2013. április 26., péntek

Érik a nyár - Mai szerzők nyári antológiája

Fülszöveg:
Ha itt a nyár, csupa kaland lesz a világ, bármi megtörténhet! És egy derűs, színes nyári olvasmány is jól jöhet… Kötetünkben hazai kortárs írók és költők mesélnek nagymamákról, nyaralásról, dézsastrandolásról, tengeri csatákról – meg egy úthengerről is! Üdítő láblógatást kívánunk!








Külcsín és belbecs:

 Maga a kiadás gyönyörű. Az első antológiát, amit kiadtak, meg is vettem, ezt inkább már a könyvtárból hoztam csak ki. Az Elfelejtett lények boltja -nál, ugyanis még azt hittem, hogy főleg Szegedi Katalinos illusztrációk lesznek benne, tekintve, hogy a borítón is az ő munkája látható. Mégis, főleg mások illusztrációi voltak benne, és csak néhány volt tőle. Ennek ellenére, maximálisan megérte megvenni, mert tényleg szép kiadás, ahogy ez a rész is.
 Illusztrátorokról:

- Szegedi Katalin: Imááádom, csak kevés volt :( Az ő rajzait nagyon szívesen vettem volna, több oldalon keresztül is, több meséhez, vershez is, de hát nem. A legszebb rajzot szerintem Megérett a nyár c. történethez rajzolta, az annyira szép volt. Tehát Szegedi Katalin marad a kedvencem, és szerintem őrülten sokat jelent, hogy a borítót is ő követte el, és hogy a neve szerepel az illusztrátorok között.

- Rofusz Kinga: Hát, izééé, Amúgy kedvelem a rajzait,  Az emlékfoltozók című könyvben nekem még tetszetős is volt, amit művelt, de itt. Hát, a Télenma c. vershez rajzolt képén én csak pislogtam, hogy most mi ez, ha elvonatkoztatok tőle, hogy ez a könyv egy gyerekkönyvtáras antológia, akkor elmegy, de ha ettől nem vonatkoztatok el akkor ijesztő. Az egyik embernek a képen a fél szeme egy rózsa(!), alatta meg egy fürdőruhás férfi(?) rózsával a szájában érdekes fejet vágva, olyan szado-mazó beütése van szegénynek. A többi képpel nem volt semmi bajom, kicsit depressziós hangulatú az, ahogy rajzol és kicsit ufo-s a dolog, de amúgy nekem általában tetszik amit rajzol. Nem mellékesen nem tudok rajzolni, és így túlzottan nincs jogom kritizálni az embereket.

- Gyöngyösi Adrienn: Az ő képeire azt tudom mondani, hogy aranyosak. Szereti a színeket használni, és vidám képeket alkotni. Pár képnél azon is elgondolkoztam, hogy milyen jól mutatna a gyerekkönyvtárban a falon, vagy alsó tagozatos iskolásoknak a terem falán. A kedvencem a Suli hava c. vershez készült rajz volt. Olyan vidám, meleget ígérő, nyári.

- Szalma Edit: Beismerem, őróla sem hallottam még soha. Pedig biztos, hogy láttam már illusztrációját könyvben. Kedves és barátságos képeket készített, szinten olyan tipikusan nyárias rajzok. Végtére is nyári antológia, úgyhogy elvárható, hogy vidámak legyenek a képek. Aranyos medvéket tud rajzolni :)

Az volt az érzésem, hogy ez az antológia, egy nagyon nagy esély, nem túl híres, vagy ritkán hallott, friss, vagy csak mellőzött illusztrátoroknak, hogy bemutathassák mit tudnak. Ugyanis, sokan meg fogják venni a könyvet Szegedi Katalin neve miatt.... Amit sajnálok az az, hogy Rofus Kinga rajzai az amúgy remek nyári válogatást komorrá teszik. Most átlapoztam megint az egész antológiát, és ő tényleg nagyon borús képeket rajzol, a sok vidámság között néha egymás után is beszúrva ezek a depressziós képek. Hát...ez mínusz pont a kivitelezésben.

Külcsín: 3/5

És akkor lássuk a tartalmat, tartalomjegyzékkel összekötött kommentár:
(nem fogok mindegyikhez írni, példának okáért mert van benne vers, és a verseket nem szeretem, elolvasom őket, de nem a barátaim )

Máté Angi: Volt egyszer egy nyár 
Nem tudom, hogy ismertem-e már, az a baj a "Volt egyszer egy" történetekkel, hogy mindig azt hiszem, hogy már olvastam őket a Volt egyszer egy-ben, holott nem biztos, hogy benne van. De vidám a történet, és olyan kis aranyos.

Kukorelly Endre: Télenma 
Vers, és a verseket nem értem, lehet, hogy sokat rontott rajta az illusztráció,mert most úgy marad benne a fejembe, mint a ronda kép melletti rövidke vers, pedig annyira nem volt rossz. :(

Mészöly Ágnes: Barni és az unatkozóművész
Kántor Péter: Gesztenyefa levelén

Gimesi Dóra: Krétakirálylány
Sokat dobott rajta, Szegedi Katalin rajza, de maga a történet is nagyon szép. Az egyik legkedvesebb történet az antológiában, amit olvastam. Tényleg mai, és tényleg jó időt hozó történet, még ha esik is benne az eső.

Petőcz András: Egy-két láb  - Én ezt a verset nem értem...
Finy Petra: A nagyerejű napernyő
Kövezzetek meg, de ez tényleg tetszett! Pedig szegény Finy Petrát sem igazán szerettem meg, de mintha ez a mese jó lett volna. Volt története, mondanivalója, aranyos is volt, és a rajz is sokat dobott rajta. Ennek ellenére, azért nem leszek Finy Petra rajongó. De ez tényleg nem volt rossz.

Lackfi János: Háromnyári medvevers - Vers...elolvastam, a rajz szép, a vers...hát az vers.
Zalán Tibor: A kíváncsi kiscsillag és a kíváncsi sün 

Péterfy Gergely: A csuka, a macska és a papagáj 
Ez egy nagyon depresszív történet...a rajz rontott még rajta egy kicsit :(

Czigány Zoltán: Csoda és Kósza Olaszországban
Tandori Dezső: Medvesportversenyek
Kamarás István: Amatitka 
Nagyon aranyos kis történet, és a rajz is, nagyon illet hozzá. Olyan tényleg mesés :) 

Balázs Imre József: Felmászunk a sósziklához
Böszörményi Gyula: Lopotnyik és a nyárnyafi-nyűg
May Szilvia: Úszómester a dézsastrandon
Jász Attila: Tengerész
Nyulász Péter: Megérett a nyár 
Nyulász Pétert azt hiszem, hogy szeretem. A történet nem túl akciódús, de annál kedvesebb, és a fogalmazása is nagyon szép volt. Szintén sokat dobott rajta, Szegedi Katalin illusztrációja, úgyhogy azt hiszem, ez az egyik legjobb történet a könyvben.

Markó Béla: Balázzsal az Égei-tengeren
Méhes György: Tatárok a tengeren (részlet)
Kiss Ottó: Veszek egy nagy úthengert
Podmaniczky Szilárd: Gyuszi balhéja az apartmanóban
Vörös István: Suli hava

Belbecs: 3/5

Érdemes-e megvenni? Nem tudom, érdemes előtte elolvasni, érdemes megnézni a képeket. Gyönyörű kívülről, és a nyári hangulatot is megadná, ha nem lenne benne az a pár történet, vers, rajz amik miatt ez annyira nem sikerült jól. Elolvasni érdemes-e? Nos, igen...elolvasni mindenképpen, mert benne van a nyár, és vannak benne értékes dolgok. 
 Összehasonlítva az előző kötettel, nos nekem az sokkalta jobban tetszett, annak ellenére, hogy azért abba is sikeresen belekerült pár olyan dolog, aminek nem kellett volna.

 

2013. április 24., szerda

Varró Dániel -Nem, nem, hanem

Fülszöveg:
Mit kell itt ezzel a könyvvel csinálni?
Érdemes állatos keksszel kínálni?
Vagy bántalmazz vele egy eladót tettleg?
Tépd szét, és tedd vissza?
Nem, nem, hanem
vedd meg!



