2017. július 29., szombat

Még mindig blogszületésnap - Az első forduló írásai

A blogszületésnap egyik legjobban kreativitást igénylő feladata, az volt, hogy adott egy kép, írj róla. Vagy egy kis rövid szösszenetet, vagy verset. Ez utóbbi rátok volt bízva. Elvégre kinek, mi megy jobban. Az írások minősége nem befolyásolta a nyerési esélyeket, bár szó ami szó, nekem mindegyik nagyon tetszett. És akkor most meg is osztom veletek, a 6 helyes megfejtő közül 5-nek az írását. Egyikőjük kérte, hogy ne rakjam fel :D A felrakás sorrendje sem jelent semmit, csak, hogy ebbe a sorrendbe töltöttem most le :D

Bogi: A hős macska
Cirmi nem egy átlag macska.
Már rég nem olyan kis csacska,
Mint amikor nagyot lesett.
Elmesélem hogyan esett.

Történt egyszer nagyon régen,
hogy sárkányt látott az égen.
Akkor még csak pár hetes volt,
LSD-t még sohasem tolt.
Csipás szeme nem hitte el,
hogy Riskát sárkány vitte el.

Hunyorogva csodálkozott,
Azt hitte, hogy csak álmodott.
Nem akart ő erről tudni,
Visszafeküdt hát aludni.

De, amikor másnap este,
Szép, csillagos eget leste,
Felsejlett újra a rémség,
Ő volt megint, semmi kétség.

Bosszút áll ő, úgy gondolta,
Képzeletben már boncolta.
Kirontott a macskaajtón,
s csak rohant felé kitartón.

Nézte a sárkány, s nevetett
Közben egy barit megevett.
Cirmi, a Hős állt elébe,
Riskáért vért kért cserébe.

Megmutatta sok kis karmát:
-Démon, utolért a karmád!

Lassú szörnyünk jól benézte,
Ráugrott Cirm' a fejére.
Kikaparta egyik szemét,
Kiáltozott is a szemét

Életéért, jajj, könyörgött,
Megfogadta, többé nem jön.
Jó kis macskánk elengedte,
Béke honol országszerte.

Réta Galambos: Életkép Gidrénia vidékéről
- Mancs! MANCS!!! Szállj már le a fejemről, nem vagyok a párnád!
- Jajj Memphis, ne legyél már ilyen morcos állandóan. Tudod, hogy csak szeretetből mászok rád!
- Jobban tennéd, ha fontosabb dolgokkal foglalkoznál, mint például a kémkedéssel. Voltál már az erdőben kihallgatni az állatok terveit? Georgenak szüksége van ránk, hogy teljesíteni tudja a feladatot.
- Igen, voltam, de egyelőre semmi használhatót nem hallottam. Nem kell emlékeztetned, tisztában vagyok, mire esküdtem fel. Nem te vagy itt az egyetlen, akit kiképeztek, Memphis. Attól még, hogy sárkány vagy, nem kellene ilyen lekezelően viselkedned velem, egyenrangúak vagyunk!
- Tudom, ne haragudj, csak félek, hogy George bajba kerül. Ha bármi baja lesz, én esküszöm…
- Nem lesz, ne aggódj, minden rendben lesz. Ebéd után újra kimegyek, hátha megtudom, hová rejtették a bombát. El tudod képzelni, mekkora pusztítást tudna végezni az a kütyü?
- El. Éppen ezért kell mindent megtennünk a cél érdekében. Különben lehet ez az utolsó küldetésünk, és visszavedlünk ösztönlényekké. Az az izé kisüti a világ összes élőlényének intelligenciáját. Kivéve azt a pár szerencsést, akiket az ellenség beoltott ellene. Hogy én hogy utálom őt!
- A világ összes ügynöke ezen dolgozik, nem lesz baj, még van időnk.
- Remélem, hogy neked lesz igazad, és nem a megérzésemnek.
- Jól van, jól van, elég a búskomorságból, jön George, nem kéne, hogy a hangulatunk őt is lehúzza. Mélabús állapotban nehezebben tudja előhívni a mágiáját, ami hatástalanítja a bombát. Mesélj neki valami vidámat Memphis, amíg én az erdőben leszek!
- Oké, Mancs, meglesz! Járj szerencsével!
- Később találkozunk!

