2018. október 15., hétfő

Oliver Burkeman: Túladagolt boldogság

Ha valaki olvassa a blogomat, akkor észrevehette, hogy arányaiban elég sok önsegítő könyvet olvasok. Amiket vagy nagyon szeretek, vagy nagyon utálok. Általában amúgy ez a két véglet van nálam főleg ilyen téren. Egy regény ugyanis lehet jó, olvasható és borzalmas is. Önsegítő könyveknél az embernek ennél...másabb elvárasai vannak.
 Nem mondom, hogy nagyobbak az elvárások, hisz a regénytől azt várom szórakoztasson, tehát ott is nagy az elvárás. Az önsegítő könyveknél nem hátrány, ha szórakoztat, és nem alszom be egy fejezet után, de itt nekem inkább az az elvárásom, hogy elgondolkodtasson, mutasson valami újat, és lehetőleg váltsa meg a világom. (hozzátenném, hogy eddig önsegítő könyvet...vagy bármely könyvet, ami megváltoztatta a világom, egyetlen egyet olvastam...ez azért durva).
 A Túladagolt boldogságot már vagy 3. alkalommal hoztam ki a könyvtárból. Sőt, nem hoztam ki, amikor elkezdtem végre olvasni. Csak éppen unalmas volt amit olvastam, és belelapoztam, mert tök cuki a borítója, és amúgy is szkeptikus vagyok azzal, ha le akarják rombolni a pozitív gondolkodásra tett kísérleteimet, így úgy döntöttem, hogy csak akkor viszem haza (...3-szorra), ha meggyőz az első x oldalon ami belefér a munkaidőben olvasásomba. Nos meggyőzőtt, úgyhogy kikölcsönöztem, hazahoztam, és pár nap alatt át is rágtam rajta magamat.
1. nem rombolja igazán le a pozitív gondolkodást, csak más megvilágításba rakja. Inkább amolyan józan paraszti észt mutat, és felmutatja, hogy sok a hülye amerikai. Bocs kedves Amerikaiak! Bemutatja, azt hogy mennyire képes egy-egy önsegítő praktika totálisan kimosni a buta emberek fejét.
 Ilyenkor amúgy megnyugszom (amikor ilyet olvasok), hogy nem vagyok annyira buta. Ugyanis én a pozitív gondolkodást, vagy a vonzás törvényét is bizonyos távolságból szoktam figyelni és alkalmazni. Nem támaszkodom maximálisan rá. Hiszem, hogy van ereje és van befolyásolása az életünkre, de azért nem bízom rá az életemet. Nem sétálok át csukott szemmel a zebrán azt mormolva, hogy bevonzom, hogy ne csapjanak el. Ez csak egy sarkított példa. De a könyv többször is vázolja, hogy milyen durva szinten képesek emberek ebben hinni...és be kell látnom, hogy az már ijesztő.
2. Több oldalról közelíti meg a dolgot, és rengeteg, számomra ismeretlen felfogást hoz példaképpen. A sztoikusokról sem hallottam még, így roppant érdekes volt számomra az a fejezet is. Eckhart Tolle
neve nem volt már teljesen ismeretlen nekem, de itt azt kell mondanom, hogy egészen szimpatikus lett. Eddig ezzel a most hatalmás cuccal nem igazán vett rá arra, hogy olvassak tőle. De az író is ajánlja az Új Föld-et, aztán utána még egy könyvben ajánlották, úgyhogy kénytelen leszek most már azt is olvasni :)
3. Igazándiból nem akar semmiről sem meggyőzni. Nem mondja ki, hogy hülye aki ebben és abban hisz, de vázolja minden ilyen teória árnyoldalát, vagy azt, hogy mondjuk egy laikus miért is nem látja át a dolgokat. Vázolja persze azt is, hogy Amerikában mennyire megy a parasztvakítás, holmi Motivációs tréningnek álcázva, meg az a sok agymosás, ami ilyenkor megy, mondván, hogy a csordaszellemnek hála sokkal egyszerűbb befolyásolni mindenkit.
4. Mindent ki is próbál. Minden teória vagy hasonlót személyesen megnézett, kipróbált, aztán mondott véleményt a dologról. Volt elvonuláson, beszélt Tolle-val, vagy elment a sztoikusok "vezetőjéhez", és elbeszélgetett vele. És ez nekem tök pozitív volt. Mert nem a levegőbe beszélt, ott volt, kipróbálta, valami tetszett neki, valami nem, de nem húzta le, szimplán bemutatta azt is, hogy hát, azért van amit meglehet kérdőjelezni benne.

Igazándiból borzalmasan kellemes volt olvasni a könyvet. Nem ömlengett, nem ismételte magát százszor, és elég tág köröket mutatott be. Amolyan alternatívákat, ha éppenséggel nem a Titkon, vagy egyéb vonzás törvényén akarsz megrekedni. Jó volt olvasni, a kétségeiről, és a próbálkozásairól, és meglehetősen kellemes az írásmódja. Bánom, hogy nem előbb olvastam, bár az is igaz, hogy ha nincs mögöttem ennyi pozitív és vonzás törvényes könyv, akkor lehet nem értettem volna, mi az amit károsnak tart. A vak hitet valamiben, amit nem is tudsz bizonyítani. A vak hitet, hogy így konkrétan lelépsz a semmibe, és bízol benne, nem esik bajod....a vak hit sose jó.
 Hinni kell és hinni jó, de mértékkel. Tudni kell, hol megy át az egész már fanatikusan rágörcsölős dologgá...és akkor abba kell hagyni.
 Rengeteg önsegítő könyvet olvastam, és fogok is még (igen, várom a megváltást), és ettől nem is vette el a kedvemet ez a könyv sem. De felkeltette az érdeklődésemet egy csendes elvonulásra, vagy a sztoikus megfigyelésre, és ez tök jó.

Belbecs: 5/5
Külcsín: 5/5

Beismerem, cuki a borító, és ez tetszett meg elsőnek...igen, néha nagyon felszínes dolgoknak hála választok olvasnivalót. Elég egy jó cím, egy jó borító és tádám. De most, legalább egy jó élmény is van mögötte. Jó volt, köszönöm, hogy olvashattam, és olvassa más is. Azok is, akik nagyon önsegítő könyvesek, és azok is, akik viszont ezt a műfajt rühellik. Mert ez relatíve bemutatja, lerombol pár tévhitet, és kapunk egy jó vázlatot, miben hisz az aki hisz az ilyesmiben.

Fülszöveg:

A ​sikerhez a kudarcon, a nyugalomhoz a szorongás elfogadásán keresztül vezet az út – avagy hogyan segíthetünk magunkon radikálisan új módszerekkel?

Az önsegítő könyvek nem működnek. A gazdagság – már ha egyáltalán sikerül elérnünk – nem feltétlenül jár együtt a boldogsággal. A szerelem, a családi élet és a munka gyakran éppen annyi nehézséget okoz, mint örömöt. Még abban sincs közöttünk egyetértés, hogy mit jelent a „boldogság”. Hiábavalóan hajszoljuk hát? Vagy csak rosszul közelítünk hozzá? 
Oliver Burkeman Keleten és Nyugaton, régi szövegekben és távoli tájakon kutakodott, hogy könyvében olyan különleges embereket mutathasson be, akik egyedien és meglepő módon gondolkodnak az életről. Legyenek bár kísérleti pszichológusok, a terrorizmus szakértői, buddhisták, gyakorlatias üzletemberek, görög filozófusok vagy modern guruk, abban valamennyien egyetértenek, hogy mind egyéni, mind társadalmi szinten a boldogság szüntelen hajszolása tesz minket boldogtalanná. Pedig máshogyan is eljuthatunk a boldogsághoz és a sikerhez. Méghozzá a kudarc, a pesszimizmus, a kockázat és a bizonytalanság elfogadásával – még ha általában épp ezeket igyekszünk is elkerülni. 
A gondolatébresztő, meghökkentő, ugyanakkor humoros mű az intelligens ember kalauza a boldogság sokszor félreértett fogalmának megértéséhez.

Méregtelenítő kúra az önfejlesztő könyvek áldozatainak 
The Guardian





Eredeti mű: Oliver Burkeman: The Antidote
Könyv: Oliver Burkeman: Túladagolt boldogság
Kiadó: Libri
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2016
Oldalszám: 242
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9789633109168
Fordította: Gyárfás Vera
Megjelenés időpontja: 2016. szeptember 20.

