Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: október, 2016

Varga Csaba Béla: Varázslatos Napkelet - II. rész: India sötét oldala

Köszönet a könyvért a Trivium kiadónak!  Mint, azt az előző posztban is írtam, ez a könyv nálam megköveteli azt, hogy kicsit többet írjak róla, kicsit több részre szabdaljam. Pedig maga a könyv csupán 336 oldalas. Átlag könyv hosszúság, ami nem igényelné azt, hogy ennyire részekre szabdalják. Csakhogy nem akármilyen 336 oldal. Meglehetősen olvasmányos a könyv, és gyorsan is lehet haladni, ennek ellenére nem nagyon akaródzik sietnem vele. Valahogy jól esik elmerengeni azon, amit olvasok, utána olvasni más forrásokban is, és így kicsit lassabb a dolog, mintha csak úgy végigszáguldanék a köteten. Az előző részben megismerhettem India azon oldalát, amit érdemes minden utazónak, és akár turistának is megismerni, spirituális, hagyományok, vallások terén. A második rész viszont az, amit jó, ha tud az ember, történelem, hiedelem, mágia, gyilkosság terén, régen és ma. Ez már inkább India azon oldala, amit, ha az utazó szerencsés, akkor sosem fog élőben tapasztalni. Mármint a nagy részé

Varga Csaba Béla: Varázslatos Napkelet - I. rész: India csodái

Köszönet a könyvért a Trivium kiadónak!  Azon gondolkodtam, hogy egy poszt legyen-e a könyvről vagy több. Végül úgy döntöttem, hogy ha nem is részenként, de szétszedem a posztokat. Főleg abból a meggondolásból, hogy nem akarom, hogy egyes részek felülírják az előtte olvasottakat. Mert bár a helyszín (India) az első két részben azonos, de teljesen más megvilágítást ad az országról. A többi rész, meg már helyszínileg sem ugyanaz. Így döntöttem, amellett, hogy szétszedem a posztot. Első rész India csodái:  Őszinte leszek, Indiáról keveset tudtam! Most sem állítom, hogy teljesen ki vagyok művelve, hiszen ~100 oldal nem elég arra, hogy mindent elmondj Indiáról. De elég ahhoz, hogy felkeltse az érdeklődést az ország iránt, és rengeteg olyan dolgot megtudjon az olvasó, amiket az útikönyvekből nagy valószínűséggel nem tudna meg. Azért csak nagy valószínűséggel, mert sosem olvastam Indiáról útikönyvet, tehát lehet, tartalmaznak hasonló dolgokat.  Ami biztos, hogy a könyv nagyon olva

Anna Barnes: Önbizalom

 Aki olvassa a blogomat, az tudhatja, hogy nagyon szeretem az önsegítő, önfejlesztő könyveket, és mostanában rengeteg ilyen típusú illetve szakirodalomnak beillő könyvet olvasok. Volt egy idő, amikor nem nagyon értettem azokat, akik ilyesmiket olvasnak, de aztán jött egy időszak, amikor nekem és a lelkemnek is jót tett egy-egy ilyen könyv.  Tegnap, amikor megláttam ezt a könyvet a könyvtár „Új könyvek” polcán gondoltam, hogy na, akkor ez most hazajön velem, nem is olyan rég láttam Molyon, rá is raktam a várólistámra, hát legyen. Belelapoztam már ott, és az első gondolatom az volt, hogy „ nos, amennyi szöveg van benne, attól megnő az önbizalmam, mert egy nap alatt el lehet olvasni ”, javítanám ezt a gondolatot olvasás után. Annyi benne a szöveg, hogy durván egy óra alatt el lehet olvasni, és akkor lassan olvas az ember. Átlagosan oldalanként 5-6 mondat van, de van olyan, amikor egyetlen egy mondat szerepel, 2 oldalon. Nos, így nem nehéz kiszámolni, hogy körülbelül hány mondat lehet

Barry Schwartz: Miért dolgozunk? (Ted Books 9.)

