2015. augusztus 30., vasárnap

Könyvkihívás 2015

A Nagy könyves kihívás 50 szempont alapján olvassunk könyveket. Szeretem ezt a kihívást annak ellenére is, hogy valójában már hónapok óta nem olvasok a listáról. Ma jutottam el odáig, hogy elővegyem szépen a listát kipipáljam azt, amit elolvastam (2-vel voltam elmaradva), és csináljak egy listát, hogy mit is kéne nekem még elolvasnom idén. Aztán ezeket bemásoltam a random.org listacsinálós alkalmazásába, hogy kapjak egy teljesen random olvasási sorrendet. Igen, elképzelésem szerint ez majd segít, hogy ezzel a kihívással is haladjak majd. Tehát ők várnak még idén rám várhatóan ebben a sorrendben :

Mi lesz velem nélküled?
Régimódi történet
A kis lord
Kacagtató Sztálin-városi anekdóták
Horrorstör - A rémület bútoráruháza
1984
Harminc nap a nép szolgálatában
Sherlock Holmes lehetetlen kalandjai
A fekete kaszás
Hol lehet Noel?
Vágy és vezeklés
Az útvesztő
Sugar Queen – Édes élet
Az ember, akit Ovénak hívnak
Csontváros
Dorian Gray képmása
Vörös lázadás
Pacsirta
Virágot Algernonnak
Érintés
Az ellopott élet
Ragnarök
Egy tiszta nő
Boldogságterv
A barackfa titka
Hideglelés
Battle Royale
Egyszer volt, hol nem volt – Ébredés
Sötét árnyak ereszkednek

2015. augusztus 29., szombat

Szögjal Rinpocse: Pillanatról pillanatra

 Szeretem az ilyen könyveket, amik elgondolkodtatnak, és teli vannak okos dolgokkal. Azokat a könyveket is szeretem, amik minden napra mondanak egy okosságot, így igazándiból, elég volna egy oldalt elolvasni egy nap, nem többet. Sokszor elgondolkodtam már azon, hogy valóban jobb lenne az ilyen könyveket így olvasni, és nem úgy, hogy leül az ember, és elejétől a végéig halad gyors tempóban és nem 1 oldal/ nap sebességgel. Lehet sokkal többet mondana és adna úgy a könyv mint így. Ennek ellenére, sajna elég türelmetlen típus vagyok, és még olvasási válságban sem túlzottan tudok ekkora tempóval haladni. Mert vagy nem olvasok egy oldalt sem, vagy sokkalta többet. Így nálam az ilyen könyvek is gyorsan kivégződnek.
 Mindig is érdekeltek a buddhista szemléletek, mindig is érdekelt a karma, az újjászületés és minden, a mai világban már oly ismert fogalom. De vajon tényleg ismerik az emberek, vagy csak puffogtatják ezeket a szavakat? Én nem szívesen használok olyan szavat, amit nem igazán értek. A karma persze olyasmi amiről sokat olvastam, de kevés beszélgetés van ahol kiejteném a számon, hogy jó vagy rossz a karmám, egyrészt mert fogalmam sincs milyen, másrészt próbálok úgy cselekedni, hogy lehetőleg a mérleg a jó irányba billenjen majd, ha eljön az ideje.
 Ez a könyv az életről, és a halálról elmélkedik, sajnos eléggé kiragadott idézetekkel. A dalok, vagy történetek még teljesen rendben voltak, ezek vagy rövidek voltak, mint egy dal, semmi kommentárral, vagy kicsit hosszabbak, mint történet, semmi kommentárral. Ezek tetszettek, mert szeretem magam levonni a következtetést, legyen az helyes, vagy helytelen, de az enyém. A többi részlet, számomra csak ritkán volt elgondolkodtató. Vagy túlmagyarázta, vagy nem magyarázta, és nem is illet sem az előtte, sem az utána lévőkhöz, az ilyenekkel viszont még én sem tudok mit kezdeni. És tudom, hogy nehéz 365 olyan szöveget összeválogatni, hogy az ember :

-Ne keveredjen bele
-Ne ismételjék egymást a történetek
-Ne legyen szájbarágós
-Ne legyen érthetetlen

 Feltehetően egy gyakorló buddhistának a könyv.... unalmas. A felét élvezni fogja, és remekül el lehet meditálni mindenen (szó szerint mindenen), de neki nem mond semmi újat. A nem gyakorló buddhistáknak, mint mondjuk én, akik csak érdeklődnek a vallás iránt, de nem igazán a vallás részébe akarnak belemenni, nekünk nos félig meddig érthető, félig meddig érthetetlen. Ha ez lett volna az első könyvem a Halál és Élet buddhista felfogásában... akkor soha többet nem olvasnék sem a témában, sem a buddhizmusról úgy amblock. Első könyvnek borzalmas, sokadiknak elmegy. Azoknak, akik Teljesen kivülállnak a keleti kultúrák és életfelfogás köréből... ők ne nagyon olvassák. Előtanulmány nélkül nem érthető. Persze el lehet merengeni rajta így is, de van egy olyan érzésem, hogy igenis jelen esetben kell, hogy olvasson az ember a témában, hogy értse ezt az egészet. És igen, rengeteg jobb válogatás van a témában! Úgyhogy nem kell feltétlen ezt.

Belbecs: 3/5

Külcsín: 4/5

 Igazándiból, ha eltekintek attól, hogy olyan jellegtelen az egész borító és belső szerkezete a könyvnek, akkor akár jó is lehet. Plusz pont, hogy kemény táblás. És ezzel igazándiból a plusz pontjai el is fogytak. Jellegtelen, és olyan semmilyen. Nem tudom, ha maga a téma nem érdekelt volna, vajon a kezembe veszem-e. Sejtésem szerint nem igazán. Tudom, hogy mértékletesség, és hogy a külső mit sem számít.... de a 21. században sajnos a külső rengeteget számít. És persze tudom, hogy ezt a könyvet csak azok olvassák akiket érdekel a téma nekik meg mindegy a kinézet... de azért lehetett volna kicsit szebb. Bár az eredeti borítója még ennél is jellegtelenebb.



Fülszöveg:
A Tibeti könyv életről és halálról című, a maga műfajában immár klasszikusnak számító könyve után a szerző a tibeti tanító meditációról szóló művét tartja kezében az olvasó. Új kötete a tibeti hagyományból meríti bölcs gondolatait és tanulságos történeteit. Ezeknek a buddhista tanra épülő példáknak a gyűjteménye az együttérzés forrása lehet, s életünk napjait örömmel, derűvel, és bölcsességgel töltheti meg.
A kötet, amelyet a szerző finom kalligráfiái illusztrálnak, megértő szeretetre nevelve, bölcsességgel mutatja be a szellemi út megpróbáltatásait és jutalmát, a halál elfogadását, a cselekvésben megnyilvánuló könyörületességet, a meditáció és a karma lényegét.
Szögjal rinpocse sokat utazik szerte a világban, nyilvános meditációs gyakorlatokat vezet, amelyekkel igazi segítséget nyújt a rászorulóknak. Tanításait könnyedség és világos megfogalmazás jellemzi, ez avatta korunkban a tibeti buddhizmus egyik legnépszerűbb értelmezőjévé, jövőjének meghatározó személyiségévé Kelet és Nyugat határán.

