2015. április 26., vasárnap

Könyvfesztivál a Keringés jegyében (2015)


 Tanultam a tavalyi könyvfesztiválos élményekből, amikor is igazándiból az élmény rész elmaradt, mert csak fel-alá mászkáltam, hogy megtaláljam azokat, akik vettek tőlem könyvet. Igen, a könyvfesztiválon könyv dílerkedem, ami amúgy nagyon jó a kiadóknak, ugyanis körülbelül fillérre pontosan el is vertem azt a 17e forintot, amit összedílerkedtem, tehát nem csorbítottam a forgalmukat :D tehát tanultam abból, hogy csak úgy „majd találkozunk” elvet kövessem a vevőimmel kapcsolatban. Mindenkit sokszor megkerestem előtte, elküldtem mennyi az annyi, és amikor odaértem végigcsörgettem azokat, akiket tudtam, hogy kezdéskor is ott vannak, így azért úgy 2-3 óra alatt a terheim nagy részét sikerült leadnom és a pénztárcámat feltölteni. Ez utóbbi mondjuk hazafelé ugyanúgy leapadt, mint amennyivel indultam (vittem váltópénzt, hátha valakinek nagy pénze van).
 És akkor hol sikerült elköltenem ezt a vagyont. Az Ad astránál lebeszéltem magamat arról, hogy költekezzem, viszont szerepjátszós ismerősömmel újságban utaztunk így én vettem meg a könyvét becsatlakozva a molyos könyvösszefogásba. Jó sok könyvet vettünk! Csodáltam, hogy mindenki tudja követni, hány tehenet és angyalt rakjunk a kupacba, és hogy miket kaptunk mellé, azon hogy osztozzunk. Végül én, aki személy szerint nem is vett semmit, gazdagabb lettem egy félnyomdányi Ad Astrás könyvjelzővel, egy Harmóniás bögrével, és pár ilyen lenyomatos cuccal (jól néznek ki). Még Ad Astrás sztori. Kitűzővel mentem, rajta a cukker Jeffi felírat, hogy a molyok hamar megismerjenek. Kiadónál a hölgy volt, akivel leveleztem Sherlock ügybe, és kiszúrta a nevemet és annyira aranyos volt, amikor mondta, hogy „jé, neked küldtem a Sherlockot” :D Bemutatkoztunk egymásnak, öröm volt élőben is találkozni. Ígérem, sietek a kötettel! :)

 Miután kiraboltuk az Ad Astrát átpártoltam a Főnixhez, felvettem az előrendelt Moriámat, és megvettem a Liliom Korát. Mind a kettő tervezett volt, és mind a kettőt terveztem dedikáltatni, sőt felcipeltem a Dobszó a ködben -t is, hogy dedikáltathassam! (kaptam is dedikálást, és kitárgyaltuk, hogy igen, le vagyok maradva… és igen ezzel is sietek :D). Aztán nagyon messze mentem… vagy fél méterrel odébb a Fumaxhoz! Madarak a dobozban adott volt, mert most thrilleres hangulatban leledzem, pedig nem szeretek félni… és reggel még sikerült az Elvarázsoltaknak meglesnem a fülszövegét -.- úgyhogy ő is jött velem. Amúgy nem bánom, mert szeretem támogatni a kedvenc kiadóimat :3 Csak már úgy erősen érlelődik bennem, az, hogy worsi „Amit főztél edd is meg” kihívását kegyetlenül bebukom.

 Megnéztem a többi standot is, meg kihuzigáltam, a „kötelező programokat”, minthogy ezt-azt nézzek meg, ha van, vegyek (egyik sem volt), meg, a listámat böngésztem ki nem ért ide, ha ideér mikor ér ide, és mit tervezek megvenni még. Átballagtam a Gabo-hoz a Horrorstörn-ért, mert hát az annyira, de annyira várt könyv volt! És akkor ott megtetszett a tizennegyedik aranyhal is… ez volt az egyetlen „teljes áras” könyv, amit nem terveztem. Teljesár=akciós, de mondjuk nem 500 ft-ért dobják neked. A Gabo után elmente az Európa standjához, és felmarkoltam az új Tolkien kötetet. Amivel amúgy simán ki tudtam volna sétálni fizetés nélkül is, olyan szinten nem figyeltek oda :(.
 Elsétáltam a Geopen standjához, amit már láttam a tv-ben (jó, neten láttam, mert nem nézek tv-t), hogy be vannak csomagolva a kötetek, hogy ne borító alapján ítéljünk, rövid leírás van a könyvekről és az alapján tudjuk, mi lehet benne. Könyvmolyoknak amúgy nem nehéz kitalálni mit rejt a csomag. Én Murakami Miről beszélek, amikor futásról beszélek? Című könyvet vettem így meg. Az eladó roppant aranyos volt, megkérdezte hol hallottam róla, és adott grátisz szövet táskát is a könyvhöz. Ugyanitt amúgy volt egy idősebb pár, akik nézelődtek mellettem és hallottam, hogy azt mondja a néni
 „hát, mennyiért adják”
„kétezerért, ahogy látom”
„mi? Kétezret fizessek azért, amit nem is tudom micsoda????”
és elmentek. Öööö, nos, ők nem szeretik, a zsákbamacskát úgy tűnik, pedig szerintem teljesen jó az ötlet :D
Találtam egy Jeanette Winterson könyvet 500 forintért, azt bezsebeltem, és ezzel a vásárlásaimat le is zártam.  A cseréim nagy része és a könyvek átadása is sikeres volt. Addigra Sicc és Gabye is visszatért, és onnantól együtt keringtünk és áramoltunk a standok között. A Librinél kaptunk könyvjelzőt és tollat (tök aranyosak), a Bookline-nál meg lejmoltam egy menő noteszt :3
 Wee dedikálására is visszaértem időben, bár meg volt beszélve, hogyha mégsem akkor megyek oda, akkor is aláírja nekem a könyvet, csak találjuk meg egymást. Sikerült találnunk felületet arra is, hogy Rebelnek hozzak dedikálást, bár nem volt olyan egyszerű, mert a toll nem fogott a könyvjelzőre :D

 Már a könyvfesztivál végén szomjas és fáradt voltam, de gondoltam, hogy nem fogom a meleg vizemet meginni, majd kocsiba szállás előtt iszunk, meg hasonló. Igen… tényleg… csak az útlezárások és biciklis felvonulások miatt körülbelül kétszer annyi idő alatt értünk A-ból B-be… áh, alig voltam ám szomjas :D (tudom, ihattam volna poshadt vizet, de az nem kellett). Este negyed kilencre körülbelül haza is értünk, Siccel még beszélgettünk egy kicsit a buszról leszállva, de Batmen annyiszor repült el felettünk, hogy úgy döntöttem, hogy talán ideje volna lelépni hazafelé… meg éhes is voltam, meg fáradt is…

Köszönöm mindenkinek, akivel találkoztam, hogy találkoztunk! :) Köszönöm a vevőknek is, hogy támogatták a könyvfesztiválos költekezésemet. (főleg akik el is jöttek) Örülök, hogy annyi molyt láttam! Jó hogy a moly világuralomra tör, és mindenhol ott van. Végül sikerült Bencével és Immával is összefutnom, és a lányuk aludt… és Izoldával és a kislányával is… nagyon változatosan ő is aludt :(úgyhogy túl sokat nem láttam a csöpp csajokból :(


2015. április 19., vasárnap

Amikor az ember lánya beszabadul a gyermekkönyvtárba...

 Tudni kell rólam, hogy amikor még iskoláskorú gyerek voltam, utáltam olvasni. Volt valami olvasópályázat az iskolában, már nem emlékszem mit gyűjtöttünk az olvasásokkal, és lehetett kapni könyvet is, talán ha sokat olvastál? Nem tudom, mert annyi rémlik, hogy Micimackót elkezdtem, és utáltam… és mindent utáltam, ami könyv. Nem olvastam, mert nem láttam be, hogy az nekem miért is lenne jó. Aztán felsős lettem, középiskolás és még mindig nem olvastam túlzottan. A kötelezők egy részét elolvastam, de tudom például, hogy az Egri csillagokat és a Kőszívű ember fiait nem olvastam. A Candidot igen, és még tetszett is, de már nem tudnám megmondani miről, szól. Középiskolában volt azt hiszem a Rómeó és Júlia és az tetszett, akkor már elolvastam a Hamletet is, de arra sem emlékszem már, hogy tetszett-e. Leérettségiztem, felvételiztem főiskolára (ahova nem vettek fel…), beiratkoztam délutános iskolába (amit nem végeztem el), aztán még egyre (amit szintén nem, de itt, már azért mert volt munkahelyem). Engem, mint az olvasás kerülőjét felvettek a könyvtárba dolgozni (ne kérdezzétek, hogy kerültem oda), nos, ettől még nem szerettem meg olvasni, de egy hónap után erősen gáznak éreztem, hogy könyvtárba dolgozom, és nem olvasok. Úgyhogy beiratkoztam a munkahelyemre (na, jó, azt két hét után megtettem, még a Klári csinálta az adatlapom, ha jól emlékszem). Ez volt 2006-ban, annak is a decemberében. És szép lassan elkezdtem olvasni, rákaptam az ízére, füzetekbe írtam, hogy melyik hónapba mit olvastam, hány oldal, amit olvastam aztán elmentem OKJ-s képzésre, amit már tényleg én választottam, és már köze volt ahhoz, amit csinálok és elvégeztem (2 pont híján ötössel :D), és a sulis bizonyítvány megkapása után egy nappal hála @Pavelnek (aki már nem moly) regisztráltam a molyra. Amúgy őrülten menő dolognak tartottam, hogy könyveket lehet felvinni, meg jelölni mindent, szerintem egy fél év ráment, hogy feltöltsek minden könyvet, ami megvan, rögtön magánkönyvtárazás, olvasások felvitele, amik megvoltak füzetbe és onnantól folyamatosan vezetni. Izgi volt, és szerintem itt borult az utálok olvasni át abba, hogy imádok olvasni, és ezt megosztani az ismerőseimmel. Írni mindig szerettem, úgyhogy lassan vettem a bátorságot és értékeléseket is írtam, aztán vettem a bátorságot és elkezdtem egy blogot indítani, ami idén már a 4. Születésnapját fogja ünnepelni (2011-ben indult).
 Hogy mi értelme ennek a sok blablának ide a poszt elejére? Nem tudom, talán az, hogy így talán érthető, hogy miért is olvasok annyi ifjúsági regényt és mesét. Próbálom behozni azt, amit akkor, azért mert utáltam olvasni kimaradt. Az Abigél például kedvenc lett, és a mesék is cukik, bár néha érzem, hogy túl öreg vagyok ehhez. Bánom, hogy fiatal koromban nem olvastam egyáltalán, mert egy csomó remek könyvről maradtam le így. És akkor most térjünk rá arra, hogy miket zsebeltem be a könyvtárból és miért:

Limpár Ildikó: Emlékek tava (Spoileres értékelés)
Már a megjelenés előtt eldöntöttem, hogy én ezt bizony el akarom olvasni. Annyira szép volt a borítója, annyira találó és figyelemfelkeltő a címe, hogy nem lehetett kihagyni. Aztán nem úgy jöttek össze a dolgok, hogy hamar tudjam olvasni. Végül meglett a könyvtárnak, és Sicc után sikerült a kezembe kaparintanom. A külcsínt még mindig tartom, hogy öt csillag, a rajzokért képes volnék megvenni és a polcomon tárolni (ha nem szoktam volna erről le, mármint a csak úgy a szépért tárolásról), mert eszméletlen gyönyörű, le a kalappal az illusztrátor előtt (Lukács-Kalocsai Eszter), remélem, hogy sok gyermekirodalmi alkotást fog még ő illusztrálni!
 Ami a történetet illeti, szép, aranyos, már-már cuki is, csak nincs benne probléma, amit meg kéne oldani. Úgy tűnik az elején még, hogy lesz, és hogy ezernyi próba következik, gonosz boszorkányok, és gonosz sárkányokkal tarkított út, amit be kell járni a végére, de nem. Nincs gonosz sárkány, és gonosz boszorkány sincsen… a gonosz boszorkányok nem ilyenek, nem betelepedési engedélyért átkozó fajta, és amint elveszti, a hatalmát átmegy tündér keresztanyába… nem. A gonosz banya legyen gonosz banya és nem egy hippivé avanzsált kiscsaj a végére. Ne már… elrontotta az egészet számomra.
 Aranyos a történet, de nincsen meg benne a feszültség, és izgalom, a főhős megy, megold mindent azonnal, megfejt mindent azonnal… szomorú vagyok. Sokkalta többet vártam az egésztől :(
Külcsín: 5/5
Belbecs 3/5


Kristina Ohlsson: Az üveggyerekek
Ennél a könyvnél már nem a régi gyermekkori énem a felbujtó, hanem a krimire, misztikus nyomozásra, szellemekre vágyó énem. Tetszett a borító (mindig ezzel kezdem), tehát tetszett a borító, és jópofa a címe. Gondoltam, maaajd valamikor elolvasom, hiszen azért mégiscsak vastag. Ezt is, @Sicc, olvasta előbb, és csak azt láttam nála, hogy milyen gyorsan halad. Megmutatta, hogy azért mert nem 12-es, hanem kb. 16-os betűmérettel szedték, szellős is meg könnyen is haladós, tehát ne aggódjak, gyorsan megy majd. Tényleg gyorsan megy, egy délelőtt alatt ki lehet olvasni. A borító maximálisan öt pontot érdemel, ahogy a kivitelezés is.
 A történet: nekem tetszett a nyomozás, tetszett a kislány hozzáállása is, hogy nem nagyon akarna beköltözni egy olyan házba, amiben otthagyták az előző tulajok az összes cuccot és nem tudnak róla semmit. Tetszett, hogy nyomoznak a ház történetével kapcsolatban, csak a folyamatos ismétlések nem jöttek be. Nem túl hosszú a könyv, de hogy a „nyomozzuk ki mi történhetett itt” és hasonló mondatok, szerintem fejezetenként benne voltak. Amúgy érdekes a nyomozás maga és az is, amit megtudnak, a szellemes dolog is. Remélem, a folytatás majd jön magyarul is… ha már ez is sorozat lett. Pedig ezt is olyan szépen le lehetett volna zárni.
Külcsín: 5/5
Belbecs: 4/5


Böszörményi Gyula: Égboltmesék
Böszörményi Gyulától az első könyv… könyvecske volt, amit olvastam. Tetszik az írói stílusa, már ami a rövid meséket illeti, biztosan szeretni fogom. Majd egyszer bele fogok vágni a nagyobb horderejű köteteibe is, de az még egyelőre várat magára. Tetszettek az illusztrációk, és a történet megvalósítása is. Az a tipikus történet a történetben mesekönyv. A kisfiúval, aki nagyfiú lesz, és meghallgat 12 ismeretlen fazont, akik 12 egyre nehezebb, de mégis tanulságos történetet mesélnek el neki az életről, a világról, és meg kell fejtenie, mi a mondanivalója ezeknek, és mit tanult belőlük. Aranyos volt, bár kicsit keverve lett a modern kor és a régi korok szóhasználata, ami nem mindig jött ki teljesen jól. Viszont teli volt vicces szófordulatokkal, nevekkel, úgyhogy élveztem az olvasását.
Belbecs: 4/5
Külcsín: 4/5




Dániel András: Mit keresett Jakab az ágy alatt?
Dániel Andrást én nagyon szeretem. A kuflik persze mindent visznek, és nem lehet őket überelni, de azért meglehet próbálni. Régen, talán kiskoromban voltak hasonló könyveink itthon. Olyanok, ahol keresni kellett dolgokat a képeken, vagy megfejteni „nagyon bonyolult” feladványokat, és így juthattál tovább. Úgyhogy nekem ez ilyen nosztalgiaidézős könyv. Maga a történet is aranyos, de itt inkább az apró elrejtett dolgok, és a rajzok viszik az egészet. Korántsem szeretem annyira, mint a Kuflikat, de ettől, még ha lenne Dániel András gyűjteményem (ami nincs), akkor biztosan ez is helyet foglalna a polcomon. Kisgyerekes anyukáknak viszont szerintem nagyon jó, mert remekül el lehet szórakozni azon, hogy megfejtsünk egy-egy feladványt.
Külcsín: 5/5
Belbecs: 4/5


Stian Hole: Garmann nyara
Stian Hole: Garmann utcája
Ha eltekintek attól, hogy annyira ronda az illusztráció, hogy normál esetben nem venném a kezembe a könyvet, akkor jó volt. Azért olvastam, mert a Kaméleon könyvközösség katalógusa szerint 3-6 éves korosztálynak való, és érdekelt, hogy mégis mi jó ebben. A könyveket többször láttam már a könyvtárban is, meg még annak idején könyvfesztiválon is. még bele is lapoztam, aztán letettem, mert taszított a rajzolása(illusztrálása). Nos ez utóbbi pár évvel később sem jobb, még mindig viszolygok tőle, nem hiszem, hogy ezt szeretik a gyerekek, de biztos tetszik valakinek. Molyon magas százalékúak a könyvek és van egy olyan sanda gyanúm, nem a külcsín miatt.
 Ugyanis a történetekkel nincsen semmi baj, azok tanulságosak és jók. Van mondanivalójuk és azt jól mondják el, az a baj szimplán, hogy ezt egy nagyon ronda könyvben teszik.
Külcsín: 2/5
Belbecs: 5/5


Nick Bruel: Rossz Cica fürdik
Az utolsó könyv amit hirtelen felindulásból kihoztam a gyermekkönyvtárból (ezzel az etappal, amúgy van nálam még egy csomó), az a Rossz Cica fürdik. Tudni kell, hogy kutya párti vagyok. A macskákkal sincsen bajom, de nem tartanék macskát akkor sem ha fizetnek érte, de @Gabye a megmondója, hogy haverkodni próbáltam a macskáival, csak azok beszariak :D
 Tehát természetemből adódóan elképzelhetetlen, hogy valaha is macskát akarok fürdetni. A könyv után teljesen egyértelművé vált, hogy SOHA NEM AKAROK MACSKÁT FÜRDETNI! És tisztelek minden macskatulajdonost. A kutyák ebből a szempontból sokkal készségesebbek, legalábbis Bogi igen…
 A könyv aranyos illusztrációkkal és vicces történetekkel meséli el a fürdetés tortúráját. Vicces = nekem vicces, mert nem vagyok ott! :D
Külcsín: 5/5