Külcsín és belbecs:

 A borító és az illusztrációk nagyon tetszenek, Agócs Írisz, azt hiszem belopta magát a szívembe. Mostanában, amúgy is elég sok olyan illusztrátort fedezek fel, akit eddig nem ismertem, és valami miatt megfognak a képeik. Agócs Írisz, kicsit komolytalan, olyan kisgyerekeknek valóan rajzol. Jellegzetesek a rajzai, úgyhogy valószínű, ha újra összefutok vele egy-egy könyvben akkor már fel fogom ismerni őt. Így bekerült az eddig négy magyar illusztrátort tömörítő "kedvenc" kategóriába. (amúgy a másik három, az Szegedi Katalin, ő a number one :) Lakatos István, szintén nagy kedvenc, és Faltisz Alexandra, őt nem rég fedeztem fel!)
 Tehát a képek, a borító teljességgel tökéletes volt, illet a könyv szövegéhez, korosztályához és tényleg az a típusú amit jó kézbe venni.

Külcsín: 5/5

És akkor jöjjön a tartalom. Varró Dani nekem mumus, mert nem értem a verseit! De komolyan, próbáltam felfogni a költészetét...de nem. Ő láthatóan nem nekem ír, nem én vagyok a célközönsége. Nem mondom, hogy rossz, pláne ennél a könyvnél, csak egyszerűen nagyon-nagyon messze áll a költészete tőlem. Mentségére, amúgy a versek, úgy általában is messze állnak a világomtól :)
 De azért rendületlenül próbálkozom, a versekkel is, Dani írásaival is. Olvastam a Szívdesszertet tőle, amitől mindenki el van ájulva...hát én nem. Olvastam még az Akinek a lába hatos, az mondjuk tényleg tetszett, aranyos volt, a Kerge ABC-t amit végigszenvedtem...és a Diótörőt. Na jó a Diótörő tényleg tetszett, de ott nem vers volt.
 Visszatérve erre a könyvre, én magam kicsit erőltetettnek vélem, de nem nekem írták, hanem gyerekeknek. Úgyhogy lehet, hogy jó ez a kicsit buta szöveg, a gyerekeknek...
 A fülszöveget egy kicsit amúgy nyomulósnak vélem, olyan unszimpatikus :(

Belbecs: 2/5



2013. április 21., vasárnap

NemKönyv - Ne olvasd, csináld!

Fülszöveg:
Ne olvasd, csináld!
86 dolog, amit mindig meg szerettél volna tenni egy könyvvel, de mindig megtiltották.
„Ne csinálj szamárfüleket, ne zsírozd össze, ne gyurd, ne önts rá vizet!” – Micsoda egy marhaság! A NemKönyvre nem érvényesek a tiltások.
Használd, a végén pedig nézzen is úgy ki, mint, amit használtak!

A könyvért köszönet a Manó Könyvek kiadónak, illetve a Nemkönyvért köszönet :)

 Itt igazándiból nem tudok külön külcsínt és belbecst felsorolni, ugyanis ez Nemkönyv. Tényleg nem az, nem is kell úgy kezelni. Nagyon érdekelt, hogy mi lehet ez az egész, mert hallottam a könyvről, amit nem olvasni kell, hanem konkrétan rongálni. A könyv ami nem megy könyv számba, és amiért nem kár, ha a végére igazándiból semmi sem marad belőle. Ennek megfelelően olyan a kivitelezés, hogy tényleg könnyű kitépni lapokat, és megtörni a gerincet. Jesszus, megtörtem a gerincet  o.O
 Mivel könyvtáros vagyok, így azért nem csináltam végig a dolgokat. Úgy döntöttem, hogy ez a példány megy a könyvtárba, és majd megmutatjuk rajta, hogy mit NE csinálj a könyvekkel, ha nem akarod, hogy csúnyán nézzünk rád. Úgyis hamarosan csinálunk egy kiállítást arról, hogy mennyire kreatív olvasóink vannak...sajnos nem feltétlen jó irányba mozdult a kreativitásuk.
 Ellátogattam még reggel a Nemkönyv honlapjára és megnéztem a videókat. Hát, én akkor is sajnálom a Nemkönyvet is :(
 Elgondolkodtam azon, hogy valójában mire is jó ez a Nemkönyv, olvasásra nem, ugyanis alig van benne szöveg. Kreativitásra...hát végtére is vannak benne jó ötletek, amiknek a megvalósításához kell egy kis kreativitás. Végül arra jutottam, hogy feltehetően stressz kezelésre jó, ugyanis ha  dühös vagy ezen nyugodtan kiélheted mindenféle dühödet, bármilyen módon, akár követve a leírást, akár nem. Végtére is azért van nem, hogy tönkre tedd, hogy művészetedet kiéld rajta, és hogy a normális könyveket ne bántsd!

Ajánlom annak aki kíváncsi, aki könyveket rongál, vagy éppen annak aki sosem rongált semmit meg, mert óvja a könyveket, mert itt büntetlenül kiélheti magát. Nem is drága, úgyhogy egyszer azt hiszem érdemes kézbe fogni. Kölcsön ne nagyon kérd, mert egy lelkes "olvasó" után, már aligha tudod hasznát venni vagy beleolvasni. Volt benne amúgy pár érdekes dolog, amit nehezebb megoldani, például használd céltáblának, jó-jó, de honnan vegyek darts bigyót amivel rálőjek, vagy egyebet. Málnával rajzoljak bele...hát nincs málnám sem :( Ha lenne akkor meg lehet inkább megenném.

Az mondjuk érdekelne, hogy az aki kitalálta a könyvet mire gondolt? Mármint, mi volt a célja, az amit leírtam, vagy egyszerűen úgy gondolta, hogy ez jó poén. Amúgy poénból lehet ilyet adni könyvtáros ismerősöknek, hogy jól elszörnyülködjenek rajta :D

2013. április 20., szombat

Könyvfesztivál Moly módra

Catherynne M. Valente: A lány, aki körülhajózta Tündérföldet Az egyik legjobban várt könyv volt a könyvfesztiválon, legalábbis nekem. Annyira sokat hallottam már róla, és annyira gyönyörű. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy most már boldog tulajdonosa vagyok. Nagy bizodalmakkal tekintek rá, úgyhogy remélem, hogy nem okoz majd csalódást.
 A Ciceró kiadó, most a fesztiválra annyi újdonsággal jött ki, hogy nehéz fejtörést okoztak a látogatóknak. Mert sokan úgy vannak vele mint én, hogy szeretné megvenni, szeretné hazavinni, de hát nem lehet mindent megvenni. A másik könyv ami még velem hazajött, a hosszú című (fel kellett írnom, mert nem tudom kimondani :D) John Boyne: Barnaby Brocket és a szörnyű dolog, ami vele megesett. De, ha őszinte akarok lenni, akkor még szemeztem Buglyó Gergely:  Oni: Szürke vér című könyvével, és Peter S Beagle.:  Az utolsó egyszarvú - Két szív című könyvével. De ők egyelőre ott maradtak...

 A következő állomásom a Manó Könyvek kiadó volt, ahol begyűjtöttem a NemKönyv-et. Nagyon kíváncsi vagyok rá, mert ez tipikusan olyan könyv amit relatíve nem olvasni kell, hanem csinálni. Rengeteg rossz dolgot fogok ezzel a könyvvel csinálni, de legalább ezen élem ki mindenféle könyv rongálási dolgomat. Lehet, ezt kellene a könyvtárnak is mellékelni egy-egy könyv mellé, hogy ne a rendes könyvet rongálják? Lehet nem ártana -.-
Jelenleg, még csak belelapoztam, de már vigyorgok a Felelőségvállalási záradékon :D Ez mekkora már:
"A sérülésekért, amelyeket saját hülyeséged miatt okozol magadnak, téged terhel minden felelősség.
Ha a könyv, a szobád, vagy az egész ház leég, az kizárólag a te felelősséged.
Ezenkívül semmiféle felelősséget nem vállalunk, ha bármi összeragad, foltos lesz, ha kitéped a hajad, összetűzöd az ujjaid." Már alig várom, hogy "olvashassam".

