2018. július 18., szerda

Blog születésnapi nyereményjáték - Sorsolás

Mint, ahogyan azt ígértem is, még délelőtt kisorsolásra került a három nyeremény. Remélem minden játékos élvezte a játékot, és minden nyertes örül a nyereményének :) És akkor a nyertesek és a sorsolás fotói!


A csomag

Nyertes: Hargittai-Kovács Janka

B csomag

 Nyertes: Harkai Kriszti


Főnyeremény 


Nyertes: Szombati Mercédesz

Köszönöm, hogy velem játszottatok! A nyerteseknek hamarosan megy az email a postázás és átvétellel kapcsolatban. Sicc-nek köszönöm a közreműködést, és hogy az arcát adta a sorsoláshoz ;) (meg a random olvasónak ott a háttérben :D)

Hamarosan sorsolás!


A megfejtések, már ellenőrzése meglett. Mindenki neve felkerült egy lapra, a lap külsejére, hogy mit szeretne megnyerni. Délután a munkahelyemen a kolléganőm kisorsolja, hogy ki nyeri A-t, B-t illetve a főnyereményt :) Este a blogra is felkerül az eredmény ;)
(A sorsolásnál fel lesznek fordítva a papírok, tehát nem látszik majd mi van ráírva, de aki pl. Csak a főnyereményt kérte, azt az A és B sorsolásakor nem rakjuk bele, illetve, aki azt pont nem kérte, az kikerül amikor nem olyat sorsolunk amire pályázik :)

2018. július 10., kedd

Tudatosság (Harvard Business Review pszichológiasorozat 1.)

Olyan sokat vártam ettől a könyvtől, és olyan keveset kaptam! Megfigyeltem, hogy az Édesvíz kiadós könyvek, valahogy nem fekszenek nekem túlzottan. Pedig régebben több könyvük is tetszett, de mostanában, mintha egy rossz ómen lenne, hogy ők adják ki. Pedig tuti adnak ki jó könyveket is, de azok nem kerülnek a látószögembe.
 A téma érdekelt, a Harvard jelzés meglehetősen pozitívnak tűnt számomra, de aztán ennyi. A téma akit érdekel, az ne ezt a kötetet olvassa. Remek könyvek vannak a témában (pl. : Jon Kabat-Zinn: Bárhová mész, ott vagy vagy éppen Rose Elliot: Minden egyes lélegzeteddel…) amik többet adnak ennél a könyvnél. Még úgy is, hogy egyiknek sem éppen nagy a terjedelme.
 Tartom, hogy igazán jó tudatos jelenléttel kapcsolatos könyvet nem olvastam még, mármint olyat, aminél azt mondom, "ebből mindent megtudtam a témában, ami érdekelt". De az említett két könyv, ad egy alapot. Míg ez a könyv igazándiból ad 9 cikket a tudatos jelenlétről, főleg üzleti szempontból. Ami még nem lenne baj, de szerintem a cikkek kiválogatása sem sikerült olyan jól, mint gondolták, vagy éppen rövid a cikk és elúszik az, amit mondani szeretne, vagy nem jön át az üzenet. Nekem ez így és ilyen formában kevés.
 És úgy érzem, hogy az egész sorozat nem nekem íródott, így nem nagyon fogok kísérletezni azzal, hogy hátha a többi része (Boldogság, Rugalmasság, Empátia) jobb lesz. Pedig a témák érdekelnének, és maga a kivitelezés is ideális. Csak éppen a beltartalom nem ad túl sokat.

Belbecs: 2/5

Külcsín: 5/5
Igazándiból, a borító, az egyszerűség és maga a felépítése és kinézete a könyvnek tetszett. Ha jobb cikkek és tanulmányokat raktak volna bele, ha nem lett volna ez a 126 oldal ennyire száraz, akkor ez jó is lett volna :(


Fülszöveg:

Bizonyára ​számodra is ismerős az érzés; bemész a munkahelyedre, elkezded a napot egy tiszta napirendi képpel. Repülnek az órák, majd azon kapod magad, hogy már úton vagy hazafelé. Sokan járunk hasonló cipőben. A legtöbben csupán napunk 47%-át tudjuk felidézni, ami azt jelenti, hogy felét robotpilóta üzemmódban töltjük.

Két képesség jellemzi a tudatos elmét; összpontosítás és figyelem. Az idő nagy részében azonban mindenki a figyelmedért harcol. Keresnek e-mailben, telefonon, a közösségi oldalakon, a chatablakban – ezzel akaratlanul is akadályoznak az összpontosításban és bomlasztják a figyelmed. Mi a megoldás?

A Harvard Business Review pszichológiasorozatának első része a tudatosságról szól. Mélyenszántó és nélkülözhetetlen olvasmányokban mutatja be a témát a Harvard cikkeiből tallózva. Coachok, szakemberek, írók, pszichiáterek írásain keresztül ismerheted meg a tudatosság emberi oldalát.

De mi is az a tudatosság és miért van akkora jelentősége? Tudatosságról akkor beszélhetünk, amikor aktívan figyelünk a környezetünkre és tevékenyen reagálunk a történésekre. Egyszóval, amikor a jelenben vagyunk. Biztosan azt gondolod, ezt az állapotot fenntartani fárasztó és stresszes, de nem így van. Valójában nem kell áldozatot hoznunk, nem szükséges megváltoztatni mindennapi tevékenységeinket ahhoz, hogy jelentős előrelépést érjünk el.

A Tudatosság című kötetben bemutatott technikák valamelyikét gyakorolva akár azonnal elkezdhetsz a jelenben élni.


Könyv: Tudatosság
Kiadó: Édesvíz
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2018
Oldalszám: 126
Kötés: Keménytáblás
ISBN: 9789635298334
Megjelenés időpontja: 2018. március 27.





Tartalomjegyzék:
1. Tudatos jelenlét bonyolult korunkban
Mi a tudatos jelenlét, és miért olyan fontos?
Alison Beard interjúja Ellen Langerrel

2. A tudatos jelenlét a szó szoros értelmében képes megváltoztatni az agyunkat
A tudományos háttér
Írta: Christina Congleton, Britta K. Hlzel és Sara W. Lazar

3. Hogyan gyakorolhatjuk a tudatos jelenlétet a munkanapunk folyamán?
Szoktassuk agyunkat az élesebb fókuszhoz
írta: Rasmus Hougaard és Jacqueline Carter

4. Rugalmasság nekünk, többieknek
Töltődjünk fel tudatossággal!
írta: Daniel Goleman

5. Érzelmi agilitás
Ne hagyjuk, hogy eluralkodjanak rajtunk a negatív érzések!
írta: Susan David és Christina Congleton

6. Ne engedjük hogy a hatalom megrontson!
Tudatosítsuk magunkban udvariatlan megnyivánulásainkat!
írta: Dacher Keltner

7. Tudatos jelenlét olyan embereknek, akik túl elfoglaltak a meditációhoz
Amikor az embernek egyszerűen nincs ideje
írta: Maria Gonzalez

8. Érdemes és tudatos jelenlétet termelékenységfokozásra használni?
Ne tévesszük szem elől a lényeget!
írta: Charlotte Lieberman

9. A tudatos jelenlét kockázatai a munkahelyen
Ne vigyük túlzásba!
írta: David Brendel


2018. július 9., hétfő

Nagy Ádám (szerk.): Nevelj jedit!


 Sokszor gondoltál arra, hogy bárcsak bagoly hozta levél fogadna reggel az ablakpárkányban. Akár baglyostul is! Szerettél volna mindig is egy fénykardot, hogy kedvedre harcolj az Erő sötét oldala ellen? Esetleg sárkány szárnyon szerettél volna repülni unalmas perceidben, miközben egy viking faluban éled napjaid?
 Sokan, és sokszor gondolunk arra, hogy "de jó lenne" adott olvasmányélményünk világában élni, vagy éppen egy film után sóhajtunk fel, hogy "de jó lenne" ott lenni, és hogy mennyivel jobbak lennénk a főhősnél, mert aztán mi mindenre képesek vagyunk!
 Biztos vagyok benne, hogy rengetegen elgondolkoztak ilyen dolgokon, és azt hiszem nekik tud ez a könyv egy kis hideg zuhanyt adni.
 Beismerem, hogy a könyv 80%-át olvastam csak, tekintve, hogy Stephen King munkássága totálisan kimaradt az életemből, és érdeklődési körömből, így az elemzés sem mondott volna túl sokat. Ha mégis mondott volna, nem érdekelt. Ugyanez a Star Trek-kel kapcsolatban. Ugyan a Csillagközi inváziós és Ender játszmájás írást elolvastam, de lehet ki kellett volna azt is hagyni, mert nulla háttér információval, sajna nem sokat mondott.

Ebből következik is, hogy, kinek is ajánlom a könyvet? 

Olyan embereknek, akik olvastak, láttak, minden említett filmet és könyvet. Vagy legalábbis halványan rémlik nekik, hogy mik azok a midikloriánok (remélem jól írtam le), vagy mi a Roxfort, és hogy ki Fogatlan (stb. a többi részhez értelemszerűen nem tudok példát, mert nincs háttér anyagom). Mert a könyv nekik fog szólni, és nekik mond valamit. Ha nem ismered a hátteret, akkor az elemzések semmit nem mondanak. Ami persze logikus dolog, és megjegyezném, ha ennek ellenére mégis elolvasod a könyvet... akkor durván le lesz minden spoilerezve... úgyhogy csak óvatosan!