Belbecs: 5/5

2015. április 18., szombat

Az 1500. elolvasott könyv

 Legalábbis úgy az 1500., hogy tudom is, hogy biztosan olvastam. Rengeteg könyv lehet elkallódva, amiket nem regisztráltam a molyra, hogy elolvastam, mert már nem is emlékszem rájuk, vagy még nem jöttek velem szembe, és nem csaptam a homlokomra, hogy basszus én ezt olvastam! Így most 2015-ben elértem az 1500. Regisztrált olvasásomat a molyon. Ami ahhoz képest, hogy életem úgy első 20 évében utáltam olvasni, nem is olyan rossz szám. A legtöbb olvasás azóta került bele a listába, hogy egyrészt könyvtáros lettem, másrészt meg molyon regisztráltam, és így fontosnak tartottam már feljegyezni minden könyvet. A könyvtárossággal kezdődött amúgy az „írjuk füzetbe, hogy mit olvastam” dolgom, ami most már jelenleg csak digitálisan a Molyon vezetődik… pedig lehet nem ártana írni még mindig egy noteszba, hátha egyszer eltűnik a net :D
 És, hogy mi érdemelte ki a kerek 1500. Kötetet? Kivételesen nem mesekönyv, bár tény, hogy az is szerepel egy csomó az olvasmánylistámban. Az 1500. Kötet a Rosie projekt lett.
 Valami könnyedre vágytam, valami kicsit szerelmesre, kicsit viccesre, ami azért nem csöpög a romantikától, tekintve, hogy nem vagyok oda sem a csöpögős romantikáért sem egyéb ilyesmikért. Romantikus regényeket sem igazán olvasok, így az alcím egy kicsit megnyugtatott. Végtére is, ha ésszerű szerelem, akkor a jó lesz! Bár elég ellentét a kettő, mert eddig úgy tudtam, hogy minden a szerelem csak nem feltétlen ésszerű.
 Don, a könyv főhőse máshogy van drótozva, nem igazán tudja mi a szerelem, nem igazán tudja, hogy bánjon az emberekkel. Mindent próbál racionálisan nézni, próbál mindenben értelmet találni. Az ő idillikus világában mindennek van értelme. Eldöntötte, hogy feleséget talál magának, és kérdőívet rakott össze, amit vagy ő maga töltött ki sutyiba megfigyelés alapján, vagy a neten a társkereső honlapon töltötték ki a hölgyek. Nem tudom, ha találkoznék ilyen kérdőívvel kitölteném-e de elég viccesen hatott a dolog. Ennek ellenére nem szerettem volna az a nő lenni, akit így vizsgáztat a partnere.
 És aztán becsöppent Rosie aki minden egyes pontnak ellentmond, viszont legalább érdekes. Aki rögtön feldúlja a jól megszokott napi/heti/havi ütemterveket és magával hozza a saját kattantságait. Mintha Donnak nem lenne éppen elég a saját furasága, kap egy másik fura embert a nyakába, természetesen félreértésekből adódóan. És kezdetét veszi Rosie apa projektje, hogy kitalálják ki is az ő vérszerinti apja.
 Az egész kötet az apaprojektet viszi végig, amiben Don előszeretettel segít, bár fogalma sincs, miért teszi. Tekintve, hogy nem ismerte előtte Rosie-t, a lány még csak nem is okos (de az, de mindegy), problémás és a feleség projekthez is alkalmatlan. Nem beszélve arról, hogy dohányzik, iszik és vegetáriánus(!), és a szavaival szólva elcseszett.
 Az apa projekt viszont rengeteg dolgot felvetett és rengeteg olyasmit csinált érte Don, teljesen megmagyarázhatatlan okokból, amit normál esetben nem tenne. Hazudott, lopott, elutazott ide-oda stb. és közben remekül érezte magát. Ez utóbbi, ami meglepte őt is. Persze az apa projekt lezárta után már nincs értelme a feleség projektnek, viszont mint kiderült végig lappangott egy Rosie-projekt, csak hogy mindig projektekbe gondolkozzunk :D
 Őrülten aranyos a történet, és néhol vicces, néhol szomorú. Volt, amikor nagyon sajnáltam Dont, és volt, amikor nagyon szurkoltam neki, és olyan is, hogy felképeltem volna a tahósága miatt, ami persze nem az ő hibája szimplán máshogy van drótozva.
 A könyv másik szála Gene és Claudia, illetve Gene aki végigszexeli a világ összes országából származó nőket, mert ez a kutatási alapja (haha), és mert nyitott a házassága Claudiával (haha). Na Gene az, akinek letéptem volna nemesebbik felét… sokszor… nagyon sokszor!!
Magyarok a könyvekben: volt Donnak egy magyar takarítónője Eva (aki amúgy kifejezetten okos és bölcs asszony volt, lenge ruhában!) És a kötetben volt még egy László Hevesi…(matematikus?) Aki csak említés szintjén szerepelt, de így név alapján magyarnak gondolom!

Belbecs: 5/5
Mindenkinek ajánlom, aki szeretne kikapcsolódni, de közben gondolkodni is. mert azért van min gondolkodni, meg persze érdekes felvetések vannak, miszerint mennyire etikus ellopni keneteket és apasági teszteket végezni sutyiba az egyetem laborjában :D

Külcsín: 4/5
 Tetszik a borító, amit átvettünk, amúgy szerintem az egész nagyon illik a könyvhöz, csak. Csak nem értem, miért kellett akkora nagy margó a könyvben, azon kívül, hogy így az egész többnek tűnik, mert szinte csak a könyv közepén egy hasábban van szöveg. Mondjuk az is igaz, hogy így gyorsabban haladhat benne az ember. Jó súlya van a könyvnek, buszon olvasni nem annyira kényelmes, bár a kemény tábla miatt elég strapabíró. Elgépelés és hasonló nem volt benne. A külföldi borítók közül amúgy ez a legjobb, amit átvettünk.
 Oh és igen… sorozat! Pedig úgy reméltem, hogy végre egy könyv, olyan szépen le is van zárva és hát kiderült, hogy van folytatása -.-” alig vagyok ám morcos!!!

Fülszöveg:
Merem remélni, hogy akkor ez
is jön majd magyarul...
„Egész életemben azért kritizáltak, mert állítólag nincsenek érzelmeim – mintha ez valami végzetes hiányosság lenne." Don Tillman, az Asperger-szindrómás, furcsa, mégis elbűvölő és igen sikeres genetikusprofesszor számos kudarc után arra a következtetésre jut, hogy agya nincs romantikára „drótozva", noha szerinte logikusan „nők széles skáláját kellene vonzania". Ám amikor idős szomszédasszonya, Daphne meggyőzi, hogy értékelje át a lehetőségeit, Don a maga rendezett, tényekre építő módján belefog a feleségprojektbe. Kidolgoz egy kérdőívet, amelynek segítségével megtalálhatja a tökéletes társat: azt a megbízható, absztinens, nem dohányzó nőt, aki beleillik fegyelmezett életébe… A Rosie-projekt egy végtelenül szórakoztató utazás az enyhén autisztikus Don világába, aki egyszerre kacagtató és szívszorító csetlés-botlása során többet tud meg önmagáról, mint amennyit valaha lehetségesnek gondolt. Graeme Simsion új-zélandi születésű ausztrál író megható és ironikus regénye immár több mint 40 országban ejti rabul a humoros kalandokra éhes olvasókat.


Eredeti cím: The Rosie-Project
Eredeti kiadás: 2013
Könyv: Graeme Simsion: A Rosie projekt
Kiadó: Libri
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2014
Oldalszám: 400
Kötés: Keménytáblás
ISBN: 9789633103524
Fordította: Sziklai István
Ár: 3.999 Ft



2015. április 17., péntek

Gerry Huerta: Pánik Amerikában

Ezt a könyvet nem a borítója miatt választotta. Ritka ronda a borító amúgy, és sokat sejtet, és bár az egész New York és környékén játszódik mégis a Golden Gate hidat rakták rá…ami tény, hogy Amerika de a történet egyetlen egy szálához sem kapcsolódik. A Pánik Amerikában címnél azt feltételeztem, hogy valami vírus tombol az államokban és mindenki meghalt, ezért a koponya a kövek között, meg a halálfejes cucc a borítón. Vírus nincs! Pánik sem amúgy!
 A történet két szálon mozog… bár sajnos nem túl jól megszerkesztve. Az egyik szál Mellory professzor és családjának élettörténete. A lánya, az udvarlója és a saját perverz szerelme. A másik szál, a világra kiterjedt Halál-dátum megismerése, és hogy erre hogyan reagálnak az emberek, a biztosítók és úgy egész Amerika.
 Az egész történet ide-oda ugrál. Felvetődik egy dolog, például, hogy össze akar házasodni két szerelmes, ezt a prof nem akarja, meg hát csak három évig fog élni, addig kibírják a fiatalok, nem házasodhatnak össze, és közben hónapokat ugrik egy mondaton belül. Mire elkönyvelném, hogy oké, akkor eltelt fél év, az egész visszaugrik két hónapot, majd előre négyet, majd vissza hármat… tehát próbáljam már időrendbe rakni, hogy mi történik éppen. Nagyon összeszedetlen az egész ebből a szempontból (is).
 Borzalmasan sablonos, és borzalmasan gagyi. Oké, elkönyvelem, hogy ez azért nem mai regény, akkor még ez lehet nagy számnak számított…de ma már roppant béna. A megfogalmazások… nem is tudom, mit mondjak. Olyan, mintha egy tíz-tizenöt éves gyerek vetette volna lapra a mondatokat és néha elpuffogtatott volna valami idegen szót, hogy úgy tűnjön, hogy zseniálisan képben van az orvostudománnyal vagy éppen az emberi természettel. Hát… szerencse, hogy a könyv rövid, nagy betűs és vannak üres oldalak benne…
 Ami viszont jó volt, mert volt ilyen amúgy. tetszik a témafelvetés, az elgondolkodtató elképzelés, hogy mi lenne, ha tudnád halálod időpontját. A feltételezések, hogy esetleg erre Amerika, hogy reagálna, majd arra, hogy mégsem jók a halál dátumok, majd arra, hogy mégis jók… hogy ehhez hogy viszonyulnának a biztosító társaságok, az emberek, az egyház. Tehát ez a rész, ez jó és érdekes volt, a 180 oldalból ez 5 oldal körülbelül. A téma maga tehát tök érdekes lenne, de borzalmasan sablonosra sikerült, és nem is értettem miért kellett két olyan szálat is belerakni, aminek semmi értelme nem volt, a vergődésen kívül.

