Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: augusztus, 2016

Stephen L. Petranek: Életünk a Marson

2027-re űrhajót küldhetünk a Marsra, és elkezdhetjük kolonizálni a bolygót! Legalábbis a jelenlegi tudósok úgy gondolják, hogy ez egy elérhető cél 2027 és 2030 között.  Hát nem is tudom! Mindig is érdekelt a csillagászat, a bolygók, meg az űrkutatás, de úgy a háttérben. Nem olvasok túl sokat a témában. Viszont érdekel, így néha a kezembe kerül ilyen könyv is. A HVG TED könyvek sorozata talán pont az én fajtámnak a legjobb. Rövidek, egy nap alatt elolvashatóak, és egy-egy témában eléggé belemélyednek, és információt közölnek. Úgyhogy nem ez az első és nem ez az utolsó könyv amit olvasni fogok a sorozatból.  Nekem a 2027, laikusként, nagyon-nagyon közelinek tűnik, elvégre 11 év múlva már 2027 lesz, és 11 év alatt annyit fejlődjön az egész űrprogram, hogy a Marsot lehetséges kolóniának tekintsük. Merész. Bár, miután elolvastam a könyvet, kiderült, hogy már 1960-as években is terv volt ez, csak aztán a NASA nem nagyon pénzelte a dolgot, mert az Amerikaiaknak másra kellett a pénz és

Szabó Péter: Van élet a halál előtt!

Szeretem azokat a könyveket, amiknek értelme van. Nos, ez sajnos nem az a könyv. Bíztam abban, hogy tud valamit jót mondani, valami inspirálót, amitől rájövök arra, amit amúgy is tudok, minthogy van élet a halál előtt. De nem tudott.    Utálom, ha egy író nagyon vicces akar lenni. Mert, ami egy előadáson vicces, az sajnos leírva nem mindig vicces. Sajnos nem jött át a poén, amikor viccelni akart. Márpedig akart, úgy tíz oldalanként, tehát legalább 16-szor a könyv folyamán. Már a Dalai láma könyvénél is elmondtam, hogy nagyon nem rajongok azért, ha egy rövid könyv teli van ismétléssel, most elmondom újból. Egy 160 oldalas könyvnél ultragáz, ha négy oldalas fejezetek után, két oldalban megismétlik ugyanazt. Mint „kiemelt okosság, amit véss az agyadba”. Idegesítő, de túl lehet lendülni rajta. De.  Nos, Szabó Péter, elhiszem, hogy remek előadó, hogy szóban ez tök jó, de nem tud írni. Durván nem tud írni! Egy szakirodalom, mert, hogy ez annak számít, szerintem elbír egy kis viccet, eg

Filmek, sorozatok (Augusztus)

Ez amolyan filmes összefoglaló lesz, mert mostanában úgy tűnik, hogy egyrészt írhatnékom van, másrészt van is miről. Mármint nem csak könyvekről, hanem filmekről is. Ugyanis mostanában sikerül olvasnom és filmet néznem is, ami meglehetősen pozitív dolog, tekintve az elmúlt pár hónapot amikor sorozatokat néztem, és körülbelül ennyi volt az összes dolog amit tettem. (mármint a munkán és az itthoni segítségen kívül).  Idén ugyebár folytattam A zöld íjász (2012–) –t , amit tavaly kezdtem el, csak aztán év közben nem nagyon volt idő rá, vagy kedvem nem volt. Ezzel párhuzamosan, mivel megjelent benne Flash, így elkezdtem nézni a Flash – A villám (2014–) -ot is. Nagyon jó, hogy ide-oda kellett ugrálnom a részek között, mert ezek összekötik néha a saját sorsukat a másikkal, csak az elején ez még nem sikerült, így sajnos lelőtt egy csomó poént az egyik sorozat a másikról. Kellene egy lista, hogy mely részekben van utalás a másik sorozatra, vagy kronológiailag mégis hogy van, mert ez így kic

