2013. szeptember 30., hétfő

Szeptemberi Új lakók

Eljött az ősz, eljött a szeptember és jött sok-sok könyv.
 A várható megjelenések nagy részét sikerült megszereznem, kivéve az Inferno-t de azt megkapta apukám, úgyhogy azt is olvashatom, amint lesz időm rá. A szeptember nem csak könyvekben lett gazdag. Új könyvespolcra költözött pár könyvem, egy régi könyvespolcot kiselejteztem (mert egyszer ráléptem a tetejére….pehely súlyommal és érdekes lett a végeredmény), tehát egy szekrénnyel többem van, amit már be is laktam, illetve egy tervben van, hogy veszek. Bár jelenleg még „nincs mit rárakni”, de magamat ismerve nem kell félni, hogy túl sokáig magában állna, árván, és magányosan. El is döntöttem, hogy amint meglesz, össze lesz szerelve onnantól elkezdem a könyveket átrendezni. Jelenleg ugyanis erős kaotikus állapotban vannak, csak úgy. Csak úgy, ahogy ráraktam a polcra őket, és fogalmam sincs mi hol van…na jó, úgy…nagyjából tudom :D
Tegnap pont kerestük a Büszkeség és balítéletet, amit alig találtam meg, pedig a legrondább, rózsaszín, ízlésficamos borítóval van meg. Végül meglett, és Bia el is vitte, meg elvitte mellé a Büszkeség és balítélet és a zombikat is….majd kérek mesélést, hogy milyen. Mindegyikről!
 A hónapba szintén megkaptam a kérdést, egy könyvemről, hogy „jó-e”….szeretem ezt  a kérdést. És megmondom miért! Durván 900 könyvem van, a magánkönyvtáram olvasottsága 18% (éljen a moly funkciója), ebből adódóan igen ritkán lehet olyan könyvet kölcsönkérni tőlem amit olvastam is :D ezért jó a kérdés….nem is emlékszem, hogy válaszoltam-e valaha másként, mint, hogy „még nem olvastam”.
 Akkor nézzük is a szeptember mérlegét. 19 és fél könyvvel lettem gazdagabb. A fél könyv még úton van, és valójában nem is az enyém, anyukámnak happoltam, befőzős könyvet! Mert a miénk már érdekes állagot vett fel…remélem amit happoltam az jobb állapotban van. Nos akkor nézzük új polclakóimat.




Mark Salzman: Acél és selyem című könyvét happoltam. Azaz igazság, hogy már tényleg nincs semmi amit happolhatnék és van vagy 15 lehetőségem, ebből adódóan a „kicsit érdekel” könyveket is happolom, mondván…ha megvan majd olvasom (MAJD…MAJD…egyszer, valamikor)

Anne Rice: Lestat, a vámpír : selejt,  nem teljesen selejt, mert nincs semmi baja, csak hát a könyvtárnak nem kellett, tehát hazahoztam. Nem mintha szeretném a vámpírokat. Anne Rice mondjuk olyan író akit szeretek, az Interjú a vámpírral-t olvastam tőle, az nem volt rossz….áh újra kéne nézni a filmet. Ritka ótvar mondjuk a borítója  a könyvnek.

Terry Brooks: Hook: erre nem tudok mit mondani! Ez egy gyenge pillanatomba hozzám csapódó könyv volt, lehet hogy egy hónap múlva visszaviszem eladni….a fene tudja. Selejt, újrakötött, de amúgy jó állapotban van..

Tanidzaki Dzsunicsiró: Egy hibbant vénember naplója: japános gyűjteményem egy aprócska darabja. Nem tudom mikor fogom olvasni, mert igazándiból azon kívül, hogy a molyok szerint 81%-os a könyv, nem tudok róla semmit sem. Nyugdíjas koromra elrakom…bár az is lehet, hogy hirtelen felindulásból holnap előkapom és ezt fogom olvasni. (kevés erre az esély, de ki tudja)

Ann Aguirre: Helyőrség – Outpost: recenzió volt, már el is olvastam. Ha nem egyedül lettem volna itthon, ha nem lennék beszari, hogy furákat, és zombisakat álmodok, akkor amúgy sokkal gyorsabban elolvastam volna. De elég félős vagyok (a könyv maga mondjuk nem ijesztett meg).  Tehát őt ki is végeztem a hónapban.

Babits Mihály: A gólyakalifa: Magyar irodalom új tagja nálam…túl sok magyar irodalmam nincs, erről jókat is hallottam, selejt is volt (nincs semmi baja), úgyhogy hozzám költözött, remélem hamarosan közelebbi barátságot is köthetek vele.

Raana Raas: Időcsodák 2. – Ellenállók: Lírás vétel volt. Hiányzott a sorozatból még…Eta meg belehúzhatna, gyorsan még egy 3. És egy 4. Részt is írhatna. Mert eldöntöttem, hogy addig nem olvasom a sorozatot amíg nincs meg minden része…aztán lehet, hogy akkor sem fogom egybe lenyomni az egészet. Siccet elnézve, lehet adagolni kell a dolgot.

Daniel Keyes: Virágot Algernonnak: szintén selejt könyv, szintén nincs baja. Alap műnek számít, úgyhogy jó ha van. Volt már egyszer egy ilyen könyvem, de az újra volt kötve, és ma már azért finnyásabb vagyok, ebből adódóan a nagy takarításkor visszakerült eladásra a könyvtárba, hogy a kevésbé finnyás emberek hazavihessék.

Miha Mazzini: Azt hittem, ismerem a Google-t: Mert nem ismerem a Google-t…bár nem hiszem, hogy ettől a könyvtől fogom megismerni, de tegyük fel, hogy igen! Ez is selejt volt, úgyhogy igazán nem adtam érte túl sok mindent. Feltehetően olvasás után megy vissza eladásra a könyvtárnak. Az, hogy mikor olvasom, és mikor ismerem meg a Google-t…az már más kérdés.