 Magyarok a könyvekben:
Vicces, hogy folyamatosan belefutok, hogy a magyarok bizony ott vannak! Nem tudom, hogy végül is ezt a „remeket” magyar írta-e vagy fordításkor kerültünk bele, mint magyarok, vagy ha valóban eredetileg angol nyelvű, tényleg benne van-e az alábbi idézet. De mivel folyamatosan futok, bele a magyarokba el tudom képzelni, hogy szeretnek ránk utalni. Jelen kötet záró jelenete kicsi nemzetünk fiait idézi, bölcsességünk és jókedvünk határtalan!

„– Sose halunk meg!
Aimet érdekelte, hogy ez mit jelenthet. A fiatalember olyan lelkesen rikoltotta. Odaintették a pincért, és megkérték, hogy kérdezze meg, mit jelent ez. A pincér visszatért. A szomszéd társaság magyar volt. A fiatalember elmondta a pincérnek, hogy a magyarok, ha jól érzik magukat, ezt a mondást szokták ismételni. A pincér egy darab papírra leírta a felkiáltást angolul:
– We'll never die!
– Sose halunk meg!”

És plusz pont, hogy a nagy könyves kihívásnál újabb pontot kipipálhattam (egy könyv, ami a tiéd, de eddig még nem olvastad el).

Belbecs: 2/5
Külcsín: 2/5


Könyv: Gerry Huerta: Pánik Amerikában
Kiadó: Dávid
Kiadás helye: Szeged
Kiadás éve: 1995
Oldalszám: 180
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9638541458
Fordította: Pálóczi Horváth György
Ár: 398 Ft (ami a könyvön van)

2015. április 12., vasárnap

Vasárnapi merengés

 A hétvégén sikerült egy kicsit összerendeznem a dolgaimat a szobámban. Nem, nem csinálok róla most képet, mert azért annyira sok nem változott. Sikerült a könyvfesztiválra felmenő pakkomat kettészedni, így nem a hátamat vagy a vállamat húzza ~8kg könyv, hanem körülbelül 4-4 megosztva a hátam és a vállam között a súlyt. Emellett molyon sikerült bejelölnöm minden olyan könyvet olvasottnak, amik jelenleg az ágyamban laknak (ami mint éjjeliszekrény működik), így most az oldalsávban is látható, hogy erősen olvasásszédelgőbe mentem át. Ezekből persze egyszerre csak egyet olvasok, de mondjuk párhuzamosan úgy… 3-at, 4-et talán.
 Visszatérve a szobámra. A TV állványra kerültek az idei beszerzéseim, megjegyezném, hogy ezzel be is telt a TV állvány, úgyhogy most már kezdenem kell vele valamit, vagy nem hazahordani könyveket. Ami persze könnyű kijelentés, de pénteken is a pocséknak mondható hetem zárásaként még munkám utolsó 5 percében el tudták rontani a kedvemet annyira, hogy a munkatársammal Glamur napot tartsunk az Alexandrába. Igen, a könyvvásárlás általában megnyugtat, legalábbis részben egy kicsit nyugtat rajtam. Amúgy most már jól vagyok, kevésbé idegesen és kevésbé érdekel az egész. Mérlegeltem, ide-oda rakosgattam az emberek régi és új megjegyzéseit és úgy döntöttem, hogy amíg nincs írásban a dolog, addig nem foglalkozom azzal, ami amúgy sem az én dolgom. Sőt azt hiszem, most megint egy ideig visszatérek arra a stádiumra, hogy csak és kizárólag azt csinálom a munkaidőmben, ami a munkaköri leírásomban van, vagy a felettesem mond. Minden egyéb, amit amúgy szívesen csináltam egyelőre felfüggesztődik. Persze ismerem magam, tehát pár nap és úgyis csinálni fogom, de most még tartom magam ehhez.
 Tehát a TV állványt elfoglalják a 2015-ös beszerzéseim, az ágyammal szemben felül a könyvtári könyvek foglalnak helyet. Ahol úgy gondolom, hogy míg nincs full-on addig még nem kell stresszelnem, hogy a fél könyvtár nálam van. Az alatta lévő polcon foglalnak helyet a recenziók. Amikkel roppant mód el vagyok havazva (roppant mód = ide amúgy egy sokkal trágárabb dolgot akarta írni, de valahogy írásban nem szoktam káromkodni :D). Tehát nagyon el vagyok havazva, vannak itt két éve itt dekkoló könyvek is, ami ismerjük be, hogy gáz. És mit olvasok? Könyvtári könyveket -.- Pedig amúgy a recenziók 99% olyan, ami érdekel is, és hűde olvasnám is, csak aztán közbejön valami, és akkor már teljesen mást olvasok. A tipikus „itt van, bármikor leemelhetem” státusz, amit mondjuk recenziónál el kéne kerülni. Éppen ezért a friss kettő darabomat aktuálisan is olvasom, mert ha felkerül oda a polcra, akkor ennyi volt, sose kerül sorra! És idén nem is igen kérek ugyebár recenziót, kivéve, ha az itt lévő úgy… 40 könyv eltűnik.
 Posztokkal is el vagyok maradva egy cseppet. Főleg, mert eldöntöttem, hogy minden kiolvasott könyvemről írok is, jelenleg úgy 5 posztos elmaradásban vagyok ehhez képest. Jelenleg éppen azon gondolkodom, hogy mivel mindegyik ifjúsági irodalom, egy összefoglaló poszttal fogom letudni azt a 6-ot. (Emlékek tava, Üveggyerekek, Égboltmesék, Mit keresett Jakab az ágy alatt?, Rossz Cica fürdik, Pozitív gondolatok naplója, és ma már az Aranyhajat is elolvastam). Legalábbis egyelőre így gondolom, aztán lehet délután kedvem lesz, és egyenként megírom a véleményemet róluk, csak az a baj, hogy ahogy haladok előre a könyvekben, úgy egyre nehezebb írni a már olvasottakról, ezért is rossz, hogy ekkora elmaradásba kerültem.
 No meg imádom a blogomat, így szívesen írok ide bármit, és legszívesebben naponta-kétnaponta írnék könyvekről, vagy filmekről (Például a héten megnéztem a Bosszúállókat!). Úgyhogy remélem, hogy az írói válságom lassan elmúlik, és akkor rátok zúdíthatom a posztjaimat. Tegnap már pont ezért is szedtem össze, hogy könyvfesztiválos megjelenésekből mi érdekel. Legalábbis első ránézésre, mert még lehet addig jön róla poszt, hogy mi maradt ki amit pedig nagyon olvasnék. A listáról amúgy az első kettő az, amit biztosan meg fogok venni (Madarak a dobozban és a Horrorstör), mert valami miatt most értem el majdnem 29 évesen arra, hogy horrort akarok olvasni, vagy thrillert. Olyan kis félőset, bár azaz igazság, hogy mostanában olvastam ilyeneket és annyira húdenagyon nem féltem, de ez a két könyv nagyon bizalomgerjesztő, és hát a borítójuk is tetszik. A Gyilkosság világvége előtt már most látható, hogy elnapolandó, sorozat is és annyira már nem vonz (azért mert sorozat), úgyhogy úgy döntöttem az már könyvtári olvasás lesz, remélem, megveszi a könyvtár.
 Fura, amikor kicsit kettéágaznak az olvasmányaim. Horror és ifjúsági irodalommá. Azért ismerjük be, hogy nem rokon témakörök. Bár az Üveggyerekek pont beleesik mind a kettő témakőrbe. Próbáltam arra is rájönni, egy kérdőív kitöltése után, ahol kérdezték, hogy mit olvasok, mely témaköröket, hogy erre mégis mit írjak? Azt írtam, hogy relatíve mindent. Ifjúsági és mese könyveket előszeretettel, sci-fi-t is olvasok, bár arra már rájöttem, hogy a hard sci-fi nem nekem való. Fantasy-t is olvasok, de elhanyagolható. Krimit is biztosan, bár néha utólag tűnik fel a címkék között a krimi címke és innen tudom, hogy „jah akkor ez krimi volt”. Nehezen határolok be ugyanis egy könyvet, hogy micsoda. Mert a sci-fi sem abban merül ki, hogy űrhajók vannak benne, mert pl. a Wayward Pines, ami az óta kedvenc lett szintén kapott sci-fi címkét még sincs benne űrhajó, mondjuk thrillert és krimi címkét is kapott és nem éreztem, hogy félős lenne, kivéve pár fejezetnél. Most, például amit olvasok, a Rose-projekt teljesen elüt mindentől, amit olvasni szoktam a maga kis fura szerelmes cuccával. Mindegy is, a lényege ennek az egésznek, hogy nem tudom körbehatárolni, hogy pontosan miket olvasok, mert nincs tematikám, nincs olyan, amire azt mondom, hogy nem olvasnék ilyet egyáltalán.

