusz zsír sem éppen. Úgy gondolom, hogy nem feltétlen egészséges, egy olyan embertípusnak ilyesmiket tömegével használni, ami nem honos itt. Mert, ismerjük be, a magyar őstörténetben, nem nagyon szerepelt kókusz, sem pálmafák alatt szunnyadó magyar. Egyszerűen szervezet számára idegen anyag, még ha jelenleg rá is nyomják az egészséges címkét. Tehát elhiszem, hogy a Chia mag tök jó, de egy határig. Elhiszem, hogy jobb a kókusz zsír, mint a napraforgó, de meddig? Mikor jön a kutatás, hogy nem is olyan egészséges, vagy mikor jön valami új, amire rámondjuk, hogy az egészségesebb?
Kedvenc fejezetem: Az a rész volt a kedvencem, amikor a gasztropszichológiáról beszélt. Arról, hogy miként és hogyan hülyítik az embereket, a csomagolás külleme, nagyságával. Hogy mennyit lehet ezzel legálisan csalni. Hogy az emberek igenis a nagyobbat veszik mindig, vagy a szebbet, meg az olcsóbbat. Ha valaminek emelni akarsz az árán, az is megoldás, hogy csak a csomagolás változik, és kevesebb a beltartalom, de az ár hasonló. Erre rögtön tudom mondani, a 100 grammos csokit, ami már évek óta csak 90 grammos, de nagyságra nem tűnik kisebbnek. A joghurtok, amik egyre kisebbek, és egyre több gyümölcsöt vagy bármit tartalmaznak (ami olcsóbb, mint maga a joghurt), hogy a 100-as zsepi sem 100-as már, és így tovább. Érdekes volt, és néha volt „aha” élményem vele kapcsolatban.
Vagy 87 gramm....


 Minden esetre elolvasni érdemes a könyvet, aki tud teljesen át is szellemülhet Bio-ba. Mindenképpen pozitív, hogy a könyv bár borzalmas mód propagálja az ilyen bio dolgokat, azért elmondja azt is, mi nem jó a rendszerben. És igen pozitív, hogy van pozitív és negatív oldala is a részeknek, és nem nyomatja csak azt, hogy „csak ez jó” „ez meg csak rossz lehet”. De ettől még nekem Bio Gabi túlontúl bio :D

Fülszöveg:
Világunkban ​a helyes táplálkozáshoz mindenkinek értenie kell egy kicsit. Az élelmiszeripar kettős játékot játszik, és ennek a polgár ihatja meg a levét. Hasznos tisztában lenni a belső folyamatokkal, összefüggésekkel az élelmiszergyártás és a táplálkozás terén, hogy ezek ismeretében jó döntéseket hozhassunk az egészségünket érintő kérdésekben.  Ezért született e riportkönyv, amelyben Sebestyén Balázs kérdezi Bio Gabit, alias Tóth Gábor táplálkozáskutatót, akivel műsorvezető kollégáikkal együtt három éven át, hétről hétre beszélgettek a legaktuálisabb kérdésekről, a legfrissebb szakmai eredményekről, a fogyasztói dilemmákról a Morning Show E-mentes övezet című, nagy sikerű rovatában.
Közkívánatra született e könyv, amelyben elérhető a műsorban elhangzott számtalan hasznos szakmai információ, tanács, megoldás és ötlet a határainkon innen és túl élők számára, olvasmányos, közérthető, kibővített formában, csokorba gyűjtve, receptekkel együtt.
Ennél azonban még többről is szó van. A könyv készítése közben mintegy életre kelt, és így különálló, bővített műként jelenik meg, amely mindenki számára haszonnal forgatható, aki szeretné E-számoktól mentesen, tisztábban látni a jelenségeket.
Mit jelent a gasztropszichológia? Miért van annyi étrendi irányzat? Melyik E-számmal kell vigyáznunk? Igyunk-e tehéntejet, együnk-e párizsit? Mit tegyünk, ha emésztési problémáink vannak? Valós-e a gluténpánik, és milyen kenyeret vásároljunk? Ehetünk-e fagylaltot, és miből készül a csokoládé? Miért hiperaktív a gyerek, és miért migrénes a szülő? Milyen vizet igyunk, jó-e a rendszeres kávézás? Bízhatunk-e a biotermékekben? Mit együnk, ha sportolunk vagy fogyni szeretnénk? Hogyan erősíthetjük immunrendszerünket? Mi a hosszú élet titka?
Többek között ezekre a kérdésekre keressük a válaszokat e riportkönyvben.


