2016. május 29., vasárnap

Rob Scotton: Russell, a bárány

Vannak mesekönyvek, amiket ezer és egy napja el akarok olvasni, csak nincs meg a könyvtárnak, nincs meg nekem, nincs senkinek meg a környéken. Nos Russell, a bárány is ilyen volt. Sajnos a könyvtárnak azóta sincs meg, de ha véletlen találnék egy másik példányt belőle, szintén 500 Ft-ért lehetséges, hogy megvenném a könyvtárnak, mert über cuki. Sajnos a saját példányom, ha nem is örök megtartós, de családon belül vándorol majd. Van pár unokahúgom, akik lassan beleérnek a 3 éves korhatárba.
 Be kell ismernem, hogy kicsit féltem is a könyvtől. Mármint, annyira régóta vártam arra, hogy megkaparintsam, ha csak egy olvasás erejéig is, hogy megnőttek az elvárásaim vele szemben. És általában ebből nem nagyon szoktak jól kijönni a könyvek. De Russell roppant mód megérdemli azt a rajongást, amit kap molyon, és feltehetően a báránykedvelő kisgyerekek körében :D
 Russell egy kifejezetten kedves, és fura bárány, megjegyezném a  furaság, itt inkább csak az átlag báránytól eltérést jelenti. A könyvet nem is maga Russell különcsége, ami viszi, hanem az illusztrációk. Első olvasásra is rá kell jönnöm, hogy borzalmasan szépen rajzolták, és részlet gazdag, tehát újra-újra átolvasva, lapozgatva az ember találhat újdonságokat. Mint a protkós bárány, meg hasonlók. Ezek azok ami miatt más mint egy átlag mesekönyv. Tekintve, maga a történet, nem szól túlzottan sokról :D Csak egy különc bárányról.
 Én mindenkinek ajánlom, akik szeretik a szépet, meg az aranyos dolgokat. A bárányok cukik, Russell meg főleg.
 Fura mód, már ez a könyv is 500 Ft-s állványról való. Néha meglepődőm, hogy mik, hogyan kerülnek oda. Feltételezem nem kelt annyira, hiszen, nem is folytatták a sorozat kiadását(pedig szerintem megérdemelné), és mivel nem kelt el annyi amennyi kell, kikerült ennyire olcsón az olvasókhoz 4 év alatt. Sajnálom, mert ez egy tök jó könyv :( Jó lenne, ha felkapnák, mert tényleg megérdemelné azt, hogy sokan vigyék, sokan olvassák!

Belbecs: 4/5
Külcsín: 5/5

Eredeti megjelenés éve: 2005

Kiadó: General Press
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2011
Oldalszám: 32
Kötés: Keménytáblás
ISBN: 9789636432133
Fordította: Szabó T. Anna
Illusztrálta: Rob Scotton

Várólista Vasárnap (05.29)

Hello Vasárnap!
A kánikulai hétvégének hála, áll a medence! Mondjuk még nem vettem magam rá, hogy kimenjek és belecsobbanjak, de áll, és lehetőséget ad arra, hogy pancsolhassak. Ennek ellenére a hétvégém általános pihenésbe torkollott. Minthogy várólista átnézés, sorozat nézés (Dr. Csont), és poszt írások elfelejtése. Így most ugrok neki a várólista vasárnapnak…negyed nyolckor. Jobb később mint soha. Amúgy már a légkondinak is mennie kell, mert elérte a tetőtérben a hőmérséklet a „nem szeretem” szintet. Ennek ellenére, nem feltétlen akarom menetni túl sokáig.
Nos akkor mi került az elmúlt héten a várólistámra? Lássuk, lássuk:



Az előző részt imádtam, arról itt olvashattok. Ebből adódóan boldog voltam, hogy a könyvtár megvette így már olvashatom is. Remélhetőleg elég hamar sorra kerül, mert érdekel mi lett Stuart-tal meg a többiekkel. Eléggé Talányos volt a vége ;)

A könyv, amit a borítója miatt arra sem méltattam, hogy egyáltalán elolvassam, miről szól. Botor dolog volt, mert kiderült, hogy érdekes…ezt onnan tudom, hogy kinyitottam, és éppen japán (mily meglepő) témakör volt ott, méghozzá, a „miért raknak egyesek rizsfőzőt profilképnek” igen, ennyi éppen elég ahhoz, hogy én ezt olvasni akarjam :D

 Christina Brown: Jógabiblia Kezdőtől a haladó szintig
Mindenki azt mondta, molyos értékelésekben, hogy ez a könyv akkor jó, ha van elő ismeretem a jógával kapcsolatban, úgyhogy lehet ez tényleg napolandó. Bár érdekelne, hogy vajon a jogát is meglehet-e tanulni úgy hogy szimplán könyvet követ az ember. Bár azaz igazság lehet hogy élvezném a jóga órára járást is, csak eddig lusta voltam erre. Meg utánanézni merre van meg ilyenek.

Szendi Gábor: Pánik 83% Tények és tévhitek
Ezt fogalmam sincs miért raktam várólistára, de…ööö majd ha elolvasom rájövök :D

Ruediger Dahlke: Te mitől félsz? Öngyógyító program
Ez érdekesnek tűnik, de nem nagyon tudok róla semmit, mármint az író neve roppant ismert. (sokat pakolom a könyvtárba), úgyhogy feltehetően jó lesz.

Tetszik a címe!

2016. május 25., szerda

Lois Lowry: Valahol, messze (Az emlékek őre 2.)

 Amikor elolvastam az Emlékek őrét tiszta sor volt a végén, hogy én ezt folytatom, mert érdekel, mi van azután, hogy Jonas…
 Csakhogy Valahol, messze úgy kezdődik, hogy Kira anyja meghal. Kira teljesen máshol él, mint Jonas, teljesen más körülmények között, más szabályokkal, de ugyanannak a világnak a részesei. Egymásról sem tudnak, van amúgy is éppen elég problémája mind a kettejüknek. Két teljesen más probléma.
 Kira legnagyobb problémája, hogy hirtelen árva lett, és mivel nem teljesen egészséges (mankóval jár), így a törvények szerint maradnia kellene a mezőn és meghalnia. Tisztában van persze azzal, hogy nem kéne visszamennie a faluba, mégis visszamegy, feltehetően az élni akarása miatt. Aztán minden, de minden megváltozik számára. Ahogy a világ teremtésétől, a jelenig megismer majdnem mindent. Titkokra bukkan, és döntenie kell, méghozzá borzalmasan nagy döntéseket kell meghoznia Két szótagosként (tehát relatíve még fiatalon).

