Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: 2018

Justyn Barnes: Ikigai

Köszönet a könyvért a Scolar kiadónak!  A könyv alcíme a következő: Találd meg az életed értelmét. Sokáig gondolkodtam rajta, hogy mit írjak a posztba. Borzalmasan nagy bajban voltam ugyanis, mert tetszett is a könyv és nem is. És amikor kettős érzésem van, akkor döntenem kell, hogy melyiknek adok szabad utat. Végül ez a poszt legalább a tizedik próbálkozás, hogy összeszedjem, mi tetszett és mi nem a könyvben. Remélhetőleg elégedett leszek a poszttal, mert hát, nem szeretnék félkész dolgokat átvinni a jövő évre. Ami tetszett a könyvben: x A mérete: Szeretem azokat a könyveket, amik utazóbarátak. Ez kifejezetten kicsi és táskában elférő méreteket öltött, így nagyon kényelmes volt cipelni és buszon olvasni is. Amikor először molyon láttam a könyv borítóját, azt hittem, mint sokan mások, hogy ez nagy alapú lesz, de aztán könyvesboltban is találkoztam vele, és ott szerelem volt első látásra. x A borító és a belső festett képek : Ugyan nem hiszem, hogy ez a tökéletes borító az Ik

Kavagucsi Tosikadzu: Mielőtt a kávé kihűl

Köszönet a könyvért a Kossuth kiadónak! A könyv már szerintem fél éve a várólistámon csücsült, várt arra, hogy kiadják. Valahol olvastam olyasmit is, hogy végül nem adják ki, így amikor mégis megjelent nagyot dobbant a szívem. Felraktam kívánságlistára, majd lekerült onnan, mert nem tudtam volna kivárni azt, hogy valaki megvegye nekem. Olvasnom kellett mindenképpen!  Sokat elárul a könyvről, hogy ez lett az ÉV könyve nekem, ha regényről beszélek, és nem ismeretterjesztő könyvről. Bőgtem a könyvön, méghozzá meglehetősen sokszor, pedig nem szokásom. Részben ez egy remek dolog, de a buszon szerintem furán néztek rám, amikor a könyv utolsó oldalait olvastam, és patakzottak a könnyeim. De hát ez van!  Idén úgy tűnik Japán nagyon közel került hozzám, nem csak azért mert voltam kinn, hanem rengeteg könyv jelenik meg manapság japán szerzőktől, vagy japános témával. Ezekre idén fókuszáltan odafigyeltem, és azt hiszem, vagy ők írnak jobban, vagy már megszoktam, hogy a japánok furán írnak.

Rolf Dobelli: Egy jobb élet művészete (52 meglepő út a boldogsághoz)

Köszönet a könyvért a Bioenergetic kiadónak! 52 út a boldogsághoz, 52 hét az évben! Amúgy olvasás után, és hogy hagytam az egészet ülepedni egy hétig, el is döntöttem, hogy jövőre, minden héten elolvasok egy fejezetet a könyvből, és adok magamnak egy hetet, hogy átérezzem pontosan, mi az amit jobban csinálhatok.  Az 52 "meglepő" út, amúgy igazándiból nem meglepő. Viszont a cím nem hazudik, egy jobb élet művészetének 52 lépcsőjét mutatja be. Bár talán a lépcső nem is a legjobb hasonlat erre. De tény, vannak fejezetek, amik szorosan egymásra épülnek, és tartom, hogyha a legtöbb tanácsot megfogadná az ember, akkor kicsit mindig jobb lenne az élete. Nem lesz rózsaszín unikornison szárnyalós élet, de boldog lesz. Racionális kereteken belül.  A boldogság egy állapot, amit azt hiszem, a legtöbb ember szeretne elérni. Én is, és azt kell mondanom, hogy a napjaim nagy részében boldog vagyok. Akkor is, amikor azt mondom reggel, a munkahelyemen, hogy "haza akarok menni". A