Galuska László – Feleki Mirkó: Elmék (h)arcai – Tanulás és műveltség a Star Wars és a Trónok harca világában 

 Szerintem nagyon jól össze van szedve a dolog, és nem untam. Azért fontos kiemelnem, hogy nem untam, mert a Star Wars, nekem olyan "van, láttam az eredeti trilógiát, aztán ennyi"...és a Trónok harca meg annyi sajnos jelenleg, hogy láttam 7 évadot, várom a 8-at, de könyvben nem olvastam még. Tehát volt, egy kis ismeretem, de nem sok, és éppen ezért féltem, hogy halálra fogom unni magamat, miközben olvasom. De nem így lett. a Jedi - szamuráj vonal, és Lovagok - Trónok harca lovagok közötti hasonlóság meglehetősen olvasmányosan lett levezetve és meglehetősen tetszett. Mondjuk szerintem, a Csillagok háborújából jelenleg több infóval rendelkezem, mint amit szerettem volna, de legalább azt olvasmányosan kaptam meg.
 A Trónok harcánál, viszont kicsit többet vártam, olyan lett az egész tanulmány, pont az összevontság miatt, hogy a Star Wars elvitte a lendületet és kevés idő-erő-hely maradt arra, hogy kicsit jobban foglalkozzanak a Trónok harcával. A lovagok lettek kiemelve, de mint "oktatás" azért nem csak lovagok vannak, ott vannak a makulátlanok, a Fal védői....tehát azért nem csak lovag van meg könyveket bújó csuhások.


Boráros-Bakucz András: Ki mentse meg legközelebb a világot? – Feladata-e egy ma pályakezdő tanárnak, hogy felkészítse a jövő nemzedékének hőseit a világ megmentésére? 

Ez az a rész, amit elolvastam, de nem nagyon tudom hova tenni, mert nem ismerem sem  Endert, sem a Csillagközi inváziót, így sajnos, ez szimplán maradt számomra egy borzalmasan spoileres írás, ami ugyan kicsit felpiszkálta az érdeklődésemet, a könyvek és /vagy a filmek iránt, de azért annyira nem, hogy gyorsan szaladjak a könyvtárba, és kivegyem. Ennek ellenére, feltehetően aki már látta vagy olvasta a történeteket, annak sokkalta többet mond az egész, és érti is az összefüggéseket.


Nagy Ádám – Svitek Szilárd: Mindenkiben ott az X – mutánsok és tehetséggondozás 

X-men-t azért többet láttam már, mint amennyi Star Warst, bár nem sokkal. De azért a mutánsok kicsit közelebb állnak a szívemhez, mint a jedik. Itt is meglehetősen sok a spoiler, de tény és való, hogy nehéz elemezni azt, hogy tanulnak a mutánsok, ha nem mondhatod el, mire képesek és mit csináltak. Itt legalább ez annyira nem zavart, még úgy sem, hogy valójában egy pár rész kimaradt a szériából. Az elemzés után arra is rájöttem, hogy ha már választani lehetne, hogy mutáns, jedi, varázsló, vagy éppen lovag lennék Westerosban... hát akkor már inkább varázsló. Mutánsnak lenni ugyanis szintén nagy szívás, és arra sincsen garancia, hogy túl sokáig élsz. Mert vagy a tanulás közben halsz meg, mert nem tudod uralni a képességedet, vagy az ellenség öl meg, vagy éppenséggel mindenkit megölsz te magad, mert kontrolállhatatlan az erőd. Persze ez mind sarkítás, és van nekik egy rendszerűk, de az is kiderül, hogy azért olyan rohadt jól nincs megszervezve mutánséknál sem a tanítás, feltehetően, mert sosem akartak beolvadni túlzottan a társadalomba, és normális Tanáruk nem volt. Csak mutánsok akik úgy vélték, hogy tudnak tanítani, bár tanítói képesítésük nincsen. Ismerjük be, hogy azért Rozsomák nem az a totál nyugodt és zen állapotban tanító tanárka ...vagy a többiek. És akkor még a diákokról nem is beszéltünk, az ezerféle képesség, mindegyikhez más kéne, mást kéne tanulni, hogy azt elfogadják, irányítani tudják és ne öljenek meg vele senkit, és ne tegyenek magukban sem kárt.
 Amúgy az elemzés nekem tetszett, kedvet kaptam egy X-men nézésre, olyan kronológiai sorrendben...hmm... ez is el fog tartani egy ideig.



Karlowits-Juhász Orchidea: Így neveld a sárkányodat, avagy pedagógiai kultúraváltás a Hibbant-szigeten 

Ez az írás is meghozta a kedvemet arra, hogy újra nézzem a sorozatot, mert Fogatlant nagyon szeretem, és a történet is roppant aranyos. De mégis ez volt az első olyan írás a könyvben(és az utolsó is), ami komoly tantervet és elméleteket dolgozott ki arra, hogy hogyan is zajlik, vagy kéne zajlania ott az oktatásnak ahhoz, hogy az "öljük meg, veszélyes, pusztítandó" mentalitás átváltson a "barátok vagyunk, oldjuk meg, harcoljunk együtt" - té. Mert a film emlékeim szerint ezt nagyon aranyosan hipp-hopp megtörténté tette, persze kellett hozzá Fogatlan és Hablaty tökéletes egyensúlya, és együtt dolgozása, de a film végén azért hamar haverok lettek a sárkányok. És ismerjük be, ha reálisan gondolkodunk (tudom, hogy mese), akkor ez azért nem megy ilyen gyorsan. És ez az írás borzalmasan jól levezeti azt, hogy ha nem is pillanatok alatt, de egy-két emberöltő alatt ténylegesen képesek lehetnek elérni ezt a mentalitást az emberek. És nagyon jó volt olvasni!
És újra kéne néznem a filmeket...úgyis jön a harmadik rész...



Körtvélyesi Franciska: Előítéletesség és morális dilemmák a varázsvilágban 
Horváth László: Harry Potter és a roxforti pedagógusok 
Melinda Mikusová: Bullying a Harry Potterben 

Ezt a három írást nem akarom külön-külön jellemezni, mert egyáltalán nem lehet szétszedni az egészet. Együtt adnak egy olyan háttér információkkal tarkított írást, amivel úgy ahogy átlátjuk a varázsvilág szerkezetét. Mind a Roxfortit, mind magáét az angol varázsvilágét. De én ettől a résztől sokkalta többet vártam, mint amit a három írás egyben képes volt adni.
 Persze kaptunk az utolsóban egy előítéletes - zaklatós képet a dolgokról, és máris nem lett senki sem olyan kedves karakter. Mert hát Harry és Ron és Hermione sem éppen szent és sérthetetlen.
 A Harry Potter pedagógusairól is borzalmasan nagy vonalakban esett szó, és én azt vártam, hogy azért ennél többet lehet róluk mondani, mint amit kaptam. A morális dilemmák viszont érdekesek voltak, de azok sem ütöttek akkorát, mint reméltem. Ennek ellenére, szerintem kezdetnek jó. Biztosan vannak ennél jóval részletesebb elemzések is a témában. Hiszen azért a Harry Potter világát, előszeretettel szokták szétszedni aprócska darabokra. És igen, van bőven mit jellemezni benne, és elemezni a dolgokat, mert hát elég összetett. És akkor még mindig csak a brit varázslóvilágról esett szó. Érdekelne egy teljes világra kidolgozott is, amiben Rowling által már ismertté tett dolgokat valaki összegyűjtené és elemezné, akár pedagógiai oldalról is. De pl. politikai oldalról is érdekes lehetne belelátni a Mágiaügyi minisztérium dolgaiban, és az "államfelépítésbe".



Összességében a könyv egy erős közepes. Voltak jó és voltak kevésbé jó írások benne, de szerettem olvasni. Nem untam, ez előnyére válik, így minden számomra érdekes témát érintő elemzést elolvastam. De kicsit többet vártam. Az Így neveld a sárkányodat világához tartozó íráshoz hasonlóakat. Összeszedetteket és pedagógia dolgokat. 
 Nekem fura volt, némelyik helyen a Magyarországgal párhuzamot vonás...azt hiszem ez az amit nem kellene egy fantázia világba belekeverni. Mert köze nincs hozzá, és viszonyítási alapnak is rossz szerintem. Nehéz összeegyeztetni egy Budapesti iskolát egy Roxforttal...bocs.

Belbecs: 3/5
Külcsín: 5/5

A külcsín viszont visz mindent. Szerintem a cím is telitalálat és a borító is. Igényes, jó kézbe venni, tehát tökéleteshez közeli :)

Fülszöveg:

Valóban ​olyan vonzó iskola a Roxfort, ahol mindennaposak a tanári zaklatások és ahol halálos csapdák leselkednek a diákokra? Milyenek is valójában a roxforti tanárok és mennyire is erkölcsösek Voldemort ellenfelei? Miben hasonlít és miben különbözik a Messzi-messzi Galaxis jedinevelése a Trónok harca westerosi mesterek rendjétől? Megfelel-e a tesztelmélet alapvetéseinek a Star Trek Kobayashi-Maru próbája? Ölve vagy ülve jó az éjfúria, s milyen tantárgyakat oktatna a Hibbant-szigeteki „új iskola”? Pennywise vagy a felsőbbéves zaklatók okoznak nagyobb lelki törést a diákokban? Milyen is lenne a Xavier professzor mutánsiskolájának pedagógiai programja? Milyen tudásokat preferál a Csillagközi invázió és a Végjáték képzési rendszere? 
A sci-fi politológiája kapcsán felvetett gondolatkísérlet és a fantasztikus világok utazása tovább folytatódik. Tóth Csaba, A sci-fi politológiája és a Fantasztikus világok című könyvek szerzőjének ajánlásával ezúttal tíz, a nevelés-oktatás területének avatott kutatója mutatja be a sci-fi, a fantasy és a horror világának iskolai és iskolán túli tanulási sajátosságait. A Nagy Ádám szerkesztésében megjelenő antológia további szerzői Boráros-Bakucz András, Feleky Mirkó, Galuska László, Pál Horváth László, Karlowits-Juhász Orchidea, Körtvélyesi Franciska, Lőrincz Andrea, Melinda Mikusová és Svitek Szilárd.

