2014. április 28., hétfő

Salla Simukka: Vérvörös (Hófehér trilógia 1.)

Fülszöveg:
A 17 esztendős Lumikki Andersson kivételesen zárkózott lány, aki szinte minden iskolai aktivitásból kihúzza magát. Egyik nap azonban a fotószakkör előhívójában bankjegyeket talál felaggatva a szárítóra. Mint hamarosan kiderül, Lumikki három osztálytársa tetemes mennyiségű véres bankjegy birtokába jutott, de ekkor még egyikük sem sejti, hogy egy nemzetközi drogkartell piszkos ügyeibe nyúltak. A baráti társaság egyik tagja kinyomozza, hogy apja, a közkedvelt rendőr is nyakig benne van az ügyben, és a fiatalok orosz és észt bűnözőkkel a nyomukban végül egy titokzatos kastélyban találnak menedéket, ahol a fura fedőnevű Jeges Medve vendégszeretetét élvezhetik, ki tudja meddig… Majd az évtized leghidegebb telén, mikor mindent beborít a kékesen csillogó friss hó, vércseppek lepik el az utcákat.

A könyvért köszönet az Athenaeum kiadónak!
 Kivételesen a külcsínnel kezdem, mert az volt az első, ami megpecsételte, hogy nekem ez a könyv kell. A borító amúgy jópofa, csak nem sok köze van a könyvhöz, arra sem igazán jöttem rá, hogy mit ábrázol, egy farkas bundájára gondoltam mindig, amikor ránéztem. Az író neve előtt meg egy Hófehérke arcocska. Mindegy is, hogy köze van, vagy nincs a könyv bel tartalmához, mert szép és vonzza a tekintetet. Aztán tetszett a cím is! Itt már eldőlt, hogy kell nekem. Amikor megérkezett az első reakcióm az volt, hogy „juj de kis édes”. Igen, nagyon aranyos méretre nyomták, olyan kéz és táskabarát. Nem tudom a kiadó most teljesen átáll-e az ekkora méretre, és ilyen papírra, de nem bánnám, ha átállna! (kivéve a sorozatoknál, mert ott azért elég morcos lenne a nép, ha nem maradna a méret ugyanaz, mint az előzőeknél, mert hülyén néznek ki egymás mellett, ha nagyon eltér). Tehát nekem bejön ez a kis méret, gondolom emiatt, és a papír milyensége miatt lettek olcsóbbak a könyvek. Ha ez kell az olcsó (relatív olcsó) könyvek kiadásához, akkor legyen! A könyv teljes ára amúgy 2.490 Ft, ami nálam a lélektani határ, tehát az amit teljesen reálisnak tartok egy könyvért! A másik, amit imádtam, az a vörös lapszél!
Külcsín: 5/5
Eredeti borító

 És akkor a történetről. Gyorsan pergő, szerintem ifjúságinak számító krimi! Van egy jó háttér történet, a drogcsempészéssel, és beépített emberekkel, a véres bankjegyekkel. Van egy remek főszereplőnk (Lumikki), aki teljesen véletlen lesz az egész részese. Elejével nagyon zavart, hogy nem tudtam a háttér történetekhez hozzácsatolni Lumikkit, mert ő teljesen más volt, nem illet bele abba a világba, abba a szituációba, amibe bele kényszerítették. Ennek ellenére szerintem remek kis nyomozó vált belőle.
 Tetszett, hogy Lumikki múltját szép lassan megismerjük, bár feltehetően a további részek még tartogatnak számunkra meglepetéseket. Ugyanis annyi kérdőjelet hagytak benne a végén, hogy nem lehet, hogy ezekre nem kapunk majd választ. Részben megtudtuk, hogy lett Lumikkiből az ami, egy nagyon visszahúzódó, de emellett zseniális elmével rendelkező lány.  Hogy lett a bántalmazottból, a lenézettből egy sokkal határozottabb lány. A lány, aki megtanult félni, és a lány aki végül legtöbb félelmével szembe nézett.
 Nagyon tetszettek a mesei elemek (idézetek?)  beleszövése a történetbe, a folyamatosan feljövő „Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy lány…” kezdetű mondatok. Kellemes alaphangulatot adott az egésznek.
 Ahogy a történet haladt előre, úgy került lassan minden a helyére, és állt össze egésszé. Bár a történet egy részét még mindig nem ismerjük. Pl. a Jeges Medve is csak feltűnt egyelőre, de azt hiszem, nagyon sok szerepe lesz még a trilógia többi részében.  A kötetben az alap probléma, tehát a véres bankjegyek története megoldódott. Kiderült honnan, kitől és kinek, és ez az egész nyomozás le is zárul a végére. Tetszett, hogy függő, de mégsem függő vég. Nagyon várom a folytatást.
Szereplők:
Egyértelműen Lumikki a kedvencem, Elisa még a tűrhető kategória volt számomra, azzal a nagyon rózsaszín világképével, és a gazdag elkényeztetett lány attitűdjével. Aztán ahogy lassan megismertem jobban, már egész normális volt. A fiúkról ezt már nem tudom elmondani, egy normális férfi szereplő sincs az egész könyvben, akit szeretni lehetne. Elisa apja, olyan amilyen, őt azért nem lehet szeretni, a rosszfiúk, nos, ők meg rossz fiúk. A Jeges Medve meg….na arra nem számítottam amit kaptam!
 Az egész könyvben amúgy nekem a Partys rész tetszett a legjobban. A fagyasztós rész mondjuk elég kiszámítható volt, ennek ellenére azért izgultam.

Belbecs: 5/5

Teljes mértékben kikapcsolt, és annak ellenére is tetszett, hogy nagyon rühellem az idegen neveket, és Lumikki és Elisa nevén kívül szerintem senkiét nem tudtam helyesen kiejteni magamban…

