2016. augusztus 30., kedd

Stephen L. Petranek: Életünk a Marson


2027-re űrhajót küldhetünk a Marsra, és elkezdhetjük kolonizálni a bolygót! Legalábbis a jelenlegi tudósok úgy gondolják, hogy ez egy elérhető cél 2027 és 2030 között.
 Hát nem is tudom! Mindig is érdekelt a csillagászat, a bolygók, meg az űrkutatás, de úgy a háttérben. Nem olvasok túl sokat a témában. Viszont érdekel, így néha a kezembe kerül ilyen könyv is. A HVG TED könyvek sorozata talán pont az én fajtámnak a legjobb. Rövidek, egy nap alatt elolvashatóak, és egy-egy témában eléggé belemélyednek, és információt közölnek. Úgyhogy nem ez az első és nem ez az utolsó könyv amit olvasni fogok a sorozatból.
 Nekem a 2027, laikusként, nagyon-nagyon közelinek tűnik, elvégre 11 év múlva már 2027 lesz, és 11 év alatt annyit fejlődjön az egész űrprogram, hogy a Marsot lehetséges kolóniának tekintsük. Merész. Bár, miután elolvastam a könyvet, kiderült, hogy már 1960-as években is terv volt ez, csak aztán a NASA nem nagyon pénzelte a dolgot, mert az Amerikaiaknak másra kellett a pénz és nem az űrprogramra.
 2027 mindjárt itt van, és egyelőre még azért a nagy tudósok sem tudják pontosan, hogy hogyan is fog zajlani ez az egész terra formázás ott. Ugyanis a Mars egy tökéletes bolygó, csak levegő nincs, normális légkör, folyékony víz, és nagy a sugárzás stb. tehát relatíve mindent ott kell megteremteni az élethez. Mert nincs ott semmi sem.

 Oké, olvastam A marsi  -t , és láttam is a Marsit (Mentőexpedíció (2015) ), és ott sem volt leányálom a dolog! Tudom, fikció. Amúgy hiányoltam is a szakkönyvből, hogy a krumplit nem vetették fel ötletnek a bab mellett, hogy termeszteni kell a Marson :P
 Tehát már ebben a fikciós dologban is nehezen ment Egy embernek az, hogy sikerüljön túlélnie x időt a bolygón, de túlélte. Akkor most képzeljük el, hogy  valaki ott akarna élni. Örökre. Mondjuk már nekem ez abszurd, mert a 21. század elején még nem hiszem, hogy túl sok gazdag emberben merült volna fel az, hogy elmegy egy kietlen vörös, hideg bolygóra lakni. Merthogy a jegyárak drágák, tehát a kisiparos minimálbéres emberkék nem mennek. Namármost, ha én gazdag volnék, és az volna az álmom, hogy a Marsra költözzek, tuti akkor tenném, amikor már kiépített városka van ott, tehát nem az elsők között mennék, hisz azok a belüket is ki fogják dolgozni azért, hogy víz legyen, meg génmanipulált növényeket termesszenek. Amúgy kerekperec elmondja a könyv, hogy vegák előnybe, mert hogy húst elég nehéz ott előállítani, ahhoz annyi növény kéne, hogy egy állatot is eltartson stb. tehát maximum bogarakat fognak vinni. Fúj. Na tehát, ha én gazdag lennék tuti nem vonzana az, hogy babos sült szöcskét egyek, a nagy sugárzás közepette. Tehát nem tudom, ki fogja finanszírozni azt, hogy ez végbe menjen.
  A másik, amin elgondolkodtam, hogy írja, hogy valamikor volt élet a Marson, de már nincsen. Haha vagy úgy gondoljuk nincsen. Mindegy is, tehát volt. mondjuk, mi van, ha mi voltunk ott és onnan jöttünk? Feltehetően nem poénból jöttük ez esetben el, tehát miért mennénk vissza? NO meg azon elv alapján, hogy azért kolonizáljuk a bolygót, mert a Föld bármikor 1. túlnépesedhet, 2. kialszik a nap és meghalunk…nos. Első esetben, ha túlnépesedik, azon a Mars szerintem nem segít, maximum oda is küldünk embereket,hogy itt kevesebben legyünk. Második esetben, ha a nap elpusztul, kihuny, vagy éppen felrobban… nos, a Mars is egy galaxisban van velünk, szerintem akkor nem mentünk elég messze…
 Ennek ellenére támogatom a dolgot! A gazdag, okos űrkutatók viszik előre a világot, úgyhogy hajrá. 2027-ben remélem a híradóban majd benne lesz, hogy elültették az első… babot a Marson! Én nem tagadom, hogy van értelme ennek, csak ez nekem még sci-fi.
Belbecs: 4/5
Érdekes volt, hasznos volt. örülök, hogy elolvastam, de ennyi igazándiból. Ennél lehetett volna talán egy kicsit részletesebb is, ennek ellenére amire kíváncsi voltam, és amire nem azt is megtudtam. És tök szép képek vannak benne. Akiket érdekel a Mars, az űrkutatás, azoknak jó lehet. Ennél persze biztosan van százszor jobb és átfogóbb könyv is a témában. És hát várom 2027-et!
Külcsín: 4/5
Jó kézbe venni, igényesen kialakított zsebbe való könyvecske. Külön örülök annak, hogy a képek színesek és fényes papírra lettek nyomva, ugyanis így jóval szebb képet mutatnak. Tetszett!

Oh igen a könyv olvasása közben kedvet kaptam erre a könyvre: Ashlee Vance: Elon Musk ugyanis ő az a csávó,  akinek sok pénze van, okos és a Mars az egyik úti célja. Szerintem amúgy zseni a srác, és jó lenne többet tudni róla!

 Fülszöveg:
Ez a kép valahogy megröhögtetett! :D
   Az a pillanat, amikor az első ember a Marsra lép, technológiai, filozófiai, történelmi és felfedezés-történeti vonatkozásban is nagyobb jelentőségű pillanat lesz, mint addig bármelyik… Többé már nem csak egybolygós faj leszünk..
     Sci-finek tűnik, de Stephen Petranek, a díjnyertes újságíró szerint ma már tény: az emberiség húsz éven belül átköltözik a Marsra. Nem lesz más választása. Ebben a sodró lendületű, provokatív könyvben bemutatja az űrverseny szereplőit, köztük olyan forradalmár vállalkozókat, mint Elon Musk, Jeff Bezos és Sir Richard Branson. A szerző lenyűgöző részletességgel magyarázza el a Marsra szállás mikéntjét, megmutatja, hogyan jutunk el a rakétafejlesztés első lépéseitől a következő aranylázat elhozó aszteroidabányászatig.



Eredeti cím: How we'll live on Mars
Eredeti megjelenés éve: 2015
Kiadó: HVG Könyvek
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2016
Oldalszám: 156
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9789633043110
Fordította: Garamvölgyi Andrea

2016. augusztus 29., hétfő

Szabó Péter: Van élet a halál előtt!