 Nos itt csatolva az aktuális olvasmánylistám, ha valaki be tud ez alapján határolni, mit olvasok, az írja kommentbe ide :D


2015. április 11., szombat

Könyvfesztiválra készülve

  Idén is, mint tavaly, rengeteg könyvvel megyek fel. A legtöbb könyvealdásomat amúgy erre az időpontra tudom szervezni, így kikerülendő a postaköltség és mindenki elégedett. Persze a tavalyiból tanulva idén limitálva lett, hogy mennyit viszek fel, kényelmesen férjenek el a táskáimba és összehangolom az átadást is, tekintve, hogy azért nem fő cél a könyveladás.
 A megjelenéseket figyelem már egy ideje, a könyvtárban is leadtam, hogy mi az ami engem érdekelne, és lehetőleg, ha azokat megvesszük azt nekem április 25-e előtt mondják meg, mert akkor nem költök rájuk. Nos íme az a sok könyv ami engem érdekelne. A listába belekerül az is, amit nem veszek meg, de mondjuk a könyvtár listájára felkerült, illetve olyan is, amit hiába fog majd megvenni a könyvtár, attól még én is megveszem. Tehát ők érdekelnek engem, a 2015-ös könyvfesztivál felhozatalából:

Grady Hendrix: Horrorstör
Kiadó: GABO    
Fülszöveg:
Valami furcsa történik az Ohio állambeli, clevelandi Orsk bútoráruházban. A munkatársak reggelente megrongált Kjërring könyvespolcokra, törött Glans vizespoharakra, és szétvert Liripip gardróbokra bukkannak. A bevétel mélyponton, a biztonsági kamerák felvételein nem látni semmit, az üzletvezetőkön pedig kezd elhatalmasodni a pánik.
Három alkalmazott önszántából kilenc órás, napnyugtától hajnalig tartó műszakot vállal, hogy a rejtély végére járjon. Ám éjjeli őrjáratuk során a Bemutatótér különös jelenései és zajai közepette minden képzeletet felülmúló borzalmakkal kell szembenézniük.
Grady Hendrix korábban olyan lapoknak írt, mint a Variety, a Slate, a New York Post, a Playboy, a Village Voice, a Strange Horizons, valamint szerepelt a The Mad Scientist’s Guide to World Domination című antológiában is. Hosszú éveken át telefonos ügyeletesként dolgozott egy parapszichológiai kutatóintézetnél. Jelenleg a manhattani Orsk munkatársa.

Josh Malerman: Madarak a dobozban
Kiadó: Fumax
Fülszöveg:
Ezzel a robbanásszerű sikereket arató könyvvel indítjuk el új könyvsorozatunkat, amely Fumax Thriller néven fut majd. A Bird Box tavaly jelent meg, már több mint 15 országban eladták a kiadási jogait, a filmjogok is egyből elkeltek, és az elkészült forgatókönyv meg is nyerte az olyan forgatókönyvek számára kitalált díjat 2014-ben, amelyikből még nem készült film. Nemrég jelölték a patinás Bram Stoker-díjra, aminek megnyerésére nagyon jelentős esélye van.
Valami rémisztő dolog garázdálkodik odakint, amire nem szabad ránézni. Egyetlen pillantás elég ahhoz, hogy az ember őrült, kegyetlen gyilkossá váljon. Senki sem tudja, mi az, és honnan jött. A szörnyűséges hírek egyre gyakoribbá válnak. Majd a tévé elsötétül, a rádió elhallgat, és az internet is összeomlik. A telefonok elnémulnak. Az ablakon pedig nem lehet kinézni többé. Mára csak maréknyi túlélő maradt, köztük Malorie két gyermekével, akiket az egyetlen lehetséges módon nevel: a négy fal között. A folyóparti, elhagyatott ház ajtaja zárva, a függönyök behúzva, az ablakokra matracok szögelve. Egyetlen esélyük, hogy elmenekülnek egy másik helyre, ahol talán biztonságban lehetnek. De az előttük álló út elrettentő: harminc kilométer a folyón, egy evezős csónakban bekötött szemmel! Csak Malorie találékonyságára és a gyerekek éles hallására támaszkodhatnak. Egyetlen rossz döntés is végzetessé válhat. És valami követi őket. De vajon ember, állat vagy szörnyeteg? Josh Malerman lélegzetelállító debütálása egy letehetetlen, rémisztő és lebilincselő panoráma egy sarkaiból kifordult világról.

Ben H. Winters: Gyilkosság világvége előtt
Kiadó: Agave Könyvek
Fülszöveg:
Mi értelme gyilkosok után nyomozni, ha hamarosan úgyis mind meghalunk?
Hank Palace nyomozó már számtalanszor szembesült ezzel a kérdéssel, mióta a 2011GV1 jelű aszteroida megjelent a kutatók radarján. Többé ugyanis nincs esély a megmenekülésre, nincs remény. Csupán hat hónapnyi drága idő maradt a becsapódásig, aztán a Föld elpusztul. A visszaszámlálás során lenyűgöző képet kapunk az apokalipszisbe rohanó Egyesült Államokról: gazdasága összeroppant, a termény a földeken rohad. Zsúfoltak a templomok, zsinagógák. Az emberek világszerte hagyják félbe munkájukat – de nem úgy Hank Palace.
Ő a végére akar járni egy látszólagos öngyilkosságnak, abban a városban, ahol hetente tucatjával történik ilyesmi – csakhogy ez az egy valamiért gyanús neki. Ő az egyetlen, aki mindenáron tudni akarja az igazat, ám nyomozása során sokkal keményebb kérdésekkel is szembesülnie kell annál, mint hogy „ki a bűnös”: Milyen alapokon áll civilizációnk? Mit ér egy élet? Mit tenne bármelyikünk, mit tennénk igazából, ha tudnánk, hogy napjaink meg vannak számlálva?
A krimi mellett a sci-fi felé is kitekintő Gyilkosság világvége előtt a bűnügyi rejtély megoldását egy közelgő apokalipszis előterébe helyezi. 2012-es megjelenését követően viharos kritikai sikert aratott, és Winters megkapta érte a műfajban legrangosabbnak számító Edgar Allan Poe-díjat, az Amazon pedig beválogatta az év legjobb száz könyve közé.

Alice Hoffman: Gyönyörű titkok múzeuma
Kiadó: Maxim
Fülszöveg:
A történet New York-ban játszódik a huszadik század mozgalmas első két évtizedében. Két nagyon különböző ember szenvedélyes, feszültségekkel teli szerelmi története. Helyszín: Coney Island. Coralie Sardie a Gyönyörű titkok múzeuma nevű mutatványosház tulajdonosának lánya. A parti sétány melletti intézményben a lelkes közönség furcsa lényeket tekinthet meg. A kitűnő úszó Coralie apja „múzeumában” sellőként szerepel más furcsa lények, a Farkasember, a Pillangólány és a százéves teknős mellett. Egy éjjel Coralie megpillant egy nagyon helyes fiatalembert; a férfi a holdfényben fákat fotografál a Hudson folyó mentén.A fotográfus Eddie Cohen; orosz emigráns, aki elhagyta közösségét és szabósegédi munkáját. Amikor Eddie a hírhedt Triangle gyár tűzesetét fényképezi, egy fiatal nő eltűnésének titokzatos ügyébe keveredik.



George R. R. Martin (szerk.) · Gardner Dozois (szerk.): Zsiványok
Kiadó: Fumax
Fülszöveg:
“Egyetlen gyenge történetet sem tartalmaz… Az olvasó már az írók névsorát látva is elalél a gyönyörűségtől.” Library Journal
Olyan történetekre vágyik, amelyek túlmutatnak az elcsépelt sablonokon? Akkor ne hagyja ki a New York Times bestseller-szerző George R. R. Martin és a többszörösen díjnyertes szerkesztő, Gardner Dozois kötetét!
Huszonegy eredeti, most először olvasható, igazi nehézsúlyú sztárszerző tollából származó írást vehet kezébe a Zsiványokkal, amelyben minden egyes novella újabb izgalmakat ígér meghökkentő csavarokkal és nyaktörő fordulatokkal. Maga George R. R. Martin egy eddig még ki nem adott, új Trónok harca novellával jelentkezik, amelyből A Tűz és Jég Dala világának talán legnagyobb gazemberét ismerhetjük meg.
Csatlakozzon az utazáshoz olyan írókkal, mint Gillian Flynn, Joe Abercrombie, Neil Gaiman, Patrick Rothfuss, Scott Lynch, Cherie Priest, Garth Nix, Steven Saylor vagy Connie Willis – nem is beszélve az irodalmi bűvészmutatványok többi mesteréről. Ezek a zsiványok nemcsak fosztogatnak, hanem gazdagabbá is teszik az olvasó szívét!
A kötet New York Times bestseller lett, ami elég ritka az antológiáknál. Persze ilyen impozáns szerzőlistával jó, ha évtizedenként egyszer jelenik meg antológia, tehát nem meglepő a sikere.

Emma Donoghue: Érzékek tánca
Kiadó: Alexandra
Fülszöveg:
Emma Donoghue filmszerűen pergő regényének alaptörténete egy gyilkossági eset: az 1870-es évekbeli San Franciscóban lelőttek egy fiatal nőt, s a gyilkost nem sikerült kézre keríteni…
1876 nyarán egész San Francisco a hőségtől szenved, ráadásul himlőjárvány tizedeli a lakosságot. Blanche Beunon, a varázslatos szépségű francia bártáncosnő ezekben a napokban barátkozik össze az ugyancsak francia bevándorló Jenny Bonnet-val. A férfiruhában járó Jenny fékezhetetlen szabadságvágya és megalkuvást nem tűrő természete megbabonázza Blanche-t, s hatására úgy dönt, elhagyja szeretőjét, akit addig ő tartott el.
A két nő egy San Francisco közeli településen húzza meg magát, mígnem egyik este az ablakon át valaki lelövi Jennyt. Blanche kétségbeesetten próbál a gyilkos nyomára bukkanni. Helyzetét súlyosbítja, hogy egykori szeretője mindenéből kiforgatta, és egyéves fiukat is elrabolta. Miközben Blanche elszántan küzd a gyermekéért és az igazság kiderítéséért, Jenny nehéz terhekkel teli múltját is megismeri. Vajon ki és miért ölte meg a szókimondó Jennyt?
A bohém alakokkal teli, bevándorlók színes forgatagától nyüzsgő San Francisco szinte megelevenedik a regény lapjain. A lebujok mámoros éjszakai forgataga azonban csak díszlet, mely mögött ott lappang a nyomor és a kiszolgáltatottság. Hogyan boldogulhat ebben a világban, s miként szerezhet érvényt az igazságnak egy egyedülálló nő?

