Lapról - lapra

Előző hónapban már készítettem ilyen tervet, és az úgy ahogy sikerült. Mármint, nem könyvelem el teljes kudarcnak, annak ellenére, hogy nem teljesítettem őket. Ez volt a szeptemberi terv. Könyves listám: Jacob Grey: Vadak – Az Éjfél Köve - Már végeztem vele - elolvastam Alwyn Hamilton: A homok leánya - elkezdtem Maki Murakami: Kanpai! 1 - elolvastam Jack Kornfield: A bölcs szív - elkezdtem Derek Landy: Skrupulus Fondor - el sem kezdtem :D Filmes listám: The Walking Dead  2. évad - befejeztem Mentalista 1. évad - még 2 rész van hátra A könyvtolvaj - kimaradt A nyár királyai - kimaradt 28 héttel később - megnéztem, de ekkora sz*rt...  Tehát mindezek után új listát készítettem októberre, ezek várnak a hónapban rám, remélhetőleg: Amúgy a könyves listámat a moly "random olvasatlan könyv a magánkönyvtáradban" funkció alapján választom, a filmeset meg a snittes várólistám böngészése közben, hogy az is fogyjon. Könyves: Őszentsége a XIV. Dalai Lám

 Be kell ismernem, hogy van egy bizonyos vastag könyv fóbiám. Borzalmasan nehezen veszem rá magamat arra, hogy 400 oldalnál vastagabb könyvet a kezembe vegyek. Talán azért, mert szeretem az apró sikereket, és olyan jó amikor naponta beírod Molyra hol tartasz és előreugrik egy csomót a mutató. Ez egy 6-800 oldalas könyvnél borzalmasan lassan megy, főleg ha 50-60 oldalt ha tudsz egy nap olvasni. Így kerülöm őket, amikor csak tehetem.  De ez a könyv a megjelenésekor felkerült a várólistámra, majd egy molyos kihívás kötelezőnek jelölte, és úgy voltam vele, hogy legyünk túl a nehezén, rögtön  a kis téglácskával kezdtem a kihívást (amit lazán elbukom, de mindegy). Így előre került a listán, és bele is vettem magamat.  AniTigernek mondtam is, hogy ő ne olvassa el, ha nem bírja a pókokat, mert azok vannak benne dögivel. Most így belegondolva, tény, hogy ha valaki fél a pókoktól akkor ez irtó rossz könyv lehet, tekintve, hogy a fél könyvben a pókok a főszereplők. Bár azt is be kell vallanom

 Annak idején amikor a Hyggét olvastam, nagyon boldog voltam, hogy a dán életérzésről egy dán tollából olvashattam először. Ez meghatározó élmény volt, arra nézve, hogy hogyan viszonyuljak a témához. Olvastam utána még pár Hyggés könyvet, de egyiknél sem jött át az amit én annyira szerettem, a mélységet és azt az érzést, hogy igenis tudja, hogy miről beszél, hiszen benne él.  Ezért is kerestem annak idején az Ikigai-nál egy japán szerző könyvét, hogy ténylegesen tudhassam, hogy mi is az, és ne egy francia vagy egy német ember tollából olvassak róla, akik csak sejtik milyen az, de nem élnek benne.  És így voltak a Sinrin-joku-val is. Szerettem volna, ha legalább az első ilyen könyv egy japán szerző tollából jön, hogy ne kelljen semmihez sem hasonlítani. De mire eljutottam  Mijazaki könyvéig, addig legalább 5-10 helyen sikerült belefutnom a témába, így viszont maga a könyv nem adott már semmi újat. Pedig próbáltam nem olvasni cikkeket meg hasonlókat. De az Ikigaiban, vagy éppen más k