2018. október 11., csütörtök

Kath Stathers (szerk.): Bakancslista

Kevés olyan könyv van, amiért én hajlandó lennék 7.500 forintot adni. Tudom, hogy ha ezért a könyvért kiperkáltam volna ezt az összeget, akkor végtelenül nagy pocsékolásnak éreztem volna az egészet. Mégis, így, hogy a könyvtár megvette, nem érzem azt, hogy a könyvtár pocsékolná a pénzét. Ugyanis, pont az ilyen drága könyvek azok, amiket pláne érdemes előbb elolvasni, aztán, ha tényleg olyan, akkor meg is venni.
 Nos, nekem ez az a könyv lett, amit nem akarok ezek után megvenni. Annak ellenére, hogy amúgy egy igazán szép kiadványról van szép, és amikor megláttam a megjelenéseknél, azt gondoltam, hogy ez egy remek kis válogatás lesz majd, és egy csomó jó ötlettel inspirálódhatok belőle, vagy legalábbis csorgathatom a nyálam, hogy ide vagy oda de jó lenne még ebben az életben elmenni. Nos ez az érzés elmaradt.
 Nem mondom, hogy nem igényes a kiadás, csak azt mondom, hogy ha az ember nekivág egy 1000 listának, akkor tudja már az elején is, hogy ez marha nehéz lesz. Nehéz ugyanis úgy 1000 helyet és elfoglaltságot találni, hogy az ne legyen néha borzalmasan felszínes, vagy hétköznapi, vagy éppen olyan színen elrugaszkodó, hogy ha nem milliárdos vagy, akkor felejtsd is el. Amúgy van pár olyan, ami ha gazdag vagy de nincs x országban kapcsolatod, akkor is felejtsd el!
 Tudom, hogy azért a világ egészére lebontva össze lehet kaparni valamit, hisz most is sikerült, és amúgy Patricia Schultz: 1000 hely, amit látnod kell is megjelentetett már 11 éve egy hasonló könyvet, tehát nem lehetetlen, de azért nehéz. És én úgy emlékszem, hogy az 1000 helyesnél legalább tényleg helyek voltak, és országokra lebontva. Azt amúgy nem olvastam még, de már bele-bele lapoztam, meg megnéztem mit kéne Japánban látnom :D
 Nos, tehát elhiszem, hogy 1000 dolgot összeírni, világ színvonalban is strapa, talán lejjebb kellett volna adni a mércét. Lehetett volna 500 dolog, 500 hely és még akkor is feltehetően teli lett volna sántító dolgokkal. Az 1000-nek ugyanis a jó 85% olyan, amit egy átlag halandó soha nem tudna teljesíteni. És tudom, hogy a könyv nem azt mondja, hogy te, mint milliárdos akárki mindet tedd meg. De azért úgy gondoltam, hogy 15%-nál több az amit halandóknak írnak. Nagyon sok olyan került bele, ami extrém sportot igényel, vagy volt olyan is, ami amúgy törvénysértést. (valamelyik szigeten valahova felmenni. Nyáron olvastam a könyvet, nem jegyeztem meg, de oda volt írva, hogy amúgy törvénytelen oda felmenni). Vagy éppen minimum egy helikoptert igényel, meg egy expedíciós csapatot... és igen, az ilyen sántító dolgok nekem nagyon élvezhetetlenné tették a dolgot.
 Emellett persze benne volt az, ami mindenféle ilyesmi könyvben benne van. Szép helyek, vagy dobj pénzérmét az x y szökőkútba és kívánj, és hasonlók, amiket tényleg el tudsz képzelni és nem csak azért, mert egy kontinensen vagy vele.
 Ami tetszett is meg nem is, az a felosztás. Hosszúsági és szélességi körök alapján haladt a könyv tematikája, ebből adódóan vannak országok, amikben megtenni való a könyv körülbelül négy különböző fejezetében volt. Értem a koncepciót és valahol tetszett is, de ha pl. Japánban lévő dolgokat keresel, akkor szentségelsz és a névmutatót böngészed, hogy rálelj arra, mert hát Japán pont a hosszú országok egyike, ami elején, közepén végén is van a könyvnek. Juhé! :D
 Amúgy a könyv nem olvasó barát. Borzalmasan nehéz, és lehúzza az ember kezét olvasás közben. Ágyban olvasni szerintem nehéz, és veszélyes, buszon meg  kb. lehetetlen, kivéve, ha jó kitámasztód van...az elötted ülő nem annak számít!
 A képek szépek, de szerintem nem ér az egész könyv annyit, amennyit elkérnek érte. A fényes lap drágít az egészen, és bár szép és elnézegeti az ember, azért ennyit nem ér.
 De voltak szép helyek benne, és persze néha azt mondtam, hogy hát Kanadába még el kéne jutni, és de szép lenne, de azaz igazság, akkor sem azt csinálnám ott, amit a könyv ajánl. Nem autóznám végig Kanada útjait, sem Amerika útjait, sem semmi ilyen... Leülnék egy tó mellé és szépen okosan néznék ki a fejemből, és magamba szívnám azt a rengeteg szép dolgot, amit látok és átélek.
 Bánom-e, hogy elolvastam? Nem, semmi esetre sem. Borzalmasan sokat spórolt nekem a könyvtár azzal, hogy megvette. Ugyanis, ha nem vette volna meg, még legalább két évig azon enne a fene, ahányszor feljön a frissembe, vagy éppen szembejön velem, "hogy én ezt el akarom olvasni, hogy biztos teli van remek dolgokkal, és nekem ez kell". Így viszont, hogy olvastam már, rá kell jönnöm, hogy nem nekem íródott. Ez olyasvalakiknek valók, akik nagyon extrém dolgokat szeretnek csinálni, vagy edzeni akarnak egy szerintem 3 kg-os könyvvel...

Belbecs: 2/5
Külcsín: 4/5
A szépségét nem kérdőjelezem meg, csak a hasznosságát.


Fülszöveg:
"Egész életünkben álmodozunk. Hétévesen szeretnénk kedvenc énekesünk mellett állni a színpadon, tizenhét évesen pedig már Kiotó cseresznyefái alatt sétálgatnánk. Be nem teljesült vágyaink listáját – a 2007-ben bemutatott Bakancslista című mozifilm hatására – ma már bakancslistának nevezzük. Sohasem késő valóra váltani az álmainkat! Ezer tippünk segítségével bárki belevághat élete kalandjába.

Ez a különleges, szórakoztató kalandokat kínáló válogatás egyaránt tartogat tippeket a sportos kihívások kedvelőinek, a szélesebb látókörre vágyóknak, a más kultúrák iránt érdeklődőknek és a páratlan ételek rajongóinak is. A Bakancslista tökéletes ajándék annak, aki szeret utazni, hiszen a cseh üvegfúvástól kezdve az új-zélandi delfinekkel pancsoláson át rengetegféle utazási kalandon kalauzol végig. Hogy mitől lesz valami olyan fontos, hogy a bakancslistára kerüljön? Attól, hogy még nem tettük meg, de egész életre szóló emléket remélünk tőle."





Könyv: Kath Stathers (szerk.): Bakancslista
Kiadó: Scolar
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2018
Oldalszám: 496
Kötés: Keménytáblás
ISBN: 9789632448114
Fordította: Farkas Melinda, Sziklai István
Megjelenés időpontja: 2018. február 23.

2018. október 8., hétfő

Oprah Winfrey: Amit biztosan tudok

 A könyvet már akkor kiszemeltem magamnak, amikor még csak könyvtárközivel volt nálunk elérhető. És mivel akkor nem volt idő arra, hogy a kölcsönzési időbe még én is elolvassam, hát feledésbe merült. De aztán megvette a könyvtár idén, és nézegettem-nézegettem, aztán rászántam magam arra, hogy előjegyezzem, mert éppen úgy éreztem, hogy nekem ez kell.
 Az olvasó aki visszahozta (éppen nálam), kifejtette, hogy ő nagyon ritkán vesz meg könyveket, és hogy erre a könyvre alig egy napja volt, mert amikor hosszabbított volna dobta vissza a rendszer, hogy előjegyzett és nem tudja, de így is ledarálta. És éppen azon gondolkodik, hogy meg kellene vennie, mert annyira kellemes kisugárzása van a könyvnek, és hogy újra és újra felcsapná valahol, és az olyan léleksimogató érzés lenne.
 Nos nekem több sem kellett, ha már előjegyeztem ki is kölcsönöztem, és nem halogattam. Ilyen ajánlás után amúgy sem szabad halogatni könyveket.
 Tartom, hogy nagyon jókor érkezett hozzám, mert nagyon befogadó voltam a mondanivalójára. Kellemes kis szösszenetek vannak benne az élet több területéről. Ami szép lassan körbejárja a fontosabb témákat, életet, életfelfogást, hálát, elkötelezettséget, hálát, tiszteletet és mindenféle remek dolgot.
 Mindegyik fejezetben úgy 10-15 írás van (tippelek, már nincs nálam a könyv), éppen elég, hogy körbejárja amit az írónő közölni akart. Mivel ezek régebbi írásai, így csapongás is van néha az időben. De nem éreztem zavarónak cseppet sem. Olyan volt, mintha leültem volna pár percre vele szemben, és elbeszélgettünk volna az adott témáról, hozott volna egy-egy élettörténetet a saját életéből, hogy milyen nehézségek és milyen csodák voltak amik a mába vezették. Roppant kellemes személyiségnek ismertem így meg. Őszinte leszek, a neve nekem annyiban mond bármit is, hogy már hallottam, és annyit tudtam, hogy valami amerikai tévés nő, de ennyi. Egyetlen egy részt sem láttam a showból amit vezetett, sem annak témájáról nem tudtam. Most majd feltehetően kicsit jobban belevetem magam, mert borzalmasan szimpatikus!
 Az egyes írások átlagosan fél oldaltól három oldalig terjednek, függően, hogy mennyit akart beszélni arról a dologról. Nem egyhuzamban olvastam, bár feltehetően úgy is simán ment volna, és nem lett volna rossz. De mindig  egy-egy nagyobb résznyit olvastam egy nap, így beosztva és széttagolva a témákat magamban. Azt hiszem így volt a legjobb!

Belbecs: 5/5
Jókor jött, és jó volt. Amúgy ő volt rövid időn belül a harmadik aki Eckhart Tolle: Új Föld című könyvét emlegeti, úgyhogy azt hiszem kénytelen leszek abba is belevetni magam, mert ha már háromszor olvasom, hogy ez mekkora hatással volt az adott íróra... akkor lehet érdemes.


Külcsín: 5/5
Nekem tetszik ez a minimál borító. Semmi csicsa, olyan kis aranyossá teszi, ahogy belül a kis minták is kellemes összhatást biztosítottak. Jó volt kézbe venni :)


Fülszöveg:
A ​filmkritikus Gene Siskel megkérdezte Oprah Winfrey-t: „Mi az, amit biztosan tud?"
Ez a kérdés arra késztette Oprah-t, hogy számot vessen életével, és az O, The Oprah Magazine-ban elindította „Amit biztosan tudok" című rovatát. Az elkövetkező tizennégy évben hónapról hónapra megjelentetett egy-egy írást a fenti címen. Ezekben az években vonult vissza, és hagyott fel a The Oprah Winfrey Show-val (ami a maga nemében a legnagyobbra tartott műsor a televíziózás történetében). Ekkor alapította meg saját televíziós hálózatát, lett Amerika egyetlen fekete milliárdosa, kapott tiszteletbeli doktori fokozatot a Harvardon és Elnöki Szabadság Érdemrendet. Jöttek-mentek életében a barátok és kollégák, ekkor vesztett el házi kedvenceket és nevelt helyettük újabbakat, és ekkor ünnepelte meg ötvenedik, majd hatvanadik születésnapját. Mind ez idő alatt végig lelkesítő, bölcs tanácsokkal szolgált az élet dolgairól ebben a rovatban. E bölcsességeket és gyöngyszemeket átdolgozott formában, egy kötetben először veheti kézbe az olvasó. Az Amit biztosan tudok egy gyönyörű könyv, tele szívet tápláló felismerésekkel. A témakörökbe foglalt esszék – öröm, rugalmasság, kapcsolatok, hála, lehetőség, áhítat, tiszta fejjel, hatalom – ritka bepillantást nyújtanak a világ egyik legkülönösebb asszonyának világába. Őszinte, megrendítő, lelkesítő, felemelő, erőt sugárzó szavaiban az a fajta bölcsesség és igazság csillan meg, amire olyannyira szomjazik minden olvasó. A szerzőről Médiabefolyását felhasználva Oprah páratlan kapcsolatot alakított ki a legkülönbözőbb emberekkel szerte a világon. A felsőfokban emlegetett, díjnyertes The Oprah Winfrey Show háziasszonyaként és producereként huszonöt éven keresztül szórakoztatta és gondolkoztatta el nézők millióit. Világhírű médiajelenség és filantróp, napjaink egyik legnagyobb tiszteletben tartott és legkörülrajongottabb közéleti személyisége.