 Nem nagyon akarok a történetről ennél többet mondani, olvassátok, mert rengeteg érdekes kérdést vet fel ez a kötet is, még úgy is, hogy kb. semmi köze az Emlékek őréhez.
 De nézzük a világfelépítést. Ha egy azon világban játszódik (márpedig feltételezem, hisz sorozat, nem hiszem, hogy dimenziót ugrunk közben), tehát egy bolygón van a tökéletes Egyenlétben élők kolóniái, ezek elzárva vannak, feltehetően pajzsokkal védik magukat, érzelem, érzések, és mindenféle interakció nélkül éldegélnek bele a világba. Már ha élet ugyebár az a bambulás. Egyenlét feltehetően a nagy világégés után egy remek ötlet volt, feltehetően azoknak a kolóniáknak az irányítói és őseik meg is veregették a saját vállukat, hogy ügyesek voltak. Nincs éhezés, nincs háború, nincs szomorúság, nincs semmi rossz…no jó sincs, de rossz sem.
Aztán ott van a Föld másik sarka, feltehetően nem messze ezektől a kolóniáktól (feltételezem egyszer csak találkoznak a szereplőink :D). Itt nincs egyenlét, nincs steril tisztaság. Visszazuhantunk kb. a középkorba. Itt vannak az Őrzők, akik irányítgatják a falujukat, nagyra vannak, hogy van egy épületük, ami túlélte a világégést! Van egy Tárgyuk (kereszt), amit nem tudnak mi, de azért tisztelik. Van egy énekes, ami minden évben adott napon eldalolja a világ teremtésétől a világ sok pusztulásán át a romlás dalát (ami szerintem borzalmasan unalmas lehet, meg hosszú). Az énekléskor rajta van a köpeny, kezében a bot, ami emlékezteti kb. hol tart. De az egész egy színjáték, és mindent az őrzők irányítanak. Itt, ha valami bajod van, megölnek, ha sérült vagy megölnek. Ha egészséges vagy akkor is buta vagy (mondom, hogy középkor), a nők nem olvashatnak, a férfiak, gondolom igen, de nem hiszem, hogy a köznép is olvasgatna. És persze mindenki azt tanulja a kis kolóniájukban, hogy odakinn vadak vannak. Vadak, amik szét tépnek, vadak, amik megesznek, megsebeznek, elpusztítanak. SPOILER: nincsenek vadak…
Ebből adódóan senki sem hagyja el a biztonságos falu határt, csak a vadászok. Holott nem is olyan messze tőlük egy újabb kolónia van….ami már nem a középkor.  Fura, hogy az Egyenlét, a jövőt ábrázolja, Kira otthona viszont a múltba zuhant vissza és ott tesped meglehetősen régóta.
 Egyik világ sem tetszik, egyik világba sem szeretnék lenni. Mind a kettőből eltűnnék a lehető leggyorsabban. És persze mindenhol van egy hős, aki lázad, aki márpedig megpróbál változtatni. Azon, amin az elődei nem tudtak.

Belbecs: 5/5
Külcsín: 5/5

Tetszik a borító, és imádom, hogy összhangban van a történettel! Szintén olyan borító amit ha nem olvastad, nem tudod miért is van egy ilyen fa rajta. Ha olvastad tudod, hogy ha nem is életbevágóan fontos helyszín, de annyira fontos, hogy kiemelte az író, hogy megemlítette!

Fülszöveg:

A Föld ki tudja, melyik zugában, valamikor a jövőben él egy közösség, melyben annak, aki egyedül marad, akinek valami testi hibája van, nincs sok reménye a túlélésre. A sántikáló Kira serdülő lányként jut árvaságra, ám az Őrzők Tanácsa nem csupán megvédi az ellenségeitől, de szinte fényűző körülményeket is biztosít a számára, s egy igen fontos feladattal bízza meg. Mihez kezd a lány megbízatásával, melyet egyedülálló tehetségének köszönhet? – ezt meséli el az Emlékek Őre szerzője különös hangulatú, izgalmas történetében.
A regényt Az Év Legjobb Könyve díjjal tüntette ki az amerikai iskolai könyvtárak folyóirata, a School Library Journal.

Eredeti mű: Lois Lowry: Gathering Blue 87%
Eredeti megjelenés éve: 2000
Kiadó: Animus
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2004
Oldalszám: 200
Kötés: Keménytáblás
ISBN: 9639563366
Fordította: Csatári Ferenc




A sorozat kötetei:

Soma Mamagésa: Egységben önmagammal

Három előadás arról, hogyan találd meg önmagad,
hogy egységben élhess a világgal is
Eddig még nem olvastam Soma Mamagésától (ahogy ő nevezi magát), a közéleti szerepléseit sem követtem soha nyomon, mert nem igazán nézek Tv-t, tehát innentől nekem a celebek és közéleti szereplők, akik a tv-ben vannak, nem nagyon jelentenek semmit sem. Nem viszolyogtam annyira a tőle való olvasástól, mint azt Csernusnál érzem (ennek ellenére tőle is fogok olvasni). Soma nekem szimpatikus lett, még úgy is, hogy ez a könyv nem éppen a legjobb.
 Ha meg akarjuk ismerni a gondolkodását mélyebben, semmi esetre sem ezzel a könyvvel kel kezdeni. Nem tudom melyikkel, mert ezzel kezdtem. Tehát, ez sokadik könyvnek talán jobb, bár lehet mégsem, hisz folyamatosan azt írja, hogy „és ezt itt és itt leírtam”, tehát ez amolyan összegző kötet lenne. Tehát aki már olvasta tőle a többit, az meg feltehetően semmi újat nem talál benne. Aki meg nem, az minden ilyen megjegyzésnél felsóhajt, hogy remek-remek…de akkor most mi van? Tervezem tőle éppen ezért olvasni, mert amit felvetett az tetszett volna, és olvasni is akarok még a témában.
 Soma borzalmasan spirituális, mármint kevés olyan emberről olvastam, aki ennyire hisz az ilyen dolgokban. Én magam amolyan hiszek is meg nem is fajta vagyok. Úgy gondolom, van újjászületés, úgy gondolom, oka van azért, hogy ott és akkor születik az ember, de pl. a sorsba már annyira nem hiszek. Ez lehet kicsit ellentétes, hisz az oka van és a sors majdnem ugyanaz. De nem. Oka van itt élni, ide születni, de a döntéseink szerintem nem sorsszerűek. Nem hiszek az „eleve elrendelt” döntéseknek, amikor azzal mentegeti magát az ember, hogy azért lett katasztrófa az élete, mert hát ez van a nagy könyvben neki szánva. Ez szerintem hülyeség, amúgy Soma sem ért egyet ezzel. Ugyanis az ember rendelkezik a szabad akarattal és formálhatja az életét kedvére, ő DÖNT jól vagy rosszul az már mindegy.
 Rengeteg témát érintett ebben a rövid kötetben, amik fele érdekelt, fele nem. A társas kapcsolt, mint férj-feleség ez engem annyira nagyon nem érdekel, mert nem érint, de azért érdekes volt olvasni. A szüléssel kapcsolatos dolgait szintén, érdekes belelátni más gondolataiba, a témába. Viszont az angliai sztorija nagyon tetszett, és nagyon becsülöm azért, hogy ennyire, hmm… bátor. Talán a bátor a legmegfelelőbb szó rá. Hogy mer önmaga lenni, mer nem foglalkozni azzal, hogy mit is szólnak hozzá az emberek. Meri felvállalni azt aki! És borzalmasan kevés ilyen ember van, ezt ő is látja. Pedig az lenne a lényeg, hogy az ember ne féljen kinyílni, hogy azt tegye, ami boldoggá teszi, hogy ne érdekelje, hogy erről másnak mégis mi a véleménye. Én is próbálok ilyen nyitott lenni, de észrevettem, hogy néha, sajnos még kicsit több Néhakor egy-egy megjegyzés, amit tesznek a hobbim, érdeklődési köröm, életszemléletemre, az fáj. Holott igazándiból nem kéne vele foglalkozni. Az én életem, én irányítom, azt teszek, amit akarok (ésszerűség és egészség határait nem átlépve).
 Mindenképpen hasznosnak tartom, hogy elolvastam a könyvet, és felfedeztem Somát magamnak. Ő olyan kis pozitív ember, tök jó lehet vele ilyen elvonulásokon lenni, meg mindenféle spirituális dologban benne lenni. Annak ellenére is, hogy én a spiritualitásban nem vagyok olyan magas szinten, mint ő, és nem is hiszek el mindent, amit ő viszont igen. Pedig lehet, jobban járnék, ha elhinnék. Mennyi mindent meg lehet magyarázni azzal, hogy ezt „azért teszem, mert előző életemben”… vagy „azért teszem, mert, a családomban ez és ez”.

Belbecs: 3/5
Azért a pont levonás, mert így, hogy folyamatosan utalgatott a többi könyvére, nem lehetett teljesen belefeledkezni az olvasásba.

Külcsín: 3/5
A borító tetszik, a tördelés is tetszik, csak egy szerkesztő borzalmasan kellett volna, vagy egy lektor, vagy bárki aki átolvassa és kigyomlálja az elütéseket.

Fülszöveg:

Kilenc éve jelent meg az első könyvem, és a sorban ez a kilencedik. A 9-es a számsor vége, amely a számmisztikusok szerint egyben egy korszak lezárultát is jelképezi. Ez valóban így van. Úgy érzem, ebben a kötetben adom át a legesszenciálisabban azt az életszemléletet, világlátást, ahogyan most, negyvenkilenc évesen gondolkodom, és amelyet folyamatos tanulással fejlesztek. A könyvben szereplő három előadás tudatos koncepció alapján követi egymást. Az öntudatra ébredés magával hozza azokat a kérdéseket, hogy kik is vagyunk valójában, mi végre jöttünk erre a világra, merre van az utunk. Ha ezekre választ kapunk, jöhet a terveink, vágyaink megvalósításához szükséges erőgyűjtés, hiszen csak a megvalósulások útján kerülhetünk egységbe önmagunkkal, és ezáltal a másik nemmel, a világgal. Hiszem, hogy kizárólag rajtunk, a saját tudatosságunkon múlik, hogy mennyire vagyunk képesek élvezni az életet.
Ehhez kínál alapvető gondolatokat, hasznos szellemi útmutatást ez a kötet, melyben az Öngyógyító könyvemben ismertetett technikákat is jó néhány új módszerrel kiegészítettem. Mindezt szokásomhoz híven személyes történetekkel varázsoltam élőbbé, hogy még közelebb vihessem az olvasókhoz mindazt, ami nekem is segített.

Eredeti megjelenés éve: 2015
Kiadó: Jaffa
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2015
Oldalszám: 254
Kötés: Keménytáblás
ISBN: 9786155492501







2016. május 22., vasárnap

Várólista Vasárnap (05.22)

Mostanában nem nagyon volt kedvem és / vagy időm arra, hogy blogra írjak. Az olvasással is kicsit el vagyok maradva, de az azért kicsit gyorsabban megy, mint a blogra írás. Pedig kifejezetten szeretek írni és szeretem itt összegezni / összeszedni a gondolataimat, amik amúgy néha meglehetősen szana-szét vannak.
Ahogy látom az előző várólista vasárnap május 8-án volt, ami azt jelenti, hogy sikeresen kihagytam egy egész hetet megint. A héten, azaz főleg pénteken és szombaton, mondván, hogy ráérek, a könyvtári könyvek, amik nálam vannak, is felkerültek a listára. Emellett molyon feltöltöttem az összes adatot, amit a könyvekből ki lehet nyerni (eredeti cím, megjelenés, tartalomjegyzék), pipáltam a helyes fülszövegeket, feltöltöttem a helyeseket, ha nem volt, a kiadásokat is utána kerestem, és kiegészítettem, tehát igazándiból elvoltam, mint a befőtt. Igen, ezzel szórakozik egy unatkozó könyvtáros, moly szerkesztő :D