Nikolett F
- Annyira nem hiszem el, olyan megalázó. – Szikrákat prüszkölve dohog sárkánybajsza alatt. - Őladysége most aztán tényleg elragadtatta magát.
- Fejezd már be a sopánkodást Bernard, már csak pár napot kell kibírnod és a hercegnő visszatér az udvarba.
- Könnyű neked. – Feleli a sárkány sértődötten. – Nem neked kell elviselned az ostoba macskáját. Tegnap is véresre karmolta a pikkelyeimet, mert úgy gondolta, azért sepri a farkam a földet, hogy őt elszórakoztassam…
- Ez csak egy macska, mit vagy úgy oda. – Replikázik vissza a mágus, miközben a fortyogó üst fölé hajol, hogy egy csokor szárított ürömlevelet morzsoljon szét felette. Lilára színeződő lángok csapnak fel a kandallóban és a sárkány óvatosan szimatol a levegőben.
- Miféle bájitalt főzöl? Ezzel akarod nemes ügyünk mellé állítani a hercegnét?
- Nem tud semmit a nemes ügyünkről. Kétlem, hogy örömmel segítene nekünk, ha tudná, hogy mire kell a pénze…
- No persze, hiszen már régóta elraboltad a szívét.
A mágus megvetően felhorkant.
- Ugyan, csak a mágiám kell neki. Elvakítja a hatalom utáni sóvárgás. Nekem viszont muszáj elhitetnem vele, hogy az érzései viszonzásra találnak. Másképp nem támogatna egy ilyen költséges mentőakciót.
- És azt hiszed, megéri az a lány a kockázatot? – Kérdi Bernard, hangjában kétely bujkál.
- Ezt már megvitattuk Bernard, nem is egyszer. Nincs kedvem egy újabb vitához. – Feleli mérgesen a férfi, miközben megperzselt köpenyét igyekszik menteni a kandalló lángjai elől.
- Jó, jó. De ettől függetlenül kezdhetnél már valamit ezzel a macskával. – Mondja dühödten és igyekszik lerázni magáról az állatot, aki csak dorombol tovább, mit sem törődve a körülötte zajló eseményekkel.
- Sárkány vagy az istenért, viselkedj is úgy, ne nyavalyogj!
Bernard felmordul és válaszra sem méltatva alaposan megrázza magát, kék pikkelyein megcsillan a kandalló lángjának fénye, a macska pedig a padlóra zuhanva fujtat és lesújtó tekintettel együtt dühödten kisétál a pincéből. Bernard elgondolkodva jegyzi meg:
- Mindenesetre remélem nem mágikus teremtmény, mert akkor nagy bajban vagyunk.


Dorka Nagy: A sárkány és a cica

Valahol Európában még a repülőgépek ideje előtt még sárkányokon utaztak az emberek. A legtöbbje szerette ezt a munkát, mert így az utazók rájöttek, hogy nem kell elhinni a pletykákat az európai sárkányokról, hogy gonoszok. Viszont élt egy olyan sárkány, Béla, aki igenis szerette volna, ha az emberek abban a hitben maradnak, hogy a sárkányok nagyon is veszedelmes lények. Ezért mindig csak dúlt fúlt, és sokszor megkeserítette mások életét. De sajnos neki is be kellett állnia a szállítmányozási bizniszbe, mert ha nem így tette, akkor száműzték.
Így került arra a sor, hogy Bélát emberek szállítására osztották be. Mondani sem kell, hogy mennyire repdesett az örömtől, amikor ezt megtudta! Nem tudta megszokni az embereket, és mindig borsot tört az utazók orra alá. Volt olyan, hogy egy csapat üzletember Budapestről szeretett volna Berlinbe repülni, de Béla úgy gondolta, hogy neki nincs kedve a hideg Németországhoz, így Rómában tette le őket. Majd, aki jól végezte dolgát, otthagyta őket. Szegény utasoknak pedig meg kellett várniuk a következő sárkányt, aki elrepíti őket Berlinbe.
Történt egy nap, hogy ismét olyan úti célt kapott Béla, ami nem hűlt a fogához túlságosan, ezért megint elhatározta, hogy felborítja egy kicsit a menetrendet. Még várta a sok felszállót, hogy megérkezzenek, mikor arra somfordált egy kis vörös-fehér cica és szóba elegyedett Bélával.
- Szia! Mirci vagyok! Téged hogy hívnak? – dörgölőzött Bélához a cica.
- Utasszállító sárkánynak…na, takarodj innen, mert nemsokára felszállok és agyontaposlak kis padlócirkáló.
- Miért vagy ilyen mogorva velem? Nem is ismersz.
- Pont ezért, mert gyanús, hogy többet nem is találkozunk, akkor minek legyek veled kedves?
- Pont azért, mert többet nem találkozunk. Tudod, az anyukám mindig azt mondja, hogy úgy viselkedjek másokkal, ahogy szeretném, hogy velem viselkedjenek. Ezért is próbálok mindig kedves lenni.
- Jó neked kiscica. Viszont engem senki nem szeret…így nehéz szépen szólni a másik élőlényhez.
- Ne szomorkodj, majd én leszek a barátod! – kedveskedett Mirci és gyorsan fel is mászott Béla fejére és dorombolni kezdett, hogy érezze a mogorva sárkány, hogy komolyan gondolja.
Onnantól kezdve pedig Béla megfogadta Mirci tanácsát és mindenkivel kedvesen viselkedett.
VÉGE

