2015. december 30., szerda

Rachel Cohn – David Levithan: Dash és Lily – Kihívások könyve

Már egy ideje szemeztem a könyvvel, még @rebel ajánlotta, mint kellemes karácsonyi olvasmány, vagy legalábbis jó a hangolódáshoz. Meg is rendeltem volna amúgy, még november végén - december elején (amikor Fekete Péntek volt), de hiányzott még pár fillér, mínuszba meg nem szeretem a számlámat átlökni. Mint persze kiderült megvehettem volna, mert így is mínuszba kötöttem ki. Mindenesetre, amikor másnap, vagy harmadnap eljutottam a könyvtár feldolgozó szobájába megláttam a könyvet ott. Fogtam egy cuki cetlit, ráírtam, hogy ezt bizony a Dóra el akarja vinni, ez persze nem jelent feltétlen olyasmit, hogy én leszek az első olvasója, de merőben nagyobb így az esély, hogy ne felejtsem el, hogy el akarom olvasni!
 Miután a könyvtár beleltározta, felkerült és ki is kölcsönöztem, futottam még vele pár kört, mondván „áh, most mégsem”…. Mégsem akarom olvasni,vagy mégis. A felét karácsony előtt olvastam, be kell vallanom, hogy olyan nagyon nem hangolódtam rá a karácsonyra. Idén valahogy nem, pedig a könyv aranyos volt és tetszett is. Aztán jött a karácsony előtt, a karácsony és a karácsony utónapjai, amikor egyrészt fel voltam dobva annyi csodálatos könyvet kaptam, másrészt meg annyira el voltam foglalva minden mással, hogy olyasmi, mint olvasás szóba sem jöhetett. De tegnap ilyen-olyan okokból kifolyólag nem tudtam aludni, és igazándiból fáradt sem voltam, hát gondoltam olvasok belőle pár fejezetet. Úgyis ott hagytam abba ahol Lily és Dash, mondjuk úgy az első találkozás nem a várt volt. Tehát gondoltam megnézem mi lesz ebből. Aztán hirtelen 23:30 lett és a könyvnek vége szakadt. Nem azért mert hiányos, hanem mert ennyi volt, ledaráltam.
 Ritka, hogy sokáig fenn vagyok, úgyhogy ez jelent valamit, általában pozitív dolgot. Nos, a könyv jó karácsony után és Szilveszter előtt olvasva is. A könyv amúgy december 31-e és január 1-ével zárul, tehát még ma, holnap olvasva is aktuális lenne ;)
 Dasht sokkalta jobban kedveltem, mint Lilyt, valahogy szerethetőbb volt, azzal a mogorva stílusával és magas IQ-jával, no meg azzal a fanyar humorral, amivel rendelkezett. Tetszett, hogy bele ment a notesz játékába, és tetszett, hogy ezt legalább kreatívan tette. Dash-t nem lehet nem szeretni. Teli van érdekes, és fura barátokkal, mint a meleg zsidó fiúkkal, akik bár csak mellékszereplők voltak, de megöleltem volna őket, még ha perverz állatok is. Cöh. Bumi teljesen Dash ellentéte, viszont tetszett, hogy annak ellenére, hogy Bumi szintén egy jelenség (a jelenség jelző olyasmi, amit nem feltétlen jó dolgokra használnak, nem hízelegni való jelző :D), annak ellenére sosem éreztette vele, hogy nem igazán nőtt fel. Bumit is csíptem. Dash exét annak ellenére, hogy olyan sok dolgot nem csinált, csak volt…. Ennek ellenére azt hiszem ő is jó a maga nemében.
 A Lily bagásból erősen Langston volt az akit kedveltem, bár a fél könyvben vagy a pasijával (igen még egy meleg pár) volt elfoglalva, vagy fél kómában fetrengett megfázva. Mégis ki lehet akkora hülye, hogy a hideg télbe a tetőn romantikázik,…. Khm… a romantika azon válfajában, amihez nem igen kell ruha :P. Tehát ő kicsit érdekes. Lily nagypapájáról nem alakult ki kifejezetten sem pozitív sem negatív képem, ő úgy volt. Mrs. Brasil E. Nos, ő egy tünemény nő. Lily ismerősei, rokonai, szerteágazó népes családjából még a Télapót bírtam, ő na Ő egy perverz télapó volt ;D
 Aki szereti a könyveket, a könnyed szócsatákat, a kellemes, kissé romantikus, de inkább vicces, mint nyálas történeteket, annak szerintem tetszeni fog. Nekem kedvenc lett, éppenséggel azon töröm a fejemet, hogy felrakjam-e a kívánságlistámra, hogy tud-e újra és újra megmosolyogtatni, nevettetni, hangolni ez a könyv.
Hmm… azt hiszem, rárakom.

Kérdés: Ha ti találtátok volna meg a noteszt, benne lettetek volna a játékban?

Belbecs: 5/5
Külcsín: 5/5

Fülszöveg:
Kétféle ember létezik: aki imádja a karácsonyt, és aki szívből gyűlöli. Dash az utóbbi csoporthoz tartozik. Ám úgy tűnik, ez a karácsony más lesz, mint a többi: egy könyvesboltban – kedvenc írója műveinek szomszédságában – egy piros noteszt talál. A füzetke eredeti gazdája, Lily, aki rajong a karácsony minden szépségéért, különös rejtvényeket agyalt ki a szerencsés megtalálónak. Dash úgy dönt, belemegy a játékba. Elkezdik egymásnak küldözgetni a piros noteszt különböző kihívásokkal, mégpedig csodabogár rokonok és barátok segítségével. Hiszen idén úgyis mindketten szülők nélkül maradtak karácsonykor: az övék az élet és New York! És hogy Lily és Dash végül összetalálkoznak-e? És elég az a szerelemhez, ha két vadidegen – egy mogorva és egy széplélek – egy füzet lapjain levelezget egymással? Aki tudni szeretné a választ, olvassa el, milyen kihívásoknak kell megfelelniük, hogy erre egyáltalán esélyük legyen, és közben merüljön el a városok városának ünnepi forgatagában!


Eredeti megjelenés éve: 2010
Kiadás éve: 2015
Oldalszám: 280
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9789634101000
Fordította: Lázár Júlia
Ár: 3.490 Ft

2015 könyves mérlege

  Eljött az év vége, ezzel együtt az összesítő posztok ideje. Mivel december 30-a van, feltételezem, hogy a fennmaradó durván 36 órában már nem fogok beszerezni könyveket. Tekintve, hogy a számlám és a pénztárcám is üres, és könyv se nagyon van amit most szeretnék beszerezni. A kívánságlistám is elég rövid lett (mármint a könyves).
 Tehát akkor lássuk is, mi volt 2015-ben. A blogom betöltötte a négy évet, de az elmúlt évekhez képest kevés poszt született. Ez nagyrészt annak köszönhető, hogy nem igazán olvastam idén. Az elmúlt évekhez képest legalábbis. Feltehetően a forró nyár, és az olvasási kedv ingadozása tehet róla. Néha túl fáradt voltam, hogy olvassak, néha a könyv volt nem megfelelő ahhoz, hogy lekössön ebből adódóan hetekig tologattam, ahelyett, hogy haladtam volna.
 A várólista csökkentésből, sikerült 3 könyvet elolvasnom, ez pozitív változás, mert eddig általában vagy semmit, vagy egy könyvet olvastam a 24-ből. De 2016-ra a terv az, hogy teljesítem ezt a kihívást lehetőleg. No meg haladnom kellene @Izolda kihívásával is, de még úgy 70%-nyira vagyok a 80%-os magánkönyvtártól. De nem adom fel, még van időm… azt hiszem 2017 decembere a vége a kihívásnak. Worsi kihívását, idén buktam, de jövőre nagy reményeket fűzök hozzá, tekintve egy ideje már nem vettem könyvet, és nem hiszem, hogy 2016-ban is ennyi selejtezett lenne amit meg akarok menteni. Remélhetőleg.

