Lapról - lapra

   A szerzőpáros, eddig magyarul megjelent könyveit mindet sikerült már olvasnom. És azt kell mondanom, hogy ez volt az eddigi leggyengébb könyvük. Persze lehetséges, hogy azért, mert erről a témáról roppant nehéz sokat írni. De lehet azért is, mert a pillanat megélését, a tudatos jelenlétet igazándiból már tényleg rogyásig hirdeti minden önsegítő és egészséges életmód könyv. Az, hogy ennek az egésznek, fogod a japán kifejezését...nem lesz menőbb. Nem olyan mint az ikigai, amivel tényleg rengetegen tudtak azonosulni, és rengetegen nekiálltak, hogy megkeressék az életcéljukat. Mert, valami meglepő és új dolog volt.  Az Icsigo-icsie, a vissza nem térő pillanat, a jelen teljes színtű átélése - tudatos jelenlét, mindfullness. Ennyi és nem több. Nem egy új életszemlélet amit nem ismernek az emberek és furán és idegen hangzik. Igen, valóban, ha mindig icsigo-icsie-re hivatkozol, roppant fura leszel.  Nagyon jó, hogy tudok most már a tudatos jelenlét és a pillanat visszahozhatatlanságának jap

  Az optimista énem minden évbe benevez Lobo Várólista csökkentős kihívására . Ugyan még sosem teljesítettem, de mindig elhatározom, hogy na akkor a következő biztosan sikerülni fog. Biztosan, hisz annyiszor nem sikerült, hogy most már végre az jön, hogy sikerül. Úgyhogy jövőre is belevágok. Ismételten egy listával, meg egy alternatívval. Őszintén, nem merem Gaura Ágnes: Átkozott balszerencséjét a rendes listára rakni, mert olyan rossz ómen :D Tehát akkor a listáim, már nem változtatok rajta, úgyhogy ezekkel nézek 2021 elé. Remélhetőleg jobb évünk lesz. Alap lista: Gaura Ágnes: Túlontúl J. J. Abrams - Doug Dorst: S. Jim Butcher: Átokvihar Neil Gaiman - Terry Pratchett: Elveszett próféciák On Sai: Apa, randizhatok egy lovaggal? Őszentsége a XIV. Dalai Láma - Desmond Tutu: Az öröm könyve Simon Stålenhag: Elektronikus állam Sunrjú Szuzuki: Tisztán ragyogó forrás Taisen Deshimaru: Igazi zen Szigeti Kovács Viktor: Először volt az erdő Ilona Andrews: Magic Bites - Pusztító mágia Gaura Ágnes:

A blogon kevés verses poszt születik, mert van egy enyhe "nem szeretem" státusza nálam a verseknek. Aminek feltehetően az lehet az oka, hogy a verselemzéseket mindig utáltam, sosem volt olyan irodalom tanárom, aki képes lett volna megszerettetni a költészetet velem. És a modern költészetet, meg nem tartom költészetnek, mert valahol elvesztek a rímek és ritmusok. Fura mi? A régi költészetet nem csípem, mert nem tetszik a sok belemagyarázás, de legalább rímel. A modern szókimondó általában, viszont hiányzik, minden belőle amit én versnek tanultam (rím, ritmus, szótagszám). Haikuk az egyetlen kivétel és a wakák, úgyhogy igazándiból a többit sosem szerettem. Ennek ellenére kölcsönkértem AniTiger barátnémtól rupi kaur két verses kötetét is. Az elsőt azért, mert úgy gondoltam, hogy olvassunk egy kis haikumentes kortárs költészetet, és a molyok is szeretik ezt a kötetet és a címe is jó. A második kötetet azért, mert az első nagyon tetszett, mindazok ellenére, hogy a fele az én meglá

  Ha nincs a Világlátók kihívás , ezt a könyvet valószínűleg, sosem olvastam volna végig. Nem mondom, hogy sosem próbálkoztam volna vele, hiszen jóval a kihívás feladata előtt kölcsönöztem ki, de végig nem olvastam volna.  A Weird fiction, mint kiderült, nem igazán a zsánerem. A horror résszel amúgy nem lett volna gond. Nem mondom, hogy rajongom az ijesztő dolgokért, de olvastam már horrort és thrillert és nem voltak álmatlan éjszakáim, vagy ha igen akkor sem hagyott mély nyomot. De ez a novella gyűjtemény még igazán ijesztő sem volt.  A 11 írásból talán kettő olyan volt, aminél azt mondtam, hogy ezt érdemes volt elolvasni, mert érdekes volt és nem volt végtelenül kiszámítható, és még egy kicsit talán ijesztő volt, bár nem bújtam a sarokba félelmemben. De a legtöbb írás még csak meg sem érintett. Az utolsó, és egyben leghosszabb, például végtelenül idegesítő volt. Nem szeretem a sztorit, amikor két oldal után már tudom a csattanót. És igen, tudom, hogy nem mai gyerek a könyv, és benne