Tartalomjegyzék: Galuska László – Feleki Mirkó: Elmék (h)arcai – Tanulás és műveltség a Star Wars és a Trónok harca világában 
Boráros-Bakucz András: Ki mentse meg legközelebb a világot? – Feladata-e egy ma pályakezdő tanárnak, hogy felkészítse a jövő nemzedékének hőseit a világ megmentésére? 
Nagy Ádám: Hosszú és eredményes életet! – a Kobayashi Maru-próba tanulságai a Star Trek-univerzumban 
Nagy Ádám – Svitek Szilárd: Mindenkiben ott az X – mutánsok és tehetséggondozás 
Körtvélyesi Franciska: Előítéletesség és morális dilemmák a varázsvilágban 
Horváth László: Harry Potter és a roxforti pedagógusok 
Melinda Mikusová: Bullying a Harry Potterben 
Lőrincz Andrea: Stephen King gyermekei – A Vesztesek Klubja 
Karlowits-Juhász Orchidea: Így neveld a sárkányodat, avagy pedagógiai kultúraváltás a Hibbant-szigeten 
Nagy Ádám: Tündérmese – Zárszó




2018. július 7., szombat

7 éves lesz a blog - Nyereményjáték!

Mint, minden évben, idén is a blog születésnapját nyereményjátékkal fogom ünnepelni. Ugyan, addig még van 12 nap, de hát a jó munkához idő kell, és most sem adom ingyen a nyereményt. Bocs, a potya játékosoknak!
 Aki a blogot követi, az láthatta, hogy idén Japánba utaztam, és nagy álmom vált valóvá. Tehát merjetek álmodni, és igazándiból nincs olyan cél, amit nem lehet elérni. Tény, hogy ehhez nekem, kb. 8 -10 év spórolása kellett, de két felejthetetlen hetet töltöttem odakinn.
 De, hogy Japán hogy jön ide? Nos  a nyereményeket ott kint vettem. Lássátok, gondolok én az olvasóimra odakinn ;)

Három nyeremény van, most kivételesen nem könyv, hanem csupa "megehetem" dolog, illetve, a fődíj egy Cicabusz plüss, kb. tenyérnyi nagyságú :) Aki nem tudja kicsoda is Cicabusz.....az menjen sunnyogni a sarokba.

A csomag

B csomag

Főnyeremény oldalról

Főnyeremény nagyjából szemből :D


És, hogy mit kell érte tenni?
Válaszolni három egyszerű kérdésre, és választani mit nyernél meg legszívesebben. Az egyik kérdés persze dolgozós, de hát mint, mondtam...nem adok ingyen semmit sem.

Kérdések:

1. Cicabusz mely anime egyik szereplője? (ha nem tudod...gooogle a barátod, de ez esetben kérlek nézd meg az animet!)
2. Japán mely városaiban jártam, kérlek nevezz meg hármat. A blogbejegyzéseim segítenek.
3. Te, hová szeretnél eljutni, vagy mi az, ami a Bakancslistád legeslegelején található? És mit teszel meg azért, hogy ez valóra is váljon. (Ne két szóba intézd el kérlek, szeretek olvasni - ezek nem lesznek publikusak, csak én olvasom őket, és a játék után törlök minden emailt.)

Határidő: 2018. július 17-e éjfél
Hova küld: st.metatron@gmail.com
Milyen tárggyal: Blogszületésnapi nyereményjáték!

Az email még tartalmazza:

Mit szeretnél megnyerni? Mindenre  lehet pályázni, az A és B csomag kb. ugyanaz, csak pár Kit-kat nem, mert így jött ki. De kérem, a fődíjra csak az pályázzon, aki tényleg tök örülne neki, mert nem szeretném, ha Cicabuszt olyan nyerné aki nem is akarja...úgyhogy kérlek írd meg az emailbe, hogy A és B és Főnyeremény, vagy A és főnyeremény vagy B és főnyeremény, vagy A és B, vagy csak a főnyeremény mert rühelled a Kit-kat-ot :)

Postázni, csak Magyarországi címmel rendelkező emberkéknek tudok!

2018. június 28., csütörtök

Kszi, Simontól - Simon ​és a Homo sapiens-lobbi -ig

Filmtől a könyvig! És tartom, hogy jelen esetben sokkal jobb, ha az ember ebben a sorrendben veszi elő a történetet. Ugyanis, mindegyik más, mindegyik aranyos, de, ha a könyvet elolvastad, akkor folyamatosan felhördülsz, hogy és ez és ez és ez miért is maradt ki belőle. Míg, ha a filmmel kezdesz, akkor kapsz egy borzalmasan cuki történetet, aranyos szereplőkkel, és az úgy teljesen egész magában. És kedvet kapsz feltehetően, hogy könyvben is elolvasd, és akkor ott kapsz egy alapjaiban hasonló történetet, de kb. teljesen mást, még ha a vége ugyan az is, mármint az, hogy ki Blue...kb. ennyi hasonlóság van a végében a kettőnek egymáshoz.

Először is, a magyar cím valami frenetikusan szar cím lett. Ha nem látom a film előzetesét akkor feltehetően sosem akarom megnézni, mert a Kszi, Simon olyan degenerált cím. Akkor már Köszi...olvastam fórumokat, ahol azt mondták, azért lett Kszi, mert, hogy a mai fiatalok így beszélnek. Kedves Mai fiatalok, én még életemben nem hallottalak titeket így beszélni, de ha szerintetek trendi ez, akkor kérlek kommenteljetek majd a poszt alá, hogy tudjam, hogy lemaradtam megint egy trendről.
Nick Robinson szerintem meglehetősen jó Simon lett, szeretnivaló és cuki, ami azért kell, egy ilyen filmnél. Mert bizony fontos, hogy szimpi legyen a főszereplő, mert, ha nem az, akkor gyanúsan nem fogja az embereket érdekelni, hogy mi lesz a vége. Én végig izgultam, hogy megtalálja Blue-t, és annyira aranyos volt, ahogy kb. minden kicsit fura srácra rányomta a "Blue" bélyeget, és bízott abban, hogy ő lesz az, és hogy hányszor csalódott szegényke. Martint a filmben sem szerettem és a könyvben sem lett szimpatikusabb, de elfogadom, hogy vannak ilyen típusú fiúk, akik zsarolással akarnak barátnőt szerezni maguknak. A filmben, mondjuk nagyobbat ütött az, hogy ő sem annyira rossz fiú, csak hát...fura.
A Blue jelöltek közül én is arra tippeltem elsőre, aki Simon, de a második és harmadik esélyesnél már nem éreztem annyira alátámasztottnak, hogy szerinte miért is lenne az. A film mondjuk finomított Martin bosszúján is, ami a könyvben jóval erősebben ütött.
 A szülőket játszó színészek is teljesen okék voltak, és azért Simon egy végtelenül nagy mázlista, hogy ennyire nyitott és "laza" szülei vannak, mert egy ilyen Coming out elsülhetett volna úgy is, hogy nem egymásra borulós a dolog.
A film vége meg nagyon-nagyon amerikai lett. Nekem ebben a könyv sokkal jobb, és még sok másban is. Ennek ellenére 2018 egyik kedvenc filmje lett, és még újra fogom nézni biztosan, mert aranyos és néhol ugyan megríkat, de kellenek az ilyen filmek.


A film nélkül, feltehetően sosem olvastam volna a könyvet. Méghozzá azért, mert a borító és a cím után nem az, ami nagyon megfogja az embert. Még akkor is, ha a történetben kiderül, hogy mi is az a Homo Sapiens lobbi, bár ott sincs túlzottan nagy jelentősége, mármint kb. a film kétharmadánál hangzik el kétszer körülbelül. Tehát köszönöm a filmnek, hogy elvezetett a könyvhöz.
 Viszont rögtön elvárásokkal indultam, és hát persze tudtam, ki Blue, mert feltételeztem, hogy azért ezt nem írják át a film kedvéért. Megnyugtatásképpen, a könyvben és a filmben is ugyanaz Blue :D
 Ami rögtön kérdőjeleket termelt, az Simon nővére, aki a filmben nem létezett, pedig azért van szerepe bőségesen a könyvben, meg a barátjának Theonak is. Akkor ami még tök más lett a filmben, az a kutya...nem tudom, hogy lett egy golden retriever-ből a filmre egy cuki kis fehér kutyus. Mármint, hogy vajon ezt miért kellett átírni, amikor olyan marha nagy szerepe a filmben sincs.
 A Martin-Simon zsarolás a könyvben sokkal gerinctelenebbül záródik, és sokkal tovább is marad a felszínen. Tehát Martin itt is egy kis köcsög, és nincs is az a nagy megbánás, bár levelet azért írt Simonnak...kösz.
 Ami a filmből szintén teljesen kimaradt az Leah száll, amit én a kommentekből úgy gondoltam,hogy sok lesz, de oké, hogy nagy és ütött, de Leah az egész könyvben inkább a háttérben munkálkodik, tehát azt értem, hogy kihagyták. A többiek nagyjából úgy vannak a filmben is, mint a könyvben, bár apró eltérések vannak, pl. azért Nick több mindent csinált, mint az a filmben meg lett valósítva.
 A jelenet, amit azért megnéztem volna a vásznon is: A meleg báros, felszedős, részeges estét, ami persze Halloween partyként valahogy be lett hozva a filmbe is, de ott azért sokkal másabb Simon első lerészegedése. (megjegyezném írtó aranyos részeg). És még Blue és Simon első lógását, és csókját, és hasonlóját is simán megnéztem volna úgy, ahogy a könyvben van, és nem ez az óriáskerekes cuccként. Ennek ellenére az is cuki volt.

Hogy melyik verzió tetszett a legjobban? Hm...könyv...film...együtt. Szerintem a kettő együtt ad ki egy egészet, és így lesz minden olyan kerek. Tekintve, hogy a könyv is elég amerikai, így azért vannak olyan fordulatok, amik meglehetősen hatásvadászok. De mindenképpen, ha egy aranyos szerelmi történetet szeretnél nézni, és nem zavar, hogy ez meleg kapcsolat, akkor bátran ajánlom. Mert aranyos és vicces és azért elgondolkodtató.