Eredeti cím: Glimpse after glimpse
Eredeti megjelenés éve1995
Kiadó: Officina Nova
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 1997
Oldalszám: 414
Kötés: Keménytáblás
ISBN: 963548514X
Fordította: Sárközi Alice
Illusztrálta: Szögyal Rinpocse

2015. augusztus 28., péntek

Könyves elhatározások

 Vannak nekem mindenféle elhatározásaim. Ide csak a könyveseket írom, hogy legyen nyoma mindenképpen. Sokszor, sokmindent megfogadtam, de most jóval több a tettvágy bennem, mint általában szokott, ezért is szeretem írásban megfogalmazni, ahol vissza tudom keresni a dolgokat. Rájöttem, hogy nem szabad olyan elhatározásokat hozni amik lehetetlenek. Tehát olyasmi, hogy idén nem veszek könyvet meg sem fordul a fejembe, bár tényleg nem akarok, de azt azért nem fogadom meg. Amiket viszont elhatároztam:


-Egyszerre csak egy könyvet olvasok: mindennek ugyanis megvan a maga rendszere, rendje. Az, ha párhuzamosan olvasok könyveket az bezavarhat. Ez igazándiból kitartás kérdése. Rendszerint imádok halmozni könyveket az olvasmánylistámban is, pedig nem egészséges. Ugyanis eltereli a figyelmem az éppen aktuálisról. Jobb, ha addig nem olvasok újat, míg a megkezdettet el nem olvasom, vagy végleg fel nem adom (ha rossz, nem kell erőltetni).
-Elsőbbséget élvez a magánkönyvtár: Rájöttem, így pár év alatt, hogy eléggé fel vannak halmozva a könyveim. Persze ott van Izolda kihívása is, de jelenlegi elhatározásom inkább kihívásmentességből jött. Rengeteg könyvem van, és egy csomónál azt sem tudom miért. Ebből adódóan jelenleg elsőbbséget élveznek a saját könyvek olvasása.

-Amíg nem szolgáltatom vissza a kölcsön könyveket, nem kérek újat kölcsön: általában amúgy a kölcsön könyv is olyan nálam, mint a saját. Itt van és ráér. Pedig tudom,hogy feltehetően a tulaja is olvasná, de valahogy ráérnek. Mindig van valami másik amit úgy olvasnék. Most úgy körülbelül 16 kölcsön könyv van nálam. Jó lenne ezekkel is haladni.
-Ami nem kedvenc, eladom, elcserélem, elajándékozom: bár sokakkal ellentétben nem a helyhiány miatt. Szimplán feleslegesnek érzem azt, hogy olyan könyveket tároljak itthon, amiket olvastam, de nem olyanok hogy „biztosan újra olvasni fogom“. Ebből adódóan elég sok könyv olvasás után feltehetően új gazdát keres. Reményeim szerint talál is.

-Azok a bizonyos könyvvásárlási szokások: venni amúgy ritkán veszek. Tényleg ritkán, általában ajándékba vagy hasonló. Ezen nem is akarok változtatni. Inkább olyasmi a terv, hogy ha valamit beszerzek. Legyen ez csere, rukkolázás, vásárlás egyaránt, azokat el is olvasom, akkor ott. Tehát, most mondjuk happoltam három könyvet, ezeket fogom következőnek elkezdeni, hiszen azért happoltam őket, mert akartam őket. Ha a polcra rakom a könyveket onnantól elvesztik máris a varázsukat. Bekerülnek a másik ~1000 könyv közé, amik magánkönyvtár és ezért hanyagolt szekció.

Augusztus 28

 Úgy gondolom, hogy egy könyv teljes kivesézése, pl. Naponta idézni belőle, ha napról-napra egy-egy szöveg van benne, az etikátlan, meg feltehetően szerzői jogokat is sértene. Viszont reményeim szerint az, ha csak néha ragadok ki egy napra jellemző dolgot, vagy idézek egy-egy szabályt a könyv által említettekből az nem sért semmit sem. Én egy aranyos polgár vagyok, és nem akarok kötekedést senkivel sem, és ellopni meg kimásolni sem életének műveit, de úgy hiszem (most olvasott könyv alapján), hogy igenis jó lenne ilyesmit indítani a blogon. És rengeteg önsegítő és felosztott könyvem van, úgyhogy úgy hiszem alapanyag is lesz.
 Gondolkodtam azon, hogy ezen a blogomon tegyem-e, vagy a másikon, nos ez változó lesz. Részben persze könyves az elképzelés, de mégsem könyvkritika, csak egy idézet, és a gondolataim róla, vagy egy elmélet és a gondolataim róla. Úgyhogy feltehetően majd a két blog között ugrálok vele. Attól függően, hova is érzem tökéletesnek.
 Igen, a tegnapi nappal elindult a 2. blogom, ami inkább könyveken kívül minden egyébnek fenntartott, ebből adódóan próbálok itt könyves maradni teljesen. (hisz nem lenne akkor értelme a másiknak :P)
 Akit érdekel, az a másik blogomat megtalálja: ITT

És akkor ha már így beharangoztam, mit szeretnék kezdjünk is neki. Jelenleg Szögjal Rinpocse: Pillanatról-pillanatra című könyvét olvasom, úgy igazándiból már hetek óta. És nem azért mert unalmas, hanem, mert amúgy sem olvasok most valami miatt túl gyorsan és túl sokat, de ezt amúgy sem lehet annyira gyorsan végigvenni, mert gondolkodni kell és érdemes rajta. Naponként van leírva egy-egy érdekes, kiragadott szöveg az életről és a halálról. Némelyiket nem értem, de a legtöbb elgondolkodtat. És igen, onnantól, hogy random kiemelt már a szerkesztő is valamiből egy részletet, vannak napok ahova olyan van írva, amit nem is lehet érteni, mert hiányzik a szövegkörnyezet és ebből adódóan zagyva (vagy csak nekem nem megy).



Augusztus 28.