Könyvbeszerzős mérleg:
Recenziók: 2
Nyeremény: 2
Ajándék: 12 (+6 karácsony)
Vásárlás: 55 (+1)
Csere: 16
Csak úgy hozzám került: 200
Rukkola: 34
Összesen: 321 +7
Moly szerint: 286

A két statisztika azért nem stimmel teljesen, mert volt, amit hazahoztam, hogy hát ez nekem kell, aztán mégsem kellett. Ennek a reviziója 2016-ra marad, akkor feltehetően a jelenlegi 1094 könyvem is változni fog. Át fogom nézni pontosan mi az, ami tényleg jó ha, megvan, és mi az, ami csak úgy van, de sosem fogom kézbe venni. Ezek mennek eladónak és cserének. Amiket sokáig nem tudok eladni és v. elcserélni azokat majd beviszem a könyvtárba, ha olyan.

Olvasás ügyileg, a moly szerint (ez a valóságot mutatja)
95 könyvet kezdtem el 2015-ben.
5 könyvet hagytam félbe, ebből 1 könyv olyan, hogy nem is fogom folytatni.
1 könyv még folyamatban van, remélhetőleg idén azt is sikerül elolvasnom.
~16234 oldalt olvastam az évben eddig.

Ez a tavalyi ~28568 oldalhoz képest katasztrofális -.-

2016-os tervek

2015. december 28., hétfő

Várólista csökkentés 2016

2016-ban is várólistát csökkentek. Felhívás: itt
Megvagyok róla győződve, hogy nekem ez egyszer sikerülni fog, ebből adódóan minden évbe benevezek rá, és mindig kicsit közelebb kerülök a teljesítéshez. No, nem túl közel, de közelebb, mint előtte bármikor.
 Volt év, amikor semmit sem olvastam a listáról, meggyőződésem volt, hogy ott az a 24 könyv, és ahhoz nem szabad hozzá érnem. Már a gondolat, hogy egyiket is a kezembe kell vennem elborzasztott. Ami már csak azért is vicces, mert alig előtte pár héttel én magam gondoltam úgy, hogy na, azokat aztán mindenképpen sitty-sutty elolvasom. Idén, már fifikásabb voltam, már elsején elkezdtem csökkenteni és azt hiszem, hogy egészen… két… talán három könyvet el is olvastam a 24-ből.
 Az idei (2016-os) már sokkalta átgondoltabb lett, mint eddig bármikor. Külön gyűjtöttem a könyveket, amikkel nevezek. De nem nagy halomba, hogy frászt kapjak, amikor csak rá nézek, hanem leürítettem a könyvespolcon két polcot és oda került az A és az Alternatív listám. Mivel eldöntöttem, hogy jövőre a húzós rendszert alkalmazom (post-itekre írtam címeket ezek be az üvegbe, és innen húzok), nos körülbelül megvan, hogy a két üvegnek kellene kiürülnie, és akkor minden hátralékommal végeztem. Ebbe kerültek bele most a várólista csökkentős könyvek is, tehát minden adott, hogy sikerüljön. Hajrá nekem!!! J

A lista:

Amanda Palmer: A kérés művészete
Brandon Mull: A mesés menedék 90%
Diana Wynne Jones: A trónörökös 87%
Dragomán György: Máglya 89%
Farkas Lívia: Ennél zöldebb nem lesz! 90%
Ian McDonald: Síkvándor 83%
Isaac Marion: Eleven testek 85%
J. R. R. Tolkien: Befejezetlen regék Númenorról és Középföldéről 86%
J. R. R. Tolkien: Beowulf
J. R. R. Tolkien: Elveszett mesék könyve 87%
Kelley Armstrong – Melissa Marr: Loki farkasai 84%
Kleinheincz Csilla: Üveghegy

Mint látható, a legtöbbnek magas a százaléka, úgyhogy elméletileg királyság lesz, csupa jó könyv. A Tolkienekkel legalább a Tolkien éves tervemet is úgy ahogy teljesítem. És van benne minden, ifjúsági, szakirodalom, fantasy stb.


B lista

Linda Sue Park: Min mester inasa 85%
Lori Lansens: A lányok 74%
Malala Juszufzai – Christina Lamb: Én vagyok Malala 93%
Max Brooks: Zombi túlélő kézikönyv 76%
Michael J. Sullivan: Trónbitorlók 86%
Mineke Schipper: Kezdetben nem volt senki
On Sai: Calderon, avagy felségáruláshoz bricsesz dukál 96%
Philip Pullman: Északi fény 88%
Radnai Tamás: Megtalálni Japánt 82%
Richard Templar: Az élet 100 szabálya
Seung Sahn: A zen iránytűje 94%


Az alternatív lista már vegyesebb. De itt van egy csomó olyan könyv amit tényleg régóta el akarok olvasni, vagy mert kaptam, vagy mert folytatás, vagy mert szeretem az íróját. Úgyhogy reménykedem. 2016 egy remek év lesz. Sok jó olvasmánnyal együtt!