2018. június 25., hétfő

Jürgen Reuss – Cosima Dannoritzer: Vásárlás a szemétdombra

 Szerintem egyre több embert érdekel a környezetvédelem, a Földünk megóvása, és az, hogy mit tehetünk érte Mi.
 Amikor a könyvtár megvette ezt a könyvet, még nem gondoltam azt, hogy mindenképpen el szeretném olvasni, de amikor már egy olvasó hozta vissza és ajánlotta, akkor biztos voltam benne, hogy ezt nekem is kell.
 Meglehetősen érdekes a könyv, és hála az égnek nem olyan száraz, mint amire számítottam. Általában az ilyen vékonyka könyvek túl sokat akarnak egy helyre sűríteni és ebből adódóan borzalmasan nehezen lehet őket megemészteni. Itt más volt a helyzet. Valóban rengeteg dolgot akart elmondani, de valahogy emellett sikerült sztorizgatnia, mesélnie, és egy egész komplett képet kaptunk a helyzetről.
Arról a helyzetről, hogy hogyan és miként alakult ki a mai világ termelés-fogyasztás köre. Hogy mennyi minden olyan dolog nem lett végül megvalósítva, aminek hála nem kéne ennyit költeni mindenfélére, csak mert az a gazdaságnak nem lenne jó. Hogy azért a 21. században már kezdődik az egész megreformálása. Mert valóban, vásárolhatsz mindenfélét, de azzal számolni kell, hogy ezek nagy hányada valóban olyan felesleges dolgok, amiket aztán fél, egy év múlva már ki is dobsz. Mondjuk azt hiszem, Magyarországon ez a fokú nagy pazarlás még nem jelent meg. Feltehetően mert jelenlegi anyagi helyzetünket tekintve, mi még rá vagyunk kényszerítve arra, hogy mindent a lehető legjobban kihasználjunk és újrahasznosítsunk, és ez ad egyfajta leleményességet, ami mondjuk a nálunk nyugatabbi, és jóval nagyobb gazdasági tőkével rendelkező országokban eltűnt, vagy éppen most kezd újra feltűnni(már mint környezettudatosság).
 Én nem nagyon szeretek felesleges dolgokat venni, és a trendet sem követem túlzottan. Sosem követtem a divatot és egyéb illékony hóbortokat. Feltehetően a gazdaság szempontjából nem vagyok éppen minta vásárló. Nekem megfelelt a nem okos telefon nagyon sokáig, tavaly vettem végül okos telefont. És reménykedem benne, hogy sokáig húzza, csak mert van trendibb, nem fogom lecserélni, és nem a keresetem miatt. Ha nagyon akarnám, megtehetném, és erre szórhatnám a pénzt, de egyszerűen feleslegesnek tartom. Én a lehető legtöbb dolgot próbálom újra hasznosítani Itthon és a munkahelyemen is. (még a tavalyi naptárt is széttépkedtük, hogy vonalkódokat írjunk rá hosszabbításkor, vagy előjegyzett E betű kerüljön rá. Nem kifejezetten azért mert spórolni akarok, hanem mert szeretném a legtöbbet kihozni a dologból. Újra és Újra hasznosítani). Tehát próbálom elkerülni, hogy a dolgaim a kukában kössenek ki, és azt vettem észre, hogy azért ezzel egyre többen vagyunk így. Nem szeretnénk a szemétdombra vásárolni, mert tisztában vagyunk azzal, hogy az a szemétkupac egyszer a nyakunkba fog borulni, és hogy a természet egyszer nagyon bedurvul és visszakapjuk ezt a szemetelő, károsító dolgot. És mert egyszerűen nem találjuk helyesnek az egészet. Én remélem, hogy a 21. század majd hoz egy egyensúlyt ebben. Én próbálom olvasni a trendeket, hogy hogyan és miként lehetne ezt jobban csinálni. A minimalizmus is roppant vonzó dolognak tűnik nekem, és rengeteg dolog merül fel, amit érdemes lenne követnie, mindenkinek.
 És már azzal borzalmasan sokat tehetünk a környezetért, ha szelektíven gyűjtjük a hulladékot. Persze, tudom én könnyen beszélek, hiszen falun lakom. Nálunk talán, ha havonta egyszer telik meg a szemetes, a papírt, a műanyagot külön gyűjtjük, ahogy az üdítős (almalés, tejes és társai) dobozait is, és persze komposztálunk és vannak állataink, így relatíve étel nem kerül a kukába. (a munkahelyemről is elhordom a nem megevett cuccokat az állatoknak, mert engem még arra tanítottak, hogy ételt nem dobunk ki.).
 Úgyhogy remélem sokakhoz eljut ez a könyv is. Tényleg érdemes elolvasni, és nem is hosszú. Nekem tetszett a sokszínűség, és az, ahogy bejárja a világot, a szemét útját, és azt, ahogy különféle nézőpontokat sorakoztat fel. És azért nagyon durva dolgok derültek ki, amikről nem hallottam még, de most úgy felhördültem egy-kettőnél.

Belbecs: 5/5
Szerintem a témában jónak számít, és cseppet sem száraz, így relatíve könnyen fogyasztható, amit mondani akar. Rengeteg érdekességet mond, rengeteg okosságot, és remélem, hogy sokakat gondolkodásra serkent. Mert érdemes ezzel foglalkoznunk, mert igenis, fontos lenne, hogy lássuk, a jelenlegi mentalitással, hova juthatunk.

Külcsín: -
Ezt nem akarom nagyon pontozni. Nem mondom, hogy szép a borító, mert nem az, de itt azt hiszem nem is volt cél, hogy a borító szép legyen. Szerintem frappáns, elég sokat beszéltek a mobilokról is a könyvben.

És ide most beszúrok egy sztorit, mert szerintem tök jó dolog, és hátha valaki még nem hallotta. És igen Japán ;) (Forrás: http://hu.euronews.com/2017/02/16/regi-mobilbol-uj-olimpiai-erem)

A 2020-as tokiói játékok szervezői régi mobiltelefonokat gyűjtenek be, hogy azokból érmeket készítsenek.

A szervezőbizottság azt reméli, hogy akár nyolc tonnányi fémet is kinyerhetnek a divatjamúlt mobilok és kisebb elektromos készülékek felhasználásával.

- A gondolat, hogy valami az én otthonomból a medálok részévé válik. Tokiói lakosként nagyon izgatott vagyok az olimpia miatt, amelyet életemben először fogok látni.

A tokiói kormányzóság épületében csütörtökön több mint százan jelentek meg, hogy odaadományozzák készülékeiket.

A japán főváros kormányzója elmondta:

- Azért indítottuk ezt a projektet, hogy előmozdítsuk a fenntarthatóságot, és hogy fokozzuk az emberekben az érzést, hogy közvetlenül is részt vesznek a 2020-as tokiói játékokban. Valóban izgalmas, hogy a mobiltelefonok olimpiai és paralimpiai medálokká alakulnak.

Áprilistól gyűjtődobozokat helyeznek ki a kormányzati épületekben és a telekomcégek irodáiban. Elméletben elegendő fémet- 40 kilogramm aranyat, csaknem háromezer kilogramm ezüstöt és bronzot- tudnak majd összegyűjteni az ötezer olimpiai és paralimpiai érem előállításához.



Fülszöveg:
A ​termék, amely nem megy tönkre, a kapitalizmus rémálma. Rontja a kereskedelmi forgalmat. A fogyasztás viszont gazdasági rendszerünk hajtómotorja, s ezért eldobjuk a régit és javítás helyett újat veszünk – kivált, mert manapság ez utóbbi gyakran olcsóbb. Az 1920-as évek izzólámpa-kartelljét követően sok termék nem tart már annyi ideig, ameddig erre valójában képes lenne: az izzószálak idő előtt kiégnek, a tintasugaras nyomtatók chip-vezérlés parancsára beszüntetik a munkát, és háromévente új számítógépre van szükség, mivel a régi az új operációs rendszerrel már nem tud lépést tartani. Rendszer van ebben: „tervezett elavulás” a neve annak az elvnek, amely az élettartam szándékos megrövidítését elejétől fogva előirányozza. Ez az elv az olcsó tömeggyártásnak és a pazarló nyersanyagfelhasználásnak köszönhetően a bőségi társadalom és bálványa, a gazdasági növekedés tartópillérévé vált. A következmény az egész világot elárasztó jóléti szemét és az erőforrások elapadása.

A könyv olyan izgalmas, mint egy rémregény, ugyanakkor megalapozottan és inspirálóan meséli el, hogy ki találta ki ezt az eszközt a konjunktúra fellendítésére és miként válhatott ez még saját tetteink mozgatórugójává is. A könyv az azonos című dokumentumfilmhez végzett többéves kutatómunka alapján készült. A dokumentumfilmet a televízióban (arte, ORF) többször vetítették és megvitatták (többek között a Hart aber fair című műsorban).

JÜRGEN REUSS, 1963, skandináv és német nyelvtudományt, valamint filozófiát tanult, sok könyvet fordított, néhányat megjelentetett, szerkesztőként inkább tervezetlen elavulású médiáknál dolgozott és mint szabadfoglalkozású újságíró, fordító és író Freiburgban él.

COSIMA DANNORITZER, 1965-ben Dortmundban született, Skóciában és Angliában filmkészítést tanult. Filmesként többek között a BBC-nek, a Deutsche Welle-nek és a spanyol TVE televíziónak dolgozott. Szóban forgó filmjét eddig 21 országba adták el és 11 nemzetközi fesztiválon tüntették ki díjjal.