Még januárban vettem, de csak most kaptam kézhez Gaura Ágnes: Átkozott balszerencse című könyvét. Úgyhogy cipelhettem ezt is szépen haza. Azóta hallottam róla már negatív kritikát is, de én Gaura Ágnessel egyelőre úgy vagyok, hogy nem tud olyat írni, ami nekem ne tetszene. Ennek ellenére, még egy kicsit várnia kell az olvasási sorban. Bár már a Vámpírok múzsája elolvasása óta arra vártam, hogy végre kézbe vehessem. Murphy, hogy most annyi az olvasnivalóm, hogy nem igen jut erre idő. De legalább már itthon van, és bármikor leemelhetem a polcról és belekezdhetek.



A könyvfesztivál vételei, amúgy elég zombi orientáltak lettek. Legalábbis három vásárolt könyvből kettő e téma köré csoportosult. Az egyik Max Brooks: Zombi túlélő kézikönyve, mert a Zombiháború az egyik legkedvencebb könyvem volt. Annak ellenére, hogy amúgy a zombik mint téma kifejezetten nem érdekel. Az is igaz, hogy a vámpírok sem, mégis a Vámpírok múzsája  az egyik legmeghatározóbb könyv volt tavaly számomra. A másik könyv amit megvettem az Isaac Marion: Eleven testek című könyve...igaz azóta páran már leszólták, de én még mindig bizakodó vagyok vele szemben, aztán majd meglátjuk, hogy mi lesz. Más nem, egynek jó...a filmet felmagasztalták, úgyhogy a film is jön a könyv után.

A harmadik könyv amit megvettem, az Peter S. Beagle A fogadós éneke című könyve. Szerintem már a borítóért megérte kiperkálni az 1250 Ft-t (50%-os akcióval vettem), de @Shanara azt mondta, hogy ez az egyik legjobb könyve, úgyhogy én hiszek neki...ha mégsem akkor majd csúnyán nézek...bár a Ködszerzet és Az ember könyve még mindig kölcsönben van tőle, nálam úgyhogy inkább egy szót se szólok. Igen...tudom, olvassam a Ködszerzetet. Ígérem hamarosan azok is sorra kerülnek, csak...csak most egy pár így elé került megint. De hát...tudod jól, hogy gyorsan olvasok...általában :) Úgyhogy nem kell aggódni, idén talán sikerül azokat is kiolvasnom. Várólista csökkentősek, úgyhogy mindenképpen. Annak ellenére mondom ezt, hogy a várólista csökkentést el se kezdtem még, és, hogy minden évbe bebukom, és általában csak azt a 12 könyvet nem olvasom el amit kijelölök, de bizakodó vagyok, már fel van post-itelve :D

 Velem jött egy hiánytalan Vernor Vinge: Tűz lobban a mélyben könyv is. Sajnos az első körben kapottamból hiányzott egy lap így kaptam csere példányt. A hiányosat, azóta a könyvtár kipótolta, és állományba vette, úgyhogy duplán jó dolog, legalább majd sokan olvassák. Ezzel a könyvvel, legalább nem az olvasatlan könyveim sora gyarapodott. Szépen megy az Ad Astrás polcomra, rögtön a Moxyland -es figurám mellé. Mert, hogy lehetett kapni, nem túl drágán, körülbelül kulcstartó nagyságú plüss Moxyt. Amire amúgy már azóta vágyom, hogy olvastam a könyvet, így amikor megtudtam, hogy lehet vásárolni, ugráltam örömömben, és mivel a legkisebb nem is drága (790Ft), így meg pláne boldog voltam. És tényleg nagyon aranyos, majd a poszt végén lesz egy kép, ott ti is láthatjátok :)

Ezeken a könyveken kívül, még kaptam ajándékot, cseréltem könyveket, és kölcsön is kaptam párat, no meg visszatért pár kölcsön könyvem.

Kölcsön jött:
@imma -tól:
- Clive Barker: Abarat
- Clive Barker: Abarat – Varázsórák, véres éjek

Kölcsön volt, de ma visszatért:, tehát cipelhettem:
- Rob Reger – Jessica Gruner: Emily the Strange – Elveszett emlékek (jelenleg @Sicc-nél)
- Papp Sándor Zsigmond: Semmi kis életek
- Dan Wells: Nem vagyok sorozatgyilkos ( jelenleg @Gabye -nál)

Ajándékba kaptam:
- Philip Carr-Gomm: A druidák ligetében ( @rebel -től)
- Kokubu Tamocu: A japán színház (@rebel -től) - japános gyűjteménybe :)

Csere útján hozzám jött:
-  Philip Pullman: A borostyán látcső (@Jean -tól) -így teljes lett a trilógiám
 - Sötét fenyő-árny – 276 japán haiku ( @Jean -tól) - japános gyűjteménybe :)


Tehát ez itt az amit nekem haza kellett cipelnem...9kg


Találkoztam sok-sok drága és kedves mollyal. Nem fogom felsorolni, hogy kiket láttam, mert egyszerűen képtelenség, és úgyis kihagynék valakit, az meg sértődésre adna okot. Rebel az akit már nagyon régóta akartam látni és most végre sikerült, ugyan csak rövidke időre, de találkoztunk :) Lett sok-sok könyvem, könyvjelzőm, élményem. Úgyhogy maximálisan megérte felmenni :) A képen lévő Tündérkrónikák könyvtáriak...azt is cipelhettem haza, de nem baj, elbírtam...edződöm a Könyvhétre.

Ezer csók minden Molynak, akiket láttam, köszöntem, vagy csak elmentem mellettük. A molyos kitűzők, valami roppant cukik, úgyhogy szerintem hordani is fogom őket. Felvállalom, hogy moly vagyok ;)És vettem is verset, mint utólag, fizetés után megnéztem @worsi -ét :)
Ölelés, az Ad Astrásoknak is, mert roppant kedvesek és aranyosak, és hagyták, hogy kiraboljam őket...mármint könyvjelző ügyileg. Remélem nem tartottatok pofátlannak, de kell a reklám szóróanyag a könyvtárba ;)

Ilyenek a kitűzők





2013. április 19., péntek

Veronica Roth - A lázadó

Fülszöveg: 
Egyetlen döntésed hatására megváltozhatsz – vagy akár meg is semmisülhetsz. Minden egyes választásunknak megvannak a maga következményei – Tris Prior is megtapasztalja ezt, amikor nyugtalanság s zavar támad körülötte a társadalom valamennyi csoportjában. Meg kell próbálnia megmenteni a szeretteit – és önmagát –, miközben újra meg újra szembesül a fájdalom, a megbocsátás, az azonosulás, a hűség, a politika, a szerelem és a szeretet kérdéseivel.

A könyvért köszönet a Ciceró kiadónak :)

Külcsín és belbecs:

 Körülbelül egy éve olvastam A beavatottat, így kicsit a kezdés döcögős volt nekem. No nem azért mert a történet rossz lett volna, hanem szimplán azért, mert hirtelen nem tudtam ki kicsoda. Félő, hogy most a harmadik részig megint el fogom felejteni, hogy ki milyen kapcsolatban van a másikkal. Pedig nagyon jó kis könyv. Lehet, hogy a harmadik rész előtt újra kell olvasnom majd mindegyiket. Ami most dühített, hogy függő vég. Hát...ez azért egy elég csúnya húzás velem, és az olvasókkal szemben. Ugyanis, jó esetben csak egy évet, de várnunk kell, hogy megtudjuk mit léptek a hirtelen rájuk zúdított igazságra.

