Ismertető: A kötete főhőse, Amália, a boszorkány szépséges szép, ért az állatok és a növények nyelvén, s csöppet sem gonosz: legfeljebb néha szomorú. De ami a legfőbb: csodás meséket mesél. Mesél az esőről, a napról, a holdról, csillagokról, felhőkről, virágokról, madarakról, színekről és árnyékokról, és a mesék boszorkányos varázslata hatalmába kerít mindannyiunkat, kicsi és nagy olvasót egyformán. Vélemény: Mostanában meséket olvasok, nem azért, mert lenne kinek, magamon kívül, vagy lenne miért, azaz a miértre a válasz. Mert szeretem a meséket, szeretem a boszorkányokat. Annak ellenére, hogy a Molyon a mesekönyvek néha talán túlzó kritikát kapnak tőlem. Pedig elméletben nem rosszak. Mert vannak felnőttek akik gyerekek maradnak, vannak olyanok mint én, akik ugyan nem nőttek fel teljesen, tehát megvan még a játékos, mesére szomjazó kedvük és igényük, de egy-egy mesére nem tudnak csak meseként tekinteni. Mert már kicsit felnőttek, és így néha bele magyaráznak, néha szörnyülk
Könyvekről, filmekről, az életről