Neil Omar Watson (Nemere István) : Az aranyszűz lovagjai

Nem igazán szeretek félbehagyni könyveket. Negyedbe meg pláne nem. Mindig úgy gondolom, hogy talán ha tovább olvasnám, akkor jobb lenne. Vagy legalább értelme lenne. Jelen esetben próbálkoztam, és 3 nap alatt sikerült elérnem az ötvenedik oldalra, amikor is úgy döntöttem végleg feladom. Megjegyezném, hogy rengeteg időm lett volna olvasni, de ahányszor csak eszembe jutott, hogy na most akkor vegyük kezünkbe  Az aranyszűz lovagjai –t, máris dolgom akadt. Más nem, akkor inkább elindítottam egy sorozatrészt a Grimm-ből, amit amúgy tavaly felfüggesztettem. Még az is vonzóbb volt, mint ez a könyv.  Bevallom, hogy néha előítéletes vagyok. Azok táborába tartoztam, nagyon-nagyon sokáig, akik igenis adtak arra, hogy amit olvasnak, azt NE magyar írja. Aztán jött Gaura Ágnes, és rájöttem, hogy a magyarok is tudnak írni jó vámpíros sztorikat, amúgy nála volt az első, hogy nem fintorogtam azon, hogy a szereplőknek magyar neve van. Valahogy mindig is taszított, ha Béla és Pista és hasonlók vann

Plusz kiadások, de megérte

Nem igazán rajongok azért, ha nem várt kiadásom van, pláne ha az meghaladja a fél fizetésemet. Augusztus elején jártam úgy, hogy a szemüvegem, amit 2014. májusában csináltattam úgy döntött, hogy már nem tökéletes. Részletkérdés, hogy egy negyedet romlott is közben a szemem. Az, hogy nem százszázalékos a szemüveg abba merült ki, hogy mind a két lencsém alja pókhálósra tört, és egyre nagyobb felületen. Természetesen ezt akkor teszi, amikor amúgy is lenne más kiadásom, és természetesen a szemüvegre csak egy év a garancia, úgyhogy sajnos ezt így szívtam.  De ha már ott voltam, és lencsét mindenképpen cserélnem kellett, gondoltam, miért is ne csináltatnék egy olyat, amire lehet napszemüveges izét rakni (nem tudom a hivatalos nevét), úgyhogy megkérdeztem, hogy ez így együtt mennyibe fájna nekem. Mindenképpen kellett egy dioptriás napszemüveg, mert mostanában, a fény miatt a jobb szemem úgy dönt, hogy van nekem egy bal, úgyhogy elégedjek meg azzal, és hunyorognom kell vagy teljesen be is

Ken Robinson – Lou Aronica: Elemedben vagy?

A könyv elején jöttem rá, hogy ez egy másik könyv folytatása. Ami amúgy regényeknél is kicsit gázos tud lenni, de mint kiderült szakkönyveknél sem árt, hogyha olvastad azt, amire folyamatosan utalgat az író, hogy abban igazándiból mindent leírt már! Úgyhogy kicsit fura volt úgy olvasni, hogy nem olvastam az előzményét, pedig elméletileg abban megváltoztatta egy csomó ember életét.  Ettől független (hogy nem olvastam Az alkotó elem –et), még így is tartom, hogy azért adott valamit nekem, hogy elolvastam. Érdekesek voltak a történetek, hogy ki, hogyan jött rá arra, hogy amit csinál nem az amit csinálnia kellene, és hogy váltotta meg a világot. Amúgy imádom az ilyen történeteket, de mindig bennem van az, hogy igen, remek Jack, Nina meg akárkinek sikerült. Aztán senki sem beszél azokról az emberekről, akik mondjuk a könyv olvasása után nekilódultak, hogy megtalálják az elemüket, felmondtak, és azt tették amit csinálni akartak, amit a belső késztetés mondott, csődbe mentek és elveszte

