Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: november, 2015

Ez történt Novemberben

  A November mondhatni eseményekben gazdag volt. Voltak könyvtári események, beülős teázgatás (forrócsokizás), születésnapozás, vásárolgatás. Mondjuk úgy, hogy nem unatkoztam, és nem lepődtem meg, hogy november végére anyagilag nem állok olyan túlzottan jól. Bár nem mondom, hogy rosszul állok. Amit meg akartam venni (a könyvön kívül), az sikerült mindig. Tudtam gyümölcsöket venni, néha reggelit, néha ezt-azt. A karácsonyi ajándékok anyagi része is egy nagy hányadban készen van. Ettől persze decemberre csúszott a képeslap vásárlás, a postán feladása azon ajándékoknak, amik nem adhatóak át személyesen. És persze még x könyv vásárlása is december elejére csúszott át (főleg mert, minek vettem volna meg hamarabb :D)  Nos tehát, ez történt Novemberben: Olvasás terén:  Rekord keveset olvastam. Amúgy többnek tűnt, de úgy látszik azok, még októberben voltak. Összesen 6 könyvet olvastam el, elejétől a végéig (lehet éjfélig befejezem a most olvasottat, akkor hét lesz). Ebből.... 4

Novemberi Új Lakók

Novemberi Új Lakók, avagy mik költöztek hozzám a hónapban. Nos, recenzió egyáltalán nem, egyelőre mondjuk az itt lévők ledolgozásával sem haladtam túl sokat, de nem is kérek. A kérés addig biztosan elmarad, míg nem dolgozom le azokat amik már eleve itt vannak nálam.... régóta.  A hónapban zártam a rukkolás jelenlétemet is. Most, hogy annyira nagyon nem vonz, hogy saját példányom legyen egy könyvből, inkább csak zavaró volt a rukkola, mintsem segítség, vagy könyvbeszerzési hely. Úgyhogy a meglévő nagyjából 300 pontomat elszórtam. Ebből adódóan biztos voltak emberek akik nagyon örültek a magas pontszámos stoppoknak.  Elkezdtem a karácsonyi készülődést, ajándék beszerzést. Idén a legtöbb könyv ajándékot sikerült csere által beszereznem. Ami egyrészt a pénztárcámnak is jó, másrészt, elkerültek tőlem könyvek amik nem kellenek, és sikerült beszereznem olyat, ami nekem, vagy szeretteimnek kedves lesz. Amúgy én támogatom a csere kereskedelmet, mert az egy jó dolog!  Vásárlás. Nos a v

Mesekönyv dömping

Olvassunk mesekönyveket! Minden évben sorra kerülnek nálam a mesekönyvek is. Amolyan levezetők ők, két nehezebb könyv között, vagy éppen csak ilyesmikre van hangulatom. Változó, mindenesetre, már egy jó ideje minden évben olvasok mesekönyvet, nem is egyet.  Mondanám, hogy írok mindről hosszan, de vannak olyan könyvek, amikről úgy érzem, hogy nem éri meg egymagában posztot írni. Nem azért mert rossz volt, hanem mert esetlegesen három mondatban bőven sokat mondok róla. Viszont így egybefűzve talán kap az olvasó róluk egy kis ízelítőt. Pláne karácsony előtt, amikor amúgy is minden könyvmoly anyuka azt lesi, hogy mit érdemes, mit nem érdemes megvenni a gyereknek.  Olvastam egy Tükörcicákat, Szabó T. Annától. Bevallom ez volt az első könyvem tőle, ismeretlennek számít a neve számomra. Ugyan a macskák sem éppen a szerelmeim, de azért nem is utálom őket, így adott volt, hogy velem jönnek haza a gyermekkönyvtárból. Nem mondom, hogy megbántam, hogy elolvastam, és biztos vagyok benne, h

Daniel Goleman: A jóság hatalma (A Dalai Láma látomása az emberiségről)

Én végtelenül nagyra tartom a Dalai Lámát. Mondhatnám azt, hogy azért mert buddhista vagyok, és hát ő is az, akkor tisztelet jár neki, de nem. Vallásilag én elég bonyolult ember vagyok. Nem tartom magamat reformátusnak, bár annak lettem megkeresztelve. Nem követek semmilyen vallást, legalábbis nagyon mély tudatossággal nem. De vannak vallások amikből kiválasztok dolgokat, és azokban hiszek, azokat követem, vagy beleépítem az életemben. Még középiskolás voltam, amikor a Boldogság művészetét olvastam. Ami akkor, ott sorsfordító volt. Már ha hinnék a sorsszerűségben.    A Dalai Láma már akkor is sok olyan dolgot írt le, ami nekem tetszett, amivel azonosulni tudtam, amit fontosnak tartottam, hogy mások is ismerjenek. Hogy kövessék, vallástól, nemtől, nemzetiségtől függetlenül. Az együttérzés az egyik ilyen dolog, a másik a cselekvés.  Az emberek ugyanis két dolgot szoktak általában elfelejteni. Az egyik, hogy az akit esetlegesen gyűlölnek, szintén ember, ugyanolyan mint ő maga, c

Shawn Achor: A Boldogság mint versenyelőny

 Vannak olyan könyvek amiket már csak azért is érdemes elolvasni, hogy egy kicsit mosolyogjon az ember, és vannak olyan könyvek amik után kicsit átértékeli az ember az életét. Persze ez a könyv inkább az a kategória, amelyikben okos dolgokat olvashatunk, és jó is lenne élni az elvekkel, meg is mosolyogjuk a történeteket, de nem feltétlen értékeli át magát az ember. Legalábbis az olyan ember mint én nem, mert már rengeteg könyvet olvastam a pozitív szemléletmódról, tehát túl sok új dolgot nem mondott nekem. Ennek ellenére örülök, hogy elolvastam, mert jó volt olvasni.  És, hogy mi is a lényege a Boldogság mint versenyelőnynek? Nos röviden és tömören annyi, hogy maga a munkának kellene boldoggá tenni téged, hogy keress egy olyan helyet, ahova látod értelmét annak, hogy bejársz. Hogy ne munkád, hanem hivatásod legyen, hogy átlásd a dolgokat úgy ahogy vannak, és tégy meg mindent azért, hogy mások is örömmel tekintsenek a munkádra, rád, és úgy a világra. Sokak szerint, rengeteget dolgo