Annamária Körösztös: A hercegnő
A szokásos évi sárkánygyűlésen szokatlan dolgot közöltek: lovagi megtorlás és mindenféle harci hercehurca nélkül elhozható az izundai hercegnő. Mégsem voltak sokan vevők az ajánlatra, mert ki tudja, lehet csapda is. De az én barlangom olyan régen látott már igazi királyi sarjat! Elvállaltam; majd én kiderítem, mi ez az egész, ha sikerrel járok, legalább nem maradok tovább nevetség tárgya a többiek előtt sem.
Éreztem, hogy az udvari varázsló már messziről figyeli jöttömet. Próbáltam nem túl vérmesen érkezni, a várat körülvevő házak közül csupán hatot sikerült a landolással lerombolnom. Mivel figyeltek, mire odaértem, már vártak: felsorakozott jó pár nemes, lovag, néhányan a papságból, a varázsló és végül maga Izunda királya, Vilomar is. Furcsa érzés volt, hogy még egy kósza nyilat sem lőttek ki rám, sőt, szemmel láthatóan örültek érkezésemnek. Régen portyáztam utoljára, nyilván sejtették, hogy a hercegnő ügyében jöttem, nem embereket perzselni.
- Üdvözlünk, Sárkány! – szólt Vilomar ünnepélyesen. – Bizonyára hallottad hírét legendásan szép hercegnőnknek és őérte járultál elém. Kérdezhetnéd, vajon miért válik meg az udvar e bájos teremtéstől, de légy jó, és vérbeli sárkány módjára, ne kérdezz, csak vidd, vidd egészen a barlangodig és ne engedd el! 
Mire Vilomar befejezte a beszédét, észrevettem, hogy a lovagokon kívül mindannyian megtépázott ruhában, sebekkel tele jöttek elém, arcuk meggyötört. Egy kérdést azért csak feltettem volna, de mielőtt szóra nyithattam volna a számat, egy nagy, sivító szőrgolyó repült felém a kapuból. Az emberek, akiket egyáltalán nem lepett meg a váratlan esemény, gyorsan visszavonultak a várba, hangos csattanással leengedték a kaput, én pedig ott álltam Izunda hercegnőjével a hátamon.
- Te lennél az a híres Hercegnő? – szóltam a vörös-fehér macskához, miután az felhagyott a pikkelyeim tépésével és kényelmesen elhelyezkedett a szárnyaim tövében. Nagyot nyervintett, betudtam igenlő válasznak. – Tényleg csinos vagy, meg kell hagyni! – nevettem fel, mire ő rámkacsintott és hangos dorombolásba kezdett. Felnéztem a várablakokra, az emberek kerek szemekkel figyelték, mi történik. Elmosolyodtam és elindultam haza, hátamon új lakótársammal, aki hivatalosan ugyan nem igazi hercegnő, de ezt a gyűlésen úgysem árulom el senkinek!