Ha a tudat elefántját minden oldalról megkötjük
A figyelmesség kötelékével,
Minden félelem eltűnik , és a tökéletes boldogság jön el.
Minden ellenség: „vágyaink“ minden tigrise,
Oroszlánja, elefántja, medvéje, kígyója,
A pokol helytartói, a borzalom démonai,
Mindezeket megköti tudatod hatalma,
S a tudat megszelíditésével mindet legyőzöd,
Mivel a tudatból fakad minden félelem és mérhetetlen
Szomorúság.
(Sántidéva)



 Szeretem az ilyesmiket olvasni, még úgy is, hogy nem mondhatom azt, hogy maximálisan értem mit akar. Ha nagyon le akarom egyszerűsíteni a szöveget, akkor minden vágyunkat a figyelmességgel legyőzhetjük. Megszelídítjük a tudatunkat, úgymond betörjük azt, és innentől felszabadulunk, mert a tudat, és az ő vágyainak (sok állatos hasonlata) okozza a gondot, a félelmet,a szomorúságot. Tehát, ha odafigyelsz a mindennapokban, ha tudatosan éled azt, jóval kevesebb szomorúság ér. Igazándiból, ez egy saját értelmezése, biztosan vannak vallásbölcsészek akik ezt jóval összetettebben tudnák elemezni. Én szimplán rá akarok mutatni arra, hogy vannak szövegek, amiket akkor is érdemes olvasni, ha csak egy kis részét érti meg az ember. Mert elgondolkodik rajta, mert járnak az agytekervényei. Ha rossz következtetésre jut is, már többet tett, mintha nem is gondolkodott volna el az egészen.

2015. augusztus 17., hétfő

Olvasásról, színezésről...sorozatokról és erről a melegről

 A nyáron többen is megleptek színezni valóval, ki papírra nyomtatott képekkel, ki a Japán minták című könyvvel. Célszerszámot is sikerült beszerezném, még a szabadság előtt. Ahhoz, hogy mobillá tegyem a színezést, persze kell majd egy tolltartó vagy valami hasonló is, bár azt hiszem, a színezés itthoni relaxálós dolog lesz. Tehát amikor ráérek, vagy meg akarok nyugodni, vagy már eleve hulla nyugodt vagyok akkor szépen fogom a színezőt, vagy a lapok egyikét, és a 36 színű ceruzakészletem és színezek.
 Első tapasztalatom az, hogy az emberek, köztük én is, elszokott attól, hogy használja a kezét. Mármint persze használom akkor is amikor gépelek, de jóval kevesebb izommunka van benne, mint amikor kézzel ír az ember levelet, vagy jegyzetet, vagy éppenséggel színez. A 21. században még mindig írok kézzel levelet, igaz csak egy emberrel levelezek ilyen módon, de akkor is. És mindig rá kell jönnöm, hogy egy négy oldalas levél kézzel való megírása bizony izomlázzal jár. Hozzá kell tenni, hogy borzalmasan kis betűkkel írok, és nem igazán tudom tartani az egyenes sort, és szerintem a vesszők sem ott vannak ahol kellene. Azért remélem olvashatóan írok, eddig még úgy tűnik igen.
 A színezéssel ugyanez volt. Egyrészt rá kellett jönnöm, hogy nem igazán vagyok hozzászokva, hogy használjam a kezemet, aztán ahhoz sem, hogy döntsek, hogy kreatív legyek és merjek elrugaszkodni a valóságtól. Elvégre a színező lényege az, hogy színezzen az ember és kikapcsoljon és nem az, hogy rá stresszeljen arra, hogy vajon jó színnel színezett-e vagy sem. Nincsenek jó és rossz színek, a színező az enyém, így én döntök arról, hogy a 36 lehetséges színemből melyiket akarom éppen használni. Bárki, bármit mond igenis kell idő, míg az ember elengedi magát, és hagyja, hogy a belső sugallat megmondja milyen legyen. Minden esetre szeretem a színezőt annak ellenére, hogy még igen kevésszer sikerült leülnöm és találnom egy nyugodt fél- egy órát arra, hogy kicsit belemerüljek a színezgetésbe. Pedig jó móka.

 A meleg miatt nem csak a színezés áll, hanem az olvasás is. Szeretek olvasni, és ellazít az olvasás, sőt a legjobb hobbi amit találhat az ember magának, főleg könyvtárosként, amikor még igazán költenie sem kellene a könyvekre. Itt vagyok, hétfő óta szabadságon és most, talán pénteken fogtam először a kezembe könyvet, és olvastam. Lehet stressz (magánjellegű problémák), amik most kezdtek oldódni, én erre fogom az olvasási válságomat. Lehet a meleg is, bár ezt egy 23-24 fokos légkondis szobában szerintem senki nem hiszi el nekem (pedig attól még hatott a meleg rám, mert amikor kimentem kiszívta az erőm). Úgyhogy az olvasást kicsit háttérbe került, pedig amúgy imádom, reményeim szerint lassan visszaáll minden a maga kerékvágásába. Addig meg sorozatokat nézek. A Grimmel kezdtem, majd a Shield ügynökeivel folytattam, most már a Z, mint zombi és a Merlin kalandjai is betársult, hangulatfüggő, hogy éppen melyik sorozatot nézem. De be van tárazva a Hősök, a Hegylakó, a Született boszorkányok úgyhogy szerintem év végéig kitart az egész adag, szép lassan talán ezekkel is haladok. A Grimm amúgy tetszik, meg kellett szoknom a dolgokat, a fura dolgokat benne, de a Dúvad csávó mindent visz. Igen... sajnálom, nem Grimm a kedvencem :P A Shield ügynökei viszont részben csalódás, jóval többet vártam tőle, feltehetően mert Marvel és mert a Bosszúállókat bírtam, de ez olyan... langyos sorozat. A Merlinből eddig egy részt láttam, ígéretesnek tűnik, bár szerintem majom pofája van Merlinnek és Arthúrnak is... bocsiii. A Z, mint zombi, hát... szeretem a zombikat, de egyelőre nem tudom hova tenni. Két rész után egyelőre katyvasznak tűnik, néha erőltetett humorral. Még nem jöttem rá, hogy ezt komolyan is gondolják vagy valami paródia akar lenni :D Minden esetre meglátjuk, eddig nem túl hosszú sorozat.
 Az anime nézéssel leálltam egy kicsit, viszont tervek vannak. DN Angelt folytatni, a Hikaru No Go végéig eljutni Fullmetal Alchemist elkezdeni és be is fejezni (igen, tisztában vagyok vele, hogy hány részes) , Junjou Romantica újranézése és az új 3. évaddal való folytatása. Gondoltam rá, hogy csak a harmadikat kezdem nézni, de azaz igazság, hogy totálisan homályos mi volt eddig. Persze a párokat tudom, de.... de vannak kérdőjelek, így inkább újranézem az egészet, úgy is imádtam annak idején.

 Tehát, ha nem olvasok, nem színezek, akkor még mindig butíthatom az agyamat holmi sorozatokkal és animékkel. Emellett ott a szerepjáték, amikor nem reagot írok akkor van, hogy visszaolvasok régi játékokat, amik néha nagyon jól jönnek, és néha vicces, hogy mennyire nem jegyeztem meg, hogy bizonyos karakter bátyja vagy öccse-e a másiknak...

 Most meg megyek szépen és molyon kitörlöm az éppen aktuális olvasmányokat, és csak az lesz benn amit éppen ténylegesen is olvasok. Frusztrál, hogy ennyi ott van, és tényleg nem olvasom őket. Oh is igen, kaptam egy csomó könyvet kölcsön (Vámpírnalók, valami angyalossorozat, Tampa, Eleanor és Park stb.), amikkel szintén haladnom kell jeee!! :D

2015. augusztus 16., vasárnap

Bärbel Mohr: Rendeld meg az Univerzumtól!

