Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: március, 2015

Blake Crouch: A pokol kapujában (Wayward Pines-trilógia 2.)

 Az a legnagyobb gond ezzel a könyvvel, hogy mindenki a környezetemben olvasni akarja, de még nem olvassa, és így nincs kivel kibeszélnem azokat a meglátásaimat, amik spoilernek minősülnek, hiszen alap dolgokról van szó, amit bár a fülszövegből nem tudsz meg, de a második kötetet olvasva már tisztában vagy vele. Úgy döntöttem ez a poszt olyan lesz, hogy az én kiírhatnékom is meglegyen, és mégse lőjek le senkinek semmit. Három részre tagolom a posztot, az első részt nyugodtan olvashatja mindenki, akár olvasta az első részt, akár nem, a második részét a posztnak csak az olvassa el, aki már az első köteten túl van. A poszt végét viszont csak azok, akik már olvasták a második részt is, tehát nekik már nem mondok újat, és nem lövök le semmit sem! Jelezni fogom, honnantól lépünk szintet!  Hét elején olvastam ki a könyvet, és rögtön rájöttem, hogy hát ez így oké, de kellene a folytatás. Miután a könyvtár nem rendelkezik vele, így kénytelen voltam megvenni (nem mintha, megbántam volna). M

Blake Crouch: Wayward Pines (Wayward Pines-trilógia 1.)

Azt hiszem, sokat elárul a könyvről az, hogy amikor elolvastam, egy napig meditáltam rajta, hogy megvegyem-e a következő részt. Amikor felkerült Rukkolára, rögtön adtam volna érte akár 30 pontot is, sőt, ha nem jöttem volna el dolgozni talán 80-at is, pedig elveimbe ütközik, hogy tíz pontnál többet adjak egy könyvvért. Hozzá kell tenni, hogy aznap már bementem az első könyvesboltba, hogy nem érdekel, akár teljes áron is megveszem… de nem volt. Így itthonról felmentem az Alexandra oldalára, kattintottam párat és ma már mehettem is érte. Lesprinteltem a fél várost miatta, és elértem a buszt! Tehát, tetszett az első rész! És úgy hagyott magamra, hogy evett belülről a kérdések sora!  A könyvet nem olvastam volna, ha a borítót nézem, vagy a címet. Egyik sem fogott meg, még a fülszöveg sem.  Csak aztán láttam a sorozatból egy kis ajánló videót, és valahogy megfogott, pedig így visszanézve azt a videót nem is annyira izgalmas, sőt borzongatós, angolul volt és még csak nem is értettem mi

Neil Gaiman: Szerencsére a tej

 Végre sikerült kilábalnom az olvasási válságból! Hivatalosnak tekinthető, mert tényleg legszívesebben olvasnék folyamatosan, amikor csak időm engedi. Az írási válság még tart, ugyanis itt függ 4 megkezdetlen posztom 4 elolvasott könyvről, és valahogy nem jutok oda, hogy leüljek szépen, és összerendezzem a gondolataimat, és azt képernyőre vessem. Pedig tényleg mindegyikről van mit írni, és meglepő mód, mindegyik tetszett is. Mostanában úgy tűnik, hogy nem nyúlok mellé! Pedig nem ártana haladnom, mert addig szeretem megírni a posztokat, amíg nincs frissebb élmény, ami elnyomja az első benyomásokat a könyvről. Négy könyv esetében már erősen elnyomott az első és második. A harmadik és negyedik még elég friss, mert mind a kettővel tegnap végeztem. Hát akkor lássuk a medvét.  Gaiman az egyik kedvenc íróm, annak ellenére, hogy tavaly, szerintem sikeresen nem olvastam tőle semmit! A Szerencsére a tej, a megjelenéskor felkerült a várólistámra, és folyamatosan bombáztam a könyvtárat azzal,

Robert Paul Weston: Szörnyen Titkos Részleg

Szeretem az ifjúsági könyveket és kifejezetten szeretem azokat amik kicsit másak, mint az átlag. A Szörnyen Titkos Részleg, már a megjelenésében is teljesen más, mint egy átlagos ifjúsági regény. Világít a sötétben, ezt még felírat is reklámozza a könyv borítóján. Elsőre persze nem egyértelmű, hogy micsoda is világít rajta. Ahhoz, hogy világítson, persze kell, hogy kellő napfény érje, tehát ha simán leemeled a polcról, ahol a sötétben tároltad, akkor korántsem éri el azt a hatást, mintha magad mellett tárolva, folyamatosan éri a lámpafény, és végül elmész aludni… aztán frászt kapsz, mert világít a borítón lévő szörnyszáj és minden, ami kicsit is sárgás-zöldes beütéssel leledzik. Higgyétek el… félálomban oldalra nézve, kicsit frászt kaptam tőle. Pedig tudtam, hogy világít, csak éppen addig nem bizonyította be ezt.  De nem csak a világító borító az, ami különlegessé teszi a könyvet (bár nagyban hozzájárul ez is), a belső illusztrációk gyönyörűek, részletgazdagok és még a rajzolási s

