Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: december, 2015

Rachel Cohn – David Levithan: Dash és Lily – Kihívások könyve

Már egy ideje szemeztem a könyvvel, még @rebel ajánlotta, mint kellemes karácsonyi olvasmány, vagy legalábbis jó a hangolódáshoz. Meg is rendeltem volna amúgy, még november végén - december elején (amikor Fekete Péntek volt), de hiányzott még pár fillér, mínuszba meg nem szeretem a számlámat átlökni. Mint persze kiderült megvehettem volna, mert így is mínuszba kötöttem ki. Mindenesetre, amikor másnap, vagy harmadnap eljutottam a könyvtár feldolgozó szobájába megláttam a könyvet ott. Fogtam egy cuki cetlit, ráírtam, hogy ezt bizony a Dóra el akarja vinni, ez persze nem jelent feltétlen olyasmit, hogy én leszek az első olvasója, de merőben nagyobb így az esély, hogy ne felejtsem el, hogy el akarom olvasni!  Miután a könyvtár beleltározta, felkerült és ki is kölcsönöztem, futottam még vele pár kört, mondván „áh, most mégsem”…. Mégsem akarom olvasni,vagy mégis. A felét karácsony előtt olvastam, be kell vallanom, hogy olyan nagyon nem hangolódtam rá a karácsonyra. Idén valahogy nem, pe

2015 könyves mérlege

   Eljött az év vége, ezzel együtt az összesítő posztok ideje. Mivel december 30-a van, feltételezem, hogy a fennmaradó durván 36 órában már nem fogok beszerezni könyveket. Tekintve, hogy a számlám és a pénztárcám is üres, és könyv se nagyon van amit most szeretnék beszerezni. A kívánságlistám is elég rövid lett (mármint a könyves).  Tehát akkor lássuk is, mi volt 2015-ben. A blogom betöltötte a négy évet, de az elmúlt évekhez képest kevés poszt született. Ez nagyrészt annak köszönhető, hogy nem igazán olvastam idén. Az elmúlt évekhez képest legalábbis. Feltehetően a forró nyár, és az olvasási kedv ingadozása tehet róla. Néha túl fáradt voltam, hogy olvassak, néha a könyv volt nem megfelelő ahhoz, hogy lekössön ebből adódóan hetekig tologattam, ahelyett, hogy haladtam volna.  A várólista csökkentésből, sikerült 3 könyvet elolvasnom, ez pozitív változás, mert eddig általában vagy semmit, vagy egy könyvet olvastam a 24-ből. De 2016-ra a terv az, hogy teljesítem ezt a kihívást lehető

Várólista csökkentés 2016

2016-ban is várólistát csökkentek. Felhívás: itt Megvagyok róla győződve, hogy nekem ez egyszer sikerülni fog, ebből adódóan minden évbe benevezek rá, és mindig kicsit közelebb kerülök a teljesítéshez. No, nem túl közel, de közelebb, mint előtte bármikor.  Volt év, amikor semmit sem olvastam a listáról, meggyőződésem volt, hogy ott az a 24 könyv, és ahhoz nem szabad hozzá érnem. Már a gondolat, hogy egyiket is a kezembe kell vennem elborzasztott. Ami már csak azért is vicces, mert alig előtte pár héttel én magam gondoltam úgy, hogy na, azokat aztán mindenképpen sitty-sutty elolvasom. Idén, már fifikásabb voltam, már elsején elkezdtem csökkenteni és azt hiszem, hogy egészen… két… talán három könyvet el is olvastam a 24-ből.  Az idei (2016-os) már sokkalta átgondoltabb lett, mint eddig bármikor. Külön gyűjtöttem a könyveket, amikkel nevezek. De nem nagy halomba, hogy frászt kapjak, amikor csak rá nézek, hanem leürítettem a könyvespolcon két polcot és oda került az A és az Altern

Boldog Karácsonyt!

 Békés, Boldog Karácsonyt kívánok mindenkinek! És eseményekben, könyvekben, szeretetben és egészségben gazdag 2016-ot! :) 