 Szeretem az ilyen bevonzom a jót, ha jóra gondolok témában íródó könyveket. Mert fontosnak tartom, hogy az emberek kellő képpen tendáljanak a pozitív gondolkodás felé. Én sem vagyok tökéletes, én is gondolkodok negatívan, de a sok ilyesféle könyvnek hála azért vannak pozitív sikerélményeim is. Rengeteget segít, hogyha az ember képes a jó dolgokra gondolni, és a jót bevonzani, a rosszra nem energiát fektetni. A Titok és a Varázslat jóval jobb szövegezésű könyv, sokkalta érthetőbben van megfogalmazva mint ez.
 A könyv végén írja is, hogy valójában ez ilyen kinyomtatott papírokon, vagy emailben terjedt az írónő baráti körében, aztán úgy döntöttek, hogy kiadják. Amúgy nincs ezzel baj, csak azt felejtik el ilyenkor az emberek, hogy ami egy baráti társaságban pozitív hatást kelt, az nem feltétlen érdemes arra, hogy kiadásra kerüljön, és nem feltétlen kellene erőltetni.
 Ez a könyv szedett-vedett és még annak sem teljesen jó. Rengeteg gondolatot akar átadni, de annyira lazán, hogy már sajnos nem vehető komolyan. Nem ír semmi újat (nem tudom, előbb volt-e ez mint a Titok vagy utána, de a lényegen nem igazán változtat). A kötet végén szereplő idézetgyűjteménnyel voltak a legnagyobb gondjaim. Ha az ember idéz valakitől, legalább azt tegye meg, hogy oda írja kitől. Szép dolog világigazságokat puffogtatni és sulykolni a dolgokat, de ha nem te találtad ki, akkor legalább írd már oda, hogy kicsoda. A három :) <--- fej ugyanis nem tekinthető minden esetben elégnek az író kilétéről.
 A könyv eleje még ígéretes volt, még bíztam abban, hogy lehet ez jó, molyos értékelések ellenére is (79%-on áll), de tényleg egy sablonos és sekélyes.
 Emlékszem, hogy valamikor 5-10 éve a Venyimi könyvtárból vettem ki az első ilyen témában íródott könyvet. Akkor még elég pesszimistán álltam hozzá a témához, még annyira nagyon olvasni sem szerettem, de azért elolvastam. Bolondnak tartottam az írókat, azért a menthetetlen optimizmus miatt, amivel rendelkeznek. Talán irigyeltem őket? Ma már nem találom, hogy melyik volt az a könyv, de tudom, hogy annak ellenére, hogy akkor inkább negatív kisugárzást váltott ki belőlem, megalapozta az önsegítő könyvek olvasását nálam. Aztán jött a Titok és társai. Amik már jóval összeszedettebbek, mint az első amit olvastam. Persze futottam bele utána is olyanba, mint ez a könyv is, hogy le akarja írni azt amit sokan leírtak, de nem tud igazán fogalmazni, ebből adódóan eltűnik az értelem, a lényeg. A tudást akarja átadni, amit elméletileg mindenki tud, de nem képes közérthetően megfogalmazni. Ebben a kötetben az is zavart, hogy tegeződni akart velem. Értem, laza és jópofa.... én meg humortalan.
 Értékelem, azt ami akarna lenni, de mint a témába vágó könyv én nem ezt ajánlanám senkinek sem. Azt sem értettem, hogy abba a röpke ~120 oldalba, hogy kerültünk a barátot kívánok magamtól, a halál utáni élményekig, és addig, hogy a vakok a halál után látnak. Összecsapott, átgondolatlan és többet akarna elmondani, mint amire képes.

Belbecs: 2/5


Külcsín: 3/5

Belül egész türhető. Kivülről, ha eltekintek a szerintem őrülten giccses borítótól, akkor még akár szép is lehet. A könyv mérete viszont tetszik, olyan kis zsebbe való cucc. Ha kevés helyed van, de valamit olvasni akarsz, akkor ez a méret tökéletes. Jó, hogy keménytáblás, ez tetszett benne. A felbontás borzalmas belülről, néha hirtelen ugrik fejezetet, majd részt, és az idézetes részeknél, nos az a mélypont. Sem az idézet eredeti szerzője nincs ott, sem semmi, csak három mosolygós fej ami elválassza ezeket egymástól. Borzalmas.
 Viszont, most, hogy megnéztem az eredeti borítót, nos így nem rovom fel a kiadónak, ezt a borzalmat, mert csak az eredetit vették át. Ettől még giccses :D

Fülszöveg:

„Évek óta tanítom a Silva-féle agykontrollt, melynek üzenete számomra a következő: Vállalj felelősséget az életed alakulásáért, légy etikus, s elméd erejével – a világmindeség néhány alaptörvényét megismerve – teremts magadnak olyan életet, amilyet szeretnél!” Barbel Mohr ehhez a teremtéshez ad praktikus tanácsokat.
Dr. Domján László

Gyakran magunk sem hisszük igazán, hogy vágyaink valóra válhatnak. Talán sosem fogalmaztuk meg pontosan, mi az, ami boldoggá tenne minket. Itt a lehetőség, hogy mostantól mindez másképp legyen! Az Olvasó a kívánságok telejesülésének kézikönyvét tartja kezében. Barbel Mohr megtanít arra, hogyan „rendeljük meg” magunknak álmaink társát, munkahelyét vagy lakását, és mindent, amit csak akarunk. Rávezeti az Olvasót, hogyan hallgasson belső hangjára, hogyan váljék elkötelezettebbé saját magával szemben, és hogyan alakítsa saját életét.



Kiadó: Bioenergetic
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2004
Oldalszám: 124
Kötés: Keménytáblás
ISBN: 9639569267

Fordította: Makra Júlia

2015. augusztus 15., szombat

Az év második fele sem lesz unalmas...

Nos akkor egy pár hamarosan (idén még), megjelenő könyvről, amik biztosan a polcomra, vagy a könyvtár polcára fog kerülni. Avagy, mit néztem ki magamnak.
 Szeretem a Molyt, roppant jó oldal, és a kiadók lassan de biztosan rájönnek, hogy márpedig illik oda regisztrálni, és igenis az ott egy remek reklám felület. Egy csomó könyvről kapunk így hírmorzsákat, és lehet vitatkozni alatta éppen eleget, hogy miért ennyibe kerül, vagy miért ronda a borítója. Általában megfogadja a kiadó a felvetéseket.... van hogy nem. (most nem az árra gondolok, azok adottak, inkább a ronda borítóra :D)

 Nos ezeket várom én ;) A szöveget a kiadók Molyos karcaiból másoltam, mert igazándiból ők eléggé jól összefoglalják amit kell:


Fumax:

Íme a Fumax thriller sorozat következő kötete:
Dan Wells: Az ördög egyetlen barátja (The devil's only friend)
műfaj: thriller, horror
várható megjelenés: szeptember
Folytatódik a Nem vagyok sorozatgyilkos trilógiában megismert ifjú szociopata John Cleaver története. Dan Wells ezzel a kötettel egy új trilógiát kezdett, méghozzá elég jó eredménnyel, mivel a Goodreads-en jelenleg 4.2-es átlagon áll a kötet. A Nem vagyok sorozatgyilkos trilógia egyértelműen young adult volt, ez az új könyv azért már valamivel idősebb korosztályt céloz.
A fordító ezúttal A marsival és a Madarak a dobozbannal elhíresült Rusznyák Csaba.


