2018. január 2., kedd

Robert Maurer: Kaizen

A könyv alcíme az, hogy Változz félelem nélkül! Részben amúgy igaz a könyvre, hogy erről szól, de azt hiszem sokkal találóbb lett volna, hogy Változz fokozatosan! Vagy valami hasonló dolog, bár tény, hogy elég hatásvadász ez a félelem nélküliség! Ha ez kell, hogy felhívja a figyelmet a könyvre, akkor lelkem rajta, hát legyen.

Miért is olvastam el, ezt a könyvet?
Részben azért, mert szeretem az önfejlesztő, önsegélyező könyveket. Annak ellenére, hogy egy időben rühelltem minden ilyet.
Részben, mert kis alakú és rövidnek tűnt, és szimpatikus volt.
Részben azért, mert menő a borítója, tetszett és a fülszöveg is megfogott.
Részben, mert a fülszövegben benne volt, hogy Japán. Ami amúgy kiderült, hogy ez egy Amerikai elmélet, csak a japánok 1. jobban csinálják, 2. kitaláltak rá egy önálló kifejezést, amivel lett egy frappáns megnevezése a : éld az életedet fokozatosan, kis lépésekben haladj, ne innovatív nagyokba, próbálj észrevétlenül haladni a dolgokkal, hogy nehogy berezelj a nagy változástól, és ez így nem fog téged gátolni -nak :D Most merje bárki azt mondani, hogy a kaizen nem menőbb kifejezés… és mennyivel rövidebb!!


Tehát a könyv a kezembe került, és neki is ugrottam, majd a felénél tartottam egy ...egy hetes szünetet, míg Karácsony, meg újév volt. Aztán tegnap nekiugrottam, hogy befejezem, csak aztán nagyon Éjszaka lett. Így mára jutott az utolsó pár fejezet. De azt hiszem, ennek a könyvnek kifejezetten jót tesz az, ha az ember időt hagy arra, hogy átgondolja amit olvas.

A Kaizen-t amolyan “apró lépések” kifejezéssel lehetne a legjobban jellemezni. A fő vonal, amit meglehetősen sokszor leír a szerző azaz, hogy hogyan változtass az életeden úgy, hogy az ne legyen számodra megerőltető, mégse trappolj egy helyben. Az elmélet szerint, az emberek, ha elhatároznak valamit, például most szilveszterkor ezer dolgot megfogadnak, azt nehéz  akkor megvalósítani, ha egyik napról a másikra akarsz nagyot változtatni. Mert van az emberben egy tudatalatti jelzőrendszer, ami ilyenkor automatikusan bepánikol, és igen hamar kiöli belőled a változtatási törekvéseidet. Főleg ha olyasmit fogadsz meg, hogy -20 kg egy év alatt, vagy hogy soha többet nem gyújtasz rá, vagy hasonló nagy kaliberű dolgokat. Viszont, a kaizent alkalmazva sikerrel járhatsz. A lényeg, ne legyen az első lépés a teljes megvonás! Fokozatosan tedd meg a dolgokat. Fokozatosan kezdj el mozogni is. Például ne azzal kezd, a “lefogyok” projektet, hogy megveszed a felszerelést, és rögtön bérletet váltasz egy edzőterembe. Hanem, hogy először csak mérd fel a képességed, hogy mit is szeretnél. Aztán menj el az edzőterembe, de csak nézd a többiek edzését, majd fokozatosan kezdj el te is edzeni. Értem amúgy a rációt benne, de a 21. század embere amúgy gyanúsan “nem ér ennyire rá”, hogy elérjen három hónap alatt az elhatározástól a kezdésig. Kíváncsi lennék, amúgy hányaknak vált be ez a roppant lassú megközelítés.
Ennek ellenére a könyv teli van érdekes dolgokkal, mind történetek, mind elmélet szintjén. Hiszem, hogy az apró lépések, apró kérdések, és az elmeformálás, amiről ír hatásos lehet, még ha nem is értek egyet minden egyes mondatával az írónak akkor is.
Mindenképpen érdemes elolvasni a könyvet azoknak, akik nem zárkóznak el az “új’ szemléletektől. Kifejezetten tetszett a könyv vége, az, ahogyan a munkahelyekről ír, és az ott lévő ötletelésekről, a kaizen+munkahely kapcsolatáról. Azt hiszem ez volt a kedvenc fejezetem.