2014. április 27., vasárnap

Könyvfesztivál 2014

Összefoglaló poszt következik.
2014. könyvfesztivál:
Eldöntöttem, hogy max. 1-2 könyvet veszek, mert van elég könyvem, mert jelentkeztem @worsi kihívására (amit még mindig úgy hiszem, hogy teljesíteni tudok…kac-kac :D), mert tényleg nem sok olyan könyv van amire úgy konkrétan ráizgultam. Emlékszem tavaly azért mentem, néztem, vettem…könyvhéten is. Idén már más volt a terv! Mentem, dedikáltattam (On Sai) - > aki elírta a nevemet és Jessi lettem :D), eladtam egy könyvet, átvettem az Aushanos vásárolt könyveket (meg egy sz@r könyvet amitől most újra megszabadulhatok, pedig úgy örültem, hogy egyszer már túladtam rajta). Aztán már tényleg nagyon kellett mosdóba mennem, úgyhogy elhagytam a dombot, ahova minden „randit” megbeszéltem, persze hogy akkor hagyom el, amikor ott keresnek, úgyhogy telefonhívással visszahívás találkozás benn, happolt könyv átvéve, aztán találkozás Amritával és dedikáltatás, és végül csak nem jutottam vissza a rendes dedikálási helyére :( . Utána mentem egy kört, mert végre körbe akartam nézni. Cicerónál felvettem az Ólomerdőmet és a Valente könyvemet, a Hűségest is hoztam volna, de kicsit elszámolták magukat, úgyhogy azt nem kaptam :( Tovább sétálás, találkoztam egy Shanarával, aki mondta, hogy közben a kölcsön könyvet odaadta Gabyenak akit feljogosított arra, hogy terrorizálhat engem(nem ezt a szót használta, de a lényeg ugyanaz :D), utána átvettem happolt könyvet, átadtam cserekönyvet és átvettem a cserét érte, aztán megint happolt könyvet. Aztán vissza szépen dedikáltatás Hannával. Ahol volt egy aranyos néni, aki úgy konkrétan leült Hannáékkal szembe sütit enni, és kérdezte, hogy „És mennyibe kerül ez a könyv, és miről szól?” Úgyhogy én próbáltam nem nevetni, közben Hanna kérdezte milyen névre, mondtam, hogy mivel Dóra sok van Jeffi kevés, így akkor legyen az. A régi kiadású Ólomerdőmet meg nem vittem fel dedikáltatni, eh…no mindegy. Utána meg kifelé menet megálltam a Könyvmolyképző standjánál és bevásároltam Hex Hall, mert érdekel, az Austenland is ezért de az inkább ilyen hirtelen elkövetett vásárlás volt. Utána leültem a dombra és néztem ki a fejemből. El voltam fáradva, akkor Izolda még kitalálta, hogy álljunk be egy kép erejére…én úgy döntöttem, ha úgy állnak benne leszek, ha nem akkor nem :D Ahogy láttam sikerült a képen lennem, de ülve. Dolorien meg vonzotta az állatokat és a végén átjöttek hozzám,úgyhogy kénytelen voltam mégis felállni mert hangya meg mindenféle akármicsoda mászott rajtam :D Aztán hazacipekedés, lepakolás, Molyon regisztrálása a könyveknek amiket hazahoztam, kicsit még gépbámulás aztán kidőltem rendesen.


Doloriennek hála 3-ra nőtt a daruim száma


Könyvfesztivál után egy nappal:

Rendrakás! Amúgy is ráfért már a szobámra, de akkor már külön szedtem mindenfélét. Több helyre, több féle könyv került. Külön lettek szeparálva a kölcsön könyvek, a 2014-es beszerzések (worsi kihívására, csak hogy lássam mennyi az annyi :D), a 2014-es várólista csökkentős könyvek, a 2013-as várólista csökkentős könyvek, a recik, a könyvtári könyvek. A kölcsön könyvekkel van együtt az utazókönyv is. Tehát szép rend lett, az egész napom ráment (ABC-be rendeztem az idei beszerzéseket a többire már nem volt türelmem :D)

Sólámpától-Hagakuréig kölcsön és utazó könyvek
A lámpától a bárány alattig, meg könyvtáriak
Felső polc nem számít, azok egyik kategória sem

Felső sor: Üvegtől a mécsestartóig recik, utána az idei beszerzés
alsó sor: 2014-es vcs, a piros mécsestartótól meg a tavalyi vcs!

2014. április 19., szombat

Anette E. Dumbach – Jud Newborn: Sophie Scholl és a Fehér Rózsa

A könyvért köszönet a Park kiadónak!

 Alapjában véve engem a 2. Világháború, mint könyv téma nem érdekel.  Nem érdekel Hitler, és az ő borzalma, az hogy mit csinált emberekkel és hasonló. Én amikor könyvet választok akkor azt általában úgy teszem, hogy kikapcsoljon, hogy boldog és vidám legyek tőle, és néha agyzsibbasztó dolgokat is olvasok. Néha ilyeneket is, de alapjába véve én nem vagyok ezek szerint sem felnőtt, sem komoly olvasó, egyesek szerint.
 Tehát a témát nem ismertem. A könyvet úgy választottam, hogy szép a címe. Komolyan! Kevesen hiszik el, hogy borító és cím alapján választok, pedig az esetek 90%-ban ez az igazság. Néha mellé nyúlok emiatt, néha beletrafálok dolgokba. Most beletrafáltam.
 Adott egy könyv, aminek a témája nem érdekelt különösebben, adott egy történelmi háttér, amiről szinte semmi információm nincs, mert régen volt az iskola és unalmas perceimben nem olvasok borzalmakról. A Fehér Rózsa számomra nem mondott semmit, nem tudtam róluk semmit, hogy mit akartak elérni, hogy hogyan lázadtak, és hogy haltak meg, hogy mégis mit csináltak. A könyv végére sokkalta többet tudok Sophie Schollról és társairól, mint azt gondoltam volna. Tényfeltáró, dokumentum regényként jellemezném a könyvet. Rengeteg adattal, napló és levél idézetekkel, a röplapok másolatával, újságcikkek és vádiratok közlésével együtt. Féltem, hogy unalmas lesz, hogy száraz lesz és nem fogok vele haladni. Féltem, hogy leteszem és azt mondom, elég a borzalmakból és inkább olvasok mást. Tény, hogy közben olvastam mást is, mert kellett, de nem volt száraz. Érdekes volt megismerni az akkor német fiatalokat, és az ő sorsukat. Volt amikor felhördültem, hogy jesszusom, hogy lehet egy egész népet ennyire agymosottá tenni, hogyhogy nem lép senki (ez amúgy a 2. Világháborúval kapcsolatos kevés ismereteim során rengetegszer felmerült, hogy Hitler miért is volt hatalmon olyan sokáig, hogy is tudott milliókat megöletni, hogy nem lázadt senki ellene hamarabb és ölte meg…). Tehát voltak részek amikor mérges voltam arra a korra, amiben a Fehér Rózsa alapult és létezett.
Kellenek az ilyen könyvek, és olvasni is kell őket, ha
-Érdekel a téma: Mert, ha cseppet sem érdekel akkor bután fogsz kinézni a fejedből. Nyitottnak kell lenni a könyvhöz, hogy az ember feltudja dolgozni az olvasottakat.
-Szereted a dokumentum regényeket, és valós történeteket: ez utóbbit én szeretem, bár ahányszor ilyen könyvet olvasok, annyiszor jövök rá, hogy az ember mennyire gyarló és mennyire nem emberi. És persze arra is rájövök, hogy mindig van ellen oldal, akik viszont kimagaslóan emberiek.

 Alig voltak húszon évesek, amikor megölték őket, szimplán lefejezték őket, mert lázítottak, röplapokkal és falfirkákkal. El lehet képzelni azt a világot. Hála az égnek, én nem abban nőttem fel, hogy nem mondhatok semmit, mert a szomszédom feljelent és hetekre bezárhatnak miatta. Ez a világ remélhetőleg már véget ért.