A történet:
Az egyetlen szál, ami nekem nem tetszett ebben a könyvben, azaz volt, hogy Tris kínlódik. Komolyan, elhiszem, hogy borzalmas az, hogy megölte a legjobb barátját(még az előző részben), de ezen ennyit gondolkodni, és ezután soha többet nem vesz fegyvert a kezébe? Ne már. Elhiszem, hogy egy ideig képtelen rá, bár azt mondom, hogy ha van egy cseppnyi túlélési ösztöne az embernek akkor amikor éppenséggel szét akarják lőni a fejét akkor nem bámul rájuk, hogy "hello, nem fogom meg a fegyvert, mert Will, jaj Will-t lelőttem amikor nem is tudtam mit csinál, de azért ne öljetek meg"....na körülbelül ezt éreztem, amikor csak állt és várta, hogy majd valaki megvédi, mert, hogy a pár centire tőle lévő pisztolyt nem fogja megfogni -.-"
 De hála az égnek ez a szál csak néha jött elő, bár akkor oldalakon keresztül. Maga a történet elég pergő, és ha jobban belegondolunk, akkor semmi olyan nem történt, amire nem számítottunk volna az előző rész ismeretében. Kivéve a vége, bár Tobiassal ellentétben legalább Tris átlátta a helyzetet, hogy akik állítólag velük vannak, mégsem...és akkor még ott volt a videóüzenet, amivel vége is lett a könyvnek, úgyhogy most várhatok egy évet, hogy megtudjam erre mit lépnek....áh de utálom a függő végeket :(
 Az egyetlen számomra tényleg izgalmas rész, az a Műveltek központjában lévő kísérletezéses, kivégzéses dolog volt. Mert, az tényleg egy kicsit elgondolkodtató volt. Tris, nem akarom bántani, de tényleg őrülten sokat filozofál, teljesen felesleges dolgokon, itt is filozofált, de hála az égnek végre rájött, hogy talán mégsem akar meghalni. Jókor jut eszébe neki is, miután önként elment, hogy kísérletezzenek rajta, és megöljék....kicsit buggyant a csaj, de azért kedvelem.

Szereplők:

 Trist, ugyebár kedvelem, mert annak ellenére, hogy önmagában kifejezetten bizonytalan, és néha idegesítően kislány, annak ellenére azért nem rossz ember, sőt néha egészen felnőtt tud lenni. Tobiast szeretem, de ő szegény elvakultan bízik az anyjába, és elvakultan gyűlöli az apját. Mindegyiknek persze oka van, de azért rá kellett neki is jönni, hogy nem fekete és fehér a világ, hanem vannak árnyalatok is, és nem csak jók és rosszak az emberek. De hála az égnek, azért Tris monológja megteszi a hatását, meg hát, szereti a lányt, méghozzá annyira, hogy szeretne hinni is a lányban.
 A legnagyobb meglepetés karakterem az Peter volt. Emlékszem, hogy kifejezetten utáltam, őt az első részben, és itt is nagyon sokáig utáltam...ugyanis ő nem jó ember. Végtére is amúgy tényleg nem, viszont van a fejében egy világrend, amihez tartja magát, addig nem akar meghalni, míg mindenkivel ki nem egyenlítette a számlát. Bármennyire is utálja az adott személyt, akkor is segít neki, hogy nullán legyenek, és sose tartozzon semmivel, se szívességgel se mással. Meg persze, elég egoista dög, mikor jön a helyszínre? Hát akkor amikor már vége a harcnak, hát nem hülye ő, hogy veszélybe sodorja magát...
 Voltak még sokan, akiket kedveltem, nagy részük sajnos a könyv folyamán meghalt, úgyhogy nem is említem a nevüket sem, mert az már spoiler lenne.

Kedvenc idézetem a könyvből, amin vagy tíz percig röhögtem:

"– Vagyis a téma, amiről nem beszélünk – mondja, és felém int. – Kis híján meghaltál, egy szadistamuskátlis pite megmentett, és most mindannyian a résztvevői vagyunk egy súlyos háborúnak, amelyben a csoport nélküliek a szövetségeseink.
– Muskátlis pite? – kérdezi Christina.
– Bátor-szleng – Lynn önelégülten vigyorog. – Súlyos sértésnek minősülne, csakhogy ma már senki sem használja.
– Mert annyira bántó – bólint Uriah.
– Nem, hanem mert ostobaság, és egy normális Bátor ki sem ejtené ezt a szót a száján, sőt eszébe sem jutna. Muskátlis pite…Hány éves vagy? Tizenkettő?
– És fél – feleli Uriah"

                                                      (333. oldal)

És akkor egy kicsit a borítóról: 
A jobb fajta borítót átvették egy az egyben, csak a betűtípuson változtattak, de azt kell mondanom előnyére. A borító maga nagyon tetszik a barátságosok fájával együtt. Kifejezetten szép, és vonzza a tekintet. A kivitelezésben, azaz egy gondom volt, hogy nincs kemény fedeles változat. Vagy van? Ugyanis annyira jó és tartós lenne ezt rendes kötéssel őrizgetni :) Ami még sajnos hátrány, hogy rengeteg elgépelés van a könyvben. Szerintem a felét nem vettem észre, de így is néha egymás után belefutottam. Elhiszem, hogy kikerülhetetlen, hogy ilyesmi legyen, emberek vagyunk és elsiklunk dolgok felett.

 
 Te mi lennél? Őszinte, Barátságos, Bátor, 
Önfeláldozó vagy Művelt?

2013. április 18., csütörtök

L. Molnár Edit- Mese a kislányról, aki nem akart felnőni

Fülszöveg: 
Minden szülő találkozik a dackorszakkal. A kötetben tíz „nem akarom”, illetve „azt akarom” mese szerepel. Ezekre a helyzetekre próbáltam megoldást keresni – már ha létezik egyáltalán. Az ízig-vérig nem akaró, nem csináló, azonnal akaró három és fél éves lányom mindenesetre elcsendesül tőlük. Remélem, más családokba is hoznak pár nyugodt percet.



 Nem is olyan régen olvastam, az írónő másik könyvét, a Mese a kisfiúról, aki mindig mindent félbehagyott. Ami annak ellenére, hogy már nem vagyok célközönség, nagyon tetszett nekem, írtam is, hogy jó lenne ezt a könyvet is olvasni, de a közelemben nincs meg senkinek sem, kölcsön ezért nem tudom kérni, illetve a könyvtárnak sincsen még meg, tehát onnan is lehetetlenség megszerezni, úgyhogy maradt, hogy várok, hogy majd megveszi a könyvtár, vagy könyvtárközi kölcsönzéssel átkérem. Tehát terveztem, hogy valahogy megszerzem, de sosem gondoltam volna, hogy a posta fogja hozni, és kedves üzenetet is kapok mellé.  
 Tegnap ugyanis járt nálam a postás, kivételesen tényleg nem vártam semmit, így amikor anyukám szólt, hogy hozott nekem valamit értetlenül sétáltam le. A csomag mérete mondjuk árulkodó lehetett volna, ha az ember készül arra, hogy kap valamit. Annyit tudtam leszűrni belőle, hogy egy könyv, feltehetően. Bontogatás, bontogatás és elállt a szavam. Boldoggá tette a napomat, mert innentől végigvigyorogtam az egészet. Mert bizony az írónő elküldte a könyvét nekem, hogy olvashassam, kaptam kedves üzenetet hozzá, ami nagyon jól esett. Itt is szeretném tehát megköszönni a könyvet, az üzenetet is. :)




 Külcsín és belbecs:

 Mint mindig a külcsínnel kezdem, mert az sokkalta egyszerűbb. Mivel, már olvastam a másik könyvet, így maga a formai megoldás már nem volt újdonság, nem lepődtem meg, hogy hogyan is néz ki. A másik könyvvel ellentétben ennek a borítóján olyan kép van amit nem találtam végül meg a könyvbe, tehát külön készült a borítóra. Az illusztrációk még mindig gyönyörűek. Azóta, hogy olvastam az előző könyvet rákerestem Faltisz Alexandrára, hogy mégis miket illusztrált még ő, mert hogy nagyon szépen rajzol, kiderült eddig 8 olyan könyvet olvastam amibe ő készítette az illusztrációkat, tehát joggal éreztem én, hogy ismerősek a rajzok.
  Itt még annyira nem ügyeltek arra, hogy egy történet az körülbelül két oldal és a képes oldal legyen, így elcsúszások voltak, oldalak, ahol csak pár mondat volt. Nem ront ez amúgy a könyvön, csak ugyebár én a másodikat olvastam elsőnek, ott meg már nagyon szépen meg lett szerkesztve, hogy ne legyenek nagy majdnem üres lapok. Úgyhogy sokat fejlődött a kivitelezés is egyik könyvről a másik könyvig.
 Általában illusztrált könyveknél mindig kiválasztok egy képet ami nagyon tetszett. Jó esetben van ilyen, rossz esetben rosszak a rajzok. Itt a kék hajú tündér volt a kedvencem, bár a manó a végén sem volt rossz, de inkább tündérpárti vagyok :)