2015. december 24., csütörtök

2015. december 14., hétfő

Star Wars premier, ahogy a könyvtár készül rá

 Nem vagyok az a kimondottan nagy Star Wars rajongó, de elismerem, hogy az eredeti trilógia már kultusz film, és hogy azok akik szeretik joggal szeretik, mert Lucas letett valamit az asztalra. Az eredetieket amúgy még én is szerettem, aztán a Baljós árnyakkal vége is szakadt a rajongásomnak és a második, harmadik részt már nem voltam hajlandó megnézni az új szériából. Már csak azért is, mert úgyis tudjuk mi lesz a vége, akkor minek. No meg, az egyetlen jedi akit bírtam a Baljós árnyakban azt abban a részben likvidálták is -.-
 De nem tagadom, engem sem került el az új film premierjének szele. A molyon láttam a Kőbányai könyvtár karcát, hogy csináltak ilyen Star Warsos asztalkát, amivel kiemelték az állományukban lévő témához kapcsolódó könyveket. Nos, az ötlet tetszett, megbeszéltem a felettesemmel, hogy ez mekkora menőség, vegyük át az ötletet.
 Átvettük, és kicsit meg is reformáltuk. Csak három napig keresgéltem fekete anyagot, hogy legyen „galaxisunk“ mint háttér. Amúgy valaha volt nekem egy remek kis galaxisos leplem, de mint kiderült pár éve abból csináltunk sötétítő függönyt a tesómnak. Mindegy is, lett lepel. A fejemben teljesen jól összeállt mit szeretnék. Mint kiderült a fejemben lévő tök egyszerű dolgok megvalósítása már korántsem egyszerű, mármint annyira emennyire gondoltam.
 Az eredeti terv szerint ma csináltuk volna meg az asztalt, de szombaton, mivel ledolgozós volt, így plusz ember lettem, hát utcu neki. Anita (kolléganőm), volt az asszisztensem. Vele mentünk le a raktárba szedtük össze az összes felelhető, kicsit is SW-s cuccokat, majd a gyereket kiraboltuk, ebben @Sicc segített, aztán a felnőttből is összeszedtünk mindent,hogy ráhalmozzuk az asztalra. Szigorúan, miután a fekete lepel takarta a polcot, meg az asztalt. Az első amivel szembesültünk, hogy kicsi az asztal ahhoz, hogy mindent szétlehessen rajta teríteni (pedig olyan veszett sok SW könyvünk nincs, főleg, hogy előtte nap vittek el egy csomót). De, legalább egy helyen voltak már a dolgok. A filmek plakátjait már csütörtökön letöltöttem, most csak a világosítás, és nyomtatás volt hátra. Amit Anita tökéletesen teljesített is. Utána jött a „rakjuk fel a lepelre“ című mutatvány. Nos.... Nos az van, hogy nem tudom hány gombostűt vesztettünk a csatába, de legalább 10-et tuti. Felraktuk.... leesett. Felraktuk, ferde és leesett, felraktuk... és ennyire ferde nem lehet. Akkor segítség kérés a Julitól (szintén kolléganő), ő szakszerűen felrakta a lapokat, miután rávilágított, hogy talán addig le kéne venni és nem így függőbe megpróbálni. Valóban, jóval gyorsabb volt így! Aztán Anita csinált lézerkardokat, elkészült a Bemutató December 18-as papírunk is, és papír Yodák is készültek (erről mondjuk már nincs kép, majd holnap lövök párat). Nos, végülis szerintem szép lett. Ferde még mindig, de ez nem ront rajta. Elkészült a papír is, hogy nyugodtan kölcsönözhetik a könyveket, újságokat, mert hát azért vannak.

 Eseményes, kellemes szombat volt, elfáradtam, de szerintem remek dolog. És igen, várjuk a premiert. És az is igaz, hogy lespoilereztem Anitának véletlen a filmet a bemutatók alapján.... bocsikaaa :D






Dupla pengés menő lézerkard




Ez a pózolós képem :)


2015. december 9., szerda

Maros András: Kávéházi pillanatok

 Leszögezném, hogy én inkább teás vagyok, mint kávés. A tea valahogy jobban vonz, bár mostanában azt sem nagyon iszom (cukorral snassz, a mézre meg allergiás vagyok, jó mi?), naturan, meg még nem jöttem rá, meddig kéne áztatnom, vagy mennyit kéne innom belőle, hogy végre hozzászokjon az ízlelőbimbóm, hogy ez márpedig jó. A mézhez és az édeshez van szokva..... A lényeg, nem kávés vagyok, bár egy capuccino-t nem vetek meg. Csak egy normális kávétól körülbelül 2 napig nem alszok, olyan szinten nincs a szervezetem koffeinhez szokva.
 Mint teás, feltehetően nem érezhetem át a könyvben rejlő teljes színskálát, mert nem értek a kávéházakhoz, teaházban voltam már (többen is), kávéházban egyben sem. Ennek ellenére a könyvecskét olvasva arra jöttem rá, hogy hát feltehetően az író sem, nagyon jár kávéházba. Vagy ha igen, akkor többe, és a több kávéházból a legtöbb valójában étterem. Mert egy kávéház általában a kávét tekinti fő bevételi forrásnak és nem az ennivalót. A süti oké, mert kávé mellé finom, meg minden, de nehezen képzelek el, egy tényleg kávéházat mint bableveses.
 De oké, túlteszem magam azon, hogy ez egy étterem, nem kávéház. A történetek legtöbbje olyan semmilyen. Volt pár tényleg kacagtató, de a legtöbbre még azt is tudnám mondani, hogy vagy az élet sótlan, vagy az író fantáziája sekélyes. Feltehetően mindegyik. Ha nagy kávés lennék, nem feltétlen tetszene ez a könyv nekem. Tekintve kávéról, kávézással kapcsolatos történet körülbelül a kötet 10%-a, de lehet ezzel már sokat mondtam. A legtöbbnek nincs köze a kávéhoz, csak úgy ott van az étterembe (Kávéházba), és ott történik.

 A könyv ára: nevetséges! Nekem magyarázza már meg valaki, hogy mi kerül ebbe a kötetben 3.999 Forintba. Tudom, hogy el vannak szállva a könyvárak, és kell a bevétel, de a külcsínen kívül. Amit aláírok, hogy gyönyörű, az illusztrációk szépek, a betűtípus jó, a könyvet nagyon jó kézbe fogni, és az Atheneaum mostani borítóiból kiindulva, valami eszméletlen jó borító! Nos, tehát azon kívül, hogy kinézetre jól néz ki, és keménytáblás....nem ér ennyit. 160 oldal, körülbelül 70 oldalnyi szöveggel (van oldal amin egy mondat van). A belbecs... hagyjuk. Tehát a könyv ára elrettentő. Amúgy ha tippelnem kéne, hogy miért 4.000 forint, egy ilyen könyv akkor arra tippelek, hogy:

-Karácsony előtt, a drága könyvek kelendők. Ez szép is, kávés is jó lesz.
-A kávé szerelmesei úgy hiszik, ezt szeretni fogják. Lehet amúgy tényleg.
-Szép, megvesszük.

Belbecs:2/5
Külcsín: 5/5

„Egész nap a kis, kerek asztalnál ül, ihlet helyett azonban mindig mást kap“
(Idézet a fülszövegből)

Én megvártam volna, míg ihletet is kap. De tényleg, ez egy remek ötlet, mármint aminek eredetileg lett a könyv szánva. Csak nem sikerült túl jóra. Legalábbis engem nem fogott meg, lehetséges, hogy másokat megfog, és mások elismerik ezt a művészetet, de... én nem.

Fülszöveg:
Aki régóta jár kávéházba, a legtávolabbi asztaloknál folyó beszélgetéseket is meghallja, sőt azt is meglátja, amit nem is lát. Kifejlődött a kávéházi pillanatok iránti érzékenysége, érzi a történeteket, és ha ez a személy éppenséggel író (történetesen Maros András), fel (le) is jegyzi őket. Egész nap a kis, kerek asztalnál ül, ihlet helyett azonban mindig mást kap – egy beszélgetés foszlányát, a pincér és a vendég közt sorsdöntő ütközetet, egy első randevú ügyetlenkedéseit, egy utolsó szakítás fojtó csendjét, ravasz tekintetű üzletemberek vitáját, egykori osztálytársak gúnyolódásait, egy család újraegyesítésének reménytelen kísérletét, magányos vendégek sértődéseit. Ha az olvasó csak feleannyira szórakozik a történeteken, mint a szerző (miközben írta őket), már megérte ezt a könyvet kézbe venni.

