John Stephens: A tűz krónikája

Fülszöveg (cselekményleírást tartalmaz):

Elmúlt a viharosan mozgalmas tél. Kate, Michael és Emma szeretnének tovább kutatni eltűnt szüleik után, ám a fenyegető veszély miatt Stanislaus Pym, a varázsló elrejti őket a Reménytelen és Javíthatatlan Árvák Edgar Allan Poe Otthonában, mert dr. Pym azt gondolja, hogy ott majd biztonságban lesznek. Óriási tévedés!

Ellenségeik hamarosan rábukkannak a gyerekek nyomára. Elkezdődik a hajtóvadászat, amely Kate-et száz évvel visszaküldi a múltba, New York veszedelmes és varázslatos városába. Miközben a testvéreihez próbál visszajutni, találkozik egy titokzatos fiúval, akinek a sorsa szorosan – és vészjóslóan – fonódik össze a lányéval.

Közben Michael és Emma meg akarják keresni a Kezdet Könyveinek második kötetét. A nyomokat követve eljutnak egy rejtett világba, ahol el kell viselniük félelmetes sarki viharokat, fel kell kutatniuk egy ősi, harcos rendet, szembe kell szállniuk rettenetes szörnyetegekkel. Megtalálja-e Michael és Emma a Tűz legendás krónikáját, megtanulnak-e élni a könyv hatalmával, még mielőtt örökre elveszítenék Kate-et?

Köszönet a könyvért a Ciceró kiadónak!

 Őszinte leszek, ezt  a könyvet azért kértem és olvastam el, mert nem hagyok félbe sorozatot. Jó esetben legalábbis. Az első rész szerintem maga a katasztrófa volt, vagy csak roppant rosszkor talált meg. Végig azon szurkoltam, hogy a főhősök meghaljanak, hogy legyen már vége ennek a rinyálásnak, ugyanis Kate folyamatosan mártíromkodott, és hajtogatta, hogy „jaj, megmentem a testvéreimet, jaj ebbe bele fogok halni, jaj mártír leszek, de nem baj…jaj”. Nos erről szólt az első rész, ahol megismerkedtünk Michellel aki elég lúzer típus volt, Emmával, akiből lehet majd valami.

 Mindezek után, azt hiszem én lepődtem meg a legjobban, hogy a Tűz krónikája volt az a könyv amiért éjfélig olvastam, aminek a háromnegyedét egy ültő helyemben olvastam el.

 Ugyan, még mindig voltak szürke és fehér foltok, amik nagy kérdőjelekké alakultak, és válasz nem jött rájuk. De legalább fejlődtek a karakterek benne, és Kate alig szerepelt! Komolyan, szerintem ez mentette meg a könyvet, hogy az idegesítő mártír csaj alig volt benne, az elején elutazott a múltba ott azért szenvedett egy sort, de nem róla szólt a történet.

 Michael ugyan még mindig kicsit hülye fura, de fejlődött. Sokat segített rajta, hogy Kate kijelentette, hogy ő a következő legidősebb úgyhogy vigyázzon Emmára. És nem mellékesen rajta a sor, hogy megtalálja a Tűz krónikáját, egyszerűbb nevén az Élet könyvét. Ugyanis  a kezdet könyvei az alábbiak: Idő, Élet, Halál. Igen, ebből le lehet szűrni, hogy Emma valami halállal kapcsolatos könyvet fog keresni a harmadik részben.  Az Élet könyve nem túl bonyolult működési elv alapján dolgozik, beleírod a nevet, akit gyógyítani (feltámasztani….én mondjuk ezt a képességet inkább a Halálosba raktam volna) akarsz, és meggyógyul az illető, ezzel együtt az összes érzése, emléke átszivárog beléd…jah hát nem véletlen nem írogat bele Michael orrba-szájba… tehát ha használod változol.