Rachel Hartman: Seraphina: E-bookos reci, ebből adódóan fogalmam sincs mikor olvasom el. Egyelőre még nem olvastam egész könyvet az olvasómon, és kicsit fura is, de szerintem idővel (ha elfogy a papír alapú) akkor ráveszem magam, mondjuk hamar kellene, végtére is reci…azt hiszem, reciket nem fogok kérni e-ben, mert még nem vagyok annyira rutinos az olvasóval olvasásban.



Claudia Carroll: Ha ez a mennyország, kérem vissza a pénzem: 390 Ft adtam érte! Nem szabad nekem az ilyen helyekre bemennem….régóta nézegettem, mert tetszik a címe…elég tinglitanglinak tűnik, de kell az is, néha ki kell teljesen kapcsolni.

Tokaji Zsolt: A kínai Káma-Szútra: szintén horribilis 390 Ft-s vétel volt. Ez meg a keleti gyűjteményembe megy, hátha egyszer elolvasom! Durva, hogy a legtöbb könyv ilyen „hátha” titulussal rendelkezik.

Barbara Demick: Nincs mit irigyelnünk a világtól: Korea….Észak-Korea. Dura amúgy a könyv, idegesít is már rendesen. Nem nevetni, tényleg felhúz, konkrétan elkellett kezdenem másik könyvet mellette olvasni, mert annyira idegesítő az amit elmesél. Amúgy roppant jól meg van írva! Ááááh

Lajta Erika: Királylány a talpán!: Gombos Péter: Dobj el mindent és olvass, című könyvében tesz erről és a következő könyvről is említést. És mivel úgy döntöttem, hogy hiszek neki, tehát amit megemlít az biztos jó, így amikor selejt könyveknél megláttam Szentmihályi Szabó Péter: Világok virága –val együtt, hazahoztam. MAJD olvasom őket.

Jeanette Winterson: Miért lennél boldog, ha lehetsz normális? Ennek a könyvnek története van. Nem kértem! De kaptam egy másik könyv helyett, ami azóta szintén megérkezett. Hiszek a sorsszerű könyvválasztásban, abban, hogy okkal kerül hozzám könyv. Ma elkezdtem. Ma eljutottam a feléig…ma a falba vertem a fejem, hogy nincs jelölőm, amivel jelölhetném azt, mit akarok kiidézni belőle. Érdekes a könyv, elsőre fura volt, most már megszoktam, most már valószínű behabzsolom. Új kedvencet avatok talán?

Kami Garcia – Margaret Stohl: Beautiful Creatures – Lenyűgöző teremtmények: Molyos csere volt. A Tisztákat adtam érte, szerintem ez egy jó csere, bár semmit nem tudok a könyvről, csak, hogy film készült belőle, hogy vastag és jópofa a borítója. MAJD olvasós.

 Kenneth Oppel: Az élet vize: Még egy sorozat…elméletben csak két részes… Hamarosan olvasós, mert recenzió tehát  nem ártana olvasni. És egész szolid a vastagsága, és tetszik a címe…meg a borítója, meg a fülszövege is!

Gilles Legardinier: Állítsd le magad, Julie! : Na ez helyett jött a „Miért lennél boldog, ha lehetsz normális is” ma ideért az eredetileg kért is. Hamarosan olvasós, mert ő volna az ami könnyed olvasmány a sok nehéz között. A vidámabbik fajta…remélem legalábbis.

Tehát ők lennének az új lakóim. Ezzel zárult a szeptember. Amit még várok :
Dan Wells: Fragments – Töredékek

Joss Stirling: Lélektársak – Crystal

2013. szeptember 22., vasárnap

Ann Aguirre: Helyőrség

Fülszöveg: 
Razorland-trilógia 2. kötete
Sötét színek, hátborzongató történet… Ann Aguirre könyvét nem lehet letenni! – Gena Showalter, a New York Times sikerszerzője
Pikk egy új világban találja magát. Míg odalent a társai felnőttként, a közösség teljes jogú tagjaként kezelték, a városkában csak egy gyerek a sok közül, akinek az iskolapadban a helye. Pikk képtelen megtagadni magát, hiába igyekszik beilleszkedni a kisváros életébe, makacssága újabb és újabb konfliktusokba sodorja.
Ráadásul Fakó is hűvösen és távolságtartóan viselkedik vele, míg Kósza többet akar a puszta barátságnál. Az új környezetben a barátok egyre jobban eltávolodnak egymástól. Pikk nem tehet mást: a maga útját kell járnia, bármilyen fájdalmas és magányos legyen is az.
A tanév végén Pikk őrszolgálatra jelentkezik, hogy a kiválasztottakkal együtt megvédhesse a földműveseket a korcsok egyre hevesebb és kegyetlenebb támadásaitól. Az eseménytelenül induló küldetés azonban váratlan fordulatot vesz. A városlakók által alábecsült korcsok figyelik az embereket. Terveket szőnek és várnak. El akarják pusztítani Megváltás városát, és a végső katasztrófát csak Pikk látja előre…

A könyvért köszönet a Fumax Kiadónak!