Akkor lássuk, hogy mi került május 8-a óta a listámra.
Eszterhai Katalin: Akaratunk gyógyereje Gyógyító ételek, lélekvidító történetek, hasznos tanácsok, hogy szemünk és lelkünk újra ragyogjon
Jostein Gaarder: Anna világa Történet a földgolyó klímájáról és környezetéről
Nguyễn Du: Kju regénye avagy a meggyötört lélek sóhaja
Peter Kreeft: Mielőtt elmegyek Levelek gyermekeinknek arról, ami igazán fontos
 Soma Mamagésa: Öngyógyító könyv Módszerek, technikák, gyakorlatok, szemléletek
Soma Mamagésa: Új egyensúly 85% Fordulópont a férfi és a nő viszonyában
Yuval Noah Harari: Sapiens Az emberiség rövid története
Zalka Csenge Virág: Mesemondók márpedig vannak A nemzetközi mesemondás világa

 Nos igen, elég vegyes lett ez a várólistázás. Az Emlékek őre után úgy gondoltam, hogy folytatom és be is fejezem a sorozatot. Elvégre tetszett az első, miért ne tenném meg. Remélhetőleg gyorsabban fog menni, mint a többi megkezdett sorozatommal, tekintve, hogy imádok sorozatokat megkezdeni, aztán „majd folytatom”-mal szinte örökre elfelejtődnek, vagy csak annyira, hogy ne emlékezzem már mi volt az előzményben.
 Került fel bőven a 613.86-os szakból is könyv, Csernus-t szegényt utálom, de úgy gondoltam, hogy egy könyvet érdemes tőle elolvasnom, maximum akkor már jogosan fogom utálni. Emberileg ennek ellenére egy irritáló fazonnak tartom. Soma Mamagésával meg úgy voltam, hogy „áh nem tudom” a mostani könyve amit olvasok, egészen kellemes, bár sajnos mindig visszautal arra, hogy a többi könyvébe mit írt, és ezért csak itt érintőlegesen érinti….úgyhogy ettől kicsit kevésbé érdekes, de így legalább a többi könyvét elolvasom.

 És hát vannak ifjúsági regények, történelemmel kapcsolatos, politikával stb. tehát most eléggé sokrétű könyvek kerültek fel a várólistámra. Remélhetőleg egyszer időm is lesz, hogy olvashassam őket :D

2016. május 15., vasárnap

Emlékek őre Film kontra Könyv (Spoileres)

Tehát, olvasás előtt láttam pár évvel a bemutatót, és abból arra következtettem, hogy ez egy jó kis film, fura de jó lehet. Aztán elfelejtettem megnézni, most meg olvasás előtt már sem bemutatót sem a filmet nem akartam elkezdeni, hogy ne zavarjanak be. Jól tettem, bár lehet akkor tetszett volna a film…

Könyv kontra film:

Volt Jonas, és körülbelül ő még hasonlóan is cselekedett, mint a könyvben, bár volt pár eltérés a cselekményszállal, meg a behozott felesleges romantikus szállal. Csak hogy szerelmes hős legyen. Nem értem miért, tekintve a könyvben nem volt szerelmes hős, mégis izgultam érte, mégis volt motivációja és mégis tette a dolgát. Itt a „legyen szerelmes” szál miatt, sajnos ferdült az a sok motiváció.

Volt az Örökítő, ő nos ő kb. az előző őrzős sztoriban stimmelt, és ezzel ki is fújt. Egyrészt itt sajnos hiányzott belőle az a bölcsesség ami a könyvben megvolt benne. Miszerint egy mindig mindenkit megfigyelő társadalomban, nem megyek ki a térre sétálva az új őrzővel és nem magyarázok neki olyanokat, amiket a többiek nem hallhatnak. Mert ez egy hülye döntés, még bele sem kell rendesen gondolni….. aztán, hát a terv tökéletes amit ő eltervezett, csak hát itt rengeteg olyan dolgot tesz ami miatt nem tudom őt komolyan venni. A könyvben is fura volt, de nos ott legalább értelmes, okos és fura, és nem buta és logikátlan fura. Amúgy ha lett volna alkohol abban a világban, ami gondolom nincs, tuti alkoholistának bélyegezném!
Volt, Gabriel: hát…na ő tök ugyanazt csinálta mint a könyvben. Attól eltekintve, hogy nem úgy hagyta el a telepet mint a könyvben, de arról szegény nem tehet!

Volt Fiona, akinek a könyvben körülbelül semmi szerepe azon kívül, hogy jóban van Jonassal és Ashel, és olyan kis aranyos lány, aki csinálja a dolgát. Na a filmben nem. A filmben legyen szerelmes, lázadó, élharcos….wtf? tehát szegény csaj sem az akit a könyvben megismertünk, bár tény, a könyvben nem ismertük meg, mert egy teljesen mellékes emberke.

Volt, Ash aki a könyvben amúgy szerintem a legjobb és legcukibb szereplő, akit szeretni képes az ember az esetlensége miatt. én őt egy kedves embernek képzeltem el, a filmben meg kaptam egy tahót, aki féltékeny (pedig nem lehetne mert nincsenek érzések, bár lehet annyira meglepődött a két lázadó szerelmén, hogy ez váltotta ki a féltékenységet), elméletben barátok a főszereplővel, ami a filmben részben érezhető részben furán furcsa. Na ő az a karakter akit teljesen átformáltak és csak a neve ugyanaz.




A munkahely beosztások: én elhiszem, hogy a nagy szöktetős jelenet miatt kellett ezen változtatni, de azért valahol végtelenül mókás, ha a könyvben és a filmben két totálisan-totálisan eltérő szakmákat kapnak.

Fiona:
Könyv: idősek gondozójának vezetője
Film: dajkáló, tehát az új gyerekekkel foglalkozik….
Ash:
Könyv: mivel relatíve megbízhatatlanul bénácska szegény, és szertelen, ő a fiatal (azt hiszem 3-6 év közötti) gyerekeket felügyelte volna, ami a könyvbéli magának illett is.
Film: Drón pilóta. Wtf???????
A könyvben nem volt nekem tiszta ez az „elmegyek és akkor visszakapják az emlékeiket” dolog, tekintve az előző őr meghalt ezért kapták vissza. Namármost itt aztán meg lett magyarázva, hogy van rohadt messze egy határ, ott átmész és az emlékek visszajönnek….még térkép is volt, még minden volt….valahol komikus a dolog amúgy. A könyv sokkal, de sokkal jobb és a film minden normális dolgot átírt benne. Nem tetszett L

Könyv: 5/5

Film: 2/5

2016. május 14., szombat

Lois Lowry: Az emlékek őre (Az emlékek őre 1.)