Eredeti megjelenés éve: 2015
Kiadó: Athenaeum
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2015
Oldalszám: 160
Kötés: Keménytáblás
ISBN: 9789632935119
Illusztrálta: Helmut Kruse

2015. december 3., csütörtök

Elizabeth Chandler: Akit egy angyal megcsókolt (Angyali szerelem 1.)

Nem nagyon szoktam ilyeneket olvasni. Mármint ami ennyire tini és ennyire angyalos. De a Szilvinél jártam, és azt mondta jó, hát legyen elhoztam kölcsönbe. Fogalmam sincs mióta áll már nálam, mondván, hogy jó-jó majd elolvasom. Most éppen azt a módit követem, hogy van egy üvegem és benne az olvasásra váró (mondjuk, a szobában fellelhető) könyvek címeit kis post-itekre ráírva bele dobtam, és mindig kihúzom a következő olvasnivalót. Benne van a kölcsön, saját, könyvtári könyvek összessége is (magánnál csak a szobában lévők), így nem kell gondolkodnom, hogy mit olvassak, úgymond a sorsra bízom, hogy kiválassza, hogy mi a következő. Ezért is olvastam ezt a könyvet, ő volt az első húzásom!
 Nos, nem tudom amúgy mikor olvastam volna el. Szilvi ugyan meggyőzött, hogy jó sorozat, és nem is vastag, de a kölcsön könyvekkel is halogató típus vagyok, tehát itt van akkor nem sietek. De most sorra került.
 Mivel nem olvasok ilyesmit, így az újdonság varázsával hatott, hogyan lehet 2 oldalban elmesélni valamit, majd ezt a következő 170-en kifejteni. Kár, hogy igazándiból a 2 oldalban sem történt olyan sok dolog. Bízom abban, hogy majd a sorozat további köteteiben ennél több dolog történik, és remélem kicsit fejlődik az írónő, írói képessége!
 Nem nagy spoiler, hogy a főszereplő fiú meghal! Ez mondjuk úgy a második oldal közepén történt, úgyhogy tényleg nem számítom poénlelövésnek. A történet többi része, egy unalmas „mi történt eddig“ rész, ami borzalmas volt, talán mert mivel tudtam, hogy kinyírta a főszereplőt nem igen érdekelt, hogy mit csinált míg élt, hiszen feltételeztem a történet majd valamiről szólni fog és nem visszaemlékezgetésekkel telik. És valóban, miután a történet elért az ominozus első 2 oldalon történtekhez, azt szó szerint megismételte. Oké, tudom, hogy nem lehetett odaírni, hogy (ezt már olvastad), de ettől független azért nem volt akkora irodalmi érték, hogy ismételgetve el akarjam olvasni (és aztán a végén újra, mert annyira fontos momentum volt, hogy újból le kellett írni... oké. Kicsit máshogy). Az egész történet onnantól kezdte felkelteni az érdeklődésemet, hogy végre a hülye nevű Thristan (mindig vártam, hogy feltűnjön Izolda... csak a sablon kedvéért :D) meghalt! Mivel tudtam az elején, hogy megfog halni, vártam ezt a dolgot, mert kellőképpen elhiteti velem, hogy végre valami fog történni a szerelmes kerülgetésen kívül, és a jajdeszerelmesvagyoknyáladzáson túl. Thristan, egy balek, aki nem hisz az angyalokban, és angyal lesz.... ahol tovább nyáladzik. Viszont!!! A halott filmsztár csaj aranyos, egy tahó paraszt és beképzelt liba, de legalább ő egy karakter. Akiről nem tudtam meg sokat, de legalább volt kit utálnom, mármint indokkal.
 Tehát a vége jó, csak aztán jön a .... folytatjuk felírat... folytatom is majd, akkor ha kihúzom az üvegből a kövi részt. Mert annyira nem hosszú egyik kötet se, hogy ne lehessen elolvasni, és annyira nem is idegesítő. Csak szerintem kinőttem belőle :D

Belbecs: 2/5

Ella!!! Ella a macska nagy arc! A másik nagy arc egy angyal szobor, azt hiszem, ez úgy elmond mindent a könyvről XD

Külcsín: 4/5

Kevesebb pontot akartam adni erre, mert az, hogy egy rózsát raknak a borítóra, nem túl kreatív. Erre adtam volna 3 pontot. Csak aztán megnéztem az eredeti borítót, és ez felértékelte ezt a rózsát. De komolyan, gyönyörű rózsa!! Az eredeti borítóval nincs azaz isten, hogy elolvastam volna.
 Más: szerkesztve lehet, hogy van a könyv, de hogy elgépelésektől hemzseg, és borzalmas sokszor van benne ilyen hiba.... az zavaró.



Fülszöveg:

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Ivy nehéz időszakot él át: anyja újra férjhez megy, de a lány nem érzi magát otthon az új családban. Aztán megismeri Tristant, akiben megtalálni véli élete szerelmét. Mikor a fiú tragikus balesetben meghal, a lány elveszti hitét az angyalokban. Ez megnehezíti, hogy Tristan, aki a védőangyala lesz, felvegye vele a kapcsolatot. A lány nem érzi a jelenlétét, és a fiú minden próbálkozása, hogy érintkezésbe lépjen vele, balul sikerül, ami csak erősíti a lány elutasító ítéletét. Tristan egy mellészegődő, kissé bohókás angyal segítségével próbál rájönni, hogy milyen feladat vár rá új szerepében.

Eredeti megjelenés éve: 1995
Kiadó: Egmont-Hungary
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2011
Oldalszám: 178
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9789633430033
Fordította: Barta Tamás

