2011. augusztus 24., szerda

Gombos Péter: Vándorok - ilyen jövőt ne!

Nem szeretnék ilyen jövőben élni sem ilyen országban sem világban. Mert milyen lehet egy olyan hely, ahol a könyveket betiltják, ahol a könyvtárakat bezárják, ahol mindenkit figyelnek, és van az Elnök, és ennyi…
Annyira kézenfekvő volt a sztori, olyan amire mindenki gondolhat, de még nem írta meg senki, csak most. Tetszett az időutazás, az hogy Írókat kerestek fel a fiatalok, és tetszett a  humora a könyvnek, mert igen, van humora is, még akkor is, ha néha nagyon-nagyon komoly a téma.
Bírtam Robot, aki oda volt a Robinsonért, és akart találkozni az íróval, csak az időt nem sikerült eltalálnia. Tetszett a Vernés rész is, belegondolva Verne meghaladta a korát ;) :D
Tetszett a párhuzamos vezetés, hol a fiúkat a múltban, hol a szülőket és a vezetést a jövőben. De kicsit kiszámítható volt. Főleg a vége, hogy ki áruló, és áruló e valójában vagy csak úgy csinál mintha áruló lenne. Tehát ez valahogy átlátható volt.
Ami mégsem tetszett: A végét összecsapta. Ez amit lezárásnak lett írva, szerintem nem egy szépen megírt befejezés. Mert kb. a jövőbeni dolgokról írt két oldalt, hogy mindenki megváltozott, fellázadtak, eldobták a fegyvereket, meg minden. Ezt szebben is meg lehetett volna írni.

Ami nagyon bejött:
Az időutazás mikéntje, a kép, a könyvtár, Verne, Mark Twain-es rész :D
Kedvenc karakterem: Mr. Books :D
Értékelés: 10/9

Könyv adatai:
Író: Gombos Péter
Cím: Vándorok
Kiadó:Pont Kiadó
Oldalszám: 146
Kiadási év:2011

Allergia, hőség....


Először arra gondoltam, most jól panaszkodok egy sort, mint amúgy az emberek (és a magyarok sajátja, hogy főleg panaszkodni tudnak), de inkább nem. Próbálom a jó oldalát nézni…valakinek még nálam is rosszabb…
Allergiás vagyok, és pechemre a parlagfűre, ami ugyebár kis országunk már-már legaktívabb gaza. De nézzük ennek is a jó oldalát. Az év 75%-ban nincs gondom az allergiával, mint sokaknak. Én csak a nyár vége, ősz eleje(közepe, időjárástól függően) szenvedem meg ezt az egészet. Gyógyszer van, első féle gyógyszerem semmire sem jó, de hát istenem, ami olcsó és mindig szedi az ember előbb vagy utóbb fabatkát sem fog érni. De, most találtunk az unalomig reklámozott gyógyszerek között egyet, ami úgy tűnik jó. (Allegra, ez itt most amúgy nem reklám, de na, ha egyszer jó). Tehát ez most úgy körülbelül tűrhető szintre vitte az allergiát *lekopogja*
Máris lehet látni, nem annyira borzalmas. Tavaly ilyenkor már tüdőhörgő gyulladással betegállományban feküdtem tehát ez idén remélhetőleg elmarad.
Ennek ellenére, azért ki lehetne irtani a parlagfüvet emberek! A fél országnak vidámabb nyara lenne, ha kipusztulna a gaz (nekem gaz :P)

És akkor második dolog a hétre, a hőség. Itt Dunaújváros és környékére 37-38 fokokat mondanak a hétre. Víz mellett kellemesebb lenne, de dolgozni kell (ezzel kb, minden harmadik ember így van :D). Sokáig töprengtem, hogy hogyan nézzem rám irányítva pozitívan a dolgot, aztán rájöttem. Egyrészt, van védőital a munkahelyen, tehát ha már fölünk, néha lehet egy kis hideg ásványvizet inni. Akkor humánus munkarendet kaptunk erre a hétre, és én ennek nagyon örülök. És, hiába van majdnem harminc fok ott ahol dolgozom, még mindig szerencsésebb vagyok mint a fenn dolgozók mert ott még melegebb van!

Tehát nekem relatíve jó sorom van, mert a meleg is kibírható abban az időben amíg ott vagyok, másrészt itthon sincs sokkal hidegebb, tehát teljesen mindegy hol töltöm az időt ilyen szempontból. Az allergia van, majd elmúlik, nem kell vele foglalkozni (kicsit több zsebkendő kell azt ennyi :P)

Melegbe olvasó sem nagyon van, tehát olvasni is tudok egy kicsit munka közben.