Eredeti mű: Oprah Winfrey: What I Know for Sure

Eredeti megjelenés éve: 2014

Könyv: Oprah Winfrey: Amit biztosan tudok
Kiadó: Édesvíz
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2014
Oldalszám: 212
Kötés: Keménytáblás
ISBN: 9789635293612
Fordította: Béresi Csilla

Ebook:
Könyv: Oprah Winfrey: Amit biztosan tudok
Kiadó: Édesvíz
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2014
ISBN: 9789635293704
ISBN: 9789635293698
Fordította: Béresi Csilla


2018. október 4., csütörtök

Harry ​Potter – Mézesfalás

Új könyv a könyvtárban, amit rögtön le kellett stipistoppolnom! A Harry Potter téma nálam állandó, az, hogy nem olvasom folyamatosan újra, vagy éppenséggel nincsen meg minden kötete nekem, nem jelenti azt, hogy ne rajonganék érte.
 Így rögtön kézbe is vettem, tekintve, hogy nem egy vaskos könyvről beszélünk, egy jó negyed óra múlva már el is olvastam, és ki is szagoltam.
 Most, mielőtt a bejegyzést írni kezdtem, néztem rá molyon és meglepett az 58 %. Értékeléseket direkt nem olvasok, míg nem írom meg a posztot, így sajnos fogalmam sincs mi okozza ezt a borzalmasan lehúzó százalékot.

Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy ez is egy újabb bőr, amit le akarnak húzni a Harry Potterről, és igazándiból nem ad semmi extrát, csak a könyvekből vagy filmekből vettek ki képeket és szövegrészleteket, és ennyi. Na igen, ha ennyi lenne, de mint ahogy az alcím is mondja, illatos könyv. Bár talán jobb és bölcsebb lenne, hogy szagos könyv. Nem tudom amúgy, hogy mennyi ideig maradnak meg az illatok. Tekintve könyvtári példányt olvastam, biztos vagyok benne, hogy aktívan fogják dörzsölgetni a szaglókorongokat a könyvben a gyerekek (és borzadnak néha el), és így gyanús hogy hamar "hajdan volt illatos könyv" lesz csak. De például egy Harry Potter fannak, aki oda van mindenért ami Harry Potter tök jó meglepetés lehet, független kortól.
 Én még emlékszem a mindenízű drazséra, még a bátyámtól kaptam, és tényleg voltak förtelmesen sz*r ízű cukorkák, aztán kiderült, hogy a szervezetem ezeket az ízanyagokat amúgy sem fogadja boldogsággal, így igen sokáig kitartott azaz egy doboz. (meg feltehetően egy fura ízű után az ember, mindent gyanúsnak érez...de komolyan!!)
 A könyvnél az volt, hogy én marha bátor vagyok, és feltételeztem, nem lesznek durvák a dolgok, hogy a hányás szagú kis lapocska nem is hányás szagú... de basszus amúgy az, életem leghülyébb ötlete volt ezt a könyvet úgy olvasni, hogy minden hülye "illatot" megszaglásztam. Itt is piros pont azért, hogy a végére a mentolos maradt, és nem egy okádék szagú cuccal búcsúzunk el a kötettől :D.
És mivel a mentolnak imádom az illatát (az ízét nem), így pozitív érzelmekkel csuktam be a könyvet.
 Nem mondom, hogy kellene itthonra, de amúgy néha biztos fellapoznám, csak poénból. Nekem az ötlet nagyon tetszik, igazándiból nagyjából a "híresebb" Harry Potteres édességeket felhozták ők is, és a legtöbbtől nem is fordult fel a gyomrom. Simán el tudom képzelni a Harry Potter kötetekkel szinkronban olvasni, hogy az említett édességet gyorsan meg is szagolhassa az ember... hmm...Szerintem jó ötlet.
 Tehát igen, persze újabb bőrt húztak le a sorozatról, de szerintem egészen kreatívan.



Külcsín: 4/5
Nekem tetszik a borító, az émelyítő rózsaszínével együtt is. A belső képek, és szöveg elrendezésével viszont már nem vagyok annyira megbarátkozva. Olyan összecsapott lett, pedig azért lehetett volna ez jobb is.

Belbecs: Mit értsek ez alatt?
Nehéz pontozni, mert az illatok miatt tökjó, de amúgy azon kívül nincsen beltartalma. Az öt pontot sokallnám, viszont nem is akarom ilyen szinten lehúzni. A fanok egy része nagyon szeretni fogja, a másik része nagyon nem. Nekem bejött.


Fülszöveg:
A Harry Potter-filmek tele vannak lenyűgöző és ínycsiklandó édességekkel.
De nem kell a Mézesfalásig menned, hogy megismerd ezeket a finomságokat: kapard le a védőréteget a lapokról, és már érezheted is az édességek illatát!
Éld át újra Harry Potter történetének ínycsiklandó pillanatait ezzel a gyönyörű, illatosított könyvvel, amelytől mindenkinek összefut a nyál a szájában!






Könyv: Harry Potter – Mézesfalás
Kiadó: Libri
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2018
Oldalszám: 24
Kötés: Keménytáblás
ISBN: 9789634373131
Megjelenés időpontja: 2018. július 27.

2018. október 3., szerda

Tibeti és Kínai közmondások

Idén eléggé bevásároltam a Könyvudvarban közmondásos könyvekből. Meglehetősen jó áron árulták, és amúgy is szeretem az ilyesmit. Bár arra is rájöttem, hogy töményen néha meglehetősen sok az amit egy ilyen kötet tartalmaz. Feltehetően olyasminek lenne jó, hogy egyszer-egyszer felcsapom és csak pár okosságot olvasok belőle.
 De mivel az Amit Főztél ... kihívás szerint nekem el is kell olvasnom, amit idén beszerzek, így én ezeket általában együltő helyemben ledaráltam.
 Persze egy-egy kötet közt kihagyok egy hónapot, vagy kettőt, hogy azért ne fulladjak bele a közmondásokba. És míg egy népcsoportét olvasom, addig nem kezdek bele másikba, mert nem akarom keverni a dolgokat.
 Az egyhuzamban olvasás előnye az, hogy nagyon hamar rá lehet találni, a majdnem teljesen egyforma közmondásokra. Hogy mennyiféleképpen képesek voltak ugyanazt kifejezni a régiek. Persze ismerjük be, hogy a fordítás valamennyit feltehetően torzít is a dolgon, de még így is egy jó kis betekintés egy-egy népcsoport régi világfelfogásában.
 A Kelet kiadó gondozásában megjelent kötetek, meglehetősen szép külsőt kaptak, így már az is megmelengeti a szívet, hogy kézbe vesszük a köteteket. Amúgy a polcon is remekül mutat (ami nekem egy mellékes plusz, de vannak emberek akiknek ez tényleg fontos :D), tehát sokat adott a kiadó arra, hogy szép köntösbe bújtassa a válogatását.
 Abból kiindulva, hogy a kiadás után 7 évvel már harmad áron... negyed áron árulja a Könyvudvar, azt kell feltételeznem, hogy sajnos a magyar közönség, nem volt annyira vevő a közmondás gyűjteményekre. Pedig szerintem nagyon jó dolog, ha beleláthatunk abban, miben gondolkodunk másképpen és miben vagyunk hasonlók másokhoz. Ugyanis a közmondások meglehetősen nagy réteget fed le.
 Én 5 ilyen kötetet vettem, ebből 4-at már olvastam. A kínai, tibeti, koreai és japán közmondásokat már olvastam, az indiai még hátravan, de arra is sor kerül a közeljövőben. (már csak a kihívás miatt is). Ebből a két kötetből amúgy a tibeti jobban tetszett, közelebb állt hozzám, mint a kínai, de ennek ellenére, mind a kettőbe találtam kedvenc idézeteket, és pár olyat, amin bőségesen el lehet gondolkodni.
 Ami még nagyon tetszik a kötetekben azaz, hogy a végén egy jó kis összefoglaló van. Itt is ajánlom azt, hogy ezzel kezdjünk. Ugyanis rengeteg olyan információt ad, ami jobban érthetőbbé teszi az egész kötet tartalmát, egy-egy közmondást. Én a koreai után éreztem főleg azt, hogy "basszus előbb kellett volna ezt olvasni", így a tibeti és a kínai közmondásoknál, már előbb az utószót olvastam el és csak utána a közmondásokat.
 Azért remélem, hogy több keletje lesz a könyveknek, mert elég gyér molyon ez a 4-5 olvasás egy-egy kötethez. És nem tudom elhinni, hogy ennyire nem szoktak az emberek közmondásokat olvasni. Én régen is szerettem az ilyeneket, most meg pláne, és nem csak azért, mert hirtelen ennyit kell lenyomnom egy évben :D

Külcsín: 5/5
Maximálisan elégedett vagyok a könyvek kinézetével, tartósságával, méretével és belső elrendezésével (csak az utószót előre raktam volna).

Belbecs: 5/5
 Mivel én szeretem a közmondásokat így nekem tetszik. Merem ajánlani azoknak akik szintén így vannak ezzel, illetve, ha nem is akarnak mindegyikbe belelesni, azért nem ártalmas, ha azon nép közmondásait elolvassák, akikhez kicsit közelebb érzik magukat. Ezért olvastam a Japán közmondásokat először... így belegondolva, az tetszett a legkevésbé :D




Könyv: Sári László (szerk.): Kínai közmondások
Kiadó: Kelet
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2011
Oldalszám: 188
Kötés: Keménytáblás
Fordította: Gulyás Csenge, Harkány Julián







Könyv: Sári László (szerk.): Tibeti közmondások
Kiadó: Kelet
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2009
Oldalszám: 190
ISBN: 9789638807847
Fordította: Harkány Julián

2018. szeptember 30., vasárnap

Októberi tervek - Könyv - Film

Előző hónapban már készítettem ilyen tervet, és az úgy ahogy sikerült. Mármint, nem könyvelem el teljes kudarcnak, annak ellenére, hogy nem teljesítettem őket.

Ez volt a szeptemberi terv.

Könyves listám:

  1. Jacob Grey: Vadak – Az Éjfél Köve - Már végeztem vele - elolvastam
  2. Alwyn Hamilton: A homok leánya - elkezdtem
  3. Maki Murakami: Kanpai! 1 - elolvastam
  4. Jack Kornfield: A bölcs szív - elkezdtem
  5. Derek Landy: Skrupulus Fondor - el sem kezdtem :D

Filmes listám:

  1. The Walking Dead  2. évad - befejeztem
  2. Mentalista 1. évad - még 2 rész van hátra
  3. A könyvtolvaj - kimaradt
  4. A nyár királyai - kimaradt
  5. 28 héttel később - megnéztem, de ekkora sz*rt... 

Tehát mindezek után új listát készítettem októberre, ezek várnak a hónapban rám, remélhetőleg:
Amúgy a könyves listámat a moly "random olvasatlan könyv a magánkönyvtáradban" funkció alapján választom, a filmeset meg a snittes várólistám böngészése közben, hogy az is fogyjon.