 És akkor egy kicsit a kiadásról. Gyönyörű, és igényes kiadás. Eszméletlen szép borítóval, és a belső kivitelezés is igényes. Elgépelést egy helyen találtam, de az sem volt annyira zavaró. Nagyon tetszett, hogy képeket, korabeli újságokból, és a Fehér Rózsáról raktak a könyvbe, és tetszett maga a felépítés is, hogy először a Fehér Rózsa története, alakulástól a kivégzésekig (napló és levél idézetekkel), aztán a vádirat fordítása, cikkek fordítása stb. Tehát egy nagyon jól összeszerkesztett könyv, akit a téma érdekel, vagy még nem ismeri a témát, tökéletes rálátást biztosít a témára. A könyvnek hála tervben van, hogy a Sophie Scholl című filmet is megnézem, csak úgy összehasonlítás miatt, azt mondják az is jó.
Belbecs: 5/5
Külcsín: 5/5

Fülszöveg:
Lélekemelő ez a könyv és mélységesen szomorú. Letehetetlenül izgalmas, miközben vitathatatlanul tényszerű. 1942 júniusában néhány fiatal egyetemista úgy dönt, nem fordítja félre a fejét, nem hallgat, szót emel az ellen, ami Németországban történik. Kilenc hónappal később, 1943. február 22-én, három órával az ítélethozatal után lefejezik közülük azt a három diákot, akit előtte négy nappal az egyetemi pedellus feljelentésére elfogtak. A két testvér 21 és 24 éves, a harmadik egy háromgyerekes édesapa. Goebbels maga intézkedik, hogy a kivégzés ne legyen nyilvános, mert az ellenállást szülhet, de gyors legyen, és elrettentő.
A kivégzések után a Fehér Rózsa mozgalom, mely éppen behálózta volna Dél-Németországot, de eljutott az északon fekvő Hamburgba is, szinte azonnal elhal. A feljelentőt nyilvánosan megünneplik az egyetemen, további szálakat fejtenek fel, embereket tartóztatnak le, végeznek ki, ítélnek el. Azért még így is akad diák, aki az egyetemen kifüggesztett Hitler-képre olajfestékkel mázolja rá: Németország első számú ellensége.. A hatalom fél, a családtagokat is megfigyelik, bebörtönzik, faggatják. A kemény mag eredetileg három, majd öt diák, Hans Scholl, Sophie Scholl, Alex Schmorell, Willie Graf és Christoph Probst, valamint az egyik professzoruk, Kurt Huber.
A könyv huszonhárom fejezete nem csak a Fehér Rózsa mozgalom kilenc hónapját tárgyalja, de az 1890-es évektől felvezeti és elhelyezi az eseményeket, bemutatja a történelmi és kulturális hátteret, az előzményeket és az utóhatást.
A ZDF német tévécsatorna 2005-ben arra szólította fel a nézőit, hogy szavazzanak a valaha élt legnagyobb németekre. Hans és Sophie Scholl a negyedik helyre kerültek, megelőzve Bachot, Goethét, Albert Einsteint, Willy Brandtot, Gutenberget és Bismarckot. A fiatalok szavazatai alapján ők végeztek volna az első helyen.


2014. április 16., szerda

Nalini Singh: Vonzódás

Fülszöveg:
Sascha Duncan mentál. Mint fajának minden képviselője, ő is különleges mentális képességekkel rendelkezik és minden érzelmet, érzést száműzött az életéből. Sascha azonban más, mint népe többi tagja, és ezt a hibáját rejtegetnie kell. Lucas Hunter alakváltó. Egyszerre ember és leopárd; az ösztönei, érzelmei és a falkája iránti szeretet vezérli.
A két faj eddig békében élt egymás mellett, most azonban háború fenyeget: egy mentál sorozatgyilkos szedi áldozatait az alakváltó nők közül. Lucas meg akarja találni a tettest, és ehhez Saschán keresztül szeretné megismerni az ellenség féltve őrzött titkait. Van azonban valami ebben a látszólag jéghideg lányban, ami lenyűgözi a férfiban lakó vadállatot. Csakhogy ez a vonzódás mindkettőjük vesztét jelentheti.



Hol is kezdjem. Nem vagyok annyira híve ennek a műfajnak, mármint az alakváltós résznek. Az erotikának sem túlzottan, bár az idei olvasmányaimat elnézve az Ulpius pornók és hasonló „erotikus” könyvek elég nagy számban képviseltetik magukat. Ez egy ilyen év. Egyrészt a rossz könyvek éve, másrészt az új dolgok felfedezése.

 Utazókönyv volt, kérdezték jöhet-e már hozzám, bár a listában nem nálam tartottunk. Mondtam, hogy persze, elfér. Aztán gondoltam, még Húsvét előtt elolvasom, el is kezdtem hétfőn…aztán kedden folytattam és ma fél egykor befejeztem. Ez megint nagyon ritka, hogy egy könyvért én fenn maradok fél egyig…álmos is vagyok rendesen.
 Sokkal jobb mint amire fülszöveg alapján számítottam, és sokkal jobb, mint amire a borítóról számítottam. Szerintem ez a borító egy vicc! Amúgy helyes a pasi rajta, meg minden, de nekem ez a cím körül a „köd” és a srác lefele néző tekintete körülbelül olyan hatást kelt, mintha lenézne meztelen valójára, hümmögne egy sort, hogy „hm…fasza gyerek vagyok, milyen szép a férfiasságom”….de most komolyan…a külföldi borítók sokkal jobbak, azoknak van közük a tartalomhoz is. Feltételezem a borítón Lucas lenne…hát….ööö a képzeletemben azért sokkal jobban néz ki. És az egész sorozat borítótervei mind ezt a lenéző, „faszagyerekvagyokén” mintát követi az utolsón meg még egy ronda srácot raktak rá, őrülten bamba fejjel :D
 A történet jó, kifejezetten jó, csak kiszámítható. Bár sokakkal ellentétben azért rögtön, azonnal nem tudtam ki a gyilkos, de sejtéseim voltak, én mondjuk másra gondoltam először…de aztán egyre egyértelműbb lett.  A végén meg nem tudtam sajnálni a gyilkost, azt érdemelte amit kapott.
Sascha és Lucas kapcsolata meg gondolható volt már az elején. Az álmok szerintem kifejezetten viccesek voltak, azaz nem is maga az álom, hanem amikor másnap egymásra néztek :D Minden esetre Lucas és Sascha is megéri a pénzét, mind a kettő erős. Az egyik kardinális, a másik meg alfahím…tökéletes párosítás.
Tammyt nagyon szerettem, ő volt az aki tényleg mindenkin segíteni akart, na meg a kölykei, azok annyira édesek. Minden esetre elhiszem, hogy Sascha számára az érzelmek nélküli világból belecsöppenni egy olyan világba, ahol főleg érzelmek uralkodnak, kissé sokkoló lehetett. De végtére is ő P kardinális mentál, még ha a végéig nem is derül ki, hogy az pontosan mit jelent. Utáltam, hogy Sascha folyamatosan sulykolja magába, hogy selejtes, hogy meg fog halni, és legalább hősként akar meghalni. Elhiszem, hogy beleprogramozták, hogy hibás gén, egy selejtes mentál, de azért igazán a vége felé kicsit jobban bízhatott volna Lucasba és Tammyban.
 A fajokról megtudtunk egy csomó mindent, de szerintem a következő részekben ez még tisztulni fog. Mint a mentálháló, a falka hierarchia, a falkák közti egyességek, a mentál-alakváltók közti viszony stb. és pl. tudom, az emberek tök unalmasak és szinte nincsenek is a könyvben, de azért egy kicsit róluk is mondhatott volna…
 Ha választhatnék, én alakváltó szeretnék lenni, abból is farkas *--*
 Tehát, mindenképpen pozitív csalódás volt, kevesebbre számítottam, és többet kaptam! Köszönöm az utazókönyvet @Marcsi8909 –nek!