Szeretem azokat a könyveket, amiknek értelme van. Nos, ez sajnos nem az a könyv. Bíztam abban, hogy tud valamit jót mondani, valami inspirálót, amitől rájövök arra, amit amúgy is tudok, minthogy van élet a halál előtt. De nem tudott.
  Utálom, ha egy író nagyon vicces akar lenni. Mert, ami egy előadáson vicces, az sajnos leírva nem mindig vicces. Sajnos nem jött át a poén, amikor viccelni akart. Márpedig akart, úgy tíz oldalanként, tehát legalább 16-szor a könyv folyamán. Már a Dalai láma könyvénél is elmondtam, hogy nagyon nem rajongok azért, ha egy rövid könyv teli van ismétléssel, most elmondom újból. Egy 160 oldalas könyvnél ultragáz, ha négy oldalas fejezetek után, két oldalban megismétlik ugyanazt. Mint „kiemelt okosság, amit véss az agyadba”. Idegesítő, de túl lehet lendülni rajta. De.
 Nos, Szabó Péter, elhiszem, hogy remek előadó, hogy szóban ez tök jó, de nem tud írni. Durván nem tud írni! Egy szakirodalom, mert, hogy ez annak számít, szerintem elbír egy kis viccet, egy kis „ez történt itt” történetet, vagy sztorizgatást. Elbír, komolyan, nincs vele gond. Ha nem csak ebből áll! Nem érzem azt, hogy én poéntalan volnék, bár tény, hogy vannak viccek, amiket nem értek, de itt kicsit túlsúlyba volt a sztorizgatás, a vicc mesélés. És a szmájlik. Na, igen, egy szakkönyv nem bír el szmájlikat. Tudom, tudom 21. században élünk, és kell a mosolyjel, hogy értsd, hogy poénos vagyok, de ne már. Egy szakirodalom, amivel ösztönözni akarsz embereket, amikkel azt akarod elérni, hogy kapja össze magát, váltson, és kövesse az álmait, abba ne rakjál már mosolygós fejeket… De komolyan. Irtó gáznak éreztem, én éreztem kínosnak, amikor olvastam!
De, hogy kiemeljem a pozitívumát a könyvnek, mert azért volt ilyen is:
 Ha már sztorizott, nem csak a habos babos dolgokat. Tehát nem mindenkinek jött be a váltás, volt, aki ezt beszívta. Ez amúgy amit hiányoltam az amerikaiaknál, hogy nincs ott az, hogy „Igen, anyus lehet, hogy az álomkövetésbe bele fogsz rokkanni”
 Egy csomó idézetet olvashattam. Amiknek nagyrészt rohadtul nem volt köze a könyvhöz, de jók voltak!
 Rövid volt! 160 oldal, feltehetően, ha elérte volna a 200 oldalt félbehagytam volna, mert kicsit idegesítő volt.
 Oh igen, voltak benne képek, mármint ábrák. Abból egy volt hasznos, de amúgy érdekes volt, és azzal is gyorsabban lehetett haladni az olvasással!

 Tehát összességében ez a könyv, nem könyv. Nem szakirodalom, nem ad tanácsot, amit mégis ad egy kis szeletkét, azt folyamatosan ismételgeti, tehát ezt jó alaposan belevési a fejedbe. Csakhogy, mire valamit belevés eldob egy olyan mondatot, amivel relatíve megöli az előzők értelmét.
Áh, igen-igen, a kedvenc mondatom, ami kb. 3 oldalanként szerepelt, hogy „megerőszakolni magunkat, hogy munkába menjünk”…wtf? Értem, hogy azt akarta mondani, hogy változtass, ha gáz a munkahelyed és utálod, hogy oda be kell menned, de ez az önmegerőszakolás nekem olyan furán jött ki folyamatosan, hogy mindig hátrahőköltem, hogy „miatököm?”


Belbecs: 2/5

El lehet olvasni, de nos nem sok értelme van. Azt mondja, mint minden önsegítő könyv, csak pocsékul megfogalmazva. Szegénynek nincsen túlzottan nagy gyakorlata az írásba, vagy csak kellett a pénz nem tudom, de ez valami borzalmas volt. millió jobb könyv van a témába, úgyhogy ha lehet ne EZT olvasd.

Külcsín: 1/5

A borító okés, bár nincs semmi köze a könyvhöz, de elmegy ez a napsütésbe élvezkedő nő rajta. Belül viszont valami borzalmas. Legalább három-négy betűtípus és nagyság váltakozik, folyamatosan ismétli magát, és vannak benne ilyen hipp-hopp üres lapok, mert ott volt vége a szövegnek és akkor kihagyja….. nem túl igényes, ebben maradjunk.


Fülszöveg:

Nem az a helyes kérdés, hogy mi van a halál után, vagy hogy mikor fogunk meghalni, hiszen ezt nem mi fogjuk eldönteni, hanem az, hogy mit tehetünk addig, amíg élünk? Meggyőződésem, hogy az egyik legnagyobb felfedezés az életünkben az lehet, hogy van élet a halál ELŐTT!
Ahelyett, hogy azzal foglalkoznánk, mikor fog véget érni az életünk, és mi fog történni azután, sokkal jobban tesszük, ha arra koncentrálunk, mi mindent tehetünk ma, holnap, minden egyen napon, amit addig ajándékba kapunk.
Mindenkinek van választása, hogy mit kezd az életével, még akkor is, ha a többség ezt nem így látja, és azt gondolja, az élet az, ami csak úgy megtörténik velünk. Ez a könyv segít, hogy megtaláld a küldetésed, ezáltal kihozhasd az életedből mindazt, ami benne van. Hiszen igenis van élet a halál ELŐTT!



Eredeti megjelenés éve: 2014
Kiadó: Guruló Egyetem
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2014
Oldalszám: 160
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9789630856416

2016. augusztus 27., szombat

Filmek, sorozatok (Augusztus)

Ez amolyan filmes összefoglaló lesz, mert mostanában úgy tűnik, hogy egyrészt írhatnékom van, másrészt van is miről. Mármint nem csak könyvekről, hanem filmekről is. Ugyanis mostanában sikerül olvasnom és filmet néznem is, ami meglehetősen pozitív dolog, tekintve az elmúlt pár hónapot amikor sorozatokat néztem, és körülbelül ennyi volt az összes dolog amit tettem. (mármint a munkán és az itthoni segítségen kívül).
 Idén ugyebár folytattam A zöld íjász (2012–) –t , amit tavaly kezdtem el, csak aztán év közben nem nagyon volt idő rá, vagy kedvem nem volt. Ezzel párhuzamosan, mivel megjelent benne Flash, így elkezdtem nézni a Flash – A villám (2014–)-ot is. Nagyon jó, hogy ide-oda kellett ugrálnom a részek között, mert ezek összekötik néha a saját sorsukat a másikkal, csak az elején ez még nem sikerült, így sajnos lelőtt egy csomó poént az egyik sorozat a másikról. Kellene egy lista, hogy mely részekben van utalás a másik sorozatra, vagy kronológiailag mégis hogy van, mert ez így kicsit gáz volt. A zöld íjász 4. évadának közepénél tartva, az a bajom, hogy már tudom ki fog meghalni, mert a Flash második évadának végéig már meghalt… -.-
 Amúgy a két sorozatról: a zöld íjászt nagyon szerettem az elején, míg Oliver nem kezdett folyamatosan azon gondolkodni, hogy jaj, ne öljön embert. De oké, túltettem magam ezen, aztán jött ez a Bérgyilkosok ligája dolog, meg a tesójával is mindenféle. Amikor ott elkezdtek hullákat feltámasztani vesztettem el a hitemet abba, hogy ez valami normális dolog lesz. És hát most a rosszarcú Szellemekkel szórakozó csávó sem túl izgalmas. Ennek ellenére, ha elérhetők lesznek a részek, akkor ezt az évadot még végignézem. Már csak azért is, hogy végre tudjam HOGYAN halt meg, akit tudok, hogy meg fog halni -.-”
 A Flash-t szeretni akartam, de a főhős… hát ő folyton picsog, és amióta tud, időt utazni folyamatosan hülyeségeken töri a fejét. És sajnos lerágott csontika, hogy mindig az a gonosz, akiben megbízunk, akit szeretünk. Dr. Harrison Wells miatt nézem csak, de kétlem, hogy a harmadik évadba is benne lenne, vagy ha mégis akkor hogyan. Bár most, hogy a változatosság kedvéért visszament az időben…. Stb. nos elképzelhető, hogy tényleg ott lesz :D De ő legalább jó arc, meg Cisco is jó arc. A többieket meg elviselem.