2015. december 1., kedd

Michael A. Singer: Az elengedés szabadsága

 Nem is tudom, hogy minek hívjam ezt a könyvet. Sem azt, hogy mi is akar ő lenni. A könyvtár amúgy szépirodalomnak sorolta be, és igazándiból elmegy annak is, bár nem regény, nem novella, hanem... hát önéletrajz, rövid fejezetekre bontva? Nem feltétlen tudom tehát, hogy eredetileg mi akart lenni.
 Az író egy fura fazon. Kezdve ott, hogy egy hippi, a hippikkel nincs semmi bajom, igazándiból igen keveset tudok róluk, mert nem igazán érdekel a történelem azon korszaka ahol virágzott a dolog. Emellett egy nem lediplomázott jógával, meditálással élő ember. Vallásilag nem tartozik sehova sem, bár üzemeltet egy templomot (kicsit ellentétes a két dolog, de segáz). Nem tudnám amúgy azt sem megmondani, hogy szimpatikus-e nekem ő vagy sem. Elmeséli az életútját, hogy lett egy csóró hippiből milliárdos, hogy hurcolták meg, és hogy mennyi szép és jó dolog történt vele, és persze mennyi borzalmas dolog is.
 Én jobban szeretem azokat a könyveket, amik azt írják le, hogy az Én és a Gondolkodás fontos, hogy a mentalitás fontos, hogy az, hogy márpedig Nekem kell tennem a dolgokért. Azok amik a bevonzást hangoztatják, hogy márpedig a pozitív gondolatok pozitív dolgokat vonzzanak hozzánk, a negatívak negatívat. Ezeket szeretem, ezeket használom. És akkor itt van ez a könyv, amit fogalmam sincs miért választottam olvasásra (pedig én kértem, hogy vegye meg a könyvtár, rögtön ki is vettem, rögtön olvasni is kezdtem), hiszen teljesen mást mond, mást magyaráz, mást akarna tanítani.
  Ugyanis a könyv arról szól, az életrajzi dolgokon kívül, hogy hogyan volt képes az író elengedni az ént, és hagyni, hogy az élet csak úgy tegye a dolgát. Igazándiból nem azt mondja, hogy ne csinálj semmit, hanem azt, hogy ha szembe jön veled egy lehetőség, egy fura sugallat, akkor élj vele. Ezt be is mutatja a maga módján. Leegyszerűsítve, volt egyszer egy hippi, aki meditálni akart, vett egy telket, jött egy másik hippi az csak úgy épített oda egy kis kunyhót, mert miért is ne, aztán lassan építkezési vállalkozás lett a hippi munkája, a telke meg sokszorosára nőt, amit aztán egy akkor alapított templom nevére íratott, aztán ez a hippi találkozott a számítógéppel és beleszerelmesedett, és otthon elkezdett programokat írni, és ebből meggazdagodott. Azaz igazság, hogy a történet eddig tetszett is, csak aztán jött az „élet de gonosz, de én marhára elfogadom“ dolog, amikor perelik, ez a rész nekem már unalmas volt. Egyrészt, mert amit leírt nem tudom úgy elfogadni, ahogy leírta, másrészt meg unalmas volt... oldalakon keresztül ismételgette ugyanazt, az meg úgy nem túl izgalmas.

 Hogy összességében érdemes-e elolvasni a könyvet?

 Akiket a jóga, a meditálás, az elvonulás érdekel igen. Akik szeretnek sikersztorikat olvasni, hogy hogyan lesz a szegény legényből milliárdos, azoknak is. A modern spirituális világról keveset fognak benne találni az olvasók, mert úgy minden a 20-30 évvel ezelőtti viszonyokat meséli el.

 Hogy nekem érdemes volt-e elolvasnom?

 Szerintem igen. A végét leszámítva jó volt, még úgy is, hogy nem értek vele egyet. Látókör szélesítésre tökéletes. Még ha, néha nagyon át ment szerintem mesélésbe. Tehát én nem tudom 100%-ig elhinni minden mondatát és gondolatát...
 Amúgy a másik könyvére ennek ellenére, vagy éppen ezért még mindig kíváncsi vagyok. Meglátjuk az milyen lesz :)

Belbecs: 4/5

Külcsín: 4/5

Igazándiból semmi extra... olyan semmilyen. Szép meg jópofa a borító, de nem mondanám azt, hogy „megvenném mostazonnal“, ha ránézek.

Fülszöveg:

A felszabadított lélek című, sok millió példányban eladott világsiker szerzője egy napon úgy dönt, hogy kiköltözik egy hatszáz hektáros, floridai, erdős-mezős területre, átadja magát a virágzó spirituális közösségnek, és minden mást elenged.
De hogy jön mindehhez egy milliárdos profitot termelő részvénytársaság, a legismertebb amerikaiak egyikének, Oprah Winfrey-nek elragadtatása, egy újabb világsikerű könyv, és végül FBI-vizsgálat
Hogyan eredhet mindez egyetlen embertől, aki úgy döntött, hogy egyedül él az erdő közepén, elengedi magát, és magányos életet él?
Radikális döntést hozott olyan döntést, amely egyszerre juttatta a siker csúcsaira és a szakadék szélére.
Michael A. Singer, A felszabadított lélek szerzője mondja el rendkívüli történetét: Mi történt, amikor mély spirituális eszmélését követően úgy döntött, hogy lemond személyes céljairól, és egyszerűen hagyja, hogy az élet húzzon helyette lapokat. Miközben bemutatja ezt a nagyszerű kísérletet, és magával visz minket az élet tökéletességébe tett utazására, a kibontakozó események az életről alkotott legmélyebb meggyőződéseinket is megrengethetik.
Inspiráló, eredeti, letehetetlen Dean Radin, a The Conscious Universe (A tudatos univerzum) szerzője.
Michael Singer ebben a mesterművében pontosan és tisztán írja le, hogyan lehet összhangba hozni a mindennapi életet, az üzletet és a spirituális gyakorlatot úgy, hogy a tökéletességbe juthassunk Jack Canfield, A siker alapelvei: [hogyan jussunk el onnan, ahol tartunk oda, ahol tartani szeretnénk?] és az Erőleves a léleknek sorozat társszerzője.
Michael Singer megható könyvet írt arról, milyen csodálatos erő van abban, ha az ember megadja magát az életnek Judith Orloff MD, a The Ecstasy of Surrender című könyv szerzője.

Eredeti cím: The Surrender Experiment: My Journey into Life's Perfection
Eredeti megjelenés éve: 2015
Kiadó: XXI. Század
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2015
Oldalszám: 348
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9786155373756
Fordította: Bozai Ágota

2015. november 30., hétfő

Ez történt Novemberben

  A November mondhatni eseményekben gazdag volt. Voltak könyvtári események, beülős teázgatás (forrócsokizás), születésnapozás, vásárolgatás. Mondjuk úgy, hogy nem unatkoztam, és nem lepődtem meg, hogy november végére anyagilag nem állok olyan túlzottan jól. Bár nem mondom, hogy rosszul állok. Amit meg akartam venni (a könyvön kívül), az sikerült mindig. Tudtam gyümölcsöket venni, néha reggelit, néha ezt-azt. A karácsonyi ajándékok anyagi része is egy nagy hányadban készen van. Ettől persze decemberre csúszott a képeslap vásárlás, a postán feladása azon ajándékoknak, amik nem adhatóak át személyesen. És persze még x könyv vásárlása is december elejére csúszott át (főleg mert, minek vettem volna meg hamarabb :D)
 Nos tehát, ez történt Novemberben:


Olvasás terén:

 Rekord keveset olvastam. Amúgy többnek tűnt, de úgy látszik azok, még októberben voltak. Összesen 6 könyvet olvastam el, elejétől a végéig (lehet éjfélig befejezem a most olvasottat, akkor hét lesz). Ebből.... 4 mesekönyv. Igen-igen, azt hiszem nem vittem túlzásba a hónapot.


