Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: november, 2011

Boldizsár Ildikó : Boszorkányos mesék

Ismertető: A kötete főhőse, Amália, a boszorkány szépséges szép, ért az állatok és a növények nyelvén, s csöppet sem gonosz: legfeljebb néha szomorú. De ami a legfőbb: csodás meséket mesél. Mesél az esőről, a napról, a holdról, csillagokról, felhőkről, virágokról, madarakról, színekről és árnyékokról, és a mesék boszorkányos varázslata hatalmába kerít mindannyiunkat, kicsi és nagy olvasót egyformán. Vélemény: Mostanában meséket olvasok, nem azért, mert lenne kinek, magamon kívül, vagy lenne miért, azaz a miértre a válasz. Mert szeretem a meséket, szeretem a boszorkányokat. Annak ellenére, hogy a Molyon a mesekönyvek néha talán túlzó kritikát kapnak tőlem. Pedig elméletben nem rosszak. Mert vannak felnőttek akik gyerekek maradnak, vannak olyanok mint én, akik ugyan nem nőttek fel teljesen, tehát megvan még a játékos, mesére szomjazó kedvük és igényük, de egy-egy mesére nem tudnak csak meseként tekinteni. Mert már kicsit felnőttek, és így néha bele magyaráznak, néha szörnyülk

Janikovszky Éva - Ájlávjú

Ismertető: Kötelességem figyelmeztetni a kedves olvasót, a cím félrevezető. Nem szerelmes történeteket tartalmaz a kötet. Hanem? Az úgy van, hogy az ember idős korban már kevesebbet ügyintéz, szaladgál, nyüzsög. Inkább elgondolkozik ezen-azon, ír, írogat, így a századvégen, ezredelőn. Különösen, ha írónak hiszi magát. Aztán összegyűlik egy kötetre való. De miért jut eszébe éppen ez a cím? Mert a tévésorozatok, az angolszász nyelvterületen készült filmek jóvoltából angolul gyakran hallja. Magyarul csak szeretné hallani. De valahogy hiánycikk. Még a falfirkákon is többnyire angolul olvasható, hogy I love Brigi – Karesz. Azonkívül az angol nyelvű vallomás nemcsak egyes számban szeret, hanem többes számban is. Akár a kedves olvasó is magára veheti. Ha akarja. Rosszkedvet oszlató humort, szeretetből fakadó türelmet, megértést kínálok annak, aki vevő rá. Vélemény: Ha nincs a Janikovszky esemény valószínű nem most, talán sosem vettem volna kézbe a könyveit. De volt egy esemén

Illusztrálta: Szegedi Katalin

Johann Wolfgang Goethe: A bűvészinas   Ismertető : Goethe klasszikus verses meséjét olvashatják a gyerekek a gyönyörű kivitelezésű, színes, nagy alakú albumban. A tanulságos történetben a varázslóinas, kihasználván mestere távollétét, önálló szellemidézésbe fog. Kísérlete azonban balul sül el, mert nem tudja kordában tartani az elszabadított erőket, így azok feldúlják nemcsak a varázslólakot, hanem a közeli falut is. Szerencsére, mielőtt komoly baj történne, hazaér a mester és megzabolázza az elszabadult szellemlényeket. A szöveget Szegedi Katalin különleges hangulatú vízfestményei illusztrálják.        Vélemény : A rajzok, azok valami frenetikusak. A macska nagyon tetszett, ahogy itt-ott felbukkant a víztől távol maradást megkísérelte. Az inas, és maga a varázsló is nagyon szépen kidolgozott, bár magából a varázslóból nagy részt csak a zöld köpenyt látjuk. A történet nem túl bonyolult, a szöveg nem túl sok, a rajz viszont teljesen oda passzoló. Beleszerettem ebbe a könyvbe

Zsürizés a mesemondón (Nagyvenyim, 2011)