Brian McClellan: Karmazsin hadjárat (Crimson Campaign)
Lőpormágus-trilógia II.
műfaj: fantasy
várható megjelenés: október
Eredetileg szeptemberre terveztük a Karmazsin hadjáratot, de hiába vártunk a felmentő seregre, ezért úgy néz ki, csak októberben tudunk kijönni vele. A hazai olvasók körében is nagy tetszést aratott a Vérrel írt ígéretek, nagy várakozás előzi meg a folytatást, ami még az első kötetnél is jobbnak és pörgősebbnek ígérkezik a Goodreadses értékelések alapján.


A Fumax Irodalom sorozat következő kötete van soron a bejelentések között.
Ryan Gattis: All Involved (magyar címén még törjük a fejünket)
műfaj: thriller, szépirodalom
tervezett megjelenés: október/november
Ez a regény idén tavasszal jelent meg angolul, de mi már tavaly ősszel felfigyeltünk rá, mert már akkor több mint tíz országban el voltak adva rá a kiadási jogok. És múlt héten kaptuk a nagy hírt, hogy az HBO megvette a jogokat, hogy tévésorozatot készítsenek belőle!
A kötet, amit A Dróthoz és a Breaking Badhez szoktak hasonlítani, 1992-ben játszódik Los Angelesben a zavargások hat napja alatt, és elsősorban a mexikói bandák világát mutatja be, méghozzá olyan hitelesen, hogy a szerzőt egy volt bandatag vezette be ennek a közegnek a titkaiba, de erről majd még részletesebben mesélünk nektek.
Maga a regény egy irodalmi bravúr is, ugyanis több mint húsz nézőpont karakter szemén követhetjük az eseményeket, akik mindegyikének jól megkülönböztethető egyedi hangja van.
Ismét sikerült egy neves műfordítót megnyernünk a feladatra, Varró Attila dolgozik a szövegen, aki pl. a Harcosok klubját ültette magyar nyelvre.


Agave Könyvek kiadó

Itt vannak újrakiadások is, én pártolom, mert szerettem azt, amit kiadnak, immár szabvány méretben :D

A Ready Player One sokunk kedvence az irodában, ezért nagyon megörültünk, amikor bejelentették, hogy Steven Spielberg filmet forgat belőle. Egyébként is érett már a kötet újbóli kiadása, de a hír miatt felgyorsítottuk a munkálatokat – annyira, hogy a regény augusztus 27-én már meg is jelenik új borítóval, hagyományos méretben. Előrendelhető 35% kedvezménnyel: http://www.agavekonyvek.hu/agave/science-fiction/ready-player-one.html

Ernest Cline új regénye, az Armada pedig valamikor október-november magasságában várható :)



Javában dúl a trójai háború a Marson, az Olympus hegy lábánál. A csúcsról Zeusz és halhatatlan családja figyeli és alakítja az eseményeket. Thomas Hockenberry, a 21. századi professzor, előbb krónikásként, majd egy fontos küldetés végrehajtójaként bosszúszomjas istenek és istennők ármányos magánháborújában találja magát.

A Földön az utolsó túlélő emberek kis csoportja az elveszett múlt és egy pusztító igazság után kutat, míg négy érző robotszerű lény elhagyja a Jupiter vidékét, hogy megtalálja és felszámolja egy katasztrofális sugárzás forrását valahol egy hegy csúcsán, kilométerekkel a terraformált vörös bolygó felszíne felett.

Hat évvel a Hyperion Cantos lezárása után Dan Simmons visszatért a sci-fihez, és az Ílion-duológiával ismét bemutatta, hogy képzelete és stílusa felülmúlhatatlan. Az Ílionban minden megtalálható, ami a Hyperion-sorozatban, sőt még annál is több. A regényt 2003-as megjelenése után Locus-díjjal tüntették ki.



Nagy örömmel mutatjuk meg Manda Scott szeptember 1-én megjelenő könyvének, a Tisztítótűznek a borítóját. Minden krimi rajongónak előszeretettel ajánljuk: a két idősíkon játszódó történet (napjaink Orléans-jában és 1429-ben, a százéves háború fordulópontjánál) egyszerre teszi mozgalmassá és rejtélyessé a cselekményt. Izgalmas nyomozás a modern világban és háborús jelenetek a 15. században – Manda Scott talán élete legjobb regényét írta meg. Valószínűleg a jövő héten már előrendelhető lesz.



Atheneaum:

Claire North : Harry August csodálatos élete

Harry August a halálos ágyán fekszik. Már megint.
Bármit tesz, bárhogy dönt, ha eljön a halál, Harry mindig visszatér oda, ahonnan elindult: újra gyerek lesz, de olyan gyerek, akinek birtokában van az immár jó néhányszor leélt életére vonatkozó összes tudás. E téren soha nem változik semmi.
Egészen mostanáig. Ugyanis a tizenegyedik élete végéhez közeledő Harry ágya mellett fölbukkan egy kislány: „Kis híján lekéstem magát, dr. August” – mondja. „Küldenem kell egy üzenetet.”

A könyv annak történetét meséli el, hogy mit tesz Harry ez után, mit tett előtte, és hogyan próbálja megmenteni a múltat, amelyen nem változtathat, illetve a jövőt, amelyet nem hagyhat bekövetkezni.


Főnix könyvműhely:

Ősszel érkezik Lana Krumwiede Pszi Krónikák trilógiájának első része, A KITASZÍTOTT.
Ahol Taemon él, mindenki rendelkezik a pszi nevű különleges adottsággal – elméjük erejével mozgatják és manipulálják a tárgyakat. Taemon egy baleset során elveszíti a pszi-képességét, és ezt a titkot mindenáron meg kell őriznie. Egy sportversenyen azonban lelepleződik, és a fiút száműzik az erő nélküliek kolóniájába, ami egyáltalán nem olyan, mint amire számított: az emberek kedvesek, nyitottak, örömüket lelik abban, hogy elméjük helyett a kezüket fogják munkára. Taemon gyorsan alkalmazkodik az új élet szokatlan körülményeihez, miközben barátokra is szert tesz. Ám fokozatosan azt is felfedezi, hogy minden nyitottsága ellenére, a kolóniának is megvannak a rejtélyei. Olyan veszélyes titkok, amelyek ha kitudódnának, azzal a pszi használók korlátlan hatalomhoz jutnának. Amikor Taemon véletlenül kiszivárogtat egy ilyen titkot, vajon lesz-e bátorsága hozzá, hogy helyrehozza az okozott kárt? Vissza kell térnie a városba, és szembe kell szállnia azokkal az emberekkel, akik száműzték őt.
„Emlékezetes karakterek, gördülékeny, feszültségekkel teli történetszövés, és egy lenyűgöző alaphelyzet – mindezek a young adult műfaj méltó új tagjává teszik ezt a remekbe szabott debütáló regényt. Érdemes a kezébe adni azoknak a srácoknak, akik még túl fiatalok Suzanne Collins Az éhezők viadala trilógiájához.” (School Library Journal)


  
Becky Dwyer három évvel ezelőtt hozott egy rossz döntést, és most eljött az idő, hogy megfizesse az árát.