A Boldogság mint versenyelőnyről, még könyvtári ajánlót is írtam, amit itt olvashattok. Ha jellemeznem kellene novembert olvasás terén, azt mondanám, hogy ugyan keveset olvastam, de azok legalább nagyrészt jók voltak. A Tükörcicák és a Fásli Utcai Állatkórház volt csak gyengébb, mint vártam, de azokon is elszórakoztam.
 Olvasás terén, készítettem cetlis üveget, amiből majd mindig kihúzom a következő olvasmánynak valót. úgy döntöttem, hogy ezt jövőre is szeretném átvinni, mert jópofa dolog. mindig belekerülnek a könyvtári könyvek, kölcsön könyvek, elmaradások, vagy éppen magánkönyvtáram darabjai. Így néz ki:

 Ami az eseményeket tekinti, volt a könyvtárban több író-olvasó találkozó is, vagy éppen helyi érdekeltségű előadások. Ebből kettőre mentem el, november 12-én volt A mi szigetünk: Éberhardt Béla előadása ami nagyon érdekes volt, nekem tetszett, csak a kapkodás a végén nem, meg pár néző, akik nem tudják az illemet, és mászkálnak, lapozgatnak könyveket és zörögnek a cukrospapírral egész előadás alatt. Már majdnem felálltam, hogy szólok, hogy hagyja abba, vagy menjen ki. Komolyan, nagyon kiakasztó tud lenni, amikor annyival sem tisztelik meg az előadót, hogy csendben figyelnek. Pedig nagyon jól magyarázott, és érdekes volt amit mond.
 A másik előadás a gyerekkönyvtárban volt, ahol a Cimbora klub látta vendégül Adamik Zsoltot. Számomra az író végtelenül szimpatikus volt, kár, hogy igazándiból szóhoz nem jutott. A Cimbora klub égisze alatt lett megszervezve az egész író-olvasó találkozó, volt kérdezőnk is, csak a Nagy Cimbora Néni (nem tudom a nevét, és mivel irritált, nem is nézek utána :P), elküldte a kérdezőt ott, az emberek előtt, mert hát nem olvasta a könyvet akkor ne kérdezzen. Mint kiderült, a Néni sem olvasta a könyvet, és felolvasni is borzalmasan tud, és kissé el van tévedve. Én láttam már gyerekeknek szóló ilyen találkozókat, de azt hiszem ez volt a mélypont. Méééélypoooont. Mivel a normális kérdezőt kilőtte, ő nem tudott beszélni a könyvekről, így a nézők kérdezzenek, amik hát.... ismerjük be, gyerekek és persze, hogy érdekli őket, hogy honnan ered a porcica maffia, vagy a vérzsiráf név, hogy hogyan lett kitalálva, de nos egyre még lehet válaszolni, de mivel általában mindegyik ihletett dolog, így ugyanaz a válasz mindenre.... és persze a legrövidebb előadás is ez volt amin részt vettem (alig 30 perc). Komolyan sajnálom az írót! :D
 Eseménynek mondható, AniTiger betöltötte ismételten a 18-at, ezt persze meg kell ünnepelni. A Gurmandba mentünk, ami Szimirza állítása szerint flancos hely, szerinte meg nem, viszont jó a palacsintájuk és világosabb a hely, mint a másik vendéglátóhely a városban (tuti van több, de nem ismerem őket :D). Vettünk neki könyvet, nyakláncot, post-itet, körömlakkot, csokit, minden jót, természetesen mert megérdemli :3 itt is boldog 18-at :)))
 Volt a hónapban Moly születésnap is.... amire a változatosság kedvéért nem tudtam elmenni. Már évek óta vagy dolgozom, vagy családi hétvége van, ami miatt nem megyek fel. Tekintve hogy ha dolgozom nem mehetek, ha meg családi hétvége van adott, hogyha az országból egy helyre jövünk össze, én nem megyek egy másikra :D
 Felkerültek a Karácsonyi díszek! És átrendeztem a szobámat. Egyik praktikusság miatt, a másik meg, mert itt a karácsonyi hangulat, advent stb.
 Ebay: megérkezett a táskám! És elégedett vagyok vele, és szeretem is :3 Ideért majdnem minden amit rendeltem, egy post-itet várok még, de elhanyagolható, majd ideér valamikor.




 A hónapban is néztem filmeket, sorozatokat, animeket:

Sorozat:



Anime:

Love Stage!! (2014–2014) 1-10. rész + Ova

Claymore, felejtős, az első rész nem győzött meg arról, hogy ezt nekem végig kell néznem. A Death Parade viszont nagyon kellemes csalódás volt, végre egy kicsit más, mint a többi anime. A Love Stage, meg kedvezett a yaoi kedvelő énemnek. Kifejezetten kellemes kikapcsolódás volt.

Film:


 A kém felejtős, végig sem tudtam nézni. Az Idő fölött járó lány (ami amúgy anime, csak mivel film hosszúságú így került ide), nos a könyv után nem adott semmit sem, sőt kevésbé volt élvezhető. Feltehetően, ha előbb látom és utána olvasom, akkor pont fordított lenne a véleméynem. A Holnapolisz jó volt, jó ötletekkel, gagyi befejezéssel. A Minyonok meg.... nos már snittre is írtam, sajnos a Minyonok Gru nélkül már kevésbé szórakoztatóak. A Liza, a rókatündér.... hagyjuk. Értem, hogy művészfilm, de ettől még nem tetszett. Annak ellenére sem, hogy szeretem japánt. A zenéje amúgy jó volt!

Novemberi Új Lakók

Novemberi Új Lakók, avagy mik költöztek hozzám a hónapban. Nos, recenzió egyáltalán nem, egyelőre mondjuk az itt lévők ledolgozásával sem haladtam túl sokat, de nem is kérek. A kérés addig biztosan elmarad, míg nem dolgozom le azokat amik már eleve itt vannak nálam.... régóta.
 A hónapban zártam a rukkolás jelenlétemet is. Most, hogy annyira nagyon nem vonz, hogy saját példányom legyen egy könyvből, inkább csak zavaró volt a rukkola, mintsem segítség, vagy könyvbeszerzési hely. Úgyhogy a meglévő nagyjából 300 pontomat elszórtam. Ebből adódóan biztos voltak emberek akik nagyon örültek a magas pontszámos stoppoknak.
 Elkezdtem a karácsonyi készülődést, ajándék beszerzést. Idén a legtöbb könyv ajándékot sikerült csere által beszereznem. Ami egyrészt a pénztárcámnak is jó, másrészt, elkerültek tőlem könyvek amik nem kellenek, és sikerült beszereznem olyat, ami nekem, vagy szeretteimnek kedves lesz. Amúgy én támogatom a csere kereskedelmet, mert az egy jó dolog!
 Vásárlás. Nos a vásárlás vicces dolog. A fekete hétvégén akartam rendelni egy könyvet, de 36 filléren múlt, hogy nem tudtam megvenni. Bizony, bizony! 36 fillér. Online fizettem volna, és valami miatt fillérre végződő összegem volt, csak mint kiderült 36 fillérrel kevesebb, mint a könyv ára. Ugye milyen vicces? Mindegy, ma láttam, hogy a könyvtár megvette, bele is raktam gyorsan a nevemet, hogy majd én legyek az első olvasója. :3 viszont ma amikor a boltba mentem, szembe jött velem egy régóta olvasásra váró kötet, 500 ft, még így nagyon hóvégén is belefért, és legalább kiélhettem a vásárlási hóbortomat. No meg van nekem két unokahúgom, úgyhogy majd tova vándorol szerintem feléjük a könyv :)
 És akkor lássuk a medvét:

Rukkoláról:


Osho: megvagyok róla győződve, hogy én szeretem Osho-t, nem tudom persze biztosan, mert még „fiatal“ koromban olvastam tőle valamit, ami nem tetszett. Mindazonáltal ennek a kettőnek jó volt a fülszövege. A PLB érdekel, most úgyis rengeteg ilyen pozitív lelki cuccok vannak könyvtárból is nálam. A testbérlők második része, nos az első megvan már régóta.... gondoltam jó ha itt a folytatás, bár még az elsőt se olvastam :D
 És ezzel együtt ki is vonultam a rukkoláról. Lenulláztam a pontjaimat, és egyelőre nem lépek fel.

