2011. november 29., kedd

Boldizsár Ildikó : Boszorkányos mesék


Ismertető:
A kötete főhőse, Amália, a boszorkány szépséges szép, ért az állatok és a növények nyelvén, s csöppet sem gonosz: legfeljebb néha szomorú. De ami a legfőbb: csodás meséket mesél. Mesél az esőről, a napról, a holdról, csillagokról, felhőkről, virágokról, madarakról, színekről és árnyékokról, és a mesék boszorkányos varázslata hatalmába kerít mindannyiunkat, kicsi és nagy olvasót egyformán.

Vélemény:
Mostanában meséket olvasok, nem azért, mert lenne kinek, magamon kívül, vagy lenne miért, azaz a miértre a válasz. Mert szeretem a meséket, szeretem a boszorkányokat. Annak ellenére, hogy a Molyon a mesekönyvek néha talán túlzó kritikát kapnak tőlem. Pedig elméletben nem rosszak. Mert vannak felnőttek akik gyerekek maradnak, vannak olyanok mint én, akik ugyan nem nőttek fel teljesen, tehát megvan még a játékos, mesére szomjazó kedvük és igényük, de egy-egy mesére nem tudnak csak meseként tekinteni. Mert már kicsit felnőttek, és így néha bele magyaráznak, néha szörnyülködnek,  néha a falat bontják, hogy "jesszusom, ezt miért írták" vagy "ezt miért kellett kiadni???" vagy "ennek mi is az értelme?". Mert találnak ilyen könyveket, találok ilyeneket.
Boldizsár Ildikó egyszer járt nálunk a könyvtárba, előadott, túl sok nem maradt meg az emlékeimből az előadásról csak azt hogy volt, és élveztem. Ez talán két éve volt. És most kezdtem csak olvasni tőle, és olvasni is először azért, mert Szegedi Katalin illusztrálta a könyveit.
 De, hogy mondjak is valamit  a könyvről. Szépek a rajzok, mint mindig! Szépek a történetek, kerekek, mert kezdődnek, tartanak és befejeződnek. Van mondanivalójuk és van tanulságuk is. Elvarázsolnak és elgondolkodtatnak. Tehát érdemes elolvasni mert jó. :) Megkedveltem Amáliát, és a  Fekete Világkerülő Embert is, és megszerettem  a vakondot, a sünt, a madarakat, a halakat, a virágokat, az árnyékot, a színeket. Mindenkit megszerettem, mert meglehet őket :)

2011. november 22., kedd

Janikovszky Éva - Ájlávjú


Ismertető:
Kötelességem figyelmeztetni a kedves olvasót, a cím félrevezető. Nem szerelmes történeteket tartalmaz a kötet. Hanem? Az úgy van, hogy az ember idős korban már kevesebbet ügyintéz, szaladgál, nyüzsög. Inkább elgondolkozik ezen-azon, ír, írogat, így a századvégen, ezredelőn. Különösen, ha írónak hiszi magát. Aztán összegyűlik egy kötetre való. De miért jut eszébe éppen ez a cím? Mert a tévésorozatok, az angolszász nyelvterületen készült filmek jóvoltából angolul gyakran hallja. Magyarul csak szeretné hallani. De valahogy hiánycikk. Még a falfirkákon is többnyire angolul olvasható, hogy I love Brigi – Karesz. Azonkívül az angol nyelvű vallomás nemcsak egyes számban szeret, hanem többes számban is. Akár a kedves olvasó is magára veheti. Ha akarja. Rosszkedvet oszlató humort, szeretetből fakadó türelmet, megértést kínálok annak, aki vevő rá.

Vélemény:
Ha nincs a Janikovszky esemény valószínű nem most, talán sosem vettem volna kézbe a könyveit. De volt egy esemény a Molyon, hogy olvassuk a könyveit, nosza rajta, nem nagy az elvárás 15 könyv. Tudtam, hogy rengeteg kb. 32 oldalas könyve van, úgy gondoltam, ha más nem akkor majd abból összejön a 15. Össze is jött, majd a 16...17...és így tovább. A meséket felváltotta a novella, karcolat és hasonlókat tömörítő könyvei. És nem bántam meg. Szeretem Janikovszky-t ahogy ír, ahogy írt.
Ugyan ez a műve egy icike picikét számomra átment panaszkodásba. Próbált nem panaszkodni, de panaszkodott mégis. Ennek ellenére szerettem olvasni, mert ő még panaszkodni is jól tud. Vannak kedvenc részeim ebben a kötetben is, ilyen a Karácsony, vagy az Adventi, vagy a Túlélőtáboros.
Olvassunk Janikovszky-t és igaza van, nagyon kevésszer mondja az ember, hogy szeretlek. Most nem a szerelmesekre kell gondolni, azok mondják egymásnak valószínű nonstop. De a többiek? Vagy az ember már nem szeret senkit sem? Én szeretek sok embert, barátsággal. Sok olyan embert is szeretek akik nem a barátaim, mert nem akarnak azok lenni, és sok emberről hiszem, hogy a barátom. No nem az egész világ. Bár...ÉN szeretem a világot, ez visszafelé nem mindig sikerül, kedves Világ :P *hát nem panaszkodom én is?...De igen, a magyar már csak ilyen, panaszkodik, akár kell akár nem. Pedig nekem okom nincs a panaszra. Hamarosan Karácsony!!!*