Belbecs: 5/5 – kikapcsolódásnak tökéletes.

Külcsín: 3/5 – Azért ennél sokkal szebb borítót is lehetett volna :D


2014. április 10., csütörtök

Megjelenések, amiket várok

 Április a könyvfesztivál hónapja, és a tavasz beköszöntével jobbnál jobb könyveket dobnak piacra a kiadók.  Ezekből mazsoláztam párat ami felkeltette az érdeklődésemet.

Kalapos Éva: D.A.C. 2. – Rázós utakon
Megjelenés: ápr. 15. – 2. Rész.
Jaj, ezek a fiúk! A D.A.C. létrejöttével Flóra körül lassan rendeződnek a dolgok, de Márk még mindig tartogat meglepetéseket a számára. Bár először úgy tűnik, minden a lány reményei szerint alakul, a fiú hirtelen furcsán kezd viselkedni, mintha rejtegetne valami sötét titkot Flóra elől… Eközben a Fellegi családban is tovább bonyolódnak a dolgok: Geri viselkedése egyre aggasztóbbá válik, gyakran tűnik el ismeretlen helyekre, gyanús alakok társaságában. És mindennek a tetejébe Flóra múltjából felbukkan egy rég látott ismerős, Dani is, hogy mindent összekuszáljon. Még több szerelem, még több rejtély és még több barátság vár ebben a kötetben!


Veronica Roth: A hűséges
Megjelenés: könyvfeszt (elméletben) - Zárókötet.
Darabjaira hullott a csoportokra épülő társadalom, amelyben Tris Prior hitt korábban: erőszakos cselekmények és hatalmi harcok vezettek a széteséséhez, a túlélők veszteségek és árulások sebeit hordozzák. Tris ezért aztán él a felkínált lehetőséggel, hogy feltérképezze a város általa ismert határain túli világot. Hátha ott, a kerítésen túl megadatik neki és Tobiasnak, hogy elkezdjék egyszerű, közös életüket, amelyet nem terhelnek szövevényes hazugságok, érdek-összefonódások és fájdalmas emlékek.
Az új világ azonban félelmetesebbnek bizonyul, mint amelyet Tris maga mögött hagyott. A korábbi felismerések értelmüket veszítik, veszélyes új igazságok formálják át az embereket, akiket szeretett. Trisnek ismét meg kell vívnia a maga csatáját, hogy megérthesse a bonyolult emberi természetet és önmagát: képtelennél képtelenebb döntéseket kell hoznia a bátorság, a hűség, az áldozatkészség és a szeretet próbatételei során.

Dan Wells: Nem akarlak megölni
Megjelenés: Április 26. - Zárókötet.
Ez a borító valami gyönyörű *-*








Catherynne M. Valente: A lány, aki Tündérföld alá zuhant és a tivornya élére állt
Megjelenés: könyvfeszt (elméletben) - 2. rész
Tündérföldön nincs minden rendben …

Szeptember első kalandja óta visszavágyott Tündérföldre. Amikor végre visszajut, megtudja, hogy a birodalom lakóinak árnyéka – és varázsereje – már egy ideje Alsó-Tündérföldre szivárog. Az alvilágnak új uralkodója van: Halloween, a sivár királynő, Szeptember árnyéka. Halloweennek pedig esze ágában sincs visszaadni Tündérföld árnyait.

Valente első Tündérföld-könyvének rajongói tobzódhatnak a buja környezetben, az érdekes karakterekben, Szeptember utazásának gyönyörű nyelvezetében. Mindezeket Ana Juan, a kiváló grafikus kelti életre. Az olvasók ismét viszontláthatják Ellyt, a könyvgyíkot és Szombatot a máridfiút. Alsó-Tündérföldön azonban még a legjobb barátok sem mindig azok, aminek látszanak…

Amanda Stevens: A próféta
Megjelenés: május 20. -  Zárókötet.

A Sírkertek királynője-trilógia befejező részében hősnőnk, a szellemekkel suttogó Amelia Gray visszatér Charlestonba, hogy pontot tegyen az őrjítő kísértet-históriák végére. A szívdöglesztő detektív, John Devlin nyomában még mindig ott lohol elhunyt kislánya és csodaszép felesége szelleme, ám ezúttal Amelia szeme alatt is sötét karikák gyűlnek: az ő életerejét is parazitaként szívja el egy kísértet, akinek csak ő segíthet. Vajon beteljesedik Amelia és Devlin szerelme, és nyugovóra térhetnek a kósza lelkek? Elhagyja végre a várost a Gonosz? A próféta romantikus történet, kalandregény és kísértet-sztori egyben, a paranormális románcok rajongóinak új kedvence.

Salla Simukka: Vérvörös – nyitókötet.
A 17 esztendős Lumikki Andersson kivételesen zárkózott lány, aki szinte minden iskolai aktivitásból kihúzza magát. Egyik nap azonban a fotószakkör előhívójában bankjegyeket talál felaggatva a szárítóra. Mint hamarosan kiderül, Lumikki három osztálytársa tetemes mennyiségű véres bankjegy birtokába jutott, de ekkor még egyikük sem sejti, hogy egy nemzetközi drogkartell piszkos ügyeibe nyúltak. A baráti társaság egyik tagja kinyomozza, hogy apja, a közkedvelt rendőr is nyakig benne van az ügyben, és a fiatalok orosz és észt bűnözőkkel a nyomukban végül egy titokzatos kastélyban találnak menedéket, ahol a fura fedőnevű Jeges Medve vendégszeretetét élvezhetik, ki tudja meddig… Majd az évtized leghidegebb telén, mikor mindent beborít a kékesen csillogó friss hó, vércseppek lepik el az utcákat.

2014. április 8., kedd

Naoki Higashida: Hát ezért ugrálok

Fülszöveg:
Milyen autistának lenni? Miként tudhatjuk meg, mit gondol és érez egy autista gyermek, akinek segíteni szeretnénk?
Ez a figyelemre méltó könyv, amelyet Naoki Higashida mindössze tizenhárom évesen írt, választ ad néhány kérdésre. A súlyosan autista Naoki megtanult kartonbillentyűzet segítségével, a betűkre mutogatva kommunikálni, és mondanivalója kivételes betekintést nyújt az autisták gondolkodásmódjába. Megmagyarázza az autizmussal élők sokszor elképesztő viselkedését, lehetőséget nyújt, hogy megértsük képi gondolkodásmódjukat. A zárónovella pedig minden kétséget kizáróan bizonyítja, hogy az autisták nincsenek képzelőerő, humorérzék és beleélő képesség híján. Naoki szívhez szólóan folyamodik a türelmünkért, együttérzésünkért. Könyve minden olvasónak alkalmat ad, hogy új, izgalmas nézőpontból szemlélje a világot.
Naoki Higashida 1992-ben született, az autizmusra való hajlamot 1998-ban állapították meg nála. Ezután speciális nevelési igényű gyermekek számára működtetett iskolákba járt, tanulmányait 2011-ben fejezte be. Több szépirodalmi és ismeretterjesztő műve is megjelent, munkáival díjakat nyert. Az írás mellett előadásokat tart az autizmusról és blogot vezet. Japánban, a Tokiói-öböl partján fekvő Kimicuban él.

