Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: 2017

Békés Boldog Új Évet kívánok!

Forrás Békés Boldog, Könyvekben, olvasásban Élményekben, Egészségben Gazdag 2018-at kívánok!

Matt Haig: A fiú, akit Karácsonynak hívnak

 Idén gondoltam, hogy könyvvel hangolódom a karácsonyra! Amúgy nem túlzottan jellemző rám, hogy karácsonyos könyvet olvasok, karácsony közeledtével. Pedig nem egy rossz dolog.  Idén, a Fiú, akit Karácsonynak hívnak került a kezembe. Már tavaly is szerettem volna elolvasni, de valami miatt akkor tolódott. Most, amikor elhatároztam, hogy márpedig ez lesz a karácsonyi könyvem, akkor kiderült, hogy Sicc már megelőzött. Ez úgy november közepe táján lehetett. Gondoltam nem jegyzem elő, hiszen úgyis kiolvassa addigra, és szóltam is neki, hogy akkor majd kérném. És mire elhatároztam, hogy Nem jegyzem elő AniTiger meg előjegyezte, így stikában, még Sicc nevén maradt a könyv, míg én is kézbe vehettem, és megígértem AniTigernek, hogy sietni fogok vele! Sietni, sietni… csak mostanában nem megy olyan gyorsan az olvasás, de egy elég unalmas december 23-ai munkanap éppen elég volt arra, hogy kivégezzem a könyvet! Úgyhogy most már mehetett tovább!  És akkor a könyvről! Borzalmasan cukik az illuszt

Én és a Könyvtolvaj

Tudom, hogy ha nem most kezdtem volna el a könyvet (mármint két hete), akkor tetszett volna. Annak ellenére is, hogy nem vagyok oda az olyan történetekért, amelyeknek egy cseppnyi közük is van bármely valós háborúhoz. Valahogy sosem szerettem a valóság ezen, érthetetlen dolgairól olvasni és szörnyülködni. Tetszett a könyv, míg olvastam, de úgy éreztem, hogy ha most elolvasom, utálni fogom. Vannak könyvek, amik csak és kizárólag adott hangulatban olvashatóak. Nekem sajnos most ehhez nem volt meg az alap hangulatom, és nem tudtam ráhangolódni a narrátorra (A Halálra), sem a történetre. De mindenképpen egyszer, valamikor majd elolvasom a könyvet, és a filmet azt hiszem hamarosan megnézem. Mert tényleg, itt csak a hangulat hiányzott, és inkább napolom az olvasását, ismételten pár hónapig-évig. Úgy érzem a könyvklubban, ez a klasszikus irodalom olvasás nem nekem való. Ritkán olvasok szépirodalmat, és azaz igazság, hogy lehet, hogy ez nem véletlen van így. Valahogy nem megy. A szol

M. R. Carey: A Fellside börtön

Annak idején, a Kiéhezettek, számomra egy nagyon jó könyv élmény volt. Kedvenccé vált, és akkor úgy gondoltam, hogy az író minden egyes könyvét el fogom olvasni, ami megjelenik magyarul. Most utánanéztem pár oldalon, és remélem, hogy kijön a harmadik könyve is (The Boy on the Bridge), csak mert úgy tűnik az a kiéhezettek folytatása(?). Tehát elhatároztam, hogy minden könyvét elolvasom, és ebben kis fennakadást okozott a Fellside börtön. A témával még nem volt bajom . A börtönök és a szellemek, ugyan nem tartoznak szorosan a zsánerembe. De a szellemeket nem kedvelem kevésbé, mint a zombikat. Gondoltam, hogy az író, olyan jó és pörgős és letehetetlen zombisat alkotott, talán ezt nem lehet elrontani szellemekkel. De igen, el lehet. Az egy dolog, hogy az egész történetet össze tudom foglalni öt spoileres mondatba (de nem teszem), de ami szintén zavart, hogy… jóformán semmi sem történt. Nem, nem úgy kell érteni, hogy mindenki ült és malmozott. Az alap történet megvan, és az még izg