Belbecs: 4/5
Külcsín: 4/5


Fülszöveg:

Szeretnénk ​végre tartósan megszabadulni néhány kilótól? Leszokni a dohányzásról? Rendszeres testmozgást iktatni az életünkbe, és amellett ki is tartani? Javítani munkahelyi pozíciónkat, vagy sikeresebbé válni az üzleti életben? Meghittebbé és tartalmasabbá tenni az emberi kapcsolatainkat? Jobban kezelni a minket érő stresszt? Megvalósítani egy régi álmot?
Lehet, hogy több kérdésre is igennel válaszoltunk, hiszen kinek az életében ne lennének olyan területek, ahol szeretne változni vagy fejlődni? Ez azonban sokszor legalább olyan nehéznek és ijesztőnek tűnik, mint amennyire kívánatosnak, és gyakran kudarcot is vallunk a próbálkozásainkban.
A kaizen egy rendkívül gyengéd, de annál hatásosabb és elegánsabb módja a változásnak. A japán üzleti életben hosszú idő óta ismert, de ma már rengetegen alkalmazzák világszerte a magánéletükben is, hiszen még a legelfoglaltabb ember napirendjébe is beilleszthető. Filozófiájának lényege, hogy kis lépéseken keresztül érünk el valamilyen nagyobb célt. Ahelyett, hogy – mint a múltban talán már többször is megtörtént velünk – hatalmas lendülettel belevágnánk valamibe, majd hamarosan belefáradnánk, vagy az első néhány kudarc után feladnánk, ezúttal lopakodó stratégiát követünk. Kicselezzük, elaltatjuk agyunk változástól való félelmét, ami sokszor a legalapvetőbb akadályt jelenti az eredményekhez vezető úton. Éppen ezért ez a módszer akkor is működik, amikor már minden más csődöt mondott.
A kaizen azonban nemcsak abban segíthet, hogy elérjük egy-egy konkrét célunkat, de rejt magában egy ennél még komolyabb lehetőséget is: úgy helytállni az életben, hogy mindig a folyamatos javulás és fejlődés lehetőségeit keressük.


  • Könyv: Robert Maurer: Kaizen
  • Kiadó: Kulcslyuk
  • Kiadás helye: Budapest
  • Kiadás éve: 2017
  • Oldalszám: 208
  • ISBN: 9786155281471
  • Megjelenés időpontja: 2017. október 20.

Nincsenek megjegyzések:

Magamról

Saját fotó
Munkámat tekintve könyvtári adminisztrátor vagyok. 2006.12.01-e óta, a József Attila könyvtárban (Dunaújvárosban). Kölcsönzés a fő munkaterületem, de emellett, foglalkozom a beérkezett ajándékkönyvekkel, javítom a katalógus hibáit, és a könyvtár Molyos profilját is én használom, tehát én töltöm fel az új könyveinket, és rakom fel oda a híreket. Emellett még ezer más dolgot csinálok, amit általában az éves beszámolóba is elfelejtek beírni, mert már annyira alap :D Nagyvenyimen élek édesanyámmal, egy kertes házban, Bogi kutyánkkal, aki mindenkit szeret, főleg ha kap simogatást és ennivalót :) Érdeklődési körömet elég könnyű lekövetni a blogon, igen a legaktívabb a könyvek szeretete, utána jön az írás. Témakörben a Kelet, a spiritualitás, a buddhizmus, az önsegítő irodalom. Ha szépirodalomra vetemedek, akkor inkább fantasy, minimális romantika, de amúgy bármit szívesen kipróbálok (maximum az első 50 oldal után abbahagyom). Koromból adódóan már megtanultam, hogy nem MUSZÁJ elolvasni egy könyvet, ha nem vonz be, akkor el kell engedni, akkor nem nekem íródott.