Egy olyan világban, ahol az elektromosság csak háromezer méteres magasság felett elérhető, a légjárók biztosítják a kereskedelem áramlását.
Becky egész életét nagybátyja, Duke Barton hajóján töltötte, és soha nem is tervezte, hogy ezen változtatni fog. Három évvel ezelőtt azonban üzletet kötött a kétes hírnevű Nick Mattockkal, aki most behajtja a lányon a tartozását.
A műszerészlány hirtelen sokkal távolabb kerül az otthontól, mint azt valaha képzelte volna. Eddigi kényelmes világa darabokra hullik. Helyt kell állnia egy olyan legénység tagjaként, melynek legalább a fele hajdani kalózokból áll, miközben megpróbál megtenni mindent, hogy visszajuthasson a nagybátyjához.
Azonban kénytelen ráébredni, hogy ez koránt sem lesz olyan egyszerű, és nem csak azért, mert Nick minden lépését szemmel tartja. Hamarosan nem csak az ő, de Duke élete is veszélybe kerül, és megoldást kell találnia, ha nem akarja elveszíteni azokat, akiket szeret.

„- Nick! – kiáltottam, de a hangom elnyomta a lézerpisztolyok, és az elvétett lövedékek becsapódásának hangja. Mielőtt még átgondolhattam volna, megemeltem Jun fegyverét, és lőttem. A férfi felkiáltott és megtántorodott, kezéből kiesett a puska, hátán, a lapockája alatt égett szélű lyuk, melyből vékony erecskében szivárgott a vér. A lézernyaláb már nem volt elég forró – állapítottam meg döbbenten, ahogy a rács ettől a második lövéstől kizuhant, és hangosan csattant a földön.”

A Winie Langton történetek, a Morrighan sorozat, és a Pokoli szolgálat szerzőjének új regénye!

2015. augusztus 14., péntek

Mészöly Ágnes: Hanga és a lényegrablók (Hanga és Várkony 1.)


 Már egy ideje elolvastam a könyvet, csak a meleg miatt valahogy nem jutottam el odáig, hogy klaviatúra elé üljek és írjak róla. Tény, hogy most vagyok szabadságon és most lehetne rengeteget olvasni, írni és hasonlók, én meg mit csinálok? Nos a nap nagy részében üldögélek, sorozatokat nézek (Grimm, Shield ügynökei, Merlin kalandjai stb.), és nem csinálok semmi hasznosat. Persze a virágokat locsolom, fel is mosok és persze főzök... na jó nem főzök, úgy teszek, mintha főznék, de nem sikerült túl jól. Ezért a vendégeskedő molytársnőimnek hála volt csak ebéd, meg lett kivasalva ez-az.
 De ma már úgy döntöttem, hogy márpedig írni fogok a könyvről, mert lehet azért nem olvasok, mert félek, hogy felülírja az elmémben az új könyv ezt, és akkor már nem tudom leírni, hogy mi tetszett benne, és mi nem. Pedig nem ártana, ha tiszta fejjel kezdenék neki egy új könyvnek (annak ellenére, hogy végtére csak kb 5 függő olvasásom van).

 Akkor lássuk a medvét, a könyv pozitív és negatív oldalai:

 Ami most nagyon jól jött, hogy rövid volt, szép nagy betűkkel és illusztrációi miatt még az is szellősnek mondható. Bárki, bármit mond, van amikor kellenek az ilyen rövid történetek. Szerettem olvasni a könyvet, mert Hanga és Várkony is kifejezetten szimpatikus karakter, annak ellenére, hogy Várkonyt néha megkérdőjeleztem, hogy miért van egyáltalán ott. Hanga viszi az egész történetet a vállán, feltehetően ezért is szerepel az ő neve a címben. Kifejezetten okos kislány, és eszméletlen beszólásai voltak. Nem idézek ki egyet sem, mert Molyon például fenn van pár, és én meg már visszavittem a könyvet a könyvtárba.
 Pozitív, hogy végre magyar a történet, magyar nevekkel, Magyarországon játszódva. Annak is egy eldugott kis szegletében. Tetszett, hogy egy kis hazai történetet olvashatok és nem amerikaizálódva el. Persze voltak benne termékmegjelenítések, mint a Vedrás tornazsák, meg ilyen-olyan műszaki ketyere, de ezek jelen esetben nem voltak túl zavaróak. Bár a műszaki dolgoknál bármit írhatott volna az írónő, mert azokhoz kellően nem értek, hogy tudjam, hogy miért is jó egy kislánynak, hogy olyan telefonja van... ezt valahogy sose tudtam átélni túlzottan. Feltehetően mert bármi ami elemmel és egyébbel működik, nálam gyorsan tönkrement :D
 Tetszett a történet maga, az ahogyan energiát szereznek, és ahogy a gyerekek felfedik az egészet. Az viszont szerintem nem életszerű, hogy nem szólnak a szüleiknek. Azért Várkony tesói már nagyobbak voltak, lehetett volna annyi eszük, hogyha valami iskola szintű disznóság van akkor talán a szüleiknek is szólnak. De sem ők, sem Hanga nem vont bele felnőttet, sem a Felnőtt „nem vagyok gonosz csak belekeveredtem“ személy sem! Tehát nem tudom elképzelni, hogy ennyire nem bíznak a szüleikbe. Vagy talán ennyire bíztak abba, hogy ők mint négy gyerek, majd pisztolyos, sötét ruhás alakokat lefognak győzni? Nem tudom ez sántítós volt.
 A könyvben leírt negyven fokot ami a termekben uralkodott teljesen át tudtam érezni, tekintve, hogy a buszon ülve, körülbelül ugyanannyit éreztem, és én is be voltam zárva. Csak nekik legalább ha kimentek hideg volt.
 A lényegrablós dolog is tetszett, igazándiból azt nem értettem csak, hogy miért két akkora pancserre bízta a „főnök“, az egészet, akik még csak nem is értenek hozzá. Amúgy az, hogy ki a főnök, még engem is becsapott én is arra gondoltam, akire először gondolt Hanga és Várkony is. Vicces volt az igazgató, hogy mennyire.... buta és mennyire nem ért semmit. Nekem ne mondja senki, hogy amikor mindenhol roppant meleg van, akkor az addig teljesen jó ablakokat bezárják teljesen, és ki se lehet nyitni és erre az igazgató nem mond semmit sem, annyira nem érdekli, viszont elüldögél kisgatyában az igazgatóiban....