J. R. R. Tolkien: Beowulf
Kiadó: Európa
Fülszöveg:
Egy legendás történet sárkánnyal, gyűrűkkel – A Gyűrűk Ura első szívdobbanása?
A dán király boldogan uralkodik harcias népén, mígnem egyszer csak kezdenek eltünedezni a sörivó nagy csarnokból a harcosok. Nemsokára már senki sem mer ott éjszakázni. Ekkor érkezik svéd földről Beowulf, hogy megküzdjön a szörnnyel, aki a dánokat irtja. És miután sikerrel jár, visszatér ősei földjére, és belőle is nagy király lesz.
J. R. R. Tolkien mítoszteremtő, nagy író volt – és nagy tudós. Nyelvészként kezdte pályafutását, és ebből nőtt ki érdeklődése az óangol irodalmi emlékek iránt. Ő azonban nem egyszerűen nyelvemlékeknek tekintette ezeket a szövegeket, hanem izgalmas irodalmi műveknek.
Leghíresebb közülük Beowulf, az óangol eposz, melyben a rettenthetetlen hős mellett – először az angol irodalomban – szerepel sárkány, sőt vannak gyűrűk és tündék is, mint aztán A Gyűrűk Urá-ban…
Tolkien nemcsak prózai fordítást készített a műből, hanem megírta, mint mesét, sőt énekmondóként meg is verselte.
A könyvet bőséges magyarázó anyag teszi még érdekesebbé: ezt Tolkien egyetemi előadásaiból állította össze fia, a hagyaték gondos kezelője, Christopher.
A Beowulf hatalmas karriert futott be: készült belőle film Angelina Jolie-val, és számítógépes játék is. Most végre olvashatjuk, és egy híres tudós vezetésével alaposan tanulmányozhatjuk is.
A versbetéteket Tótfalusi István fordította

Karen Akins: Időhurok (Időhurok 1.)
Kiadó: Gabo
Fülszöveg:
A tizenhat éves Bree Bennis olyan iskolába jár, ahol az időutazás kötelező tantárgy, és szó szerint veszik a történelmi kirándulásokat. Miután háromszor is kudarcot vall a XXI. századba tett félévi küldetésén, mert véletlenül túszul ejt egy fiút, már az ösztöndíja forog kockán.
Amikor visszaszökik a múltba, hogy hallgatásra bírja a fiút, nem megy elég messzire: Finn közben három évvel idősebb lett, ráadásul meg van róla győződve, hogy szerelmesek egymásba Bree-vel, vagyis a lány jövőbeli énjével, aki közel sem tartja olyan elviselhetetlennek. Még tovább bonyolódik a helyzet, amikor Bree akaratán kívül magával viszi Finnt a XXIII. századba, majd rájön, hogy valaki üldözi, aki nem csak őt akarja tönkretenni, hanem a múltat, a jelent és a jövőt is.



Zavodni Gréta Virág: A szívem ezerkétszázat ver egy perc alatt
Kiadó: Álomgyár
Fülszöveg:
„Attól félek, hogy a körülöttem lévőket jobban meg fogja viselni ez, mint engem. De én tudom, hogy kitárul előttem Tibet kapuja, hogy olyan dolgokat tapasztalhassak meg, amiket a későbbiekben a lehető legjobban tudok majd hasznosítani. Nincs bennem félelem, harag, kétség, nincsenek miértek, csak küzdés van, és akarat. Nem látok mást, kizárólag egy egészséges embert, akinek végig kell járnia egy utat, hogy aztán még egészségesebben folytathassa a tökéletes életet.”
ZAVODNI GRÉTA VIRÁGnál 2011 márciusában diagnosztizáltak a leukémia egy súlyos változatát, a T-sejtes Non-Hodgkin limfómát. A fiatal lány három éven keresztül kemoterápiás és sugárkezelések sorozatát kapta, de maradt ereje arra, hogy közben a kezdetektől megörökítsen minden fontos pillanatot. Bejegyzéseiből a benne lejátszódó lelki folyamat és a kezelések, beavatkozások tanulságos, érdekfeszítő, őszinte története bontakozik ki, melynek végállomása – göröngyös út után – a gyógyulás. A kötet Gréta győzelméről és újjászületéséről szól; az ő példája pedig másoknak is erőt adhat, hogy soha ne adják fel a harcot.

Donna Tartt: A titkos történet
Kiadó: Park
Fülszöveg:
Öten voltak – négy fiú meg egy lány. Két fiú szemüveget viselt, a harmadik albínó volt, az ikrek pedig, a fiú meg a lány, akár két flamand angyal. Megközelíthetetlen, titokzatos csoport a kis vermonti egyetemen. Már amit tanultak: az ógörög, az is a kiválasztottság légkörével vonta be őket. Ebbe az arisztokratikus társaságba csupán egyetlen új diáknak sikerül bejutnia: a feltörekvő Richard Papennek. Ő beszéli el évekkel később a csoport titkos történetét. A különös ifjak megszállott professzoruk vezetésével nemcsak tanulják, hanem át is élik a hajdani kultúrát, az ősi vallást, a mámoros orgiákat, hol az isten vért követel… Történhet-e bűn? Baleset? Áldozat? Hogyan lesz bűnhődés az árulóra kirótt büntetésből? Hogyan folyik egymásba elfojtott és megélt szerelem, szabadság és lelkifurdalás, álom és valóság, élet és halál? Donna Tartt könyve bűnügyi regény, a lélek rezdüléseit boncolgató finom olvasmány, mulattató és szívbe markoló. Egy fiatal amerikai írónő első regényét tartja kezében az olvasó: Mely máris világsiker.

Charles Stross: Pokoli archívum / A Betontehén-akció (Mosoda-akták 1.)
Kiadó: Ad Astra
Fülszöveg:

Egy, a miénkhez nagyon hasonló világban bonyolult matematikai tézisek és lézerrel rajzolt pentagrammák nyitnak kapukat más dimenziókba, ahol hihetetlenül intelligens és veszedelmes lények laknak. Charles Stross Mosoda-akták sorozatában a varázsigéket és az alkímiát nem szorította háttérbe a tudomány, hanem a racionalitás és az okkult tanok egymást erősítve olyan dolgokra képesek, amelyekről a hétköznapi ember inkább nem akar tudni. A Mosoda nevű brit ügynökség feladata a titok megőrzése és a világ megvédése a sátáni, sötét erőktől, de ettől még olyan, mint bármilyen kormányhivatal: házsártos a főnök és sok a papírmunka. Bob Howard afféle számítógépguru, de az ügynökség alkalmazottjaként nem számíthat arra, hogy szoftvertelepítéssel és rendszerfrissítéssel üti el az időt a nyugdíjazásig. A Pokoli archívum című regényben a nácizmus okkult árnyaival kell megküzdenie, míg a Betontehén-akció során egy művészi installáció mellett talált megégett és enyhén radioaktív tehén okoz komoly fejfájást a főszereplőknek. Mert az emberiség megmentése elég nyűgös feladat, ha a túlórát nem fizetik ki, és a költségvetés túllépését háborús bűnökért kijáró megtorlás követi. „Felfokozott jeleneteivel a Pokoli archívum, amely a zsinórmértékül szolgáló SF-irodalmi kánon lebilincselő és intellektuálisan magával ragadó elbeszélésfolyamai közül is kiemelkedik, a demonológiai és a fizikai gondolkodásmód elképesztő tandemje.” Nick Gevers, Locus

2015. április 4., szombat

Blake Crouch: Az utolsó város (Wayward Pines-trilógia 3.)

  Alapjában véve én nem szeretem a sorozatokat, mert nem értem, hogy miért kell három felé szedni egy történetet, miért nem lehet azt úgy egy az egyben kiadni. Persze tudom, kell a pénz az írónak, meg kell a pénz a kiadónak, és nem mellesleg a rajongók ott fogják  a körmüket rágni, hogy na de mi a folytatás, és várhatják a megjelenést.
 Jelenleg Magyarországon ezzel a trilógiával szerencsések voltunk, mert relatíve egyszerre kijött az egész, és ha nem volt az ember olyan béna mint én, akkor egybe le tudta darálni és nem kellett napokat malmoznia, hogy az Alexandrába miért nem átvehető már a rendelése, amikor van már vagy 24 órája, hogy leadta a rendelést, és hát kit érdekel, hogy az éppen szombat délután volt, és vasárnap nem dolgoznak fel adatokat? Nos engem nem, a munkatársaim lehetnek a megmondói, hogy  amikor csak gépközelben voltam néztem árgus szemekkel, hogy mikor jön az email, hogy mehetek érte. Természetesen 2 óra után, amikor délutános vagyok, tehát újabb 24 óra mire egyáltalán megy érte valaki. Itt is köszi Peti, hogy mentél érte :*
 Április elsején már kezemben is voltak a könyvek, mármint a harmadik, mert az elsőt rögtön a futáromnak adtam olvasásra….a másodikat meg tegnap adtam neki, a harmadikért ha bejön akkor ma már oda tudom adni. Aztán másodikán nekikezdtem a könyvnek, amit harmadikán be is fejeztem egy nagy „most meg mi a franc van???” Kérdőjellel. Mert olyan vége van a könyvnek, ami elhúzza a mézesmadzagot előtted, hogy „hello, ezt itt még ám lehet folytatni, de nem biztos, hogy fogom”… nem írom le a végét, mert az nagy spoiler lenne. Senki ne olvasson előre a harmadik kötetnél…a másodiknál sem, mert mindegyik végén van az a megvilágosodás és újabb százmillió kérdést felvető mondat, vagy rész.
És akkor spoilermentesen: 2015 legjobb trilógiája, amit olvastam! Nem csorbítja ezt a tényt az sem, hogy ez az egyetlen 2015-ben olvasott trilógiám eddig. (Április van még csak :P). Ritka, hogy könyvet veszek ÉS el is olvasom rögtön, az még ritkább, hogy kínlódom, hogy nincs egyetlen egy ember sem, akivel kibeszélhetném, vagy akinek elmesélhetném elejétől a végég a sztorit, és kielemezhetném neki, hogy én miért utálom Pilchert, vagy miért rúgnám fel Pam-et, esetleg miért tépem a hajamat a szerelmi sokszögeken (ami amúgy háttérben van, de néha már viccesen sok volt :D). Vagy azt, hogy én mit tennék Wayward Pines lakosai helyében, és hogy basszus, eszembe sem jutott, hogy így fognak dönteni. Nincs kinek mérgelődnöm, hogy az amúgy sem túlzottan ismert karakterek sorsa rosszra vagy éppen jóra fordul, vagy a vicces párbeszédek vége általában az, hogy megkedvelem a szereplőket, de már úgyis mindegy, mert kiszámítható a sorsuk. Wtf Picher!!!
 Úgyhogy igen, mérgelődős, idegesítő, de csak azért mert nincs kire rázúdítanom azt a sok kérdést, elméletet és főleg a leges legvége, az utolsó mondat problematikáját, mert azon viszont őrülten sokat gondolkodtam, és sokat töprengtem, hogy mi lesz az után…. Váááááááááááááá!