  Húha! Kevés olyan könyv van, amit szánt szándékkal lassan olvasok, mert nem szeretném, ha vége lenne. És ha tudtam volna, hogy ilyen függővég van a végén még mérgesebb lettem volna. Bár már itt a második kötet (megvette a könyvtár, csak leltározásra vár), és a harmadik is most jön már ki, de azért a történet végéig még lesz idő...sok idő, hogy várhassam a folytatást. Amikor megismerkedtem a világgal, még semmit sem tudtam róla. Molyon szembejött a könyv, de igazándiból, azon túl, hogy szép a borítója nem igazán foglalkoztam vele. Aztán beléptem a molyos zónájába, és rám zúdult az egész. Roppant mód pörög a zóna, rengeteg képpel, néha érdekes infókkal, és hát nyomatják azokat a poénokat, amiket akkor még nem értettem (és a legtöbbet egy kötet és 6 rész nézése után sem értek), de tetszett ez a szintű rajongás és mivel a képek szépek, és úgy nagyjából megismerhettem a sztorit, gondoltam akkor olvassuk. Aztán megtaláltam a sorozatot is magyar felirattal és megfertőztem a ruhatáros kollég

  A minimalizmus mellett a környezetvédelem a másik olyan dolog, amiben próbálkozom azzal, hogy a lehető legtöbb információt szerezzem róla, és amit csak lehet beépítsek az életembe. Éppen ezért ez a könyv is amint láttam, hogy létezik, ment a könyvtári dezideráta listára és szerencsémre meg is vették, így pénzembe nem kerül (helyet nem foglal) és mégis elolvashattam.  Tartalmilag a könyv teljesen korrekt, meglehetősen naprakész és ez tök jó dolog. A lehető legátfogóbb akar lenni, és a lehető legtöbb információt akarja átadni, anélkül, hogy túl sok lenne. Nem riogat, de azért közli veled, hogy nagy szarban vagyunk, ha csak nézünk ki a fejünkből és senki nem tesz semmit. A könyv vége amúgy külön tetszett, ahol felhívja a figyelmet, hogy a legjobb stratégia amit követhetsz, hogy Te elkezdesz változni. De nem úgy, hogy mindent és azonnal. Arra kér, hogy törekedj arra, hogy csak annyit vállalj amennyit képes vagy teljesíteni anélkül, hogy ez a kedved romlására menne, vagy már kellemetlensé

  Az emberek változnak. Ha nekem valaki tíz éve azt mondja, hogy vámpíros-romantikus-gyilkolászós könyvet fogok olvasni. Annak azt mondtam volna, hogy nézzél már körbe az olvasmánylistámon. A vámpírok, mint olyan lények kikerültek elég hamar a látószögemből. Ennek feltehetően az Alkonyat volt az oka...elvette a kedvem a vámpíroktól, úgy hogy azok nem is igazi vámpírok voltak - csillogtak vazze!!  Mindegy is, úgy volt, hogy elolvastam a Szárd Sziklát, amire ráhúzták a pornót, de mégsem volt az. Aztán a kolléganőm felajánlotta, hogy hát zsenge korában (most is fiatal ám... :P), olvasta ezt a sorozatot az első öt rész meg is van neki, elhozza az elsőt. Mondván azért ebben többet kufircolnak, mint a Borsa Brown könyvben. Megjegyezném, valóban többet!  Úgy voltam vele, hogy hát legyen, talán ezek a vámpírok jobban vámpírok, mint az alkonyatos haverjaik, és talán nem fogom utálni nagyon a történetet, már csak azért is, mert millió része van és nem szeretek félbehagyni sorozatokat. Tehát terv

  Sokat gondolkodtam azon, hogy írjak-e erről a könyvről a blogomra is, vagy elég csak a molyos kifakadás róla. Végül úgy döntöttem, hogy leírom ide is a véleményemet, kicsit talán jobban kifejtve. Az év első felében vettem ezt a könyvet, részben mert a téma érdekelt volna, a mindfulness mostanában kellően érdekel, így szerettem volna többet megtudni róla. A molyon relatíve pozitív értékelések voltak, így gondoltam, hogy bár rohadt drága könyv (3.900), megéri a befektetést és majd rengeteg pozitív és érdekes dolgot fogok megtudni. Hát, első csalódásom akkor ért, amikor kézbe vettem és kinyitottam. Értem, hogy a 21. század embere nem szeret annyira olvasni és a dizájn nagyon fontos, de úgy érzem van egy arany középútja a dolognak. Itt elbillent a dizájn felé, és kimaradt a tartalom relatíve. A könyv ugyanis 224 oldalas, a szöveg amit tartalmaz, jó ha 50 oldalt kitenne. Amúgy a végén rájöttem, hogy miért 224 oldal és miért kellett széthúzni ennyire (azon túl, hogy könnyebb eladni, ha azt