A Mini-Könyvklub keretében olvastam a könyvet. Valamikor réges-régen várólistás is volt a könyv, no meg kijött a film akkor is gondoltam rá, hogy ezt bizony olvasni kellene. Meg is vettem, aztán nyereményjátékon ki is sorsoltam. Valahogy nem jött el az ideje. Nos, most eljött. Gondoltam, ha már ismételten jelentkezem a könyvklubba, tényleg komolyan kell vennem, és tényleg nem el mismásolni az egészet.
 Tehát most próbálok nem utolsó utáni pillanatokban olvasni a könyvklubos könyveket, annak ellenére, hogy jelen esetben az Emlékek őre kifejezetten gyorsan haladós és nagy betűs. Két délután alatt el lehetett olvasni, igazándiból, ha ezt nem munkaidő közben tettem volna, akkor egy délután alatt.
 Jonas-t megkedveltem, bár kicsit fura srác, de Más mint a többiek, nem is véletlen lett ő az emlék őrzője. Nem tudom, hogy a sorozat többi részében kiderül-e több arról, hogy miért és mikor lett ez a nagy egyenlősdi, de az nagyon érdekelne. A világ ahova kalauzolva lettünk egy elméletben idillikus világ, ki ne akarna ott élni? Háború, nincs. Éhezés, nincs. Bánat, kirekesztettség, gyűlölet, harag: nincs. Nincs semmi, ami elronthatná az életet. Csakhogy, nincs semmi, ami értelmet adhatna az életnek. És ez az ami miatt nem akarnék abban a világban éldegélni. Élni? Élet egyáltalán az, hogy minden évben előre lépsz, szintet, kapsz egyen ruhát, egyen biciklit, egyen akármit. Aztán 12 éves leszel, megkapod az egyen munkádat, ami ugyan más, mint a társadé, de adott, és ugyan megváltoztathatod, de azért szerintem nem szeretik, ha kifejezed nem tetszésedet a munkád iránt. Aztán ott van, hogy van egy Apa meg egy Anya, akik nem szerelemből jöttek össze, sőt azt sem tudják mi az, mert gyógyszert szednek, hogy ne is érezzék a vágyat meg mindent. Tehát a „szülők” –et is az irányító bizottság rakja össze, hogy jók lesznek. Aztán igényelnek gyereket, azt kapnak…. Amúgy van egyáltalán ott szex? Komolyan érdekelne. A kölyköket a szülőotthonban lévő anyák szülik, de…. őket vajon mesterségesen ejtik teherbe (szerintemigen), vagy sem? Oké, ez bizarr lett, így hogy belegondoltam :D
 No mindegy borzalmas egy világ az, ahol nincsenek színek, zenék, érzések, ahol nincs igazándiból értelme az életednek. Mert nincs…dolgozni és ennyi, annak meg úgy semmi értelme. Érzelmek nélkül nincs értelme élni.
 Értem, a miértet, hogy miért döntött úgy a világ ott, hogy nem akarnak érzelmeket, és de jó nincs is már gond, sem háború sem semmi. Csak hát az emberek azért emberek mert éreznek, mert gondolkodnak, mert haladnak valahova. A telepen ahol Jonas is él…vannak. Nem haladnak sehova és ezzel rohadt elégedettek, mert nincs meg a hiány érzése sem. Dühítő….
A másik dühítő az egész tetves világban, amiben játszódik ez a…. elbocsátás dolog. Nem csodálom, hogy Jonas kibukott amikor rájött, hogy az elbocsátás, nem olyan happy dolog, hogy elmész egy jó helyre, és ott folytatod az életed. Azért elég hideg zuhany az egész.

Belbecs: 5/5
Olvassa mindenki, mert elgondolkodtat, és elég könnyed, gyors olvasós módban. Nem tudom mennyire kapcsolódnak össze a sorozat részei (mármint történetileg), de meglátom, most begyűjtöttem ide magam mellé őket. Ugyanis, eléggé függ a vége. Olyan… haho …bumm vége típusú. Ezt utálom!!
A szereplők…Jonas az egyetlen akit a másik őrzőn kívül egyáltalán megismerünk. Nos ő aranyos, kedves, erős fiú. Úgy sajnáltam a 12-es ceremónián történtek miatt, azért tényleg para lehet, ha kihagynak a szép kis mindenki egyenlő felsorolásból. :D Az előző őrző meg kicsit kattant, de azért aranyos. Ki ne lenne kattant, ha a világ összes érzése, emléke, fájdalma és boldogsága ott nyugodna a vállán.

Áh erről jut eszembe, ha valaki tudja a választ súgja meg (SPOILER) feltételezték az emlék őrök, hogy ha Jonas elmegy a telepről, akkor az emlékek rázúdulnak az ott élőkre, mert így történt az előzővel is. Csakhogy! Arra nem gondoltak, hogy ez nem távolság kérdése? Az előző őrt elbocsátották, tehát elég halott volt, így érthető az emlékek visszaszivárgása a tudatokba, de… Jonas csak elmegy. Kétlem, hogy ez ilyen km-re lebontott dolog lenne.

Külcsín: 5/5
Nekem tetszik a borító (a nem filmes), főleg, hogy tényleg van köze a könyvhöz. Amíg nem olvastam, addig nem nagyon tudtam elképzelni, hogy ilyen címmel mégis mit jelent egy szánkó, de most már tudom. Elég sokat…soknál is sokabbat.

Fülszöveg:
A 12 éves Jonas olyan világban él, melyben nincs igazságtalanság, éhezés, erőszak, nincsenek kábítószerek, a családok életében is teljes a harmónia. Ezt a tökéletesnek tűnő világot a bölcsek tanácsa vezeti. Ők azok is, akik a tizenkettedik évüket betöltött fiúk és lányok egész életre szóló pályáját kijelölik egy évente megrendezett ceremónián. Történetünk hősét valami egészen egyedi feladatra tartják alkalmasnak. Miközben egy különös öregember felkészíti őt hivatása betöltésére, Jonas előtt feltárul, milyen titkok lapulnak az őt körülvevő világ békéje mögött. A fiú vakmerő tettre szánja el magát…
     Az ifjúsági regény sajátos hangulata, cselekményének feszültsége a gyermek és felnőtt olvasót egyaránt fogva tartja. Az emlékek őre kivételes lehetőséget kínál a továbbgondolásra, arra, hogy szülők és gyerekek, tanárok és tanítványok elbeszélgessenek az élet nagy kérdéseiről.