 Vannak könyvek, amiket kifejezetten várok, ilyen volt a Helyőrség is. Maga a világ és a rendszer tetszett meg az első részben, meg Pikk idegesítő dolgai, Fakó fura önbizalomhiánya, és Kósza egoizmusa. Most, hogy már a felszínen vagyunk, és Megváltásért harcol mindenki, kicsit más az összhatás.
 Beismerem, nekem a lenti menekülés, majd a felszínre jövés és „jaj túléljük-e a telet a vadonban” sokkalta jobban tetszett, és izgalmasabbnak találtam, mint ezt a mostani részt, amikor valójában már másról szól az egész.
 Mert adott, egy szerelmi háromszög, középen Pikk akinek a kegyeiért fura mód harcol Fakó…és kicsit rátermettebben Kósza. Mondjuk eleve elég érdekes a helyzet, mert Pikk meg már rég döntött, csak hát ezt  a döntést a könyv feléig nem nyögi ki….éljen a határozatlanság :D
 Fakó, nos…Mr. Fakót, párszor, csupán felebaráti szeretetből fejbe csaptam volna! Ismerős ez a mondat ugye? Akkor elmondom, az első részben is voltak hülye dolgai, és ez most sem változott. Mindene megvan, tényleg! Okos, és feltételezem nem egy bányarém, csak éppen nem mer odamenni, hogy „tetszel nekem szeretlek…” hanem hónapokig nézi a lányt akivel mellékesen élethalál harcokon mentek keresztül, és duzzog, mert úgy „hiszi”, hogy Kószát választotta helyette… pfffssss. Nos, tehát Fakót, még mindig fejbe vágnám, bár megtette helyettem más, és most elhiszem, hogy egy világ dőlt össze benne, és a nem létező önbizalma is eltűnt, de! De ha nekem végigfogja sírni, a harmadik részt, akkor tényleg utálni fogom, pedig ő az egyik kedvenc karakterem, csak ne duzzogna és nyafogna ;(
 Kósza, meg még mindig egy egoista állat. Akaratos, és amit eldönt az úgy van! Nekem még mindig nem szimpatikus, de elhiszem, hogy jobb ember mint az első részben volt.
 No de akkor egy kicsit a történetről. A korcsok, vagy zombik, mutkok vagy akármiknek nevezzük. Azok a ronda lények, akik felzabálják az embert, ha közéjük sétál. Nos okosabbak mint voltak, fejlődnek és társadalmat építenek. Pikk már el is gondolkodott azon, hogy „jaj de okosak”, ha nem lennének büdösek és nem rohadnának szét, és ne adj isten, ha nem az ember hús lenne finom nekik, akkor akár haverok is lehetnének! A szimpátia amúgy elég hamar megszűnt….az emberhús fogyasztás miatt!
 Nem tudom, hogy mi lesz a harmadik részben, hogy Megváltás elpusztul-e vagy a korcsoknak lesz annyi, de őszintén, most eléggé a korcsok állnak nyerésre. Nekik ott a nagy terület, hús van bőven, most már van tüzük, és van mindenük. Míg az emberek? Be vannak kerítve egy-egy városba, véges készlettel, véges élelemmel, véges lőszerrel, fakerítéssel….na vajon ki nyer? Igen…elég rosszak az esélyek és kérdéses, hogy a négyes megmentheti –e a világot, vagy legalábbis Megváltást. És akkor még nem beszéltünk a hülye lakosokról, akiket én szívesen felzabáltattam volna a korcsokkal, a begyöpösödött elméleteik és gonoszságuk miatt!

Belbecs: 4/5   - mert idegesített az a nyámnyilaság, hogy szeret, nem szeret… viszont maga a történet izgalmas és gyorsan pergő.


A borítóról, és a kiadásról…. Átvettük egy az egyben a külföldi borítót, nekem tetszik, illik az első részhez, és teljesen rendben volt. Jól mutat egymás mellett a két kötet. Helyesírási hiba és elgépelés terén nem volt túlzottan probléma, szerintem csak egyszer volt valami elütés, amit észre is vettem, de amúgy remek munka. Tartósság szempontjából, strapabíró, egy olvasás és táskába dobálás (na jó nem dobáltam, raktam), még mindig olyan mintha nem olvasta volna senki , tehát tartós.
Külcsín: 5/5




Könyv adatai:
Olvass bele!
Kiadási év: 2013
Kiadó: Fumax
Fordította: Gálla Nóra
Oldalszám: 334
ISBN: 9789639861558
Eredeti megjelenési év: 2012
Eredeti cím: Outpost
Eredeti ár: 3.095 Ft

A záró kötet: Horda

2013. szeptember 13., péntek

Borbás Edina: Hullámok csapdája

Fülszöveg: Arabella a fiatal, életvidám, New York-i zongorista lány, nem találja helyét a nagyvilágban. Úgy érzi, menekülnie kell a mindennapi kudarcok, és legfőképpen az őt érzelmileg kihasználó pasija elől.
Változást akar életében, ezért jelentkezik A nagy kaland című valóságshow-ba; azt remélve, hogy a műsor távol tartja tőle a férfit, aki annyi csalódást okozott már neki. Nem is sejti, hogy a lelkében háborgó hullámok csak még inkább felkorbácsolódnak; harcba kerül önmagával és egy új, nem várt szerelem is megérinti.
A játék egy Genovából induló luxushajón zajlik. A műsor szerkesztői mindent megtesznek, hogy végletekig hajszolják a szereplőket. A kezdeti barátságos légkör hamar átcsap ádáz, gátlástalan vetélkedésbe. A törés Arabella számára is elkerülhetetlen: hamar összemosódik játék és valóság.
A feszültséget fokozza, hogy bűnözők rabolják el a műsorvezetőt, váltságdíjat követelve a show szervezőitől. Az erőszak és a zsarolás miatt az irányítás kicsúszik a stáb kezei közül.
A nézők mindebből természetesen semmit nem vehetnek észre; a show-nak folytatódnia kell!
Borbás Edina valóságshow-ba ágyazott kalandos szerelmi története az olvasót New Yorkból Genovába repíti.

Köszönet a könyvért az Álomgyár Kiadónak!

 Már párszor leírtam, hogy él bennem az előítélet a magyar írókkal, írónőkkel kapcsolatban. Amúgy sajnos ez elég sok olvasóban él, ebből adódóan a hazai kortárs szórakoztató vagy szépirodalom is hanyagolva van. Pedig nem kellene. Idén első pozitív csalódásom A. O. Esther volt, a második Arthur Madsen, és a harmadik úgy tűnik Bordás Edina. Valószínű, ahogy nyitok a magyar könyvek felé, úgy fog ez a felsorolás egyre több tagot számlálni.