2017. július 25., kedd

Szvetelszky Zsuzsanna: Rejtett szervezetek

A könyvre, egy internetes cikk hívta fel a figyelmemet, amit (itt) el is olvashattok ti is. Úgy gondoltam, hogy remek kis könyv lesz, és megtudok belőle rengeteg dolgot, ami segíthet megérteni a munkahelyek felépítését, és az amolyan belső információs útvonalakat is.
 A könyv, egyrészt remek kis áttekintés a témában. Szerintem a legtöbb ember, bizonyos részeknél, egyetértően bólogat, hogy „bizony ez nálunk is így van”. Ugyanis eléggé általános dolgokat vesz alapul. Olyasmiket, hogy egy átlagos munkahelyen, miként terjed az információ, ha amúgy a hivatalos források nem adnak eleget. Hogy igenis, ha nincs felsőbb információ áramlás, akkor a belső informális vonal, majd kreál hírt, amit tovább mondhat. Fontosnak találja azt, hogy kik mondanak el dolgokat, és kiknek. Kikkel kapcsolatban, és ebből mit akarnak profitálni. A legtöbben, ugyanis a hír továbbadásából profitálni szeretnének. Vagy azért, mert tényleges hasznuk származik belőle, vagy azért, mert akkor esetleg más hírekhez is hozzá juthatnak.
 Bemutatja, hogy egy adott hír, mire A-ból elindulva eljut H-ig, mennyire megváltozhat, függően, hogy kiken ment keresztül, és azok hogy viszonyulnak magához a hírhez. Hogy mennyire képesek átértelmezni az emberek egy-egy hírt, és attól függően, hogy mit találnak benne fontosnak, és megosztandónak, úgy változhat a súlya is a dolognak.
 Hogy a főnökök, ha nem látják el elég információval a dolgozókat, akkor egyrészt ő maguk válnak témává, illetve születnek rémhírek, és hírek úgy, hogy erről nem is tudnak a vezetésben. A könyv kitér arra is, miként kell ezt egy vezetőnek kezelni, és hogyan nem. Hogy miként legyen kellően szociális a munkatársaival (érdeklődjön felőlük, de ne engedje magához túl közel őket. Pl. ne meséljen végbemenően a nyaralásról, erre ne is buzdítsa a munkavállalóját sem, de azért érdeklődjön róla, hogy „jó, volt-e”).
 A könyv tehát rengeteg dolgot felvet, és elemez. Ez egyrészről nagyon jó volt, mert tényleg érdekes témák. Másrészről, tartom, hogy a könyv nem halandóknak íródott. Mármint nem átlagos emberkéknek, akik szeretnének megtudni a rejtett szervezetekről dolgokat. Olyan szinten hemzseg a szakzsargontól, hogy nehéz néha mondatokat és oldalakat értelmeznem. Pedig tartom, hogy egy általános műveltségi szintem megvan. Tehát rengeteg az idegen szó, és éppen ezért az egész néha átmegy egy érthetetlen masszába. Vannak fejezetek, amiből annyit jegyeztem meg, hogy információk blabla, blabla... blabla....sok idegen szó, sok hivatkozás, blabla. Holott bizton állíthatom, hogy ezt feltehetően úgy is meg lehetett volna fogalmazni, hogy egy átlagos olvasó, ha megfogja a könyvtárba ezt a könyvet, és nem szociológiát tanul, csak úgy érdekességképpen érdekli a munkahelyek informális kapcsolati rendszere, akkor meg is értse.

Belbecs: 3/5

 Tehát sajnálom, hogy sok olyasmi volt benne, amihez idegen szavak szótára kellett volna, és sajna nem nagyon kutakodtam utána a szavaknak, túl sok volt, túl töményen. És igen, ez lehet csak az én lustaságom, de kb. ugyanennyi ideig tartott volna egy lábjegyzet. Csak feltehetően, akik szerkesztették, és akik írták a könyvet, azoknak minden tiszta volt vele kapcsolatban! Ennek ellenére értékes könyv és örülök, hogy elolvastam. Egy csomó „aha” élményt szerzett nekem!