Kiadó: Pilis-Vet
Kiadás helye: Pilisvörösvár
Kiadás éve: 2016
Oldalszám: 236
Kötés: Keménytáblás
ISBN: 9789638686183

2017. október 1., vasárnap

Soma Mamagésa: Öngyógyító könyv

Azt hiszem, a legjobbkor jött a könyv. Mindig is szerettem olvasni olyan technikákról és dolgokról, amik arról szólnak, hogy Te magad, hogyan tehetsz magadért. Hogy oldhatod meg a problémáidat, hogy milyen technikákat alkalmazz ahhoz, hogy az életed jobb legyen, mint jelenleg.
 Rengeteg technikát sorol fel Soma, és azaz igazság némelyiknél tényleg elgondolkodtam, hogy lehet, hogy ki kéne próbálni. Még akkor is, ha annyira, mint ő, azért nem vagyok spirituális lény. Vagy legalábbis még nem hiszek el mindent, amit ő viszont igen. Viszont már nem is vagyok az az előítéletes ember, aki lenézné az ilyesmikben hívőket (mondjuk sosem voltam ilyen típus).
 Mindenkinek megvan a maga hitrendszere, hogy meddig megy el, mikben képes hinni, és elhiszem, hogy egy-egy spirituális élmény meghatározó lehet ebben. Soma a leírtak szerint borzalmasan sok dologban részt vett már, a böjtöléstől, a kineziológiáig, a NLP, Családállítás és egy csomó olyasmiben is, amiről a könyvben olvastam először, hogy egyáltalán ilyen létezik!
Rengeteg olyan technikát felvet, amihez szakember kell, amihez az kell, hogy legyél annyira elhivatott és nyitott, hogy felkeresel ilyen szakembert és a segítségét kéred. Amúgy a legtöbb olyasmi lehet, mint a pszichológus spirituális megfelelője. Csak van egy-egy olyan rész, amit azért a pszichológus nem csinál, mint az érintés dolog, meg a meditáció. (Nem tudom, pszichológushoz sem jártam sosem). A lényeg, hogy a legtöbb technika olyan, hogy szükséged van rá valakire, aki irányít, aki segít. És ez egyrészt tök jó dolog, másrészt, azért nem mindenkinek van kineziológus és ilyen-olyan terápiát művelő barátnője, vagy barátja, sem pénze, hogy ezt megfizesse. Annak ellenére, hogy igen, mindenkinek arra van pénze, amire akarja.
 Viszont, a könyv vége felé jöttek azok a módszerek, amiket egyedül is el lehet végezni, amihez nem kell társaság, annak ellenére, hogy ezek között is van olyan, ahol nem árt, ha nem egyedül vagy. De tény, meditálni és hasonlókat egyedül is lehet. A legjobb persze, a pozitív beállítottság. De Soma leírta azt is, hogy csak csínjával, azzal a bizonyos pozitív gondolkodással. Mert valóban, ne gondolkodj negatívan, mert csak magadnak ártasz, de a végtelen rózsaszínben látás sem kevésbé káros. Soma inkább, a szavaiból kivéve, azt vallja, hogy fogadd el azt, ami van, tanulj belőle és próbáld leckeként felfogni mind a pozitív, mind a negatív dolgokat. És igen, próbálj pozitívan gondolkodni, de ne görcsölj rá, hogy csak és kizárólag minden boldogság lehet. Mert, nem lesz az. Tehát maradj a reális, de optimistább beállítottságnál.
 Külön tetszett, hogy Soma személyes történeteket is hozott, hogy elmesélte bizonyos technikákat, hogyan élt meg, ez milyen hatással volt rá. Néha mondjuk az egész ismertetés átborult anekdotázásba, de ezt se nagyon bántam, igazándiból érdekes volt.
 Összességében, szerintem elég jól összegyűjtötte a technikákat, volt, amiről azért több infónak örültem volna, de ahogy írta, van internet ahol, ha érdekli az embert a dolog, akkor keressen rá.

Külcsín: nekem még a régebbi borítóval van meg, és azt kell mondanom, hogy az sokkal jobb, még ha nem is annyira spirituális, mint az új borítója. Minden esetre kellemes kézbe venni a könyvet, és ez a világos borító kifejezetten tetszett hozzá. Elgépelés és hasonlók, nem voltak, vagy ha mégis nem volt túl zavaró. (Azokat fel szoktam írni, ha már annyi van, hogy megakasztana.)

Belbecs: Nem fog mindenkinek tetszeni ez biztos. Kell, hogy olyan hangulatban legyél, és kell, hogy bírd a spirituális anekdotákat, táborokról és mindenféle élményekről. Szakirodalom, de mégsem. Legalábbis én így kategorizálnám. Soma ahhoz, túl sok személyes dolgot rakott bele, hogy összefoglalónak tekintsük, mint az „öngyógyító technikák tárháza”, de nem is szépirodalom, mert ahhoz meg túl sok információval rendelkezik.