 Őszintén, a könyv témája nem olyan, ami engem úgy alapjáraton érdekelne. De tényleg, sem a „jaj szerelmes” sem a „valóság show” vonulat nem érdekel. Jöhet a kérdés, akkor minek olvasok ilyesmit, miért gondolom azt, hogy tetszeni fog, ha maga a téma és műfaj sem áll közel hozzám. Nos, úgy gondoltam könnyed nyári olvasmány (így ősszel), amin nem kell filozofálnom, túl sokat gondolkodnom sem, csak hagyom, hogy a Hullámok magukkal ragadjanak és elsodorjanak. Kikapcsolódásnak amúgy tökéletes, gyorsan haladós, és fordulatos.

Ami zavart az, hogy:
Függő vége volt. Tudom, sorozat és arra gondolnak, így jobban fogy, jobban várják. (aha, jobban, csak most malmozhatok, míg nem jelenik meg a következő rész)

Bob, Samantha vonulat. Idegesítőek… nekem ők már túl átlátszóak voltak, túlzottan lehetett tudni, hogy hát ők aztán kiegészítik egymást.

A támadó! Lehetett sejteni kicsoda, lehetett sejteni, hogy nem is fogják bekasznizni, tekintve, akkor mit raknak a többi részbe (részekbe).

Hank, mert ő aztán egy egóista kis dög, akit úgy tökön rúgtam volna, hogy arról kódul! …vajon azért kizártak volna? :D

Rebeca…na ne!

Ami viszont nekem nagyon tetszett benne:

Arabella. Egyrészt szerintem roppant jó neve van, nem szokványos és kirí a többi tömegnév közül. Emellett aránylag hihető karakter. Megértem, és nem értem. Komolyan, megértem azt, hogy miért hagyja magát, és miért játssza a szerepét. De nem értem meg, hogy miért ment bele eleve. Tudta, hogy ez neki nagyon megterhelő lesz lelkileg. Amúgy kedves csaj, szerintem remek barátok lennénk. Intelligens, nem iszik….amikor mégis akkor már úgyis mindegy, keményen dolgozik, és olyan emberi.

David… nem tudom eldönteni, őt szeretni akarom-e vagy sem. Mellékesen úgy isten igazán neki is beletérdeltem volna párszor az ágyékába, hogy fájjon. Nagyon-nagyon mocsok játékot űz. És persze van két sablon, az egyik, hogy mégsem csak megjátssza magát és happy end a sorozat végén. Vagy tényleg megjátssza magát, és egy mocsok macsó!

Olga…annyira halálian sík hülye, és az akcentusa is idegesítő, ennek ellenére tetszik az orosz vonulat. Még, ha kicsit soknak is érzem ezt a „orosz maffia vigyáz rád, de tudd hol a helyed kislány” című fenyegetést.

Bob. Igen, ők zavarnak is, meg nem is. Tetszik is meg nem is…de gondolom ők ennyik voltak, és nem lesznek a további fejezetekben. Pedig Bob aranyos :(

Az, hogy nem olyan valóságshow ahol csak jaj kis feladat, kis etyepetye, kis szigetlakós, kis izé…hanem dolgoznak. Mondjuk, nem tudom, hogy ezt úgy komolyan a tv-ben mennyire lehet eladni. Mármint, hogy sok hülye önként jelentkező játékos, kemény fizikai munkát végez naponta több órán át, és azon kívül túl sok dolgot nem csinál. Eszik, iszik, szeretkezik, beszélget, …. Nem tudom, pedig én Valóság Show-s nemzedék vagyok már. A Nagytestvértől kezdve a Surviver –ig terjedően láttam már ilyeneket. Jó…azért túlzásba nem vittem…a ValóVilág pl. már kimaradt nálam. Tehát, a lényeg, nem tudom mennyire eladható az ilyen jellegű reality.

 Összességében elég vegyesek az érzéseim a könyvvel kapcsolatban. Annak aminek szánták, tehát szórakoztató könyvnek teljesen jó. Teli van sablonokkal, és kiszámítható. Ennek ellenére, nagyon ritkán meglepett…nem túl sűrűn.

Belbecs: 4/5

 Akkor egy kicsit  a könyv kinézetéről és egyébről. Tetszik a borító, bár szerintem nem túl szerencsés a sorozatcímet feltűntetni címként. Legalábbis így kinyitva a könyvet, a Hullámok csapdája, az a sorozat címe. Az Átérzett hullámok, meg lenne  a kötet címe. Megjegyezném, egyetértek azzal, hogy azt írták a borítóra, csak nem szerencsés. (és az „Átérzett hullámok”, szerintem elég béna, fura cím, tény, hogy sokkal könnyebb eladni sorozatcímmel, az legalább hangzatos). Tehát gond, hogy a sorozatcímet írják oda, mert így mit írnak a következő részre? Hullámok csapdája 2. ? :D
 Elgépelést nem nagyon láttam, ha volt is elsiklottam felette. Strapabírónak tűnik, ide-oda dobáltam a táskámba és még teljesen egyben van és jól néz ki. Azt hiszem, ennyi tudok mondani a kiadásról :) szép kis könyv.