Könyves:

  1. Őszentsége a XIV. Dalai Láma: Száműzetésben – szabadon 
  2. Frances Coombes: Önmotiváció
  3. Lily Blake: Hófehér és a Vadász 
  4. J. R. R. Tolkien: Giles, a sárkány ura 
  5. Ábrahám Linda – Szántai Zsolt (szerk.): A hóoroszlán meséi 




Filmes:

  1. Túlélők viadala
  2. Esti mesék
  3. A szövetség
  4. Elliott, a sárkány
  5. Tékasztorik

2018. szeptember 28., péntek

Adrian Tchaikovsky: Az idő gyermekei

 Be kell ismernem, hogy van egy bizonyos vastag könyv fóbiám. Borzalmasan nehezen veszem rá magamat arra, hogy 400 oldalnál vastagabb könyvet a kezembe vegyek. Talán azért, mert szeretem az apró sikereket, és olyan jó amikor naponta beírod Molyra hol tartasz és előreugrik egy csomót a mutató. Ez egy 6-800 oldalas könyvnél borzalmasan lassan megy, főleg ha 50-60 oldalt ha tudsz egy nap olvasni. Így kerülöm őket, amikor csak tehetem.
 De ez a könyv a megjelenésekor felkerült a várólistámra, majd egy molyos kihívás kötelezőnek jelölte, és úgy voltam vele, hogy legyünk túl a nehezén, rögtön  a kis téglácskával kezdtem a kihívást (amit lazán elbukom, de mindegy). Így előre került a listán, és bele is vettem magamat.
 AniTigernek mondtam is, hogy ő ne olvassa el, ha nem bírja a pókokat, mert azok vannak benne dögivel. Most így belegondolva, tény, hogy ha valaki fél a pókoktól akkor ez irtó rossz könyv lehet, tekintve, hogy a fél könyvben a pókok a főszereplők. Bár azt is be kell vallanom, hogy mivel olyan sokszor nem volt hangsúlyozva a pókságuk a pókoknak, így néha el lehetett felejtkezni róla, főleg amikor távcsöveket csináltak meg az űrbe indultak!
 Úgy hiszem, hogy általában az embereknek illik drukkolni egy ember vs. idegen óriás pókok harcban, de én végig azon drukkoltam, hogy a pókok nyerjenek. Fura mód bennük sokkal több emberség volt, még ha az szimpla racionalitás is. Míg a pókok meglehetősen gyorsan fejlődtek, és utolérték az embereket a fejlettségi szintjükben, addig az emberek relatíve hanyatlottak.
 A történet két szálon fut. Az egyik a bolygó, amit terraformáltak, így emberi életre is alkalmas lenne, de a gikszer miatt a pókok nyerték a fejlődési löketet és a nano vírus is őket választotta, hogy 2000 év alatt felfejlessze őket. Megnövelje a méretüket és intelligensebbé tegye őket, az átlagos pókoknál. Beismerem, hogy a pókok méretének meghatározásában mindig bajban voltam. Mert nagynak gondoltam őket, főleg a cselekedeteikből adódóan, de az emberre, mint Óriás néztek fel, így valahogy úgy gondolom, mégsem voltak olyan nagyok. Talán "csak" derékig érők. Mondjuk derékig érő pókkal sem szeretnék találkozni!
 A másik szál, az emberek űrhajója, ami a teljesen elpusztult Földről egy nagy fejlettségi szintről visszazuhant szinttel elindul új otthont találni, amit kolonizálhat és végre lehet egy új bolygójuk amin élhetnek. El is jutnak a terraformált bolygóra, majd tovább is mennek, a nem túl kedves műhold miatt. Majd a változatosság kedvéért, mivel sehol sem találtak semmi értelmes bolygót, és a hajójuk lazán szétesni készül, hát visszafordulnak, hogy birtokba vegyék, ha kell harcok árán. Tisztában vannak vele, hogy pókok lakják, és elég nagyok, de azzal nem, hogy ezen pókok meglehetősen okosak. Tekintve az első látogatásuk a bolygóra az expedíció 80%-nak halálával zárult.
 Nem nagyon akarok spoilerezni, sem elmesélni a történetet. Meglehetősen meglepett a vége, és gonosz vagyok, de a pókoknak drukkoltam. Bíztam benne, hogy majd ők jönnek és megeszik a rájuk támadó embereket. Így a befejezés furán furcsa Happy Endje meglehetősen nagyot ütött, de jó értelemben.
 Nagyon örültem annak, hogy elolvastam a könyvet, nagyon jókor kapott el, és nagyon átjött a vége is. Bár meglepő volt, és nem számítottam rá, mégis valahogy egy "basszus a pókok jobb emberek nálunk" hatást ért el.

Tartalmilag teljesen oké, szerintem jól felépített, ahogy párhuzamosan követhetjük a pókok felemelkedését és az emberek bukását, majd magukra találását, a folyamatok rendkívül jól érzékeltetik főleg az emberi oldalon, hogy mennyire gyarlók vagyunk, mennyire nem számít semmi sem önön nagyságunkon kívül. Bár voltak pozitív emberi szereplők is, de kevés... nagyon kevés emberért mondtam volna azt, hogy kár lenne, ha meghalna. A Klasszicista volt az egyetlen akit bírtam, bár ő is igen fura fazon, bár ezt elkönyveltem annak, hogy sosem tudott semmiről, és kb az élete nagy részét lehibernálva élte le, és mindig csak akkor keltették fel, ha gáz volt...ritka pocsék egy élet.

Belbecs: 5/5
Teljesen magával ragadt, és ugyan eltartott egy ideig az olvasása, mégis meglehetősen jó volt, itt nem éreztem azt, hogy zavar, hogy még 400 oldal hátra van, hogy nem lesz vége hipp-hopp, sőt, tovább olvastam volna.
Úgy láttam, terveznek belőle filmet, amit én kifejezetten várok, mert legalább akkor talán magam előtt láthatom, hogy mekkorák a pókok :D Amúgy a hangyákat rühelltem a sztoriban, fúúúúj.

Külcsín: 5/5
Nem találtam, vagy ha volt is nem akasztott meg elgépelés. A borító meglehetősen jól sikerült. Igénye és jó kézbe venni, bár meglehetősen nagy táska kell a cipeléséhez. Ennek ellenére nem nehéz és ezt meglehetősen boldogan vettem tudomásul, hogy nem fog leszakadni a kezem, csak simán elfoglalja a fél táskám :D

Beleolvasó: Itt



Fülszöveg:
Ki ​örökli az általunk teremtett új világot?

Az emberi faj maradéka elhagyja a haldokló Földet, és kétségbeesetten kutat új otthon után a csillagok között. Ősei nyomában járva az egykori aranykor legnagyobb kincsére bukkan: egy olyan bolygóra, amelyet annak idején terraformálással tettek alkalmassá az emberi élet fenntartására.

Ám az új édennel valami nincs rendben. Az évezredeken át magára hagyott bolygó élővilága ellenőrizetlenül fejlődött, és ez katasztrofális eredménnyel járt. A bolygó nem várja tárt karokkal az érkezőket, nem érintetlen, és főleg nem lakatlan. Az uralkodó faj az emberiség rémálmává változtatta a menedékül szánt új Földet.

Két civilizáció kerül ütközési pályára, és mindkettő a határait feszegeti. Mindkettőnek meg kell fontolnia, mit tehet meg a túlélése érdekében. Mivel a tét a faj fennmaradása, korántsem mindegy, ki lesz az új Föld birtokosa.

Igazi ötletparádé, a rangos Arthur C. Clarke díj győztese 2016-ban, az utóbbi évek egyik legkiugróbb sikerévé vált a tudományos-fantasztikus irodalomban.

Eredeti mű: Adrian Tchaikovsky: Children of Time

Könyv: Adrian Tchaikovsky: Az idő gyermekei
Kiadó: Fumax
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2017
Oldalszám: 612
Kötés: Keménytáblás
ISBN: 9789634700074
Fordította: Habony Gábor
Itt megrendelheted -30%

Könyv: Adrian Tchaikovsky: Az idő gyermekei
Kiadó: Fumax
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2017
Oldalszám: 600
ISBN: 9789634700142
Fordította: Habony Gábor
Ebbokban is megjelent!

2018. szeptember 26., szerda

Mijazaki Josifumi: Sinrin-joku

 Annak idején amikor a Hyggét olvastam, nagyon boldog voltam, hogy a dán életérzésről egy dán tollából olvashattam először. Ez meghatározó élmény volt, arra nézve, hogy hogyan viszonyuljak a témához. Olvastam utána még pár Hyggés könyvet, de egyiknél sem jött át az amit én annyira szerettem, a mélységet és azt az érzést, hogy igenis tudja, hogy miről beszél, hiszen benne él.
 Ezért is kerestem annak idején az Ikigai-nál egy japán szerző könyvét, hogy ténylegesen tudhassam, hogy mi is az, és ne egy francia vagy egy német ember tollából olvassak róla, akik csak sejtik milyen az, de nem élnek benne.
 És így voltak a Sinrin-joku-val is. Szerettem volna, ha legalább az első ilyen könyv egy japán szerző tollából jön, hogy ne kelljen semmihez sem hasonlítani. De mire eljutottam  Mijazaki könyvéig, addig legalább 5-10 helyen sikerült belefutnom a témába, így viszont maga a könyv nem adott már semmi újat. Pedig próbáltam nem olvasni cikkeket meg hasonlókat. De az Ikigaiban, vagy éppen más könyvekben említés szintjén már jelen volt, ott meg mégsem csukhatom be a szememet.
 Hirtelen a magyarországi piacot elárasztották az életmód könyvek, és ebből a Sinrin-Joku sem kivétel. Rögtön három szerző három féle megvilágítása jelent meg, szerintem úgy 1-2 hónapon belül.