2011. augusztus 22., hétfő

Hirtelen az erdő mélyén





Fülszöveg:
„A hegyekkel és erdőkkel körülvett, a civilizációtól elszigetelt falucskából már sok éve eltűntek az állatok – mindenfajta állat. A felnőttek még emlékeznek rájuk, olykor-olykor a fülükbe cseng még a gyermekek számára már ismeretlen nyerítés, bégetés, röfögés, ugatás és az ezerféle madárdal, néha tévedésből még morzsát szórnak a nem létező galambok elé vagy hálót vetnek a rég nem látott halaknak. A gyerekek kérdésére azonban, hogy hogyan és miért történhetett meg mindez, mindig csak konok hallgatás a válasz. Először Nimi, a szeleburdi kisfiú indul el az erdőbe, hogy kiderítse a titkot, de „nyerítőkórral” megfertőzve tér vissza, így nem tud beszámolni arról, mit is látott odakint. Két osztálytársát, Maját és Matit azonban nem hagyja nyugodni a rejtély, ezért ők is elindulnak az erdő mélyére. Sok rémületes és szépséges kaland után végül találkoznak a rettegett hegyi ördöggel, Nahival, aki feltárja előttük a régmúlt titkait. A gyerekek ráébrednek: nem a gonosz szellemnek, hanem a lent élő emberek szívének kell megváltoznia, hogy az állatok és velük az őszinte, gúny és megvetés nélküli szeretet visszaköltözhessen a faluba. Ámosz Oz, Izrael leghíresebb írója, akit évek óta a Nobel-díj várományosai között emlegetnek, ezúttal egy felnőtteknek és gyermekeknek szóló, varázslatos atmoszférájú mesét írt”

Vélemény:
Hüm, hüm. Nem ismertem Ámosz Oz-t. tehát sosem olvastam tőle még, ez volt az első amit kézbe vettem. Beismerem, ismeretlenektől, szeretek először vékonyka művekkel kezdeni, mert így gyorsan kiderül, szeretem, eltűröm, utálom-e őket, és félbe sem kell hagynom a kötetet, mert az egész nem nagy.
Kettős érzésem van ezzel a művel kapcsolatban. Éreztem tanmesének, a gyűlöletről, a kitaszítottságról, a megvetésről, a bosszúról. És volt benne egy kis remény is. Matit, és Marját mozgatta a megbocsátás, ők természetükből adódóan azt akarták, minden kerüljön vissza. Hittek, abban, hogy Nahi-t újra be tudna illeszkedni a társadalomba.
Én valahol mélyen vártam a Happy Endet, az állatok visszatérését, az egymásra borulást, a szép a világ hatást. De Ámosz Oz csak sejtet, benne hagyja a kétkedést, lehet happy lesz a vége, lehet semmi sem változik, lehet sosem térnek vissza az állatok…
Szerettem olvasni, azt hiszem lesz még könyv ettől az írótól!

Értékelés: 10/7

Könyv adatai:
Író: Ámosz Óz
Cím: Hirtelen az erdő mélyén
Kiadó: Európa Könyvkiadó
Fordította: Stöckl Judit
Kiadási év: 2007
Oldalszám: 93

2011. augusztus 19., péntek

Olvassunk Durrell-t!


Olvassunk Durrell-t eseményre, rögtön kettőt is letudtam egyszerre. Mondjuk kicsit csalásnak érzem, lévén képes mesekönyv, de ez is számít, és kimaradtak eddig az életemből. És bemelegítésnek tökéletes :)





Tóbiás, a teknőc:
Ez nagyon aranyos volt. Maga a történet nem túl hosszú és mély gondolat sincsen benne. Csak egy teknős akit megmentek, majd keresnek neki feleséget is és ott élnek Korfun a ház mellett saját kis házikóban. A rajzolás egyszerűen csodálatos, nagyon szívmelengető és barátságos. Érdemes volt elolvasni.
Könyv adatai:
Kiadó: Pesti Szalon Könyvkiadó
Oldalszám: kb. 30.
Fordító: Szabó Eszter





Keeper, az állatkert őre:
Ez már sokkalta tanítóbb jelegű könyv, és több benne az információ egyes állatokról. Mesébe szőtt tudás halom, gyönyörű képekkel illusztrálva. Azt hiszem, lassan jöhet a többi Durrell is!
Könyv adatai:
Kiadó: Pesti Szalon Könyvkiadó
Oldalszám: kb. 30
Fordító: Szabó Eszter

Miért olvassunk Senecát?


Miért olvassunk Senecát?
 Véleményem szerint, Ő tudott valamit, amit a mai ember annyira már nem tud. Persze benne van a tudatalattinkba, sejtjük a dolgokat, de nem mondjuk ki. Közérthetően ír (vagy legalábbis a fordításnak hála nem nehéz nyelvezetű).  A Seneca Kiadó több kis könyvet megjelentetett az írásaiból, és így egyet-egyet egy óra alatt elolvashatunk.