  Köszönet a könyvért, annak az olvasónak, aki behozta ajándékba a könyvtárnak! Nélküle, feltehetően sosem olvastam volna ezt a könyvet. Nem mintha, akkora kár lett volna ez, de akkor nem írhatnék róla, és most annyi minden megfogalmazódott bennem ezzel a könyvvel kapcsolatban, hogy ihajja csuhajja. SPOILERES TARTALOM, BOCSIKA!!!! Gondoltam, hogy én aztán nem olvasok Borsa Brown könyveket, mégpedig, mert azt mondták, hogy ez pornó. Nem olvasok pornó könyveket (de ha tudsz jó pornó könyvet, kommentbe ajánlj légyszíves!). Megkérdeztem, hogy hát új, meg ingyér volt, beleltározzuk-e. Azt mondták, nem mert hát pornót azt nem. Nem lehet, mert ez nagyon erkölcstelen, meg fúúú. Aki ilyet akar olvasni az vegye meg, vagy kérje át könyvtárközivel.  Mondom, hát oké, ha már ennyire negatív reklámja van, akkor én ezt most jól elolvasom, hogy aztán írok egy olyan posztot, hogy hát halljátok mekkora pornó ez.... Khm.... az van, hogy 100 oldalig még úgy elvoltam, hát oké, nem szexel, mert nincs kivel..

 9 éve indítottam a blogot, nem titkoltan azért, mert szeretek írni. Szeretem leírni a véleményemet a könyvekről, és úgy általában a dolgokról. Idén valahogy nem megy az írás. A blogot kissé háttérbe szorítottam, főleg azért, mert nincs miről írnom. Sokkal kevesebbet tudtam olvasni, mint amennyit szoktam, így természetes, hogy kevesebbet is írok róla. Ez a Covid-os év, úgy ahogy van kicsit furcsa és kicsit megbolygatja az embert. A blog írást ennek ellenére nem adom fel, amint lesz miről írnom írni fogok. Csak nem fogok stresszelni, hogy minden hónapba legalább 4 poszt legyen, ha a terveimet össze tudom szedni az már jó. Örülnék, ha lenne miről írnom, és lenne ihletem is, de jelenleg most annyira nincs. Viszont a recenziókkal felhagyok. A nálam lévőket a lehető leggyorsabban szeretném elolvasni, és szeretnék írni róluk, hiszen ezért kaptam őket. De a továbbiakban szeretném az olvasásaimból kivenni azt, hogy Kell. Én választottam a recenziókat, de néha inkább teher volt a teljesítési ké

A júliusi tervek 2/3-a sikerült. Az Egy fiús könyv illetve az Ezerarcú Japánt sikerült elolvasnom. Az egyikből poszt is készült a másikból csak molyos értékelés. A harmadik könyvemet is elkezdtem amúgy olvasni, csak jelenleg nem igazán tartok benne sehol sem, talán majd ebbe a hónapba.  És akkor nézzük is, mit tervezek Augusztusban olvasni, feltételezve, hogy nem lesz olyan meleg, hogy ne legyen erőm olvasni, hogy leszek annyira fitt, hogy nem az alvást választom olvasás helyett... Daniel Goleman: Zöld út a jövőbe  Fülszöveg: Daniel Goleman a környezettudatos gondolkodás pszichológiai és társadalmi rétegeit fejti fel előttünk a tőle megszokott humorral és éleslátással. Rávilágít, hogy közvetett módon miként hatunk a környezetre mindazzal, amit előállítunk vagy vásárolunk. Ki gondolná, hogy a „gyógynövény” alapú samponok olyan vegyi anyagok hozzáadásával készülnek, amelyek nem csak szennyezik a környezetet, de saját egészségünket is veszélyeztetik? Biopamut ruhákat hordunk, és közben fo

Hűha, igazándiból ez a hónap úgy elrepült, hogy szinte pislogni sem tudtam :) A munkahelyemen most már úgymond rendesen vagyunk nyitva, tehát teljes időben, kivéve a szombatok. Az új rendszerrel még mindig ismerkedünk. De igazándiból rájöttem arra is, hogy mindig, ha valami új, azt meg kell szokni. Rengeteg pozitív dolga van az új rendszernek, viszont néha érthetetlen dolgokat csinál, úgyhogy van amikor még beszélgetünk vele :) Jelenleg még arra nem jöttünk rá, hogy mi alapján akarja a késedelmit számolni. És igen, elég nehéz dolga van a karanténos időt kivenni, meg a türelmi időt kivenni, de van egyénileg türelmi időnk (3 nap), azt kezelni...úgyhogy néha kicsit veszekszünk vele, de megszokható. Éljen a Corvina!!  A hónapban voltam szabin, úgy másfél hétig. Egy hétig vigyáztam a szüleimmel együtt az unokaöcsémre és unokahúgomra, két három és negyed éves gyerek roppant aranyos, csak azért fárasztó. Sokat rontanak az olvasási kedvemen. Aztán egy hétig itthon vigyáztam a házra, míg a szül