Külcsín: 4/5

Könyv adatai:
Kiadási év: 2013
Kiadó: Álomgyár
Oldalszám: 272
ISBN: 9786155252181

Ár: 2.490Ft

2013. szeptember 8., vasárnap

Bosnyák Viktória: Budapesti kis boszorkány – Lizi kalandjai

Fülszöveg: Eltűnt barátnőnk, a 333 éves Amnézia! Különös ismertetőjegyei: bibircsókos orr, görbe hát, kellemetlen hang, repülő seprű. Nélküle fuccs a boszorkánykodásnak. Jelentkezz, ha láttad őt, vagy tudsz olyan kislányról, akiből igazi boszorkányt nevelhetnénk, hogy újra hárman legyünk. Különben Budapest boszorkányság nélkül marad!
Keress bennünket a Gellért-hegyen, a Várban, a Hősök terén! Fogalmunk sincs, hol voltunk, hol vagyunk, hol leszünk.
Jelige: Jó tett helyébe rosszat várj!
Analitika és Anarchia, a maradék Gellért-hegyi boszorkák



Egy ideje már néztem a könyvet a könyvtárba. Mindig azt mondtam, hogy Majd elolvasom, majd ha visszahozzák és nem lesz mit olvasnom. Amúgy most is lett volna más amit olvashattam volna, de a kezembe került, hazahoztam, kinyitottam és elvarázsolódtam.
 A rajzok nagyon szépek benne, bár nekem néha furán komornak tetszettek. A történet két nézőpontból íródott meg. Egyrészt Lizi és az apukája bejárja Budapestet, és bemutatja könnyed beszélgetések és képek segítségével, hogy mit érdemes ismerni, kicsiny Fővárosunkból. A másik nézőpont az őket követő, láthatatlan boszorkák, akik azt hiszi, Lizi neve Alizi és, hogy a kislány is boszorkány. Mivel kevesen vannak, keresnek egy harmadikat, de elég hamar rájönnek, hogy a név sem stimmel és a kislány sem mutat túlzottan nagy mágikus aktivitást. Ellenben Lizi egy vidám kislány, aki kíváncsi. Mindenre rácsodálkozik, kérdez. Vannak a könyvben, mesék a mesén belül. Például, Mátyás királyos rövid mesécske.
 Én azt mondom, érdemes az ilyen könyvet kiadni, megírni és megrajzolni, mert egyszerű nyelvezetének hála, és rövidségének köszönhetően nem unalmas, gyorsan pergő. És mégsem Csak mese, hiszen bemutatja a fővárost. A legtöbb helyen már jártam én is, de van ami eddig kimaradt. A Ruszwurm cukrászda például kifejezetten érdekesnek tűnik…

Könyv adatai:
Kiadási év: 2011
Kiadó: Scolar
Illusztrálta: Spote Stany
Oldalszám: 64
ISBN: 9789632442662
Teljes ár: 2.750 Ft

Kiadói ár: 2.200 Ft

2013. szeptember 7., szombat

Parinoush Saniee: A sors könyve


Fülszöveg:
Maszumé hétköznapi kamaszlány a 60-as évek Iránjában. Iskolába menet meglát egy fiatalembert, akivel egymásba szeretnek. Maszumé bátyjai megtalálják ártatlan levelezésüket, húgukat megverik, majd máshoz kényszerítik feleségül. A lánynak fel kell adnia álmait, és el kell indulnia egy göröngyös úton, melyet a sors rendelt neki.
Az ötven évet felölelő regény a hazáját jól ismerő szerző szemével követi végig Irán viharos történelmét: a 60-as évek a sah elnyomó uralma alatt, majd az iszlám forradalom, mely visszahozta Iránba a középkort, az iraki-iráni háború.
A regényt, mely az utóbbi évtized legnagyobb bestsellere lett Iránban, kétszer is betiltották, azonban nem politikai tartalma miatt, hanem mert egy olyan független és erős nő sorsát állítja példaképül, aki a sorscsapások és nehézségek ellenére sosem adja fel a reményt, s bár csendesen, mégis határozottan tiltakozik társalmának elnyomó hagyományai ellen.

A könyvért köszönet a Tericum kiadónak!

 Nyár elején, könyvhéten kaptam kézbe a könyvet. Sokkalta gyorsabban is születhetett volna róla poszt, hogyha nem ennyire zsúfolt a nyaram. A könyvet elolvasni, ugyanis csupán három napomba telt (ehhez az is hozzájárul, hogy nyár vége, ősz elején nem sokan jönnek könyvtárba, így van idő olvasni is). Tehát, nem a könyv hibája, hogy most került sorra, inkább a melegé, az olvasási válságé (ami könyves bloggerként elég veszélyes hangulatingadozás), és mert mindig más könyv elé furakodott…

 A fülszöveg igazándiból elmondja, amit tudni érdemes a könyvről. És teljesen megértem, hogy betiltották. Iránról, olvastam már könyveket régebben, de nekem a mai napig szinte elképzelhetetlen ez a fanatikus vallásosság, az a szemlélet, hogy a nő az csak van, de nem számít embernek. Igazándiból arra „tartják” őket, hogy kiszolgálják a férjüket, a fiúgyermeküket, a fiútestvéreiket, és az apjukat. Másra nem igazán jók. A könyv remekül bemutatja Maszumé sorsán keresztül ezt a szemléletet. Bár az apja, egy roppant jólelkű férfi volt, aki imádta a lányát, hagyta, hogy tanuljon, hogy vigye valamire. De emellett ott volt három fiútestvér, egy alkoholista, aki verte, aki a halálba kívánta, aki szerint egy ártatlan levelezés elég ahhoz, hogy a fiút agyonverje, a nőt szintén, mert akkora nagy folt esett a becsületén. A becsületén! Mintha lenne olyanja Ahmádnak. Amúgy őt utáltam a legjobban az egész könyvben, mert sütött róla, a rosszindulatúság, a gyűlölködés és az, hogy agya az nincsen…elitta már. Mahmúd…szintén a bátyja, és…ekkor még azt hittem, hogy emberi lény, de a végére kiderült, hogy a fanatikus vallásossága, és a pénzimádata pont elég arra, hogy az emberség, mint olyan teljesen kihaljon belőle. Ali, ő meg már kiskorában elég elvetemült volt, de ráfogom, hogy a „remek” családi háttér miatt.
 A könyv bemutatja, hogyan házasították ki, egy ismeretlenhez Maszumét, és hogy miket kellett kiállnia egész életében. Nem írom le, hogy mi történik, el kell olvasni! Reméltem, amúgy, hogy happy endes zárás lesz. Persze, ha belegondolunk akkor nem volt rossz befejezés ez, de az olvasó várhatta (ahogy én is), hogy Maszuménak legalább a vége legyen már jó. Annyit szenvedett és annyira önfeláldozó volt, hogy megérdemelte volna a boldogságot.