Amit eddig tőle olvastam:
Lucius Annaeus Seneca: A lelki nyugalomról
Kedvencem lett, bele szerettem, megfontoltam. Az első olyan Senecás művem amit tiszta szívből ajánlottam másoknak is, mert szerintem hasznukra lehet!
Idézet a műből:
Ez a fogyatékosság: a más véleményétől való függés, oly mélyen gyökeret vert bennünk, hogy a legőszintébb dolog, a fájdalom is színleléssé válik.
59. oldal
Lucius Annaeus Seneca – Marcus Aurelius: Óvakodj a haragtól! / Tanítások könyve
Lucius Annaeus Seneca: Menj, és légy ember! – Útmutatás az Élethez
Lucius Annaeus Seneca: Művészete az életnek

És amit most olvastam tőle:
Lucius Annaeus Seneca: Az élet rövidségéről
Megint egy számomra bölcs mű, az egész nem több kb. 60 oldalnál, de felvett rengeteg példát, hogy hol rontják el az emberek. Mert az élet rövid, ezt mindenki tudja. Élni kell az életet és nem „csak vagyok” hozzáállással éldegélni. Felveti azt is, hogy az sem jó, ha folyton dolgozik az ember, mert akkor eladja életét, mert az IDŐ az igenis pénz, nem visszaforgatható, ha egyszer eltékozoltuk, nem fog visszajönni. De henyélni sem szabad, nem szabad a végletekig átadni magunkat a semmittevésnek, mert eljutunk arra a szintre, hogy már magunkról sem tudunk semmit, pláne nem gondoskodni.
Felvetette azt is, hogy sokan rendelkeznek a haláluk utáni dolgaikról is, itt most nem annyira a végrendelkezés inkábba  a felhajtás részt emelte ki, amivel annyira nagyon nem ért egyet. Én sem igazán.
Persze van egy egyedi szemléletem az életről, a halálról, és arról ami utána van. De a felhajtást egyikben sem szeretném.

Könyv adatai:
Kiadó: Seneca Kiadó
Kiadási év: 1997
Fordító: Bollók János
Oldalszám (lényegi rész): 60 oldal
+ kb harminc oldalnyi ajánló a többi műből, ezeket nem olvastam át

2011. augusztus 18., csütörtök

Nicolas Priou: Nagymamáink fortélyai


Ez itt egy nagyon szép borítóval ellátott, nagyon szépen kivitelezett könyv, aminek a nagymamáinkhoz semmi de semmi köze nincs. Nem tudom, hogy hány fortély van, de elvétve van olyan ami vagy új, vagy használható, vagy értelme van. Legalábbis számomra, ha az előbbi pár kritériumnak meg is felelt, akkor meg…a nagymamához nincs köze. Már az elején elásta magát nálam a CD-ből csinált madárijesztőnél, majd még ásott magán a hipóval locsolt növényekkel (lehet jót tesz nekik de nálam a hipó és növény erősen kipusztulás gyanús kombináció), akkor még képbe jött, a foszforeszkáló csíkot ragasztás a teknősre, hogy könnyen megtaláljuk…
De ha ezektől véletlen eltekintenék (ami roppant nehéz), akkor csak annyi bajom volna ezzel az okossággyűjteménnyel, hogy bár nem hosszú az egész de vannak benne ismétlések, és Nagy témakörökön belül, semmi rendszer nincsen ide-oda ugrálás megy a témakörök között….
Az egészben csak az utolsóelőtti dekorációs rész volt amit őszintén tudok mondani, hogy volt benne sok hasznos dolog.

Pár idézet e „remekműből”:


„Elveszett teknősök
A teknőcök az álcázás nagymesterei, és könnyen eltűnnek a növények között a kertben. Ha nem akarunk órákat tölteni a keresésükkel, ragasszunk fluoreszkáló címkét a páncéljukra, így sokkal könnyebb őket megtalálni.”
Állatok 63. oldal  



„Hipóval a hagymamoly ellen
A hagymamolyt hipóval tarthatjuk távol növényeinktől. Locsoljuk meg a talajt 2%-os hipóval az ültetés előtt egy hónappal, majd tizenöt nappal. Ültetéskor hintsünk mindegyik növény közepére néhány csepp 4%-os hipót. Végül tizenöt naponként szórjunk rá 2%-os hipót.”
16. oldal


„Szőnyeg:
Cigarettával lyukat égettünk szőnyegünkbe? Ne essünk pánikba. Keressünk a szőnyeg mintájával megegyező anyagot. Helyezzük a lyukra, majd sniccerrel vágjunk ki egy négyszöget. Nyomjuk erősen a vágókést, hogy a kiégetett szőnyegből is kimetsszük a négyszöget. Vegyük ki a kivágott szőnyegdarabot, mossunk fel alatta, majd ragasszuk le az új darabot”
126. oldal


Ez utóbbihoz hozzá fűzném, hogy mennyi a valószínűsége annak, hogy van a szőnyegből elfekvő készletem, mennyi a valószínűsége, hogy mindez beleolvad majd mintha nem is égettem volna ki? Nem tudom ez nekem nagyon sántított….

De szép a borító, és szép a kivitelezés.

Pontozás: 4

A könyv mentségére szóljon, nem vagyok egy házias ember, tévedhetek is, és ez itt mind csak magán véleményem. Ez számomra egy felesleges könyv volt, megcsodáltam és szép de nem hasznos. Mást vártam, csalódtam.