És akkor a belbecs:
 A második kötethez képest, itt még kicsit bizonytalannak éreztem az írónőt. Nem volt rossz, sőt a mesék nagy része nagyon tetszett, csak volt egy kis bizonytalanság bennük. De ismerve a folytatást, azt kell mondanom, hogy ez a bizonytalanság elmúlt azóta, vagy ha van is kisebb mértékben már.
 10 rövid tanulságos mese, tíz történet amin keresztül megismerjük a gyerekek akarom korszakát. Mit akarnak, mit nem akarnak, és hogy jönnek arra rá, hogy talán mégsem kéne akarni, elég ha szeretnék, vagy éppenséggel jobb volna rendesen viselkedni. Volt pár történet, ahol magamra, vagy legalábbis gyermekkori énemre ismerek. Ilyen a kisfiú aki nem szeretett rendet rakni, mert én is egy elég rendetlen gyerek voltam. Vagy a kislány aki nem szeretett kalapot viselni, bár én nem voltam hiú, és ma sem vagyok az, de kalapot, sapkát hordani nem szerettem....ez a mai napig nem változott, ma sem hordok sohasem a fejemen semmit...na jó, talán mínusz húsz fokba már húzok sapkát.
 Így haladtam előre a történetekben, ráismerve magamra, vagy ismerőseimre, az egyetlen történet amit nem tudtam hova tenni, mert ilyen ismerősöm nincsen, az a Mese a kislányról, aki nem szeretett enni, viszont ez is roppant aranyos volt. Vajon tényleg eszébe jut egy gyereknek az, hogy nem eszik, mert akkor az állatoknak nem jut enni? Hát, ismerve a gyermeki elmét, megeshet.

Összességében tetszett a könyv, de a második rész jobbra sikeredett, remélhetőleg lesz majd harmadik kötet ami még jobb lesz és így tovább.
 Hogy, miért olvasok meséket én, mint egy majdnem 27 éves mamlasz? Nos, azért mert a kislány vagyok, aki nem akar felnőni.


Tartalom:
Mese a kisfiúról, aki nem szeretett rendet rakni
Mese a kislányról, aki nem szeretett kalapot viselni
Mese a kislányról, aki nem akart felnőni
Mese a kisfiúról, aki nagy akart lenni
Mese a kislányról, aki nem szeretett enni
Mese a kisfiúról, aki nem akart felkelni
Mese a kisfiúról, aki nem szeretett iskolába járni
Mese a kislányról, aki nem szerette az évszakokat
Mese a kisfiúról, aki mindig enni akart
Mese a kislányról, aki semmit sem akart

Következő rész:

2013. április 14., vasárnap

Jodi Picoult - Elrabolt az apám

Fülszöveg (spoiler veszély):
A harmincéves Cordelia Hopkins életében látszólag minden nagyon rendben: imádott apja nagy szeretetben nevelte fel, szép kislánya, elbűvölő vőlegénye van, a munkájában – amely eltűnt személyek felkutatásából áll – rendkívül sikeres. Egy elfeledett emlékkép felbukkanása miatt azonban egy pillanat alatt mindez összeomlik: feltárul az eltitkolt múlt; kiderül, hogy semmi sem úgy igaz, ahogy ő azt addig hitte. Anyja mégsem halt meg évtizedekkel ezelőtt autóbalesetben. Apja elrabolta őt, megváltoztatta a családi nevüket, lakóhelyüket, s átírta egész addigi életüket.
Jodi Picoult – éppúgy, mint előző, A nővérem húga címú, nagy sikerű könyvében – izgalmasan, krimiszerű feszültséget teremtve, mesterien gombolyítja a cselekmény fonalát az emberi viszonyok-érzések, a szerelem, a szenvedély és a szülői szeretet útvesztőiben. Vajon előkerül-e az a személy, aki azt sem tudta eddig önmagáról, hogy elveszett?

Külcsín és belbecs:

Köszönet a könyvért @Chiara -nak :) Mert, ő indította útjára utazókönyvként, és így eljuthatott hozzám is. Valamikor régen megvolt a könyvtárnak is, csak azóta eltűnt onnan. Tehát köszönöm, hogy olvashattam.

Borító: A borító téma nálam állandó, mert érdekel, egy könyv kinézete, és igenis úgy gondolom, hogy befolyásoló lehet egy-egy félresikerült borító is, vagy éppen a szép körítés után jöhet a csalódás. A minap mondta az egyik kolléganőm, hogy sokáig azért nem olvasott Picoult könyvet, mert azt hitte ez valami romantikus, csöpögős dolog. Most őszintén, ha ránézek a magyar borítóra és a címre így együtt, én is elgondolkodnék, hogy mi is ez valójában. Persze a fülszöveg elég sokat elárul, de még így sem győz meg mindenről. De ehhez az is hozzátartozik, hogy Picoult könyveit a romantikus, bestseller között tároljuk... A posztom során pár amerikai, angol borítót is berakok, hogy azért lássuk, lehetett volna ezt kevésbé romantikus borítóval is megoldani.

A történet:  Őszinte leszek azt éreztem, hogy van egy tök jó alaptörténete a könyvnek és ebből remek könyvet lehetett volna írni...csak nem sikerült. Sokadik könyve ez az írónőnek ami a kezem közé került (Nővérem húga, Házirend, Gyere haza), tehát ismerem a sémát ami alapján megy. És őszinte leszek, imádom is ezt a sok nézőpontos megoldást. Csakhogy! Csakhogy azt éreztem, hogy nem elég drámai neki az alap eset, hanem még rontsunk rajta! Én mint szerepjátszó ember, tudom, hogy jó kínozni a karaktereket, néha rámtőr a késztetés, hogy megnyomorítsam őket, hogy ne legyen már minden annyira boldog és egyszerű, de ezt itt már azért túlzásnak éreztem. Alap sztori, a lányt elrabolja az apa, boldogan élnek, 28 évvel később lebukik az apa, és jön a bíróság meg minden. Oké,ebből is lehetett volna húha könyvet írni, de nem volt elég. Belekeverte az indiánokat, és ott konfliktust és drámát írt, rakott bele szerelmi háromszöget, rakott bele molesztálást, börtöngyilkosságot, drogdílerkedést...komolyan, ellőt hat könyvnyi drámát egy könyvben!! Ez egy tipikusan olyan könyv, hogy a kevesebb több lett volna... A vége meg amúgy kiszámítható volt...

Szereplők:

Delia: Kifejezetten szerencsétlen ember, hátrányos helyzetű, mert azt hitte, hogy félárva. Amúgy remek apja van és mindent amit tudott az apa megadott neki. 31 évesen szembesül azzal, hogy valójában egész életében hazudtak neki, hogy az anyja alkoholista volt, hogy molesztálták gyermekkorában, hogy annyira szerencsétlen volt az első 4 éve, hogy valójában mázlista, hogy nem emlékezett rá. És akkor a jelenben ott az alkoholista ügyvéd vőlegénye, és a kislánya akinek nem akarna olyan életet, mint amiből ő meg lett mentve. Elejével szimpatikus volt nekem a lány...aztán ahogy összedőlt körülötte a világ, úgy hullott ő is darabjaira.

Andrew: Én végig reméltem, hogy jóra fordul az élete. Egyetértettem vele? Nem tudom ezt megmondani, féltette a lányát, és jót akart neki, de elrabolta végtére is. Amúgy nem tudom a könyv folyamán miért kellett szegénykét még pluszba kínozni a börtönbe, az egy nem túl jelentős szál volt nekem.

Eric: ...hát....nem, őt nem tudom kedvelni, bármennyire is szeretném. Ő maga tehet arról, amivé vált. Elhiszem, hogy hátrányos helyzetből indult, hogy pocsék volt a gyermekkora, hogy az anyja is alkoholista volt, de...ezzel ne takarózzon nekem, hogy azért lett az mert az anyja az volt. Milliók vannak akik nem lesznek azok, pedig a szüleik azok.

Fitz: Ő olyan kis szerencsétlen. Amúgy imádom, mert annyira szimpatikus, még ha néha érdekes is. Elejével is lehet sejteni, hogy neki több Delia mint egy szimpla barát, és Sophie is átlátott rajta. Aranyos ahogy szenvedett, de azért csak jóra fordult a dolga. Legalább őt annyira nagyon nem kínozta az írónő...ja de mégis.