Fülszöveg:
Szeretnél örömtelibb, teljesebb életet élni? Szívesen tennél saját egészségedért? Megszabadulnál az éveken, olykor évtizedeken át magaddal cipelt terhektől? Megélnéd természetes nőiességedet, de nem tudod, hogyan fogj hozzá?
Nos, van, aki a gyógyulásért a hagyományos orvosi utat választja, és van, aki nem. Ez nem jó vagy rossz, hanem egyéni döntés kérdése: ki mennyire tájékozott, és persze nyitott. A spirituális felébredés ugyanis mindig akkor történik, amikor az illető megérett rá sem előbb, sem később. Egyet azonban nem árt, ha észben tartunk: mindig vannak választási lehetőségeink!



Kiadó: Jaffa
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2016
Oldalszám: 350
Kötés: Keménytáblás
ISBN: 9786155609374






Kiadó: Jaffa
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2014
Oldalszám: 350
Kötés: Keménytáblás
ISBN: 9786155418587

2017. szeptember 23., szombat

Évszak váltás

Forrás
Vannak bizonyos rituálék, amiket nagyobb évszakváltásokkor megteszek. Kinézve az ablakon, gyönyörű, esős őszi idő van. Ez valahogy egyértelművé teszi számomra, hogy a ruháimat le kell cserélni. Ilyenkor kerülnek a nyáriak elrakásra, a téliek elővételre (független, hogy ősz van). Tehát a nagyon meleg ruhákat is előszedtem.
 Idén kivételesen egyidejűleg szanáltam is a ruhákat. Amiket nem hordtam nyáron, vagy hordtam, de utáltam, már nem kerültek elrakásra, sem azok, amik már lyukasak, bár hordtam, mert akkor még nem volt másik. A jó állapotúak mennek a rászorulóknak, a rossz állapotúak meg kuka (sajna nem olyan anyag, amiből jó portörlő lenne :D). A télieknél meg mielőtt bekerült volna a szekrénybe megnéztem, hogy jó-e egyáltalán rám. Bár most stagnáló a súlyom, de hát ki tudja tavaly ilyenkor mi volt. Ami nem jön rám, vagy már nem tetszik szintén nem kerül már be a körforgásba. A maradék ruha meg vagy szekrény, vagy vállfás megoldással. A vállfán lévők amolyan kategóriákba külön-külön (póló fölé való akármi, hosszú ujjú póló, a rövid és a hosszú ujjú póló közti póló… :D, mellények). És kivételesen a ruha rendezés csak egy fél óra volt. Há! De kiderült, hogy tök sok nadrágom van ;)
Úgyhogy siker, a ruhákat elrendeztem!

Könyves listák:

Volt egy Nyár nevű listám, ezt most töröltem is, tekintve nincs már nyár. A teljesítés… 17% (4/23) … ez van, nem nagyon ment! Gyanús, hogy a „még idén” listám sem lesz teljes év végéig 13% (13/99) a jelenlegi állás. Valahogy mindig mást olvasok, mint amit eltervezek, azért ez szörnyű. Amúgy ezért rossz, hogy jelentkeztem a mini könyvklubba is. Dafke, hogy most nem csúsznak azok a könyvek, amiket olvasni kellene -.-

Viszont bízom abban, hogy az Amit főztél, edd is meg – kihívást teljesíthetem, bár év végéig ~15 könyvet kéne kb. elolvasnom a teljesítéshez. Amúgy ez darabilag nem annyira gáz, és én még úgy hiszem idén végre sikerül!

2017. szeptember 20., szerda

A nyárról, úgy általában

Mint, gondolom mindenki észrevette, nem nagyon blogolok. Amúgy írni való sem sok van. Mármint, így belegondolva, nem sokat olvastam. Az az igazság, hogy úgy 3 napja bámulom a Szolgálólány meséje című könyvet, és annak ellenére, hogy egyrészt érdekel, másrészt nagyok a sorközök, valahogy amikor arra kerülne a sor, hogy „helloka, olvashatsz”, akkor nézek ki a fejemből. Vagy a telefonomat nyomkodom, bugyuta játékokat játszva. Amúgy kezdem őket unni, úgyhogy nem félek, hogy mostantól telefon nyomkodás lesz olvasás helyett. Csak szimplán nem csúszik a könyv. Ezért is kezdtem tegnap már bele Soma Mamagésa könyvébe. Amivel, sokkal gyorsabban haladok.
 Vannak olvasási válságos időszakok, amikor időm ugyan lenne, de kedvem nincs. Szeptember 6-13 között nyaraltam, akkor például kiolvastam egy fél könyvet (mármint a felét már előtte, felét nyaraláson), de azt is be kell vallanom, hogy 4 könyvet vittem. Nem is értem minek, mert a szálláson voltunk a legkevesebbet, annak ellenére, hogy úgy a nap nagy részében esett az eső. De olyan durván monszun szerűen, az ott élők szerint (Horvátország, Vrasa), évek óta nem láttak ekkora esőzéseket :D Tessék, ahova megyek ott víz terem ;)
A nyaralás, amúgy az eső ellenére is remek volt. Bejártunk egy csomó helyet, ahova mentünk, ott általában nem esett, csak míg elértünk oda, vagy az út egy részén. És végre fürödhettem tengerben. Aminek a vége persze az lett, hogy gyorsan amint kimentem lemosni a kezemet édes vízzel, mert a kis kiütéseimet csípte, mint az állat. De akkor is megérte, no meg kipipálható, hogy életemben először fürödtem és nem csak álltam a tengerben (tavaly csak álldogáltam benne :D). Amúgy most már cuki tengerjáró cipőm is van, ami tényleg hasznos, ha az ember kavicsos tengerben lépdel.