Külcsín: 4/5

Igazándiból nekem tetszik a borító. A mínusz egy pont levonás az a lábjegyzet hiánya miatt van. Nekem hiányzott, no!

Fülszöveg:

„A ​hírnevet számtalan jó cselekedettel lehet csak felépíteni, de egyetlen rossz mozdulattal le lehet rombolni” – mondta Benjamin Franklin a 18. században. Ez a rossz mozdulat a 21. században egy gombnyomás is lehet: már nemcsak a munkahelyi büfében vagy az irodaház emeleti teakonyhájában terjednek a vállalati hírek, hanem az „online folyosókon” is.
A könyv célja, hogy a munkahelyi szóbeszéd működését, a szervezetek rejtett kommunikációs folyamatait vizsgálva bemutassa az informális vállalati kommunikáció tipikus vonásait. Minél több beosztott elégedetlen a vállalat hivatalos információival, vagyis minél kevésbé megfelelő a formális kommunikáció, annál kiterjedtebb és intenzívebb lesz a cégen belüli informális eszmecsere. Minél kevesebb energiát fektet abba a vezetés, hogy maga uralja ezt a területet, annál nagyobb hitele lesz a beosztottak pozitív, negatív vagy éppen ellentmondásos véleményének, s így a vállalaton belül – a formális mellett – létrejöhet a rejtett szervezet.
Az informális kommunikáció megismerése, a formális kommunikációtól való eltéréseinek feltárása, a belső hálózatok feltérképezése és irányítása nem a hatalom vagy a manipuláció eszköze, hanem az egészséges és hatékony szervezeti működés lényeges aspektusa, tehát minden vezető számára fontos feladat.

Eredeti megjelenés éve: 2017

Kiadó: Typotex
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2017
Oldalszám: 208
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9789632799346

2017. július 23., vasárnap

Ajándék dömping

A családdal, most hétvégén ünnepeltük meg a születésnapomat. Kaptam finom rágcsákat (sejtem, hogy finom, még nem kóstoltam meg), kaptam posztereket. Amikből kettő már felkerült teljesen - rendesen, kettőt, meg majd még igazítunk, hogy ne legyen ferde és ne lógjon bele az alatta lévő dolgokba :D
 Kaptam még zoknit - aminél ki kell még találnom, hogy hova húzható fel, elvégre azért elég egyedi. És kaptam nyakláncokat is, és post-iteket is :) Úgyhogy most mindenféle jósággal el vagyok látva :3





Túlontúl blogszületésnapi nyereményjáték - Sorsolás

Július 21-én a blog betöltötte a 6. születésnapját! Öröm és boldogság!
Tegnap, majdnem éjfélig lehetett pályázni a nyereményjátékra, ahol Gaura Ágnes: Túlontúl kötetét nyerhettétek meg. Négy forduló feladványait kellett csupán teljesíteni ezért. Egyrészt boldog vagyok, hogy azért vannak még emberek, akik játszanak, másrészt, azért kicsit lehangolt, hogy összesen 7-en vettétek a fáradságot, hogy jelentkezzetek. Egyikőtök meg sajnos elrontott a címkitalálós résznél egy címet, így sajnos kiesett. Így maradt hat játékos, helyes megfejtéssel. L
A verseket és írásokat (akik nem mondták, hogy nem oszthatom meg), hamarosan felrakom a blogra, természetesen név megjelöléssel. Annyit elárulhatok, hogy szerettem őket olvasni, és roppant aranyos volt az összes :D

És akkor a helyes megoldások:

2. forduló:
Martionon kezdtél (ez könnyű volt. :D), jelenleg pedig a 2 tagú Atlantisz, ha nem tévedek. Legalábbis ezt mesélted anno a molyon, ha az agyam nem csúszik. :)

3. forduló:
1. Neil Gaiman: Északi mitológia
2. Blake Crouch: A pokol kapujában
3. Daniel Goleman: A ​jóság hatalma
4. Barbara Demick: Nincs mit irigyelnünk a világtól
5. Berg Judit: Maszat ​a vonaton
6. Nick Hornby: Vájtfülűek brancsa
7. Duo Brand: A ​tiltott szerelem szigete
8. Ámosz Oz: Hirtelen ​az erdő mélyén
9. Richard Matheson: Legenda vagyok
10. Máté Angi: Kapitány ​és Narancshal
11: Paolo Bacigalupi: Hajóbontók
12: Lakatos István: Lencsilány
13: Jodi Picoult: Házirend