Könyv: Jürgen Reuss – Cosima Dannoritzer: Vásárlás a szemétdombra
Kiadó: L'Harmattan
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2017
Oldalszám: 238
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9789634143802
Fordította: Molnár József

2018. június 24., vasárnap

J. K. Rowling: Legendás állatok és megfigyelésük

Nem tudom, hogy mások hogy vannak vele, de én általában szeretem hamar elolvasni az ajándék könyveket. Az más kérdés, hogy sikerül is vagy sem. De tényleg! Ennek ellenére egy csomó olvasatlan ajándékkönyv várja a sorát. Megnéztem, ezt tavaly karácsonyra kaptam, úgyhogy...relatíve gyorsan sorra került! Há!
 Én ezt a könyvet nagyon szerettem volna, mert a film nagyon tetszett, és érdekelt, hogy ez forgatókönyv szerűen milyen élmény lehet. És most, olvasás után elgondolkodtam azon, hogy ez a kötet kiknek jó.
 Meglátásom szerint nálam fennállt a legideálisabb időpont erre. Láttam már a filmet, az tetszett, és tervezte az újranézését. És úgy érzem, hogy ez a legjobb időpont elolvasni, mert így maguk a lények és a szereplők, már előttünk vannak, tudjuk hogy néznek ki, de a történet már kicsit kopott. A filmet 2017 márciusában láttam amúgy, és így nekem most ez a könyv majdnem felért egy újranézéssel :D
 Nem tudom, hogy a film ismerete nélkül mennyit ad az embereknek, de érdekelne. Gyanús, hogy maximum a nagy Harry Potter fanok illetve a forgatókönyvekért rajongóknak ad valamit, film nélkül. Ha meg frissen nézted és most olvasod, akkor meg kicsit fura az egész, hisz az előbb láttad, amit most leírtak, de totálisan ugyanúgy. Tehát én azt ajánlom, hogy mindenképpen legyen idő a nézés - olvasás között.
 Hogy tetszett-e? Igen, mindenképpen. Fura volt, mert nem nagyon olvasok forgatókönyveket, ennek ellenére érdekes élmény így olvasni egy történetet. Újra fogom-e olvasni? Gyanúsan igen, mert tetszett és felér egy film újranézéssel, úgyhogy lehet inkább olvasva "nézem" ;) A film is nagy kedvenc, és ez is az lett.
 Roppant igényes kiadás, és nekem nagyon tetszenek benne a rajzok is. Kell idő megszokni az írásmódot, de szerintem hamar hozzá lehet szokni. Úgyhogy nagyon jó volt. Most azért újranézem a filmet, mert hiányoznak a kedvenc legendás lényeim ;) És nagyon várom már a következő részt is!

Belbecs: 5/5
Nekem maximálisan adja a film hangulatát, kellemes és nosztalgikus. Csak ajánlani tudom, a fenn leírtak alapján.

Külcsín: 5/5
Gyönyörű a borító, szépek az illusztrációk és jó kézbe venni. Ennél több azt hiszem nem is kell.

Fülszöveg:
1926-ot írunk. Amikor az ifjú magizoológus, Göthe Salmander megérkezik New Yorkba, még csak nem is sejti, hogy az eseményeknek milyen különös láncolatát indítja el. Mágikus bőröndjéből ugyanis kiszökik néhány varázslény, akiknek üldözése közben ő és újdonsült barátai sokkal nagyobb veszedelmekkel is szembekerülnek, mint amekkorát egy szerelmes randalór vagy egy aranytól megrészegült orrontó furkász jelent.
A Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola könyvtárának népszerű darabja, a Göthe Salmander által írt Legendás állatok és megfigyelésük adott ihletet J.K. Rowlingnak, a Harry Potter-könyvek szerzőjének e forgatókönyv megírásához. Rowling csodálatos világának rajongói lapról lapra élvezhetik az írónő megkapó humorát, varázsvilág-építő fantáziájának működését és mély, megértő szeretetét úgy a pálcaforgató, mint a varázstalan emberek iránt.
Lebilincselő olvasmány és igazi kuriózum minden gyűjtő számára.

Eredeti mű: J. K. Rowling: Fantastic Beasts and Where to Find Them 92%

Eredeti megjelenés éve: 2016
Könyv: J. K. Rowling: Legendás állatok és megfigyelésük
Kiadó: Animus
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2017
Oldalszám: 302
Kötés: Keménytáblás
ISBN: 9789633244913
Fordította: Tóth Tamás Boldizsár
Megjelenés időpontja: 2017. április 20.

2018. június 22., péntek

Neil Gaiman: Death – Halál

Ritka, hogy én képregényért pénzt adjak! Nagyon-nagyon ritka amúgy. Mostanában elég jó elosztó rendszer állt fel a környezetemben, és mindenki mindenkinek kölcsönadja a fellelhető, és a másikat érdeklő képregényeket. Így igazándiból nekem már felesleges megvennem, főleg mert annyira nem vagyok képregényes. Ami persze az idei olvasmányaimban nem látszik meg. Volt nekem mangás korszakom, most a képregényekkel vagyok így, csak éppen ezekre nem nagyon áldozom. Hogy akkor miért vettem meg ezt? Nos Gaimant imádom, egy időben rengeteget olvastam tőle, és szerettem is őt. A  Sandman sorozatával olyan szeretem és nem is kapcsolatban voltam...és még két részt nem is olvastam a magyarul megjelent 4-ből. Viszont a Halál karakterét szerettem, már ha lehet ilyet mondani. A Fumax kiadót szintén szeretem, mert jó fej emberek dolgoznak ott és hát nagyjából zsánerembe vágó köteteket is adnak ki...és úgy voltam vele, hogy miért is ne venném meg. Elővételben amúgy nem is olyan horribilis az ára, ha azt nézzük, hogy kemény kötésű, több mint 300 oldal (304 oldal :D), és hát nem kis pénz színes fényes lapra nyomtatni. A kiadvány amúgy szerintem tökéletes ajándék ünnepre, ha valaki szereti a képregényeket és/vagy Gaimant. Mert ez azért már nem az a könyv amit hipp-hopp megveszel teljes áron (8.495 ft) Viszont, ha azt nézzük, hogy egy sima könyv is lassan 5.000 forint szerintem akkor ez egy tök reális ár.
 De visszatérve a könyvre. Nekem nagyon tetszett, remélem a Fumax még ad ki Gaimantól képregényt(tuti van még mit). Szerintem remek választás volt, hogy ezt hozták tőle és hát a halál sokak kedvenc karaktere, tehát én bízom benne, hogy sokakhoz el fog jutni a könyv.
 A történetekről: így visszagondolva a legtöbb történet tetszett nekem, kuszaságuk ellenére is. Mivel maga a főhős meglehetősen jó humorérzékkel és gondolkodásmóddal, és remek személyiséggel van megáldva, nos nagyon rossz dolgok nem jöhetnek ebből ki. A kedvencem ennek ellenére az volt, amikor a Halál egy napra halandó lett és ott császkált, és élvezte az "életet". A másik kedvencem meg a zenés, paktumos rész volt. Emellett persze több rövidebb rész is volt, és ezeket is szerettem.
 Olvasás közben pont ezért nem tudtam mit tegyek. Daráljam le egybe az egészet, és habzsoljam be, vagy ne olyan gyorsan haladjak? Végül próbáltam lassítani, hogy több napon keresztül velem maradjon a Halál(még ha ez tök morbidul is hangzik). A végén a galéria szerintem tök jó, bár néhány Halál megjelenítés nagyon nem vág a stílusomba. Amúgy sem vagyok túl darkos, de némelyik kicsit ronda volt(szerintem). És hát a szexuális felvilágosítás a legvégén, az tényleg...haláli volt.

Külcsín: 5/5
Maximálisan elégedett vagyok a könyv kivitelezésével. Gyönyörű lett és hát a maga szerintem kb. másfél kilójával, nem az a könnyed kis táskában hordós olvasmány.

Belbecs: 5/5
Aki szereti a Halál karakterét, aki szereti Gaiman fura agyát, és ötleteit annak tetszeni fog. Aki olvasta a  Sandman - t annak nem ismeretlen a karakter és a rajz stílusok sem. Azzal még barátkoznom kellett, de azaz igazság, hogy kezdem megszeretni ezeket a stílusokat is.

Fülszöveg:
Mit gondolnál az életről, ha a Halál lenne a nővéred?

Sápadt, fiatal lány fekete ruhában. Ajkán huncut mosoly. Fejébe húzva kalap. Nyakában ősi szimbólum. Elsőre bárki lehetne, egy egyszerű járókelő a sok közül. Aztán amikor már azt hiszed, szerencsésen megúsztad azt az iménti balesetet, kézen fog, hogy mutasson valamit…

Ebben az igényes kivitelű kötetben az élő Halál a főhős. De jobb, ha elfelejted a csontvázakat, a kaszát és a fekete csuklyát – ez a Halál kézen fog és kacagva rángat magával egyik kalandból a másikba.

Neil Gaiman, a Sandman: Az álmok fejedelme és az Amerikai istenek többszörösen díjnyertes, New York Times-bestseller írója visszatér a Sandman-világba, hogy ezúttal Morpheus nővére, a játékos, kedves Halál szemszögén keresztül mutassa meg azt. A kezdet és a vég, szerelem és félelem, élet és halál – minden más színt kap a kötet lapjain, amelyben immár klasszikussá vált képregényeket vehet kezébe az olvasó, először magyar nyelven.

Eredeti cím: Death Deluxe Edition

Tartalomjegyzék

Szárnyainak suhogása
Álarc
Téli mese
Az élet mindig drága
Első fejezet: A lépcső szelleme
Második fejezet: Egy emlékezetes éj
Harmadik fejezet: Az élet mindig drága
A kerék
Egy teljes élet
Első fejezet: Javaslatok unatkozó emberek számára
Második fejezet: Képzeletbeli megoldások
Harmadik fejezet: Egy teljes élet
Halál és Velence
HALÁL GALÉRIÁJA
HALÁL ÜZENETE AZ ÉLETRŐL

2018. június 7., csütörtök

Olvassunk meséket! - 2018/2

Még év elején volt egy mese olvasós posztom, aztán elmaradt a dolog. Egyrészt azért, mert nem olvastam ezidő alatt elég mesét ahhoz, hogy poszt készülhessen belőle, másrészt meg, amikor már végre olvastam, akkor éppen a posztjaimat a Japán úttal kapcsolatos élménybeszámolók töltötték ki. Mert, valahogy azt fontosabbnak tartottam, hogy meg legyen írásban is örökítve, mint a mesék. Viszont most aztán az eddig olvasottakból készül a poszt. Megsúgom, hogy hirtelen felindulásból sikerült...sok-sok mesét olvasnom. Nagyon sokat, magamhoz képest is.
 Ennek egyik oka, hogy előolvasok, hogy majd ha az unokaöcsém/húgom beleér a korba(1 év és két hónappal, még várunk azért kicsit), akkor tudjak ajánlani én is. Ha már egyszer van egy könyvtáros nagynénijük, akkor ez legyen is használva ;)
Tehát akkor ezeket olvastam,...február óta:

Katy Hudson: Túúúl lármás téli álom
Vannak olyan mesék, ahol az értéket inkább az illusztrációk adják. Itt magával a történettel sincs baj, de valahogy egy kicsit jobbat vártam tőle. Ennek ellenére egy olvasást mindenképpen megér.
 Viszont a rajzok nekem nagyon tetszettek, nagyon színes, nagyon gyerekeknek való, és úgy igazán jó vizuális élmény. Én viszont nagyon sokallom érte a 3.000 forintot. Mert nem az a mesekönyv, amit újra-újra olvas az ember, pont a sztori végtelen egyszerűsége miatt...
Tündér, Budapest, 2017 / 30 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155611896 · Fordította: Tót H. Ágas · Illusztrálta: Katy Hudson

Dániel András: Utazz Bálnabusszal!
 Én a Kuflikat nagyon szeretem. Dániel András legtöbb könyvét nagyon szeretem. De ez szerintem nem az igazi. A méret miatt, gondolható, hogy a böngészők mintájára készül...és lehet benne valami, de én úgy érzem, a rajzok ahhoz nagyon elnagyoltak. A szöveg kevés, és frappáns akar lenni, de nekem amikor olvastam, pont nem ilyen hangulatom volt. A kolléganőmnek nagyon tetszett. Én nem vitatom el azt, hogy kreatív, hogy a gyerekek szeretik, de nekem személy szerint nem jött be. Meglepne, ha minden könyv bejönne. Kicsit többet várok Dániel Andrástól.