Tudni kell, hogy nem hiszem, hogy olyan nagyon jó zsűri lennék, de ha már felkértek miért ne? Hetedikeseket kaptunk, elméletben heten voltak, gyakorlatban hatan, pedig már számmisztikailag azon gondolkodtunk az Orsival, hogy ma nagyon kőröz körülöttünk a 7-es szám. Mert voltak 7-esek a könyvtárba, mert 7(6, de elsőnek azt mondták hét) versenyző van, meg mert 11.18-a van. És ha a 18ból kivonjuk a 11-et...na, ugye  hogy ugye, = 7 :D Mert heten mint a gonoszok. Nem voltunk gonoszok de tényleg. A Kati, Ő gonosz volt, de csak kicsit, mert hirtelen az Orsiból zsűrielnök lett akit kilökhetnek a tömeg elé. :P Már  a mesemondó megnyitásakor megemlítették az Orsit...meg engem. Engem nem tudom miért kellett, de nem gond, legyek csak vörös zavaromba, segáz :P Beskatulyázódtam a József Attila könyvtár gyerekkönyvtár részlegéhez. (gyerekek, higgyétek el, nem ott vagyok... Ez egy megnyugtató tény! :P). Tehát mesemondók, nagyon jók voltak, volt két fiú is. Az első szerintem azért nem volt annyira

Magyar gyermek és ifjúsági "irodalom"

Az itt elemzett, két művet én a magyar gyermek, vagy akár ifjúsági, vagy akár bármilyen irodalmának, ugyan nem nevezem, de pont ezért kénytelen vagyok róla írni. Vannak művek amik felidegesítenek. Nem az a céljuk (bár a célra nem jöttem még rá...), de ez sikerül nekik. Persze 25 éves vagyok, könyvtáros (nem gyerekkönyvtáros), tehát nagyon nem célközönség. A kiborulásom első műve(erős túlzás a mű de nincs jobb szavam rá) Kárpáti Tibor: Csókolom, pókmajom! könyvecskéje volt. Erről volt  a molyon egy kirohanásom is, amiben megfogalmaztam, nem értem az embereket, akik ezt viccesnek találják! Gondolkoztam rajta amúgy, hogy mi lehet a könyv lényege, mert hogy még a mesekönyvek is okkal vannak, más nem szórakoztatni az embereket, elterelni a gondolatot. De ez mire jó? Durván 40 oldal (tippelek, nem tudom pontosan mennyi, és nincs belőle példányom). Oldalra elfordított szöveg, minden lap margóján, tehát forgathatod azt a szerencsétlen könyvet, ha el akarod olvasni. Vagy a fejed mint egy f

Jumi és a Kimonók

Ugyan nálunk ugyebár át lett írva Jumi -ra, de a kép ugyanaz, a borító tehát nem változott ezen kívül. Molyon már írtam, hogy ez egy nagyon szép, és jó könyv csak vigyázni kell vele. Mert, könnyű tépni, azért mert ügyeltek a tökéletes kivitelezésre, de azzal számoltak, hogy ezt max egy ember olvassa és lehetőleg egyszer csak. Én könyvtárban dolgozom, és van egy olyan érzésem, hogy ez ide nem alkalmas könyv. Nem azért mert az olvasók nem tudnak rá vigyázni (ez is benne van a pakliban), hanem mert annyira sikerült bonyolult és szép kivitelezést csinálniuk a kiadónak, hogy minden csak nem praktikus. Eleve azért mert vannak oldalak amik szét vannak szabdalva, közepesen vastag csíkokra "fúj a szél" címszóval, ami amúgy ötletes és tetszett is, de olyan könnyű letépni.... Sok a ki, be, szét, fel-le kihajthatós oldal, ami szintén szép és jó csak könyvtárban veszélyes. Ez a másik kötetre is teljesen igaz. Bár eleve nem kisgyerekeknek egyedül olvasásra jó. Hogy mire jó? El lehe

Eve Ensler - A Vagina Monológok

Ismertető: „Elhatároztam, hogy beszélni fogok a nőkkel a vaginájukról, hogy vagina-interjúkat készítek. Ezekből lettek a vagina-monológok. Több mint kétszáz nővel készítettem interjút. Beszéltem idős nőkkel, férjezett nőkkel, egyedülálló nőkkel, leszbikusokkal, egyetemi profeszorokkal, színésznőkkel, üzletasszonyokkal, kurvákkal, feketebőrű nőkkel, spanyol nőkkel, ázsiai nőkkel és amerikai nőkkel, indián nőkkel, fehér nőkkel, zsidó nőkkel. Az elején nehezen ment. A nők nem akartak erről a témáról beszélni, szemérmesek voltak. De ha egyszer belekezdtek, le sem lehetett többé állítani őket. A nők maguknak sem vallják be, de imádnak a vaginájukról beszélni. Izgatja őket a dolog, talán pont azért, mert eddig még soha senki nem kérdezte őket erről.” (részlet a könyvből) „Nyelve őszinte és eredeti, a történetek lüktetően valódiak, igazi szereplőkkel, felismerhetően megtörtént események tapasztalatairól. Ensler figurái nők – fiatalok és öregek, feketék és fehérek, homo