Illusztrálta: Szegedi Katalin




Johann Wolfgang Goethe: A bűvészinas
 
Ismertető:
Goethe klasszikus verses meséjét olvashatják a gyerekek a gyönyörű kivitelezésű, színes, nagy alakú albumban. A tanulságos történetben a varázslóinas, kihasználván mestere távollétét, önálló szellemidézésbe fog. Kísérlete azonban balul sül el, mert nem tudja kordában tartani az elszabadított erőket, így azok feldúlják nemcsak a varázslólakot, hanem a közeli falut is. Szerencsére, mielőtt komoly baj történne, hazaér a mester és megzabolázza az elszabadult szellemlényeket. A szöveget Szegedi Katalin különleges hangulatú vízfestményei illusztrálják. 
 
 
 
Vélemény:
A rajzok, azok valami frenetikusak. A macska nagyon tetszett, ahogy itt-ott felbukkant a víztől távol maradást megkísérelte. Az inas, és maga a varázsló is nagyon szépen kidolgozott, bár magából a varázslóból nagy részt csak a zöld köpenyt látjuk. A történet nem túl bonyolult, a szöveg nem túl sok, a rajz viszont teljesen oda passzoló. Beleszerettem ebbe a könyvbe, valószínű az illusztrációk sokat segítettek abba, hogy nem csak olvassam, hanem szeressem is a történetet. :)
Na és az inas, rá visszatérve, annyira pajkosan, aranyos volt ^.^




G. Szász Ilona: A mindentvarró tű
 
Ismertető:
Valamikor régen, dédanyáink idejében, a Borostyán utca egyik színes házában élt Málika, a híres varrókisasszony. Ruhaszalonja tele volt titokzatos gombokkal, fényes varrótűkkel, színes cérnákkal, gyöngyökkel és szalagokkal. Málika varrta a legszebb báli ruhákat kerek e világon! Segítője is akadt, Cérnácska Szabócska személyében, aki beleszeretett a lányba, és egy szép napon megkérte a kezét. Málika szíves-örömest mondott volna igent, de szavát adta édesapjának, hogy csak annak a felesége lesz, aki elhozza neki a Mindentvarró Tűt. Vajon sikerül-e Cérnácska Szabócskának megtalálnia ezt a különleges varróeszközt? Számos veszedelem, megpróbáltatás és küzdelem árán el tudja-e hozni szerelmének a kért ajándékot? És egyáltalán: mire való a Mindentvarró Tű, és miért olyan fontos Málikának? A szerelem erejéről és megejtő szépségéről szóló mesét Szegedi Katalin díjnyertes illusztrátor finom vonalú, részletgazdag illusztrációi varázsolják gyönyörű könyvvé.
Vélemény:
Történet: Hát nem eget rengető történet volt, olyan tipikusan, elment a jó, hogy megszerezze azt amit ha megszerez övé a NŐ. De van a gonosz (jelen esetben OLLÓ), aki előtte jár és mindent elront, amit neki, miután az ereklyét megleli, szépen helyre kell hoznia, és nem mellékesen meg kell küzdeni az ollóval...Jól van na kicsit gagyinak éreztem, de nem célközönség vagyok :P
Illusztrációk: Én féltem....komolyan úgy van illusztrálva mintha horrormesekönyv lenne, persze  a történet sem annyira horror mentes, de na, rátesz egy lapáttal a rajzolás. Ettől független szép...csak nem adnám gyerek kezébe.



Boldizsár Ildikó: Királylány születik 
 
Ismertető:
Ha van kislányod, biztos szeretnéd neki elmondani, hogyan érdemes élni. Ez persze nem könnyű feladat. Jó volna egy könyv, amely segít ebben. Egy könyv, amelyet csak felütsz, és megtalálod a választ, a megfelelő mondatokat.
Boldizsár Ildikó, a realista mesék boszorkányos írója ismét útmutatást ad gyerekeinknek, és persze nekünk magunknak is. Emlékeztet minket arra a tudásra, hogy hogyan érdemes szemlélnünk a világot és önmagunkat ahhoz, hogy boldogan, értékesen éljünk. Az írónő meséjéből megtudjuk, hogy minden kislány születésekor jelen vannak az „égi királylányok”, akik áldásaikkal elindítanak minket a helyes úton. Ám a királylányok csak útmutatást adnak, a lényeg rajtunk múlik! Minden kislány királylánynak születik, és aki megőrzi lelkében az áldásokat, úgy tud majd élni, hogy másokat és önmagát is boldoggá teszi. A legértékesebb ajándékok nem kézzel foghatók – szólnak a könyv sorai. Ajándékozd meg kislányod a könyv gondolataival!
Szegedi Katalin, aki ma talán a legnépszerűbb gyermekkönyv-illusztrátor Magyarországon, mesterien kidolgozott képeivel nemcsak a gyerekeknek, hanem a felnőtt olvasóknak is örömet okoz, hiszen ő maga is azt vallja, hogy „a mese nem feltétlenül gyermeki”. És ez a könyv talán nekünk, felnőtteknek is segít megtalálni valahol a szívünk mélyén a rég elfeledett áldásokat.