A könyvért köszönet a Park kiadónak!

 Vannak témák, amikről semmit nem tudok, vagy csak keveset. És vannak témák, amikről sokat. Az autizmus az a téma, amiről szinte semmit nem tudok, annak ellenére, hogy van a közelemben autista, biztosan találkoztam párral már életemben, de sosem annyi időt, hogy mély benyomásom legyen velük kapcsolatban, vagy véleményem, vagy magvas gondolatom.


 A könyv segít egy kicsit közelebb kerülni hozzájuk. Érdekelt a téma, mert szeretek új dolgokat megismerni, és szeretek a dolgok mögé látni. Milyennek látja egy autista magát, ez lenne a könyv lényege. Megmagyarázva, mit miért tesznek, hogyan látják a világot, hogyan látják magukat a világban. Naoki kérdezz-felelek könyve erre tökéletes. Érezhető a válaszokban az, hogy közölni akar valamit, amit nem mindig sikerül teljesen jól, teljesen érthetően, mégis a lényeg átjön. Még a magyar fordításban is, bár szerintem minél többször fordítják a könyvet, annál nagyobb a valószínűsége, hogy azt amit Naoki „elmondott” (leírt), az megváltozik. Előnyben vannak a japánok. A magyarok már az angol fordítást vették alapul, pedig szerintem már vannak japán nyelvről fordítók Magyarországon, talán több lett volna a könyv, ha az eredetit veszik alapul. Bár nem hiszem, hogy az angolok kivettek volna belőle, de kevésbé sokrétű szókinccsel rendelkeznek, mint mi.
 Rengetegszer szerepel, a „Mi, autizmussal élők” szókapcsolat, szinte minden válaszban olvasható. Megerősítve, hogy aki ír az autista, mégis nekem nagyon idegen volt ez. Maga a válaszok „tetszettek”, már ha lehet ilyet írni. Tehát jó könyvnek tartom, csak kicsit furának.
 Naoki írása, ami már nem a kérdezz-felelek része volt, szerintem egy szomorú, de igaz és szép történet. Nagyon tetszett, nagyon szépen tud írni.
 A könyvet ajánlom annak, akinek a környezetében vannak autisták, és annak is akinek nincsenek. Mert szerintem szükséges, hogy ennyit legalább tudjunk róluk, hogy ha véletlen (direkt/akárhogy) összefutunk velük, ne kövessük el azokat a hibákat, amiket rengetegen elkövetnek. Ne nevesd ki, mert nem tehet róla, ne nézd le, mert nem hülye. Oh, istenem, hányan vannak, akik a Mást, amit nem értenek, elkönyvelik ilyesmiknek. Attól, hogy valaki nem olyan, mint te, nem azok a szokásai, mint neked és nem úgy viselkedik, mint te, még nem hülye, és nem buta. Tehát olvassák az emberek! 170 oldal, még csak nem is sok, ha leülsz egy pár óra alatt el is olvastad.
 A könyv kinézetéről pár szót. A borító gyönyörű, bevallom, abba lettem szerelmes, mert tényleg eszméletlen gyönyörű (tegnap egy órát nézegettem, lapozgattam a könyvet, még nem olvastam, csak ismerkedtem vele), a belső illusztrációk is gyönyörűek, azt sajnálom, hogy fekete fehérek L, színesen szerintem sokkal hatásosabbak lettek volna. A könyv felépítése is tetszett, egy előszó (David Mitchell –től… aki biztos híres, csak én nem ismerem, de ha már a borítóra rányomták a nevét gondolom híres), akkor a kérdezz-felelek rész, majd Naoki kis története (amúgy közben is voltak apró történetek), majd utószó, és az illusztrátorok magyarázata. Arányosan, és jól megoldva minden. Szép nagy betűkkel nyomtatták, ebből adódóan majdnem minden kérdés és válasz két oldalra csúszott, általában 3-4 sor miatt. Ezt kicsit papírpocsékolásnak tartom, és laphúzásnak, ennek ellenére különösebben nem volt zavaró. Elgépelést nem találtam, a szóismétlést meg itt azt hiszem elfogadott.

Külcsín: 4/5
Belbecs: 5/5

2014. április 7., hétfő

Jonathan Safran Foer: Rém hangosan és irtó közel

Fülszöveg:
 Mit tegyen az ember, ha Manhattanben él, kilencéves, és feltaláló, ékszertervező, ékszerkészítő, amatőr entomológus, frankomán, vega, origamista, pacifista, dobos, amatőr csillagász, számítógép-tanácsadó, amatőr régész, továbbá ritka pénzérmék, természetes halált halt pillangók, miniatűr kaktuszok, Beatles-kegytárgyak, féldrágakövek és egyebek gyűjtője? Mit tegyen az ember, ha kilencéves, és 2001. szeptember 11-e óta nem látta az apját? Ha nincs más fogódzója, csak a régi holmik, és az üzenetrögzítő magnószalagja apja utolsó telefonhívásaival, amit el kell rejtenie az anyja elől? Mit tegyen, ha talál egy titokzatos borítékot az apja szekrényében, amelyben csak egy kulcs lapul, és a papíron egyetlen szó: Black? Viszonylag egyszerű: fel kell keresni az összes Black nevű embert New Yorkban, és megtudakolni, hogy milyen zárat nyit a kulcs. Ami 216 lakáscím. Vagy megkeresni a zárat, bár minden 2777-ik másodpercben egy újabb zár születik New Yorkban. Kissé bonyolítja a dolgot, hogy hősünk betegesen retteg a tömegközlekedéstől, ezért mindenhova gyalog megy. És persze számos más megválaszolandó kérdés akad. Vajon szerelmes lesz-e még egyszer a mama?
Ki a titokzatos bérlő, aki beköltözött a nagyihoz? Mit rejt a magnószalag, amin a papa utolsó üzenetei vannak? Erre ad választ Jonathan Safran Foer, a világsikert aratott Minden vilángol írójának új, több nemzedéken átívelő családtörténete, amelyből megtudhatjuk, hogy néha még az se segít, ha az ember feltalál „egy spéci vízelvezetőt, amelyik végigmegy minden New York-i párna alatt, és a víztározóba vezet. Amikor az emberek álomba sírják magukat, a sok könny mind ugyanoda folyik, és reggel az időjárás-jelentésben bemondhatják, hogy a Könnyek Vízgyűjtőjében csökkent vagy nőtt a vízszint, és akkor mindenki tudná, hogy New Yorkban az emberek milyen szomorúak.” Megrendítő történet, egy elképesztő intelligenciájú és képzelőerejű kisfiú odisszeiája, aki a World Trade Center összeomlásakor eltűnt papáját keresi.



Láttam a filmet, meghatott.
Olvastam a könyvet, elgondolkodtatott.
Vannak könyvek, és filmek, amik kiegészítik egymást. Amik együtt adják meg az egészet, és ha mind a kettőt láttad/olvastad, akkor válik kerekké a történet. Nekem a Rém hangosan és irtó közel pontosan ez a mű. Számomra nem létezik külön-külön.