2013. április 9., kedd

Sir Arthur Conan Doyle · J. R. Parks - A sátán kutyája

Fülszöveg:
Amikor Sir Charles Baskerville-t holtan találják a mocsár közelében, mindenki úgy véli, szívinfarktus végzett vele. Dr. Mortimer azonban más véleményen van. Úgy gondolja, bármilyen lehetetlennek is tűnik, egy természetfeletti lény kutya képében kísért a lápvidéken. Elmélete szerint a szörnyűséges fenevad már évek óta a környéken kószál, és a Baskerville család férfi tagjaira vadászik.
Amikor az utolsó áldozat unokaöccse hazatér Kanadából, hogy átvegye az örökségét, dr. Mortimer Sherlock Holmeshoz fordul segítségért. Minden jel arra utal, hogy a gyilkosságoknak addig nem lesz vége, amíg a család minden férfi tagja meg nem hal – vagy amíg valaki ki nem deríti az igazságot.
Sherlock Holmes, a páratlan detektív, jó barátja, dr. Watson és egy izgalmas, rejtélyekkel teli történet – ez teszi Sir Arthur Conan Doyle regényét, feledhetetlen olvasmánnyá.


Külcsín és belbecs:
Nekem általában nincsen gondom az átdolgozásokkal, de ez a Klasszikusok képregényben sorozat kiveri folyamatosan a biztosítékot nálam. Nem azért mert rossz, hanem mert őrülten rondák a rajzok, amik, néha nem is illenek a helyzethez. Konkrétan a komornyik felesége amikor állítólag szomorú volt, és sírt előző éjjel...nos a képen mint egy elmebeteg sorozatgyilkos úgy nézett ki! Tehát itt a rajzolással is gondok voltak.

Az eredeti művet olvastam először, reményeim szerint tényleg eredetit és nem átiratot (Könyvmolyképző), nos abban én Sir Henry-t olyan középkorúnak képzeltem el. A képregényben amúgy körülbelül stimmelt is ez, de már Stapleton annyira nem. Mert a képregényből rögtön gondolhatod, hogy vele van a gubanc mert eszelős gyilkos feje van.

A könyv és a képregény közt megnéztem a filmet is, ahol viszont Sir Henry eléggé fiatalka szegényke. Tehát most így teljesen össze vagyok keverve, hogy fiatal, középkorú vagy mégis hány éves szegényke?
A kutya megoldás amúgy a legjobban leírva a könyvben volt, a filmben még csak nem is volt annyira ijesztő (mentségére a filmnek, hogy már jó régi, így akkor az még biztos ijesztő volt), sem a képregényben nem sikerült olyan jól átadni az egészet.

A történet hűségről már ne is beszéljünk. Tudom, hogy mindegyik átirat és emiatt nem kell, hogy teljesen egyezzenek a dolgok, de azért a szereplők kora-beli eltérés és egyéb "kivágott részek" és kevésbé érdkes részek hangsúlyozása, illetve kissé átformálása...azért ne már!

Mit akarok ebből kihozni? Mindenki olvassa az eredetit, mert az tényleg jó, és izgalmas. Ezt csak az olvassa el, aki szereti a képregényeket, bár megjegyzem nem valami szép a rajzolás (finnyás vagyok), a filmet meg csak akkor nézd meg, ha már olvastad a könyvet, mert akkor akár még borzonghatsz is, amúgy meg nem egy nagy szám :(

2013. április 7., vasárnap

Sherry Seethaler - 160 tudományos válasz őrült kérdésekre

Fülszöveg:
Mitől ragad a ragasztó?
Miért nem tudunk nyitott szemmel tüsszenteni?
Mennyire öregszik a hangunk?
Miért pislogunk?
Honnan jön az isteni szikra?
Mitől ver ki néha a veríték?
Igaz-e, hogy 2012. december 21-én eljön a világvége?
Hasonló őrült olvasói kérdések százaira válaszolt hétről hétre a San Diego Union-Tribune magazinban dr. Sherry Seethaler, a San Diego-i Kaliforniai Egyetem tanára. Önálló rovata nagy sikert aratott, mert frappáns válaszai könnyen érthető, világos magyarázatokat adtak még a leglehetetlenebb kérdésekre is, sőt rámutattak a tudomány fehér foltjaira és az ostoba tévhitekre is. Az évek alatt összegyűjtött anyagokból született ez a válogatás, amely rendkívül szórakoztató formában kalauzol tudományról tudományra és döbbent rá, milyen nagy szerepe van életünkben a kíváncsiságnak és a felhalmozott tudásnak.

Külcsín és belbecs: 
Már sokat sikerült olvasnom a könyvről, hogy milyen jó is. Milyen fura kérdésekre adja meg a tudományos válaszokat. Tehát feltételezhetően okosabb leszek a végére. Bizonyos értelemben amúgy tényleg okosabb lettem, volt pár olyan kérdés amit én is feltettem volna, ha nagyon ráérek. Viszont rengeteg olyan kérdés is helyet kapott a kötetben amit szerintem, nagyon-nagyon speciális érdeklődéssel rendelkezők tesznek csak fel. És akkor a válaszok. Ugyebár tudományos válasz, ezt hirdeti az alcím is, és az is. Csakhogy néha maga a válasz olyan nyelven készült, hogy azt max. az érti aki járatos benne, tehát aki feltette a hülye kérdést, az nem lett okosabb mert nem érti meg a választ, hiszen, ha értené a tudományos nyelvezet ilyen magas szintjét,...nos akkor feltehetően nem tette volna fel a kérdést sem.


Több részre osztották a könyvet, mondhatni témakörökre:

1. Zseniális ötletek és találmányok:
Szerintem nem véletlen ezzel kezdtek, itt voltak a legérdekesebb kérdések és válaszok is. A leginformatívabbak és a mindennapokban jól használható dolgok. Bár azért ide is bekerült egy csomó űrállomás, és Űr témakörös kérdés, ami jó meg minden, csak sok volt így, tekintve, hogy két külön Témakör is foglalkozik a csillagászattal. Nekem senki ne akarja bemesélni, hogy az őrült kérdések 40%-a csillagászat témában érkezett be...mert ezt nem veszem be.


2. A kémia boszorkánykonyhája:
Itt tényleg őrült kérdések voltak, de legalább érdekes volt a válasz. Legjobb amit itt olvastam az a koffeinmentes kávéval volt összefüggésben, nem is tudtam, hogy ilyen macerás a koffeint kivonni a kávéból. De volt itt minden, szódabikarbóna, fekete föld, gyógyszerek, víz és szappanbuborék is. Tehát ez egy tényleg jópofa témakör volt.


3.Az emberi test rejtelmei:
Tehát biológia, annak is az emberi testtel foglalkozó része. Nekem még ez is érdekes volt, mert egy csomót írt intoleranciákról, allergiákról, izzadás mikéntjéről, pislogásról. És az ásításról, ami tényleg ragadós, és míg olvastam, vagy hússzor ásítottam...pedig amúgy érdekes volt, de úgy tűnik elég arról olvasni és máris jön a mechanizmus, hogy ásítani kell *ásít*

4. Kellemetlen kórokozók:
Végigolvastam becsülettel, de őszintén annyira nagyon engem a kórokozók és vírusok nem hoznak lázban. Persze itt is volt érdekes dolog (ami szerintem az előző részhez tartozik, csak átcsúszott ebbe a témába), tehát a csuklásról, pattanásról, immunrendszerről és hőhullámoktól elkezdve minden. Tényleg érdekes...de nekem itt már kezdett sok lenni a tudomány. Szeretem a bioszt de ennyire azért már nem. 