Belbecs: 5/5

Nagyon szórakoztató könyv és nagyon szerethető!

A trilógiáról úgy egyben: csak akkor olvasd, ha nálad van mind a három rész!!!!

Mert, különben a falat fogod kaparni, hogy mi van. Az első után még nem, ott még csak elelmélkedsz, hogy „hmmm, mi lehet velük, áh seriff, mit fogsz csinálni?” és ennyi, de utána sikeresen a második részt olyan szituációval zárja, amin kattoghatsz egy csomót, ha nincs nálad a harmadik rész, még úgy is, hogy azért sejthető mi következik.

Vélemény az előző részekről:


Külcsín: 4/5

A védőborító sem segít rajta. Egyrészt, mert a védőborító mind a három részhez tök ugyanaz a csávó
a földön fekvő, buta fejjel rád bámulós (bocsi XD), ami engem inkább Frankensteinre emlékeztet, és nem Ethanra (még ha tudom is, hogy ő játssza Ethant). Tehát a védőborítóval sem vagyok túlzottan elégedett. Az eredeti magyar borító (tehát a védőborító alatti), meg még mindig ronda! Nem tudok megbarátkozni vele, de azaz igazság, hogy mivel a bel tartalom teljesen helyén van, így nem igazán érdekel, hogy milyen a borító, a polcon úgy is csak a gerinc látszódik, az meg nem vészes.
 Az eredeti amerikai borítót annyira nem értem, mert nincsen benne madár, szerintem az egész kötetben nincs egy sem…ha egyáltalán a trilógiában vannak madarak, bár ez is ködös. Nem igazán tartom azt sem jó borítónak, bár kicsit apokaliptikusabb, mint a mi kis zöld rét, meg fák az út mellett borítónk :D

 Ha valaki olvasta a könyveket, és ki akarja velem beszélni, írjon rám nyugodtan: st.metatron@gmail.com a blogról a spoileres megjegyzéseket törölni fogom, mert tudom, hogy én is rohadtul utáltam volna, ha felmegyek egy könyves blogra, és első mondatban lelövi az egész sorozatot, azokat a tényeket, amiket csak olvasás közben a könyv vége felé tudsz meg. Ezért is nem írok spoileres bejegyzést erről a trilógiáról. Igaz, így csak a benyomásaim maradnak és kb. nulla cselekmény száll, vagy fogódzó, hogy mégis mi történt. Amúgy a második rész olvasása után volt, az, hogy rámentem egy blogra, és első mondatba összefoglalta az első rész összes izgulnivalóját….nemviccces…

Fülszöveg:
Ethan Burke különleges ügynök három héttel ezelőtt érkezett az idahói Wayward Pines-ba. A városban mindenkinek megmondják, kivel házasodhat, hogyan élhet és mit dolgozhat. A gyerekeiknek azt tanítják, hogy David Pilcher, a város alapítója nem más, mint isten maga.
Wayward Pines-ból senki sem távozhat. Elég feltenni néhány rossz kérdést, és az ember könnyen az életével fizet.
Ethan egy napon rádöbben a szörnyű titokra. A titokra arról, hogy mi terül el az elektromos kerítésen túl. A titokra, miszerint a teljes lakosság egy őrült és az ő elvakult követőinek irányítása alatt áll. A titokra, ami megállíthatatlanul közeledik, és ha kell, a legerősebb kerítést is áttöri, hogy eltörölje az egész emberiséget.

Eredeti mű: Blake Crouch: The Last Town
Eredeti megjelenés éve: 2014 
Kiadó: Agave Könyvek
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2015
Oldalszám: 302
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9786155522062
Fordította: Makai Péter Kristóf
Ár: 2.980 Ft








2015. április 1., szerda

Kihívás figyelőm - Március

Márciusban, azon túl hogy:
Eladtam egy csomó könyvet
Hazahoztam egy csomó könyvet
A fél könyvtár nálam van ideiglenesen

Nos ezeken túl, jelentkeztem pár kihívásra is. Most összegzem, pontosan mikre, és, hogy ezekre mit is kellene olvasnom. Pedig hányszor megmondtam, hogy nem foglalkozom kihívásokkal…
Összesen 11 futó kihíváson veszek részt! Ebből egy amit én magam indítottam. A saját kihívásom lényege az, hogy adott egy lista, amin gyűjtöttem, rendszereztem, hogy amióta a munkahelyemen dolgozom, hány könyvet sétáltattam meg a könyvtárból, ebből mennyit olvastam. Akik feljelentkeznek, első körben be kell jelölniük, mit olvastak már róla, második körben 2020-ig 10%-al növelniük kell ezt a számot. Körülbelül 1300 könyv van a listán, tehát bőven van miből választani, és 5 év alatt 130 könyv az nem is olyan sok, ugye? No meg felkerülhet olyan könyv, amit már olvastak, és akkor kipipálhatják, ezzel is nőhet a százalékuk! :)



 Nos jelenleg ezekre vagyok feljelentkezve. A Wayward Pines –trilógiásat szerintem hétvégén már teljesítem is, a Zsákbamacskásra a hónapra való könyv már ki van készítve, úgyhogy szerintem azzal sem lesz gond. Amit még nem tudok, hogy Gesztenye, a honalapítót mikor akarom olvasni. Amúgy a Reading Challenge-el remekül haladok, az Amit főztél, edd is meg az ami valószínű idén (is) bukta lesz. Az Áss mélyebbre miatt van, most sok Baricco nálam, mert ő az egyik akit kiválasztottam rá. A Saját könyvek olvasottságánál…hát izé 11%-nál tartok…

Márciusi könyvtárazás


Könyvtárazós posztom következik. Mert, hogy Márciusban is jártam könyvtárban. Mármint a munkámon kívül is, mert abból adódóan ugyebár minden nap ott vagyok! Molyon felmerült több könyvtárosban is, hogy hát remek, hogy könyvtárban dolgozunk, csak akkor a magánkönyvtár kerül háttérbe, és megerősítem, ez tényleg így van! Ugyanis, mindig(de tényleg mindig) szembejön veled valami amit olvasni szeretnél. A nagyobb önerővel bíró egyedek persze max. várólistára rakják, de akik gyengék azok hazaviszik és halmoznak és halmoznak … :D Jah nem, ez csak a hörcsögökre vonatkozik, mint amilyen én vagyok :D
Márciusban feltöltöttem a készletemet, csordulásig (tehát ahány nevem van, annyin és azok körülbelül teli is lettek). Ők jöttek haza velem, egy közepes hányaduk már visszakerült a könyvtárba, mert elolvastam őket:

Alessandro Baricco: Harag-várak
Alessandro Baricco: Háromszor hajnalban
Alessandro Baricco: Mr. Gwyn
Alessandro Baricco: Történet
Böszörményi Gyula: Égboltmesék
Chris Anderson: Kreátorok
Csoma Mózes: 1989 – Diszkózene a Kvangbok sugárúton
Csoma Mózes: Korea – Egy nemzet, két ország
Dan Millman: Élj céltudatosan!
Dániel András: Mit keresett Jakab az ágy alatt? (és mi történt ott vele?)
David Carlyle: Skyland – Sziget a szélben
Dmitry Glukhovsky: Futu.re
Franck Thilliez: E-szindróma
Graeme Simsion: A Rosie projekt
Guus Kuijer: Minden dolgok könyve
Guy Kawasaki: Elbűvölés
Irene Adler: Sherlock, Lupin és én – A katedrális árnyéka
Isaac Asimov: Azazel
Joe Hill: NOS4A2 
John Armstrong: Hogyan aggódjunk kevesebbet a pénz miatt?
Jorge Bucay: 20 lépés előre
Jorge Bucay: Az autodependencia útja
Kosztolányi Dezső: Pacsirta
Kristina Ohlsson: Az üveggyerekek
Limpár Ildikó: Emlékek tava
Maggie Stiefvater: The Raven Boys – A hollófiúk
Manfred Kets de Vries: A boldogság egyenlete
Marie-Aude Murail: Lakótárs kerestetik!
Mats Strandberg – Sara B. Elfgren: Kulcs
Miskolczi Miklós: Kacagtató Sztalin-városi anekdoták
Murakami Haruki: Köddé vált elefánt
Nick Bruel: Rossz Cica fürdik
Őszentsége a XIV. Dalai Láma – Dr. Howard C. Cutler: A boldogság művészete a munkában
Philippa Perry: Hogyan maradjunk normálisak?
Rögtönzött beszédek a zen meditációról
Shodo Harada: Bódhidharma ösvényén
Shunryu Suzuki: A zen szellem az örök kezdők szelleme 
Sunrjú Szuzuki: Zen szellem, a kezdő szellem
Tonya Hurley: Szellemlány – Vágyakozás
Victoria Schwab: Felszabadulás
Z. Vincze György: Vendégként az örömök kertjében