LaReine Chabut: Alakformálás (Tantusz)

A miért olvastam a könyvet kérdésre, aki ismer az tudja a választ. Mondjuk úgy, hogy van nekem egy alakom, amit nem ártana formálni, mert most olyan amilyen. Persze elolvasva a könyvet rájöttem, hogy ezek az alakformáló dolgok jók lesznek nekem, amikor már leadtam úgy 30-40 kg-ot, vagy legalább 20-at, mert akkor már talán meg tudom csinálni őket. Tehát maga a könyv jó, de akkor, ha alig van rajtad felesleges és amúgy is fitt vagy.  Ennek ellenére elrakom a könyvet, mert bízok abban, hogy valamikor erre majd szükségem lesz. Egy nagy életmód váltás után, miután lefogytam. Amúgy megfigyeltem, hogy mindig olyankor találom ki, hogy na én most fogyni fogok, meg mozogni, amikor valami ebben gátol, és akkor mindig mondhatom, hogy azért nem, mert a nyári melegtől fáradt vagyok, vagy a munka mellett fáradt vagyok (ami tök szar indok, tekintve, hogy könyvtáros vagyok, tehát ismerjük be, hogy nem éppen az a marhára fizikailag megterhelő munka), most nőcis hetem van, akkor most nem mozgok, me

Aziz Ansari: Modern románc

Azok táborába tartozom, akik nem tudják kicsoda Aziz Ansari , nem nézek olyan sorozatokat, amikben szerepel és nem is vonz az egész dolog sem. Így a borító számomra nem több, mint egy giccses-rózsaszínes kép, amit nem szívesen nézegetek. Ennek ellenére, nem rejtegettem volna a könyvet mások elől, hogy „jesszus ne lássák, mit olvasok”, mert egyik könyvvel sem tettem még ilyet. Véletlen, hogy ezt pont sikerült nagyrészt itthon olvasnom.  A belbecs miatt olvastam, a téma miatt. Amihez kellett az, hogy egy minimálisan érdekeljen a könyv és bele lapozzak. És pont a Japánoknál nyitottam ki, és akkor eldöntöttem, hogy nekem ezt olvasnom kell! Független attól, hogy pontosan miről is szól. Elolvastam a fülszöveget (mostanában egészen rászokok erre), és tetszett, gondoltam adok neki egy esélyt. Kihoztam a könyvtárból, és neki is álltam, azt hiszem, valami könnyedre vágytam, valami nem teljesen szakirodalomra, de azért nem regényre. És nos, ennek megfelel ez a könyv.  Rengeteg információt

Clint Emerson: 100 halálos technika – a túléléshez

Egy hajdani SEAL kommandós útmutatója az önvédelemhez, az üldözők lerázásához és a vészhelyzetek túléléséhez  Be kell ismernem, hogy sokkalta jobbra számítottam. Persze tudom, kommandós írta, aki abból indul ki, hogy egy olyan mint ő, hogyan élhet túl egy olyan helyzetet, amibe az olyanok kerülnek mint ő. Érthető volt? Nos feltehetően nem, és beismerem maga a könyv sem. Ugyanis egy átlag állampolgárnak (független, hogy a világ mely részén él), ez a könyv maximum 5-6 tanácsa felhasználható. Körülbelül az, hogyan szabadítsd ki magadat, ha megkötöznek, de az sem túlzottan (meghalnék, mielőtt megoldanám a problémát), és hogy mi mögé álljak, ha éppenséggel le óhajtana lőni valaki. Tekintve, hogy könyvtárban dolgozom, mondjuk ennek marha kevés esélye van.  A legtöbb tanács kivitelezéséhez kellenek előfeltételek, minthogy: Legyél nagyon-nagyon edzett, lehetőleg átlagos testsúlyú és maximálisan egészséges. Legyél képzett fegyverhasználó, legyen lehetőleg engedélyed a fegyverek has