Vélemény:

Nagyon szerettem olvasni, mert annyira kis egyszerű, és annyira kis pozitív az egész. A képek csakugyan gyönyörűek, de hát ez már-már természetes, akkor ha ott látja az ember, hogy Illusztrálta: Szegedi Katalin. Mert igen, ha nem is a történetre, de a képi világra ez egy biztosíték. Ha egyszer lesz egy lányom (ha lesz), akkor ezt a könyvet megveszem neki :)
 
 
 
Osvát Erzsébet: Meglepetés
 
Ismertető:
Osvát Erzsébet elbeszéléseinek hőse Te is lehetnél, kedves Olvasó!
Hiszen rád hasonlít Zsófi, aki az első igazi ötöst kapja az iskolában, Jutka, aki sünit rejteget a szobájában vagy Annapanna, aki meglepetést tartogat édesanyja születésnapjára.
Bezzeg Karcsi, Bezzeg Lajcsi meg az undok, nyafogós Dani persze nem rád hasonlít, csak az írónő meg a rajzoló találta ki őket.
 
Vélemény: Bevallom, azért olvastam, mert Szegedi Katalin illusztrálta! Annak ellenére, hogy látszik rajta, hogy fekete-fehér az illusztráció, de hát az se baj! Amúgy nem bántam meg, mert roppant aranyos történetek vannak benne. Egyszer érdemes elolvasni :)



Szegedi Katalin: Álomcirkusz  
 
Ismertető:
Egy szép napon zenebohóc érkezik a Nyúlcirkuszba. Panka, a kis kötéltáncos lány szerelemre lobban a titokzatos bohóc iránt. A kedves humorral átszőtt, leheletfinom akvarellekkel illusztrált történetből megismerhetjük a két fiatal kalandos történetét, hogyan sikerül megvalósítaniuk titkos, dédelgetett vágyukat, az Álomcirkuszt.
 
Vélemény: Ennél a könyvnél jegyeztem meg elsőnek, hogy, aki illusztrál, ne írjon. Nem az, hogy nem tud, tud ő ha akar, ez majd kiderül később. De ennél a műnél kibuktam. Eleve a történet, nem túl bonyolult, nem sokat árulok el, ha annyit mondok, van a nyúllány, aki beleesik a nyúlfiúba, akit nem vesznek fel a cirkuszba, mert csapnivalóan pocsék zenész, de a szerelem tökéletes és rögtöni, másnap már menyegző! (kicsit irreális, de hát mese...mese). Van egy álma a fiúnyúlnak, amit kinevet a lány nyúl, de aztán terhes lesz, és hát fiú, vagy lány? Most mi lesz, és az álomcirkuszhoz sok kis nyúl kell....a nyúl ugyebár szapora állat...hát rengeteg nyúl jön egyszerre világra, úgyhogy Happy majd felnőnek és tádám...nagyon izgi volt -.-" tehát ne írjon mesét aki nem ért hozzá, vagy ne vágjon rögtön nagy fába, mert ez úgy tűnik nem volt az amit szeretett volna.
 
 
Szegedi Katalin: Lenka
 
Ismertető:
Lenka, a dundi kislány naphosszat csak magányosan rajzolgat. Egy nap elindul barátokat keresni, de nem jár szerencsével: a gyerekek kicsúfolják, mindenhonnan elzavarják. Bánatában végül rajzolni kezd az aszfaltra, amikor Palkó, a rolleres kisfiú álmélkodva megáll mellette…



Vélemény:
Tud Ő ha akar, vagy nem volt túl fiktív a mese alapja. Nem tudom, amúgy én ezt olvastam és utána az Álomcirkuszt, tehát teljesen pozitíve álltam hozzá, hogy hát Ő ír is, ez remek. Mert ez a történet nagyon tetszett, mert ennek volt tanulsága, volt mondanivalója, és lehetett is érteni. Gondolom ez a későbbi könyve (passz, most nem nézek utána :P). Tehát az ilyen témák, írása, és illusztrálása nyugodtan, mert ezek JÓK :) Köszönöm, hogy van, hogy olvashatom, hogy láthatom, hogy csodálhatom a rajzokat.