Összességében tetszett, több pozitívuma volt mint negatívuma. Voltak gyenge pontjai, de ezeket a legtöbb ifjúsági regényben fel lehet fedezni, és sajnos ezek nem igen változnak. Tény, hogy felnőtt bevonással gyorsabban vége lett volna, és kevésbé izgultunk volna értük.... de na.

Belbecs: 4/5

 Hallottam, már olyanról akinek nem tetszettek az illusztrációk. Nem tudom, nekem valahogy bejöttek. Furák voltak, de igazándiból a történethez illettek és általában nálam az a szempont, hogy a könyvhöz illő legyen, no meg azért tetsszen nekem is. Elgépelés és hasonlót nem találtam. A borító ötletes, nem tudom mennyire lesz tartós ez a kivágott körös megoldás, de ha óvatosan olvassák az emberek akkor feltehetően nem szakad-tépődik annyira.

Külcsín: 5/5

Fülszöveg:

A HANGA ÉS VÁRKONY regényekben a klasszikus ifjúsági kalandregények és a krimi legjobb, legnemesebb hagyományai elevenednek meg, olyan remek ötvözetben, ahogy azt például Erick Kästner Emil-könyveiben már megtanulhattuk.

A kiskamasz főhősök, Hanga és Várkony alakja köré szerveződő történetekben kitalált, mégis nagyon ismerős, könnyen (meg)szerethető hazai helyszíneken játszódnak az események.
A két főhősnek dupla rejtélyt kell megfejteni: mi okozza az iskolában levő természetellenes nagy hőséget és a gyerekek kedvenc tárgyainak elértéktelenedését. A történet soha nem lesz túlzottan ijesztő, és bár mindvégig izgalmas, alapvetően derűs hangvételű marad.
Különlegessé teszi a szövegeket a szerző remek humora, mely a korosztály tökéletes ismeretéről árulkodik.

Kiadó: Cerkabella
Kiadás helye: Szentendre
Kiadás éve: 2015
Oldalszám: 144
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9789639820623
Illusztrálta: Jósa Tamás

2015. augusztus 1., szombat

Júliusi minden egyéb

Július, minden egyéb, ami nem beszerzéssel kapcsolatos.
 Kezdődik az allergia szezon. Amúgy imádom a nyarat, ha nincs kánikula, kánikulában annyira már nem vicces a dolog, bár nekem relatíve egyszerű, mert a szobámban stagnáló 24 fok van, hála légkondinak, odalenn meg sikerült beszereznünk egy medencét. Ami nagyobb mint egy pancsoló, tehát hárman kényelmesen elférünk benne, és lehet lazulni. A kutya hála az égnek be van tojva a medencétől így körülbelül 5-10 méteres köröket tesz körülötte, nehogy véletlen rácsöppenjen egy csepp víz is. Tehát elméletileg nem kellett volna, hogy zavarjon a kánikula. Ennek ellenére, alig olvastam. Most végignézve az olvasmánylistámat, elszörnyedve látom, hogy a Csintalan isteneken kívül, körülbelül semmit sem olvastam...jó a meditálósat, de az 100 oldal körül volt, és csomó képpel.

Így állnak az olvasmányaim Júliustól - Augusztus elsejéig bezárólag:

Thich Nhat Hanh: Csöndsarok 2015. július 6., 12:53 →2015. július 8., 06:21
Marie Phillips: Csintalan istenek 2015. július 16., 12:50 →2015. július 29., 14:38
Ruth Ozeki: Az idő partjain 2015. július 7., 10:58 →
Takami Kósun: Battle Royale 2015. július 20., 17:20 →
Maurice Druon: Zeusz emlékiratai 2015. június 30., 08:40 →
Ferber Katalin: A másság szigetein 2015. július 11., 14:51 →

Várólista Augusztusra:

A terv, hogy befejezzem, legalább az utolsó 4-et. Emellett még a terveim szerint:





Eleanor és Park igazándiból Júliusra volt...csak nem jutottam el odáig.

Úgy tűnik a meleg megviselt. Tény, hogy múlthéten munkában például semmit sem olvastam. És nem azért, mert nem lett volna időm, hanem mert körülbelül a fejemből kinézésen kívül semmi sem ment. A melegtől fáradt voltam, bár aludni tudtam hála a jó égnek, de koncentrálni nem. Így itthon is inkább animeket néztem, azt viszont rengeteget. Filmek, animek amiket Júliusban néztem:

Brothers Conflict (12 rész)
Gakuen Heaven (13 rész)
Marginal Prince (13 rész)
Hikaru No Go ( 35. résznél tartok)
Hangya (2015) (ezt a moziban néztem)

Azzal, hogy a Snitt létrejött, generált nekem egy csomó filmes várólistát. Csak hát a filmekkel is úgy vagyok, mint a könyvekkel, hogy amikor egyedül vagyok nem nézek ijesztőset, kicsit se lehet parás, mert képes vagyok akkor hajnalig fenn maradni, és mindent milliószor ellenőrizni, hogy bezártam-e :D Ezért áll, amúgy olvasásilag a Battle Royale is és igen ezért nézek vicces filmeket és/vagy meséket. Meg mert szeretem őket :D


 No igen, és itt az allergia szezon is, ami a kereszt allergiának hála nálam olyan remek, hogy lassan nem ehetek semmit sem, ami a parlagfűvel keresztbe-kasúl allergiás, ugyanis kiütközik a kezemen, lábamon, és mondhatni, hogy nem kellemes. És persze a most érő gyümölcsök, zöldségek 99%-a kereszt allergiás a parlagfűvel. Hüpp, úgy ennék dinnyét, de azért a kezemért kár lenne :(

Júliusi Új lakók


Ha Július akkor születésnap. Mindenféle születésnap méghozzá! Betöltöttem a 29. életévelemet, ebből adódóan jövőre már 3X-es leszek, egyelőre nem érzem, hogy ettől félnem kéne, vagy vénlánnyá minősülnék, de minden esetre a harminc az majd egy szép kerek szám lesz. A molyon betöltöttem a 6. molyos évemet! És a blog is ünnepelte a 4. születésnapját. Úgyhogy teli voltam ünnepekkel valóssal és virtuálissal!
 A blog születésnapjára nyereményjátékkal kedveskedtem, aminél bebizonyosodott, hogy sajnos a meleg és a kapkodás miatt kicsit szétszortak az emberek, ebből adódóan kevés volt a helyes megfejtő. És a nyertesek közül sem jelentkezett mindenki, és akik jelentkeztek és adtak címet, sem mindegyikük jelezte, hogy odaért a feladott csomag... hát én remélem, hogy igen, mivel nem írnak, így nem tudom, hogy bemenjek-e a postára megkérdezni, hogy elveszett, vagy mizu, úgyhogy ha nem ért oda, akkor sajnos így jártak. Én ajánlva feladtam, de két hét múlva az ajánlott szelvényeket ki fogom dobni, tehát utána már utána se tudok kérdezni...
 Ha születésnap akkor ünneplés. Volt két egész tortám (egy túrós meg egy zacher [így írják??]), volt ünneplés is 16-tól 27-ig bezárólag. Elő születésnapoztam Szimirzával és AniTigerrel, ami nagyon jó volt, sokkal többet kellene beülnünk! Születésnapoztam itthon is, egy hetes elcsúszással, de igazándiból mindegy mikor, csak együtt legyen a család :)
 Kaptam könyveket és vettem is könyveket, egy kis statisztika akkor Júliusról:

Összesen 16 könyv került a birtokomba, ennek eloszlása:

Csere: 2


Gabye vitte-hozta nekem a csere könyveimet Bp-re, itt is köszönet neki. Kaptam a könyvek mellé kínai teákat is, amiket még nem ittam meg, mert előbb utána akarok olvasni a Teás könyvben, hogy mit írnak róla, viszont hermetikusan lezártam őket, hogy ne veszítsék el a zamatukat. Illatra finomak. Ezen kívül nem volt cserém, mostanában nem nagyon cserélek. Azaz igazság, hogy a kívánság listám is 5 elemből áll csupán, annyira úgy vagyok vele, hogy rengeteg könyvem van, és azokkal kellene haladni.


Happolás: 3


Túl sok pontot nem adok egy könyvért, ez az elvem. Annak ellenére, hogy van vagy 400 pontom, ami csak úgy álldogál a rukkolán. Itt is ugyanaz a „baj“, mint a csere és vásárlás terén, hogy igazándiból rengeteg könyvem van, így felesleges még beszerezni. Ennek ellenére, lusta vagyok végignézni a rukkolás kívánságlistámat, és törölni a dolgokat. A csintalan istenekért amúgy tényleg sok pontot adtam volna, de azt meg senki nem akarta rukkolni. Végül persze az Alexandrában megvettem, de mindegy is. Ezek a könyvek régóta fenn voltak a rukkolás listámon és nem licitált senki rájuk, vagy a rukkoló nem volt elszállva és hajlandó volt 5-10 pontért is rukkolni. Amúgy azt vettem észre, hogy 5 és 10 pontért általában az új regisztráltak raknak fel csak könyvet, akár nagyon jó könyvet is. A régi motorosok úgy vannak vele, hogy 10-15 pont alatt nem adnak semmit, holott elméletben azért nem ez lenne a lényeg...
 Azt is eldöntöttem, hogy mindenkinek postai címet adok meg, és nem ugráltatom a testvéreimet. Ugyanis én is postázok mindenkinek, így azt hiszem, ennyit elvárhatok a rukkolás társaimtól, hogy ők is postázzanak....


Ajándék: 5


Nos igen, születésnapom volt. A Hobbit művészetével régóta szemeztem. Azaz igazság, hogy gondoltam, hogy megveszem, de az Alexandra akcióban még mindig drágállottam (2.000), így úgy döntöttem, hogy nem lesz az enyém, elsírtam persze bánatomat Szimirzáéknak, akik orvul megvették nekem születésnapomra. Köszike! :) azóta sem raktam be a többi Tolkien könyv közé, mert szerintem menő a borítója, úgyhogy egyelőre a szobámban mint díszítő elem működik, és reményeim szerint hamarosan olvasom is. Belenéztem már, eddig tetszik.
 A Szellemek hegye az részben ajándék, részben nyeremény. Nem én nyertem, de megkaptam AniTigertől, mert hogy nekem kellett a könyv csak ő nyerte meg :D (ilyet már csináltunk, nem mindig az nyeri akinek kell :D). Az Elveszett mesék könyvével szintén a Tolkien gyűjteményem nőtt, és annyira szép ez a kiadás. A tesóméktól kaptam születésnapomra. Ezt is már nagyon olvasnám, most már csak ki kellene találnom, egy Tolkien olvasási sorrendet, hogy mégis hogy kéne haladni....
 A macskaróka szintén Szimirza és AniTiger ajándéka volt, ezt a könyvet amúgy már egy csomószor hazasétáltattam a könyvtárból, és annak ellenére, hogy vékony még sosem jutottam el az olvasásáig (égő mi?), de most már megvan, úgyhogy reméljük, hogy még 2020 előtt elolvasom :D
 A japán mintás felnőtt színezőt Gabyetól kaptam születésnapomra. Mostanában nagyon felkapottak ezek a felnőtt színezők, és szerettem volna egyet magamnak. Sikerült hozzá, most már színes ceruzákat is vennem, úgyhogy most már csak a színezés van hátra. Tetszik amúgy az ötlet és az biztos, hogy egy csomó ideig leköti az embert a színezés. Egyelőre a másik színezőt levettem a kívánságlistámról, mert ez annyi ábrát mindent tartalmaz, hogy nem kell félnem, hogy hamar megunom. Eddig a címoldalon található kép egy kis részét kiszíneztem. (kölcsön ceruzával) :D
 Tehát sok remek dolgot kaptam születésnapomra. Könyvek mellett volt még, telefontartó (amibe itthon belerakhatom a telefont), ami egy kawaii sushi elméletileg :D (mosolyog meg minden, szerintem cukker), egy csillagokat kivetítő lámpás akármicsodát, ami kicsit kínai koncepció, úgyhogy még újra össze kell rakni, mert szétesett, ágytakarót, és egy csomó hasznos holmit a fürdőszobához. Kis noteszkét, és még valamit kaptam, de azt csak hétfőn fogom megtudni mi, mert egyelőre a postán raboskodik, mert senki nem volt aki átvegye ;D
 
Olyan mint a zöld, csak a tetején van egy lyuk amibe
bele lehet rakni a telefont :D


Vásáslás: 3


Bár utálom az Alexandrát, be kell ismerni, hogy vannak könyvek, amiket a nagy akciójukban érdemes levadászni. A csintalan istenek példának okáért ilyen. Olvastam a könyvet, és már a végénél jártam (könyvtári példány),amikor láttam, hogy 700 Ft-ért vesztegetik. Rögtön lecsaptam rá. Itt is mondom, olvassátok, mert tényleg nagyon jó könyv, kicsit szerintem alulértékelt a molyon (77%). A Zeusz emlékiratait ennyiért nem akartam ott hagyni és legalább szép kiadásban fejezhetem be. A könyvtári példány ugyanis ronda.... tudom, persze-persze a borító nem számít, a borítót nem kéne nézni, de igenis számít! (itt jegyezném meg a Csintalan isteneknek ronda a borítója, de jó a könyv). A keresők a Vianni-ból jött velem. Az első rész már megvolt, és bár azt se olvastam, gondoltam nem árt, ha megvan a második is...



„Selejtezés“: 3

A háromból egy már egy ideje itt volt nálam, de gondolkodtam rajta, hogy kell-e nekem egyáltalán, végül júliusban döntöttem úgy, hogy „beleltározom“. A tenger legendáriuma az istenek miatti rajongásom miatt került hozzám, a Világszép népmesék meg azért, mert szeretem a meséket.