Köszönet a könyvért a Libri kiadónak! Ennek a posztnak, ha ötször nem álltam neki, akkor egyszer sem. És most, hogy hatodszorra kezdem el írni, jövök rá, hogy a könyv egyik fő üzenete az volt, hogy úgy ahogy vagyunk tökéletlenül úgy vagyunk tökéletesek. Tehát nem kéne rágörcsölnöm arra, hogy vajon mindent leírtam amit akartam, és mindent úgy írtam-e le, ahogy azt át akarom adni az embereknek. Úgyhogy bocs mindenkitől, ha nem tökéletes, de én így fogadom el a dolgokat! Először is, sokszor mondtam már ismerőseimnek, barátaimnak, hogy nehéz olyan könyvet olvasni, ami egy szeretett kultúráról íródott, de nem olyan írta, aki abba a kultúrába született bele. Félek mindig a japán életről, filozófiáról olvasni úgy, hogy tudom, hogy az író angol vagy német. Mert úgy érzem, hogy ahhoz, hogy teljesen átérezhessük, megélhessük és leírhassuk a dolgokat, eleve ebben kell felnőnünk. Itt is volt egy ilyen félszem, amit akkor engedtem el, amikor az írónő történeteket mesélt arról, hogy mennyit él
Könyvekről, filmekről, az életről