Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: szeptember, 2016

Bagdy Emőke – F. Várkonyi Zsuzsa – Kádár Annamária – Orosz Katalin: Teljesebbé válni

Elég sok könyvet olvastam régebben a Nyitott Akadémia köteteiből, főleg azokat kerestem, amikben Popper Péter előadásai, írásai vannak, mert nekem ő egy eléggé ikonikus alak lett. Szerettem a humorát, azt, ahogyan látta a világot. Ő már elment, és a mostani „öregek” és „ifjúk” már nem képviselnek akkora nevet számomra, mint Ő volt. Viszont ennek ellenére, a témák, amiket a Nyitott Akadémia tovább visz jók.  A jelen kötet négy szerzője viszont nem képvisel együtt sem akkora hatást nálam, mint a régi kötetek. Bagdy Emőkét nem tudom kedvelni, nekem kicsit túl száraz, ahogy fogalmaz, ő még a nagy és bölcs Prof. Dr. és ebben a nagy tudásban elfelejti, hogy akihez beszél, akinek ír, az se nem Prof., se nem Dr.  és ebből adódóan néha semmitmondóvá válik az, ami amúgy feltehetően tök jó dolog lenne. F. Várkonyi Zsuzsa már kedvesebb, és jobban is fogalmaz, kellemesebb őt olvasni, és a kötetben főleg ő volt, akinek tetszett az írása. Orosz Katalinról bevallom életemben nem hallottam még

Nyaralás - Harmadik nap (Hajózás - Zanjice)

Amikor kinn voltunk Montenegróban, a hajózós napokon általában este már nem volt időm, kedvem, erőm írni blogbejegyzést. Például ma még mindig nem jutottam el odáig, hogy az első naposat átírjam, mert elírtam, elfogalmaztam (van ilyen szó?), egy pár dolgot, úgyhogy azt majd javítom. De gondoltam, azért még elég friss, úgyhogy megírom az elmaradt posztokat.  Nos tehát a harmadik nap hajóztunk. Biztosan ültem már hajón, csónakon, akármin, de nem volt konkrét emlékem arról, hogy bírom-e én egyáltalán ezt, pláne az akkor éppen amúgy is gyenge gyomros állapotomban. Mint kiderült nem vagyok tengeri beteg. Pedig tenger is volt, és másnap valaki tengeribeteg is volt, meg hullámok. No de térjünk vissza a harmadik napra. Megnéztünk egy erődöt, nem messze Herceg Novi-tól, szerintem úgy 40 perces lehetett az egész hajókázós út oda, és úgy 30 perc maradt arra, hogy megnézzük a pici sziget, nem túl nagy erődjét. Nagyon szép hely lenne, ha egy karbantartó legalább gondját viselné, más nem a gizgaz

Lukács Liza: Az éhes lélek gyógyítása

Hmm, jó is ez a könyv, meg nem is. Gyorsan végig lehet rajta futni, és vannak benne információk, de nekem, azaz érzésem támadt, hogy mond is valamit meg nem is. Anorexia és bulimia mondjuk jóval többet szerepelt benne, mint a túlsúly vagy túlevés például. És kétlem, hogy az emberek nagyobb százalékát sújtaná ez a két betegség, és nem a túlsúly, és túlevés…  Minden esetre érdekes könyv. Érdemes elolvasni, mert egy csomó fontos dolgot megtud az ember. Mint például, hogy az evés az emberek egy hányadában úgy működik, hogy esznek, mert unatkoznak, vagy esznek, mert szomorúak, vagy esznek, mert vidámak. Amúgy én általában a hangulat kompenzáláskor könyvet szoktam venni nem enni. Ennek ellenére nem mondom, hogy nincs mit csiszolni a saját életmódomon, és nincs helye annak, hogy változtassak. Már csak anyagi és egészségügyi lehetséges problémák miatt is.  Ami viszont nekem kicsit abszurd volt, hogy vannak emberek, akik havi x száz ezer forintot költenek kajára (már ez is abszurdum az é