 Amit nehezen fogadtam el, a nők helyzetén kívül, hogy mindig, mindenki azzal jött, hogy „a sors ezt írta ki neked… fogadd el”. Miért? Miért takarózik ezzel a sors dologgal mindenki. Elhiszem, hogy benne van a vallásába, hogy fogadja el, amit Isten rá oszt, de honnan tudja, hogy nem azt osztotta rá, hogy most már legyen egy kicsit önző, álljon a talpára, ahogy egész életében és harcolja ki magának a boldogságot! Honnan tudja, hogy nem ez volt megírva? Egyszerűbb elfogadni azt, hogy a sors úgy akarja, hogy szenvedjen, legyen magányos, csak azért, mert „ciki” a gyerekeinek, ha újra házasodik? Hogy lehet bármire is rámondani, hogy a sors akarta így? Nem, nem lehet ilyet mondani. Ez egy egyszerű formula, amit kiejtve feloldozod magadat az alól, hogy dönts, és harcolj a saját jogaidért. Fura, hogy Maszumé… amíg a gyerekeiért és a férjéért kellett harcolnia addig, nem fogadta el ennyire egyszerűen a „Sors így akarja” dolgot…amikor magáért, akkor meg már beletörődött.
 A másik, amire haragszom, az a család! Egy semmire nem jó anya, aki folyton csak sápítozik, hogy szakadjon rá az ég, meg büntesse őt a világ…de nem segítene a lányának, nem…végignézi, hadd verjék csak eszméletlenségig. Aztán sápítozik, hogy „oh, hát én ezt nem akartam.” Egyezünk meg abban, hogy az anya nem nevelte a gyerekeit, nem csoda hogy végül olyanok lettek amilyenek. Haszonlesők és undokok. A család mint olyan sosem jelentett biztos háttért Maszuménak, és nem csak azért mert konkrétan kidobták (Házasságnak álcázva), hanem mert annyira nem törődik senki vele. Az apja törődött, de hát idővel meghalt…a szomszéd nő, többet törődött Maszuméval, mint a saját anyja…ennyit erről. Tehát, egy semmirekellő, semmi asszony, egy alkoholista báty, egy hitbuzgó és elvakult báty, és egy másik aki nem lett megnevelve és mivel az alkoholista tesó hamar meghalt így a másikat követte mint pincsi kutya. Az egyetlen normális ember abban a családban Fáti volt, de hát nő, tehát igazándiból semmi beleszólása nem volt még csak a saját életébe sem.
 Annyira igazságtalan az élet ott, Iránban. Ahogy bemutatta az írónő az egészet (ha  a fele igaz, akkor se akarok sosem nőként oda születni) borzalmas. Ma már persze jobb a helyzet, ezt a könyvből is tudjuk. De azért megmaradtak a beidegződések. A nő már tanulhat, de ettől még nem számít egyenrangú félnek (bár jobban belegondolva, elég sok helyen így van ma is). Érdekes volt, olvasni, hogy azért nem tanulhatsz tovább, mert egy levert forradalomban harcolt a férjed…persze istenítenek, aztán vége a forradalomnak akkor még beléd rúgnak, hogy mit képzeltél te! (te aki amúgy nem harcoltál, csak a férjed, és közöd nincs hozzá). Maszumé, például mindig be volt skatulyázva, egy „politikai fogoly felesége”, egy „háborús hős anyja”…. figyelitek ugye? Pontosan, ő nő, tehát senki, azáltal valaki, hogy egy férfi felesége, vagy anyja… nem magáért kapja az érdemeit. Pedig megérdemelte volna :(
 A könyv végén…. haragszom az összes gyerekére! Mert szerintem szívtelen, elavult, hülye döntés volt! És haragszom Maszuméra, mert itt már nem képes kiállni magáért!

Belbecs: 5/5

 Nos, akkor egy kicsit a könyv kivitelezéséről.  A borítón igazándiból csak a betűtípust változtatták meg az eredetihez képest. Nekem tetszik a magyar verzió, megragadja a tekintetet. Azt bánom, hogy a védőborító nélkül eléggé semmilyen a könyv borítása. Egyszerű zöld, rajta a cím, meg az író. Feltételezem, hogy elég drága, ha a védőborító alatt is szeretnék jól megcsinálni. Elgépelés, és hasonló nem volt, vagy kevés. Nem igazán tűnt fel!
Külcsín: 5/5

Könyv adatai:
Kiadási év: 2013
Kiadó: Tericum
Fordította: Balázs Laura
Oldalszám: 513
ISBN: 9786155285134
Eredeti megjelenési év: 2004
Eredeti cím:The book of fate

Teljes ár:  3.970 Ft

2013. szeptember 6., péntek

Szeptemberben jön... 2.

 Az ifjúsági irodalom terén is jön bőven ki könyv szeptemberben. Közte az egyik kedvenc sorozatom harmadik része is. Belegondolva az egész szeptember megjelenésektől teli és mindig ide-oda kap az ember, hogy „de még ez is milyen jó lenne, meg ez is…” Borzalmas, persze volt pár hónap amíg a kiadók dolgoztak, és most hirtelen mindenki megjelenteti a könyvét. Ami amúgy remek dolog. Remélem ez a lendület az év hátralévő részében is megmarad és még sok-sok jó könyvvel gazdagodunk :)


Sir Steve Stevenson: Agatha nyomoz – A rejtélyes bengáliai eset
(Manó könyvek – Megjelenés Ősz…remélem hamar :D)
Igen most mondhatják, hogy ez már nem nekem való…de igenis jól lehet szórakozni rajta. Az első rész tetszett, úgyhogy remélem ez is fog majd :)

Fülszöveg: Agatha Mistery épp egy izgalmas krimit készül megnézni patinás otthonának vetítőtermében, amikor unokatestvére, az esőtől csuromvizes Larry beront hozzá. Új vizsgafeladattal bízta meg a Sólyomszem Detektíviskola, és tudja jól, Agatha nélkül esélye sincs, hogy megoldja a rejtélyt.
Ezúttal Indiába kell utazniuk – meg kell találniuk a híres és roppant értékes bengáliai gyöngyöt, ami titokzatos módon eltűnt Káli istennő templomából. Ráadásul a szentély őrének is nyoma veszett, csak egy akadozó hangfelvételt hagyott maga után.
Az ifjú nyomozókat most is elkíséri Mr. Kent, a komornyik, és Watson, a macska.