Csing Li: Sinrin-joku

Mijazaki Josifumi: Sinrin-joku

Sarah Ivens: Erdőterápia


A három kötetből én Mijazaki könyvét választottam, mondván japán, HVG könyvek kiadó, ezzel nem lesz probléma. A könyv kivitelezése remek volt, borzalmasan jó érzés volt átlapozni. Viszont olvasás közben rájöttem, hogy remek kis könyv, csak megint elmentünk az esztétika oltárára áldozni. Sok kép, ami vonzóvá teszi, de így lesz 192 oldal, ami képek nélkül körülbelül a felét adná ki. Az eleje a könyvnek az életmód és ötletek tárháza, ami nekem kifejezetten tetszett. Olyasmi, mint a Hyggébe, hogy mit csináljál, hogy boldog legyél, hogy relaxálj az erdőbe, és hogy az erdő milyen jó hatással van rád. De tény és való, hogy ez maga nem tesz ki képekkel sem egy könyvet, no meg kell az alátámasztás. Ennek hála a könyv utolsó negyede teli van kísérleti kutatásokkal, aminek az eleje mindig ugyanaz, tehát 5-10 mondat ismétlődik, majd maga a kísérlet. Amik elejével még érdekesek, de nem ennyi oldalon keresztül, főleg nem úgy, hogy 1 oldal kép, 5 mondat, amit olvastál az előző oldalakon, majd negyed oldalnyi elemző szöveg. Beismerem itt már untam a dolgot. Túl száraz lett a vége, az eleje meg túl általános.
 És beismerem, hogy én sem tudom, hogy mi az ami arany középút  lett volna itt, de ellenérzéseim voltak a könyvvel kapcsolatban. Ennek ellenére, ha érdekli az embert az erdő terápia, és a japán kultúra akkor egy kis betekintést ad a kötet, és tényleg szép. Szép japán erdőkről láthatunk rengeteg képet.

Itt bele is olvashatsz a könyvbe, érdemes, mert elég jó képet ad az egészről. Amúgy ajándékba adni ilyesmit teljesen jó, mert szép, jó kézbe venni, jó lapozgatni, hülyeséget sem mond és bár teli van idézetekkel, és semmiségekkel, az nem árt senkinek sem. De én ennél többet vártam.
 Jelenleg a könyvtárból nálam van a Csing Li féle kötet még, ennek adok esélyt, mert Mijazaki is említette a könyvében a professzort, úgyhogy még benne van a reményem, hogy átlássam az egészet.

Persze lehet, hogy  Sinrin-joku-ba nem kell mást látni, mint ami. Az, hogy menj ki a természetbe, hogy kapcsold ki a digitális dolgokat, hogy halkítsd el az elmédet. Hogy a madarak csiripelését hallgatva sétálj egy nagyot és csak legyél jelen. Hogy ezt minél többször tedd meg, és ha teheted az erdőben tett sétáid legyenek hosszúak, esetleg egy egész hétvégére is költözz az erdőbe.
 Amúgy a könyv is írja, hogy Japánban, konkrét meditációs központok vannak az erdőben, illetve ilyen Sinrin-joku központok, amikben a megfáradt üzletember egy kis időre teljesen kikapcsolhat. És ahogy az unalmas rész a végén leírja azt is, hogy ezek a séták órákra, néha napokra jobb kedélyállapotot adnak az embernek. Tehát, ha zaklatott vagy, menj a legközelebbi parkba, ha erdő nincs, és próbálj egy kicsit befelé figyelni, kicsit elmélyülni önmagadba, vagy csak ülj le egy fa alá és hallgasd a falevelek zizegését.
 Én egy időben még sokat jártam túrázni, manapság egyre kevesebbet, mondjuk nekem a nyár-ősz közepéig ki is esik az allergiaszezon miatt, de igen, azt hiszem remek dolog, amikor a legnagyobb problémád csak az, hogy menj előre és lehetőleg ne tévedj el. Többet kellene csak úgy menni a világba, a természetben. Amikor kinn voltam Japánban, pont azt éreztem, hogy itt leülnék és órákig képes lennék csak kinézni a fejemből, hogy ott mennyire szép környezet van. És igen, tudom, hogy Magyarország is teli van szép és nyugodt helyekkel, de ott volt az, a néha meglehetősen nagy tömeg ellenére is, hogy csak úgy állni remek lett volna. És amikor megtehettem meg is tettem, csak sajna elég kevés időm volt erre. A szervezett utak hátránya :(

Visszatérve a könyvre, a kivitelezés remek és gyönyörű, a külcsín ebből adódóan a maximális 5/5 pontot kapja. Nem tudok belekötni és nem is akarok. Ügyelt a kiadó arra, hogy igényes kötet kerüljön ki a kezéből, arról meg nem tehet, hogy az eleje olyan általános a vége meg kicsit száraz lett. A mondanivaló és ahogy tálalta az író, egy gyenge 4/5 belbecs, több, mintha 3 pont lenne, mert tényleg összeszedett és sokat dolgozott vele, de az a száraz rész a végén borzalmasan unalmas volt.

Fülszöveg:
A sinrin-joku, azaz erdőfürdőzés során a természet közelsége ellazít és energiával tölt fel bennünket. Kutatási eredmények is igazolják, hogy ha egy ráérős séta közben minden érzékszervünkkel ráhangolódunk a minket körülölelő természetre, és a fák illóolajai felszívódnak szervezetünkben, az jó hatással van immunrendszerünkre, közérzetünkre, stressz-és energiaszintünkre.

Japánban számtalan természetterápiás központot alakítottak ki, de szerencsére közvetlen környezetünkben is élvezhetjük az erdő és a fák gyógyító hatását, amely a civilizációs és modern kori betegségek, illetve a stressz ellenszere lehet.

A Sinrin-joku segít abban, hogyan csempésszük vissza életünkbe ezt a tudást.

Mijazaki Josifumi professzor a Csiba Egyetem Környezeti, Egészség- és Tereptudományi Központjának igazgatóhelyettese. Számos könyvet publikált az erdőterápia hatásairól és hatékonyságáról, munkája elismeréséül több szakmai díjat is kapott.





Könyv: Mijazaki Josifumi: Sinrin-joku
Kiadó: HVG Könyvek
Kiadás éve: 2018
Oldalszám: 192
Kötés: Keménytáblás
ISBN: 9789633045374
Fordította: Oroszlány Balázs
Megjelenés időpontja: 2018. április 20.

2018. szeptember 25., kedd

Chris Baréz-Brown: Most élj!


Vannak az életemben önsegítő könyves korszakok. Nem mindig szeretem őket, néha roppant idegesítő tud egy-egy lenni, de úgy két-három éve elkezdtem ilyeneket is olvasni.
 A 21. században roppant elterjedt divat lett a Most hatalma, a most megélése, a tudatos jelenlét erősítése. És részben ezt remek dolognak is tartom. Mert rengetegszer tapasztaltam én is, hogy hétfő van, majd hirtelen már péntek este, és a hét csak úgy eltelt. Nem hagyott semmi nyomot bennem, sem jót sem rosszat, és ha megkérdeznék, milyen heted volt, akkor azt mondanám, hogy "hát elment". Holott történtek dolgok, de azok már beépültek a robotpilóta üzemmódba. Megélni már nincs idő!
 Ezért is kell lassítani, és tudatosan odafigyelni minden egyes pillanatra. Ami borzalmasan strapás dolog, éppen ezért a 21. század embere csak próbálkozik, vagy még az sem.
 Tavaly karácsonykor vettem ezt a könyvet a karácsonyi ajándék pénzemből, mert úgy gondoltam, hogy a kinézet, a cím, az alcím és a fülszöveg, pont nekem való! Nekem ez jó lesz, és majd jól belevetem magamat a dologba, és nagyon-nagyon tudatosan fogok élni.
 Nos a rendelésem megjött (ezeket rendeltem még: Pam Grout: Kreatív lélek ; Alexandra Frey – Autumn Totton: Én – itt – most) és rögtön bele is lapoztam. Ritka, hogy azonnal nekiugrok az olvasásnak, és őszinte akarok lenni, a lapozgatás elvette majd fél évre a kedvem attól, hogy egyáltalán újra kézbe vegyem. Félreértés ne essék, gyönyörű kivitelezésű könyv, és maximálisan ügyeltek arra, hogy kézhez álló legyen, és az illusztrációkkal sincs baj. Csak nem nagyon szeretem a beleírós könyveket. És idén úgy tűnik, hogy folyamatosan belefutok a kitöltögetős könyvekbe, pedig herótom van tőlük. Már csak azért is, mert nem igazán szeretek könyvekbe beleirkálni. Az meg borzalmas macera, hogy fogj egy füzetet olvasás közben és oda írd, amit a könyvbe írnál. Úgyhogy fél évig porosodott a polcon, aztán eljött a pillanat, hogy nekiugorjak az olvasásának, végtére is, ha már megvettem, olvasatlanul mégsem adhatom el!
 Tartalmilag, olyasmi mintha összefoglalná a mostani trendek által hangsúlyozott dolgokat. Mozogj az erdőben (sinrin-joku), meditálj, légy kreatív, barátkozz, fordulj befelé, írj verset, szokj le a káros szenvedélyeidről. Tehát olyan összefoglaló munkafüzet szerűség. Ami egy olyannak, aki teljesen járatlan a témában kevés, aki viszont már olvasott a témában, szimpla ismétlés. És igen, én is tudom, hogy ha azonos témában írnak az emberek, akkor feltehetően Azonos lesz az egész, mégis mindig reménykedem benne, hogy az önismeret, az önmagunk felé vezető út nem ennyire sablonos, hogy igenis még van amit nem tudok és azt könyvekből meg fogom tudni.
 Bár ezen hitem egyre kevésbé van meg, kezdem azt érezni, hogy ebben az élj a mában témában, inkább csak magamra kellene hagyatkozni és egy személyre szabott programot írni saját magamnak ami alapján élek. Tekintve, hogy a sablonok nagy része rám nem húzható rá.
 A fél könyvben ilyen-olyan káros szenvedélyektől, vagy párkapcsolatokról beszél, és mind a két téma teljesen távol áll tőlem.
 Az biztos, hogy sokat foglalkoztak a könyv kivitelezésével, igényes, és tényleg jó volt kézbe venni. Akik szeretik a kitöltős, beleírós könyveket, azoknak ez tök jó, mert ott jegyzetelhetnek, oldhatják meg a feladatokat. Melyeknek egy része nekem teljesen idegen. Márpedig ritka, hogy rávehető vagyok olyan dolgok megtételére, amit eleve nem tartok semmire sem. Lehet persze, hogy kicsit szkeptikus vagyok  és emiatt nem jön át minden amit üzenni akar a könyv, de hát ez van.
 Nem nekem íródott ez biztos, de ahogy molyon is láttam, egy csomó embernek tetszik, és én azt is megértem, amit írtak. Igen vannak benne jó dolgok, és biztos vagyok benne, hogy valakiben bekapcsolja azt a bizonyos gombot, de ez a valaki nem én vagyok.

Belbecs: 3/5
Ennek ellenére megkapja a három pontot, mert nem volt olvashatatlanul rossz, és vannak benne jó dolgok. De ennél többet nem tudok neki adni.

Külcsín: 5/5
Mivel a kinézet és a cím, alcím miatt vettem meg, így sejthető, hogy megkapja a maximális pontot. Igényes, és kézbe való. Jó lapozgatni, és az illusztrációk is teljesen rendben vannak. Ajándékba is tök jó lehet, ha tudod, hogy akit megajándékozol foglalkozik a tudatos jelenléttel, meditációval, vagy csak imádja az önsegítő könyveket. Meg szeret kitöltögetni dolgokat ;)

Fülszöveg:

Napjaink ébren töltött óráinak több mint 80%-át robotpilóta üzemmódban éljük.