Csere:


Valami, valami, valami, valami, valami :D

A valamik karácsonyi ajándékok, értelemszerűen nem fogom ide írni micsodák, van ami már névnapi vagy születésnapi.... igen valakinél eléggé sokat sikerült cserélnem. A Ne érints, meg szintén várólistás volt. Gondoltam miért is ne, aztán majd meglátjuk, hogy tetszeni fog-e vagy sem. Ha nem akkor majd csinálok vele valamit.

Vásárlás:


499 Ft volt, ennyit biztosan ér, régóta el akartam olvasni, olvasás után meg majd gondja válik :)

Kaptam:


Csakúgy :)



2015. november 29., vasárnap

Mesekönyv dömping

Olvassunk mesekönyveket! Minden évben sorra kerülnek nálam a mesekönyvek is. Amolyan levezetők ők, két nehezebb könyv között, vagy éppen csak ilyesmikre van hangulatom. Változó, mindenesetre, már egy jó ideje minden évben olvasok mesekönyvet, nem is egyet.
 Mondanám, hogy írok mindről hosszan, de vannak olyan könyvek, amikről úgy érzem, hogy nem éri meg egymagában posztot írni. Nem azért mert rossz volt, hanem mert esetlegesen három mondatban bőven sokat mondok róla. Viszont így egybefűzve talán kap az olvasó róluk egy kis ízelítőt. Pláne karácsony előtt, amikor amúgy is minden könyvmoly anyuka azt lesi, hogy mit érdemes, mit nem érdemes megvenni a gyereknek.

 Olvastam egy Tükörcicákat, Szabó T. Annától. Bevallom ez volt az első könyvem tőle, ismeretlennek számít a neve számomra. Ugyan a macskák sem éppen a szerelmeim, de azért nem is utálom őket, így adott volt, hogy velem jönnek haza a gyermekkönyvtárból. Nem mondom, hogy megbántam, hogy elolvastam, és biztos vagyok benne, hogy azoknak akiknek szánták (kisgyerekek, lehetőleg ikrek, lehetőleg macskaszeretőek), azoknak nagyon fog tetszeni. A rajzokkal annyira nagyon nem vagyok kibékülve. Valahogy úgy érzem, hogy kissé, túl „művészien összecsapott“, ami persze szintén a célközönségnek tetszeni fog, nekem annyira nem. (Fene az ízlésemet, hogy Szegedi Katalin és Pásztohy Pankán csiszolódott :D)


A gyermekkönyvtár „kirablásakor“ velem jött Dániel András Szerintem mindenki legyen kufli! Című könyve. Nos, az van, hogy bár az illusztrátori ízlésem valóban a fenn említett két illusztrátoré, de Dániel András rajzai annyira... hmmm.... furák, hogy már jók. A történetek meg cukik. A kuflikat bírom, úgyhogy várható volt, hogy olvasni fogom. Az igazság az, hogy másfélszer olvastam a könyvet. Az első történetet (merthogy kettő is van a kötetben), már leltározás előtt olvastam, de nem volt időm, így molyon sem jelöltem, meg igazándiból végig sem tudtam olvasni, így most bepótoltam, de akkor már elkezdtem az elejétől. Még mindig imádom! Láttam Molyon, hogy most sooook Dániel András könyv fog megjelenni, úgyhogy nagy a boldogság. Örülnék, ha ellátogatna a könyvtárunkba, biztos sokan jönnének a programra :)


May Szilvia: A Fásli Utcai Állatkórház – Újabb esetei is velem jött haza. Bár erősen gondolkodtam rajta, hogy ne ott olvassam-e el, tekintve, hogy bár nem vastag, de nem éppen táska kompatibilis, még az én táskámban is elgondolkodtató volt, hogy biztosan akarom-e, beletuszkolni vagy sem. Nos, magáról a könyvről. Voltak benne vicces dolgok, de a történetek semmilyenek. Az illusztráció visz mindent, de az sem volt olyan huuudeee kiemelkedő. Bár azért a Tükörcicákénál jobb! Sokkalta jobb történetekre vártam, és feltehetően ezért nem lett annyira nagy durranás. (igen tudom, ezek a számítások, hogy jó lesz...)

Jeffrey Brown: Darth Vader és barátai, Sajnos nem a gyermekkönyvtárból került hozzám. Átmenetileg van csak itt, míg nem adom fel a vevőnek (tesóm eladta, én meg postázok :D). Azt kell, hogy mondjam, hogy a nagy Star Wars rajongóknak nem biztos, hogy tetszik. Mármint azoknak akik fanatikusan hiszik, hogy nem lehet viccet csinálni a filmekből. Szerintem roppant aranyos, de én mondjuk nem igazán vagyok SW fan. Most is erősen gondolkodom, hogy akarom-e majd a moziba megnézni az új részt, vagy sem. Tekintve, hogy nézés ügyileg le vagyok maradva. Láttam az eredeti trilógiát, meg az újból az elsőt és ennyi, ingerem sem nagyon van, hogy bepótoljam az elmaradást. Viszont ez a kis könyvecske szerintem cuki, aki ismeri az eredeti trilógiát az biztos jót mulat rajta. Aki nem, az meg nem feltétlen fogja érteni, ki kicsoda a rajzokon :D

2015. november 23., hétfő

Daniel Goleman: A jóság hatalma (A Dalai Láma látomása az emberiségről)


Én végtelenül nagyra tartom a Dalai Lámát. Mondhatnám azt, hogy azért mert buddhista vagyok, és hát ő is az, akkor tisztelet jár neki, de nem. Vallásilag én elég bonyolult ember vagyok. Nem tartom magamat reformátusnak, bár annak lettem megkeresztelve. Nem követek semmilyen vallást, legalábbis nagyon mély tudatossággal nem. De vannak vallások amikből kiválasztok dolgokat, és azokban hiszek, azokat követem, vagy beleépítem az életemben. Még középiskolás voltam, amikor a Boldogság művészetét olvastam. Ami akkor, ott sorsfordító volt. Már ha hinnék a sorsszerűségben.

