Lapról - lapra

  Tavaly terveztem a szerző másik könyvét elolvasni, de végül csak megsétáltattam a könyvtárból, addig nem jutottam, hogy valóban el is olvassam. Viszont mivel azt is nagyon dicsértek és ezt is, hát kihoztam ezt az újdonságok közül, és nem bántam meg. Ha őszinte akarok lenni, a könyv háromnegyedénél, már sejthető volt a kimenetel. Voltak jelek, amikre szerintem ha az olvasók odafigyeltek, akkor nem lepődtek meg a könyv végén sőt az epilóguson sem, csak bólintottak, hogy ja nesze nekünk itt a várva várt happy end. De azaz igazság, hogy totál nem bántam, hogy kiszámítható volt, mert szerettem Hugót és szerettem Wallace-t és szerettem a nagypapát, Mei-t és Apollót, úgyhogy megérdekelték, hogy ez legyen a vége :D Szerettem ahogy a világ felépült, ahogy a könyv egyre több dologba enged betekintést, mégis a háttér világ egy része rejtve marad. És amiatt, hogy rejtve marad egy kicsit úgy érzem, mintha nem lett volna teljesen kidolgozva. Nekem a menedzser nem volt túl hiteles figura. Sajnálom!

  Második könyvem a szerzőtől, bár kiderült, hogy a Te döntésed "csak" az előadásaiból összeállított könyv, tehát nem is úgy írta mint mondjuk ezt. Őszintén nekem az jobban tetszett, mint jelen kötet. Az a baj a legtöbb (és ezzel is) önsegítő könyvvel, hogy a könyv nagy része az emberek azon rétegére fókuszál, akik párkapcsolatban élnek /  vagy ha nem akkor abba szeretnének élni. Ebből adódóan nekem például a kötet 35-40% érdektelen volt. Sem nem akarom megtalálni magam a párom mellett. Sem nem akarok párt találni magam mellé. Elolvastam ennek ellenére ezen részek 50%-át is, csak a "Teljesítménykényszer a szexben" részt ugrottam át, mert az aztán totálisan nem érdekel. Sem az, hogy az emberek nagy részének ezzel mi bajuk lehet és milyen elvárások vannak velük szembe stb. Tehát mivel az ilyen könyvek nagy része abból indul ki, hogy az ember akkor normális, ha társat keres, megházasodik és családot alapít, így ha ezeket átugrom nem igazán marad sokminden. Pedig vártam

  Amikor a munkahelyemen pakolás közben megláttam ezt a könyvet, rögtön le is csaptam rá, mondván, hogy ennyire cuki borító mögött, és az önsegítő részlegen, más nem is lehet, csak jó és cuki könyv. Nos, akkor az élet nagy becsapása, ha az ember borító alapján választ könyvet, pofára is esik. Tisztességesen végig olvastam, bár már az elején felidegesített a könyv. Maga a lassulj le, élj lassan, ne kapkodj dolog még oké. És ezzel ki is fújt a még oké kategória a könyvben. Lássuk csak, mivel is húzott fel a könyv. Pedig becsszó engem nem könnyű  felhúzni. Sőt elérni azt, hogy annyire felhúzzon, hogy azt már a blogomra írással is kifejezzem, manapság nem igazán történt meg. De ez a könyv...ez valami borzalom, de komolyan. Utálom, ha a szerző úgy gondolja, hogy az olvasó a haverja. Nem vagyok a haverod, ne fogalmazz szlengesen. Vagy, feltehetően a 15-20 évesek értékelték a stílusod, nagyjából 10 éve, mert már a mostaniak szintén nem értik mit akarsz. Lehet elvonóra kéne menned. Komolyan en

 Nos igen, amikor elolvasod ezt a posztot rájössz, hogy feltehetően több könyvet raktam a listára, ami egy évbe beleférne, nem hogy egy nyárba. De én szeretek pót könyveket rakni, pót-pót tervet is csinálni, így a lista elég széles. Nem fogok a kardomba dőlni, ha nem olvasom el mindet - már csak azért is mert az lehetetlen lenne - de szeretek egy biztonságos halmot feltornyozni, hogy ne fogjon el a rettegés, hogy nem lesz mit olvasni :D Tehát, a nyári terveim: Könyvtárból: T. J. Klune: A suttogó ajtón túl Manon Fargetton: Tíz nap a világvége előtt   Kinkin szenszei álmától a jó és rossz lelkek küzdelméig Andrew Peterson: A Sötétség sötét tengerének peremén   Veronica Cossanteli: A csibukok varázslatos földjén   Max Brallier: Az utolsó srácok a Földön és a Zombiparádé Max Brallier: Az utolsó srácok a Földön és a Rémálom Király Jeremy Lachlan: Jane Doe és a világok bölcsője   Jeremy Lachlan: Jane Doe és a lelkek kulcsa Kristina Ohlsson: A vérfarkasok titka   Davide Morosinotto: A kőóriás