Tanultam a tavalyi könyvfesztiválos élményekből, amikor is igazándiból az élmény rész elmaradt, mert csak fel-alá mászkáltam, hogy megtaláljam azokat, akik vettek tőlem könyvet. Igen, a könyvfesztiválon könyv dílerkedem, ami amúgy nagyon jó a kiadóknak, ugyanis körülbelül fillérre pontosan el is vertem azt a 17e forintot, amit összedílerkedtem, tehát nem csorbítottam a forgalmukat :D tehát tanultam abból, hogy csak úgy „majd találkozunk” elvet kövessem a vevőimmel kapcsolatban. Mindenkit sokszor megkerestem előtte, elküldtem mennyi az annyi, és amikor odaértem végigcsörgettem azokat, akiket tudtam, hogy kezdéskor is ott vannak, így azért úgy 2-3 óra alatt a terheim nagy részét sikerült leadnom és a pénztárcámat feltölteni. Ez utóbbi mondjuk hazafelé ugyanúgy leapadt, mint amennyivel indultam (vittem váltópénzt, hátha valakinek nagy pénze van). És akkor hol sikerült elköltenem ezt a vagyont. Az Ad astránál lebeszéltem magamat arról, hogy költekezzem, viszont szerepjátszós ismerő
Könyvekről, filmekről, az életről