Lapról - lapra

  Hűűűűű, haaaa! Ha tehettem volna egy ültő helyembe elolvasom, de ehhez tegnap túl fáradt voltam viszont belekezdtem, és már akkor tudtam, hogy ha más nem akkor ma majd tényleg az egészet lenyomom. Ilyen szempontból szerencsés, hogy nem voltak olyan sokan a munkahelyemen, hogy el tudtam olvasni. Bár ehhez hozzájárul az, hogy elég szellős, elég rövid és elég gyorsan haladós. Nem is tudom, mikor olvastam ennyire hangulatba találós könyvet mostanában. A könyv főszereplője Molly, aki éli kis életét egy farmon a szüleivel, nem éppen mindennapi módon. Már kiskora óta megtanulta a szabályokat: "Ha látsz egy lányt, aki úgy néz ki, mint te, fuss! Ha nem tudsz, harcolj! Ne sebesülj meg!  Ha mégis, és vérzel: felmos, felgyújt és fertőtlenít! Ha lyukat találsz, keresd meg a szüleidet!" A kiskora a szabályokon túl azzal telik, hogy próbál nem megsebesülni, és megtanulja a lehető legtöbb önvédelmi fogást amit csak lehet, hogy megússza a dolgokat. Ennek ellenére roppant sokszor mégis megse

  Beismerem, hogy a könyvben először a borító fogott meg. Amikor kézbe vettem már a saját példányom akkor még jobban megfogott, egyszerűen egy remekmű. Domború meg minden!  Viszont, azon túl, hogy a könyv borítója tetszett, a téma is érdekelt. A szerző másik könyvét is nézegettem már  A ​hosszú élet oázisai – Földünk Kék Zónái , viszont sosem jutottam el odáig, hogy kézbe vegyem, kihozzam a könyvtárból és elolvassam. Ellentétben ezzel a könyvvel. És mivel ezt elolvastam, kiderült, hogy igazándiból a másikat már nem érdemes elolvasnom, mert ez egy bővített kiadása annak, illetve a pár évvel későbbi tapasztalatokat is tartalmazza.  A szerző és népes csapata, rengeteget utaztak (jóval covid előtt - 2012), és bejárták a világ kék zónáit. Azokat a helyeket, melyek kiérdemelték ezt a jelzőt azzal, hogy feltűnően sok idős kort megélt ember él a zónában, sok már 100 felett. A csapat arra volt kíváncsi, hogy mi is lehet az oka annak, hogy bizonyos helyeken olyan sokáig élnek az emberek. Tekints