P. D. Baccalario: A ​folyó őrei (Lock 1.)

Hello, blog olvasók! Egy ideje nem nagyon blogoltam, és ennek kivételesen nem az az oka, hogy nem is olvastam, hanem az, hogy a laptopom bemondta az unalmast. Vártam-vártam, míg megjavítják, majd a kényszer és a netbook idegesítő, kicsi gépelési felülete és képernyőjének hála, beruháztam egy új laptopra. (ennyit a megtakarított pénzemről ;() És akkor jöjjön, a legfrissebb olvasmányom, A folyó Őrei! Kellett, egy kis ifjúsági olvasmány. Oké, bevallom, kellett egy kis sikerélmény, hogy “de gyorsan haladok”. Ugyanis, mostanában borzalmasan nehezen csúsznak a könyvek. Hát kellett valami amivel gyorsan lehet haladni. Ezzel a könyvvel sikerült is! Egyrészt azért, mert a maga 174 oldalával eleve nem hosszú, másrészt ez a 174 oldal is igen szellős, illusztrált és nagy betűs. Végtére is gyerekeknek készült. Úgyhogy meg is volt a sikerélmény, és rávett, hogy hamarosan az író másik sorozatával is bepróbálkozzam. Ez itt egy bevezető kötet! Tehát, igazándiból, nem történik benne se

Jeff VanderMeer: Expedíció (Déli Végek-trilógia 1.)

Azt hiszem, nem vagyok egyedül azzal, hogy ha valami érdekes film ajánló jön velem szembe és tudom, hogy könyv az alapja, akkor előbb szeretném elolvasni és csak utána megnézni a filmet. Az Expedícióval is így jártam. Az Agave könyvek felrakta a film ajánlóját, és az úgy akkor és ott megtetszett. Utána rögtön le is kértem a könyvet az emeletről, mert megnéztem és bent volt. (Más is úgy gondolkodhatott, mint én, mert rögtön előjegyezték páran). De nem kezdtem el rögtön, kicsit még hagytam, hogy ülepedjen az ajánló hatása. De aztán belevetettem magamat a könyvbe. Nos, nem ilyesmire számítottam. Ismerjük be, hogy a film ajánlója teljesen 21. századi, teli effektekkel és akcióval, és pörgött az egész. A könyv meg, úgy van. Nem mondom, hogy nem lövöldöznek benne, de korántsem annyit, mint amennyit a film ajánlójában. Borzalmasan kíváncsi leszek arra, hogy ezek után mennyi köze lesz a könyvhöz a filmnek, mert jelenleg talán annyi egyforma a kettőben, hogy van egy X térség, ami fu

Oscar Wilde: Dorian Gray képmása

Dorian, Dorian, hogy milyen nehéz eset voltál. Annak idején, mármint úgy három-négy éve, próbáltam elolvasni a Dorian Gray arcképét, minthogy akkor nagy Wilde fan voltam. De valahogy nem csúszott. Aztán megpróbáltam megnézni a filmet, de valahogy azzal sem jutottam semeddig sem, bár nem tudnám megmondani, pontosan miért is nem. És mindezek után, amikor megjelent ez a kötet kértem recibe, aztán feledésbe merült. Itt is köszönet a Mini-Könyvklubnak, mert gyanús, hogy nélkülük, még egy ideig rakosgattam volna ide-oda. Ezen, vágatlan verzió valahogy jobb volt, vagy legalábbis ezt sikerült végig olvasnom. A történetet, úgy, ahogy már ismertem, tudtam mi lesz a vége, csak azt nem, hogy jutunk el odáig. A filmes élményem annyiban volt zavaró, hogy szegény Dorian a fejembe megmaradt szép fekete hajúnak, holott szegény bolond szőke :D A történetről : Mindent összevetve, a kor amiben íródott értem, hogy miért is volt olyan megbotránkoztató. De a 21. században úgy érzem, hogy már nem üt