 Ha nem láttam volna a filmet, talán nem olvasom el a könyvet. Mert a nyelvezet fura, mert nagy kérdőjeleket hagy maga után, mert irtó nehéz rájönni néha, hogy miért írja azt amit, pedig rém egyszerű…vagy mégsem?
A történet Szeptember 11. Tragédiáját dolgozza részben fel. Hány olyan fiú van mint Oscar, hány élet ment akkor tönkre amikor az ikertornyok ledőltek. Hány család veszítette el egy-egy szeretett tagját. És hányan kiáltottak fel, hogy „De miért??” és hányan lehettek azok, akik kerestek valamit, mert űr maradt bennük.
Oscar, bár különleges fiú, mégis sokak problémájával nézett szembe. Elvesztette az apját, amit nehéz feldolgozni,  főleg, hogy a bűntudat is érlelődik benne, amiért nem vette fel a telefont. Adott egy kulcs, ami nyit valamit, és kétségbeesetten keresi mit, mert azt hiszi, valami olyasmit, ami közel hozza az apját hozzá, ami visszaadhat egy szeletet belőle, aki segít, hogy sose felejtse el. De őszintén mennyi a valószínűsége, hogy New Yorkban rátalálsz egy zárra, aminek nálad a kulcsa, és csak annyit tudsz, hogy a borítékon a Black szó olvasható. Tömegnév.
 Érdekes volt végigkövetni Oscar útját, a filmvásznon és a könyv lapjain keresztül is. Teljesen más utat járt be a két történetben, persze voltak adott pontok ami mind a két helyen megvoltak, de azért más volt. Más segített neki. A könyvben Mr. Black, a filmben a Bérlő.

 Tetszett, hogy a könyv elmondott egy csomó mindent Oscar nagyszüleiről, az ő életükről is. Még akkor is, ha néha fogtam a fejem, hogy jesszusom, ilyen emberek vannak egyáltalán? Biztos vannak…de akkor is érdekes volt. A semmi, a valami helyek, az üres lapok, az üres levelek. A teleírt lapok, és a fel nem tett kérdések.
 Ajánlom, mind a kettőt. Olvasd, és nézd.


Belbecs: 5/5
Külcsín: 5/5 – nekem filmes borítós könyvem volt, az tetszik. A bekarikázások és egyéb miatt amúgy először azt hittem hogy hibás a kiadásom :D

2014. április 3., csütörtök

John Green: Csillagainkban a hiba


Fülszöveg:
A rákellenes csodagyógyszer összezsugorítja a tumort, és biztosít még néhány évet Hazelnek, ám ő így is folyamatosan a végső stádiumban van, és a diagnózisában már megírták az élete utolsó fejezetét. De amikor a támaszcsoportban megjelenő, isteni Augustus Waters képében bekövetkezik a nem várt fordulat, Hazel történetét is át kell írni…
„A csillagainkban a hiba” – John Green eddigi legambiciózusabb és legfájdalmasabb, mélyenszántó, vakmerő, pimasz és kíméletlen műve, lélegzetelállító felfedezőút az élet és a szerelem kacagtató, vérpezsdítő és tragikus birodalmában.

Ha jól emlékszem, akkor tavaly kértem kölcsön ezt a könyvet Liliane_Evans-tól, mert sok jót hallottam róla, érdekesnek tűnt, és meglepően magas százalékon áll a Molyok szerint. Tudom, ez alapján nem idén kellett volna olvasnom, mert idén főleg ratyi könyveket veszek a kezembe. A kölcsönkérésből végül csere lett, így a könyv végérvényesen hozzám került, és itt általában belép a Jeffi féle majd ráérünk arra még hozzáállás. Csak, hogy még kevesebb esély legyen arra, hogy a következő egy évben elolvasom, hát ráraktam a Várólista Csökkentős listámra is. Ez általában pont elég ahhoz, hogy azon százalékokat gyarapítsa, ami a magánkönyvtár olvasatlan könyveit jelzi…jelenleg magánkönyvtáram 89%-át nem olvastam…
 De nem került ebbe a stócba. Szűcs Vanda könyve kellően mélypont volt számomra, hogy felkiáltsak (virtuálisan), hogy „Adjatok nekem egy jó könyvet”, megadtam hozzá a 2014-es tervezetet, amit még év elején állítottam össze, és amin jelenleg 122 könyv van. Többen ajánlottak több féle könyvet, végül emellett döntöttem. Őszinte leszek egy kicsit féltem, annak ellenére, hogy fogalmam sem volt, hogy miről szól. Igen…a fülszövegeket szerintem viccből találták ki, és cím, borító alapján, molyos értékelés alapján választok olvasmányt, ebből adódóan csak nagy vonalakban ismerem a történeteket, olvasás előtt…ez általában jó dolog amúgy…néha meg kifejezetten vicces tud lenni, amikor teljesen másra gondoltam :D

 A fülszövegek amúgy is túlzottan csalókák, néha nem is jó könyvre nyomtatják (utólag olvasok fülszöveget). Tehát nem tudtam mire számítsak, csak azt tudtam, hogy ez a JÓ könyv kategória. Felpostitelve már egy ideje fel volt, egy ideje a sorban várta az idejét. Aztán elkezdtem, és másnap be is fejeztem. Nagyon kevés könyv van aminek a kedvéért 11-ig fenn vagyok, és 6-kor felkelek, hogy befejezhessem. (az éjszakába nyúló olvasás 11 után lehetetlen mert már monitor és könyv lefejelés veszélye forog fenn) De ezért a könyvért megtettem. Érdekelt mi történik, érdekel mi lesz Hazellel és Gussal, hogy mi lesz az íróval, mi lesz a történet vége, mi lesz a családdal stb. rengeteg kérdés, rengeteg válasz, és rengeteg függő kérdés, amikre nem tudok választ.
 A történet elején tudtam, hogy mi lesz a vége. Feltehetően, ahányszor egy rákbeteg lányról olvas az ember, annyiszor van tisztában, hogy feltehetően a főhős küzdelmek elé néz, és általában elég egyértelmű a kimenetel is sajnos. Meglepő fordulatok voltak a könyvben és örülök, hogy az Amszterdami részt már itthon olvastam. Nem szeretek a munkahelyemen puffogni, morogni egyes szereplőkre, és nem szeretek sírva olvasni mások előtt, hajtogatva, hogy „de ez nem igazság”. Mert nem igazság  :(
 A könyv nyelvezete nagyon tetszett, magával ragadó és gyorsan pörgős. Sicc is csak nézett, hogy mennyit haladtam előre hipp-hopp és már el is fog fogyni. Annak ellenére, hogy nem a világ legvidámabb témája, nem volt végtelenül depresszív, sőt néha nevettem is. Gusnak kifejezetten néha hülye humora volt. Jézus Szó Szerinti szívébentől meg agybajt kaptam :D
Hazel, egy kitartó lány, aki élni akar, vagy meghalni, még maga sem tudja, egészen a végéig, azt hiszem, ott már teljesen egyértelmű volt, hogy mit akar. Csodálom a kitartásáért, azért a küzdelemért, amit megtett napról-napra. Ahogy Gust is csodáltam azért amilyen vidám tudott lenni, még akkor is amikor a külső szemlélődő szerint a vidámság nem normális. És a gondolatmenetet nem folytatom, mert spoiler lenne… nehéz a könyvről úgy írni, hogy nem akar az ember lelőni semmit sem.
 Olvassátok, mert megérdemli a könyv, hogy olvasva legyen. Nézzétek meg a filmet, ami még nem tudom pontosan mikor jön ki, de mindenképpen mozis élménynek szánom, bár talán a random sírógörcseim miatt lehet várni kellene, míg itthon nézhetem. Minden esetre remélem nem szúrják el a filmet, a könyv túl jó, hogy egy pocsék filmadaptáció jöjjön belőle.