5. Az emberiség különös titkai:
Történelem, ezoteria... végre nem biológia! Ami ebben a témában a legjobban érdekelt, az a "Látnak-e a vakok álmukban?" ezt amúgy én is sokszor felteszem magamban, a válasz, nem volt teljesen egyértelmű, főleg az jött ki, hogy "lehet"...ha nem született vak akkor általában álmodnak, de ha születésétől vakok az emberek akkor hiányzik az alvás időtartalmából az az időszak amikor álmodnának. :(


6. Egészséges életmód:
Ez manapság felé felkapott téma, hogy mit együnk mit ne együnk. Érdekes volt, de nem értettem, hogy került ide a "mitől kezdünk el őszülni?" kérdés...a többi stimmelt csak ez egy kicsit kilógott a sorból. Végül amúgy azt mondják, hogy ehetünk csokit. Már aki, mert én nem ehetek, de ez egyéni ételallergia :P


7. -10. Soklábúak világa ; Különös állati vonások ; A mozdulatlan élővilág ; A természet furcsaságai:
Értem én, hogy érdekes a biológia, de azért ennyire nagyon nem. Tehát sikerült még négy témakört csak az állatokra ellőni. Amivel nem is lenne gond, ha érdekes lenne, és minden lapját úgy olvasná az ember, hogy "húha, basszus ezt se tudtam, ezt se, jé ilyen is van?" de nem. Konkrétan felmerült bennem az hogy átlapozzam a részeket! Nem lapoztam át, mert mégiscsak biztos érdekes...el lehet olvasni, de megint az az ember benyomása, hogy valójában ezek nem annyira Érdekes dolgok....

11-14. Elemi erők, A föld titkai ; Égi tünemények ; Galaktikus rejtélyek
És itt értem el azt a pontot, hogy konkrétan elolvastam a kérdéseket, és beleolvastam, ahol nagyon szakszavas volt, azt tovább is lapoztam azzal a lendülettel. Magyarázza már meg nekem valaki, hogy miért kerül egy ilyen gyűjteménybe ennyi csillagászat? Csillagász volt az író vagy mi? Érdekes meg szeretem is a témát, de azért nemár...ha csillagászatról akarok olvasni megfogok egy szakkönyvet. 

Tehát összességében ez egy jó könyv lett volna, ha nem mozdul ennyire el az egész. Nem sikerült a legjobb kérdéseket és válaszokat kiválasztani, és ez a témakörbeli fölény sem volt igazán indokolt. De csillagászok és biológusok biztosan jobban élvezik mint én :P

Ami a borítót illeti, nos igen, külsőre nagyon szép a könyv, a kivitelezéssel sincs gond, kellően figyelemfelkeltő...de hiányzik belőle a belbecs :(

2013. április 6., szombat

Könyvesboltban jártam - Avagy mesét ott is lehet olvasni

Lehet, bár könyvesbolt függő, hogy ezt az eladók mennyire tűrik. A jelenlegi Libriben eléggé meg lettem jegyezve, hogy ott járkálok, és már megint ott vagyok, és még mindig nem vettem semmit! Mentségemre a negyedik alkalommal (egy napon belül), már vásároltam, úgyhogy köszönöm szépen azért vettünk is könyvet! Bár lehet, csak segíteni akart az eladónő, de higgyék el, ha segítség kell kérek :) És akkor miket is olvas egy Moly, ha beszabadul egy könyvesboltba. Nos mesekönyveket, mert nincs gyereke, sem gyerek ismerőse, tehát nem fogja megvenni, a könyvtárban sincsenek meg, és azért mégiscsak kicsit gyermeklelkű :) Igen ez vagyok én :)

Az első könyv ami a kezembe került, az Melanie Gerth: Tíz kicsi katicabogár című könyve volt. Tetszett, hogy ilyen háromdimenziós kis katicák vannak benne, bár szerintem a gyerek konkrétan letépné róla, úgyhogy tartósság szempontjából nem a legjobb. A történet az én fejemben, azért más véget ért, és már a vége felé kezdtem félni, hogy jesszus, milyen könyv van a gyerekeknek! Mert, sorra fogytak a katicák a történetbe,és arra gondoltam, hogy a madár ugyebár megkajálja a bogarakat, tehát biztos tempóban pusztul a populáció...aztán mégsem. Mert hát mégiscsak mesekönyv, úgyhogy valójában csak mind a tízen hazaérnek...
Viszont a rajzok egész aranyosak, nem túl bonyolultak, és méretarányosnak sem mondanám őket, de tény, hogy a gyerekek nagyon csíphetik. Mondjuk nem értettem, miért ennyire különbözők a katicák, de ez egyéni szoc. probléma :D

Következő könyv ami a kezembe került Henrike Wilson: Egyik este otthon... című művecskéje. Alig tíz lap, jó kis vastag lapos megoldással, tehát tartós, bár szájba ne vegyék, mert nem vízálló (nem próbáltam ki, csak na :P) Itt is azért erősen horrorisztikus volt az alap érzésem, mert mindig olyan sejtelmesen mesélte, egyik állat a másiknak,hogy Egyik este otthon ült, és jött-a róka, nyúl, farkas akármi és...és átölelte, mert barátok, és a végére visszatérünk a kiinduláshoz. Nagyon aranyos amúgy, a rajzok valami haláliak, az értelmét annyira nem értettem, de hát ráfogom, hogy ehhez én már öreg vagyok :) Biztos a barátságot akarja reklámozni, hogy jó dolog, de akkor nem tudom miért kell mindegyik állatnak olyan "jesszus ki van az ajtóban" fejet vágni amikor meséli, hogy "és jött a.." :D



Kicsit tovább haladtunk, és találtam egy sorozatot, és mivel nem olyan nagyon szöveges, hát ennek is nekiálltam, hogy kikulturálódjak Gömbi-ből! Megjegyezném, hogy nem volt elsőre nekem teljesen tiszta, hogy Gömbi fiú vagy lány...amúgy fiú. Szerintem a legjobb fej a mesékben amúgy a kacsa volt. Aki elméletileg plüss, de ahhoz képest elég nagy mimikával rendelkezik, úgyhogy lehet élő...bár akkor meg állatkínzás van :D
Az első kötet Sara Agostini – Marta Tonin: Gömbi nem akar lefeküdni, ami mint a címe is mutatja a srác aggályairól szól, hogy miért is nem akar lefeküdni. Előbb iszik, azt pisilnie kell, aztán rémeket lát, de kiderül az csak a rumliba hagyott cuccai voltak. Az illusztrációk amúgy meseszépek, úgyhogy ha valaki szereti a macskákat meg a cuki rajzokat akkor annak mehet. Olyan tanmese jellegű sorozat ez.
A következő kötet Sara Agostini – Marta Tonin: Gömbi nem fél ami csak azért abszurdum, mert az előző részben pont félt...de azóta a sötéttől való félelmét biztosan kinőtte. Itt a biciklizés a téma, hogy hogyan érik azt el, hogy a kis srác se ne érezze magát hátrányba, mert még nem mer két kerékkel bicajozni, se ne törje szét magát. Amúgy elég hamar sikerül rádöbbenteni, hogy jó lesz úgy, és hogy cseppet sem kell félnie az eleséstől sem. A kedvenc illusztrációm az amikor teker és a kacsa ki van kötve a kormányhoz, és ott sikít (nincs hang, csak odaképzeltem, de szerintem szegény, ha nem plüss tuti ki volt akadva. Amúgy kifejezetten kellemes meseélmény volt. Gondolom ez egy sok részes sorozat lesz...mert miért is ne!

Következő kézbe kapott könyvem Balogh János – Eszes Hajnal: Cirmoska és új barátja , jé magyar! Őszinte leszek csak címeket írtunk fel, hogy tudjam mi volt, és mesekönyvnél elvből nem nézem, hogy milyen nemzetiségű az író, mert nem érdekel...amúgy lassan semmilyen könyvnél nem fog érdekelni, mert a magyarok is tudnak jól írni, és a külföldiek is kiadnak pocsékokat. De visszatérve a könyvre, én aki nem szeretem amúgy  a macskákat, még így is tetszett, a történet nem túl bonyolult, viszont az illusztrációk olyan. Retró? Nem tudom, a  régi leporellok voltak ilyenek :) És én szeretem ezt a típusú rajzolást :) És ebbe is volt kiskacsa, de ő tuti élt! :)


Tovább haladva kezembe került : Eef Rombaut – Emma Thyssen: Szívszerelem című könyve. Hosszú amúgy, de! Morbid, ronda, borzalmas. Tényleg végigolvastam, két tanúm van rá! A végét nem olvastam csak, ahol feltehetően kifejtik, hogy ez miért jó könyv. Így, azon ismeretek nélkül ez egy pocsék, és ronda könyv. Béna rajzokkal és erőltetett történettel. Elvált szülők gyermekeiről szól amúgy elég hülye megvilágításban...ez...ezt nem kellett volna. Mert amit szerintem sugallni akar és amit sugallt az nincs egységben, egyáltalán nincs...még egyszer ne kerüljön elém. Amúgy kb. én is így tudok rajzolni...csak én nem erőltetem a rajz témát sem.... vááá haladjunk tovább, valami szebb felé....