 Pym remek ötlete, hogy összegyűjtsék a három könyvet és akkor boldog lesz a világ és a gyerekekre senki nem fog vadászni. Ezt a nézetét végtére is, csak az ellenség, a gyerekek, a gyerekek szülei nem pártolják…Hajrá! Szerintem amúgy a varázsló valamit titkol…

 A történet amúgy elég kiszámítható volt,  ne nagyon számítson az ember kiszámíthatatlan fordulatra, mert az nincs benne. Engem már csak az érdekelne, hogy mégis a harmadik részben mi lesz? Mármint, egyesülnek a könyvek, és ha igen akkor mi történik, és ki a rossz fiú (igen itt már nem teljesen egyértelmű). És persze, mikor jelenik meg? Mert hogy a harmadik részhez még eredeti megjelenést sem találtam…még írja? Ne már :(

Belbecs: 4/5

 A borító…illik az előzőhöz…de ettől még ritka ronda. És tudom, hogy átvettük az eredetit, de már az elsőnél rossz lett választva. Annyira SZÉP borítók is vannak, szép rajzolással, miért ezt az ocsmányt kellett átvenni? :( de igaz…így a sorozat egész jól néz ki egymás mellett…de hát akkor is.  Főleg mert ennek a borítónak szinte semmi értelme nincs. A képen a sír van, ahova alászállnak, de abból pl. NEM futottak ki a patkányok… Sír a szemem, a másik borítóért. Főleg a sárkányosért…az nagyon szép!

 Elgépelés ügyileg semmi gond, nem tűnt fel, hogy lett volna elírás, vagy elütés, tartósság szempontjából tartósnak tűnik.  Amúgy a védőborító alatti rész legalább szép és igényes…

Külcsín: 3/5

Könyv adatai:

Kiadási év: 2013

Kiadó: Ciceró

Fordította: Bihari György

Oldalszám: 351

ISBN: 9789635398126

Eredeti megjelenési év: 2012

Eredeti cím: The Fire Chronicle

Teljes ár: 3.490Ft

Kiadói ár: 2.967 Ft

Joss Stirling - Lélektársak : Phoenix

Fülszöveg:

A tizenhét éves Phoenix a Közösséghez tartozik, egy bűnözőkből álló, természetfeletti erőkkel bíró savant banda tagja Londonban. Phoenix különleges adottsága, hogy képes mások agyában az idő érzékelését manipulálni. A banda vezérének parancsára mindezt lopásokra kell felhasználnia, és a megszerzett dolgokat a bandavezérnek beszolgáltatni.

Yves Benedict, amerikai diák, aki nemrég érkezett Londonba. Phoenix pedig kiszemelte őt, Yves a következő áldozat. De a fiúról kiderül, hogy nem csupán egy célpont. Ő a sorsa, a lélektársa.

A Közösség azonban a hatalmában tartja Phoenix múltját, és a jövőjét is magának követeli.

Yves ezt felismeri, és tervet eszel ki, hogy a lányt kiszabadítsa a Közösségből, és legyőzze a bandavezért. De a Főnök az Yves és Phoenix közötti különleges kapcsolat erejét a saját céljaira akarja felhasználni…

Köszönet a könyvért a Manó könyvek kiadónak!

Vannak olyan könyvek, amiket az ember nagyon tud várni, nagyon készül arra, hogy el fogja olvasni, és amikor kézbe veszi, azt érzi, hogy ha ezt gyorsan fogja elolvasni, akkor újra űr lesz, és újra várhat a folytatásra. Nekem a Lélektársak ilyen sorozat. Annak ellenére, hogy ez előző részből (Sky) tanulva, már nem volt minden lépés annyira kiszámíthatatlan. Tehát voltak már sejtéseim, és voltak ötleteim, hogy hogyan oldja meg Yves a dolgokat. Remélem, a következő részre sem kell többet várni! A kiadó őszre ígéri és eddig még sosem csúsztak a megjelenéssel, úgyhogy remélem, hogy hamar itt lesz az ősz. Egy könyv már biztosan lesz, amit várni fogok!

És akkor boncolgassunk :)

Külcsín: 5/5

Azért kap maximális pontot, mert tényleg nem tudok belekötni semmibe. A borítót átvettük külföldről, de ez nem is gond, nagyon szépre sikeredett, a piros szín miatt nem is annyira komor, mint az előző rész borítója (az sem volt rossz, de ez jobb lett). Lángjaiból felszálló főnix van a borítón, és én Főnix mániás vagyok, tehát adott, hogy egy ilyen borítóval le lehet kenyerezni :)

Belbecs:

 Míg Sky tényleg nem tudott a savantokról, amikor Zed belé botlott, és kijelentette, hogy márpedig ők Lélektársak, addig Phoenix más. Tud arról, hogy savant, tud arról is, hogy léteznek lélektársak, csak éppen úgy véli, hogy ő nem érdemli meg, hogy legyen, vagy ha igen, akkor sem egy Yves típusú szívtipró úriembert, aki nem mellékesen roppant gazdag és intelligens, és a lányok álma. Beismerem, nekem is Yves típusú fiúk jönnek be, bár tény és való, hogy Xav pl. vicces, de olyan hülye viccei vannak, amiknél néha lefejeltem a falat, míg az öccse más. Yves alapjáraton nagyon kedves, és olyan kis jótét lélek. Amikor ránéz az ember azt érzi, hogy biztosan nem ártana még a légynek sem, és nem képes semmire. Holott, azért ne feledjük el, hogy erősen piromán alkat és még uralni sem tudja a képességét, főleg, ha holmi tolvaj lányok kizsebelik, miközben leállítják számára az időt!