Külcsín: 5/5 – elég minimalista a borító, de nekem nagyon tetszett, főleg, hogy igényesen csinálták meg a védőborító alatt is.

Belbecs: 5/5 – rég olvastam ilyen jót J

2014. április 2., szerda

Márciusban olvastam

Mangaka: Rnia 
 Tehát az új rovat Márciusi kiadása. Avagy mit olvastam, és az milyen is volt. A legtöbb könyvről vagy blogon, vagy molyon született értékelés, vagy mind a két helyen, de van amit molyon is csak csillagoztam ott adok fél csillagokat is, amiket itt majd felfelé kerekítek.
Raine Miller: Meztelenül           **
Mikal Hem: Kezdő diktátorok kézikönyve          ****
Emil Coué: A belső csoda            ****
Emil Coué: Elméd gyógyító hatalma      ****
Leiner Laura: Akkor szakítsunk                                **
Rhonda Byrne: The Secret – A Titok       ****
Tom Watson: Pálcikakutya         **
David Taylor: A kutyák titkos élete        **
J. R. R. Tolkien: Kürtő úr                              *****
Szűcs Vanda: Egy ikerpár titkos naplója               *
Nora Roberts: Nem teljesen idegen – megpróbáltam elolvasni, három oldal után feladtam. Nora Roberts nem azaz író aki nekem írt :)

Cesar Millan – Melissa Jo Peltier: Hogyan neveljünk tökéletes kutyát – még mindig folyamatban :D
Jamamoto Cunetomo: Hagakure            - körülbelül a felénél tartok
Nalini Singh: Vonzódás                                - Csak bejelöltem, még nem kezdtem neki :D


Tehát a hónapban, pár nagyon mély ponttól eltekintve, egész jó könyveket olvastam. A Leiner Laura könyv volt a legnagyobb csalódás, mert sokkalta jobbra számítottam. Az Egy ikerpár naplója kevésbé lepett meg, mert ott eleve tudtam,hogy valószínű nem egy színvonalas mű…molyon azt hiszem, hogy 40% körül áll. Nora Roberts, meg valahogy adta magát, hogy nem nekem írt, de gondoltam, ha már ennyire sokan szeretik akkor bepróbálkozom, három oldal nagy teljesítmény belőle :D

2014. április 1., kedd

Márciusi Új lakók




 Eljött a márciusi összesítés is. Tehát miket, honnan és miért is szereztem be.  Április elseje van, úgyhogy biztosan Márciusban már nem szerzek be semmit. Tehát velük bővült a polcom Márciusban.

Vásárolt könyvek száma: 3
Martin H. Greenberg – Jon Lellenberg – Daniel Stashower (szerk.): Kísértetek a Baker Streeten
J. R. R. Tolkien: Kürtő úr – már olvastam
David Taylor: A kutyák titkos élete – már olvastam
Három könyv, ebből kettőt azóta már elolvastam. Az egészről amúgy a Partvonal kiadó tehet, és az 1.000Ft minden könyvünk akció…. A kutyák titkos élete, amúgy annyit sem ér, a Kürtő úr viszont százszázalékosan megérte az árát. A Kísértetek a Baker Streeten-t még nem tudom, de ránézésre, és fülszöveg alapján jónak tűnik, egy ezrest remélem megért. Persze, lehet mondani, hogy így hol a fogadalmam… hát. Nem igazán sikerül, bár sokkalta kevesebbet költök könyvre, mint tavaly tettem, és ez már jó pont szerintem.

Recenziók száma: 0
A márciust is úgy zártam, hogy nem kértem, nem kaptam. Áprilisban ez változik. A könyvfesztiválra készülve, pár megkezdett sorozatom következő, vagy záró részét kértem, és kapom is. Illetve két egyéb könyvet kértem, ezek elméletben a héten hozzám is érnek, azt már majd Áprilisban írom be, hogy mik.

Csere könyvek száma: 6
Rachel Ward: Nem enged a mélység
Lavie Tidhar: Oszama
Radnai Tamás: Megtalálni Japánt
Salinger Richárd: Omyno           
MaryJanice Davidson: Egy haláli szingli meséi 1.
Anne Rice: Pandora, a vámpír
Jobban megnézve, az előző hónapban is hat cserém volt! Úgy látszik ez ilyen állandó szám. Bár jelenleg nem sok csere alatti megbeszélésem van, de hát még csak most kezdődött az Április. A Nem enged a mélységért a Burkot adtam, az Oszamáért a Képregént, a Megtalálni Japánt-ért két keleti témásat, az Omyno és az Egy haláli szingli meséi volt a legnehezebb csere. Mert, akivel cseréltem, az nem éppen arról híres, hogy tartja a szavát és ott van a megbeszélt helyen. Őt már Molyon tiltom is, mert annyira nem vagyunk egy hullámhosszon, és jobb a békesség. Ne keressen többet, én se keresem.

Happolt könyvek száma: 4
Szűcs Vanda: Egy ikerpár titkos naplója – már olvastam
Jean Giraudoux: Harc az angyallal
Lora Leigh: Buja éjszakák
Alastair Reynolds: Napok háza
A rukkolán is mennek azért a beszerzések. Egy csomó könyvet rukkoltam, ebből adódóan egy csomó pontom lett. Vannak könyvek, amiket önkínzásból olvasok, de persze vannak amik érdekelnek, vagy legalábbis amikor bejelöltem a rukkolán kívánságlistára akkor még érdekelt. Most, meg majd kiderül. Az ikerpáros a hónap egyik mélypontja amúgy…a Buja éjszakák meg még nem tudom, mert előtte a Buja fiúkat el kéne olvasni :D

Selejtezésből: 4
William Wharton: Madárka
Frances Hodgson Burnett: A kis lord
Csukás István: Keménykalap és krumpliorr
Harry Benjamin: Tökéletes látás szemüveg nélkül
Van amelyik várólistás volt, van amelyik hasznosnak tűnik, és van olyan amiről amúgy csak azt hallottam, hogy jó, ebből adódóan beadtam a derekam és remélem tényleg jó lesz.

 Eddig az idei beszerzések 19%-át olvastam…hát érdekes lesz, hogy a szászázalékot elérem-e december 31-ig, de én bizakodó vagyok :D

Szűcs Vanda: Egy ikerpár titkos naplója

 Rengeteget olvastam már a könyvről, mielőtt hozzám eljutott. Az első gondolatom az volt, hogy talán mégsem lesz olyan rossz, annak ellenére, hogy mindenki lehúzza. Hogy lehet benne érték, vagy majd mentségként használom, hogy az aki írta(összedobta), az még annyira fiatal.
 Elkezdve a könyvet, azaz érzésem volt, hogy ez egy olyan könyv…bocsánat, inkább papírhalmaz mint könyv, amit egyszerűen nem szabadott volna kiadni. Nem azért, mert rossz, bár ez is lehetne indok. Hanem azért, mert ezzel Vandának kell majd szembenéznie, hogy mit hordanak össze róla.