2011. november 18., péntek

Zsürizés a mesemondón (Nagyvenyim, 2011)

Tudni kell, hogy nem hiszem, hogy olyan nagyon jó zsűri lennék, de ha már felkértek miért ne?
Hetedikeseket kaptunk, elméletben heten voltak, gyakorlatban hatan, pedig már számmisztikailag azon gondolkodtunk az Orsival, hogy ma nagyon kőröz körülöttünk a 7-es szám. Mert voltak 7-esek a könyvtárba, mert 7(6, de elsőnek azt mondták hét) versenyző van, meg mert 11.18-a van. És ha a 18ból kivonjuk a 11-et...na, ugye  hogy ugye, = 7 :D Mert heten mint a gonoszok.
Nem voltunk gonoszok de tényleg. A Kati, Ő gonosz volt, de csak kicsit, mert hirtelen az Orsiból zsűrielnök lett akit kilökhetnek a tömeg elé. :P
Már  a mesemondó megnyitásakor megemlítették az Orsit...meg engem. Engem nem tudom miért kellett, de nem gond, legyek csak vörös zavaromba, segáz :P Beskatulyázódtam a József Attila könyvtár gyerekkönyvtár részlegéhez. (gyerekek, higgyétek el, nem ott vagyok... Ez egy megnyugtató tény! :P).
Tehát mesemondók, nagyon jók voltak, volt két fiú is. Az első szerintem azért nem volt annyira jó, mert zavarban volt mert első....elsőnek rossz lenni. A másik fiú meg valószínű lámpalázas volt, pedig Micimackóból mesélt volna részletet.
A lányok, ők jók voltak (amúgy mindenki), egynél sokkolt a hangerő amivel mondta, de na, ráfogom, hogy biztosra ment, hogy halljuk :D A dobogós helynél azért tanakodás ment ki legyen az első, második, harmadik, de csak kiokoskodtunk. Volt Lázár Ervines mese, A Csomag . Nos nemrég olvastam a Manógyárat, úgyhogy még friss volt az élmény nekem is  :) Nem lett első, de nagyon szép volt!
Szép volt mindenkié, a kissé túlbuzgó tanár(szülő?) kicsit zavart, annyiból, hogy túl komolyan veszi. Én nem tudom, mennyire kell komolyan venni, nekem ez egy jó délután volt, jó meséket hallgattam, élveztem, pontoztam, ahogy nekem tetszettek.
Jövőre talán újra ott leszek a zsűriben. De ha lehet majd alsósokkal...azok annyira aranyosak :)

2011. november 14., hétfő

Magyar gyermek és ifjúsági "irodalom"


Az itt elemzett, két művet én a magyar gyermek, vagy akár ifjúsági, vagy akár bármilyen irodalmának, ugyan nem nevezem, de pont ezért kénytelen vagyok róla írni. Vannak művek amik felidegesítenek. Nem az a céljuk (bár a célra nem jöttem még rá...), de ez sikerül nekik. Persze 25 éves vagyok, könyvtáros (nem gyerekkönyvtáros), tehát nagyon nem célközönség.



A kiborulásom első műve(erős túlzás a mű de nincs jobb szavam rá) Kárpáti Tibor: Csókolom, pókmajom! könyvecskéje volt. Erről volt  a molyon egy kirohanásom is, amiben megfogalmaztam, nem értem az embereket, akik ezt viccesnek találják! Gondolkoztam rajta amúgy, hogy mi lehet a könyv lényege, mert hogy még a mesekönyvek is okkal vannak, más nem szórakoztatni az embereket, elterelni a gondolatot. De ez mire jó? Durván 40 oldal (tippelek, nem tudom pontosan mennyi, és nincs belőle példányom). Oldalra elfordított szöveg, minden lap margóján, tehát forgathatod azt a szerencsétlen könyvet, ha el akarod olvasni. Vagy a fejed mint egy fejkörzést imitálva. Rajzok vannak, nem tudom ki dobta össze Paint-el, vagy anélkül, de az nem tud rajzolni, meg hasonló. Ronda mint a bűn. Amúgy nincsenek nagy igényeim egy gyerekkönyvnél, csak szép legyen a grafikája és minimális agymozgatásra, esetlegesen mondjuk okosításra legyen jó. Tehát a vagy-vagy -al is ki vagyok békülve, a szép kivitel, nem jó semmire szöveggel és fordítva is, ha a kép ronda de jó a szöveg. Tehát nincs nagy igény, egyiknek feleljen meg. Ez ennek a könyvnek nem sikerült. Amúgy köszönések vannak benne  a "Héka, béka! " "Örvendek a szerencsének fába szorult fonalféreg!",
nos tehát ezen a szinten. Könyvnek nem minősülő akármicsoda, pénzt nem adnék érte, ki nem adnám, nemlétező gyerekemnek sem adnám, és a gyerekkönyvtárban is eldugnám valahova ahol nem látja senki, mert max. hülyébb lesz tőle a gyerek, okosabb nem, max. ilyen köszönésekkel jön be és ökörködik, más nem... a gyerekek amúgy lehet hogy még viccesnek találják...kb. 13 éves kor alatt....

