Lapról - lapra

Filmtől a könyvig! És tartom, hogy jelen esetben sokkal jobb, ha az ember ebben a sorrendben veszi elő a történetet. Ugyanis, mindegyik más, mindegyik aranyos, de, ha a könyvet elolvastad, akkor folyamatosan felhördülsz, hogy és ez és ez és ez miért is maradt ki belőle. Míg, ha a filmmel kezdesz, akkor kapsz egy borzalmasan cuki történetet, aranyos szereplőkkel, és az úgy teljesen egész magában. És kedvet kapsz feltehetően, hogy könyvben is elolvasd, és akkor ott kapsz egy alapjaiban hasonló történetet, de kb. teljesen mást, még ha a vége ugyan az is, mármint az, hogy ki Blue...kb. ennyi hasonlóság van a végében a kettőnek egymáshoz. Először is, a magyar cím valami frenetikusan szar cím lett. Ha nem látom a film előzetesét akkor feltehetően sosem akarom megnézni, mert a Kszi, Simon olyan degenerált cím. Akkor már Köszi...olvastam fórumokat, ahol azt mondták, azért lett Kszi, mert, hogy a mai fiatalok így beszélnek. Kedves Mai fiatalok, én még életemben nem hallottalak titeket így b

 Szerintem egyre több embert érdekel a környezetvédelem, a Földünk megóvása, és az, hogy mit tehetünk érte Mi.  Amikor a könyvtár megvette ezt a könyvet, még nem gondoltam azt, hogy mindenképpen el szeretném olvasni, de amikor már egy olvasó hozta vissza és ajánlotta, akkor biztos voltam benne, hogy ezt nekem is kell.  Meglehetősen érdekes a könyv, és hála az égnek nem olyan száraz, mint amire számítottam. Általában az ilyen vékonyka könyvek túl sokat akarnak egy helyre sűríteni és ebből adódóan borzalmasan nehezen lehet őket megemészteni. Itt más volt a helyzet. Valóban rengeteg dolgot akart elmondani, de valahogy emellett sikerült sztorizgatnia, mesélnie, és egy egész komplett képet kaptunk a helyzetről. Arról a helyzetről, hogy hogyan és miként alakult ki a mai világ termelés-fogyasztás köre. Hogy mennyi minden olyan dolog nem lett végül megvalósítva, aminek hála nem kéne ennyit költeni mindenfélére, csak mert az a gazdaságnak nem lenne jó. Hogy azért a 21. században már kezdőd

Nem tudom, hogy mások hogy vannak vele, de én általában szeretem hamar elolvasni az ajándék könyveket. Az más kérdés, hogy sikerül is vagy sem. De tényleg! Ennek ellenére egy csomó olvasatlan ajándékkönyv várja a sorát. Megnéztem, ezt tavaly karácsonyra kaptam, úgyhogy...relatíve gyorsan sorra került! Há!  Én ezt a könyvet nagyon szerettem volna, mert a film nagyon tetszett, és érdekelt, hogy ez forgatókönyv szerűen milyen élmény lehet. És most, olvasás után elgondolkodtam azon, hogy ez a kötet kiknek jó.  Meglátásom szerint nálam fennállt a legideálisabb időpont erre. Láttam már a filmet, az tetszett, és tervezte az újranézését. És úgy érzem, hogy ez a legjobb időpont elolvasni, mert így maguk a lények és a szereplők, már előttünk vannak, tudjuk hogy néznek ki, de a történet már kicsit kopott. A filmet 2017 márciusában láttam amúgy, és így nekem most ez a könyv majdnem felért egy újranézéssel :D  Nem tudom, hogy a film ismerete nélkül mennyit ad az embereknek, de érdekelne. Gyanú

Ritka, hogy én képregényért pénzt adjak! Nagyon-nagyon ritka amúgy. Mostanában elég jó elosztó rendszer állt fel a környezetemben, és mindenki mindenkinek kölcsönadja a fellelhető, és a másikat érdeklő képregényeket. Így igazándiból nekem már felesleges megvennem, főleg mert annyira nem vagyok képregényes. Ami persze az idei olvasmányaimban nem látszik meg. Volt nekem mangás korszakom, most a képregényekkel vagyok így, csak éppen ezekre nem nagyon áldozom. Hogy akkor miért vettem meg ezt? Nos Gaimant imádom, egy időben rengeteget olvastam tőle, és szerettem is őt. A  Sandman sorozatával olyan szeretem és nem is kapcsolatban voltam...és még két részt nem is olvastam a magyarul megjelent 4-ből. Viszont a Halál karakterét szerettem, már ha lehet ilyet mondani. A Fumax kiadót szintén szeretem, mert jó fej emberek dolgoznak ott és hát nagyjából zsánerembe vágó köteteket is adnak ki...és úgy voltam vele, hogy miért is ne venném meg. Elővételben amúgy nem is olyan horribilis az ára, ha azt

Még év elején volt egy mese olvasós posztom, aztán elmaradt a dolog. Egyrészt azért, mert nem olvastam ezidő alatt elég mesét ahhoz, hogy poszt készülhessen belőle, másrészt meg, amikor már végre olvastam, akkor éppen a posztjaimat a Japán úttal kapcsolatos élménybeszámolók töltötték ki. Mert, valahogy azt fontosabbnak tartottam, hogy meg legyen írásban is örökítve, mint a mesék. Viszont most aztán az eddig olvasottakból készül a poszt. Megsúgom, hogy hirtelen felindulásból sikerült...sok-sok mesét olvasnom. Nagyon sokat, magamhoz képest is.  Ennek egyik oka, hogy előolvasok, hogy majd ha az unokaöcsém/húgom beleér a korba(1 év és két hónappal, még várunk azért kicsit), akkor tudjak ajánlani én is. Ha már egyszer van egy könyvtáros nagynénijük, akkor ez legyen is használva ;) Tehát akkor ezeket olvastam,...február óta: Katy Hudson: Túúúl lármás téli álom Vannak olyan mesék, ahol az értéket inkább az illusztrációk adják. Itt magával a történettel sincs baj, de valahogy egy kicsit