 Ugyebár Wells-t bírom, így gondoltam nézek olyan filmeket, amiben  Tom Cavanagh játszik, úgyhogy ma megnéztem a 400 nap (2015) –ot. Nos, a film maga tetszett, és akiért néztem, körülbelül fél órát volt benne, azt sem fő szereplőként, úgyhogy na mindegy. Féltem, hogy a film túlzottan is thriller lesz, mert a címke alapján az lenne. De valójában nem volt túlzottan ijesztő. Elgondolkodtatónak elgondolkodtató volt, viszont a vége miatt borzalmasan haragszom. Ugyanis nem nagyon tudom, hogy mi lett akkor a vége. Úgy zárták le, hogy lehet, hogy elpusztult a világ, és meg fognak halni, de lehet az is, hogy vége a szimulációnak és mehetnek haza. Tehát totálisan nem tudom eldönteni, hogy nagy átverés volt, vagy szimplán, azaz igazság. És ezt nem nagyon szeretem…
Libabőr (2015) –t is sikerült megnéznem. Ezt már egy ideje ide-oda tologatom, de valahogy sosem volt kedvem túlzottan ehhez az elborult történethez. Megnézve azt tudom mondani, hogy még mindig nem értem túlzottan, hogy ezt miért kellett Így megfilmesíteni, és hogy vajon a könyvek jobbak, mint ez a film, vagy azok is ennyire elborultan, borzalmasak? Úgyhogy egynek jó volt, de nem fogott meg.
Elkezdtük nézni a Trónok harca (2011–)-t is, amiről egyelőre nem nagyon tudok mit írni. Két rész után azt tudom, hogy harcolnak, esznek meg dugnak benne az emberek és ennyi. Nem láttam még át a szövevényes kapcsolatokat, de majd talán egyszer. Egyelőre ez családi nézés, úgyhogy nem megy olyan gyorsan a fogyasztása. Pláne, hogy elméletileg úgy akartam nézni, hogy ha már olvastam…. És a könyv nincs az idei terveimben.
 Miután elfogytak a zöld íjász részek, úgy döntöttem, hogy a többi félbehagyott sorozatomat is elkezdem szép sorban megnézni. Úgyhogy így folytattam a Grimm (2011–)-et, egyelőre most végeztem még csak a második évaddal. És feltehetően folytatom, mert az a szál amit utáltam, az a sírás-rívás amit a Grimm barátnője itt rendezett a rémeket látással, nagyon-nagyon unalmas volt. De végre az a szál lezárult talán… úgyhogy remélhetőleg most már jobb lesz.

 Gondoltam tegnap, hogy akkor nézzek valami könnyedet. Olyan idei romantikus, vagy csak kikapcsolódóst, úgyhogy megnéztem a  Hogyan legyünk szinglik? (2016)-et. Nos ennek az a következménye, hogy rájöttem, hogy szegény Rebel Wilson-t nem szeretem. Kifejezetten irritál szegény csaj, és a legtöbb szereplője a filmnek szintén irritált. Ennek ellenére végig lehet nézni, de nem mondod azt, hogy húha még egyszer megnézném… nem ezt egyszer meg lehet nézni. Van mondanivalója is amúgy, ezen meglepődtem! De az ilyen típusú filmeket nem szeretem.

2016. augusztus 24., szerda

Neil Omar Watson (Nemere István) : Az aranyszűz lovagjai

Nem igazán szeretek félbehagyni könyveket. Negyedbe meg pláne nem. Mindig úgy gondolom, hogy talán ha tovább olvasnám, akkor jobb lenne. Vagy legalább értelme lenne. Jelen esetben próbálkoztam, és 3 nap alatt sikerült elérnem az ötvenedik oldalra, amikor is úgy döntöttem végleg feladom. Megjegyezném, hogy rengeteg időm lett volna olvasni, de ahányszor csak eszembe jutott, hogy na most akkor vegyük kezünkbe  Az aranyszűz lovagjai –t, máris dolgom akadt. Más nem, akkor inkább elindítottam egy sorozatrészt a Grimm-ből, amit amúgy tavaly felfüggesztettem. Még az is vonzóbb volt, mint ez a könyv.
 Bevallom, hogy néha előítéletes vagyok. Azok táborába tartoztam, nagyon-nagyon sokáig, akik igenis adtak arra, hogy amit olvasnak, azt NE magyar írja. Aztán jött Gaura Ágnes, és rájöttem, hogy a magyarok is tudnak írni jó vámpíros sztorikat, amúgy nála volt az első, hogy nem fintorogtam azon, hogy a szereplőknek magyar neve van. Valahogy mindig is taszított, ha Béla és Pista és hasonlók vannak egy könyvben….
 Na de kanyarodjunk vissza oda, hogy nem szerettem magyar írótól olvasni, de ez változott. Manapság rengeteg JÓ kortárs író van a fantasy, sci-fi, szépirodalom és minden egyéb műfajba. Vannak jó íróink és habár ma sem olvasok olyan eget rengetően sok kortárs magyart, azért már nem ijedek meg tőlük.
 De. De Nemere valahogy a mumusom. Mindig is az volt. valahol mélyen a tudatalattim mindig jelezte, hogy NEM AKAROK NEMERÉT OLVASNI. És én ezt el is fogadtam. Ezt a könyvet meg, nos egyszer már visszaraktam a polcra. Gondoltam, hogy áh, nem-nem kell, mert hát Aranyszűz meg minden. De birizgálta a fantáziámat ez a „reinkarnációs regény” besorolás. Mondjuk mindig félek az ilyen dolgoktól, mert általában nem oldják meg jól a dolgokat. Mármint a reinkarnációt. Itt ebben a kötetben, végül nem tudtam meg, hogy oldotta meg, mert annyira, de annyira borzalmas volt, hogy feladtam a könyv 1/5-nél.
 Nem is az volt a legnagyobb baj, hogy Nemere, bár amikor kinyitottam és megláttam, hogy az, már kevesebb volt a lendületem. De emiatt még elolvastam volna, hisz molyon 5 és 4 csillagos értékelést kapott, tehát lehet jó.
 SPOILER AZ ELSŐ 50 OLDALRÓL
Az első 50 oldal tartalma 3 idősíkon, és 4 helyszínen játszódik. Ami amúgy tök menő, maga a dolog még jó is lenne, ha nem így fogalmazna az író. Egyezünk meg abba, hogy kétlem, hogy az 1700-as évek végén nagy szögedi katonák leszármazottai nyomták volna francia földön a háborút, tehát illogikus volt, hogy szögedies a narrátor! Arról nem is beszélve, hogy miután ellopták a szobrot, ami laza 400kg körül mozgott, feldobták hopp egy lóra és ellovagoltak a hegyes tájon. De jó, végülis ez valami kaland reinkarnációs regény, lehet HULK felmenői. Mindegy is. Ellopták, a papok bedühödtek és fellázították az egész terület összes parasztját, akik persze íjakkal és puskákkal felszerelve mészárolták azt a kb. 30 katonát akik benne voltak a buliba. És igen, még EZ sem lett volna nekem gond, ha nincs a fő mufti katona aki narrálja ezt az egészet, hogy 24-en vagyunk, én vagyok a 25. aztán amikor fogyatkoznak, akkor már csak 13-an vagyunk, én vagyok a 14… wtf????? Tehát itt már erősen gondolkodtam azon, hogy ÉN nyírom ki. Amúgy sajna nem tudom mi fog velük történni, az első 50 oldalban még páran éltek.
 A jelen idős sík két helyszínen van, egyrészt a főszereplő NŐ aki valahol Mantovában művészettörténész és nem akar kocsit venni, mert minek (ezt leírta…fél oldalban), és New York-ba, ahol meg a kincsvadászok gyülekeznek. Akik közül az egyik fekete hajú és pocakosabb…semmi fontos infót nem kapunk róluk, de egyik megnézi a másikat, a másik az egyiket és leírják, hogy magas-e vagy alacsony, hogy szigorúan néz stb. tehát ez a másik idegesítő pontja a könyvnek, hogy random a szereplők bámulják egymást és innen tudjuk meg, hogy hogy néznek ki, és közben szépen lassan megáll az idő. Mármint ekkor senki nem csinál semmit.
 A negyedik sík, valahol az 1900 –as évek elején van. Amikor a Katolikus Egyház egyik ága, mely a Szent Mária szobrot (az Aranyszűz vallási neve:P), próbálja előkeríteni. Sajnos nem tudtam meg hogyan, mert ott feladtam amikor ezek a hithű katolikus papok és világiak éppen kisértekezést tartottak a reinkarnációról, és az indiai vallások fontosságáról…. Wtf?
Tehát feladtam, 50 oldal után, pedig nagy betűkkel van írva….