Ez volt idén a legsokkolóbb valami amit olvastam, legalábbis azt hittem, hogy...tévedtem. Amúgy ezek után elkezdtem mesekönyveket keresni, olvasni, hogy tudjam, nincs minden veszve, hogy azért a gyerekeket nem nézik teljesen hülyének, és nem hiszik, hogy a szülők mindent megvesznek amit kiadnak. Remélem nem sok Pókmajom fogyott! Bár persze, lehet hogy valakinek tetszik annyira, hogy pénzt adna érte.
Másik gyöngyszemem: Tóth Krisztina: Állatságok kötete. Verses kötet. Elsőre az jött le, hogy "jé ennek legalább szép a borítója", tehát arra ügyeltek, hogyha neten rendel a tudatlan vásárló akkor simán megnyomja a megrendel gombot, mert de cuki, de szép, de jó lehet!
Lehetett volna, ha nem így lett volna megírva ahogy. Hozzáteszem, nem célközönség vagyok itt sem. A versekkel úgy vagyok, hogy elolvasom őket, de nem szokásom direkte versekre rácuppanni, hogy na most versolvasós nap lesz. 
Megfogtam ezt a könyvet, új könyv a könyvtárba, vékony (féltégla vastagságú könyvek erősen taszítanak), rajta a név Tóth Krisztina, gondolkodom, róla már hallottam! Akiről már hallok az vagy nagyon jó vagy nagyon szar, ezt szoktam általában meg. Azt hiszem róla csupa jót hallottam, igaz nem gyerek versek szintjén, de na, attól még mehet ez neki.
Hát nem...az x. versikénél elkezdtem a hajam tépni, hogy mi a fene ez, Pókmajom 2?  De nem, megjegyezném több szinttel jobb mint a Pókmajom. Ebbe közepesen rondák a képek! És ez verses kötet. Előbbit még be se tudtam határolni mi? Köszönő könyv vagy mi a rák? No tehát visszatérve, ez verses kötet, ritka szar versekkel! Ha vicces akart lenni, akkor nem sikerült. Ha okosító verseket akart, akkor...részben sikerült! Pozitívuma, hogy tök ismeretlen állatokat sorakoztat fel, akiket jól megnéznék. Jó ez pozitív benne. De a versek ettől még pocsékak...

Idézet a 23. oldalról

Pele

Bundás kis állat a pele,
az erdő tele van vele,
Dió a fő eledele,
de előfordul, hogy bele-
kóstól a gyümölcsbe, tojásba,
télre meg üregekbe ássa
magát és alszik tavaszig,
addig nem eszik, nem iszik,
ilyenkor pihen a bele,
csak aztán töm mindent bele.

Idézet vége...Hát elég szar egy versike. De ez még aránylag bejött, rövidsége miatt szerintem. Amúgy roppant édes egy verses gyermek könyvecskébe, arról írni, hogy a pitbull kettéharap, meg hogy az oposszum kakája epeszín. És még így tovább. Ennél amúgy csak rosszabb versek vannak.
És most komolyan neki kell állnom magyar kortárs versesköteteket keresni, akik gyerekeknek írtak, hogy ne az legyen a véleményem, hogy a mai magyar gyerekeket és szüleiket hülyének, igénytelennek nézik. Amúgy ezt a kötetet a Magvető adta ki...hát...kiadó helyébe nevemet nem adnám ilyenhez.

Összességében 2011 -es olvasmányaimban ez a két dobogós van, azon a dobogón, amin a "kár volt kiadni, kár volt kézbe venni, kár érte pénzt adni" könyvek kerülnek.
Bocsánat a szerzőktől, és mentségükre, nem célközönség vagyok. Csak egy könyvtáros, akinek ezek már se nem viccesek se nem...





2011. november 9., szerda

Jumi és a Kimonók


Ugyan nálunk ugyebár át lett írva Jumi -ra, de a kép ugyanaz, a borító tehát nem változott ezen kívül. Molyon már írtam, hogy ez egy nagyon szép, és jó könyv csak vigyázni kell vele. Mert, könnyű tépni, azért mert ügyeltek a tökéletes kivitelezésre, de azzal számoltak, hogy ezt max egy ember olvassa és lehetőleg egyszer csak. Én könyvtárban dolgozom, és van egy olyan érzésem, hogy ez ide nem alkalmas könyv. Nem azért mert az olvasók nem tudnak rá vigyázni (ez is benne van a pakliban), hanem mert annyira sikerült bonyolult és szép kivitelezést csinálniuk a kiadónak, hogy minden csak nem praktikus. Eleve azért mert vannak oldalak amik szét vannak szabdalva, közepesen vastag csíkokra "fúj a szél" címszóval, ami amúgy ötletes és tetszett is, de olyan könnyű letépni.... Sok a ki, be, szét, fel-le kihajthatós oldal, ami szintén szép és jó csak könyvtárban veszélyes. Ez a másik kötetre is teljesen igaz.
Bár eleve nem kisgyerekeknek egyedül olvasásra jó. Hogy mire jó? El lehet vele szórakozni a szülőnek a gyerekkel együtt, mert magyarázni kell. Feliratok magyarul, japánul és katakanában (azt hiszem ez a katakana... vagy hiragana, ezt sose tudtam megjegyezni -.-" ). Kérdések, találjátok meg az ilyen olyan dolgokat, tehát szórakozva lehet pár szavat elsajátítani, megismerni a kultúra egy igen pici részét. Erre tökéletes.
Nekem tetszett, de féltem a könyvtári példányokat :(