  A Dalai Láma már akkor is sok olyan dolgot írt le, ami nekem tetszett, amivel azonosulni tudtam, amit fontosnak tartottam, hogy mások is ismerjenek. Hogy kövessék, vallástól, nemtől, nemzetiségtől függetlenül. Az együttérzés az egyik ilyen dolog, a másik a cselekvés.
 Az emberek ugyanis két dolgot szoktak általában elfelejteni. Az egyik, hogy az akit esetlegesen gyűlölnek, szintén ember, ugyanolyan mint ő maga, csak esetlegesen máshogy néz ki, esetlegesen nem Istenhez imádkozik, hanem meditál, vagy más istenségek előtt rója le tiszteletét. A Dalai Láma nem győzi ismételgetni, hogy ne azt nézd, hogy miben különbözöl tőle, hanem azt, miben hasonlítotok. Az emberek nagy része ugyanis (kivételek vannak), arra törekednek, hogy boldogok legyenek. Megteremtsék maguk számára, és családjuk számára azt az életet, amiben érdemes élni, aminek minden napján amikor felkelsz, örömmel nézel a nap elé, és minden este amikor lefekszel elégedett vagy, hogy mindent megtettél amit megtehettél, hogy minden rendben. Oké, talán ez egy kicsit utópisztikus, de szerintem minden ember boldogságra, egészségre, szeretetre vágyik. Azok is, akik nem mutatják ki, hogy ez volna számukra a fontos.
 A másik amit a Dalai Láma előszeretettel hangoztat, és amivel én is egyet tudok érteni, azaz, hogy cselekedni kell. Mert, szép álmodozni, hogy megváltozik a világ, de ha nem teszel érte, akkor miért is várod el, hogy a világ megváltozzon? Minden egy emberrel kezdődik. Mindent valakinek el kell kezdenie és nem csak várni, hogy majd más felemeli a hangját, majd más ötletel, majd más kiáll értem. Nem, értem magamnak kell kiállni. Nem agresszívan, nem háborúval, hanem békés tettekkel. És igen, tudom, 2015-öt írunk, és elég feszült a helyzet, és rengeteg dolog múlik majd azon, hogy a Nagyok mit döntenek, de kicsiben is dönteni kell.
 Bevallom, hogy a politika, mint olyan engem tökéletesen hidegen hagy, híradót is talán havonta kétszer ha nézek. Ugyanis nem vagyok kíváncsi arra, hogy ki kit ölt meg, ki kit robbantott fel, ki kit bombáz, és így tovább. Nem vagyok hajlandó magamat mérgezni ezzel a szeméttel.
 A Dalai Láma is kifejtette, hogy nem az a baj, hogy éppenséggel hírül adják ezeket, hanem azt, hogy töményen csak ezt. Egy híradó, tömény 30-60 perc gyilkosság, baleset, halál, halál, halál. Azt mutatja be, mi rossz a világban. És ez rossz. Ugyanis elhiteti az emberekkel hogy a világ borzalmas ahol élsz, hogy borzalmas minden körülötted, semmi sem jó, csak halál és nyomorúság van, csak gonosz és korrupt emberek, csak háború és éhínség. És ez ferdíti a valóságot. Ugyanis a Föld teli van jó emberekkel, igazságos politikusokkal, tudósokkal akik a jót és a fejlődést tűzték ki maguk elé, gyógyulásokkal, segítőkész összefogásokkal. És sorolhatnánk, csak hát ezek nem igazán hír értékűek elméletileg. Pedig kicsit helyrerakná az ember lelkét, ha a baleset és halál után, helyett, között ott lenne az is, hogy vannak még emberséges emberek. Komolyan gondolkozzunk csak el, ha a híradót vennénk alapul, hogy a világ leképzése kicsiben... nos azt hiszem, hamar keresnék új bolygót ahol lakhatom, mert aszerint minden borzalmas. Nagy a média hatalma, nem mindegy mire használja....
 A könyv rengeteg témát tárgyal még, és azaz igazság, azért ilyen sokára írtam meg a posztot, mert még mindig gondolkodom egy csomó mindenen. Mit kellene máshogy csinálni. Hogy vajon valóban sokat jelent-e az, ha Én mint egyén, egyedül csinálok valamit, hogy majd tényleg követik-e a pozitív példát esetlegesen, vagy teljesen felesleges nekiállnom. Igen, tudom mit mondott, hogy egy ember elkezdi, idővel majd csatlakoznak, és hát... senki nem mondta, hogy olyan marha egyszerű elkezdeni bármit is. Pedig ez visz előre mindenkit. Kicsi lépések...
 Nekem a Dalai Láma mindig is a példaképem volt, és ez a mai napig sem változott. 

Belbecs: 5/5
Külcsín: 5/5

Valójában a külcsínnél inkább a formai dolgokat emelném ki. Nagyon jól megoldott a jegyzet a hátulján, nagyon részletes! Tetszett, hogy a könyvek amiket említenek a könyvben kiadóstul, adatokkal együtt szerepeltek. Tetszett az egész kidolgozása! A borító meg eredeti, csak a színeken változtattunk, ami szerintem kifejezetten jót tett neki.

Fülszöveg:
XIV. Dalai Láma több mint ötven éve segíti az emberiséget tanításaival. Régi barátja, a pszichológus és újságíró Daniel Goleman kérdéseire válaszolva most feltárja, hogyan gondolkodik a jövőnkről és a jelenkor legégetőbb kérdéseiről: a gazdasági helyzetről, a háborúkról, a fenyegető ökológiai katasztrófákról, a társadalmi egyenlőtlenségekről.
A jóság hatalma nem csupán a tibeti buddhizmus legmagasabb rangú spirituális tanítójának példa értékű életútját beszéli el, de a legfontosabb gondolatait is közvetíti, amelyeket igaz történetekkel támaszt alá olyan emberekről, akik a láma elképzeléseit, tanításait a gyakorlatban is megvalósították.
A történelem menete, a jövőnk a 80. születésnapját a könyv megjelenésével ünneplő Dalai Láma szerint még megváltoztatható. A kulcs: az emberi tudat átalakítása, a romboló érzelmek száműzése, az együttérzés, az egyetemes erkölcs és a felelősségvállalás megerősítése. A jóság olyan hatalom vallja a láma , amely boldogabbá teszi az életünket, és célt is ad neki. Ha a jövőben egy békésebb és harmonikusabb világban szeretnénk élni, meg kell, hogy szívleljük ezt a tanítást.


Eredeti cím: A Force for Good
Eredeti megjelenés éve: 2015
Kiadó: Libri
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2015
Oldalszám: 334
Kötés: Keménytáblás
ISBN: 9789633105047
Fordította: Tóth Zsuzsanna







Tartalomjegyzék:
A Dalai Láma előszava
I. rész – A világpolgár
  Alakítsuk át a jövőt
II. rész – Tekintsünk önmagunkba
  Érzelmi higiénia
  A kedvesség forradalma
  A tudomány mint szövetséges
III. rész – Tekintsünk a külvilágra
  Az erőteljes együttérzés
  Emberközpontú közgazdaságtan
  Gondoskodás a rászorulókról
  Gyógyítsuk meg a Földet!
  A párbeszéd évszázada
  Érzelmi nevelés
IV. rész – Hátratekintés és előretekintés
  Perspektíva
  Cselekedj most
Köszönetnyilvánítás
Jegyzetek
A szerzőről