Könyv adatai:
Írta: Nicolas Priou
Cím: Nagymamáink fortélyai
Megjelenés: 2009
Kiadó: Alexandra
Oldalszám: 144

Sóvári Mónika: Szerelmem, Sanghaj



Fülszöveg:
A könyv írója egy kis bükki faluban élte zárkózott, de boldog életét, amikor hírtelen minden megváltozott. Családjával a világ egyik legnagyobb és legnépesebb városába, Sanghajba kellett költöznie, egy teljesen idegen kultúra ölelésébe.
A szerző izgalmas önéletrajzi művéből megismerhetjük a kínai emberek és egy közel 20 milliós kínai nagyváros mindennapi életét. A könyv kedves világa, humoros hangvétele és hitelessége miatt nagyszerű olvasmány az ázsiai kultúra iránt érdeklődők számára.

Vélemény:
Tudni kell, hogy ez egy aranyosan vékony könyv, így eleve szimpatizálok vele, mert ideális arra, hogy cipeljem mindenfelé. Egy vonatútra pont elég volt. Nem szeretem az olyan könyveket, amiknek a fülszövegében már eleve azt mondják humoros, mert ilyenkor hotziher, hogy nekem nem lesz humoros, és akkor rájövök, én nem vagyok humorra kiélezve :P. De tényleg humoros volt, sokat nevettem rajta, és a vége felé, már letenni sem tudtam, nem akartam úgy elmenni aludni, hogy marad még negyven oldal. Mert tudni akartam mi lett a vége.
Megszerette az írónőt, mert jó a világlátása, mert megakarta ismerni a helyet ahova került, sok külföldi társával ellentétben, persze nem egyedi ő ebben, mert szerintem rengeteg ember van aki ha elutazik, elköltözik egy időre külföldre akkor veszi a fáradtságot, hogy beilleszkedjen és tanuljon. Tetszett, hogy van humorérzéke és nem vesz mindent véresen komolyan, és azt is, hogy magát is képes kritikus szemmel nézni.
Első olyan vékonyka könyv, aminél bántam, hogy vékony, mert olvasni akartam, többet, még többet és még többet. Tudni akartam Sanghajos életük sok-sok apró dolgát. Persze nem mint Nagytestvér, hogy mindent lát, de azért ott voltak három évig, biztos sok olyan élménye volt még amit leírhatott volna.
Voltak részek, amik kifejezetten tetszett, ilyen volt a napfelkeltés, a Kórházban lévő, és a Holdünnep, meg amikor olyan nehezen vált el Sanghajtól. Valószínű sokunkkal így lenne, három év alatt azért nagyon meg lehet szeretni egy helyet és az elválás olyan helytől (személytől, stb.) mindig nehéz aki már a részünkké vált.
És megszerettem Sanghajt is, jó és rossz oldalával együtt, remélem egyszer rövid időre én is eljutok majd oda :)

Egy kis vélemény a borítóról: sok-sok borítót láttam, de ez nagyon tetszett, nem csicsázta túl, a hangulata is megvolt, úgyhogy a borító nagyon jól sikerült választás!


Pontozás (tízes skálán fogok mindig): 9,5


Könyv adatai:
Író: Sóvári Mónika
Cím: Szerelmem, Sanghaj
Kiadó: Duna International kft
Oldalszám: 178
Kiadási év: 2010.

2011. augusztus 17., szerda

Találkozó, kivételesen Budapesten


Na jó, nem kivételesen, mert szoktam a főváros felé járni, de azért túl sűrűn nem. Hívhatnánk Moly találkozónak, olyan mini félének, lévén ketten voltunk, @Chiara és én, de hívhatjuk akár szerepjátszós találkozónak, mert onnan ismerjük főleg egymást. De én maradnák a Baráti összejövetelnél és kellemesen töltött napnál. Bár beszéltünk könyvekről is és a szerepjáték is szóba került, de mind csak futólag.
Az egyik cél, a kellemes napon kívül, hogy megleljük, egyik szerepjátszós társunk fagyizóját, bár tudtuk, hogy nem lesz ott, de legalább lecsekkolhattuk a helyet, hogy milyen is. Első körben rossz oldalon néztük, rossz számra emlékezve, a név megvolt. Úgyhogy végül gyorskajáldában töltöttünk egy kis időt, megmutattam az Erdélyi képeket, meg wifi segítségével pár dolgot megnéztünk, terveket szőttünk. Ja igen, ha Molyos vonalat nézünk akkor kölcsön könyv ment ebbe- és abba az irányba is :)
Végeztünk ott, és wifi, lecsekkoltuk a pontos címet (VI. ker. Teréz körút 39) úgyhogy útra is keltünk. Amúgy ez egy frissen nyílt fagylaltozó, kis hangulatos hely. Azt hiszem három felszolgáló volt, ebből az egyik rögtön a szívembe lopta magát. Egyrészt mert nagyon kedves volt, szolgálatkész és mindenbe segített, a wifi jelszóval is (nem, véletlen sem vagyok netfüggő, de na…ha már egyszer van wifi), amúgy volt laptop is tehát ha nem lett volna gépem azt is használhattuk volna. A jeges kávéjuk isteni volt, és sütit is kaptunk! Nem tudom milyen süti, de amit ettem az juharszirupos volt és áááhm nyám-nyám :D, és hab a tortán (nem, torta nem volt :P), limonádé. Amúgy nem vagyok oda a limonádéért, de ez nagyon jó volt, közepesen sok jég, citrom, lime, narancs szelet és nyami, amúgy tényleg jó íze volt, nem volt hűdehideg (főleg mert Chiara a laptopot bűvölte és a meleg így az italomra sugárzott  :P)
Kaptunk 10%is bont is, hogyha legközelebb megyünk, szerintem megyünk mert jó hely, meg hátha ott találjuk az ismerősünket is :)
Ha valaki még meg akarná nézni : Lulubell élmény-kávézónak hívják (cím feljebb), és van csokiszökőkútjuk is, meg fagyijuk is…azt még majd ki kell próbálnunk!!