Eredeti mű: Lois Lowry: The Giver 92%
Eredeti megjelenés éve: 1993
Kiadó: Animus
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2013
Oldalszám: 238
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9789633241318




A sorozat kötetei:

2016. május 12., csütörtök

Ferber Katalin: Az elárult Japán (Út Fukusimáig)

Ferber Katalin másik könyvét (Ferber Katalin: A másság szigetein), tavaly el kezdtem olvasni, de hangulat hiányában félbe hagytam. Viszont ennek hála, és a mostani könyvnek hála van egy képem az írónőről, és így képes vagyok nem feltétlen hinni neki mindenben. Borzalmasan negatív hozzáállása van, borzalmas gyermekkora volt, és borzalmas kamasz kora, és hát elmenekült Japánba tanítani, ahova soha nem akart és nem tudott beilleszkedni. Ezt nem én mondom, ez sajnos egy tény, amit le is ír. Az előző fél olvasásos könyvemben is benne volt, ennek a könyvnek…a harmada legalább. Ugyanis az a sanyarú gyermekkortól-japánig vezető utat mutatta be. Ami ha a következő olvasmányomban lesz, úgy át fogom ugrani mint a sicc. Kétszer olvasva is borzalmas, nem hiszem, hogy ezt mindegyik könyvbe bele kéne rakni. (vagy feltételezzük nincs olyan olvasó, aki minden könyvét elolvassa, ezért ezt a negatív gyermek-kamasz időszakot mindegyikbe meg kell örökíteni?)
 Mindegy is miért van benne. Az Elárult japán, egy negatív vélemény, a japánokról, Japánról, a kultúráról, a felfogásról, mindenről, amiről azok akik szeretik Japánt, pont nem így vélekednek. Ferber Katalin, nem szereti Japánt.
 Független attól, hogy az író konkrétan lejáratja az országot, legyen az valós, vagy vélt dolgok közlése, szerintem nem a legjobb módja ennek ez a könyv. Nem tudom mi akar lenni ez a könyv. Életrajz? Elsőre azt hittem, hogy memoár, olyan „ Voltam én, voltam a férjem, életfonalak, mentek-mentek találkoztunk, rossz volt, jó volt nekünk, most hazaértünk, emigráltunk.” Mindegy is, tehát olyan élet szagúra gondoltam, olyan könyvre, amiben felfedezhetem Japánt, egy magyar szemével, és egy japán szemével, hogy látják ők, hogy látták ők az országot. Nos nem memoár, ugyan van benne harmadrészt visszaemlékezés, Hirosi-ról is megtudunk pár dolgot (tök szimpi amúgy), de a közös életük el lett intézve fél oldallal….ami tekintve hogy több mint húsz év kicsit durva.
 Ha nem memoár, akkor mi? Kampány a „de gonoszak a Japánok” címmel? Az atomenergia ellen? Fukusimáért? Az igazságért? Nos, Ferber Katalin a Fukusimai atombalesetkor Németországban volt, tehát nem tud többet róla annál, mint amit bárki más is tudhat, ha beszél japánul, angolul, magyarul, németül és érdekli a téma. Csakhogy ő tud mindent elmondása szerint.
 Nem akarom bántani, pláne mert be kell vallanom, hogy 1. nem érdekel a politika, sem kül, sem bel politika. 2. akkor amikor a szökőár 2011-ben letarolta Japán egy részét, követtem a híreket, de nem különösebben olvastam utána (most sem). Ebből adódóan nehezen mondom azt, hogy ki, mit, mennyit cenzúrázott, ezt feltehetően részben ő jobban tudja. Elhiszem, hogy a japán kormány nem mondta el, hogy huppszika felrobbant három atomerőmű… de azt nehezen hiszem el, hogy ennyire felelőtlenek ott, és ennyire profit orientáltak, mint amennyire be van állítva. Elhiszem, hogy a japánok egy része ilyen, elhiszem, hogy furák (tudom, hogy furák), de nem hiszem el, hogy Kobe esetében is, mindenki (MINDENKI) ült otthon és napokig gondolkodott, hogy ejnye, no, küldjünk segítséget vagy, menjünk segíteni? Nem, ezt nem tudom, így ahogy itt van tálalva elhinni.
A könyv utolsó harmada nem memoár, hanem japánban fellelhető összes nagyobb katasztrófa, vagy mérgezés vagy korrupció vagy egyéb tálalása, a „ne szeressétek japánt, mert nem érdemlik meg, mert kirekesztők, mert nem foglalkoznak a másikkal, mert így bánnak a betegekkel” stb. kampány. Csak tudnám miért. Miért? Ha tippelnem kell, azért mert Japán sem lett a majdnem-lány otthona. Mert oda sem volt képes soha beilleszkedni. Ami nem az ő hibája, de ennek a könyvnek ÍGY nem szabadott volna megjelennie. Megírni oké, mert kiírod a sérelmeidet, de megjelenni….Még akkor is, ha az amit leírt 100%-ban igaz is. De a keserűséget érzem és nem a tényeket.

Belbecs: 2/5
Külcsín: 4/5    Tetszik a borító, mert ötletes.

Fülszöveg:
Ferber Katalin 1952-ben született Budapesten. Közgazdasági egyetemet végzett, gazdaság- és pénzügytörténész.
1993 és 2010 között Japánban volt egyetemi tanár. Számos tanulmánya jelent meg több nyelven. Magyar nyelven ez az ötödik könyve Japánról. Jelenleg Berlinben él.
" Aztán megtörtént az elképzelhetetlen, a hihetetlen. Fukusimában. Hosszú hónapok teltek el, amíg egyértelművé vált mindkettőnk számára, hogy a visszatérés Japánba nem csak kockázatos, de tulajdonképpen már fölösleges is lenne. Túl nagy kockázatot jelentett volna nekem, Hirosi pedig semmiképp nem akarta nélkülem otthon folytatni életét.
Hirosi hetvennyolc évesen, életében először nézett szembe az emigrációval, annak minden következményével együtt. Én, aki csaknem huszonkét éve vagyok vele, rettegtem attól, hogy az emigrációja pótolhatatlan veszteségeket okoz majd neki. Akár bele is betegedhet. Elvesztette anyanyelvi környezetét, testvéreiről alig hall valamit, lányával olykor ugyan beszél, de már szinte lélekben sincs saját hazájában. Bár minden reggel gondosan elolvassa a japán napilapok egyikét, s minden fontos eseményt követ, ami ott történik, közvetlen kapcsolata egyetlen japán emberrel sincs."