Belbecs: 0
Olyanja nincsen. Ha mégis akkor feltehetően az 50 oldal után valamikor megjavul, de rövid az életem ilyen szarokra. Meg, akivel beszéltem, az azt mondta, hogy végigszenvedte, már nem emlékszik rá, de valami borzalmas volt. úgyhogy azt hiszem remek dolog, hogy csak három napot rabolt az életemből. Holnap postára is adom, hogy jó távol legyen tőlem. És Nemerétől azt hiszem ezután sem fogok olvasni. Egyik álnevével sem.

Külcsín:0
Egyrészt ronda a borító, de ezt még hagyjuk. Borzalmas a betűméret, és betűfajta amit használ. De még ezt is hagyjuk. De az istenért, teli van hazugságokkal. A borítón hirdeti, hogy „STÍLUSÁBAN A LEGJOBB REGÉNY A DA VINCI-KÓD ÓTA’’. Nos egyrészt KI mondja, másrészt HOGY merészel ilyet mondani. Egyezzünk meg, hogy a Da Vinci-kód egy remek kalandregény. Minden esetre nincs egy stílusba ezzel a szeméttel, tehát nem értem még az összehasonlítást sem. Ég és föld…ÉG ÉS FÖÖÖÖLD

Fülszöveg:
1797-ben, ​​itáliai hadjárat során Napóleon tábornok parancsára a francia hadsereg számtalan műkincset rabol el olasz templomokból. Így vész nyoma az Aranyszűznek, egy csodatevő Mária-szobornak is, amely színaranyból készült és majdnem száz kilót nyom… A fellázadt parasztok a francia katonák nyomába erednek és mindenkivel végeznek. De a szobrot a menekülők elrejtik valahol a hegyekben. A későbbi századokban sorra bukkannak fel azok, akik halványan emlékeznek régi életükre. Az utolsó francia katonák reinkarnált utódai több korban jelennek meg és keresik a szobrot. Egyesek még médiumokat, spiritiszta szellemidézéseket is igénybe vesznek, hogy a kincs nyomára bukkanjanak. Lucia Mauro művészettörténész 2014-ben viszont másképp szeretné megtalálni a szobrot: kutatóexpedíciót szervez. Még nem tudja, mi lesz ennek a vége, sőt, azt sem sejti, kicsoda volt ő maga kétszáztizenhét évvel korábban, egyik előző életében… A halálos veszedelem és az életveszélyes kalandok akkor kezdődnek, amikor megtalálják a szobrot. Banditák, üzérek, kalandorok, rablók bukkannak fel. Ám a szobor ismét itt van közöttünk, és újra képes igazi csodákra…

Eredeti megjelenés éve: 2016
Kiadó: Kódexfestő
Kiadás helye: Nyíregyháza
Kiadás éve: 2016
Oldalszám: 296
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9789632381176

2016. augusztus 22., hétfő

Plusz kiadások, de megérte

Nem igazán rajongok azért, ha nem várt kiadásom van, pláne ha az meghaladja a fél fizetésemet. Augusztus elején jártam úgy, hogy a szemüvegem, amit 2014. májusában csináltattam úgy döntött, hogy már nem tökéletes. Részletkérdés, hogy egy negyedet romlott is közben a szemem. Az, hogy nem százszázalékos a szemüveg abba merült ki, hogy mind a két lencsém alja pókhálósra tört, és egyre nagyobb felületen. Természetesen ezt akkor teszi, amikor amúgy is lenne más kiadásom, és természetesen a szemüvegre csak egy év a garancia, úgyhogy sajnos ezt így szívtam.

 De ha már ott voltam, és lencsét mindenképpen cserélnem kellett, gondoltam, miért is ne csináltatnék egy olyat, amire lehet napszemüveges izét rakni (nem tudom a hivatalos nevét), úgyhogy megkérdeztem, hogy ez így együtt mennyibe fájna nekem. Mindenképpen kellett egy dioptriás napszemüveg, mert mostanában, a fény miatt a jobb szemem úgy dönt, hogy van nekem egy bal, úgyhogy elégedjek meg azzal, és hunyorognom kell vagy teljesen be is csukódik. Tehát kellett egy napszemüveges szemüveg. A két lencsét és ezt a szemüveg + napszemüveges lópikula, kaptam meg 53.000-ért. Nos igen, ez több mint a fél fizetésem. Minden esetre ma mentem a szemüvegekért, és felhúzva azt kellett mondanom, hogy megérte. Tekintsünk el attól, hogy valójában esik az eső, és nem kell napszemüveget hordani. De annyira jó, hogy végre élesen látok megint. Felüdülés volt felhúzni a pót szemüvegem után, ami úgy 6 éves és fél- negyed dioptriával már odébb vagyok :D
Úgyhogy nem sajnálom erre a pénzt, remélhetőleg most 3-5 évig nem kell megint új szemüveg, és ezekkel el leszek egy csomó ideig. Kaptam mellé ingyen tokot, külön a napszemüveges izénak is. Most már csak ki kell majd találnom, hogy hogyan akarom őket hordani. Hogy cipelem-e a másikat magammal, vagy míg nyár és napsütés van, addig marad ez a napszemüveges izé.