Múlthét pénteken már dolgoztam, gyorsan fel is töltöttem az eladó könyveket a könyvtárban, erre szombaton hoztak egy csomó ajándékkönyvet. Annyit fűznék hozzá, hogy nem emlékszem, hogy valaha ennyit hoztak volna EGYSZERRE, nem is tudtuk rendesen elpakolni, három doboz még egyelőre az asztal alatt van, ami meg ki lett pakolva átnézésre az ilyen két soros megoldásba egymás mögé, úgyhogy lesz vele meló még bőven. És akkor másodikán meg már folyóirat árusítás is kezdődik, így helyem sem lesz kipakolni… no mindegy, ez a jövő problémája lesz :D De így szerda magasságában azért már kezdek visszarázódni a munkába, úgy tűnik az allergia szezon is lassan véget ér, vagy legalább is tisztul a dolog már. Éppen ideje, nem szeretem annyira az allergia szezont :P

2017. szeptember 4., hétfő

Egy kis mindenféle

forrás
 Itt a szeptember, itt van újra!
Amúgy én magam, szeretném a szeptembert, mert az ősz kezdete, a lehulló, színesedő levelek még szépek is. Az idő sem túlzottan meleg már, így igazán lehet élvezni. Ha a tenger mellett élnék, vagy csak egy olyan országban, ahol nincsen parlagfű. Idén először kipróbáltuk az ilyen orvosi maszk szerűséget. Tehát abban mászkálok, ha muszáj kimennem.
Tapasztalatok: jóval kevesebb problémám van, ha hordom, bár a szemüvegem a kilélegzett levegőtől istenesen bepárásodik, úgyhogy van még csiszolni való rajta. Viszont tényleg hatásos, mert nem fulladtam be annyira, és csak kétszer tüsszögtem, úgyhogy zsírkirály. Ennek ellenére azért leminimalizálom az országhatáron belüli, szabad levegős tevékenységeket, szeptember 15-ig. És még azt tapasztaltam, hogy ha orvosi maszk szerű van rajtad, egyrészt megnéznek jól az emberek, másrészt előzékenyek, harmadrészt nyugodtan olvashatsz a buszon, mert hogy melléd senki nem fog leülni az is biztos :D


Ősz, másképpen. Elindult @Vegazus újabb Mini-Könyvklubja! Évente körülbelül egyet be szoktam vállalni, mert mindig úgy hiszem, hogy ez nekem menni fog (muhahaha). A nyertes könyvek az alábbiak:
Szeptember: A szolgálólány meséje
Október: Dorian Gray arcképe
November: A könyvtolvaj
December: választott életrajzi regény, útileírás vagy memoár


Egyrészt, tök jó, mert mind a hármat el akartam olvasni. Másrészt tök szar, hogy meg lett keverve a sorrend, mert így muszájból megkellett vennem a szolgálólány meséjét, hogy időbe végezhessek vele, mert a könyvtárban jelenleg még millió előjegyzés van rá, a sorozat miatt.... De igazándiból nem gond, tök szép az új borítós változat, ma már ide is ért a futár, úgyhogy azt olvasom (azt is olvasom), majd Horvátországban. A Dorian Gray arcképe, helyett mondjuk, a képmását olvasom, mert azzal még amúgy is lógok (fúj, reci volt...2 éve). A könyvtolvajnak szintén örülök, mert millió éve várólistás nálam, csak... csak izé, mindig volt más. A December még kérdéses, feltehetően egy útleírást választok, Japánról. Legalábbis ez az elképzelés.