A jegeskávé, a limonádé után irány a Déli, persze hogy van könyves sátor 500 ft/db áron…
Ezekkel lettem gazdagabb:
Rina Huber: Kilenc Nyár
Lisa Lutz: Spellman nyomozóiroda
Misima Jukio: Véres naplemente

Ennyit arról, hogy idén nem veszek könyvet. Minden esetre a közelmúlt egyik legjobb napja volt :) Az allergia ellenére is!!

2011. augusztus 15., hétfő

Olvasás 7 hete - 7. hét

Nem írtam mindig, nem azért mert nem volt hozzá mit írnom, hanem mert feledékeny vagyok, vagy nyaraltam és ott nem jut eszembe erre írni, pedig a témák mindig nagyon érdekesek voltak, lehet idővel visszamenőleg megírom majd egy-egy témáról a véleményemet.
Eheti témák, hogy melyik évszakban mit olvasok, illetve, helyileg hol. Nos akkor lássuk csak.

A könyvek nagy részét nyáron olvasom, természetszerűen, mert ekkor vagyok szabadságon, ilyenkor szeretek könnyedebb témákat olvasni. Persze függ ez az aktuális fellángolásomtól is. Idén volt minden, manga, magasabb röptű meditálós könyvtől, a könnyed, de elgondolkodtató történetekig. És valahogy idén nem ment az ami tavaly, hogy belelendülök az olvasásba.

Tavasszal, ősszel már a vaskosabb könyvek is szóba jöhetnek. Bár a féltégla vastagságú könyvekkel olyan bajom van, hogy kissé rémiszt a méretük. Nem kényelmes őket fogni, félő, hogy túl behajtom őket stb. pláne, hogy én a munkahelyemen is szoktam olvasni. Oda nem alkalmas a nagy méretű kötet. Ebben a két évszakban vegyes a felhozatal a szak és szépirodalom egyaránt játszik ilyenkor. Bármi jöhet, főleg tavasszal van olyan megújulás érzésem, ilyenkor mindig belevágok dolgokba, amikből kis hányadban lesz is valami, nagy hányadba valahol elhagyom őket út közben.

Télen, ez nálam a főleg szakirodalom ideje, ilyenkor mélyedek jobban bele adott témákban, függően hogy milyen kedvem van. Elnézve a várólistámat, és a könyvtárban nálam lévő könyveket, az idei telemet Egyiptomnak fogom szentelni. Nem azért mert hude oda vagyok a témáért, hanem mert a szerepjátékhoz nem árt. Habár jelenleg ez a vonalam megszűnt.
A hol kérdése már egyszerűbb. Mármint, ami a válaszadást jelenti. Olvasok otthon az íróasztalomnál, feltett lábbal (ami úgy negyed óra után úgy elzsibbad mint a fenem, viszont addig kényelmes a testhelyzet :P), olvasok mostanában az ágyban (netbooknak hála, netbook mellettem könyv az ölembe, ha valakinek hiányzom úgyis keres, azt vagy meghallom vagy nem), olvasom a buszon, amikor a munkahelyre megyek, vagy jövök, télen ez necces mert este sötét van amikor jövök, és a buszon luxus volna világítani… ilyenkor jók a hangoskönyvek ;). Olvasom a munkahelyemen, habár él az a felvetés, hogy a könyvtárosnak jaj de jó és egész nap olvashat, ezt cáfolnom kell. Első az olvasó, őt kell ellátni, de igen, lyukas járaton, ha pont nincs belső munka sem, és olvasó sem akkor olvashatunk! Sőt ajánlott.
Hol nem olvasom: ritka, hogy a szabadban olvassak, tavasz, nyár, ősz kiesett az allergiám miatt, télen meg egészen vicces lenne kinn olvasni, ennek ellenére voltak próbálkozásaim a kinn olvasásra, csak tüsszögésbe fulladtak …
Időszakot tekintve, inkább este, illetve délután olvasok, kivétel amikor délelőttös vagyok és senki nincsen akinek szüksége volna a segítségemre :P

Ízek, imák, szerelmek....

