Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: június, 2015

Guus Kuijer: Minden dolgok könyve

 Vannak könyvek, amiknek nem kell hosszúnak lenniük, hogy ütősek legyenek. Vannak történetek, amik röviden elmesélve talán sokkalta többet mondanak, mint akkor, ha nyújtanák-nyújtanák a végletekig őket. A Minden dolgok könyve még 150 oldal sincsen. Azt is szellősen szedték, és vannak fél oldalak, amik teljesen üresek. Mert nem mindig kell szöveg, mert nem mindig kell bármi is, hogy hasson. Vannak dolgok, amiknél egy üresen hagyott fél oldal többet mond.  A téma, amit boncolgat a könyv, sajnos még a 21. Században is egyértelműen napi probléma, a világ minden kontinensén, sok-sok családban. Jó talán a szomszéd kommunistának megjelölése lassan kikopik, de a többi megmarad. Pedig sokkal szebb volna a világ, ha nem lenne családon belüli erőszak, és az a féle vallásosság, amit a könyvben szereplő Apa jelenít meg. A vallással, a hittel semmi baj, míg nem elvakult, és míg nem használod pajzsként. Pajzsként arra, hogy azért verem a feleségem, mert Isten így akarja, mert nem tudja hol a hel

Oravecz Nóra: Élet másképp

 Én úgy vagyok az emberek megítélésével, és a könyvekével is, hogy míg nem olvasom, nem mondok róla véleményt. Ha már olvastam, akkor viszont őszinte véleményt alkotok róluk, független attól, hogy ez egyezik-e a népízléssel, vagy sem. Hogy ezzel megbántok-e embereket, vagy sem. Aki ír, tudja, hogy nem szeretheti mindenki azt, amit ír, elfogadja (jó esetben), hogy a könyve megosztó lesz. Jó esetben az írót és a könyvet külön kezelik, és nem egyben ítélkeznek felette. Mert, attól, hogy valaki pocsékul ír (adott ember szerint), még emberileg lehet jó ember, és bármennyire király könyvet ír valaki attól még lehet egy tahó paraszt. Tehát érdemes a könyveket és az írókat kicsit elválasztani egymástól. Legalábbis szerintem.  Hogy mire akarok ezzel kilyukadni? Nos, Oravecz Nórát nem ismerem. Molyon hallottam róla, csupa negatívat, hogy ő mennyire bénán ír, hogy mennyire pocsék, hogy ilyesmiket kiadnak a mai világban. Olyanoktól, akiknek úgy, ahogy megbízom az ízlésében.  Amikor elkezdtem

Elmaradások Áprilisban / Májusban olvastam

Úgy döntöttem, hogy amihez eddig nem volt kedvem vagy időm írni azt most egy posztba rakom, röviden, tömören, tehát olyan molyos értékelés hosszúságában írok azért, hogy legyen nyoma. Úgy gondolom ugyanis, hogy már elég sok könyvről van szó, és más stresszelne, ha itt állna 10 könyv úgy, hogy semmit sem írtam róluk, de ahhoz nem érzek elég erőt és kedvet most, hogy mindegyikről hosszan értekezzek. Tehát áprilisban / májusban olvastam: Bradley Trevor Greive: Az élet értelme Vannak olyan könyvek, amiket nem mindig értek, hogy miért is adták ki. Ez is olyasmi. Képek vannak benne, minden oldalon egy, és mindegyik alatt egy okos vagy kevésbé okos mondat, az élet értelméről és nagy kérdéseiről. Igazándiból körülbelül negyed óra alatt végig lehet lapozni. A képek nagyon aranyosak a szöveg is elmegy, igazándiból jó könyv, de pénzt nem adnék érte. Nincs benne az a lehetőség, hogy „hú de újraolvasnám” végignézem, végigolvasom és ennyi. Amúgy tényleg találékony az aki ezt a sorozat