Új szemüveg, amikor napszemüveges

Új szemüveg, sötétítős UV-s izé nélkül

Régi szemüveg, új lencsékkel ;)

2016. augusztus 21., vasárnap

Ken Robinson – Lou Aronica: Elemedben vagy?

A könyv elején jöttem rá, hogy ez egy másik könyv folytatása. Ami amúgy regényeknél is kicsit gázos tud lenni, de mint kiderült szakkönyveknél sem árt, hogyha olvastad azt, amire folyamatosan utalgat az író, hogy abban igazándiból mindent leírt már! Úgyhogy kicsit fura volt úgy olvasni, hogy nem olvastam az előzményét, pedig elméletileg abban megváltoztatta egy csomó ember életét.
 Ettől független (hogy nem olvastam Az alkotó elem –et), még így is tartom, hogy azért adott valamit nekem, hogy elolvastam. Érdekesek voltak a történetek, hogy ki, hogyan jött rá arra, hogy amit csinál nem az amit csinálnia kellene, és hogy váltotta meg a világot. Amúgy imádom az ilyen történeteket, de mindig bennem van az, hogy igen, remek Jack, Nina meg akárkinek sikerült. Aztán senki sem beszél azokról az emberekről, akik mondjuk a könyv olvasása után nekilódultak, hogy megtalálják az elemüket, felmondtak, és azt tették amit csinálni akartak, amit a belső késztetés mondott, csődbe mentek és elvesztettek mindent. Ugyanis tartom, hogy sajnos ebből az elem keresésből sem jön mindenki jól ki. Pedig szép lenne.
 Viszont egyetértek az íróval, hogy próbálkozni kell, de abban már nem, hogy elvágod magad mögött az összes menekülési utat. Hogy nem marad esélyed arra, hogy ha nem jön be az amit mindennél jobban szeretsz, ha abból képtelenség megélni, akkor se kelljen millió kölcsönt felvenned, és tönkremenned. Tehát igen, keresse meg mindenki azt, amiben erős, amit szeret csinálni. Azt, amikor észre sem veszed, hogy mennyi idő telt el, mert egyszerűen boldog vagy annak csinálása közben.
 Sokat gondolkodtam, hogy mi az amit én szeretnék csinálni. Igen, inspirált a könyv ebben, elgondolkodtam azon, hogy mi az, amit úgy tennék, hogy közben igazándiból észre sem venném, hogy az munka. Elejével, megvontam a vállam, hogy hát nekem ilyen nincsen. Mert igazándiból a napjaim nagy részében, az emberiség számára túlzottan hasznos munkát nem végzek, pláne nem olyat amiből meg lehetne élni. De aztán tovább gondolkoztam. Imádok szerepjátékozni. (olyan forum alapú játékot, amikor két ember írogat a karaktere cselekedeteit, beszédét, mindenét), szeretem ezt csinálni, még most is, ez egy kb. 15-16 éves hobbi nálam. Ebből adódik, hogy szeretek írni. Meglehetősen gyorsan is írok, ami akkor gáz, amikor akivel játszom viszont korántsem gépel olyan gyorsan, és nehéz értenem miért nem. Nekem ha jön egy szöveg, szinte azonnal elkezdem írni, meglehetősen sokat nem kell gondolkodnom egyik karakterem életén sem. Csak úgy jön. Magától. Úgyhogy igen, szeretek írni, és lehet neki kéne állnom egy könyvnek, mert ötletem például rengeteg van. Mindig az önbizalomhiányra fogom, hogy miért nem kezdek neki. Meg annak, hogy egy bizonyos stílus az amit a fórum alapú szerepjátékokon írva megtanultam, és hogy az egy regény formátumba nem állja meg a helyét, tehát meg kéne tanulnom azt, hogy írjak regényt. De tekintve, hogy ebben a 15 éves hobbiban eljutottam a két soros hozzászólásoktól, a két oldalasokig (amit kb. fél óra alatt gépelek le), úgy hiszem, hogy majd menni fog az átállás.

 Utána tovább gondolkodtam, hogy az íráson kívül mi az amit szeretek csinálni. Nos, szeretek olvasni. Igen, sajna az olvasásból még nem hallottam, hogy bárki, valaha megélt volna. De hát ki tudja, még az is lehet. Könyvtárosként amúgy is igen sokat kell, lehet, kellene olvasnom. Egyrészt azért, hogy tudjak ajánlani az olvasóknak új könyveket, amúgy pont ezért is készült annak idején a blogom is. Hogy ajánlhassak könyveket, vagy éppen megmondjam őszintén, hogy ezt és ezt a könyvet kerüljék el, ha jót akarnak. Bár ehhez túl sok jogom nincs (lebeszélni az embereket könyvek olvasásáról), ugyanis az, hogy nekem személy szerint nem tetszett egy könyv nem jelenti azt, hogy másnak sem fog bejönni. Még ha én akkor és ott meg is vagyok róla győződve, hogy nekem van igazam. Tehát egyrészt ezért született a blog is, hogy ajánljak. Másrészt arra jó az olvasás, hogy kikapcsoljon, és hogy fejlődjön a szókincsem, és hogy tanuljak. Mindig is utáltam tanulni, és most tessék, szakkönyveket olvasok. (független, hogy mennyire szak egy szakkönyv, attól még nem regény, tehát tudást közvetít, legyen az a tudás bármilyen is). Tehát tanulok, a magam kedvéért, és ez jó.
Az első rész!
 És könyvtárosként, úgy érzem, hogy talán elememben vagyok. Legalábbis lehetek elemembe, mert nem olyan a munkám, ami ezeket a dolgokat gátolná. Sőt, a munkám relatíve támogatja azt, hogy sokat olvassak és esetlegesen írjak (könyv ajánlót pl. „kell” írnom a könyvtárnak). Tehát azt hiszem, szerencsésen elememben dolgozom, részben. Részben meg lehet, hogy egy nap majd új elemet találok, és lehetőleg az egy remek dolog lesz. Addig is próbálok majd kihozni mindent ebből az életemből.
 Tehát mindenképpen hasznos és elgondolkoztató a könyv, annak ellenére, hogy vannak hiányosságai. Feltehetően, ha az összes gyakorlatot elvégeztem volna, amit ír, akkor ennél sokkal jobban elgondolkoztatott volna. Amúgy lehet, hogy még majd valamikor el fogom végezni ezeket, csak ahhoz több idő kell.
 Mindenkinek ajánlom, bár szerintem, az első résszel kéne kezdeni. Azt ugyan még nem olvastam, de feltételezem, mivel ebben folyamatosan utalt rá az író, hát biztosan az MÉG többet mond az embernek, erről az elem keresésről, kreativitásról, emberekről, gondolatokról.