MEGHÍVÓ: Költészet Napja a könyvtárban a Viadana Kamarakórussal

Hát muszáj élni? Muszáj gondolkodni? Nyilvánvaló, hogy nekem nem és neked sem. De az életnek muszáj, de az elmének muszáj, különben nem volna semmi az, ami. Nem szükséges, hogy én írjak verset, de úgy látszik, szükséges, hogy vers írassék, különben meggörbülne a világ gyémánttengelye. (József Attila) Szeretettel várunk minden érdeklődőt a költészet napi ünnepségünkre, április 11-én, szombaton 17 órakor a dunaújvárosi József Attila könyvtár felnőttkönyvtárában. Vendégünk: a Viadana Kamarakórus Karnagy : Kurucz Gergely Műsor : Sarok Károly - József Attila: Szegény ember balladája Claude Debussy - Charles D'Orleans: Dieu! Qu'il la fait bon regarder Seiber Mátyás - Edward Lear: 3 nonsense songs Kodály Zoltán – Balassi Bálint: Szép könyörgés Kocsár Miklós: Hegyet hágék (Erdélyi Zsuzsanna gyűjtéséből) Ligeti György: Haj, ifjúság (népdalfeldolgozás) Ünnepeljük együtt József Attila születésének 110. évfordulóját, a költészetet, a zenét és a művész

Rendrakásól, eladó könyvekről

Eljön az az idő, szerintem mindenkinél, amikor a könyvei elé állva elgondolkodik azon, hogy mindegyik olyan-e amit megtartana, vagy vannak olyanok akik így öt-tíz év után ott porosodva elérték azt a szintet, hogy már nem érdeklik az embert.  Nem mondom, hogy a japán csajnak igaza van, miszerint dobj ki minden könyvedet, csak maradjon az a 30 könyv amit olvastál, szerettél és újra akarsz olvasni, mert ez egy molynak erős szanálás és erős könyvveszteséggel járna. Nekem is.  Viszont eljött az a pont amikor úgy gondoltam, hogy átnézem a könyveimet, többször, több módon(kézbevétel, molyos magánkönyvtár, várólista) és rendszerezek. Ennek eredménye lett, egy durva szanálás. ~1060 könyvből körülbelül 200-ra tudtam azt mondani, hogy már nem érdekel, vagy azt, hogy elég a könyvtárból kihozni, nem kell belőle saját.  Ami még drasztikusabban meg lett ritkítva az a kívánságlistám. Most, hogy elég jól kezd működni a könyvtár beszerzése, olyan válságból kilépős módon, tehát most már va

Marc Cantin: Állatok blogja (Pöttyös sorozat)

 Még február 12-e környékén kölcsönöztem ki a könyvet, a Nemzetközi könyvajándékozós nap keretében, mert ha kölcsönöztél, kaptál egy könyvet ajándékba! Gondoltam ez jó lesz, rövid is, nagy betűs is, érdekesnek is tűnik. Mivel most éppen azt határoztam el, hogy olvasatlanul nem viszek vissza könyvtári könyvet a könyvtárba, így gondoltam előre veszem, hogy visszavihessem, és olvashassa más is.  Igen, most a rövidebbeket vettem előre, mert így azokat vihetik már a gyerekek és egyéb olvasók, és darabra fogy az olvasnivaló.  Nem voltam fiatal koromban egy túl nagy olvasó. Sőt, be kell ismernem, hogy kifejezetten utáltam olvasni, utáltam, azt, amikor megmondták mit olvassak, vagy szimplán csak azt, hogy olvassak. Ebből adódóan a pöttyös, csíkos könyvek teljesen kimaradtak az életemből, most 28, majdnem 29 évesen kezdem behozni a lemaradást. Bár az állatok blogja elég friss pöttyös könyv.  Külcsín: 4/5 Az illusztrációk borzalmasan rondák! Nagyon nem tetszettek, nem tudom, valahogy

Ana Galán: A baobabfa (Mondragó 3.)