Ősz, megint másként:
Mint, látható a blog külsőre megváltozott. Találtam egy nagyon-nagyon tetsző sablont és @AniTiger volt olyan kedves, aranyos, rendes és okos, hogy megcsinálta nekem, tehát a három probléma, ami volt vele, ki lett küszöbölve. Ez most olyan, Jeffis sablon és totálisan bele vagyok szerelmesedve.



Ősz, mint olvasás: Feltételezem, hogy most, hogy itt az ősz többet fogok olvasni, bár ezen állításomat vagy elméletemet nem tudom, mire alapozom. Minden esetre, már nem lehet a melegre fogni a dolgot, úgyhogy remélhetőleg haladok majd. Jelenleg őket olvasom:
2017. február 28., 15:35 →
126
>
2017. június 21., 10:13 →
222
>
2017. augusztus 24., 16:11→
248
>
2017. augusztus 11., 14:28→
147
>
2017. augusztus 29., 20:43→
113
>
2017. szeptember 4., 08:55→


Jah, amikor ránézek nekem is az jut eszembe, hogy... nem olvasok túl gyorsan. A Hirosige biztosan meglesz idén, csak hát az nem az utazós, cipelős formátum. A többivel haladok... a magam tempójában. Attól függ, melyiket olvasom, hogy melyikhez van kedvem, kb. mindegyik tök másféle. De most a Szolgálólány meséje van porondon, feltehetően az lesz a leggyorsabban kivégezve, a könyvklub miatt :)

2017. szeptember 2., szombat

Csak röviden - nyári olvasmányok 2.

Bár augusztusban sikerült, pár posztot felraknom, a könyvek egy részéről, csak értékelés, vagy az sem született. Ezért összegyűjtöttem ide, hogy még miket olvastam, amikről nem született önálló poszt, és nem is fog feltehetően.

Tetszett, kifejezetten aranyos történet. Olyan mese a mesében sztori. Az illusztrációk kicsit furák voltak, de megvan a maga szépségük, és a könyvhöz teljes mértékben illenek.
Kellemes olvasmány volt, remélem egy nap majd japán nyelvű szövegként is el tudom olvasni :D


Mindenképpen érdemes elolvasni, telis-teli van érdekességekkel a rögzült és a fejlődési szemléletről. Kicsit soknak találtam az élettörténeteket, valahogy úgy érzem, hogy Felesleges egy könyvben az, hogy az alap okosság amit mond, az úgy 30% és a maradék 70%-ban ismétlik az élettörténeteket, rengeteg sportoló történetével. Elolvastam őket, de nem igazán hatott rám a dolog, valahogy több olyan dolgot vártam, amit ténylegesen lehet használni. Ami kb. az első két fejezet, meg az utolsó fejezet.
Ennek ellenére tartom, hogy jó, ha az ember elolvassa!
Itt molyon elkészítettem az ajánlott irodalom jegyzék alapján a polcot. Hamarosan teljes lesz, azért elég sok ajánlott könyv le van már fordítva, úgyhogy szemezgethetek ebből is majd :)
https://moly.hu/polcok/carol-s-dweck-szemleletvaltas-ajanlott-irodalma



Róla itt írtam!


Ez a könyv, volt annyira kiborító, hogy kapjon külön posztot, ezt Itt elolvashatjátok.

Kellemes és hasznos olvasmány, bár az összes légzős gyakorlatot jelenleg az allergia miatt maximum megfulladás terhe mellett tudnám megcsinálni, de ami érdekelt azt kiírtam, vagy megjegyeztem. Egyszerű dolgokat foglal össze, közérthető nyelvezettel. Úgyhogy azt hiszem, hasznos ha elolvassa az, akit a téma eleve érdekel.


Nem csillagozom, mert csak az egy tizedét olvastam el, de már az sem volt az igazi. Szeretem a megerősítéses könyveket, olvastam is a témában elég sokat. Hiszek is benne egy bizonyos szintig. De nekem kicsit ez túltolt vallásosság…. 17 oldalon úgy 4 Bibliai idézet és vagy 10-szer emlegeti Jézust… nem tudom ezt összeegyeztetni a címmel…
De ha valakinek segít, lelkem rajta, de nekem nagyon nem bejövős :(

2017. augusztus 24., csütörtök

Tóth Csaba (szerk.): Fantasztikus világok I.