Mit jelent ez? Röviden azt, hogy nem vagyunk jelen saját életünkben. A jó hír azonban az, hogy ezen lehet változtatni, méghozzá könnyedén és akár rendkívül szórakoztató eszközökkel. A változás ráadásul nem igényel különleges felszerelést, képességeket, sőt még nagyobb erőfeszítést sem – bárki képes rá, hogy elkezdjen igazán élni.
A Most élj! olyan egyszerű, mégis ötletes gyakorlatok gyűjteménye, melyek megtanítanak harmóniába kerülni önmagunkkal és a világgal, és a pillanat tudatosságán keresztül megélni az életet.



Könyv: Chris Baréz-Brown: Most élj!
Kiadó: HVG Könyvek
Kiadás éve: 2017
Oldalszám: 296
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9789633045336
Fordította: Tulics Mónika
Megjelenés időpontja: 2017. november 5.


2018. szeptember 4., kedd

Szeptemberi tervek - Könyv - Film

 Úgy döntöttem, hogy minden hónap utolsó napján, csinálok egy listát, a következő hónapra tervezett könyvekkel és filmekkel, illetve sorozatokkal. Augusztus 31-én el is készült a lista, hogy mit tervezek elolvasni illetve megnézni a hónapban, eddig amúgy egészen jól állok, és még csak 4-e van!

Könyves listám:
Nem akartam sok könyvet rárakni, ugyanis az könnyen kedvemet szegheti, mondván teljesíthetetlen, éppen ezért mindig csak 5 tervezett lesz. A sorrend variálható, csak a könyvek adottak, amiket adott hónapban ki akarok végezni :D


  1. Jacob Grey: Vadak – Az Éjfél Köve - Már végeztem vele
  2. Alwyn Hamilton: A homok leánya 
  3. Maki Murakami: Kanpai! 1 
  4. Jack Kornfield: A bölcs szív
  5. Derek Landy: Skrupulus Fondor 
Filmes listám:
  1. The Walking Dead  2. évad
  2. Mentalista 1. évad
  3. A könyvtolvaj
  4. A nyár királyai
  5. 28 héttel később
Jelenleg itt úgy állok, hogy a The Walking Dead  2. évadából még 6 rész van hátra, úgyhogy azt biztos sikerül be is fejeznem. A Mentalista első évadából meg 10 rész, ezt családilag nézzük, úgyhogy ez már nem annyira biztos. Viszont a filmekre mindenképpen kerítek majd időt, mert mindegyik már régóta a várólistámon volt (kivéve a Nyár királyai, ami a Kszi, Simonos színész miatt került csak fel :D)
 Egyik lista sem tartalmaz túl sok elvárást, és nem is akarok túl sokat előre tervezni, de egy irányt azért mutat. A könyvek esetében fontos, hogy a legtöbb idén beszerzett könyv, így az Amit főztél kihívásnál a haladást jelentik! :) Meg hát érdekelnek is, ha nem érdekelnének nem olvasnám, és nem nézném őket! :D

2018. szeptember 3., hétfő

Jacob Grey: Az ​Éjfél Köve (Vadak 2.)

 Amennyire az elsőt összeszedettnek, és jónak tartottam, úgy éreztem ennél a résznél, hogy az egész nincsen rendesen kidolgozva.
 Kra egy adott személyiség, akit én az első részben megkedveltem. Szerettem az egyediségét, amin itt egy kisebb csorba esett. Nem volt annyira határozott, mint amennyire az előző részben. A könyv felében nem mondott el senkinek semmit sem, még azoknak sem akikre amúgy az életét is rábízná, ellenben megbízott egy olyan emberben, akit kb. három órája ismer. Ez a logikátlanság borzalmasan zavart.
 Zavart az is, hogy Kra mindent egyedül akart megoldani, és amikor Lydia ezt nem engedte (ész érvekkel), akkor magával rángatta a harmadik félt is, csak mert, hát jó ha nem ketten halnak meg, hanem akkor már legyenek hárman bajba.
 A Szövőember szerintem sokkal jobb sztorit kapott, mint a Légyanya. Azért ismerjük be, hogy egyikük sem azon állatok Vadjai, akikre úgy szívesen támaszkodsz (alantas, sötét, bűzös, dög evő legyek, vagy mindent befonó pókok), mégis mind a kettőnek volt csapata. De míg a Szövőember, feltehetően meglehetősen okosan fonta a szálakat, addig a Légyanya nem volt átgondolt. Több helyen hibádzott az ő elmélete és a világuralmi képe is. Az egész egy nagyon, de nagyon gyerekes bosszúnak fogható fel, amit örökölte vérvonalról vérvonalra.
 Viszont, míg a Szövőember stabil háttérrel rendelkezett, voltak megbízható és hű emberi, akik a halálba is utána mentek volna, akik ölni is képesek lettek volna érte. Addig a Légyanyának nincs senkije sem a legyeken kívül. A lánya azt sem tudja, hogy Légyvad az anyja, azt sem mi az, hogy vad, holott majd elméletben ő örökölné az ágat, ha anyuci megmurdel. (Amúgy belegondoltam abba, hogy mi van akkor, ha megöröklesz egy olyan állat irányítását, akit rühellsz, azért ennél nagyobb fricskát nem is kaphatsz az élettől). És a Légyanyának nincsenek emberei, börtönből szerez embereket, hogy SPOILER vaddá változtassa őket az Éjfél kövével SPOILER VÉGE. És ezek az első adandó alkalommal el is fordulnak tőle, hiszen semmi, de semmi nincs ami hozzá kötné őket. Sem  hűség, sem bajtársiasság, és nos, meghalni pláne nem akarnak érte!
 Az egész történet relatíve durván 48-52 óra alatt játszódik... nagyjából két és fél nap alatt. És emiatt borzalmasan pörgetni kell az eseményeket, amik ebből adódóan néha amolyan wtf élményt hagynak maguk után. A Légy-Varjú első összecsapása, a síneken, például annyira semmilyen volt. Tudom, persze meg kellett mutatni mit tud a Légyanya, de akkor is. Sejthető volt, hogy Kra túléli, az is, hogy ki tud szökni, az is, hogy persze akiket ő akar, azok szintén megmenekülnek.
 A végső harc viszont igazándiból érdekes volt. Az izgalmas szót direkt nem használom rá. Érdekes volt, érdekes elképzelni a sok legyet, a sok varjat, és a nagy egymásnak borulást, de az egész kiszámítható volt.
 A könyv vége meg dühítő, egyrészt az egész káoszból-a mennyországnyi nyugalomig között alig 8 óra telik el. És minden olyan szirupos lesz a végére, amit már-már rühelltem. Kra magának való fiatal fiú, aki így nőtt fel, és nem az az "öleljük meg egymást, lakjunk együtt, és kék az ég, és unikornisok táncolnak a szivárványon" típus, mégis a vége valami ilyenbe torkollott. Selina sorsa viszont érdekelne. Viszont kérdéses, hogy valaha megtudom-e vele mi van, tekintve a harmadik kötet nincs kiadási tervek között a kiadónál.
 Pedig reméltem, hogy a trilógia elég rövid kötetszám, hogy ha már kiadsz kettőt, akkor a harmadikat is kiadod, és nem hagyod függeni az egészet a levegőben. Mert most van egy halott, egy őrült, egy kómában lévő gonoszunk, van egy pengénk, ami át tud vágni minket a holtak birodalmába, vannak legyek, akiknek vajon most kinek engedelmeskednek? És van egy Éjfél Kövünk, amit végül bár használtak, de ennél jóval többre képes. És nincsenek válaszaink. Mi történik Kra-val, Lydia apja valaha megbocsátja a feleségének, hogy titokba tartotta, hogy rókákkal suttog? Hogy ami halott, vajon halott is marad? És mi lesz a kő sorsa?
 Annak ellenére, hogy a második részt, visszaesésnek érzem, látok potenciált a harmadik kötetben. Rengeteg függő száll van, amiket el kellene varrni. A második kötet egyik erőssége, a sok gyengesége mellett viszont az, hogy történelmi betekintést kaptunk a Vadak múltjáról, a nagy Varjú ősről is, aki a követ először használatba hozta. Rengeteg érdekes dolog van, és rengeteg kérdés. És én nem szeretem, ha nem tudom egy történet végét.

Összességében? Ha az első részt nagyon szeretted, itt lehetnek buktatók. De ennek ellenére jó volt, gyorsan haladós, és ha eltekintek attól, hogy a legyeket még annyira sem komálom, mint a pókokat, akkor igazán próbált kihozni a történetből mindent. A gond, hogy túl sok mindent.
Az oldal illusztrációk itt is tetszettek (mindenhol feltűnő legyek), és igazán jó ötlet volt az, hogy mi az extrája a Légyanyának.

Belbecs: 3/5
Külcsín: 4/5

Ez a borító kicsit fura lett nekem, és hajlok arra, hogy az ebookok sokkal jobb borítót kaptak, mint a papír alapúak, és megfigyelhető, hogy Kra a két borítón kb. abban hasonlít magára, hogy fekete a haja :D

A második rész
Kindle borítója
A harmadik rész
papír borítója
A harmadik rész
Kindle borítója














Fülszöveg:
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Jacob Grey rejtélyes figura. Kevesen ismerik őt személyesen. Azt beszélik, az Egyesült Államok egyik nagyvárosában él, éjjelente pedig az utcákat rója, így találja ki sötét hangulatú, izgalmas történeteit.

Hála Krának, a Varjúvadnak, aki végső vereséget mért a Szövőemberre, a város megszabadult a gonosztól. 
A béke azonban nem tart sokáig. Feltűnik a félelmetes Légyanya, aki viszályt és káoszt szabadít Blackstone-ra. 
Kra és barátai – Lydia, Morzsa és Magonc – ismét szembeszállnak a rettegett árnyakkal. Sötét titkokra derül fény, és az igazak között is árulók ólálkodnak…

Eredeti mű: Jacob Grey: The Swarm Descends
Eredeti megjelenés éve: 2016
Könyv: Jacob Grey: Vadak – Az Éjfél Köve
Kiadó: Kolibri
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2016
Oldalszám: 312
Kötés: Keménytáblás
ISBN: 9786155541810
Fordította: Magyari Andrea
Megjelenés időpontja: 2016. szeptember 15.