Belbecs: 4/5
Külcsín: 4/5
Egy pont levonás azért mert azért nem tökéletes, és ennél szerintem sokkalta jobb borítót is lehetett volna neki csinálni. Oké, tudom, szakkönyv, és a szakkönyvek általában nem azt a célt szolgálják, hogy szépek legyenek. Pedig amúgy tartom, hogy sokkal több ember olvasna szakkönyvet, ha azok úgy néznének ki, mint egy normális könyv.

Fülszöveg:
Ismerd ​​meg önmagad, fedezd fel rejtett képességeidet!
Sir Ken Robinson, a kreativitás, az innováció és a humán erőforrások szakértője új kötetében szellemes és inspiráló történeteket mesél olyan emberekről, akiknek sikert és hírnevet hozott alkotó elemük megtalálása: Ellen McArthur például megdöntötte az egyszemélyes Föld körüli vitorlázás világcsúcsát, David Oligvy pedig skóciai tűzhelyárusból lett „a reklámszakma atyja”. Rengeteg tanulsággal szolgálhat a hétköznapi emberek élete is, például azé a férfié, aki feladta informatikusi karrierjét, hogy szenvedélyének, a bűvészetnek hódoljon, vagy azé a fejletlen karokkal született asszonyé, aki sportmasszázs-terapeutaként dolgozik, a lábával gyúrva pácienseit.
E történetek szereplőnek természet adta tehetsége és kreativitása összhangban áll azzal, amiért lelkesedni tudnak, és mindezeket személyes céljaik szolgálatába állították. Példájukat te is követheted. Mindegy, hány éves vagy, mivel foglalkozol, és milyen helyzetben vagy éppen, a könyv hasznos eszközei, technikái, tanácsai és gyakorlatai segíthetnek az önmegvalósításban és a boldogság elérésében.
Eredeti megjelenés éve: 2013
                 Tartalomjegyzék
Bevezetés
Az alkotó elem nyomában
Miben vagy jó?
Honnan is tudhatnád?
Mit szeretsz?
Mi tesz boldoggá?
Milyen az attitűdöd?
Hol tartasz most?
Hogyan találhatod meg a törzsedet?
Mi legyen a következő lépés?
Hogyan élhetsz tartalmas életet?
Köszönetnyilvánítás
Jegyzetek
Ajánlott irodalom
Név-és tárgymutató

Kiadó: HVG Könyvek
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2014
Oldalszám: 260
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9789633041932
Fordította: Mester Orsolya


2016. augusztus 20., szombat

LaReine Chabut: Alakformálás (Tantusz)


A miért olvastam a könyvet kérdésre, aki ismer az tudja a választ. Mondjuk úgy, hogy van nekem egy alakom, amit nem ártana formálni, mert most olyan amilyen. Persze elolvasva a könyvet rájöttem, hogy ezek az alakformáló dolgok jók lesznek nekem, amikor már leadtam úgy 30-40 kg-ot, vagy legalább 20-at, mert akkor már talán meg tudom csinálni őket. Tehát maga a könyv jó, de akkor, ha alig van rajtad felesleges és amúgy is fitt vagy.
 Ennek ellenére elrakom a könyvet, mert bízok abban, hogy valamikor erre majd szükségem lesz. Egy nagy életmód váltás után, miután lefogytam. Amúgy megfigyeltem, hogy mindig olyankor találom ki, hogy na én most fogyni fogok, meg mozogni, amikor valami ebben gátol, és akkor mindig mondhatom, hogy azért nem, mert a nyári melegtől fáradt vagyok, vagy a munka mellett fáradt vagyok (ami tök szar indok, tekintve, hogy könyvtáros vagyok, tehát ismerjük be, hogy nem éppen az a marhára fizikailag megterhelő munka), most nőcis hetem van, akkor most nem mozgok, mert kikelni sincs kedvem az ágyból. Vagy most ilyen kiütés itt van, ezért nem tudok a lábamra lépni stb. igen, rájöttem, hogy marhára sok indokot tudok találni arra, hogy miért nem csinálok relatíve semmilyen mozgást sem, a kötelezőkön. Minthogy elmenni a munkahelyre, hazajönni a munkahelyről. Itthon tenni venni stb. mert egyszerűen lusta vagyok, és kifogásokat sokkal könnyebb találni. És akkor itt ez a könyv, ami már azzal kezd, hogy helloka, melegíts be, az fél óra, aztán még fél órát tornázz, de lehetőleg egy órát. Namármost az olyan lusta féléknek mint nekem, ami úgy kezdődik, hogy „Hello, másfél óra”, nos az már úgy hangzik, hogy „soha b+”. Tehát ez nekem kezdő tornázós cuccba elég meredek, pedig kezdőnek írja. Ha  a fél órát is veszem figyelembe is egy óra. Át kell gondolnom, hogy hova, és mikorra kell ezt bepasszírozni. A másik, hogy van nekünk szobabiciklink, csak hát az a tesóm szobájában van, mert nálam ha benn van akkor semmi másnak nincs helye. Na ott meg meleg van. Kifogások mi?:D Úgyhogy ezen is törnöm kell a fejemet.

 Valakinek van ötlete, ami nem másfél óra, de hatásos, egy molett nő számára, amit nem un meg hamar stb. miattam video is lehet, a gép a szobámba van, talán az jobb is lenne, mert lekötne a bámulom és csinálom szakasz. No meg mivel melegítsek be, a helyben futásnál tuti van jobb megoldás hozzá… Ötleteket várok!! :)

Fülszöveg:
Gondold végig, hányszor lépnek működésbe a törzs izmai a legegyszerűbb mozdulatok elvégzése közben: amikor kiszállsz az ágyból, felállsz a székről, amikor ölbe veszed a gyerekedet, vagy az unokádat, vagy amikor az íróasztalnál ülsz. Ha a törzsizmok nem elég erősek, minden mozdulat nehéz, sőt fájdalmas is lehet.
A „core-tréning”, tehát a test „központját” alkotó has- és hátizmok erősítését jelenti, ami nemcsak az alakformálás fontos eleme, hanem minden sportmozgás és a legegyszerűbb, hétköznapi mozdulatok kivitelezéséhez is szükséges


Eredeti megjelenés éve: 2010
Kiadó: Panem
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2012
Oldalszám: 156
ISBN: 9786155186080
Fordította: Tarr Zsófia