Gondoltam, a posztot kivételesen (túl sűrűn ilyet nem csinálok), szétszedem. Mostani elképzelésem szerint csak ketté, de aztán ki tudja. A szétszedés miértje az, hogy nem haladok túl gyorsan a könyvvel, és mivel vele párhuzamosan olvasok még könyveket, így feltehetően az infó – a vélemény is ködösül, és nem akarok egy olyan posztot írni, hogy „öööö, aszem tetszett”. Tehát szeretném akkor leírni a dolgokat, amikor még frissek (igen, írhatnám piszkozatba és egybe kiposztolhatnám, de nem így akarom.)
Tehát akkor a könyv első feléről. Először is általánosságban. Akit a téma érdekel, de vannak sötét zónái, minthogy nem látta az adott filmet, az számítson arra, hogy a politikai és társadalmi kritika alatt bizony durván le lesz spoilerezve a dolog. Tehát vagy akkor olvasd el azt a részt, ha láttad – vagy ha nem zavar, hogy a sok okosság között elmesélik bizony a történetet is! Logikus, hogy elemezz valamit, ha nem mondod, el miről van szó! Persze logikus felvetés az is, hogy minek olvas ilyet az, aki nem látott mindent, amiről szó van a könyvben. Nos, erre a válaszom: azért, mert lehet, úgy akarja nézni, hogy már kicsit világosabb a társadalmi és politikai háttér. Vagy, mert szimplán ez érdekli, de maga a mű nem.

Csillagok, háborúk 

Tóth Csaba : A halálcsillagon innen és túl: A galaxis politikai átalakulása a Zsivány Egyesben
Hoffman István: Szervezet, hatalom, apokalipszis – a „szervezet” ereje a Battlestar Galacticában és a Star Warsban
Földi Bence: Félelem és politika a Star Warsban – avagy a Birodalom, amely intézményesítette a félelmet
 Könnyebbség volt számomra, hogy a Zsivány Egyest láttam. A legtöbb SW filmet ugyanis nem néztem meg. Az eredeti trilógia nagy kedvenc, de az előzményeknél, az első rész kivételével, a többit már nem voltam hajlandó megnézni. Az új részre meg még eddig sem időm, se hajlandóságom nem volt. Ellenben a Zsivány Egyes valahogy mégis szembe jött velem, és megnéztem.
A három tanulmány, együtt adott képet a két trilógiáról és a 7. részről egyaránt. Hogy hogyan változott meg a politika az első résztől, a 7-ig. hogy miként képzelte el a Birodalom uralkodását és mi vezetett arra, hogy a Halálcsillag megszülessen. Összességében, feltehetően a hard SW rajongok jobban élvezték volna a fejtegetést, de nekem sem okozott sem gondot, sem nehézséget az olvasása, sem a megértése. Ennek ellenére igen, ha az összes részt láttad, akkor ez mindenképpen érdekes lesz. A Battlestar Galactica részt viszont kihagytam, egy nap el fogom olvasni, de felkeltette az írás első pár oldala az érdeklődésemet és meg akarom nézni – tehát nem olvasom el, mert félek, hogy spoileres.

II. Szuperhősök és szuperemberek 


Ceglédi Zoltán: A közelharc evolúciója a Batman-filmekben a társadalmi elvárások tükrében
Batman az egyik olyan szuperhős, akit sosem tudtam szeretni igazán. Ennek ellenére rahedli Batman-es képregényt olvastam már el, és ha így belegondolok akkor a legtöbb filmet láttam is (a legfrissebbet (A sötét lovag – Felemelkedés (2012) ), talán még nem. És osztom azon véleményét a tanulmány írójának, hogy igen, sajnos a régi filmek nem éppen azt a Batmant ábrázolták akit az ember képes elkönyvelni, mint éjszakai igazságosztó, aki legyőzi a rosszakat. A modernebb feldolgozáson sokat javított, hogy sem az ellenfél, sem maga Batmen nem a gáz kategóriába van már. Sokkal jobban képes használni a fizikális erejét, harcművészeti tudását,és modern kütyüit. Bár ez utóbbi a második részben A sötét lovag (2008) szerintem már kicsit túl volt tolva. Friss volt az élmény, amikor elolvastam az elemző tanulmányt utána néztem meg a filmet és így elég elevenen élt benne az olvasott információ (és igen a spoiler is.... :D)


Zsótér Indi Dániel: Beavatás egy csoportrendszer elleni lázadásba
Egyrészt a sorozatot (könyv), szerettem. Az, hogy az utolsó részt már nem olvastam el, az annak tudható be, hogy óriási spoilerrel kerültem szembe és elvette a kedvemet attól, hogy elolvassam. Ezen tanulmány sem hozta meg a kedvemet rá, viszont legalább kaptam egy remek kis összefoglalót, és ez által, kicsit egyértelműbb számomra is a rendszer. Igen, felületesen tudok disztópiás YA-kat olvasni, olyan szinten, hogy a politikai és társadalmi háttér korántsem az, amin olvasás közben elgondolkodtam. De így leírva amúgy sokkal átláthatóbb volt, kellemes olvasmány, szerintem ajánlott a Beavatott fanoknak... csak, hogy ne csak a felszínt lássák.
 Másrészt, a filmekhez nem volt szerencsém. Az elsőt láttam, a többi várat magára. Amúgy pont a tanulmány mutatott rá, hogy „jah már kijött a másik két rész is filmen”... azt hiszem, nem lett annyira felkapott, ha nem futottam bele. Minden esetre tervezem a megnézésüket,... bár most valami tv sorozat ötletet is hallottam...