4. forduló:
1. Amanda Stevens: A ​birodalom (Sírkertek Királynője 2.)
2. Arthur Conan Doyle: A ​sátán kutyája
3. Carol McCleary: A ​gyilkosság alkímiája (Nellie Bly 1.)
4. Elizabeth Gilbert: Ízek, ​imák, szerelmek (Eat, Pray, Love 1.)


A nyertest anyukám sorsolta ki (az ő keze látható a homályos képen :D),  Körösztös Annamária gratulálok! Hamarosan felveszem veled a kapcsolatot emailben :)





2017. július 14., péntek

Blogszületésnapi nyereményjáték - 4. forduló

És akkor elérkezett az utolsó forduló!
Ez is egy kis kutakodás, remélem, még nem unjátok ;)
Megadok 4*4 szereplőt és/vagy helyet és/vagy fogalmat, és rá kell jönni melyik könyvről, van szó. Segítség: mindegyiket olvastam már. Segítség 2: szerintem egyszerű lesz ;D Sorozat esetén, elég a sorozatot megnevezni, mert feltehetően a többi részben is szerepe van ;)








1.
Amelia Gray · Thane Asher · Tilithia "Tilly" Pattershaw · harag
2.
Dr. James Mortimer · London · múzeum · sátán
3.
Jules Verne (Verne Gyula) · Notre-Dame · Oscar Wilde · Victor Frankenstein
4.
Bali · ima · Szicília · Vatikán


És akkor mostantól jöhetnek a megfejtések Egyben, a megadott emailcímre. Sok sikert mindenkinek ;)

2017. július 11., kedd

2017. július 9., vasárnap

2017. július 7., péntek

Blogszületésnapi nyereményjáték - 1. forduló

Ez lesz feltehetően, a legtöbb kreativitást igénylő feladat. Adott egy kép, amihez várok egy történetet. Maximum 1. A/4-es oldal lehet. Ha inkább költői vénád van, akkor verset is fabrikálhatsz, amit a kép inspirál.
 Írásnál: Max. 1 oldal (12-es betűmérettel, és 1,5-ös sorttávval), minimum Fél oldal, nem szeretnék, két mondatos "macska a sárkányon" dolgokat. Legyetek egy kicsit kreatívok. A legjobbak felkerülnek majd a blogra is, a sorsolás után. :)
Nincs rossz megoldás, ha a hosszúsági korlátokat betartod, ugyanannyi esélye van mindenkinek :) És idő van bőven!

2017. július 6., csütörtök

Túlontúl, blogszületésnapi nyereményjáték!

 Mivel a szerencse és a születésnapom úgy hozta / hozza, hogy Gaura Ágnes: Túlontúl című könyvéből két példányom is lesz, így úgy döntöttem, hogy a nyereménykönyvemet, amit a Delta Vision nyereményjátékán nyertem, tovább sorsoltatom. Bármennyire is szeretem az írónőt, és bármennyire is vágyom erre a könyvre, nos azért két példány nem kell :)
És mivel a blogom, hamarosan betölti a 6. életévét, úgy döntöttem, hogy nyereményjátékot hirdetek.

A feladatok változó nehézségűek, és meglehetősen figyelni kell. A megoldásokat egyben szeretném majd megkapni. Legkésőbb július 22-ig. A nyereményjáték több fordulós lesz, összesen 4 tehát figyelni kell a blogot, hogy mikor kerül fel a 4 forduló. Mindegyik forduló egyetlen egy kérdést vagy feladatot fog tartalmazni, amire helyesen és/vagy kreatívan kell, majd válaszolni.

Sok sikert!





Határidő: 2017.07.22  23.59
Ahova a válaszokat, egyben várom: st.metatron@gmail.com    
Az email tárgya: 6. Blogszületésnapi nyereményjáték! (aki nem ezzel a tárggyal küldi, aki nem egybe küldi a megfejtéseket, azokat olvasás nélkül törlöm)

A nyereményt, csak Magyarország területén belülre tudom postázni!