A könyv:
A könyvet olvastam először, majd utána jött a film, úgy fél éves eltolással. Az olvasás maga lassan ment, részben azért mert jobb dolgom is volt mint ezt a könyvet olvasni (habár kölcsön könyv volt), részben mert néha nagyon nem tudtam ráhangolódni. Három helyszín van, legalábbis nagyobb tagolás. Olaszország, India és Indonézia. Szerettem olvasni az olasz nyelvről és arról, hogy mennyi ételt megkóstolt, és hogy mennyire szabad tudott lenni, ez ment a legpörgősebben, aztán Indiával valahogy belassult. Pedig én nagyon szeretem Indiát is, a meditálós, gurus dolog sem volt teljesen ismeretlen számomra, mégis egy örökkévalóság volt átkínlódni magamat ezen a részen. Aztán jött Bali, és megint pörgött minden. Szerettem a humort benne, azt hogy az élet szép, persze nem minden mindig tökéletes, de azért a jó felé. A füves ember, és a gyógyító asszony volt a kedvencem, valahogy ők olyan tipikus jó emberek, kellő humorral, és kellő komolysággal.
Az írónő tud írni, ugyebár ez önéletrajz szerű alkotása, mégis hagy maga után kivetnivalót. Mert azért amit megtett, tehát lelépett és egy évig bolyongott a világban magát keresve, nem igazán mindennapi. Nehéz elképzelni, hogy valóban az ember fogja magát és uccu neki a világnak. Persze, ha befutott író és megteheti anyagilag…
Elizabeth Gilbert: Eat, Pray, Love – Ízek, imák, szerelmek
Kiadó: ULPIUS-HÁZ KÖNYVKIADÓ KFT.
Oldalak száma: 464
Kiadás éve: 2010
Fordító: Balázs Laura



A film:
Könyvhöz képest kicsit más. A hangulatot próbálták visszaadni, ebből adódóan szerintem aránylag hosszúra sikerült, feleslegesen hosszúra.  Sok nagyon jó párbeszédet, jelenetet kihagytak amik pedig nagyon jók lettek volna. A gyógyító asszony, Balin, alig szerepelt a filmbe, holott a könyvben elég sok szerepe volt, és nagyon jó szövege. Mondjuk az is igaz, nem így képzeltem el őt, de na, ezért másak a könyvek :P
Összességében, egyszer nézős film, és egyszer olvasós könyv. Nem akkora szám, mint amekkora port kavartak neki.



amerikai film
Megjelenés éve: 2011
Gyártó stúdió: Columbia
Hossz: 140 perc
Rendezte: Ryan Murphy

Értékelés tízes skálán:
Film: 7-es
Könyv: 8,5-ös

2011. augusztus 13., szombat

Yoshifumi Kondo : A könyvek hercege




Tartalma:
Shizuku 14 éves kamaszlány, aki imád álmodozni. Hogy kiszakadjon a mindennapok szürkeségéből, szinte minden szabadidejét a könyvtárban tölti. A nyári szűndiőben elhatározza, hogy húsz könyvet fog elolvasni. Ahogy nézegeti a könyvtári könyveken a kölcsönző-kártyákat, különös dologra lesz figyelmes: az általa kivett könyveket egytől-egyig kikölcsönözte már előtte egy Amasawa Seiji nevű fiú. Shizuku kíváncsi lesz, hogy ki lehet a titokzatos olvasó...

Elsőre csak a címmel és ezzel a leírással találkoztam, és úgy két év telt el, hogy megtudjam mi is lesz a vége, hogyan és miről is szól.
Az anime nagyon szép rajzolással készült, és nagyon eltalálták hozzá a zenét is. Elsőre kicsit fura volt, hogy nem lehet magyar hangot társítani hozzá, de aztán rájöttem, hogy nem is hiányzik. A szinkronizált filmek amúgy is csak extra sokszor szükségtelen kényelmet táplálják. Úgyhogy akkor maradtam a japán hangnál és a magyar feliratnál.
A történet menete nem túl bonyolult, van a főszereplő lány, aki olvas, a fiúk annyira nem is érdeklik, a barátnőjét meg már azért a fiúk is érdeklik. Sok-sok szerelmi száll van amúgy benne, mindenki mást szeret mint aki szereti, úgyhogy megvan a maga gondja a diákoknak :P
Az édesapa könyvtárban dolgozik, ha jól vettem le, akkor pont digitalizált rendszerre állnak át, vagy valami ilyesmi, tehát a kölcsönző-kártyát, hogy lássák ki vitte ki előtte stb. ezt  már felszámolni akarják. A kislány viszont jár az iskolai könyvtárba is, és ott találkozik folyamatosan Seiji nevével, akiről semmit nem tud még.
Lassan mindenre fény derül, egyszer véletlen téved a fiú nagypapájához, a többi alkalomkor már szánt szándékkal, de semmi nyálas egymásra borulásra ne számítsatok, itt még utálják egymást, mert Seiji azt merte mondani Shizuku dalszövegére hogy pocsék :D
Azért szép lassan összemelegednek, pont addigra, mire  Seijinek el kell mennie Olaszországba tanulni hegedűkészítést, mert hogy azaz álma, hogy hegedűket fog készíteni, ez amolyan próbatétel számára. Ebben az időben Shizuku is próbára teszi magát. Mivel úgy érzi, nem olyan jó mint a fiú bizonyítani akar magának főleg. Könyvet ír, de senkinek sem mondja el csak Seiji nagyapjának, (itt már megismerjük a nagyapa életének is egy apró részletét). A könyv elkészül, nem lett olyan jó de megcsinálta. Persze ehhez kellett olyan családi háttér mint amivel eleve rendelkezett. Bíztatták, és hagyták csináljon amit akar, nem veszekedtek vele, pedig a jegyei romlottak.
Seiji előbb ér haza és elviszi őt  a titkos helyére ahonnan nagyon szép a kilátás. Itt elég sután megkéri a kezét. Ezzel van vége, és kitalálhatjuk, hogy majd egyszer össze fognak-e házasodni, hogy befutott író lesz e a lány, és hegedűkészítő a fiú, vagy sem :D