 No de nem mesélem el a történetüket, mert olvasni kell. Akinek tetszett az első rész, annak nagyon fog tetszeni ez a rész is. Az előző kötetben sok információt kellett megtudnunk, ami itt már beleépült a történetbe. Az első kötet alapozásként is hathat, mert elmagyarázza mik, kik a savantok, mit tudnak, kik az ellenségek stb. itt már tényként kezeli a Savant Hálózatot, és minden egyebet is. Tehát, érdemes egymás után olvasni a köteteket és nem ezzel kezdeni. Már csak azért is mert itt Sky már beépült a Klánba :) és nem árt, ha tudja az ember, hogy került oda.

 A könyv zárására csak annyit tudok mondani, hogy eszméletlen hülye mindegyik fiú, de az az ölelgetni való hülyeségük van meg. Egy sem komplett :D

Szereplők:

Phoenix: Nos, már a nevét szeretem, a neve jelentését is szeretem, és a neve miatt szerintem tökéletesen illik Yveshez. Egy pirománhoz egy főnix, nincs is jobb párosítás. Önbizalom hiányos, szeretetéhségben szenvedő 17 év körüli lány. Tolvaj, és szeret is tolvajkodni, ennek ellenére okos. Olvasott, bár nem iskolázott. Sok olvasásos, könyvtáras említés volt a történetben (ez amúgy plusz pont, mert könyvtáros vagyok, és szeretem, ha burkoltan pártolja egy-egy főhős az olvasást :P).  A képessége, hogy képes megállítani az időt, mármint az emberek számára, lehetőleg ne túl sokaknak egyszerre. Amúgy ez egy tolvajnak egészen jó kiegészítő képesség. A könyv háromnegyedéig, pofozhatnékom volt. Elmondom miért, Phoenix kishitű és nem bízik senkiben sem. Érzi, hogy ez rossz dolog, hogy kellene, de azért mégsem tenne semmit az ügy érdekében. Igaza van részben, amikor felháborodik, hogy „kihagyják” abból, hogy mi lesz vele a jövőben, de ha nem lett volna annyira „jaj, nem érdemlem meg”, „jaj, inkább meghalnék csak neki ne legyen baja”, vagy esetleg „jaj én hoztam a bajt a családra, boldog lesz nélkülem is”, tehát ha nem mantrázott volna végig negatív dolgokat, talán jobban megkedvelem, de így míg Yves nem verte a fejébe, hogy ér valamit, addig én is szívesen megcsapkodtam volna. Elhiszem, hogy minden azért van, ahonnan jött, és tényleg próbált ő változni, de egy jó ideig nem ment. Remélem, hogy majd teljesen képes lesz beilleszkedni oda, ahova való :)

Yves: Nekem örökre bevésődött ez a frappáns jellemzés róla, még az első részből:
„Az a helyes kis szemüvege, meg a jótanulós kisugárzása minden alkalommal levesz a lábamról. Olyan, mint egy dögös Harry Potter.” Igen, ő ilyen. Okos, szexi, és úriember. Őt nem lehet nem szeretni! Megölelgettem volna párszor. Amúgy elég merész a fiú, és elég hülyén áll neki amikor rosszfiús akar lenni. Annyira, elüt a saját valójától.

Unicorn és Dragon: Phoenix „testvérei”, akiket utál szerintem mindenki. Egyik sem jobb mint a másik, inkább elkerülné mindenki őket, mintsem szembe kerüljön velük.  A mitológia nevük miatt említem csak meg, a Mylord elég jól nevezte el őket, bár egyik sem szolgált rá a nevére. Érdekes, az ő kapcsolatuk Phee-vel. Utálják őt, de mégsem. Valójában nem a személyével van a baj, hanem attól félnek, hogy átveszi a helyüket, és ő lesz „apuci” kedvence, holott a lány mindent akar, csak azt nem. És még csak nem is okosak!

Belbecs: 5/5

Várom a folytatást, nagyon…érdekel mi lesz Xav-val!