 Már nem az első TED -es könyvem ez, és nem is az utolsó. Nemrég felírtam a könyvtárban, ahol dolgozom, hogy talán jó lenne, ha az egész sorozat meglenne. Tekintve, hogy elég széles körben mozog téma ügyileg, no meg, kedvelik az olvasók is, és nem csak én akarom elolvasni. Nos meg is vettük az összest, így majd szép lassan mindegyikre sort kerítek.  De ez volt az a kötet, amit nagyon szerettem volna elolvasni. Mert érdekel, hogy mégis mit lehet kihozni abból, hogy miért is dolgozunk. Ez amúgy egy egyszerűnek tűnő kérdés, de olvasva a könyvet kiderült, nem, ez nem egy egyszerű kérdés. Mert helló, miért dolgozik egy átlagember. Ha munkát végez, és azt nem érzi hivatásának, akkor csakis a pénzért teszi. Sem többért, meg kell élnie, hát dolgozik. No de ezt tovább gondolva, milyen élet az, amikor az ébren töltött óráink körülbelül felében olyan dolgokkal foglalkozunk, amiket nem szeretünk? Sőt, van, aki utálja a munkáját, tehát ő aztán halmozottan hátrányban van. Mert azért dolgozik,

Ez történt Szeptemberben

Szil78-tól kaptam ajcsiba :3 Így október másodikán eljutottam oda, hogy megírjam, a mi történt Szeptemberben posztot. Azaz igazság, hogy a legtöbb történésről, ami említésre méltó arról külön posztok is születtek, minthogy nyaralni voltam Montenegróban.  Könyves téren egyetlen egy darab könyvet szereztem be, azt is ingyen, azaz inkább úgy mondom a postaköltség fejében. Alb Gabriella: Kezdő japán csak lazán / Starter Japanese Just Easily egyelőre nem tudom, hogy mennyire jó ez nekem, de úgy vagyok vele, hogy a postaköltség árát megérte mindenképpen. A japán nyelvtanulásom is kissé parkoló pályára került a nyáron, amikor se olvasni, sem nagyon gondolkodni nem volt erőm. Majd talán most, kezd minden a helyére kattanni, és akkor neki lehet állni újból. Bár jelenleg ki is töröltem az olvasmányaim közül a könyveket, mert frusztrált, hogy ott vannak, de nem haladok velük. Agnès Martin-Lugand: A boldog emberek olvasnak és kávéznak 2016. szeptember 4., 21:39 →

Nyaralás - Negyedik nap (Hajózás - Kotor) - Ötödik nap (Hazatérés)

 Kicsit el vagyok maradva a nyaralási élmények megírásával, pedig az eredeti terv az volt, hogy akkor, ott frissiben meg is írom. De általában fáradt voltam estére, így elmaradt. A Negyedik napot és a haza utat viszont egy posztba gondoltam, és majd lesz egy, ami a szállásról fog csak szólni. Remélhetőleg még októberben és nem majd jövőre, mert addigra lehet, hogy megszépülnek az emlékeim a szállodai szobámról.  No de akkor negyedik nap, Kotori öböl.  Előző nap sikeresen teszteltük, hogy nem vagyok annyira tengeri betegségre hajlamos, úgyhogy már kevésbé izgultam. Annak ellenére, hogy nagyobb volt a hajó, mint előző nap, és nagyobbak voltak a hullámok is. Ugyanis este zuhogott az eső, és egy vihar zúgott át Herceg Novi-n és értelemszerűen a környéken, és nem kihagyva a tengert. Így míg Herceg Novi vonzáskörzetében hajókáztunk addig pontosan olyan élményben volt részem, mintha egy hullámvasúton ülnék, és néha az arcomba csapna a víz. Pedig mi egészen jó helyet találtunk a hajó