Yutaka Yazawa: Hogyan éljünk japánul

Köszönet a könyvért, a Scolar kiadónak! Őszinte leszek, most állok neki ennek a posztnak vagy ötödszörre. Nem voltam elégedett azzal, amit írtam, mert vagy túlzottan ömlengtem a könyvről, vagy csak nem tetszett nekem az, amit írtam róla. Reményeim szerint leülepedett már annyira, hogy értelmesen tudjak róla írni. :)  Szeretem Japánt, ez azt hiszem, a blog rendszeres olvasóit nem lepi meg. Idén voltam is kinn, és a terveim szerint megyek is még valamikor újra. Most éppen a nyelvtanulás lázában égek, és próbálok a témában mindenfélét beszerezni, hogy aztán végre nekiugorhassak. Hogy ez ennek a könyvnek az értékelésébe miért került bele? Nos, mert a könyv tartalmaz japán fogalmakat, japán szavakat, japán neveket, amiket az író, és a fordító is benne hagyott hála az égnek japánul IS. Nekem ez így a nyelvtanuláskor egy borzalmasan pozitív pont lett, mert egy-egy hiragana felismerése igenis boldogsággal töltött el. Így már csak azért is járna a plusz pont.  Amikor a könyv megjelenéséről

Margareta Magnusson: Végső rendrakás svéd módra

Joggal kérdezhető, hogy az ember 32 évesen, miért olvas olyan könyvet, ami arról szól, hogy miként takarítsd ki magad után, az életedet, hogy aztán a gyerekeidnek, unokáidnak, ne az maradjon meg belőled, hogy mennyi holmid volt, hanem az emlékek.  Hogy miért olvastam? Mert, miért ne? Ugyan nem tervezek meghalni, de ismerjük be, hogy a 21. században sem működik máshogy az élet, tehát hopp meghalhat az ember, akár minden előjel nélkül is. És be kell ismernem, ha valamikor bekövetkezik (mint tudjuk, a halál az egyetlen biztos pont az életünkben), akkor én sem szeretnék teher lenne. Sem a cuccaimmal, sem egyéb dolgaimmal. Plusz érdekelt, hogy erről miként gondolkozik Margareta. Cikket persze olvastam már vele, és az meglehetősen felkeltette az érdeklődésem a téma iránt, de szerettem volna ezt könyv formában is, kicsit bővebben elolvasni.  Ami mindenképpen megfontolandó, a könyv olvasása után, hogy bevezessek én is egy dobozt, hogy "HALÁLOM UTÁN KIDOBANDÓ" felirattal. Olyan do

John C. Parkin: F**k It – B…a meg! – Azt csináld, amit szeretsz!

Köszönet a könyvért a Bioenergetic kiadónak!  Roppant nehéz helyzetben vagyok, mert a könyv két ellentétes érzést váltott ki belőlem, és ezek viaskodnak bennem, már két napja, amióta letettem, és a végére értem.  Olvastam már az író másik könyvét , ami akkor és ott nagy hatással volt rám, annak ellenére, hogy a B...a meg formulán kívül relatíve semmi új dolgot nem olvashattam. Persze ez annak is betudható, hogy elég sok spirituális irodalmat olvastam abban az időben.  Mivel az, akkor és ott remek volt, úgy gondoltam, hogy ha már van lehetőségem, akkor ezt a könyvet is kézbe veszem, hiszen hátha ez is mond valami újat nekem, valami szokatlant, a tömeg önsegítő irodalomtól eltérőt. De sajnos nem nagyon hozta meg a hozzá fűzött reményeimet.  Nem azért, mert nem mond jó dolgokat. Ugyanis rengeteg olyan dolog van benne, amit érdemes megfogadni, vagy érdemes rajta elgondolkozni, csakhogy... Csakhogy az író láthatóan nem akarta megírni ezt a könyvet, érezhetően idegesítette, hogy meg ke