 Két Egér Könyvek, 2017 / 12 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786158003773 · Illusztrálta: Máray Mariann



Már régen terveztem elolvasni, így amikor a könyvtár megvette akkor rögtön lecsaptam rá. Szerintem teljesen korrekt a mese. Kerek egész, és a hátulján lévő személyes megjegyzéssel együtt teljesen oké. Pásztohy Panka képeit eleve szeretem, úgyhogy az illusztrációk nálam teljesen betaláltak. Egy kis városnézés mese formán, egy kis személyes történet. Kezdő olvasóknak amúgy szerintem teljesen jó, szülő mellett. Nagy betűk, szép illusztrációk, rövid írások.
Pagony, Budapest, 2017
64 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634103370



Nekem már az előző rész is nagyon tetszett. Ez a féle ismeretterjesztés szerintem remek. Annak ellenére, hogy itt is néha éreztem, hogy nehéz átültetni gyerek szókincsre a dolgokat. És még nem teljesen látom át azt, hogy hány éves kortól lenne ez ajánlott.
 Mert a nagyon kicsiknek, még nagyon sok olyan kérdést vetnek fel a válaszok, amikre szülő legyen a talpán aki tud válaszolni. A nagyobbacska gyerekeknek a nyelvezet még mindig néhol akadozó, viszont lehet, hogy ők meg a forma miatt, már "gyerekeknek" valónak tartják. Holott szerintem ez simán olvasható 31 éves fejjel is, tud rengeteg újat mondani, és igen, nekem is volt néha szemöldökráncolásom, hogy "most mivan?" Ennek ellenére ajánlom, a csillagászatot szerető gyerekek szüleinek megvételre. Mert a képek nagyon jók, a szövegek...hát kell egy kicsit szerintem utánaolvasni, de hát mondja is ELSŐ könyv az univerzumról és a fénysebességről...tehát ad egy csomó kérdést, ad választ, ami feltesz egy csomó kérdést és így tovább :D
 Kolibri, Budapest, 2018
36 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634371656 · Illusztrálta: Farkas Róbert

Ez egy akkora nagy baromság! De tényleg, szerintem írtó cuki dolog. De igen, 2.500 forintot nem ér... könyvtárban gyorsan olvasva teljesen oké. Azaz igazság, hogy én mindig úgy vagyok a dolgokkal, hogy bizonyos árért elvárok bizonyos ráfordított időt. Annak ellenére, hogy a könyv megkacagtatott, és tetszett is, nos nem érzem azt, hogy olyan marha sok munkája lenne benne a szerzőnek. A szöveg úgy kb. egy oldalnyi, ha összerakjuk, és ennyi. Az illusztrációk a könyvhöz teljesen illenek, de nem kiemelkedően szépek. Sokallom az árat :(
Ventus Libro, Budapest, 2018
32 oldal · ISBN: 9786155755262



Őszinte leszek, nem tudom, hogy ezt kinek és miért írták. A történet szerintem kicsit bugyuta. Kicsit elborult ötleteik vannak arra, hogy jut vissza a mókus a többiekhez, és az egésznél azt éreztem, hogy ez nagyon-nagyon kusza. Olyan érzésem volt, mintha ...hát nem tudom megmagyarázni. A rajzok meg borzalmasan rondák. 
És oké, hogy csak 1800 forintot testál, de ezért nem kapunk jóformán semmit sem. Pedig lehetett volna ennek egy kerek és értelmes mesét írni, de úgy döntött a szerző, hogy az uncsi lenne, ezért még rak bele pár fura ötletet, ami szerintem 1. nem volt hihető(tudom, hogy mese....és annak nem kell hihetőnek lennie) 2. totál nem illett az előző oldalhoz sem, nem hogy a történethez magához...

Pagony, Budapest, 2018
26 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634371571 · Fordította: Papp Gábor Zsigmond · Illusztrálta: Axel Scheffler


Bevallom, hogy a többi kötetét a sorozatnak nem olvastam. Volt bennem egy félsz, hogy akkor nem is fogom érteni. De ez nem így volt. A történet teljesen érthető önmagában is. Pittypang roppant aranyos kiskutya és a gazdája is meglehetősen kedves, még ha egy egész napra el is felejtkezik kis kedvencéről, aki meg is sértődik, hogy nem kap ajándékot.
 Ugyan nem Pittypang féle kutyánk van, de ismerős ez a duzzogó magatartás tőle, úgyhogy teljesen átéreztem a problémát, hogy igenis engesztelni kell. Mert a kutyák nagyon kis "mocskok", nagyon tudnak haragudni és megsértődni, ha csak rövid időre is. Az illusztrációk, mint mindig Pásztohy Panka esetében aranyosak, és szeretni valóak. Remélem, hogy a többi kötet is eljut majd hozzám, mert aranyosnak találom őket.
Pagony, Budapest, 2018
24 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634103530 · Illusztrálta: Pásztohy Panka


Itt is az van, hogy az első részt nem olvastam. Itt viszont kicsit hiányoltam azt, hogy nem tudom hogy került  a macskamedve Miá-hoz, és hogy kicsoda is ő. Mert, hogy ez az első részben feltehetően kiderült. Úgyhogy itt éreztem a hiányos olvasmányaimat.
 Ennek ellenére a sztori teljesen kerek és érthető is az előzmény nélkül, még ha a fent említett kérdések fel is merülnek. A rajzok szerintem nagyon aranyosak, a történet meg kreatív. Én nagyon bírtam a repülő szőnyeget, neki kifejezetten jó szövege volt :D
 Manó Könyvek, 2018
72 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634034490 · Illusztrálta: Joëlle Tourlonias


Rejtett olvasás népszerűsítés kérem szépen!! Már csak ezért is tetszett volna, de emellett a történet nagyon aranyos, a karakterek nagyon szerethetőek. Imádtam szegény egyszínű kaméleont, és azt a kitartást, amivel hajlandó volt belemenni, minden elmebeteg ötletbe, csak hogy kaméleonosan színt tudjon váltani. A rajzok nagyon aranyosak, a könyv nagyon igényes. Azaz igazság, csak jót tudok róla mondani. Nagyon jókor kapott el, és nagyon átjött a történet, és hát...olvasás népszerűsítés ;D
Kolibri, Budapest, 2018
32 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634370994 · Illusztrálta: Rippl Renáta


A történet nagyon aranyos, és szerethető, kacagtató és tanulságos. Tehát a történettel minden rendben. De, miért ilyen rondák az illusztrációk azt nem értem. Persze tudom, mert Kárpáti Tibornak ez a stílusa, és elhiszem, hogy valakinek ez tetszik, de nálam üti az alja rajzolási stílust. Sajnálom.
Janikovszky Éva könyvei szerint ennél szebb rajzolást érdemelnek...ez annyira ront az egész élvezhetőségén ;(

Móra, Budapest, 2016
32 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634153061 · Illusztrálta: Kárpáti Tibor



Ez valami írtó cuki könyv. Azt hiszem, hogy ilyesminek képzeltem mindig el, a tökéletes ismeretterjesztő könyvet, aprónépeknek. Ugyanis, nem mond túl sokat, de elmondja hogy csinálják az emberek, röviden. Majd fog 3-5 állatott és annak az életét is bemutatja abban a témakörben. És itt éreztem azt, hogy nem akar sok lenni, de kevés sem. Kiválaszt olyan állatokat, amiket azért már ismernek a gyerekek, vagy valami miatt különlegesek, és akkor elmond róla valami oda vágó információt. És hát a rajzok nagyon tetszettek :) 
Azt hiszem ez és a párja megnyerte nálam a 2018 legjobb gyermek ismeretterjesztő könyv díját, és gondolkodom azon, hogy 2018-as olvasmányaim legszebb illusztrációit is neki adom :)

Sziget, Budapest, 2018
30 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155723148


Csak ismételni tudom magam :) 
Ezt olvastam amúgy először, és utána a másikat. És most látom, hogy van kormeghatározás is, és a 4 éves kort teljesen reálisnak tartom hozzá. 
Az illusztrációkat imádom, a fordítás szerintem jó lett, a könyv kiadása meg egyszerűen szép. Jó vastag lapokkal, úgyhogy egészen strapabíró könyvnek tűnik :)
Sziget, Budapest, 2018
30 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155723131 · Fordította: Dobay Orsolya