Vannak az életemben önsegítő könyves korszakok. Nem mindig szeretem őket, néha roppant idegesítő tud egy-egy lenni, de úgy két-három éve elkezdtem ilyeneket is olvasni.  A 21. században roppant elterjedt divat lett a Most hatalma, a most megélése, a tudatos jelenlét erősítése. És részben ezt remek dolognak is tartom. Mert rengetegszer tapasztaltam én is, hogy hétfő van, majd hirtelen már péntek este, és a hét csak úgy eltelt. Nem hagyott semmi nyomot bennem, sem jót sem rosszat, és ha megkérdeznék, milyen heted volt, akkor azt mondanám, hogy "hát elment". Holott történtek dolgok, de azok már beépültek a robotpilóta üzemmódba. Megélni már nincs idő!  Ezért is kell lassítani, és tudatosan odafigyelni minden egyes pillanatra. Ami borzalmasan strapás dolog, éppen ezért a 21. század embere csak próbálkozik, vagy még az sem.  Tavaly karácsonykor vettem ezt a könyvet a karácsonyi ajándék pénzemből, mert úgy gondoltam, hogy a kinézet, a cím, az alcím és a fülszöveg, pont nekem

 Úgy döntöttem, hogy minden hónap utolsó napján, csinálok egy listát, a következő hónapra tervezett könyvekkel és filmekkel, illetve sorozatokkal. Augusztus 31-én el is készült a lista, hogy mit tervezek elolvasni illetve megnézni a hónapban, eddig amúgy egészen jól állok, és még csak 4-e van! Könyves listám: Nem akartam sok könyvet rárakni, ugyanis az könnyen kedvemet szegheti, mondván teljesíthetetlen, éppen ezért mindig csak 5 tervezett lesz. A sorrend variálható, csak a könyvek adottak, amiket adott hónapban ki akarok végezni :D Jacob Grey: Vadak – Az Éjfél Köve - Már végeztem vele Alwyn Hamilton: A homok leánya  Maki Murakami: Kanpai! 1  Jack Kornfield: A bölcs szív Derek Landy: Skrupulus Fondor  Filmes listám: The Walking Dead  2. évad Mentalista 1. évad A könyvtolvaj A nyár királyai 28 héttel később Jelenleg itt úgy állok, hogy a The Walking Dead  2. évadából még 6 rész van hátra, úgyhogy azt biztos sikerül be is fejeznem. A Mentalista első évadából meg 1

 Amennyire az elsőt összeszedettnek, és jónak tartottam, úgy éreztem ennél a résznél, hogy az egész nincsen rendesen kidolgozva.  Kra egy adott személyiség, akit én az első részben megkedveltem. Szerettem az egyediségét, amin itt egy kisebb csorba esett. Nem volt annyira határozott, mint amennyire az előző részben. A könyv felében nem mondott el senkinek semmit sem, még azoknak sem akikre amúgy az életét is rábízná, ellenben megbízott egy olyan emberben, akit kb. három órája ismer. Ez a logikátlanság borzalmasan zavart.  Zavart az is, hogy Kra mindent egyedül akart megoldani, és amikor Lydia ezt nem engedte (ész érvekkel), akkor magával rángatta a harmadik félt is, csak mert, hát jó ha nem ketten halnak meg, hanem akkor már legyenek hárman bajba.  A Szövőember szerintem sokkal jobb sztorit kapott, mint a Légyanya. Azért ismerjük be, hogy egyikük sem azon állatok Vadjai, akikre úgy szívesen támaszkodsz (alantas, sötét, bűzös, dög evő legyek, vagy mindent befonó pókok), mégis mind a

Szeretem az életmód könyveket, és szeretem azt is, hogy megismerkedhetek különböző országok életfelfogásával, életfilozófiájával.  Éppen ezért elég sok könyvet olvasok a témában. Hygge, Lagom, Sisu, Ikigai. Mindegyikben találok olyan dolgokat, amiket szívesen követnék és beépítenék az életemben, és mindegyikben találok olyasmit is, amivel egyáltalán nem tudok azonosulni.  Az ikigai viszont már. Ha röviden és tömören akarjuk megfogalmazni, akkor annyi a lényege, hogy találj értelmet az életednek és éld teljes bedobással az életedet. Próbálj arra törekedni, hogy amit szeretsz csinálni, azt maximálisan csináld. És sitt most nem arra kell gondolni, hogy versenyezz másokkal, hogy ki süti jobban a halat. Hanem amikor halat sütsz, akkor azt tedd, legyél ott, és adj bele mindent és ne csak úgy mellékesen.  Sokszor példálóznak az ilyen könyvekben a Flow élményével, és ehhez is hasonlítják. Amolyan egész életen át tartó flow élmény volna az ikigai.  Szeresd a munkád, fizessenek meg érte