2016. augusztus 17., szerda

Aziz Ansari: Modern románc


Azok táborába tartozom, akik nem tudják kicsoda Aziz Ansari, nem nézek olyan sorozatokat, amikben szerepel és nem is vonz az egész dolog sem. Így a borító számomra nem több, mint egy giccses-rózsaszínes kép, amit nem szívesen nézegetek. Ennek ellenére, nem rejtegettem volna a könyvet mások elől, hogy „jesszus ne lássák, mit olvasok”, mert egyik könyvvel sem tettem még ilyet. Véletlen, hogy ezt pont sikerült nagyrészt itthon olvasnom.
 A belbecs miatt olvastam, a téma miatt. Amihez kellett az, hogy egy minimálisan érdekeljen a könyv és bele lapozzak. És pont a Japánoknál nyitottam ki, és akkor eldöntöttem, hogy nekem ezt olvasnom kell! Független attól, hogy pontosan miről is szól. Elolvastam a fülszöveget (mostanában egészen rászokok erre), és tetszett, gondoltam adok neki egy esélyt. Kihoztam a könyvtárból, és neki is álltam, azt hiszem, valami könnyedre vágytam, valami nem teljesen szakirodalomra, de azért nem regényre. És nos, ennek megfelel ez a könyv.
 Rengeteg információt ad a románcokról, párkeresésekről a 21. században, vicces, néha trágár szöveggel. Feltehetően, akik nézik a színész sorozatait, vagy stand-up-os cuccait, azok ennél sokkal jobban élvezik ezt a könyvet. Sajna nekem a „halkan Azizosan suttogás” nem mond semmit, mert sosem hallottam tőle semmit sem, így nehéz elképzelni, hogy milyen, amikor suttog. Annyira meg nem érdekelt, hogy rá guglizzak  :D
 Egészen jó átfogó képet kapunk a világ legtöbb táján végbemenő társkeresési evolúcióról. Tetszett, informatív, és nagyon érdekes. Tudtam persze, hogy a japánok furák, ezért is bírom őket, de ez a növényevő-férfiak dolog, bár adja magát, és tökéletesen el tudom képzelni, mégis annyira fura. Pedig igazándiból érthető valahol, nem akarják, hogy visszautasítsák őket, dolgozhatnak, és otthon laknak, és nem kezdeményeznek, mert nem akarják, hogy visszautasítsák őket… és aztán csak vannak a munkahelyen és otthon, és nincs párjuk. És persze igénylik, de akkor legyen igényes, jó családból való, és lehetőleg rajtuk kívül mindenki intézze ezt el, mert ők nem keresnek. 21. században ez valami borzalmas. Eszembe nem jutna, hogy megkérjek valakit, hogy keressen már nekem párt, mert nem akarok visszautasítást, úgyhogy már egy kész dolgot létszíves… wtf? Amúgy értem a Japán kormányt is, hogy már szinte pénzeli, hogy a teljesen hasznavehetetlen generációk valahogy találkozzanak, és lehetőleg házasodjanak és sokasodjanak. Sok helyen olvastam ugyanezért, hogy eléggé kritikus a helyzet japánban ezzel a házasság-gyerek dologgal. Mondjuk elnézve a munkarendjüket, nem is nagyon tudom elképzelni, hogy hol lenne idő erre az egészre. És igen aggasztó, ezt meghiszem.

 Tehát a Japán rész érdekelt a legjobban, de a többi is érdekes volt számomra, akit teljesen hidegen hagy a társkeresés és annak mechanizmusa is. Nem vágyok ilyesmire, mondjuk az olvasottak után, lehet, hogy meg is kímélem magam a sok stressztől :D
 Ajánlott elolvasni, mert a társ-keresésen kívül ír még a megcsalás, a modern technika és a kapcsolatokra gyakorolt hatásáról, a monogámiáról, és arról az miért jó, és esetlegesen miért jobb egy nyitott kapcsolat. Arról, hogy rengeteg ember él szimplán virtuálisan és nem mer kilépni a való világba stb.
 Amúgy a kedvenc részem az volt, amikor elmesélte, hogy sosem talált éjszakai bárokban komoly kapcsolatot és ez milyen gáz, mire a barátja felvilágosítja, hogy ha komoly kapcsolatot akar, akkor ne nagyon járjon bárokba, hanem tegye azt, amit amúgy is minden normális ember tesz. Menjen boltba, meg ahova szeret járni, és majd OTT talál párt. Hisz, a jövendőbelijétől nem azt várja el, hogy éjszakai pillangó legyen ugyebár…

Belbecs: 5/5
Igazándiból többet adott, mint amennyit gondoltam, hogy adni fog. Remek útmutató a 21. században, ha a párkeresés érdekel, vagy akkor is, ha nem, csak szeretnél tisztában lenni azzal, hogy az emberek körülötted, hogy kereshetnek párt. (nem mindenki így, de na).

Külcsín: 4/5
Ronda, borzalmasan ronda a borító. Viszont belül nagyon pofás, és végre egy könyv amit átnézett egy szerkesztő, és nincs agyon félre ütve, és végre egy könyv amit nem kell csak azért megszakítani, mert hátrahőköl az ember,hogy „he? Mit írt, mi, mit akar? Komolyan ezt írja, mert ennek a mondatnak nincs értelme” tehát ez egy felüdülő élmény. De a borító borzalmas :D

Fülszöveg:
Elgondolkodtató, ​​vicces és mélyre ható utazás a modern kapcsolatok szépségei és buktatói között Amerika egyik legfelkapottabb humoristájától.
Egyszer mindenki nekiveselkedik, hogy megtalálja az igaz szerelmet. Emberekkel ismerkedünk, randizunk, kapcsolatokat kezdeményezünk mindezt abban a reményben, hogy találkozunk valakivel, aki megérinti a lelkünket. Ez most bevett dolog, de elképesztő mértékben különbözik attól, ahogy az emberek alig pár évtizeddel korábban éltek. Az új technológiáknak hála döbbenetesen egyszerű kapcsolatba lépni, és válogatni a lehetőségek között. Akkor mégis miért ennyire frusztrált mindenki?
A problémák egy része saját korunk terméke. De a szerelmi életünk változásai mégsem írhatók egyedül a technológia számlájára, ugyanis rövid idő alatt a párválasztás teljes kultúrája végleg megváltozott. Ma az emberek idősebben házasodnak, mint valaha, és éveket töltenek életükből a Nagy Ő utáni kutatással.
Aziz rengeteget élcelődött a modern kapcsolatokon, de a Modern románc kötet megírása közben úgy vélte, szintet kell lépnie. Összeállt az NYU szociológusával, Eric Klinenberggel, és közösen hatalmas kutatási projektbe fogtak, amely keretében több száz beszélgetést és fókuszcsoportot vezényeltek le Tokiótól Buenos Airesen át Wichitáig. Vizsgáltak viselkedésmintákat, közvélemény-kutatásokat, és létrehozták a Redditen saját kutatási fórumukat is, ahol több ezer üzenetet dolgoztak fel. Bevonták a világ társadalomtudomány-kutatóinak krémjét is.
A Modern románcban Aziz Ansari maró humorát a legmodernebb társadalomtudománnyal ötvözi, hogy feledhetetlen tanulmányút keretében mutassa be nekünk szép, új romantikus világunkat.