2017. július 3., hétfő

Elizabeth Gilbert: Big Magic - Kreatív élet, félelem nélkül!

 Sokat gondolkodtam azon, hogy mit is írjak a könyvről. Hogy kinek ajánlanám, és hogy mit adott nekem a könyv. Hogy miért érdemes elolvasni, és miért lenne jó, ha az összes írópalánta beleolvasna, vagy akár el is olvasná.
 Arra jutottam, hogy nekem rengeteget adott. Pedig nem vagyok, csak hobbi író. Bennem nincs meg az, hogy nagy közönségnek publikáljam a dolgaimat. Nem mondom, hogy sosem álmodtam arról, hogy könyvet írok, hogy azt rengetegen elolvassák, és másnak is tetszik az ami nekem. Hogy az én kissé fura, furcsa képzeltemet megosszam mással. Csak ebből nem nagyon lett eddig semmi. Nem mondom, hogy most nekiállok regényt írni, de lerombolt a könyv bennem egy csomó sztereotípiát és elképzelést, amiről meg voltam győződve.
 Önbizalomhiány, relatíve ezzel szerintem a legtöbb író, hobbi író, kreatív ember rendelkezik. Én is, borzalmasan igénylem a pozitív visszajelzést arra, hogy amit csinálok jó. Ennek ellenére, nem török össze amiatt, hogy a blogom nem harsog attól, hogy „Jeffi, király vagy”. Amúgy sem hinném el. Mindegy is. megvan a magam embere, akivel a posztokat elolvastatom, hogy jók-e, hogy érthetőek-e, hogy nem gáz, amit csinálok. És ő általában megnyugtat. A blog számomra egy hobbi, amit relatíve sokan olvasnak. Egy felkapott bloghoz képest kevesen, de az az igazság, hogy nem célom felkapott blognak lenni, ha az mást várna el tőlem, mint amit most csinálok. Én ilyen vagyok, a blogom ilyen és elégedett vagyok ezzel. Az önbizalomhiány persze megvan. Ezért nem írok regényt! Oh, ötletem rengeteg van, erről AniTiger vagy Szimirza tudna éppen eleget beszélni. Imádok mesélni is, de. De meglehetősen nehezen váltok írásmódot. Egy írásmód az, amit ide a blogra írok, és innen nehéz váltanom arra, hogy könyvajánlót írjak a munkahelyemnek. Pedig az sem egy túl nagy feladat. Sokat írok, mint szerepjátékos, oldalakat, de annak megvan a maga formátuma, amit nehezen tudok átkonvertálni regényírós szöveggé. Mert a kettő teljesen más... kivéve, ha szerepjátékos írásmódban írnék regényt, de az meg mindenki másnak fura lenne :D
Forrás

A tökéletesre való kényszer: Na, Ezt nem érzem, hála a jó égnek, nem vagyok maximalista. Ha az lennék, akkor semmit sem publikálnék itt, mert félnék, hogy nem jó. Meglepő lehet, de számomra a blogbejegyzés írás, maximum egy óra, kivéve, ha rengeteg mondanivalóm van a könyvről. Nem írok jegyzeteket, mert úgyis átírnám. Nem írok meg mindent előre, papíron, kézzel, vagy írok vázlatokat. Nem menne. Megfigyeltem, hogy ha valamit kézzel megírok, akkor, amikor begépelem, hirtelen megváltozik. Tehát, kétszer nem vagyok képes ugyanazt leírni, mert addigra már máshogy gondolom. Nem azért, mert az tökéletesebb, szimplán addigra más szavak jobban tetszenek adott témában, más mondatok jobban tetszenek és így tovább.
Az írás, mint pénzkereseti lehetőség: Egyértelmű volt számomra is, amit Elizabeth írt arról, hogy az írás, mint pénzkereseti forrás, miért rossz. Mármint, ha az egész életedet arra teszed fel, hogy az írásból akarsz megélni. Bár nem mozgok könyves körökben, mint író, még én is látom azokon, akik viszont igen, hogy az írásból nagyon nehéz megélni. Elizabeth azt vallja, hogy legyen egy stabil állásod, és a szabad idődben írj. Keríts időt arra, hogy írhass, ha az írásban találod, vagy találtad meg azt az elfoglaltságot, amitől boldog vagy.
Forrás