Illusztráció a könyvből:

2011. november 8., kedd

Eve Ensler - A Vagina Monológok


Ismertető:

„Elhatároztam, hogy beszélni fogok a nőkkel a vaginájukról, hogy vagina-interjúkat készítek. Ezekből lettek a vagina-monológok. Több mint kétszáz nővel készítettem interjút. Beszéltem idős nőkkel, férjezett nőkkel, egyedülálló nőkkel, leszbikusokkal, egyetemi profeszorokkal, színésznőkkel, üzletasszonyokkal, kurvákkal, feketebőrű nőkkel, spanyol nőkkel, ázsiai nőkkel és amerikai nőkkel, indián nőkkel, fehér nőkkel, zsidó nőkkel. Az elején nehezen ment. A nők nem akartak erről a témáról beszélni, szemérmesek voltak. De ha egyszer belekezdtek, le sem lehetett többé állítani őket. A nők maguknak sem vallják be, de imádnak a vaginájukról beszélni. Izgatja őket a dolog, talán pont azért, mert eddig még soha senki nem kérdezte őket erről.” (részlet a könyvből) „Nyelve őszinte és eredeti, a történetek lüktetően valódiak, igazi szereplőkkel, felismerhetően megtörtént események tapasztalatairól. Ensler figurái nők – fiatalok és öregek, feketék és fehérek, homo- és heteroszexuálisak, gazdagok és szegények. Történeteik nem véletlenül botrányosak – az élet maga botrányos.” A Vagina Monológok – amelyet több mint 20 ország színházaiban játszottak és játszanak folyamatos sikerrel ma is, például New Yorkban, Los Angelesben, Londonban, és amelyet olyan hírességek adtak elő, mint Glenn Close, Whoopi Goldberg, Winone Ryder, Goldie Hawn, Susan Sarandon, Jane Fonda, Brooke Shields és még sokan mások – végre megérkezett Magyarországra is.

Véleményem:
Tegnap, friss élményként, nem tudtam többet írni róla, mint, hogy érdekes könyv. Amúgy tényleg az, tehát el lehet olvasni, talán a mai emberek már nem annyira prűdek, hogy nem mernek kezükbe fogni ilyesmit. (főleg mert az új kiadásnak nagyon szép a kinézete).
A tartalommal nem volt gondom, a cím elég beszédes, hogy miről fog szólni, tehát nem lepődtem meg, hogy "Jé ez a Vagináról szól???" Tehát semmi meglepetés ilyen téren nem ért. Az már jobban izgatja a fantáziámat, hogy milyen lehet ez hangoskönyvben és milyen lehet ez színházi előadásban! Amúgy el sem tudom képzelni...majd megtudom. Előbbit biztos, a színház annyira nem valószínű.
Voltak részek amiket nagyon szerettem olvasni, ilyesmi volt "Az én dühös Vaginám" című fejezet, ami annyira szenvedélyesen lett megírva, hogy szinte hallottam, ahogy mondja és mondja és mondja. Nekem meglepetés volt, az, hogy Amerikában (és akár máshol is), van Vaginát megismerős tanfolyam. Ott néztem egy nagyot, hogy 1: minek, 2: minek menne el oda az ember, 3: nem lenne e nagyon zavarban? Én nem tudom engem nagyon taszít a sok nő fekszik kényelmes pléden(vagy valami olyasmin) és beszélgetnek róla(ez a rész még annyira nem taszít), nézegetik(ez már igen), és megismerik(hát...ízlések és pofonok).
A háborús emlékek és a tények, az Afrikában lévő csonkításos dolgok, azok borzalmasak voltak. Tegnap is írtam, hogy a borzalmasságának nagy része abból jön, hogy igaz, hogy megtörtént, hogy nem csak a fantázia szüleménye. Fantáziaként is szörnyű lenne, de így :(
A leszbikus rész...ééérdekes volt, több nézőpontból és néha erősen pislogtam. (ilyen pislogásom amúgy Wilde: Teleny című könyvénél volt még), kissé túl, túl volt. Ennyire nagyon nem hittem hogy belemegy, de na, jó tudni ezt is...
A szüléses verses(?) rész, az valami borzalmasan nem illet oda. Értettem miért rakták bele, és hogy valójában oda illik, de ööö rossz volt, nem szerettem olvasni és lévén a könyv legvége így sajnos erősen ront azon, hogy a könyv milyen besorolást kap nálam.