Nagyon tetszett, egyik kedvenc animem lett ^.^



2011. augusztus 12., péntek

Cami Walker - A szeretet ajándékai


Ez év második olyan könyve amit véletlen vettem meg és a szívemhez közel álló lett. (a másik: Stacey O'Brien: Wesley, kedvesem ). Véletlen alatt azt értem, hogy nem tudatosan kerestem, választottam, hanem, ott volt és jött az a megmagyarázhatatlan érzés, hogy „ezt olvasni akarom, ez nekem kell”.
Élet meghatározó könyvek. Semmi világrengetően új dolgot nem mond ez a könyv sem, csak egyszerűen elmesél 29 ajándék történetét, egy betegség történetét, egy élni akarásét, egy sorsot. Azaz több sorsot.
A könyv első nagyobb része, maga az írónő 29 napja és ajándékai, és küzdelmei, míg a vége, a honlapjáról levett pár ember, egy-egy ajándéka. Megnéztem a honlapját is, ami kifejezetten tetszett. A regisztrálástól is csak az tart vissza hogy Még nem tudok angolul. Majd ha megtanulok akkor erre is sort kerítek.
 



                                                                                
Vélemény, az ötletről:
Tetszik az elképzelés, és tetszik, a kivitelezés. Tetszik, hogy ajándékot adunk, és itt most nem csak arra gondolt sem az írónő sem én, sem a mestere Caminak, hogy ez nekünk pénzbe fog kerülni. Ahogy leírja, ajándék lehet egy telefonhívás egy régi ismerősnek, egy jó szó, az időnk, mosolyunk, bármi. És senkit sem az vezérel, hogy „ha adok, hudejólesznekem”, aki eleve így ad inkább ne adjon érzésem szerint. Adni jó dolog, elfogadni az ajándékot szintén jó dolog, bár néha sokkal nehezebb. Ebbe amúgy egyet is értek velük, én szívesen adok, ajándékot, jó szót, könyvet, akármit, de a kapás már nehezebben megy. Pedig nem kellene, hogy zavarjon az sem, ha kapok…de valahogy adni jóval egyszerűbb.

Külső vélemény a könyvről:
Mármint a borító, jobban tetszik az angol verzió borítója, ez kicsit furára sikerült, mármint a magyar verzió. És azt sem értem, miért kellet a címet átírni. Ott egyértelműen 29 ajándék a cím (csekély angol tudásommal is rájöttem :P), miért kellett „A szeretet ajándékai”-ra változtatni? Mert sokakat a borító és ez a cím elrettenthet. Komolyan pár percig filozofáltam rajta, a belső késztetéssel szembe menve, mert annyira nagyon nem tetszett a cím. Persze megvan a maga lélektani hatása gondolom a címadáskor is, hogy a szeretet, meg ajándék szók egymáshoz passzolnak, meg a „29 ajándék” olyan semmitmondó lenne. Őszintén, néha a semmitmondó cím vonzza az embereket, mert meg akarják tudni mi is az!

Az írónő honlapja: 
http://www.29gifts.org

Könyv adatai:
Eredeti cím : 29 Gifts
Nyelv : magyar
ISBN : 9632973883
Megjelenés : 2011.
Kötésmód : ragasztott kötött
Oldalszám : 304
Kiadó: Alexandra

2011. augusztus 8., hétfő

Hinako Takanaga: Vázlatok

Alapvetően szeretem a BL mangákat. Annak idején azért kezdtem el ilyeneket olvasni, mert szerepjátékhoz nem volt elhanyagolható „ötlet merítés”. Meleg fiú karakterem volt, lány létemre, meg honnan tudhattam volna mit csinál két srác? Minden esetre szj után, mellett bejöttek a lájtosabb BL mangáktól az ütősebb Yaoiig.