Joss Stirling: Lélektársak – Crystal
(Manó könyvek – Megjelenés, Szeptember 25.)
 Kedvenc sorozatom egyike! Csak azt sajnálom, hogy tudtommal ez az utolsó kötet(jelenleg legalábbis), angolul sem láttam folytatást :( pedig van még pár fiú a családban akiknek megkereshetnék a lélektársát :D

Fülszöveg: Crystal Brook mindig is a család fekete bárányának számított; a savantoknál azonban komoly probléma, ha valaki nem törődik a saját természetfeletti képességeivel. De Crystalt egyáltalán nem
érdeklik ezek a dolgok, ráadásul a suliból is eltanácsolják, így végképp nem számíthat sok jóra a jövőt illetően. Diamond, a nővére mindenben Crystal ellentéte: tehetséges, ambiciózus; ő a család
üdvöskéje.
A két lány Denverbe utazik, ahol egy véletlen folytán megismerkednek a nagyon dögös, nagyon menő hét Benedict testvérrel. Diamond egy pillanat alatt fülig szerelmes lesz, és hamarosan már az eljegyzésére készül; Crystalt azonban nem hatja meg a fiúk sármja… Épp ellenkezőleg! Úgy érzi, Xav Benedictnél idegesítőbb fickóval nem találkozott még az életben.

Diamond esküvőjét Olaszországban, Velencében tartják; itt gyűlik össze a két nagy család az ünnepre. Közös ellenségük végre elérkezettnek látja az időt a támadásra. Crystalnek és Xavnek össze kell fognia, ha meg akarják védeni a szeretteiket; és megfejteni egy rég eltemetett titkot, ha győzni akarnak…

2013. szeptember 3., kedd

Szeptemberben jön...

 Nos akkor ezek azok a könyvek, amik érdekelnek, de fogalmam sincs, mikor fogom őket olvasni. Feltehetően akkor amikor a könyvtár megveszi őket, vagy valaki kölcsön adja, bár a kölcsön könyvekkel általában csak a baj van mert mindig csak csúszik az olvasásuk…mert azt hiszem, hogy ráérek, és a kölcsönadók mindig azt mondják, hogy valóban ráérek. Ami persze jó dolog, de szerintem nem csak én vagyok úgy, hogy mondjuk egy vagy két év után már frusztrál, hogy még mindig nálam van és hozzá sem értem, azon kívül, hogy leporoltam őket :D
 Tehát alábbi könyvek azok, amiket MAJD egyszer, amikor szembejönnek velem, olvasnám.
Frissítés: Van amit mégis szeptemberben fogok közülük olvasni :) Húúúú de várom :)))


Ann Aguirre: Helyőrség – Outpost
 (megjelenés: szeptember 5.) - FUMAX

Fülszöveg:  Sötét színek, hátborzongató történet… Ann Aguirre könyvét nem lehet letenni! – Gena Showalter, a New York Times sikerszerzője
Pikk egy új világban találja magát. Míg odalent a társai felnőttként, a közösség teljes jogú tagjaként kezelték, a városkában csak egy gyerek a sok közül, akinek az iskolapadban a helye. Pikk képtelen megtagadni magát, hiába igyekszik beilleszkedni a kisváros életébe, makacssága újabb és újabb konfliktusokba sodorja.
Ráadásul Fakó is hűvösen és távolságtartóan viselkedik vele, míg Kósza többet akar a puszta barátságnál. Az új környezetben a barátok egyre jobban eltávolodnak egymástól. Pikk nem tehet mást: a maga útját kell járnia, bármilyen fájdalmas és magányos legyen is az.
A tanév végén Pikk őrszolgálatra jelentkezik, hogy a kiválasztottakkal együtt megvédhesse a földműveseket a korcsok egyre hevesebb és kegyetlenebb támadásaitól. Az eseménytelenül induló küldetés azonban váratlan fordulatot vesz. A városlakók által alábecsült korcsok figyelik az embereket. Terveket szőnek és várnak. El akarják pusztítani Megváltás városát, és a végső katasztrófát csak Pikk látja előre…


Dan Wells: Fragments – Töredékek
(megjelenés: szeptember 30) – FUMAX

Fülszöveg: Kira Walker megtalálta az RM vírus gyógymódját, de az emberek és a Részlegesek túléléséért vívott küzdelem még csak a kezdeténél tart. East Meadow-t elhagyván Kira kétségbeesetten próbálja kideríteni, hogy kicsoda is ő valójában. Nem lehet véletlen egybeesés, hogy az RM gyógymódja maguknak a Részlegeseknek a vérében található – ez nyilván valami nagyobb terv része, amelyben Kirának is szerepet szántak, és amely mindkét fajt megmenthetné. Kirához útja során többen csatlakoznak, köztük Samm, a Részleges is. De vajon megbízhat-e bennük? Ezalatt Long Islanden az emberiség utolsó képviselői felkészülnek a Részlegesek elleni háborúra, és Marcus tudja, az egyetlen reményük, hogy kitartsanak Kira visszatéréséig. Ám a lány útja hosszadalmas a posztapokaliptikus Amerika pusztaságán keresztül, és közben mindkettejük számára fokozatosan kiderül, hogy legnagyobb ellenségük létezéséről eddig nem is tudtak. A lélegzetelállító Részlegesek trilógia második része az emberiség utolsó előtti órájának krónikája. Utazás az ismeretlenbe, amely során fel kell fedeznünk hogyan élhetjük túl – és ami még fontosabb, hogy mi indokolná megmaradásunkat a Földön.