Összegzésként: érdemes elolvasni, ha érdekel, nem ír gusztustalanul, nem túl provokatív, nem borzalmas, szerintem teljesen jól meg lett írva.

2011. november 7., hétfő

Az Északi széltől a Hetedik hullámig


Gyógyír északi szélre:

Fülszöveg:
Írjon nekem, Emmi. Az írás olyan, mint a csók, csak ajkak nélkül. Az írás annyi, mint csókolni, de ésszel. Emmi Rothner e-mailben szeretné lemondani a Like magazin előfizetését, de félreüt egy betűt, és levele véletlenül Leo Leikénél köt ki. Minthogy újra meg újra a rossz címre ír, Leo egy idő után kénytelen felvilágosítani őt a tévedéséről. Így veszi kezdetét a különleges levélváltás, melynek során a teljes ismeretlenség és kedves bensőségesség közti keskeny mezsgyén egyensúlyozva egyre közelebb kerülnek egymáshoz, míg végül kénytelenek feltenni maguknak a kérdést: vajon a levelekben kifejezett, egymás iránti egyre erősebb érzéseik kiállják-e a személyes találkozás próbáját? És ha igen, hogyan tovább? A történet folytatása A hetedik hullám szintén megjelent magyarul.


Véleményem:
 Sokat jelent a borító, ennél a könyvnél is, legalábbis nekem. A berakott borítós könyvet olvastam (kemény táblás), sokkal szebb és kellemesebb a fogása mint a puha kiadásnak aminek szerintem ritka ronda a borítója, akár filmes(színházas) a borítója akár nem.
A történet maga szerintem nem annyira új, és nem annyira kivételes, vagy egyedi. Egyszerűen a forma miatt valószínű, hogy még nem nagyon volt hasonló. Magával ragadott, olvasni akartam, gyorsan, és még gyorsabb, hogy tudjam mi lesz a vége.

"Amikor meglátom, hogy e-mail érkezett magától, gyorsabban kezd dobogni a szívem. És ez így van ma éppúgy, mint tegnap és hét hónappal ezelőtt."

Aranyosak voltak, és kicsit kuszák, néha zavaróan elemzőek az emailek de hát, ilyenek Ők :). Én nagyon bele tudtam érezni magam abba, hogy milyen lehet várni, várni, várni. És mennyire akarhatnak, vagy pont nem akarnak találkozni. Én azt hittem, hogy a találkozás lesz a vége az egész könyvnek, erre nem. ÉN haragudtam arra, hogy a férj felbukkant az email áradatban és annyira nem találtam oda illőnek. Persze a folytatás után már azért kicsit helyre lett rakódva, hogy miért, s hogyan is került bele a levelezésbe.


A hetedik hullám:

Fülszöveg:
A Gyógyír északi szélre folytatása! Egyetlen ember nem adhat meg mindent a másiknak. De akarnia kell. És soha nem adhatja fel, hogy legalább megpróbálja. Leo és Emmi véletlenül kezdenek e-mailezni egymással, s noha egyetlenegyszer sem találkoznak, szenvedélyesen egymásba szeretnek. Csakhogy Leo váratlanul Amerikába távozik, levélváltásuk megszakad. A férfi egy év után tér vissza Bostonból, s újra levelezni kezdenek. Mindketten érzik, hogy még mindig vonzódnak egymáshoz. Talán mégis jó lenne találkozni, hogy végre kiderüljön, hogyan tovább.


Véleményem:
Az eleje nagyon idegesített, az amikor Emmi csak ír, csak ír, csak ír, és mindig jön a válasz, hogy keresse fel a rendszergazdát stb. Nem értettem meg az elején Leó miért veszi fel vele megint a kapcsolatot, amikor olyan világvége fájdalma van, hogy most de rossz neki. (mellékesen elég bizonytalan fickó ez a Leó). Utána meg már nagyon bekavarodtam, találkoztak, többször is stb. majd szétmentek teljesen még levelezni sem leveleztek, aztán "Pam" is dobva lett, a férj is ki lett húzva, és olyan...Happy Endes vége lett az egésznek, vagy nem! És pont ez zavar, mert nem tudom, hogy örökkön örökké élnek egymással és jaj de jó a világ, vagy összejöttek aztán kiderül, mégsem annyira illenek össze. Mert email terén azért néha nagyobb "vitáik" is voltak, mert nem mindig úgy gondolkodik az egyik mint a másik. Tehát én azért elvártam volna egy rendes véget, és nem csak ilyen sejtetőset. Persze, így ránk bízzák...de naaaa

2011. november 5., szombat

Alexandra Bizi - A kislány, aki nem tudott aludni

Mostanában, a gyerekirodalom felé tekingetek. Azt hiszem a Csókolom, Pókmajom óta van az a kényszerem, hogy utána kell néznem, miket adnak ki, akár magyar, akár külföldi könyvekről is van szó. Mert félek, hogy a mai gyerekeket hülyének nézik, a felnőtteket szintén, mert megveszik a könyvnek(irodalomnak pláne) nem nevezhető valamiket. Így azért jó pár gyerek-ifjúsági irodalom került a kezemben. Közte ez a könyv is.