Maga a kötet:
Három nagyobb történetre tagolódik:
Vázlatok: a címadó történet. Tetszett, de nem mindenhol. A transzvesztita meg nagyon nyavalygó fiúk már az idegeimre mentek, ennyire ne legyenek nyavalygók. Minden esetre az alap sztori nagyon jó volt.
Az első szerelemről:
Ez már érdekesebb. Sokkal jobban tetszett a többi történetnél. Pláne, hogy két nézőpontból is elmeséli a történetet. Van benne, szerelem, csalódás, beteljesületlen szerelem. Sajnáltam mind a két főhőst. Annyira elmentek egymás mellett :( viszont a tengerpartos jelenet nagyon vicces volt. Mennyire más emlék lehet, az amit a szemed lát, az elméd elhisz, de a valósághoz semmi köze…
Kívánj egyet:
Ez hasonló volt az előző történethez, csak Happy Endesebb a vége.  Mondjuk itt is csak a véletlen műve hogy kimondják az érzéseiket.

Rajzolás:
Nem minden a történet, mangánál pláne nem. A rajzolás sokat ronthat, vagy javíthat. A szerző saját maga rajzolta is a történeteket, ez amúgy szerintem egy jó pont. Mert nem csak írni, kitalálni tudta, hanem saját maga meg is tudta valósítani. Szépen rajzol és nagyon szerethető karaktereket volt képes kihozni.

A könyv adatai:
Kiadó: GOODINVEST KFT.
Illusztráció: A SZERZŐ RAJZAIVAL
Borító: PUHATÁBLÁS, RAGASZTÓKÖTÖTT
Nyelv: MAGYAR
Oldalszám: 200
Kiadás éve: 2010
Fordító: Kálovics Dalma

2011. augusztus 6., szombat

A titkos kert - A titkok kertje

A titkos kert, film kontra könyv:
Mindegyik, kifejezetten tetszett élmény volt olvasni, majd megnézni is. Úgy néztem, hogy több film verzió is készült belőle, a többire is kíváncsi lettem. Így is voltak eltérések a könyvtől, kíváncsi vagyok a többiben mit hagytak meg, és mit írtak át.

A könyv előnyei:
A jó fogalmazásnak hála, könnyen lehet benne haladni, egy gyerek számára is könnyed és mégis tanulságos történet. Egy kertről, három fiatalról, egy megkeseredett emberről. Őszintén Colin volt az egyetlen, akit megütöttem volna, ha ott vagyok, mert idegesített, az hogy „meg fogok halni, púpos leszek, meghalok, a levegő spórái megölnek stb.” tehát ilyenek miatt a falra másztam a kölyöktől. De még ez is olyan jól meg volt fogalmazva, tisztán láttam magam előtt Colint ahogy hisztizik, ahogy később megváltozik, ahogy Maryt is. Ahogy a kert is.
Le a kalapom az író előtt.

A film előnyei:
Nem egy mai filmről van amúgy szó, így az Effektek sem olyan ütősek, de pont így tudta visszaadni azt élményt amit a könyv is sugároz. A csodát! Hála az égnek, előbb a könyvet olvastam, így a karakterekről alkotott képemet sem befolyásolta a film. meg kell állapítanom, hogy remek szereplőket választottak. Colin és Mary szerepére is szerintem eltalálták, hogy kik illettek a legjobban. Na meg a fő szolgálót is :D őt kifejezetten szeretem ;)

Több feldolgozás:
Láttam egy képes, mesekönyv szerűt is belőle. Alig 70 oldalba sűrítve a sztorit. Festményekkel telitűzdelve. Ott Colin fekete hajú volt, nos, azaz igazság az én elképzelésemben ő szőke, és ezen senki sem tud változtatni!

Ha ajánlhatom, előbb a könyv, majd a film, bár vannak, akik esküdnek a fordítottjára, de ne! Át kell élni a varázst a könyvön át, a kerten át, majd utána lehet a film élményével feltenni rá a koronát.



A könyv:
Írta:Frances Hodgson Burnett
Illusztráció: SZÍNES ILLUSZTRÁCIÓ
Oldalak száma: 328
Borító: CÉRNAFŰZÖTT, KEMÉNYTÁBLÁS
Formátum: A 5 210 X 148
Súly: 460 gr
ISBN: 9789635394852
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2005
Fordító: Kopácsy Margit
Kiadó: Ciceró Könyvstúdió kft.



A film: A titkok kertje (The Secret Garden)
színes, magyarul beszélő, amerikai-angol családi film, 101 perc, 1993

szereplő(k):
Kate Maberly (Mary Lennox)
Maggie Smith (Mrs. Medlock)
Irene Jacob (Mary anyja)
Laura Crossley (Martha)
Heydon Prowse (Colin Craven)
Andrew Knott (Dickon)
John Lynch (Lord Craven)
Walter Sparrow (Ben Weatherstaff)
Peter Moreton (Will)