Rick Yancey: Az ötödik hullám

 Köszönet a könyvért a Cartaphilus kiadónak! A lényeg, hogy ne a filmet nézd először! Általában amúgy tartani szoktam ezt az elvet, minthogy előbb olvasom és utána nézem meg. Így nem befolyásol abban a film, hogy kit képzeljek a szereplők helyére. Itt sajnos elrontottam a sorrendet, de kivételesen ez nem okozott nagy problémát. Méghozzá azért, mert a film annyira szar, hogy szerintem nincs is köze túlzottan a könyvhöz, ebből adódóan felülírtam az infókat és olyannak képzeltem el a szereplőket amilyenek.  És akkor most itt egy kis kitérő a filmre. Ha tehetitek, ne nézzétek meg. Akció filmnek amúgy elmegy, eltekintve attól, hogy már az elején tudod, hogy kik maradnak életben. Azért az is sejthető már az elején ki a gonosz, ki az ufó és mit akar, és igen az is sejthető, hogy a főszereplő család megmaradt tagjai feltehetően nem halnak meg, ha már a könyv feléig húzták. Érdekes amúgy, hogy a filmben Cassie volt a hangsúlyosabb, főleg őt vette a kamera (vagy csak az emlékeimben?), a

Nyaralás - Második nap (Herceg Novi)

Úgy döntöttünk, hogy a hajó kirándulásokat átrakjuk péntekre és szombatra, így a csütörtöki nap maradt arra, hogy felfedezzük, hogy milyen is az a partszakasz ahol lakunk. Herceg Novi-ba. Be a belvárosba nem nagyon jutottunk el, mondjuk igény sem volt túlzottan arra, hogy a zsúfolt belvárost bejárjuk. Maradt a part megismerése, és az, hogy rájöjjünk, hogy szombaton, majd honnan indul a hajónk a Kotori öbölbe. Ne akkor kelljen majd keresgélnünk. Jelentem a part szép, vannak nagyon kavicsos tengerpart szakaszok is, itt meglehetősen viccesen értem vizet, kicsit többet mint akartam. Amúgy szeretnék fürödni, de éppen ez nem az az időszak amikor megtehetem, úgyhogy majd egyszer vissza kell ide jönnöm olyan időbe is. Vagy egy másik tengerhez. A szállóhoz tartozó partszakasz amúgy nem nagyon játszana úgy sem  fürdés szempontjából nekem, mert egy lépcsőn bemész a mély vízbe az nekem nem jó. Én szeretem a fokozatosságot. Homokos esetlegesen kavicsos tengerpartot. Bár tartom, hogy a homokosnak

Nyaralás - Első nap (érkezés)

Nyaralás első nap  Nos meg kell jegyeznem, hogy a korán kelés sosem volt az én műfajom. Annak ellenére, hogy az emberek két bázísra oszthatóak, tehát a korán és későn kelőkre, magamat a közepére raknám. Nem kelek szívesen korán, de nem alszom tízig. Így a hajnali 3-kor kelés kicsit korán volt. Főleg úgy, hogy tízkor eldöntöttem, hogy lefekszem, de még egykor is forgolódtam. Így az utazás éjszakai (értsd sötét) szakaszába volt egy-egy óra amit alvással töltöttem. Így úgy ahogy kipihent lettem az első határátlépéskor, meg a másodikkor.  Ismerjük be, hogy Monetenegro nem éppen arról híres, hogy túl közel lenne Magyarországhoz. Horvátországon át érkeztünk meg a szállásunkra. Nos reggel négykor indultunk és úgy fél hat körül érkeztünk meg Herceg Novi-ba. A táj amin keresztül-kasul feszítettünk gyönyörű volt. Borzalmasan szép tájakat láttam (amikor nem aludtam). A Plitvicei tavakhoz érve úgy döntöttünk, hogy egy rövid túrával megnézzük a tavakat, vízeséseket, és a rengeteg ázsiai turi

Danny Wallace: Hamish és a RémDermesztők

Imádom a szörnyes, kalandos ifjúsági / gyermek könyveket. Amikor tudják, hogy hol a határ a viccességben. Feltehetően a célközönségnek amúgy tetszeni fog a könyv. Minden benne van, amit egy 10-12 éves gyerek kereshet. Teli van szörnyekkel, kalandos és erős gyerek karakterekkel, akik talpraesettek, és mindent megtesznek azért, hogy megmentsék a világot. Annak ellenére, hogy Anglia egyik, pardon a 4. legunalmasabb városában élnek. Tehát van bőven kivel azonosulni, hisz ott van Hamish a főhős, akinek előbb az apukája tűnt el, majd hirtelen teljesen lekövethetetlen (számára), időközönként megáll az idő, megfagy rajta kívül mindenki. Majdnem mindenki. Mint kiderül ugyanis nem fagy meg mindenki. Alice a szintén tízen éves kislány a másik főhős, aki viszont már egész családját elvesztette ebben a szörnyű, szörnyes dermesztésben.  És hogy miért érzem azt, hogy a könyv írója viccesebb akart lenni, mint amennyire kellett volna. Vagy legalábbis 30 évesen már erőltetettnek tűnik a dolog? Amik