És, hogy mit láttam benne én:

A könyvet szerintem szépen illusztrálta, Szegedi Katalin. Illet a hangulathoz, még akkor is, ha néha nevetségesen néztek ki szegény állatok. A mese maga, nem túl bonyolult (28 oldalon nem is nagyon lehet bonyolítani), teljesen felfogható, és túl sok magyarázatot nem igényel. Ennek ellenére azért a frissen olvasni megtanuló gyerek még ne vágjon neki, legalábbis egyedül ne. Minden második oldal kép, tehát maga a történetet 14 oldalba van belesűrítve.
Én úgy gondolom, hogy ez egy olvasás reklámozó könyv, tehát az a lényege, hogy ha a kislány(kisfiú), nem tud aludni, mert rémálmai vannak akkor elalvás előtt olvasson szép történeteket(értelemszerűen, ha még nem tud olvasni akkor olvassanak fel neki szép történeteket), vagy nézzen szép képeket, esetleg verseket olvasson, mert így szép álmai lesznek. (mondjuk szerintem ez nem törvényszerűség, de nézzük a pozitív oldalát, akár igaz is lehet).
Ez olyan könyv, amire rámondom, hogy igen, szerintem érdemes volt kiadni, nem lesz tőle rémálma a gyereknek, nem is nézi hülyének a gyereket(mint a fent említett Csókolom, Pókmajom c. akármi, amit könyvnek nem nevezek :P)

Illusztrációk: 9,5
Történet: 8



Fülszöveg:
Valahol messze, az Óperenciás tengeren is túl, volt egyszer egy kislány, aki nem tudott aludni. Éjjelente az ablakában üldögélt, és a főtéren álló toronyórát nézve várta a hajnalt. Gyönyörű szép óra volt ez, a világ minden tájáról sereglettek a városkába az emberek, hogy e ritka kincset megcsodálják. Ám egy reggel arra ébrednek a városka lakói, hogy eltűnt a toronyóra. Kétségbeesésükben az öreg órásmestert hívják, aki szerint csak egyvalaki orvosolhatja a bajt: egy Flabelino nevű titokzatos manó. Ahhoz azonban, hogy e furcsa szerzet felbukkanjon, valakinek három nap és három éjjel virrasztania kell. De vajon ki tud ebben segíteni?





Könyv adatai:
Írta: Alexandra Bizi
Fordította: Fülöp-Török Andrea
Oldalszám: 28 (de kemény táblás!)
Ár: 1800 (ez a könyvön szereplő, értelemszerűen neten szerintem olcsóbbért be lehet szerezni :P)
Illusztrátor: Szegedi Katalin
Kiadó: General Press
Kiadás éve: 2005

2011. november 1., kedd

Amerikai história X

Tartalom:
Derek Vinyardot (EDWARD NORTON – Harcosok klubja), a karizmatikus neonáci bandavezért különös kegyetlenséggel elkövetett rasszista indíttatású gyilkosságért zárják börtönbe. Szabadulását követően az új elveket valló, múltjáért szégyenkező Derek rádöbben, hogy meg kell mentenie öccsét, Dannyt (EDWARD FURLONG – Terminator 2. – Az ítélet napja), mielőtt bálványozott bátyja útját követve megbocsáthatatlan bűnöket követne el.
A hazai közönség körében is hatalmas sikert arató, felkavaró Amerikai História X kíméletlenül őszinte képet fest az emberi sorsokat romba döntő fajgyűlöletről, s a filmben nyújtott döbbenetes erejű alakításáért Edward Nortont Oscar-díjra jelölték.





Vélemény:

Azaz igazság, hogy nem rajongok az ilyen filmekért, akkor sem ha Oscarra jelölték a benne lévő színészt a szerepéért, mert nem...Nem az én világom, mint amúgy a blogomon látható az anime ami inkább nézésileg hozzám köthető. A kolléganőm mondta hogy nézzem meg! Én meg szófogadó ember lévén, még meg is ígértem, hogy persze megnézem.
Tehát annak ellenére, hogy a téma nem érdekel, hogy féltem megnézni, hogy néha nem néztem oda, nos ennek ellenére tetszett!
A vége nem tetszett, bár nem tudom amúgy hogyan lehetett volna vége, hogy elmennek, hogy minden jól megy (ne áltassuk magunkat...nem minden Happy End). Én másra gondoltam, hogy végül meghal, mint aki meghalt (nem akarok spoilerezni).
Tetszett az, hogy a visszaemlékezős részek fekete-fehérek, hogy elég sokat mutattak abból, miért is lett az ami, és mi vezette rá arra, hogy megváltozzon. Tehát érdemes volt megnéznem, bár azt hiszem most úgy egy nagyon hosszú időre hanyagolom a magas gondolatokat közvetítő filmeket :)