Az Északi széltől a Hetedik hullámig

Gyógyír északi szélre: Fülszöveg: Írjon nekem, Emmi. Az írás olyan, mint a csók, csak ajkak nélkül. Az írás annyi, mint csókolni, de ésszel. Emmi Rothner e-mailben szeretné lemondani a Like magazin előfizetését, de félreüt egy betűt, és levele véletlenül Leo Leikénél köt ki. Minthogy újra meg újra a rossz címre ír, Leo egy idő után kénytelen felvilágosítani őt a tévedéséről. Így veszi kezdetét a különleges levélváltás, melynek során a teljes ismeretlenség és kedves bensőségesség közti keskeny mezsgyén egyensúlyozva egyre közelebb kerülnek egymáshoz, míg végül kénytelenek feltenni maguknak a kérdést: vajon a levelekben kifejezett, egymás iránti egyre erősebb érzéseik kiállják-e a személyes találkozás próbáját? És ha igen, hogyan tovább? A történet folytatása A hetedik hullám szintén megjelent magyarul. Véleményem:  Sokat jelent a borító, ennél a könyvnél is, legalábbis nekem. A berakott borítós könyvet olvastam (kemény táblás), sokkal szebb és kellemesebb a fogá

Alexandra Bizi - A kislány, aki nem tudott aludni

Mostanában, a gyerekirodalom felé tekingetek. Azt hiszem a Csókolom, Pókmajom óta van az a kényszerem, hogy utána kell néznem, miket adnak ki, akár magyar, akár külföldi könyvekről is van szó. Mert félek, hogy a mai gyerekeket hülyének nézik, a felnőtteket szintén, mert megveszik a könyvnek(irodalomnak pláne) nem nevezhető valamiket. Így azért jó pár gyerek-ifjúsági irodalom került a kezemben. Közte ez a könyv is. És, hogy mit láttam benne én: A könyvet szerintem szépen illusztrálta, Szegedi Katalin. Illet a hangulathoz, még akkor is, ha néha nevetségesen néztek ki szegény állatok. A mese maga, nem túl bonyolult (28 oldalon nem is nagyon lehet bonyolítani), teljesen felfogható, és túl sok magyarázatot nem igényel. Ennek ellenére azért a frissen olvasni megtanuló gyerek még ne vágjon neki, legalábbis egyedül ne. Minden második oldal kép, tehát maga a történetet 14 oldalba van belesűrítve. Én úgy gondolom, hogy ez egy olvasás reklámozó könyv, tehát az a lényege, hogy ha a kislán

Amerikai história X

Tartalom: Derek Vinyardot (EDWARD NORTON – Harcosok klubja), a karizmatikus neonáci bandavezért különös kegyetlenséggel elkövetett rasszista indíttatású gyilkosságért zárják börtönbe. Szabadulását követően az új elveket valló, múltjáért szégyenkező Derek rádöbben, hogy meg kell mentenie öccsét, Dannyt (EDWARD FURLONG – Terminator 2. – Az ítélet napja), mielőtt bálványozott bátyja útját követve megbocsáthatatlan bűnöket követne el. A hazai közönség körében is hatalmas sikert arató, felkavaró Amerikai História X kíméletlenül őszinte képet fest az emberi sorsokat romba döntő fajgyűlöletről, s a filmben nyújtott döbbenetes erejű alakításáért Edward Nortont Oscar-díjra jelölték. Vélemény : Azaz igazság, hogy nem rajongok az ilyen filmekért, akkor sem ha Oscarra jelölték a benne lévő színészt a szerepéért, mert nem...Nem az én világom, mint amúgy a blogomon látható az anime ami inkább nézésileg hozzám köthető. A kolléganőm mondta hogy né