 Van pár amiről poszt még nem született, de már olvastam őket, azokat jelzem valahogy, mindenről szeretnék posztolni, szimplán az időm és kreativitásom szab határt a dolognak esetlegesen az ihlethiány. Tehát, ezek közül nincs mind már nálam! Megfogadtam, hogy nem viszek vissza addig könyvet, míg nem olvasom el, eddig ez egyetlen egy kivételt élvezett (A Kulcs), mert előjegyezték, és azért nem tartom itt, és nem túl vékony, hogy hopp nekiugorjak. A többit viszont elolvastam, és úgy került vissza a könyvtárban. Mesekönyveknél próbálok gyorsan végezni és gyorsan visszaszolgáltatni, mert azok tényleg nem tartanak túl sokáig, és a gyerekek is olvashassák (végtére is nekik van szánva :D)

Márciusi Új Lakók

 Kinézve az ablakon, hivatalosan is itt a tavasz! Annak ellenére, hogy a szél leviszi az ember fejét! Viszont süt a nap, kék az ég, és a madarak is csiripelnek, amikor éppen nem a szél dobja arrébb őket!
 A múlt hónapban (Március), kivételesen vettem könyvet. A terv idén amúgy nem az volt, hogy nem veszek könyvet, hanem az, hogy haladok az itthoniakkal. Januárhoz képest amúgy 2 %-ot javult a magánkönyvtár olvasottságom, ami részben annak köszönhető, hogy olvasom a sajátjaimat, részben annak, hogy eladom a könyveim egy nagy részét, azokat, amikre már nem tartok igényt, vagy megvan a könyvtárnak, tehát nem szükséges, hogy nekem is itt álljanak!
 Rengeteg új könyvvel bővültem, vásárláson kívül egyéb módon is. 1 recenzió ért ide, és 4 könyvet vettem, és egy csere is ideért még Márciusban, a többi feltehetően majd áprilisban csorog be a képbe. A rukkola is megy ezerrel, bár most inkább én rukkolok könyveket, és nem ide érkeznek, viszont sikerült egy Tolkien enciklopédiát happolnom, a héten talán ideér az is! Recenziót egyetlen egyet várok az új Sherlockos könyvet (Ad Astra), annak is a héten be kell majd futnia. Ezen kívül nem vállalok recenziókat, mert itt áll körülbelül 37 könyv ilyen címszóval, november óta… és persze könyvtári könyvet olvasok, mert miért is ne… úgyhogy úgy döntöttem, hogy elértem arra a pontra, amikor nem fogok recenziókat kérni, csak ritkán és csak az után, hogy már a nálam lévők mindegyike olvasásra kerül. Remélhetőleg az olvasásuk idén befejeződik, jó lenne, kevésbé csapna meg néha a frusztráció szele, hogy „basszus azok még ott vannak”. Rengeteg könyv jött még mindig selejtezésből, ez valószínű, még egy ideig ilyen lesz… majd talán jövőre már lesz értelme @worsi kihívására jelentkeznem, akkor nem fog ennyi könyv egyszerre hozzám vándorolni. Amúgy idén a molyos statisztika szerint 75 könyv költözött hozzám eddig…

Recenziók száma: 1

A. M. Aranth: Cleadur – Dobszó a ködben

Ebookban már megvolt a könyv, de ahogy a szerzőnek is mondtam, ami e-ben van meg, az szinte olyan mintha nem lenne meg. Bár van ebook olvasóm, mégsem érzem, hogy nagyon vonzana, hogy azon olvassak. Ennek ellenére jó, hogy van, még akkor is, ha kihasználatlan marad. De biztos vagyok benne, ha eladnám, akkor rögtön kellene… Murphy ugyebár.

Cserék száma: 2

Alexandra Bracken: Sötét elmék
David Levithan: Nap nap után

 Mind a kettő nagyon vágyott könyv volt. Persze azt nem tudnám megmondani miért vágytam rájuk, de régóta a radaromon voltak. Remélhetőleg hamarosan (idén) sorra kerülnek majd. Persze a Sötét elmék sorozat… mert miért is ne lenne sorozat, de tényleg? Miért nem lehet Könyvet írni és nem végtelenített minimum trilógiát?

Happolások száma: 3

David P. Schloss: Ne légy tehetetlen – nem létezik „lehetetlen”
Stephen D. Sullivan: Főnix
Thomas Hardy: A zöldellő fa alatt

A zöldellő fa alatt azóta várólistás volt, hogy @worsi ezt ajánlotta arra a kérdésemre, hogy kérek egy könyvet, ami nem gondolkozós és jól lehet rajta szórakozni. A másik könyvet valaki olvasta molyon a figyeltjeim közöl ezért került a radaromra, és ha már valaki rukkolta, akkor miért is ne happoltam volna. Elég vékony könyv, úgyhogy szerintem nem fog sokáig tartani, hogy elolvassam. A Főnix egy sorozat x. Darabja, de azt mondták molyon, hogy nem gond annyira, ha nincs meg a többi… hát majd meglátjuk!

Ajándék könyvek száma: 1
Aurora White: A gyöngyhalász

A szerzőtől kaptam ajándékba. Küldtem neki egy könyvet csak úgy, amolyan könyvmentés célzattal, hogy olyan helyre kerüljön, ahol örülnek neki, és egy kedves képeslap kíséretében kaptam tőle egy könyvet. Meglepődtem, de nagyon jól esett :)

Könyvmentés címszóval: 35

Dornbach Mária (szerk.): Gilitrütt, a tündérmanó
Faragó József – Salamon Anikó (szerk.): Három testvér, kilenc sárkány
Fehér Klára: Sárgaláz
Gerry Huerta: Pánik Amerikában
Hummel Rozália: Ráma herceg és Szítá hercegnő széplegendája
Időmadár
Illyés Gyula (szerk.): Kínai szelence
James Herriot: Egy állatorvos történetei
Joe Simpson: Sötét árnyak ereszkednek
Joseph Sheridan Le Fanu: Fogadó a Repülő Sárkányhoz
Kalevala
Kuvahara Jaszuo – Gordon T. Allred: Kamikaze
Lázár Ervin: A Hétfejű Tündér
Lázár Ervin: A Masoko Köztársaság
Lázár Ervin: Bab Berci kalandjai
Lázár Ervin: Kisangyal
Lázár Ervin: Tuvudsz ivígy?
Liu Csang: Csung Kuj, az ördögűző
Liu O: Öreg Can kóborlásai
Lu Hszin: Régi mesék mai szemmel
Lucius Annaeus Seneca: A lelki nyugalomról
Lucius Annaeus Seneca: A nagylelkűségről
Lucius Annaeus Seneca: Művészete az életnek
Pa Csin: A nyugalom kertje
Pej Hszing: A déltengeri rabszolga
Pierre Franckh: Kívánjunk egyszerűen!
Pierre Gripari: Mesék a Broca utcából
Rapcsányi László: Útikönyv a képzelet országaiba
Stephen King: Atlantisz gyermekei
Székely Éva (szerk.): 66 híres magyar regény
Tudor Hushpush (J. K. Rowling): A kviddics évszázadai
Wilhelm Hauff: A spessarti fogadó
Wilhelm Hauff: A szarvastallér legendája
Wilhelm Hauff: Hauff legszebb meséi

Le lehet követni, hogy körülbelül hol áll a mentés folyamat amúgy a P-nél, R elejénél, úgyhogy még elég sok hátra van (mi lesz, amikor ezotéria és buddhizmus, japán témakör felé megyünk o.O) Hauffot nagyon szeretem, így mindent, amit csak találtam tőle és mentenivaló volt hazamentettem. Seneca ugyanez, bár nem onnan mentettem, de mentettem. A legtöbb Senecát amúgy már olvastam. King nem a kedvenc íróm (bár ezt nehéz volna kijelenteni, mert még nem olvastam tőle semmit), de az Atlantisz gyermekei már régóta várólistás volt, és hát azért mégiscsak King (elméletileg ő név). Kviddics évszázadai alap volt, hogy jön velem haza. A többi mesekönyv, és Fehér Klára stb. amolyan „jó lesz még valamire” címszóval költöztek szerény hajlékunkba.

Vásárolt könyvek száma: 3

Dér Noémi: Pozitív gondolatok naplója
Dragomán György: Máglya

 Jó a három túlzás egyrészről, mert a Pozitív gondolatok naplója nem minősül igazán könyvnek, annak ellenére, hogy rendelkezik ISBN számmal, hisz körülbelül egy oldalnyi szöveg van csak benne! Másrészről a három nem fedi az igazságot, mert még a Márciusi fizetésből ment a másik két rendelésem is, amivel az Alexandra elszöszölt, így csak ma kapom kézhez, ha minden igaz ;(

 A Dragomán György könyv dedikálva lett, író-olvasó találkozón vettem, mert megtetszett, ahogy felolvasott belőle az író. A Wayward trilógia…az úgy volt, hogy az első könyvtárból, de folytatni akartam, így megvettem a másodikat, aztán most sír a szám a harmadikért, de azt csak ma kapom kézhez, és akkor már megvettem az elsőt is, hogy teljes trilógiám legyen…azt hiszem, ez a trilógia idén az első olyan könyvélmény aminél a „rögtönazonnal” folytatás kell, szükséges és muszáj :D Nem is emlékszem, hogy valaha izgultam-e ennyire könyv miatt, vagy kívántam ennyire könyvet, hogy bármit megadtam volna azért, hogy rögtön folytathassam. Persze ehhez hozzá kell tenni, hogy a második résznek ritka szívatósan függő vége van -.-