2018. szeptember 2., vasárnap

Mogi Ken: Az ikigai kis könyve (Az örömteli élet titka)


Szeretem az életmód könyveket, és szeretem azt is, hogy megismerkedhetek különböző országok életfelfogásával, életfilozófiájával.  Éppen ezért elég sok könyvet olvasok a témában. Hygge, Lagom, Sisu, Ikigai. Mindegyikben találok olyan dolgokat, amiket szívesen követnék és beépítenék az életemben, és mindegyikben találok olyasmit is, amivel egyáltalán nem tudok azonosulni.
 Az ikigai viszont már. Ha röviden és tömören akarjuk megfogalmazni, akkor annyi a lényege, hogy találj értelmet az életednek és éld teljes bedobással az életedet. Próbálj arra törekedni, hogy amit szeretsz csinálni, azt maximálisan csináld. És sitt most nem arra kell gondolni, hogy versenyezz másokkal, hogy ki süti jobban a halat. Hanem amikor halat sütsz, akkor azt tedd, legyél ott, és adj bele mindent és ne csak úgy mellékesen.
 Sokszor példálóznak az ilyen könyvekben a Flow élményével, és ehhez is hasonlítják. Amolyan egész életen át tartó flow élmény volna az ikigai.
 Szeresd a munkád, fizessenek meg érte (azt nem állítja, hogy jól, csak hogy fizessenek érte), a világot tedd vele jobbá vagy vidd előrébb, és hát csináld jól.
 Ez volt eddig a harmadik könyv ami megjelent az Ikigai témában. Én a másodiknál, megfogadtam, hogy nem olvasok többet a témában, mert úgy érzem nem tudja más leírni, megfogalmazni rendesen ezt a dolgot, csak a japánok (hisz az ő hitviláguk), és eddig a két nyugati írás ugyan kapargatta hol jobban, hol kevésbé az igazságot, de egyik sem adott nekem annyit, amennyit elvártam tőle. De aztán láttam, hogy megjelent egy olyan könyv amit japán író fogalmazott meg, és úgy döntöttem, hogy adok még egy esélyt, hogy hátha neki sikerül átadni azt az esszenciát amit én minden egyes könyvtől várok ebben a témában.

Hogy sikerült-e?
Kérdéses! Az ő megközelítését már jobban értékeltem, életmódbeli példákat hozott a japánban élőkről, hogy miként és hogyan élik meg az ikigait. Hogy mekkora elhatározás kell hozzá, hogy egy dolognak vagy szakmának szenteld magad, úgy hogy nem fásulsz vele. Maga a könyv nagyon érdekes volt, viszont míg a másik kettő könyv nagyon szakirodalom volt, és messziről közelítette meg a dolgot. Ez a könyv konkrétan csak esettanulmányokból állt, élettörténetekből, amikből vagy levonod a következtetést vagy nem. Nekem, ez így nagyon kevés volt.
 Nem tudom, hogy fogok-e még az Ikigairól olvasni (most már csak és kizárólag könyvtárból - kettőt megvettem és nem érte meg), de sajna egyre kevésbé érzem azt, hogy ezt át tudják adni rendesen. De törekednek rá, és ez jó dolog.

Az alap dolgok, amiket a fenti ábra is mutat, ugyanis adottak. Háromféle körbeírást olvastam róla, de a lényeg még mindig az, hogy próbálj úgy élni, hogy azt tedd amire születtél, amiben jó vagy, amit szeretsz, amivel segítheted a környezetedet(nem kell világméretűre gondolni), és ha mázlid van, mindezekért még fizetést is kapsz. A három könyv együtt ért szerintem egyet.

Belbecs: 3/5
Sztorizgatás, és ezt jó olvasni, csak azt hiszem ennél én jóval többet vártam a könyvtől. Még akkor is, ha ott van, hogy az Ikigai kis könyve. Egy icike-picikét többet szerettem volna.

Külcsín: 4/5
Igazándiból a könyv maga gyönyörű kivitelezés, szép a borítója is, mégsem éreztem annyira megkapónak. De jó volt kézbe venni, és igényes. És volt szerkesztője, mert végre nem akasztott meg olvasás közben az, hogy fura szavakat kell olvasnom, mert nincs elválasztva vagy el van gépelve. Amit sajnálok, hogy a fordító, a yen váltást meghagyta dollárra váltásnál. Én úgy érzem, hogy semeddig se tartott volna magyar forintra váltani... csak hogy jobban érzékeltessük mennyibe kerül egy dinnye japánban.

Fülszöveg:

Az ikigai egy gondolkodásmód, amely képes megváltoztatni az életünket. Egy csoda, amely megmutatkozik a japánok rekordszámba menően hosszú élettartamában és tudatosságában, valamint az ország szépségében.
Ez az élettapasztalattal és bölcsességgel teli, lenyűgöző könyv végigvezet bennünket a teljes és egészséges élet útján. Megmutatja, hogyan hozzuk ki a legtöbbet mindennapjainkból – legyen szó a karrierünkről vagy a szabadidőnkről.
A Tokióban élő, sikeres neurológus, író és rádiós műsorvezető szerző segít felismernünk és felfedeznünk saját ikigainkat.


Könyv: Mogi Ken: Az ikigai kis könyve
Kiadó: Central Médiacsoport
Kiadás éve: 2018
Oldalszám: 184
Kötés: Keménytáblás
ISBN: 9789633412800
Megjelenés időpontja: 2018. május 28.







Szeptember 4-én a Bookline kiadja a Héctor García · Francesc Miralles: A ​boldogság japán titka (Ikigai) című könyvét... kíváncsi vagyok, de már annyira bölcs is, hogy megvárom, hogy a könyvtár beszerezze. Ebben a könyvben amúgy bízok, az írók másik könyve volt az első, amit olvastam a témában, és ha mérlegelnem kell, a legátfogóbb volt, még akkor is, ha akkor azt írtam, hogy nem érzem annyira jónak, annyira japánnak, amennyire szeretném.
 Mindenesetre nekem a borító is ennél a legszebb! (Remélhetőleg a könyvtár megveszi és akkor poszt is születik róla)






2018. augusztus 31., péntek

Egy kis áttekintés (kihívások)

Forrás

Elkezdtem körbenézni molyon, hogy milyen kihívásokra jelentkeztem fel, és ehhez meddig és mit kéne olvasnom. Az egyiket úgy érzem már most, hogy el fogom bukni, ennek ellenére nem jelentkezek le róla, hiszen így legalább ott lesz a nem teljesítetteknél, hogy ez bizony Most nem sikerült.

Hogy jelenleg mire jelentkeztem fel, mik a lejárás dátumai, és mit kéne addig elolvasnom:
(Megjegyezném, nagyon ritka, hogy bármilyen kihívásra is jelentkezem, főleg azért, mert a legtöbb molyos kihívás vagy nem vág zsánerbe, vagy annyira gagyi, hogy arra időt sem vagyok hajlandó áldozni. De vannak néha olyanok amik megtetszenek.)

KMT – KönyvMolyTanoda 1. évfolyam
2018. október 31., 23:59

Gyanúm szerint, ez bukás lesz, méghozzá nagy és fájdalmas, pedig próbálkoztam! Ha még December 31. lenne a vége talán, de így esélytelen.

20 fantasy-t kellene elolvasni hozzá, 25 szó megtalálása mellett illetve, van 5 kijelölt kötelező. Hogy hogyan állok? Elolvastam eddig 3 fantasy-t, megtaláltam 19 szavat, és a kötelezőkből elolvastam 1-et. És még van két hónap hátra... esélytelen.

– 5 darab, a tanári kar által kijelölt kötelező olvasmány:
George Orwell: 1984
Ray Bradbury: Fahrenheit 451 és más történetek
Adrian Tchaikovsky: Az idő gyermekei 
Blake Crouch: Sötét anyag
Nalini Singh: Látomás

A Nyári tervek listámon szerepelnek azok a könyvek, amiket ide terveztem... jah. Terveztem!

Különösen nem búsulok, elvoltam a szavak meglelésével, és rengeteg jó (nem fantasy) könyvet olvastam a kihívás alatt. Amúgy örülök, hogy jelentkeztem, mert így Az idő gyermekei előre került a sorban, és az egy remek kis könyv, amit kár lett volna tologatni.

Várólista csökkentés 2018 
2018. december 31., 23:59

Én naiv, minden egyes évben feljelentkezem rá, mert hogy hát 12 könyv elolvasása nem nagy kunszt (nem is az, több, mint 50 könyvet olvastam idén), csakhogy... amit én decemberben úgy érzek, hogy ezt aztán mindenképpen el akarom olvasni jövőre, annak a feléhez sincs kedvem. Jelenleg 1 könyvet olvastam el a 12-ből...


Amúgy erről a kihívásról még nem mondtam le teljesen viszont az is igaz, hogy olyan komolyan nem hiszem, hogy ráfekszem a témára. Szeretem azt olvasni amihez éppen kedvem van. (ezért ritka még a feljelentkezés), így ha a maradék 11-hez nem lesz kedvem akkor ezt idén is elbukom.

2018. december 31., 23:59

Ilyen közel még nem voltam ennek a kihívásnak a teljesítéséhez! Ez köszönhető annak, hogy általában mindenféléket összevásárolok, amiket nagy átlagban nem olvasok el, csak amikor megveszem úgy érzem, hogy nekem kell, és el fogom olvasni. Nos már tavaly is jelen volt az életemben az ilyen téren lévő minimalizmus, és ez idén csak fokozódott. Nem veszek olyan könyvet, amit nem akarok rögtön azonnal elolvasni. Így a legtöbb könyvet a beszerzés után rögtön el is olvastam (kivéve ha nagyobb pakkot rendeltem). Illetve nem nagyon veszek olyan könyvet, amit a könyvtár ahol dolgozom megvesz (értelemszerűen olcsóbb megoldás onnan olvasni, mint költenem rá). Birtokolni, már nagyon-nagyon kevés könyvet szeretnék, így vannak, amiket megvettem, elolvastam, és még azon a héten ki is kerültek a listáról, mert sikerült eladnom őket.
Jelenleg 10 olyan könyv van a listán, amit vettem, vagy ingyen hoztam haza (de nem kaptam), tehát 10 könyv van amit el kell olvasnom még idén, jelenleg, hogy teljesíthessem a kihívást. Én bízom abban, hogy ez idén sikerülni fog. És akkor rohadt büszke leszek magamra :D


 2019. augusztus 31., 23:59       2018. december 30., 23:00

Az elsőre még úgy érzem, hogy van esélyem, itt majd úgy kell számolnom, hogy 4 hónapom van 12 könyvre amihez annak idején el is készítettem a tervezetet (itt), a másikhoz viszont decemberig még 11 könyvet el kéne olvasnom, ami gyanúsan nem fog sikerülni, pedig ehhez a kihíváshoz is készült már terv (itt) és igazándiból le is fednék egymást, csakhogy nem tudom, hogy decemberig lesz-e kedvem ilyen mennyiségben japán könyvet olvasni. Bár így belegondolva, az a 11 már csak 10, mert nem régen olvastam egy Ikigai-s könyvet, és az is japános volt! De még a 10 könyv is gyanúsan nem idén lesz.