Az élet szép, akkor is, ha mások mást mondanak

 Éppen a sokadik önsegítő könyvemet olvasom (ez éppen a munkakedvet növelné vagy micsoda), és elgondolkoztam azon, hogy jó-jó az élet szép, a munka szép, de mi van akkor ha az ember nem éppen a legjobb formájában van. Mit tegyen akkor, amikor kicsúszik alóla a talaj és nem mantrázhatja, hogy a világ márpedig szép és jó és Happy minden?  Alapjáraton olyan köztes ember vagyok. Nem az a nagyon rózsaszínban világlátó és nem vagyok a bús panda típus sem. Hiszem, hogy az életnek értelme van, és hiszem, hogy az, hogy boldogok legyünk. Teljesen mindegy, hogy boldogságunk miben mérhető. Példának okáért sok mindentől boldog vagyok. Boldogságom alap dolgai, tehát ami ha megvan szép a világ: *Egy kis napsütés *Egy mosoly a szüleimtől *Egy dicséret bárkitől. Tényleg mindegy kitől, jól esik. *Ha valaki megismer, pedig vagy sosem láttuk egymást, vagy nem emlékszem rá, hogy valaha is láttuk egymást. Vagy ha egy olvasó felismer könyvtáron kívül és tudja, hogy honnan ismer. Kész felüdülés

Cecelia Ahern: Ahol a szivárvány véget ér

Azaz igazság, hogy nem olvasok „romantikus irodalmat”, főleg azért mert nem vagyok egy húde nagyon romantikus alkat, igényem sincs, hogy ilyesmiket olvassak, még kikapcsolódásra sem túlzottan. Ennek ellenér Anitiger berángatott egy olvasókörbe és én tényleg nyitott vagyok mindenre. A Csokoládé amúgy kifejezetten tetszik, reményeim szerint most már lassan végzek vele, bár az olvasókörös cuccról erősen lecsúsztam már vele. Ettől független be fogom fejezni, és írok is róla, és a filmet is újra fogom nézni.  És akkor nézzük az Ahol a szivárvány véget ér című Júniusra betervezett kötetet. Sikerült most időben elkezdenem az olvasást és nem a végtelenségig húzva és az utolsó hétre hagyni, hogy aztán kapkodás legyen belőle. Nem bántam meg, hogy elolvastam a könyvet, annak ellenére sem, hogy annyi hibát, problémát, és idegesítő karaktert egy helyen még nem olvastam, mint itt!  A történet külcsínre amúgy egész mókás, tetszett a levelek, Chatbeszélhetések, meghívók és egyebek alapján átlá

Ellis Weiner: A Templeton ikrek nagyszerű terve

 Valahogy mindig elcsúszok a posztokkal, most is megnéztem, körülbelül 9 olyan könyv van amit elolvastam és nem írtam róla, vagy csak molyos értékelést írtam az meg mégsem szorosan a bloghoz tartozik. Úgyhogy, most a héten próbálom utolérni magamat, ha már amúgy is dög meleg van és semmire sem alkalmas az ember (kivéve a légkondis szobájában, ott azért még élhető az élet)  Úgy döntöttem, hogy visszafelé haladok, tehát a legutóbb olvasottról írok legelőször, végtére is, az a legfrissebb élmény!  A Templenton ikreket nagyon vártam, oda voltam azért, ahogy kinéz, ahogy belelapoztam még jobban elvarázsolt az egész. Aztán amikor elkezdtem olvasni, nos akkor majdnem abbahagytam és eldobtam, neki a falnak (de könyvtári, úgyhogy nem dobáltam). Ha nem lett volna ennyire rövid az egész, akkor feltehetően nem olvasom végig. Tudni kell, hogy nehezen viselem azt, ha egy „író” próbál vicces lenni. Azaz ez így nem teljesen igaz, mert legyen vicces, és bizonyos szintig még az olvasóval kikomm

Könyvhét 2015

Mindig várom a könyves eseményeket, mivel összesen kettő van az évben, amit valaki nagyon bután alig egy hónappal egymás mögé rakott, így ezt a kettőt kell kihasználni. Amúgy is könyvhörcsög vagyok, de ilyenkor elkap a hév. Persze teljes áras könyveket annyira nagyon nem veszek, mert hát, két év múlva úgyis az 1.000 Ft-s standokon lesznek, és igazándiból nem kell sietni, megvárnak. Aha, szép gondolat ugye? Azaz igazság, hogy mindig elhatározom,hogy nem veszek teljesen áron könyvet, ennek ellenére a Will & Will jött velem haza, bár nem mondanám teljes árnak, mert kaptam mellé egy Káprázatot teljesen ingyen, így viszont máris mondhatom, hogy féláron volt nem?  Egy szatyor könyvvel mentem fel, jelenleg viszont nem igazán kerestem vele pénzt, inkább csak új tulajdonost kerestem azoknak a könyveknek, amik hozzám kerültek, de nem kellettek. No meg @bagie vállalt két rukkolt könyv eljuttatását  a Magnetba, @Veron meg kettőt Szegedre, úgyhogy spóroltam a postán! Viszont elvertem a p