 Talán múlthéten volt, hogy egy anyuka a sorozat első kötetét hozta vissza a könyvtárba, és mesélte, hogy reméli, benn van a második rész, mert nagyon tetszett a fiának a könyv, és szeretnék tovább olvasni Miró kalandjait! Benn volt a második rész, természetesen el is vitték. Akkor döntöttem el, hogy előre veszem a harmadik kötetet az olvasási sorrendbe, mert elég gyorsan haladnak, feltehetően hamarosan olvasnák a harmadikat is. No meg, nem egy hosszú kötet, úgyhogy nem tart sokáig az olvasása! Holnap már vissza is viszem a könyvtárba, hogy más is olvashassa!  Szeretem ezt a sorozatot annak ellenére, hogy idegesítően sokáig fogják húzni az egészet. Elejével még azt hittem, hogy ez egy trilógia, vagy valami rövidebb sorozat, de most, a könyv hátulját megnézve, ahol felsorolják a kötetcímeket látható, hogy összesen 7 részes lesz a sorozat. Tehát beváltja azt, amire gondoltam, tehát 1 mag 1 részben + a megoldásnak egy rész. Kíváncsi leszek, hogy végig fenn tudják-e tartani az olvasók

Bízz magadban! - Önértékelés, önelfogadás, önbecsülés

 Annak idején, ez a sorozat még Mesterkurzus címen futott, emlékszem egy csomó kötetét olvastam, főleg Popper Péter és Bagdy Emőke miatt. Nálam ők voltak a nagy nevek, akik vitték a hátukon az egész sorozatot, akiknek szerettem az írásukat. Sajnos Popper Péter már nincs közöttünk, így az újabb kötetekbe már nem kerül bele az ő írása, ő szemléletmódja. Úgy hiszem, hogy Kádár Annamária remekül hozza azt a derűs, és kedves hangot, amit anno Popper Péterben megszerettem. Mert igenis kell a pozitív szemlélet, pláne az ilyen „önsegítő” könyveknél. Amiket általában azért olvas az ember (legalábbis én), hogy kicsit helyre billenjen, hogy olvasson valami okosat, mégis ne túl szárazat, hogy megismerjen több szakember véleményét, és az segítsen neki a világban boldogulni.  Amikor megláttam ezt a kötetet, rögtön lecsaptam rá. Önértékelés, önelfogadás, önbecsülés, azok a tulajdonságok, amik jó volna, ha minden embernek maximumon lennének, és mégis annyi emberből hiányoznak. Nem mondom, hogy be

Nicolás Guillén: Papírhajó az Antillák tengerén

 A nagy selejtezésekben, vannak könyvek amik a kezembe kerülnek, és felsóhajtok, hogy „ez is kell”, aztán hazahozom és vagy sosem olvasom el, vagy azonnal elolvasom őket, és kiderül, hogy szebb volt, mint amennyit ért (mégha ingyen is volt nekem :D).  Ezt a kötetet nem a borítóért vittem haza, a cím sem tetszett, ellenben az illusztrációk gyönyörűek voltak benne. Furák, de gyönyörűek. Így utólag, olvasás után azt tudom mondani, hogy mondjuk ha kivágom a könyvből őket és kirakom a falamra, akkor a könyvnek volt értelme! Ő a vízi törpe...  Be kell vallanom, hogy amikor a könyv született 1978-ban, akkor én még gondolatban sem léteztem, pláne nem Kubában, így nem tudom átérezni a történetek, versek, dalok, béna találós kérdések indítatási okait. De, ha ezt még sikerülne is, nem értem, hogy MIÉRT lett lefordítva magyarra! A fülszöveg amúgy dicséri a fordító munkásságát, hogy milyen remek (muhahah), nekem már ez egy kicsit visszás, de hát ez van. Az illusztrációkat érdemes megné

Katarina Mazetti: Elváltak és válófélben lévők panaszai

 Köszönet a könyvért a Park kiadónak ! A könyvet valójában már több mint egy hónapja elolvastam, csak poszt nem íródott róla, ahogyan értékelés sem. Az olvasási válság, írási válsággal is párosult ebből adódóan rengeteg jegyzetben maradt blog bejegyzésem született. Amiket felcímkéztem, letöltöttem borítókat hozzá, minden adat megvolt, csak maga a bejegyzés szövege nem. Már hét elején eldöntöttem, hogy talán ideje lenne a vázlatokat eltűntetni onnan, mert szeretem lezárni a dolgokat, és ezzel kicsit rendezettebbé válok, ha nincsenek függő dolgaim.  Mazettitől olvastam már másik könyvet is, a Pasi a szomszéd sír mellől-t, aminek hála az írónő írási stílusa nem volt már új számomra, nem jelentett gondot az, hogy a kicsit nyers stílusát befogadjam. Olvasási válság ellenére is, egy nap sem kellett, hogy a könyvet kivégezzem. Molyon kicsit félre volt címkézve, mert ott valaki regénynek minősítette, holott valójában egy novellagyűjtemény, még úgy is, hogy a történetek között vannak oly