Elekes Dóra: A muter meg a dzsinnek

 Jesszus, hát ezt a könyvet sem most olvastam. Valójában nem szeretem azt, hogy nem rögtön írok egy könyvről, mert a sok frissebb élmény elnyomja a régebben olvasottakat. De valahogy akkor nem volt kedvem, vagy időm írni a könyvről, ma meg amolyan „számoljuk fel az elmaradásokat“ nap van számomra, tehát mindent próbálok pipálni amire eddig nem jutott időm, vagy mint ahogy szoktam volt mondani, majd megírom holnap... holnap.... holnap és mindig ma van, sosem holnap. De akkor nézzük is a könyvet.  A maga 40 oldalával nem egy túlzottan terjedelmes mű, és a fele még ennek is színtiszta szín.... kép, fura képek sora. A könyv értéke egyrészt vitathatatlan, vannak témák amiket fel kell dolgozni, akár „mesekönyv“ formában is. Ilyen sajnos az alkoholizmus is, amit az ember szeretne kikerülni, szeretné, ha sosem hallana róla, vagy nem tapasztalná, de kicsiny országunkban kevesen vannak olyanok akiknek nincs az ismerősi körükbe legalább egy olyan ember (más nem a szomszéd), aki alkohollal él

Cucui Jaszutaka: Az idő felett járó lány

 Van olyan, amikor azt mondják az embernek, hogy egy adott könyv sz*r, vagy, hogy nem tetszett nekik. Általában nem szoktam hinni az ilyeneknek. Magamat ismerve, hamarabb hiszem el egy könyvről, hogy jó, ha mondják, de nem igazán hiszek a negatív kritikáknak, úgy vagyok ezzel, hogy márpedig attól, hogy valakinek nem tetszett, nekem még tetszhet. Amúgy sokszor bebizonyosodott, hogy rengeteg rossznak kikiáltott könyv nekem bejött.  Itt mégis kicsit féltem, mert hát japán irodalom. Imádom japánt, de még én is belátom, hogy teljesen máshogy fogalmaznak, teljesen máshogy gondolkoznak bizonyos dolgokban, és ebből adódóan sokszor félremegy a megértés. Sokszor az olvasó nem élvezi úgy azt a történetet, mint ahogy azt egy japán tenné. Tartom amúgy, hogy minden nemzetnek megvan a maga „kódja“, és ebből adódóan az írókat általában a nemzetük érti meg (kivételek vannak). De a japán kultúra annyira más mint a magyar, és éppen ezért vannak dolgok amik nem teljesen egyértelműek, hogy Miért, hogy

Ez történt októberben

 Úgy döntöttem, hogy amikor lesz kedvem akkor összeszedem azokat a dolgokat amik adott hónapban történtek velem, legyen az olvasás, vagy bármi egyéb. Nem feltétlen beszerzős poszt, mert annak megvan a saját jól bevált sablonja ami alapján megy. Tehát a beszerzések, ha az éppenséggel könyv, akkor itt nem fog szerepelni.  Nos akkor mi történt Októberben: Könyvek terén: 13 könyvet olvastam el, és 1 könyvet hagytam félbe. Marc Levy: Ha lenne még egy esély Ana Galán: Mondragó 4. – A banjánfa Elekes Dóra: A muter meg a dzsinnek Németh Péter Mikola: Talán Sir Steve Stevenson: Agatha nyomoz – Titokzatos bűntény az Eiffel-toronynál Liz Pichon: Tom Gates – Az én csúcsszuper világom Sir Steve Stevenson: Agatha nyomoz – Ékszerrablás a Niagara-vízesésnél Ruth Symes: Bella Donna – Varázsözön Popper Péter: Érteni és elengedni Mijazava Kendzsi: Az Esti héja csillagképe Gretchen Rubin: Jobban, mint valaha Suzy Welch: 10-10-10 John Williams: Stoner Cucui Jaszutak

Októberi Új Lakók

 Azt hiszem, 2015 eddigi legrövidebb beszerzős posztja következik. A hónapban valahogy nem szereztem be könyveket, sőt hála az égnek *lekopogom* eladni sikerült párat. Mostanában a könyvtáram átválogatása zajlik, egy csomó könyv kerül fel eladónak (ha érdekel itt megnézheted miktől válnék meg). Úgyhogy kezd kicsit több hely lenni a szobámban, mint úgy általában volt. De akkor lássuk is, hogy összesen miket szereztem be. Nyeremény: 1 Julie Anne Peters: Amikor ezt olvasod, én már nem leszek Még augusztusban nyertem a könyvet, csak aztán nagyon-nagyon nem akart ideérni. Olvastam a Blogturné oldalán, hogy másfél hónapig legyek türelmes, ha akkor sem, akkor kérik jelezzem, hogy nem ért ide. Úgyhogy én szorgosan kivártam, a másfél-két hónapot és utána jeleztem a turné felé,hogy „hát az úgy van, hogy nem ért ide“, mint kiderült a másik nyertes körülbelül velem egy időben facebookon reklamált. Úgyhogy a reklamálás hetében már ide is ért a könyv. Így lett az augusztusi nyereménye