Az írás boldoggá tesz: Engem is boldoggá tesz az írás, és azt hiszem a legtöbben akik írunk, azért írunk, mert jó érzés. A könyvben ennek ellenére fel lett vázolva, hogy sokak szerint, akkor lehetsz csak jó író, ha szenvedsz, ha mártíromkodsz. Ez meglehetősen fura felfogás számomra. Már csak azért is, mert ha valamit nem élvezel, akkor miért csinálod? Most ne feltétlen a munkát nézzük, bár az ideális világban, megtalálod a hivatásod, és szereted amit csinálsz, de azért ez nem mindenkinek sikerül. De a hobbid, miért lenne olyasmi, ami szenvedést okoz? Szeretek írni, de sosem jutott eszembe, hogy akkor üljek neki egy blogbejegyzés írásának, amikor ahhoz nincsen kedvem. (ami hamar ki szokott derülni, ha harmadszorra írom át az első bekezdést, akkor arra a napra inkább le is zárom az írását, és máskor újrakezdem, mert csak nyögvenyelősen szenvednék a monitor előtt, márpedig azt nem szeretném) – még jó, hogy nincsenek számomra szigorú dátumok, amikre ki kell jönnie egy-egy bejegyzésnek.
 A könyv meglehetősen kellemes és inspiráló volt. betekintést adott az írók, vagy más kreatív tevékenységet folytatók életében. Jó volt olvasni egy-egy ötlet útját a megvalósítás felé. Jó volt kicsit belelátni abba a világba. Kellemes olvasmány. Sajnos nem tudtam eldönteni ezek után sem, hogy Elizabeth Gilbertet kedvelem-e vagy sem. Mint ember, amúgy pozitívnak tekintem. A könyv megerősítette bennem, hogy ő sem törekszik a tökéletes munka kiadására, de legalább nem sértődik meg, ha azt pocséknak találják. A lélek botanikája számomra egy mélyrepülés volt, számára egy kósza ötlet. Amúgy molyon megfigyelve, azt jobbra értékelték összességében, mint az Ízek, imák, szerelmeket. Fura :D Minden esetre  a Big Magic, egy varázslatos könyv, teli jó tanáccsal, de mégsem érzem azt, hogy okítani akarna. Csak elmeséli, hogy ő hogy éli meg azt a varázst, hogy egy ötlet jön, és kibontakozik, vagy jön és tovaszáll, keresve mást, aki megírja. És igen jó kérdés, az írás van értünk, vagy mi az írásért, az ötlet van értünk, vagy mi az ötletért. A legideálisabb, ha az ötlet és az író is profitál belőle. Hogy mindenkinek megérje!

Forrás

 Belbecs: 5/5
Tudom, hogy a poszt kicsit összevissza, és hogy még vagy három oldalnyi dolgot tudtam volna írni a könyvről, hogy mivel értek egyet és mivel nem. De úgy érzem, ez nem az én posztom, hogy megtegyem. Olvassátok a könyvet, mert ha nem is ér katarzis élmény, ha nem is kaptok a fejetekhez stb. Akkor is egy remek olvasmányélmény.
Külcsín: 5/5
Szeretem ezt a borítót :)

Fülszöveg:
Az Ízek, imák, szerelmek írónőjének lelkesedése szinte tapintható és ragályos – történetei és saját tapasztalatain alapuló tanácsai olyanok, mintha a legjobb barátnőnk szólna hozzánk játékos, beszélgető stílusban. A New York Times sikerkönyveinek írónője izgalmas kulisszatitkokat árul el a regényírás folyamatáról, saját félelmeiről és kudarcairól. Legújabb írása nemcsak íróknak vagy művészi hajlammal megáldott olvasóknak szól, hanem mindenkinek, aki inspirációra és bátorításra vágyik, hogy követhesse kíváncsiságát, és végre belevághasson életkortól, nemtől függetlenül abba, amire a lelke mélyén mindig is vágyott.

 Partvonal, Budapest, 2016, 256 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155283802 · FordítottaBalázs Laura