Eredeti megjelenés éve: 2015

Kiadó: Kalligram
Kiadás helye: Pozsony
Kiadás éve: 2015
Oldalszám: 264
Kötés: Keménytáblás
ISBN: 9786155454547

2016. május 8., vasárnap

Várólista Vasárnap (05.08.)


Május elsején elmaradt a várólista vasárnap. Azaz igazság, hogy még a terv megvolt, hogy megírom, pont ezért tettem a havi zárást szombatra, hogy azért mégse menjen ki két poszt egy nap. Aztán vasárnap elment az idő anyáknapjával, kertrendezéssel, és úgy mindennel, és körülbelül hétfőn délben amikor AniTigerrel beszélgettem jöttem rá, hogy basszus nem írtam vasárnap posztot. No mindegy, amúgy sem volt időm sem túlzottan, hogy nézegessem a molyt, így nem is nagyon jött össze annyi könyv, talán kettő lett volna.
 Tehát akkor így május második vasárnapján, ezek kerültek a várólistámra, az elmúlt 14 napban.

Lovász Andrea (szerk.): Parti Medve Mai szerzők állatos antológiája
Colin Duriez: Tolkien és C. S. Lewis Egy híres barátság története
Vishen Lakhiani: A csodálatos elme kulcsa A boldogság, tudatosság és korlátok nélküli élet 10 törvénye



Lovász Andrea (szerk.): Parti Medve új könyvtári könyv! Molyra is én vittem fel, mert eddig nem rakta fel senki sem. A „sorozatban” megjelent szintén hasonló antológiákat már olvastam, és azok tetszettek is, úgyhogy reményeim szerint ezek a történetek, versek is tetszeni fognak. Az illusztrációk nagy hányada amúgy tetszett, úgy első belelapozásra.

Colin Duriez: Tolkien és C. S. Lewis: Minden évben eldöntöm, hogy Tolkient fogok olvasni, hogy újraolvasom a Gyűrűk Urát, hogy haladok a többi könyvével. Azt hiszem ezt két éve döntöttem el. Amióta ezt eldöntöm, egyetlen egy Tolkien könyvet sem olvasok abban az évben… szerintem ez olyan mumus dolog. Eldöntöd, hogy fogsz tőle olvasni, tuti, hogy akkor jön ezer másik könyv, vagy kevesebb az időd, vagy olvasási válság és nem jutsz el odáig…. Nem mondom, hogy ezt még idén el akarom olvasni, szimplán szeretnék majd rá időt szentelni. Szintén új könyvtári könyv.

Vishen Lakhiani: A csodálatos elme kulcsa: tetszett a címe, a borítója, az amiről szól. Bár éppen AniTigerrel beszéltük, hogy elnézve melyik kiadó adja ki, lehetséges, hogy nem mostanában lesz kiadva… pedig érdekesnek tűnik L

Eckhart Tolle: Új Föld : Nem olvastam még a szerzőtől, de a Molyok szerint
„1. legjobb életmód könyv a molyok értékelése alapján”, úgyhogy úgy gondoltam, hogy talán megér egy próbát. Ugyan, azt még nem tudom, honnan szerzem meg, mert a könyvtárnak nincs meg, de megoldom. Végtére is van könyvtárközi kölcsönzés is a világon, néha használhatom is :D

Agnès Martin-Lugand: A boldog emberek olvasnak és kávéznak: Fogalmam sincs miről szól! De a címe nagyon tetszik, úgyhogy várólistára vele. A kávé mondjuk hidegen hagy, mert nem iszok annyi kávét…. De a boldog emberek olvasnak ez biztos :D Nagy reményeim vannak a könyvvel kapcsolatban, remélem nem fogok csalódni majd.

N. K. Jemisin: Az ötödik évszak: Ha eltekintünk attól, hogy elsőre azt olvastam, hogy Ötödik évszázad, akkor amúgy egészen menő. Tetszik a borító, de itt már azért elolvastam azt is miről szólt, aztán repült váró és kívánságlistára is. Tetszik a történet, az alap ötlet, meg úgy az egész. remélhetőleg nem lesz csalódás majd.

Virág Emília: Sárkánycsalogató: AniTiger dicsérte, úgyhogy mindenképpen olvasni akarom, már itt csücsül a kölcsön példány. Reménykedem benne, hogy nekem is tetszeni fog, legalább fele annyira, mint AniTigernek akkor nem lesznek gondok :D


Neil Gaiman – Michael Reaves: Köztesvilág: Új Gaiman könyv!!! Nem mintha a régiekből mindet olvastam volna, de akkor is!! Egy időben nagyon rá voltak kattanva Gaiman-ra, aztán több „antológia” került az utamban, és több „ez mi a sz*r” novella, és elvette ez a kedvemet tőle. Pedig a Csillagport, a Soseholt, Az Anansi fiúkat imádtam…Az Amerikai isteneket meg azóta sem tudtam elolvasni…pedig megvan és neki álltam…párszor már pedig mindenki azt emeli az egekig, hogy de jó…hááát. Mindegy azt sem adtam még fel, csak hát…

2016. május 4., szerda

Kathy Reichs: Végzetes utazás (Temperance Brennan 4.)