Eredeti megjelenés éve: 2015
Kiadó: Fumax Gemini
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2016
Oldalszám: 260
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9786155514562
Fordította: Holló-Vaskó Péter

2016. augusztus 10., szerda

Clint Emerson: 100 halálos technika – a túléléshez

Egy hajdani SEAL kommandós útmutatója az önvédelemhez, az üldözők lerázásához és a vészhelyzetek túléléséhez

 Be kell ismernem, hogy sokkalta jobbra számítottam. Persze tudom, kommandós írta, aki abból indul ki, hogy egy olyan mint ő, hogyan élhet túl egy olyan helyzetet, amibe az olyanok kerülnek mint ő. Érthető volt? Nos feltehetően nem, és beismerem maga a könyv sem. Ugyanis egy átlag állampolgárnak (független, hogy a világ mely részén él), ez a könyv maximum 5-6 tanácsa felhasználható. Körülbelül az, hogyan szabadítsd ki magadat, ha megkötöznek, de az sem túlzottan (meghalnék, mielőtt megoldanám a problémát), és hogy mi mögé álljak, ha éppenséggel le óhajtana lőni valaki. Tekintve, hogy könyvtárban dolgozom, mondjuk ennek marha kevés esélye van.
 A legtöbb tanács kivitelezéséhez kellenek előfeltételek, minthogy:
Legyél nagyon-nagyon edzett, lehetőleg átlagos testsúlyú és maximálisan egészséges.
Legyél képzett fegyverhasználó, legyen lehetőleg engedélyed a fegyverek használatára.
Legyenek alvilági kapcsolataid. (a tanácsok egy részében ott vannak, olyan beszerezhetetlen dolgok, mint a fekete mobil (erre még visszatérünk), és olyan fegyverek, felszerelések beszerzése, amit nem lehet megtenni egy szupermarketben.
Legyél naprakész a technika vívmányaiba, de lehetőleg éld túl úgy, hogy amúgy nem is viszel magaddal technikát, mert azt csak lenyomozzák.
Ne legyél tériszonyos, tudj úszni, repülőből kiugrani stb. tök átlagos dolgok ezek, minden átlag polgár képes erre nem(???:D)


Nos, tehát miután, te magad nem vagy kommandós, hisz ha az volnál, nem olvasnád a könyvet, ezeknek az előfeltételeknek kell megfelelned, hogy túléld… hogy túléld, nos mit is? Az átlag polgár, vagy nomád harcos, nem megy kémkedni (mert miért menne??), nem lop el kocsit (mert miért tenné?), nem ugrik ki az óceánba, nem megy ismeretlen és veszélyes országba, nem lop, követ embereket. Mert miért tenné? Ha teszi, akkor feltehetően nem jó szándékkal. Amúgy az egész könyv, hasznossága itt meg is bukott. No meg a kedvenc mondatommal megspékelve, hogy Mindig nézz körül, hogy figyelnek-e. wtf? Tehát azon kívül, hogy egy kommandós, kb. 200 oldalon keresztül bebeszéli nekem, hogy bármikor rám lőhetnek, elrabolhatnak, lehallgathatnak, feltörhetik a mobilon, laptopom, nos ezen kívül nem mond semmit. Ezek meg eddig sem érdekeltek. Egyrészt, ha elrabolnak, lelőnek, ezeket a tanácsokat nem tudom nagyon használni, hisz nem vagyok jelenleg annyira fitt, lehallgatás, mobil feltörés stb. nos erre azt tudom mondani, hogy hát ha valakit pont az én adataim érdekli, hát basszus törje fel :D Nem tartok semmit sem kb. a laptopomon (máshol sem), a mobilom még a múlt évezredből való butatelefon, még pokémont sem vadászhatok vele :D Tehát, ha ettől valaki boldog, hát tegye, nem leszek paranoid, és nem lesz az, hogy ha szállodába megyek, mindent kipöckölök, becsomagolok alufóliába stb. mert akkor jó biztonságban leszek.
Tehát nem sikerült megfejtenem azt, hogy mégis Kinek, Miért íródott. A rosszfiúk elleshetnek belőle egy csomó mindent, amire ügyelhetnek majd, hogy ha elkaptak egy csórikát, akkor hogy intézhetik, hogy ne tudjon megszökni...
 Jah igen, a fekete mobil telefon. Ez volt a kedvencem, amin felröhögtem folyton. Én értem, hogy a feketepiacon, illegálisan beszerzett cuccra gondol, de amikor ott a képen egy FEKETE mobiltelefon, és mellette felírva, hogy egy FEKETE mobiltelefon… akkor úgy önkéntelenül röhöghetnékem van :D Bocsi.
Tehát én sokkalta jobbra számítottam, számomra, még a zombi túlélő kézikönyv is több hasznos tanácsot adott,…úgy, hogy az képzeletbeli veszélyre hívja fel a figyelmet. Itt mivel nem vagyok kommandós, sem elmebeteg aki azt hiszi, hogy kommandós…így nekem ez a könyv totálisan hasznavehetetlen. És igen, kicsit sokáig tartott elolvasni, mert ha egy huzamba akarja az ember, akkor kicsit belegárgyul, kicsit sok a tök felesleges adat.

Belbecs: 2/5
A két pont azért, mert feltehetően ez valakinek tetszik, valakinek hasznos, feltehetően nem Magyarországon, ahol nem olyan egyszerű fegyverhez jutni mint az amcsiknál.

Külcsín:…2/5
2 pont, mert a borító tetszik, a rajzok „szakszerűek”. A -3 pont azért van, mert rengeteg a félre ütés, rengeteg a félre fordítás, rengeteg a pontatlanság benne (amikor vegyünk egy poharat…gázmaszknak, majd a képen ott egy nagy ballon, és ott mondjő, tényleg ballon van már írva…és ez csak egy). Tehát a sok elgépelés sajnos nálam már kiütötte a biztosítékot. Még ha tetszett volna a könyv, akkor is feltehetően ezek nagy mínusz pontok lettek volna.

Fülszöveg:
„A ​​könyvben található technikákat nem véletlenül nevezik »halálosnak«. Magas színvonalon képzett ügynökök dolgozták ki őket, olyanok, akik rendszeresen szembesülnek életveszélyes helyzetekkel, és akiknek ezen módszerek alkalmazásához felül kell emelkedniük az emberi teljesítőképesség, precizitás és találékonyság korábbi határain.
A könyv a különleges ügynökök világából származó, a gyakorlatban alkalmazható módszereket tartalmaz. Többségüket csak a legkomolyabb vészhelyzetekben szokták használni, és mind az önvédelmet szolgálja. Amikor az ember váratlan veszélyekkel szembesül, sok esetben a menekülés a legbiztonságosabb megoldás. Egy aktív lövésszel szemben az első reakció legyen mindig a menekülés – és csak az utolsó a küzdelem. Ha egy útonálló el akarja venni az értékeit, adja át őket. Ha viszont tényleg eljön a világvége… akkor mindent szabad.
Nem célunk, hogy létrehozzunk egy veszélyes polgári réteget, szórakoztatni akarunk és önvédelemre tanítani. Csak szellemünkben legyünk halálosak, ne a tetteinkben! Tartsuk tiszteletben mások jogait és az állam törvényeit! De megtörténhet, hogy a sorsunkat meghatározza, meddig vagyunk hajlandóak elmenni az életben maradásért.” – Bear Grylls
Clint Emerson, az amerikai tengerészgyalogosok különleges egységének, a SEALnek tisztje volt. Könyvében megmutatja, hogyan szabadulnak meg az ügynökök, ahogy ő nevezi, az „Erőszakos Nomádok”, a legveszélyesebb helyzetekből. A technikák egy része valóban halálos, de Emerson kizárólag önvédelemről beszél. Talán ennek köszönheti világsikerét, milliós példányszámát, vezető pozícióit a legnagyobb sikerlistákon, több országban is.


Eredeti megjelenés éve: 2015
Kiadó: XXI. Század
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2016
Oldalszám: 272
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9786155373855
Fordította: Farkas Veronika
Illusztrálta: Ted Slampyak