Star Wars premier, ahogy a könyvtár készül rá

 Nem vagyok az a kimondottan nagy Star Wars rajongó, de elismerem, hogy az eredeti trilógia már kultusz film, és hogy azok akik szeretik joggal szeretik, mert Lucas letett valamit az asztalra. Az eredetieket amúgy még én is szerettem, aztán a Baljós árnyakkal vége is szakadt a rajongásomnak és a második, harmadik részt már nem voltam hajlandó megnézni az új szériából. Már csak azért is, mert úgyis tudjuk mi lesz a vége, akkor minek. No meg, az egyetlen jedi akit bírtam a Baljós árnyakban azt abban a részben likvidálták is -.-  De nem tagadom, engem sem került el az új film premierjének szele. A molyon láttam a Kőbányai könyvtár karcát, hogy csináltak ilyen Star Warsos asztalkát, amivel kiemelték az állományukban lévő témához kapcsolódó könyveket. Nos, az ötlet tetszett, megbeszéltem a felettesemmel, hogy ez mekkora menőség, vegyük át az ötletet.  Átvettük, és kicsit meg is reformáltuk. Csak három napig keresgéltem fekete anyagot, hogy legyen „galaxisunk“ mint háttér. Amúgy valaha

Maros András: Kávéházi pillanatok

 Leszögezném, hogy én inkább teás vagyok, mint kávés. A tea valahogy jobban vonz, bár mostanában azt sem nagyon iszom (cukorral snassz, a mézre meg allergiás vagyok, jó mi?), naturan, meg még nem jöttem rá, meddig kéne áztatnom, vagy mennyit kéne innom belőle, hogy végre hozzászokjon az ízlelőbimbóm, hogy ez márpedig jó. A mézhez és az édeshez van szokva..... A lényeg, nem kávés vagyok, bár egy capuccino-t nem vetek meg. Csak egy normális kávétól körülbelül 2 napig nem alszok, olyan szinten nincs a szervezetem koffeinhez szokva.  Mint teás, feltehetően nem érezhetem át a könyvben rejlő teljes színskálát, mert nem értek a kávéházakhoz, teaházban voltam már (többen is), kávéházban egyben sem. Ennek ellenére a könyvecskét olvasva arra jöttem rá, hogy hát feltehetően az író sem, nagyon jár kávéházba. Vagy ha igen, akkor többe, és a több kávéházból a legtöbb valójában étterem. Mert egy kávéház általában a kávét tekinti fő bevételi forrásnak és nem az ennivalót. A süti oké, mert kávé me

Elizabeth Chandler: Akit egy angyal megcsókolt (Angyali szerelem 1.)

Nem nagyon szoktam ilyeneket olvasni. Mármint ami ennyire tini és ennyire angyalos. De a Szilvinél jártam, és azt mondta jó, hát legyen elhoztam kölcsönbe. Fogalmam sincs mióta áll már nálam, mondván, hogy jó-jó majd elolvasom. Most éppen azt a módit követem, hogy van egy üvegem és benne az olvasásra váró (mondjuk, a szobában fellelhető) könyvek címeit kis post-itekre ráírva bele dobtam, és mindig kihúzom a következő olvasnivalót. Benne van a kölcsön, saját, könyvtári könyvek összessége is (magánnál csak a szobában lévők), így nem kell gondolkodnom, hogy mit olvassak, úgymond a sorsra bízom, hogy kiválassza, hogy mi a következő. Ezért is olvastam ezt a könyvet, ő volt az első húzásom!  Nos, nem tudom amúgy mikor olvastam volna el. Szilvi ugyan meggyőzött, hogy jó sorozat, és nem is vastag, de a kölcsön könyvekkel is halogató típus vagyok, tehát itt van akkor nem sietek. De most sorra került.  Mivel nem olvasok ilyesmit, így az újdonság varázsával hatott, hogyan lehet 2 oldalban

Michael A. Singer: Az elengedés szabadsága

 Nem is tudom, hogy minek hívjam ezt a könyvet. Sem azt, hogy mi is akar ő lenni. A könyvtár amúgy szépirodalomnak sorolta be, és igazándiból elmegy annak is, bár nem regény, nem novella, hanem... hát önéletrajz, rövid fejezetekre bontva? Nem feltétlen tudom tehát, hogy eredetileg mi akart lenni.  Az író egy fura fazon. Kezdve ott, hogy egy hippi, a hippikkel nincs semmi bajom, igazándiból igen keveset tudok róluk, mert nem igazán érdekel a történelem azon korszaka ahol virágzott a dolog. Emellett egy nem lediplomázott jógával, meditálással élő ember. Vallásilag nem tartozik sehova sem, bár üzemeltet egy templomot (kicsit ellentétes a két dolog, de segáz). Nem tudnám amúgy azt sem megmondani, hogy szimpatikus-e nekem ő vagy sem. Elmeséli az életútját, hogy lett egy csóró hippiből milliárdos, hogy hurcolták meg, és hogy mennyi szép és jó dolog történt vele, és persze mennyi borzalmas dolog is.  Én jobban szeretem azokat a könyveket, amik azt írják le, hogy az Én és a Gondolkodás