Héctor García – Francesc Miralles: Ikigai – A boldogság japán titka

 Jelen álláspont szerint, ha valaki megkérdezi, hogy melyik ikigais könyv az amit elolvasásra a legjobban ajánlok, akkor mindenképpen ez.  Idén sikerült 4 könyvet olvasnom a témában, és mindegyikkel valami bajom volt. Az író páros előző kötetét túlzottan tágnak éreztem, csak érintették a dolgokat, és meséltek, de semmi kézzelfoghatót nem adtak, márpedig nekem szükségem van használható dolgokra. Olyanokra, amiket beépíthetek az életembe, amikkel kezdhetek valamit, és ezt az Ikigai (az előző) , nem taglalta. Inkább csak leírta mi is az Ikigai, mit értsünk rajta, és mesélt a hosszú életről.   Bettina Lemke: Ikigai könyve, meg egyszerűen borzalmas volt, megvettem, mert roppant sokat vártam tőle (rejtély, mire alapoztam ezen elvárásokat), és ez a kitöltős dolog totálisan elvette a kedvemet az egésztől. Emlékszem két posztot terveztem belőle, de aztán a második poszt sosem született meg, mára meg már el is cseréltem a könyvet. Lemke kisasszony már jóval gyakorlatibb volt, de úgy tűnik ő

Tisha Morris: Rendterápia

Köszönet a könyvért a  Bioenergetic kiadónak!  Marie Kondo annak idején, nagy hatással volt rám. Rögtön nekiálltam rendet rakni, még a könyv olvasásakor, de az egész nem volt az igazi. Túl sok dolgot szelektált, és az alapján borzalmasan kevés dolgom maradt volna. Főleg a könyvek kidobása nem tetszett nekem, akkor és ott. Aztán elolvastam a Tiszta öröm című könyvet is és rájöttem, hogy bár imádom a japánokat, a mentalitásukat, és el is hiszem, hogy Japánban nem lehet olyan egyszerű rengeteg könyvvel egy fedél alatt élni, de nekem nem jöttek be a rendrakási ötleteik. Ezekben a könyvekben nem egy nyugati lakásra gondolnak alapterületileg, hanem specifikusan egy kicsi, könnyedén túlzsúfolható keletire. Ezáltal változnak a célkitűzések.  Ennek ellenére nem tettem le arról, hogy rend legyen körülöttem. Azóta voltam kint Japánban is, és lenyűgözött az a rend ami ott van, és ott olyan természetesnek hatott. De én szeretem a dolgokat. Bár erősen hajlok a minimalizmus felé, még messze vagyo

Novemberi tervek - Könyv - Film

Forrás Mint, azt már szeptemberben is eldöntöttem. Minden hónapra 5 könyv és 5 film kerül a virtuális tervezetembe. Amit vagy sikerül teljesítenem, vagy nem, de ezeket tervezem előre.  De, hogy hogyan sikerült október? Könyves: Őszentsége a XIV. Dalai Láma: Száműzetésben – szabadon / el sem kezdtem Frances Coombes: Önmotiváció  /  a felénél tartok, amúgy egész jó Lily Blake: Hófehér és a Vadász  / elkezdtem, de felejtős J. R. R. Tolkien: Giles, a sárkány ura  / elolvastam Ábrahám Linda – Szántai Zsolt (szerk.): A hóoroszlán meséi / elolvastam Filmes: Túlélők viadala / megnéztem, a vége nem tetszett, amúgy egészen jó! Esti mesék / rájöttem, hogy már valamikor láttam, ennek ellenére megnéztem...még mindig nem az igazi A szövetség / kimaradt Elliott, a sárkány / kimaradt Tékasztorik / sokkal jobbra számítottam...de amúgy nézhető, de borzalmasan fárasztó az egész És akkor lássuk, mit sorsol nekem a  snitt és a moly random gombja ;) Könyves lista.

Ábrahám Linda – Szántai Zsolt (szerk.): A hóoroszlán meséi

Szeretem a meséket, és szeretem Tibetet is, így egy tibeti mesegyűjtemény szinte tökéletes olvasmány lehet számomra. És szeretem, ha egy könyv meglehetősen szép. Nekem még a kemény borítós Novella kiadó által kiadott példány van meg, aminek alul mindegyik lapon végigfut ez a felhős, hullámos minta. És emellett egy csomó apró fejezet elválasztó kép is van benne. Ugyan a kemény borítás miatt és mert nagyobb, a másik kiadásnál, nem olyan egyszerű szállítani, de ha ügyes voltam, akkor a kisebbik táskámba is belefért! Méretével ellentétben, súlya viszont nem nagyon van, így egészen utazóbarát. Szerintem páran azért megbámultak amikor a buszon kiszedtem és olvasni kezdtem. Bár lehet, hogy az olvasás ténye hökkenti meg az embereket... Külcsín: 5/5  A történetek vegyesek, a legtöbbről nehéz lenne megmondani, hogy valóban tibeti-e. Nem kérdőjelezem meg Szántai Zsolt és Ábrahám Linda hozzáértését, csak azt mondom, hogy úgy keleten, és nyugaton is ismertek ezek a mesék. Legalábbis volt olya