2018. május 30., szerda

Kij Johnson: Vellitt Boe álom-utazása

Őszinte leszek, mint mindig. Jelen könyvet azért akartam elolvasni, mert nagyon tetszett a borítója és nagyon tetszett a címe. A fülszöveget nem is olvastam el, úgy raktam fel kívánságlistára. Aztán AniTiger megvette a könyvet, aztán sikerült könyves dobozban megkapnia is, így a kölcsönzés jóval hamarabb sikerült, mint amúgy. És kivételesen gyorsan neki is álltam, aminek fő oka az volt, hogy igazán rövid könyv, és kellett a mesék után kicsit hosszabb, de azért nem regény hosszúságú olvasmány.
 AniTigernek tudom, hogy tetszett, mert mondta, még mielőtt elkezdtem olvasni. Így azt szerettem volna, ha nekem is akkora élmény lesz, mint neki.
 Nos, nem mondom, hogy rossz a könyv, mert nem az. Én személy szerint szerettem olvasni, viszont nem lett az a történet, amihez az ember szalad vissza, hogy folytathassa az olvasást. És nem is az a történet, amit ennél hosszabban szerettem volna elolvasni. Szerintem a 160 oldalas terjedelem, erre a történetre tökéletes. Kapunk egy nekem néha nagyon részletes világképet, mégis azt éreztem, hogy annak ellenére, hogy dobálózik a leírásokkal, és a nevekkel (úgy éreztem az író imád helység és egyéb neveket kitalálni és azt szétszórni a könyvben), mégsem vagyok képes egészében látni a világot. Feltehetően, mert elég változatos volt. Pontosan nem tudnám megmondani, meddig bolyongott Vellitt, mert volt ahol elvesztette az időérzékét és ott az olvasó sem tudja, hogy pár nap, pár hét, pár hónap a bolyongás. Feltételezem, hogy pár hónap.
 AniTiger ha jól emlékszem számítógépes játék hasonlatot használt, és azon elindulva közelebb is kerülünk a dologhoz. Mert az egész egy álmok földjén élő nő útja az éber világig, egyetlen egy fő küldetéssel, hogy visszavigyen egy elszökött tanulót. Amúgy szerintem tök jó számítógépes játék lehetne, ugyanis elég akció dús az egész, a vége konkrétan egy végeláthatatlan bolyongás és harcos hullaevő szörnyes-istenes harc. Tehát igen, ha ezt a vonalat nézzük, merőben jobb képet kapunk a könyvről, csak az a sok hülye név ne lenne benne. (bocs).
 A vége nekem valahol roppant kiszámítható volt, ami miatt elmaradt a katarzis és a "jééé, hát ez a vége" érzés. Ami pedig jó lett volna, ugyanis meglehetősen sokat dobott volna, egy megfelelő és meglepő, nem ennyire... kiszámítható befejezés.
 Vellittet bírtam amúgy, a többi szereplőt meg nem nagyon ismertük meg. A macska szintén szimpatikus, bár azért én kicsit többet néztem ki belőle, mint egy macska...ott csalódtam kicsit, azt hittem van valami különleges képessége, azon kívül, hogy tud vadászni :D

Összességében: Örülök, hogy olvashattam, mert egynek jó. Akarok-e saját példányt? Nem. Semmi esetre sem érzem azt, hogy annyit adott volna nekem, hogy valaha újra akarnám olvasni. Innentől meg csak a borító és a cím miatt nem kell saját példány.  Ajánlom-e? Ha valami lassan pörgős(lassan indult be...) könyvet szeretne olvasni, fantasy téren és az álmok világa nem áll messze tőle, és még a sok-sok nevet is imádja, akkor ez az ő könyve. Ne várj tőle nagyon sokat, mert akkor szerintem csalódsz. Ha szereted a harcolós, küldetéses számítógépes kalandjátékokat játszani, akkor szerintem ez teljesen jó lesz, mert akkor úgy előtted van, ahogy te mint a főhős(nő) haladsz előre, hogy elérd a szinteket, megtaláld az átjárót, és megtaláld a szökött diákot. Kockák szerintem jobban szeretnék ezt a könyvet, mint a keményvonalas fantasy rajongók :D

Belbecs: 3/5
Lehetett volna ebből többet kihozni, sokkal többet kihozni. Lehetett volna, és ennek nem a terjedelem az oka, a 160 oldal elég erre a történetre, elég lenne akkor is, ha kicsit még rak bele kreativitást.

Külcsín: 5/5
Természetesen 5 pont! Imádom a borítóját, simán eltudom képzelni plakátban a falamon...kerítenék neki helyet, ha lenne ilyen plakát. A cím is szerintem remek, felhívja a figyelmet a könyvre, és igazándiból nem is hazudik, hisz ez nem más, mint Vellitt Boe álom utazása.

Fülszöveg:
A 2017-es évben Nebula-, Hugo-, Locus-, John W. Campbell és Shirley Jackson-díjra jelölt, World Fantasy Díjat nyert történet

Kij Johnson elbűvölő és félelmetes könyve egyszerre eleveníti meg és helyezi más megvilágításba H. P. Lovecraft klasszikus dark fantasy történeteit, ezúttal egy női főhős szemszögéből.
Vellitt Boe a híres-nevezetes Ulthar Lánykollégium tanára. Amikor legtehetségesebb diákja megszökik egy álmodóval, aki az éber világból érkezett, nem tehet mást: veszélyes utazásra indul, hogy megtalálja, hiszen az egész egyetem sorsa múlhat ezen. Fiatalkori vándorlásait megidézve átvág egy őrült, álomszerű logika által uralt világon, amelyet szeszélyes és kegyetlen istenek uralnak, és fantasztikus, lidércnyomásos teremtmények népesítenek be.
Azonban küldetése nem csupán az álmok riasztó vidékére viszi el őt, hanem saját rejtélyes múltjának mélységeibe is, ahol az árnyak között titkok lapulnak – olyan titkok, amelyeknek nem lenne szabad valósággá válnia.

Eredeti mű: Kij Johnson: The Dream-Quest of Vellitt Boe

2018. május 29., kedd

Joanna Nylund: Sisu (Pozitív életszemlélet finn módra)

A Sisu-t már kevesebb lelkesedéssel vártam, mint a Lagom-ot. Amit még annak idején nagy lelkesedéssel vártam, a Hygge után. Valahogy a sorrend is ez,  a Hygge messze viszi a prímet, persze Meik Wiking tollából, aztán az Otthon melege, ami még mindig Hygge, és utána a Lagom és a Sisu....
 Nem nagyon értem, hogy hirtelen, miért érezte minden nemzet azt, hogy életmód könyvet kell kiadnia. Vagy miért érezte a Kossuth kiadó, hogy hirtelen az összes létező "Nemzet életmód" könyvet ki kell kis hazánkban is adni. Nem tagadom, hogy pofás könyvek, és jó rájuk nézni, de itt ki is merült a dolog.
 Nem tagadom, hogy minden egyes nemzetnek megvan a maga életstílusa, amiből lehet tanulni. Ilyen szempontból hasznosak ezek a könyvek. De mivel sem Dániában(Hygge), sem Svédországban(Lagom), sem Finnországban(Sisu) nem élünk, vagy éppen Japánban(Ikigai), így ezekből mindből csak átvenni tudunk bizonyos szintig. És mivel, minden nemzet a maga országához igazítja a szokásait, így vannak olyan lépések például, amiket ha akarunk sem tudunk kis hazánkban megteremteni.
Ennek ellenére persze nem hátrány az ilyen könyv, csak úgy érzem, hogy nagyon-nagyon gyorsan egymás után lettek kiadva a hasonló könyvek. És mondhatjuk, hogy azért, mert így mindenki megtalálja a magának valót,  de én inkább azt éreztem, hogy úgy gondolták, hogy fellángolt az ilyen életérzéses könyves dolog, akkor gyorsan mindenkiét kiadják, mert most van rá kereslet. Én magam örülök, hogy a legtöbbet könyvtárból olvastam.
 A könyv eleve a kis méretével már jelzi, hogy szövegileg ez nem lesz túl sok, a Lagomnál is ezt éreztem. Míg a Hygge megkapta a szép nagy formátumot a Lagom és Sisu, már kis alapú könyv, ugyan igényes, kemény táblás, de érezhetően kevesebbet adtak a dizájnra. És míg a Lagomban csak-csak találtam pár jó dolgot, a Sisu már egyáltalán semmit sem váltott ki belőlem. Csak azt, hogy "istenem, mikor lesz vége". Mivel nem sok az oldalak száma, és a mérete is kicsi, és emellett, minden második oldalon vagy kép vagy rajz van (A képek szépek, a rajzok rondák), nos így is sokáig tartott olvasnom. Ismételgetések vannak benne, és mivel nem passzol az én életfelfogásomhoz ez a "van benned kurázsi" dolog - a Sisu kb. ebben ki is merül - így nem tudtam élvezni az olvasást. Pedig akartam. Akartam, hogy bennük is legyen valami, hogy olvasás után azt mondjam, hogy irány Finnország. De most még kevésbé érdekel Finnország, mint eddig. (nem úticélom az ország, a top 50-ben sincs benne). Pedig reménykedtem. A Lagom volt még ekkora csalódás, de ott ráfogtam, hogy nagyon Hygge párti vagyok....lehet, hogy tényleg Hygge párti vagyok.
 Ajánlom-e? Ha meg akarsz ismerkedni a finn emberek életszemléletével, nagyon-nagyon nagy vonalakban, akkor egy átlapozást mindenképpen megér. De ne várj sokat tőle. Nem tudom, hogy amúgy maga a Sisu merül ki ennyiben, vagy csak rossz ember írt róla. Ahogy azt sem tudhatjuk, hogy Lagom és Hygge vajon valóban annyi-e amennyit olvasunk róla, vagy csak jó/rossz ember írta meg.

Belbecs: 2/5
És még sok pontot adtam rá, ebből egy pont az, hogy végigolvastam annak ellenére, hogy rövid, mégis úgy érzem nagyon hosszú és nyögvenyelős volt. Van benne persze jó dolog, de az kb. erre a pontra elég. Maradok a Hyggénél.

Külcsín:3/5
A rajzok borzalmasan buták és rondák. Nem jöttek be, és emiatt nem is varázsoltak el, arra jók, hogy kitöltsék a helyet, minimalista mód. A kis méret kivételesen előny, mert tény, erre ennél több papírt felesleges pazarolni.