 Akkor pár dolgot pontba szedek:
1.Sajnos fogalmazni nem igazán tud. Ez egy nagyon erős sértés lehetne, ha írónőről beszélnénk, de ő ugyebár nem számít annak. 13 éves korához képest talán átlagosnak mondanám a fogalmazási képességeit. Nem volt a korához képest kritikán aluli, örülök azért, hogy minimálisan megy neki, de egy könyvhöz ez kevés. Otthon naplóíráshoz elég, iskolába fogalmazáshoz elég, könyvhöz amiért pénzt várnak a kiadásból nem. Könyvhöz amiről azt hiszik, hogy elismerést hoz, nem elég.

2.Élettapasztalat hiánya. 13 éves, ebből adódóan fogalma sincs arról milyen az élet. Ami nem minden 13 évesre jellemző, de nála ezt éreztem, vagy az is lehet, hogy pontosan tisztában van vele, hogy a korosztálya milyen, és ezt remekül le is írta. Ez esetben fogom a fejem, és imádkozom, hogy ez a korosztály is kinője a hülye liba, bunkó, és plázapics@ énjét, különben roppant nagy gáz lesz itt évek múlva.

3.Realítás: előző ponthoz kapcsolódik. Ha ez a világ, akkor szomorú vagyok, de remélem csak Vanda környezetében van ennyi hülye, akikből az ihletet merítette. Amúgy nem tudom mennyire reális, hogy egy 13 évesnél csak úgy maradék zsebpénzből van 21.000Ft amit csizmára költhet. Nekem ennyi pénzem egészen addig nem volt, míg 20 évesen el nem kezdtem dolgozni, na jó, talán diákmunkából volt…de jelen esetben gazdag szülők kicsi leánya gondolom a karakter (sajnos nem tudom, mert nem írták, hogy gazdagék lennének, de másképpen nehéz elképzelni).

4.Plágium: komolyan azt hiszi Vanda, hogy nem süt a könyvről, hogy mit olvasott előtte. Nekem senki se akarja azt mondani, hogy nem olvasta a Szent Johanna Gimit, és annak nagyon lebutított, nagyon szar klónját írta meg. Tény a karakterek fiatalabbak, de kis gondolkodás után szerintem össze tudnám szedni, hogy ki kire hasonlít Leiner Laura könyveiből. Meg, persze nem nagyon van olyan fiatal kislány, aki nem olvasta az említett sorozatot. Túl sok volt az egyezés, túl sok volt az átfedés, túl sokszor volt azaz érzésem, hogy „jé, ilyen az SZJG-ben is volt, csak ott mondjuk nem újságíró volt, hanem időjárás jelentő, de jesszus, őt is felismerték mindig az utcán”… és még sorolhatnám oldalakon keresztül, mi mindenben sikerült ezt koppintani. Tanács, ha már lopsz, ha nem is szándékosan, akkor azt csináld jól! Jól, hogy mondjuk, konkrétan ne süssön a könyvedről. Pl. ne add alcímnek a Kezdetek-et, mert már ez is vicc számba megy…

5.Karakterek: amik nincsenek! Komolyan, nincs olyan karakter a könyvben, akit kidolgozott volna. Luca, őt még szerettem is, bár sajna nem ismertem meg. Zita meg egy hótsötét, egóista kis… lány, a család többi tagjáról semmit sem tudunk igazán, csak hogy az egyik okos, a másik karatézik és meghalt a pókja… huha. Az iskoláról szintén nem tudunk meg semmit, Marciról sem, csak azt, hogy Cortez klón (gazdag szülők, Amerikai rokonok, külföldi nyaralások). Annyiban tér el, az SZJG-től, hogy itt nem kell annyit várni és „izgulni” mert hát egymásnak vannak teremtve…

6.Történet: ami szintén nincs! Vártam, hogy legyen valami története a könyvnek… de konkrétan nincs… úgy a felénél azt hittem van… de nincs. Két pocsék naplót olvashatunk, pocsék írásmódban, pocsék hülyeségeket. Amúgy nem tudom, hogy hány olyan ember van, aki mint Naplóírás címszóval, párbeszédeket is ír. Nehéz elhinni, hogy mondjuk este, amikor írom, a naplóm akkor szó szerint be tudom idézni, hogy mit mondtak, én mit válaszoltam, és erre mit mondtak… de lehet én voltam béna, és rövid a memóriám… jah, nem én nem írtam naplót :D

7.Ikrek: nem túl eredeti az ötlet, de amúgy jó! Jó lett volna, ha Vanda tisztában van azzal milyen, amikor ikrek az emberek, és hogy ha már két különböző kaliberű emberkére gondolt, akkor ezt mondjuk végig kellett volna vinni…



 Tehát értékelem, hogy Vanda megírta ezt a papírhalmazt, ezzel nincs gond. A gond azzal van, hogy erre papírt pocsékoltak és kiadták. Itt azzal van gond, hogy nincs egy normálisan kidolgozott karakter, hogy nincs normális történet, és a példa amiket bemutat vagy nem életszerűek, vagy ha mégis akkor pont nem az a példa amit mutatni kellene a mai fiataloknak. Elhiszem, hogy jó érzés, ha 13 évesen kiadják amit írtál, elhiszem, hogy jó ha a könyvfesztiválon sorok állnak, a korosztályodból verbuválva és aláírást kérnek tőled. Elhiszem, hogy ez frenetikus érzés…csak.
 A világ kegyetlen, és rengeteg borzalmas kritika fogja érni ezt a könyvet. Mert szar. Tényleg pocsék, ezen nem lehet mit szépíteni. És egy fiatal lánynak, elég rossz lehet azt hallani, hogy amit kiadatott apuci-anyuci jó pénzért arra ilyeneket mondanak. Ha pechünk van, nem tanul belőle, és azt mondja irigyek mondják ezt…hát…nem vagyok rá irigy. Inkább csak sajnálom. Két év múlva talán már normálisan tud írni, csak a neve már ezzel a borzalommal összefonódva olyan név lesz, amit normális ember nem vesz le a polcról. Pénzt pláne nem ad érte.



Akkor egy kicsit a kinézetéről:
A borító ronda, de mondjuk illik a könyvhöz, tükrözi a tartalmat teljesen! A belső betűtípusok egyrészt néha olvashatatlanok, néha meg csak szimplán rondák. Értem a koncepciót, hogy két különböző betűtípus a két külön ember naplójának, de ettől ez még nem lesz jó. Elgépelés: nem tudom, hogy volt-e mert az egész rövidítésekből, szlengekből és „sötét vagyok, és ezt a naplóm is sugározza magából” szövegekkel volt tele.
Luca pontozása: jesszusom, ennyire nyíltan legalább ne másolj más könyveket, mert még beperelnek.

Külcsín: 2/5

Belbecs: 0/5 – Hát ez az, amije nincs a könyvnek.