Véget ér 2019. augusztus 31., 23:59

Itt még bizakodó vagyok, a könyvek felét már elolvastam, így egy év alatt még van 8 amit el kell olvasni. Számszerűen amúgy teljesen biztosan teljesíthető, de magamat ismerve, vagy elfelejtem. Úgyhogy jobb ha írok róla majd egy listát, arról, hogy mihez mit szeretnék olvasni, vagy mit kellene olvasnom. A kihíváshoz csináltam itt egy listát.

Tehát tény, hogy nem vagyok fenn túl sok kihíváson, és nem is kellene sokat olvasni hozzájuk (kivéve az első), mégis erősen meggondolom mire jelentkezem fel. Az amit főztél, és a várólista csökkentés mondjuk minden évben olyan, amire jelentkezem, és mindig bízom abban, hogy majd idén sikerül. És remélem, hogy az Amit főztél-t idén tényleg sikerül teljesítenem.
 
 Ebből is látszik, hogy a következő hónapokban el lesz a blog látva kellő alapanyaggal, ha haladok, ha nem. Jelenleg amúgy 10 poszt ötletem van (elmúlt időben olvasott könyvek, amikről írni szeretnék), és még van vagy 2-3 booktag amikre bekukacoltak és így pár hónapos csúszással illene kitöltenem. Meg, azt hiszem itt az ősz, akkor jóval kreatívabbá válok írás terén is, és nem csak olvasok, és olvasok ;)

Köszi, hogy olvastok: Jeffi


2018. augusztus 25., szombat

A Blog él, csak nyár van!

Forrás

Akik rendszeresen olvassák a blogomat, azoknak feltűnhetett, hogy konkrétan a blog születésnapi nyereményjátékos posztok után semmi nem jött. És mindezeknek már egy hónapja!
Jelentem élek, és próbálom túlélni az allergia szezont, nos kedvez az olvasásnak, meg a sorozat nézésnek, viszont a blogos írásnak annyira nem. Nem nagyon érzem azt, hogy most kedvem lenne leülni posztokat írni, de már van egy lista, amikről lesz poszt (remélhetőleg)!
Tehát élek, a blog is él, és remélhetőleg szeptemberben már kezdem a posztok írását is.
Köszi, hogy olvastok :)

2018. július 29., vasárnap

Blog születésnapi nyereményjáték - pót sorsolás

Bíztam benne, hogy a nyeremények eljuttatása nem lesz túl bonyolult feladat. De sajnos a B csomag nyertesével nem sikerült felvennem a kapcsolatot. Ugyan írt nekem, több mint egy hete, hogy az email átírányítások miatt NEM kap levelet, így azt se kapta meg, hogy megnyerte a csomagot, de látta, hogy nyert. Nos ezután írtam erre az emailcímre, hogy kéne a név, cím, telefonszám, emailcím és hasonlók a feladáshoz, de ez 10 napja áll, és írtam neki még legalább kétszer, majd azt is, hogy ma este nyolckor új nyertest sorsolok, tekintve a nyeremény romlandóságát - és remélem nem olvadt így is szét...
Úgyhogy most a random org. sorsolt nekem, a fellelhető 13 eddig nem nyert beküldőből. A Random org. azt mondta, a 11-es számú befutó nyert, úgyhogy:

Anita Ferencz

az új nyertes, remélhetőleg itt már ODA is fog érni, és nem hal el a kapcsolatfelvétel. De ha mégis, akkor jövő vasárnap új nyertest sorsolok - ha addig nem olvad szét ebben a hőségben MINDEN csoki :D

2018. július 18., szerda

Blog születésnapi nyereményjáték - Sorsolás

Mint, ahogyan azt ígértem is, még délelőtt kisorsolásra került a három nyeremény. Remélem minden játékos élvezte a játékot, és minden nyertes örül a nyereményének :) És akkor a nyertesek és a sorsolás fotói!


A csomag

Nyertes: Hargittai-Kovács Janka

B csomag

 Nyertes: Harkai Kriszti


Főnyeremény 


Nyertes: Szombati Mercédesz

Köszönöm, hogy velem játszottatok! A nyerteseknek hamarosan megy az email a postázás és átvétellel kapcsolatban. Sicc-nek köszönöm a közreműködést, és hogy az arcát adta a sorsoláshoz ;) (meg a random olvasónak ott a háttérben :D)

Hamarosan sorsolás!


A megfejtések, már ellenőrzése meglett. Mindenki neve felkerült egy lapra, a lap külsejére, hogy mit szeretne megnyerni. Délután a munkahelyemen a kolléganőm kisorsolja, hogy ki nyeri A-t, B-t illetve a főnyereményt :) Este a blogra is felkerül az eredmény ;)
(A sorsolásnál fel lesznek fordítva a papírok, tehát nem látszik majd mi van ráírva, de aki pl. Csak a főnyereményt kérte, azt az A és B sorsolásakor nem rakjuk bele, illetve, aki azt pont nem kérte, az kikerül amikor nem olyat sorsolunk amire pályázik :)

2018. július 10., kedd

Tudatosság (Harvard Business Review pszichológiasorozat 1.)

Olyan sokat vártam ettől a könyvtől, és olyan keveset kaptam! Megfigyeltem, hogy az Édesvíz kiadós könyvek, valahogy nem fekszenek nekem túlzottan. Pedig régebben több könyvük is tetszett, de mostanában, mintha egy rossz ómen lenne, hogy ők adják ki. Pedig tuti adnak ki jó könyveket is, de azok nem kerülnek a látószögembe.
 A téma érdekelt, a Harvard jelzés meglehetősen pozitívnak tűnt számomra, de aztán ennyi. A téma akit érdekel, az ne ezt a kötetet olvassa. Remek könyvek vannak a témában (pl. : Jon Kabat-Zinn: Bárhová mész, ott vagy vagy éppen Rose Elliot: Minden egyes lélegzeteddel…) amik többet adnak ennél a könyvnél. Még úgy is, hogy egyiknek sem éppen nagy a terjedelme.
 Tartom, hogy igazán jó tudatos jelenléttel kapcsolatos könyvet nem olvastam még, mármint olyat, aminél azt mondom, "ebből mindent megtudtam a témában, ami érdekelt". De az említett két könyv, ad egy alapot. Míg ez a könyv igazándiból ad 9 cikket a tudatos jelenlétről, főleg üzleti szempontból. Ami még nem lenne baj, de szerintem a cikkek kiválogatása sem sikerült olyan jól, mint gondolták, vagy éppen rövid a cikk és elúszik az, amit mondani szeretne, vagy nem jön át az üzenet. Nekem ez így és ilyen formában kevés.
 És úgy érzem, hogy az egész sorozat nem nekem íródott, így nem nagyon fogok kísérletezni azzal, hogy hátha a többi része (Boldogság, Rugalmasság, Empátia) jobb lesz. Pedig a témák érdekelnének, és maga a kivitelezés is ideális. Csak éppen a beltartalom nem ad túl sokat.

Belbecs: 2/5

Külcsín: 5/5
Igazándiból, a borító, az egyszerűség és maga a felépítése és kinézete a könyvnek tetszett. Ha jobb cikkek és tanulmányokat raktak volna bele, ha nem lett volna ez a 126 oldal ennyire száraz, akkor ez jó is lett volna :(


Fülszöveg:

Bizonyára ​számodra is ismerős az érzés; bemész a munkahelyedre, elkezded a napot egy tiszta napirendi képpel. Repülnek az órák, majd azon kapod magad, hogy már úton vagy hazafelé. Sokan járunk hasonló cipőben. A legtöbben csupán napunk 47%-át tudjuk felidézni, ami azt jelenti, hogy felét robotpilóta üzemmódban töltjük.

Két képesség jellemzi a tudatos elmét; összpontosítás és figyelem. Az idő nagy részében azonban mindenki a figyelmedért harcol. Keresnek e-mailben, telefonon, a közösségi oldalakon, a chatablakban – ezzel akaratlanul is akadályoznak az összpontosításban és bomlasztják a figyelmed. Mi a megoldás?

A Harvard Business Review pszichológiasorozatának első része a tudatosságról szól. Mélyenszántó és nélkülözhetetlen olvasmányokban mutatja be a témát a Harvard cikkeiből tallózva. Coachok, szakemberek, írók, pszichiáterek írásain keresztül ismerheted meg a tudatosság emberi oldalát.

De mi is az a tudatosság és miért van akkora jelentősége? Tudatosságról akkor beszélhetünk, amikor aktívan figyelünk a környezetünkre és tevékenyen reagálunk a történésekre. Egyszóval, amikor a jelenben vagyunk. Biztosan azt gondolod, ezt az állapotot fenntartani fárasztó és stresszes, de nem így van. Valójában nem kell áldozatot hoznunk, nem szükséges megváltoztatni mindennapi tevékenységeinket ahhoz, hogy jelentős előrelépést érjünk el.

A Tudatosság című kötetben bemutatott technikák valamelyikét gyakorolva akár azonnal elkezdhetsz a jelenben élni.


Könyv: Tudatosság
Kiadó: Édesvíz
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2018
Oldalszám: 126
Kötés: Keménytáblás
ISBN: 9789635298334
Megjelenés időpontja: 2018. március 27.





Tartalomjegyzék:
1. Tudatos jelenlét bonyolult korunkban
Mi a tudatos jelenlét, és miért olyan fontos?
Alison Beard interjúja Ellen Langerrel

2. A tudatos jelenlét a szó szoros értelmében képes megváltoztatni az agyunkat
A tudományos háttér
Írta: Christina Congleton, Britta K. Hlzel és Sara W. Lazar

3. Hogyan gyakorolhatjuk a tudatos jelenlétet a munkanapunk folyamán?
Szoktassuk agyunkat az élesebb fókuszhoz
írta: Rasmus Hougaard és Jacqueline Carter

4. Rugalmasság nekünk, többieknek
Töltődjünk fel tudatossággal!
írta: Daniel Goleman

5. Érzelmi agilitás
Ne hagyjuk, hogy eluralkodjanak rajtunk a negatív érzések!
írta: Susan David és Christina Congleton

6. Ne engedjük hogy a hatalom megrontson!
Tudatosítsuk magunkban udvariatlan megnyivánulásainkat!
írta: Dacher Keltner

7. Tudatos jelenlét olyan embereknek, akik túl elfoglaltak a meditációhoz
Amikor az embernek egyszerűen nincs ideje
írta: Maria Gonzalez

8. Érdemes és tudatos jelenlétet termelékenységfokozásra használni?
Ne tévesszük szem elől a lényeget!
írta: Charlotte Lieberman

9. A tudatos jelenlét kockázatai a munkahelyen
Ne vigyük túlzásba!
írta: David Brendel