Érdekelne, hogy akik szintén elolvasták a Lagom, Hygge és Sisu könyveket (+Ikigai, ha gondolja), azok, hogy vélekednek. Valóban kell nekünk ennyi különböző nép "életmód" könyve. És ha igen, mi az amit átvettetek tőlük? És kitől?

Őszinte leszek, én a Hygge előtt is sok gyertyát égettem, de azóta (no nem nyáron), de talán több fogyott, csak a hangulat kedvéért. Nézni belülről az esőt(jó lenne), is kellemes elfoglaltság, és az ágyba burkolózás is, amit ezelőtt és után is megtettem. A Lagomból semmit, a Sisuból semmit sem vettem fel magamra, még talán gondolat szinten sem.
 Az ikigai más, az egy hosszabb folyamat, és bár tudom, hogy nem tudok mindent átvenni, amit át akarnék, de azon vagyok, hogy ráleljek az ikigaimra, az életcélomra, amit szeretek is csinálni, haszna is van és jó esetben fizetnek is érte :D És igen, úgy felkelni, hogy tudom, ez egy értelmes és jó nap lesz, és jobbá tehetem a világot, még ha csak a közvetlen kis világomat akkor is.



2018. május 27., vasárnap

Szentmihályi Szabó Péter: 101 mini sci-fi

Ez a könyv ajándék volt a könyvtárnak, de mivel elég rossz állapotban volt, így beleltározásra nem került. De ha már egyszer a kezembe került, úgy döntöttem, hogy egy kis sci-fi nem árt nekem. A műfajt szeretem, csak valahogy mostanában elég kevés ilyen könyv került a kezembe. Az egyperces műfaj viszont még ismeretlen volt számomra. Persze, hallottam már Örkény egyperceseiről, csak még nem olvastam egyet sem.
 A 101 sci-fi viszont pont jókor került sorra. Kellően elfoglalt voltam, hogy hosszú dolgokat ne nagyon tudjak olvasni, ellenben ezek az egy percesek pont belefértek az olvasási rendembe, és így legalább úgy tűnt, mintha nagyon jól haladnék az olvasással.
 Maga a könyv kivitelezése szerintem remek, zsebben bőven elfér, így könnyen magammal vihettem. És buszon is könnyen előkapható. Feltehetően a kora miatt (30 éves darab), és mert ebben a 30 évben nem feltétlen vigyáztak rá túlzottan, nos megviselt lett, no meg a puha kivitel itt a tartósság ellen van, feltehetően egy kemény táblás verzió jobban bírta volna az idő telését.
És hát tartalomra. 101 történet, több témakörben, de a sci-fi műfaján belül. Hullámzónak mondanám a történeteket. Volt olyan, amiből egy regényt is simán elolvastam volna, amit szerettem volna tovább olvasni. És volt olyan, aminél ez az egy mini oldalnyi is sok volt. A 101. kifejezetten rossz volt, annak ellenére, hogy az adott egy keretet a dolognak. Ennek ellenére, ha nincs sok ideje az embernek, és mégis sci-fi-t szeretne olvasni, akkor ajánlom, mert tényleg változó. És persze benne van a pakliban az is, hogy ami nekem nagyon nem jött be, az másnak nagyon tetszik. A fülszöveg kifejezetten ajánlja azoknak, akik most ismerkednek a műfajjal... hát ebben viszont már nem vagyok olyan biztos, hogy a 21. században ez jó bevezető lenne a sci-fi műfajába. Ennél jóval több és jobb novella gyűjtemény jött ki azóta, és ha nem is egypercesek, de a mai sci-fi közeget jobban fémjelzik. De aki retró történeteket akar olvasni, amik mai fejjel már kicsit butácskának tűnnek annak jó, nosztalgiának is jó. (ez pont úgy hangzott, mintha nagyon sok sci-fit olvasnék és nosztalgiázhatnék, pedig sajna korántsem olvasok annyit, mint szeretnék :D)

Külcsín: 4/5
Nekem tetszik ez a Füles-es borítós kiadás, és a belső illusztrációk, bár borzalmasan rondák, de valahogy illettek magához a könyvhöz. A tartósságát nem tudom lemérni, 30 éves példányom volt, amit szerintem dobáltak, és nem polcon állt, úgyhogy ...., de ahhoz képest elég jól tartotta magát!

Belbecs: 3/5
Változó, hol nagyon jó, hol nagyon idegesítő, hol semmitmondó, hol regényért kiáltó történetek!

Fülszöveg: 

Szentmihályi Szabó Péter könyvében százegy mini sci-fit talál az olvasó, százegy fantasztikus történetet, amely felvillantja a műfaj valamennyi irányzatát, lehetőséget, gazdag témavilágot. A csattanós sci-fi egyperces szórakoztató és elgondolkodtató módon szólnak nemcsak az elképzelt jövőről, hanem jelenünk problémáiról is, gyakran a humor nyelvén, gyakran a meghökkentés eszközeivel. Tér és idő felnőtt-meséi ezek, amelyekben „az ész szörnyeket teremt”, de nemcsak idegen világokról és lényekről, mitikus alakokról, űrhajókról és robotokról szólnak e paradoxonok, hanem a mai magyar valóság groteszk elemei is beszűrődnek. Ajánljuk e gyűjteményt a sci-fi szerelmeseinek, de azoknak is, akik most kívánnak megismerkedni ezzel a modern és milliókat szórakoztató műfajjal.

Az 1988-as, sok tízezer példányban elkelt könyv második kiadása a magyar sci-fi egyik klasszikussá vált művét kínálja az olvasónak, Bertalan Tivadar illusztrációival.

2018. május 23., szerda

Bettina Lemke: Ikigai 1/2

Erről a könyvről, mindenképpen két posztot akarok írni, legalábbis a terv az, hogy legalább két poszt születik belőle. Hogy miért? Nos a könyv, mint utólag kiderült egy gyakorlati kézikönyv, ami azt jelenti, hogy teli van kitöltendő résszel. Őszinte leszek, nem nagyon rajongok azért, hogy az ember egy könyvbe belefirkáljon. Ha tudom, hogy ilyen kivitelezésű, akkor feltehetően nem vettem volna meg. Annak ellenére, hogy még nem tudom, hogy a kitöltős rész, mennyire segít hozzá az én ikigaim megtalálásában.
Tavaly januárban olvastam Héctor García Kirai – Francesc Miralles: Ikigai című könyvét, így maga az Ikigai szó jelentése már ismert volt számomra. Annak idején azzal a kötettel is voltak fenntartásaim, ez itt már halmozottan jelentkezett. Ugyanis, ha nincs előképesítésed - előolvasásod - a témában, akkor ez a könyv nagyon-nagyon vázlatos, és magáról az ikigairól nem ad túl sok ismeretet. Míg az említett könyv viszont ad történelmi, földrajzi és társadalmi hátteret. Tehát szerintem a kettő együtt már egész jó lehet. Már ha majd bebizonyosodik, hogy mennyire jó-e, vagy rossz-e a kérdéssoros dolog.
 Azt a részt is elolvastam amúgy, csak a kitöltéshez nekem idő kell, olyan idő, amikor tényleg megfontoltan és átgondoltan tudok válaszolni a kérdésekre. Amit lehet blogban fogok megtenni, de lehet, csak egy füzetben és csak a végeredményt, az érzéseimet osztom meg itt.
 Amit tudni érdemes erről a könyvről, a maga 160 oldala miatt elég karcsú, ebből a 160 oldalból, úgy körülbelül 80 oldal a kitöltős rész, és az elemzéses tanácsok. A fennmaradó 80 oldal lenne az Ikigai ecsetelése, de ez a 80 oldal is borzalmasan szellősen van írva, képekkel illusztrálva. A Külcsín amúgy 5 csillag, mert kivitelezésre egy gyönyörűséget tartunk a kezünkbe. De Belbecs ügyileg már nem vagyok abban biztos, hogy 3 csillagnál feljebb megy, akkor sem, amikor kitöltöm a kérdéses részt.
 Ugyanis végig az volt az érzésem, hogy az írónő elolvasott mondjuk egy vagy két könyvet a témából, kiszedte belőle a fogalmakat, átírta egy kicsit, és írt hozzá pár kérdést, a kérdések elemzését és ennyi. Tehát nem látom azt, mint Héctor García Kirai – Francesc Miralles: Ikigai könyvénél...hogy igenis utánajártak, igenis megnéztek és elolvastak mindent a témában, és ezt osztották meg az emberekkel.
 És igen az a baj, hogy bejön egy téma, és akkor mindenkinek kényszere van kiadni a témában egy újabb könyvet. Ikigai könyv is már úgy láttam, hogy három is van:

Héctor García Kirai – Francesc Miralles: Ikigai 
Bettina Lemke: Ikigai
Mogi Ken: Az ikigai kis könyve

Ugyanezt láttam, a hirtelen felkapott Sinrin-joku -val is, hogy hirtelen rögtön hármat is kiadnak. Itt amúgy, szerintem én majd a HVG könyveset fogom olvasni, mert annak legalább a szerzője japán... Mindig fura, ha adott dologról nem adott nemzet embere ír, nehéz elhinni, hogy átérzi a lényeget.

De amúgy felkapós témába nem kell messze menni, a Hygge amikor kijött hirtelen kijött még 3 Hygge, majd jött a Lagom, a Sisu és társai...hirtelen mindenki a saját életérzéséről írt egy könyvet. És itt is a legelső Hyggés könyv volt az ami jó. És igen, félek, hogy az Ikigai témában is, az a legjobb ami először jött ki (ennek ellenére Mogi Ken Ikigais könyvének is fogok esélyt adni, ha meglesz a könyvtárnak, vagy éppen meg akarom venni, olyanom lesz :D)

Tehát összefoglalva, ez a könyv magában nem érzem, hogy túl sokat adna, ezt egyenlőre csak arra alapozom, hogy milyen érzéseket keltett az olvasás során. A kérdések sem győztek meg, de adok egy esélyt rá. A témában fellelhető jobb és összeszedettebb kötet, azt bátran ajánlom, annak ellenére, hogy azt se éreztem száz százaléknak.

Belbecs: 3/5
Külcsín: 5/5

Szépnek szép, ez vitathatatlan, sajnos túlzottan nagy beltartalom nélkül :(