Zotter Judit: Szörnyek a szomszédban – vámpírok, vérfarkasok, zombik a társadalmi beilleszkedés útján
Egy, a vámpírokat nem szeretem. A moderneket! Nekem, egy vámpír az inkább a közép modern változat, ami vámpír-vámpír – tehát az Interjú a vámpírral okés, a Csillogó vámpírpónik már nem. A tanulmány viszont hála a jó égnek Belláék csillogó csoda csordáját csak érintőlegesen hozta szóba. Sokkal többet megtudtam a True Blood-ról, amihez kedvet is csinált!(most eltekintek, hogy snitten 75%-os csak). Tehát sokkal többet megtudtam a társadalmi harcokról, a beilleszkedésről, a jogokról, és ez szerintem nagyon jó! Bántam volna, ha megpróbálta volna Csillogó Edward slepjét ellemezni hosszan... kénytelen lettem volna átlapozni... sajnálom kedves Alkonyat rajongók, nem szeretem azt a sorozatot. A zombik témája is felmerült, ezért külön puszi, mert imádom a zombikat. Hála az égnek főleg a Kiéhezettek lett felhozva példának, bár sajna csak eléggé felszínen maradva. Mivel olvastam a könyvet, így én értettem mit akar a tanulmány, de tartom, hogy ha nem olvastad és /vagy nem láttad a filmet akkor nem feltétlen érted meg az összefüggéseket. És igen olvasd el, mert jó könyv!!

Szabó Zoltán Ádám – Oroszlány Balázs: Pszichotróp űrutazások a politikában
Sci-fi – Képregény – Politika
Erről nem írnék túl sokat. Tökéletes összefoglalása, az Amerikai-Angol, Japán, Francia - Belga képregényes történetének. Mint amatőr, nem kemény vonalas képregény és manga és manhwa olvasóként borzalmasan élveztem. Oké, a japán vonalat ismertem úgy 75%-ban, az Amerikai-Angol vonalat úgy 50%-ban és beismerem, hogy a Francia és Belga vonal, számomra tök ismeretlen, annak ellenére, hogy úgy amit felhozott arról... távolról már hallottam. Viszont remek volt olvasni, remek volt okulni belőle és új információkat szerezni. Tehát akiket a képregények, azoknak történelmi és politikai háttere érdekli, azoknak nagyon ajánlom.


Muchichka László: A béke politikája az Amerikai Kapitány: Polgárháborúban
A film, a képregény... mind a kettő benne volt. És nem, nem láttam a filmet... lehet, megnézem, de lehet nem. Ad egy remek hátteret viszont a nézéshez. Hogy mennyire más a képregényes és filmes befejezés. Viszont, Amerika Kapitányt és mindig is rühelltem. Most kaptam, egy jó háttér infót hozzá, elég hosszan, és... még mindig nem kedvelem. Jó-jó... a Bosszuállókba kb....hát izé, nem tudom, kedvelek-e bárkit is. Mindig úgy éreztem, hogy mindegyikben van valami, amitől persze emberi, és az emberi mivolta miatt sérülékeny és nem teljesen egyértelműen szerethető. És pont ezért van az, hogy remek volt olvasni a háttérről és mindenről, de a véleményem ugyanaz. Sem Vasembert sem Amerika Kapitányt nem szeretem, és a leírtak szerint, amit a filmben képviseltek, mégis inkább valahol a kettő között foglalnék álláspontot. Mert a ki őrzi az őrzőket kérdés jogos. És a ki őrzi az őrzők, őrzőit kérdés is jogos... stb. Tehát a teljes képhez azért még meg kell néznem a filmet. De a tanulmány olvasása után, nincs jó döntés és nincs jó oldal.