Dan Brown: Inferno
(megjelenés: Szeptember 13.) – GABO

Fülszöveg: „Keressetek és találtok.”
Ez a bibliai idézet visszhangzik Robert Langdon, a Harvard jeles szimbólumkutatója fejében, amikor felébred egy kórházi ágyon, és nem tudja, hol van és hogy került oda. Arra a morbid tárgyra sincs magyarázata, amelyet a holmija közt eldugva találtak.
Langdon az életéért menekül egy őrült hajsza során Firenzén át, egy fiatal orvosnő, Sienna Brooks társaságában. Csak úgy szökhetnek meg ismeretlen üldözőik elől, hogy Langdon beveti ismereteit a történelmi homlokzatok mögött rejlő titkos átjárókról és ősi rejtelmekről.
Egyedül Dante sötét, monumentális remekének, a Pokolnak néhány sora vezérli őket, amelynek segítségével megfejthetik a reneszánsz legünnepeltebb műveinek – szobroknak, festményeknek és épületeknek – mélyén rejlő kódokat, hogy eljussanak egy kirakós játék megoldásához, melynek révén talán elháríthatják a világot fenyegető félelmetes veszélyt…
A történelem egyik leghátborzongatóbb irodalmi klasszikusa, a Pokol ihletésére született, és díszletei között játszódó mű Dan Brown eddigi legellenállhatatlanabb és leggondolatébresztőbb regénye; lélegzetelállító versenyfutás az idővel, amely már az első oldalon rabul ejti az olvasót, és el sem ereszti a befejezésig.


2013. szeptember 2., hétfő

Hamarosan (Szeptember)

 Végre egy olyan hónap amikor azt gondolom, hogy behozom a lemaradásaimat, és  mindennel végezni fogok. Remélem legalábbis.
 Előirányzott olvasmányaim egy részét már leírtam…sokszor…van amit háromszor is. Ígérgettem, hogy de most aztán tényleg, és majd augusztus 31-ig biztosan végzem vele…nem sikerült minden óriási lemaradást behoznom. Így ami biztos Szeptemberre, az az alábbi három könyv.



Parinoush Saniee: A sors könyve, a könyvet végül tegnap elkezdtem olvasni. Három hónapos csúszásban leszek vele, amikor végre a kiadónak elküldöm az értékelő linket (van még hat napom, hogy pont három hónapos csúszásba legyek :() előreláthatólag, sokkal hamarabb befejezem, ugyanis gyorsan haladó és izgalmas. Bár így a könyv felénél nem tudom mi lesz még, mert már most annyira „mindjárt elkapják, meghal, jaj neki” érzésem van, hogy simán le lehetne hamarosan zárni…áh bonyolódni fog ez még. De nagyon tetszik eddig!
A. O. Esther: Az Életfa, Tiszteletpéldány…és tényleg őrült mód érdekel mi van benne. Az vígasztal, hogy ráfoghatom, azért húzom halasztom, mert így könnyebb kivárni a negyedik részt. Igen, amúgy tényleg utálom, hogy ebben a sorozatban annyit kell várnom a folytatásra. Ez persze nem azt jelenti, hogy az írónő lazsáljon :D Sőt, remélem amikor elolvasom a könyvet már alig kell várni a következőre :D*
Borbás Edina: Hullámok csapdája, ez legalább nincs olyan régóta nálam. De nem akarok ezzel sem lemaradni, és nem akarom, hogy hónapokig üljek és szemezzek vele. Ugyanis érdekel (ha nem érdekelt volna nem kértem volna), úgyhogy hamarosan…szeptemberben.



Nos ezeken kívül van még pár könyv amit szeretnék olvasni, remélem, hogy sikerül beszereznem, vagy már nálam van, vagy esetleg van már rá ígéret. Az ígéretekkel amúgy elég szkeptikus vagyok, akkor hiszem el, hogy igen, amikor már nálam a könyv. Most van nálam több utazó és kölcsön könyv is, úgyhogy azokkal is haladnom kellene.
Kimberly Derting: Eskü, @Mazsidrazsi utazókönyve. Kerek 20 napja dekkol nálam. A kiírás szerint még kerek 30 napot állhat nálam. Olvasás nélkül nem akarom tovább küldeni, mert az pénzpocsékolás, és ennyire azért nem akarom támogatni a postát, hogy csak heccből utaztatok könyveket. Tehát ezt még mindenképpen a hónapba bele kellene suvasztanom.
 Ígéret ügyileg megint azt mondom, hogy lesz mit olvasnom. Ja, ezzel nem azt akarom mondani, hogy amúgy sosincs mit olvasnom. Csak azt, hogy támogatnak…. Elméletben a Scolar kiadótól jön e-ben vagy nem e-ben Rachel Hartman: Seraphina. Bízom abban, hogy jó könyv. Mindenki nagyon várja, úgyhogy én is (nem, általában nem megyek a tömeg után, de amit ennyire várnak… az csak jó lehet….ugye??? O.O). A másik könyv amit várok az Barbara Demick: Nincs mit irigyelnünk a világtól, tényleg nagyon várom. Ígéretet már kaptam rá, a megjelenés szeptember 15-e… fülszöveg alapján egy nagyon-nagyon nekem való könyv, a Könyvmolyképző kiadó kiadásában fog kijönni.


 Ennyi a Biztos, és a Tervezett könyvek a hónapra. Hamarosan jön egy poszt arról is, hogy mi az amit még az őszi megjelenések közül szeretnék olvasni. :)