28 héttel később - film - Spoileres

Előre leszögezném, hogy el fogom mesélni a sztorit, tehát aki ezután tervezi megnézni a filmet, az ne olvassa el, kivéve, ha úgy gondolja, hogy szereti előre tudni az egész történetet... Én valamikor tavaly talán megnéztem a 28 nappal későbbet, ami meglehetősen tetszett. Legalábbis nincsenek olyan emlékeim róla, hogy atya úr isten, de rossz volt. Ellenben erről a filmről, azt hiszem ez az egy emlékem marad meg, és az, hogy "mi a fenéért néztem én ezt meg?" Szeretem a zombis történeteket azért... A Zombiháború  című könyv volt életem első találkozása a zombikkal, és azt hiszem, hogy ezután kedvem szottyant, hogy kicsit több zombival találkozzam, mint előtte. Ennek hála néztem meg a 28 nappal későbbet, és emiatt került ez a sz*r is fel a várólistámra, mondván, biztos van közük egymáshoz, hogy talán a folytatása...de ezt csak így magamban mondogattam, aztán elfeledtem. Most, hogy a Walking Dead-et nézem (úgy ahogy), és random választok filmet a várólistámról, így ez is felk

Oliver Burkeman: Túladagolt boldogság

Ha valaki olvassa a blogomat, akkor észrevehette, hogy arányaiban elég sok önsegítő könyvet olvasok. Amiket vagy nagyon szeretek, vagy nagyon utálok. Általában amúgy ez a két véglet van nálam főleg ilyen téren. Egy regény ugyanis lehet jó, olvasható és borzalmas is. Önsegítő könyveknél az embernek ennél...másabb elvárasai vannak.  Nem mondom, hogy nagyobbak az elvárások, hisz a regénytől azt várom szórakoztasson, tehát ott is nagy az elvárás. Az önsegítő könyveknél nem hátrány, ha szórakoztat, és nem alszom be egy fejezet után, de itt nekem inkább az az elvárásom, hogy elgondolkodtasson, mutasson valami újat, és lehetőleg váltsa meg a világom. (hozzátenném, hogy eddig önsegítő könyvet...vagy bármely könyvet, ami megváltoztatta a világom, egyetlen egyet olvastam...ez azért durva).  A Túladagolt boldogságot már vagy 3. alkalommal hoztam ki a könyvtárból. Sőt, nem hoztam ki, amikor elkezdtem végre olvasni. Csak éppen unalmas volt amit olvastam, és belelapoztam, mert tök cuki a borítój

Kath Stathers (szerk.): Bakancslista

Kevés olyan könyv van, amiért én hajlandó lennék 7.500 forintot adni. Tudom, hogy ha ezért a könyvért kiperkáltam volna ezt az összeget, akkor végtelenül nagy pocsékolásnak éreztem volna az egészet. Mégis, így, hogy a könyvtár megvette, nem érzem azt, hogy a könyvtár pocsékolná a pénzét. Ugyanis, pont az ilyen drága könyvek azok, amiket pláne érdemes előbb elolvasni, aztán, ha tényleg olyan, akkor meg is venni.  Nos, nekem ez az a könyv lett, amit nem akarok ezek után megvenni. Annak ellenére, hogy amúgy egy igazán szép kiadványról van szép, és amikor megláttam a megjelenéseknél, azt gondoltam, hogy ez egy remek kis válogatás lesz majd, és egy csomó jó ötlettel inspirálódhatok belőle, vagy legalábbis csorgathatom a nyálam, hogy ide vagy oda de jó lenne még ebben az életben elmenni. Nos ez az érzés elmaradt.  Nem mondom, hogy nem igényes a kiadás, csak azt mondom, hogy ha az ember nekivág egy 1000 listának, akkor tudja már az elején is, hogy ez marha nehéz lesz. Nehéz ugyanis úgy 10