Hamarosan folytatódik:

III. Varázslatos birodalmak
Kisteleki Károly: A Trónok harca egy jogász szemével
Sík Endre: Egy zsarnokoskodáskerülő zsarnok
Pintér Bence: Poszthumán társadalmak a Jean le Flambeur-trilógiában
IV. A jövő politikája – a politika jövője
Filippov Gábor: Elnyomott politika Hanyatló állam, gazdasági elit-uralom és kockázat-társadalom az Alien-sorozatban
Lovász Dorottya: MI lesz velünk? Isaac Asimov és a robotjogok fejlődése
Török Gábor: We are the walking dead! A zombik és a politika

2017. augusztus 23., szerda

Lantos Mihály: Lépéselőny

Célközönség: Azaz igazság, hogy ezt nehéz megmondani. Egyrészt, a könyvet a könyvtár a felnőtt részlegen tartja. Ami logikus valahol, mert nézzünk rá a könyvre. Nem tűnik olyannak, amit gyerek és/vagy tini a kezébe venne. (most éppen a cím, a ronda borító, amire gondolok). Namármost, a felnőtt részlegen nem fogják megtalálni, csak ha valaki a kezükbe nyomja. A könyv állítása szerint úgy általános iskola felső tagozatosaitól – érettségiig, vagy még afelett is, ha iskolában tanulsz neked való! (ezt vitatom) A szövegezés szerint, a mostani generációt figyelembe véve... senkinek sem.
De, miért???: Mert egyszerűen, olyan vicces akar lenni, hogy azt már nehezen tolerálom. Egy szakkönyv ne legyen vicces „így”. Lehet benne humor, olvastam már olyan szakirodalmat, ami nem száraz, de nem is a gáz kategória... ez éppenséggel a gáz kategória. Szóviccek, szlengek (amiket szerintem senki nem használ), a facebook folytonos emlegetése (mert elvárt, hogy tuti mindenki, mindig, mindenhol azon lóg – mindezt néha morbid szóviccekkel...) teletűzdelve. Tehát tartom, hogy ha most lennék 14-17 éves és tanulási technika után néznék, és ne adj isten, valaki ezt adja a kezembe, minden második oldal után lefejelném a falat.
Tehát ki a célközönség: Tudja Kánya! Gyerekeknek, akik nem tanulnak rendesen: annak nem fog eszébe jutni, hogy olvasson is egy olyan könyvet, amitől jobban tanulhatna. Gyerekeknek, akik amúgy is jól tanulnak, de jobban akarnak: nos, nekik meg nem mond semmi újat. Nekem sem mondott semmi újat, pedig én azon réteghez tartozom, akik hallás után tanultak, és ritkán ültek le konkrétan könyvekkel-füzetekkel tanulni. Még nekem sem mondott semmi újat! (bár tény, a témában, ennél jobb könyveket olvashatunk – csak jobbakat).
Mire jó a smile a könyvekben??: Ha erre valaki egyszer választ ad, azt megcsókolom, megölelem, és kap egy csokit. (vagy opcionálisan választhat, csókot, ölelést, vagy csokit szeretne :D). Mert, egy blogos posztba azt mondom, hogy jah, elfér a mosolygósfejezés, mert néha kicsúszik, vagy illik oda, vagy na. De egy szakkönyvben? Olvasmányaim során ez volt a második, J telitűzdelt könyv... az előző is kiborított. Úgyhogy mostantól azt hiszem, belelapozom a könyvekbe, és ha egy rohadt J jön velem szembe akkor le is rakom azzal a lendülettel.

Saját fotó, e remek... könyvizéból

Miről szól a könyv: Hát, hogy tanuljál! Tanulás előtt relaxálj! Néha állj fel és mozogj. Pakolj mindent oda, hogy ne kelljen mozognod (?), hogy ne egyél egészségtelen dolgokat, ne igyál kávét, igyál vizet, szellőztess. Hogy csinálj rajzokat a megtanulandó dolgokról, fogd fel az egészet egy poénos, vicces és hülyéskedésnek (ezt akár szó szerint idézhettem volna!!). Amúgy olvass utána, és előre az anyagokba és legyél stréber, mert akkor lenyűgözöd a tanárt. Jah igen. Legyen célod ezzel! Kb. ennyi!
Egy szerencséje a könyvnek, hogy nagy betűs és rövid. Így bármennyire idegesítő is volt, végül úgy döntöttem, hogy hátha el van rejtve valami nagy titok, és azért érdemes elolvasnom. Úgyhogy végigrágtam magam rajta – nem volt titok, sem érdemes dolog, amiért megérte volna...

Belbecs: Nem pontoznám, mert nem számítom ezt egyáltalán könyvnek. Ez egy összecsapott akármicsoda. És nagy teljesítmény, de ezen kevés oldal, kevés információit is képes volt, hol duplán, hol triplán leírni!! Jah... és ne tegezzen...és jah, ez nem vicces amit írt. Bocsi! De mindenkire rábízom, hogy maga jöjjön rá a dologra. Ez egyéni véleményem, szerintem ez sz*r, a csoda sem segít ezen a könyvön. Így a másik könyvét az í... szerzőnek, már meg se akarom próbálni.
Külcsín: ezt meg inkább hagyjuk. Nincs rajta mit pontoznom... de komolyan, mínuszba nem lehet menni.



Kiadó: Bioenergetic
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2017
Oldalszám: 122
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9789632913094