Köszönet a könyvért a Fumax kiadónak!
Be kell vallanom, hogy sosem néztem Dr. Csontot, és még nem olvastam Reichs-től ebben a sorozatban könyvet. Az ifjúsági sorozatának első részét olvastam valamikor, pár éve, és az tetszett. Ezért is jutottam arra az elhatározásra, hogy szeretném megismerni ezt a könyvsorozatot is. Mivel, erre a részre volt lehetőségem, hát tessék 4. résszel kezdtem a sorozatot.
 Megnyugtatására mindazoknak, akik szintén random megfogják a könyvet, mert szimpatikus a címe, fülszövege. Nos, azok számára, a könyv úgy 85%-a teljesen érthető. Van pár visszautalás, amit mivel nem olvastam az előzményeket, így nem nagyon tudtam mire is utalnak vissza. De nem volt túlzottan zavaró, mert az a szereplő, akinél folyamatosan megjegyezte, hogy „és amikor” és „azt tette, hogy”, nos, ő nem is sokat szerepelt a könyvben. Kivéve a kulcs jelenetekben.
 A történet több szálon fut, az egyik egy repülőszerencsétlenség, és annak felgöngyölítése. Minthogy, miért zuhant le, minden utas megvan-e. Bomba, összeesküvés, maffia támadás, légi támadás, vagy egy véletlen baleset? Ez a szál amúgy engem jobban érdekelt volna, mint amennyire ki volt fejtve. De sajnos főhősnőnk, mivel nincs elég halottja, hát keres magának más témában, amivel felkeveri a sz*rt.

Nekem ez a borító tetszik
a legjobban, annak ellenére
nem sok köze van a
történethez.
 A történet másik szála, egy lábfejjel kezdődik, amit prérifarkasok visznek tök véletlen, pont főhősnőnk felé, és hát persze nem nyughat, ki kell deríteni kié volt. Csakhogy ezzel beletenyerelt egy több évszázados masszába. Olyan helyeken, olyanokat kérdez, amit nem kellene. Be kell vallanom, hogy néha kifejezetten ostobának gondoltam őt, tekintve hogy tényleg nem látta át, hogy igenis segítséget kell hívni. Főleg a végénél. Én értem, hogy „nem akarok belekeverni mást, ne legyen miattam baja”… de. De nekem a józan paraszti eszem, egy üres épületben, amikor felhívnak, hogy meg fognak ölni, kib*szottul, nem írogatok sms-t, meg gondolkodom, hogy vajon felhívjam-e az FBI-os haverom, akinek van fegyvere, azt elvetem, hogy ne legyen baja. Nem…én felhívom a rendőrséget mentőket, akárkiket, hogy mentsenek meg. Pláne nem maradok Egyedül egy panzióba, sötétben mindezek után…de ha még ezt mégis megtenném (nem, nem tenném meg), akkor nem megyek ki amikor elkezd ugatni a kutya…. Komolyan. De komolyaaaan. Én maradnék a helyemen, bezárkóznék, és telefonos segélykérést intéznék mindenfelé. Jesszusom. Tehát ezen kívül nem volt vele bajom, csak hát ez nekem logikátlan volt. Lehet az előző részekben teljesen meg van magyarázva, hogy miért alakult ki nála ez a nagyfokú önfeláldozás, és mártíromság, de itt nem utaltak annyira vissza rá. Említés szintjén, valami lövöldözésre, de ennyi.
A lábfej története amúgy érdekes volt, és maga a politikai háttér is, még ha a könyv felénél már sejteni lehetett, hogy még Kik lehetnek benne a dologban. Aztán elkezdtek hullani az emberek, és felgyorsultak az események. Tetszett a nyomozás, a történelmi háttér, de sajnos egy csomó szereplő, csak úgy volt. Búskomoran állt, és búslakodott, hogy miért nem segített, miért nem állt ki a másikért. Ami egyrészt marha idegesítő, másrészt tökéletesen bemutatja korunk hozzáállását a dolgokhoz. A hatalom majdnem szent és sérthetetlen, de csak majdnem. Viszont rengetegen meghúzzák magukat az első „figyelmeztetésre”, és bár tudják, hogy hamis váddal illetik a munkatársukat, körülbelül sz*rnak bele. Ezt nagyon utáltam L
 Mindezek ellenére tanulságos, izgalmas könyv volt, egy csomó érdekes dolgot tudtam meg, aminek vagy van történelmi háttere vagy nem. A legtöbb dolog hihetőnek tűnt. A repülő szerencsétlenség azért egy ”b+”-et megérdemelt. Erre nem gondoltam! :D

Belbecs: 4/5
Nem adok rá maximális pontot, mert voltak benne számomra, nem annyira érdekes dolgok. Feltehetően olyanok, akik minden eddigi részt olvastak, vagy a sorozatot nyomon követik jobbra értékelik. Bár szerintem a négy pont sem rossz.
Külcsín: 3/5
A borító amúgy szép, átvettük az egyik külföldit. A pont levonás az elgépelések miatt van. Nem jelöltem be őket, de erősen gondolkodtam azon, hogy fogom a post-iteket és rakok minden elgépeléshez egyet-egyet. Nem volt Olyan sok, de azért már az a mennyiség, aminél megállsz, és zavaró.

Fülszöveg:
A Dr. Csont-sorozat rajongói bizonyára kiéhezetten várják már dr. Temperance Brennan törvényszéki orvosszakértő legújabb nyomozását. A New York Times- bestseller kötet most először olvasható magyar nyelven.
Amikor lezuhan egy repülő Észak-Karolina hegyei között, Tempe Brennan is részt vesz az eset feltárásában és az áldozatok maradványainak azonosításában. Csakhogy egy erdei tisztáson olyan emberi lábfejre bukkan, amely sejtése szerint nem a gépről került oda. Mivel felfedezése több környékbeli számára súlyos következményekkel járhat, szakmailag meghurcolják, hogy így tartsák távol a helyszíntől. Őt azonban nem lehet csak úgy félreállítani. Vaslogikával és végtelen türelemmel vizsgálja a vidéket jó ideje sújtó szörnyű gyilkosságokból származó maradványokat… Ahogy a szálak egyre nagyobb hatalmú emberekhez vezetnek, egyre komolyabb fenyegetésekkel kell szembenéznie, ő mégis folytatja a nyomozást. Szerencsére a döbbenetes igazság kiderítésében olyan segítőtársai akadnak, mint a szívdöglesztő Andrew Ryan nyomozóhadnagy és Boyd, a kölcsönkapott csaucsau, akinek a szimata több detektívével ér fel…
Kathy Reichs most is mesteri kézzel bonyolítja a vérfagyasztó cselekményt, elegáns, szellemes prózája nem hiába tette világhírűvé az írónőnek is nagyszerű törvényszéki orvosszakértő nevét.

Eredeti megjelenés éve: 2001
Kiadó: Fumax
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2014
Oldalszám: 396
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9789639861732
Fordította: Béresi Csilla
Ár: 3.495 Ft