Schmal Róza: Budapesti böngésző Na jó, ezt nem kellett olvasni, őszintén egy mondat sincsen benne, tehát az "olvasása" körülbelül öt perc, míg átnéztem a képeket. Láttam már szebb és jobb illusztrációt de amúgy nincs vele gond, közép kategóriás. Budapest nevezetes helyeit mutatja be, ha minden igaz az egyik Normafa volt...de némelyiknél fogalmam sincs mit akart ábrázolni...hát....biztos jó ez a könyv anyukáknak akik mutogatják a gyereknek, hogy nézd ez itt a Parlament (mondjuk nem rémlik, hogy volt benne...áááh felületesen "olvastam" - de a borítón rajta van), és kis meséket találnak ki hozzá...arra jó. 
Első gondolatom amúgy az volt, hogy ma már mindent kiadnak...



Kristi Yamaguchi: A kis malac nagy álma volt a következő könyv. Közben el kellett mennem forrócsokiért és levegőzni, hogy kicsit kizökkenjek a mesék világából és újult erővel vethessem bele magamat a Libri felhozatalába. Ez valami oltári cuki könyv. Csak mesekönyvre mondom, hogy cuki! A rajzok nagyon aranyosak voltak, és volt amolyan "merj álmodni, álmodj nagyot" üzenete, úgyhogy eszméletlen jónak tartom. Még úgy is, hogy a mesekönyvek nagyon drágák, ez közép kategóriás volt, és ha lenne lányom biztos megvenném neki, de így maradt a könyvesboltban olvasás :)) 
Tetszett, hogy azért a kismalac sem rögtön megálmodja és teljesül is az álma, hanem, amikor megálmodja tesz érte, és nem jön össze, de nem csügged álmod másikat. És az is fuccsba megy, de nem adja fel, és álmodik másokat...és igen, nagyot és merészet álmodott és bejött neki, és ment, és tényleg büszke volt rá mindenki. Annyira aranyos :)) 

 Kathrin Schärer: Johanna a vonaton című könyve volt a következő és egyben utolsó mesekönyv amit ma a kezembe vettem. Aranyos volt, de zavart a rövidebb lapok beszúrása, és igazándiból az értéke abban rejlik, hogy érdekesen lett megoldva. Maga a történet annyira nagyon semmitmondó. A rajzok érdekesek, de nem a legszebbek amiket láttam. Johanna beszélgetése a rajzolóval, meg olyan...áh, nekem nem bejövős annyira :(



Mesekönyvek mellett azért elolvastam Simon Tofield: Simon's Cat világgá megy  c. könyvét is. Ugyebár semmi szöveg, csak kép jó sok oldalon keresztül. Én szeretem ezt  a macskát annak ellenére, hogy bugyuta, és néha idegesítő, de ugyanennyire szívet melengető is :) De tény, hogy ezt a könyvet nem kell fordítani :P Mert nincs benne szöveg, és őrülten gyorsan lehet vele haladni. Komolyan, úgy tíz-tizenöt percembe került kiolvasni...megvenni max. a rajongóknak érdemes, mert más jobb ha könyvesboltban elolvassa.


Tehát, nekem érdemes könyvesboltba mennem, mert szeretek mesekönyveket olvasni. Egy csomót csak azért nem fogtam meg és olvastam el, mert állva annyira nem kényelmes, mert társasággal voltam, és lehet nagyon utáltak volna ha nekikezdek a sokadiknak, és mert több szöveg volt bennük és ahhoz rá kell hangolódni :)



 

2013. április 5., péntek

Dan Rhodes - Elvehetlek feleségül?

Fülszöveg:
A kötet hangos kacajra fakasztó, mégis elgondolkodtató novellák és rövid szösszenetek gyűjteménye a szerelem és a szakítás témakörében. A szám szerint 78 történet fekete humorral figurázza ki az elvakult vagy éppen teljesen átlagos szerelemnek azt az oldalát, amelyre legfáradtabb pillanatainkban sem gondolnánk.
A szerző rámutat természetünk fonákjaira, hiszen a szerelmes is csak ember.
Ritkán romantikus, de akkor nagyon.
Ajánljuk azoknak, akik szeretnének felszabadultan kuncogni saját magukon, ostoba hibáikon és fájdalmas pofára eséseiken.

Köszönet a könyvért az Athenaeum Kiadónak :)



Külcsín és belbecs:

Először a borító. Dombor nyomású, tehát tapizható, ez már egy pozitív pont a könyvnek. Ne kérdezzétek, hogy az miért jó, hogy egy borító dombornyomott...fogalmam sincs, nekem nagyon tetszik ez a megoldás, úgyhogy előnyben van az a könyv ami ilyen külsőt kap. A színvilág és az elrendezés is nagyon jól sikerült és a belső illusztrációk is kifejezetten aranyosak. Kicsit sablonosak, de illettek a történetekhez, és nem jött az arcomba egy-egy illusztráció, csak úgy halványan ott volt. Kemény táblás és cérnafűzött, úgyhogy tartós :)
És akkor a külföldi borítóról...az valami bűn ronda... :(

Belbecs: 
 A könyv valójában egy válogatás. Hosszabb-rövidebb történeteket mond el, lánykérésről, szakításról, válásról. Némelyik kicsit nekem morbid volt. De hála az égnek a legtöbb tényleg mosolyogtató volt. Még, ha sajnáltam is az elhagyott férjeket, feleségeket.
 Érdekelne, hogy mennyi lehet egy-egy történet valós alapja. Jó soknál tudható, hogy lehetetlen, de volt pár ami tényleg elgondolkoztató. Ilyen volt nekem a Goethe címen futó történet. Amikor a nő mindenki esküvőjén elmondja, Goethe egyik idézetét, miszerint felhajtás helyett csendesen és békésen kell ünnepelni ezt az eseményt, és a valódi ünneplés a sok éves összetartozás után jöhet. Amivel amúgy a barát is egyet ért, és emiatt a sok pazarló dologra felvont szemöldökkel néznek. Csak aztán, jön a saját esküvőjük, amin annyira pazarolnak és annyira durván elrugaszkodnak a valóságtól, hogy az már fáj. És a férj megkérdi, mit szólna ehhez Goethe...a feleség válasza "Kit érdekel!". Mert remekül tud kritizálni, míg másé van, de azért magának elvárja, hogy a Nagy nap úgy teljen és olyan legyen amilyet Ő megálmodott. Eh...kétszínűség.
 De mindenképpen érdemes elolvasni a könyvecskét, mert arra, a kis időre, míg olvasod kikapcsol. Van, hogy elgondolkodtat, meghökkent, és megmosolyogtat.



2013. április 4., csütörtök

A burok - A film

A film megnézésekor az jutott eszembe, hogy ezt kár volt filmvászonra vinni. Nem azért mert rossz a film. Nem volt rossz, csak azt hiszem, hogy aki nem olvasta előtte a könyvet, az rengeteg dolgon fenn tud akadni. Mert, nincsenek megmagyarázva dolgok, és néhány rész elég bugyután jön így ki.
 Láttam is egy videót a Youtubon, ami kielemezte a filmet tíz percben és igen! Igen, pont azok amiket az nem ért aki nem olvasta a könyvet. Mert hát, tényleg, mitől terem a búza a hegy gyomrába! A sivatagi hegy gyomrába, ha fény, víz van, de honnan van termőföld?
 A másik gyenge pontja a filmnek, hogy átírtak részeket benne. Mert, a könyvben azért annyira nagyon nem volt egyszerű dolog, az idegeneket visszaküldeni az űrbe. Mint azt itt bemutatták, hogy "hopp kiszeded belőle, bele a tartóba, és elsétálsz szépen az érkező pontra és huss el is küldted"...A könyvben emlékeim szerint nem is a város közepén volt az érkezési góc, másrészt meg őrizték, és nem volt olyan egyszerű besétálni mint itt. Mert itt Melani elég lazán sétálgatott és küldte el a gonosz idegent. Aki nem volt gonosz csak kicsit túlbuzgóbb az átlagnál és valahogy már megszállott is.
 A másik baki, hogy Vanda szőke, legalábbis annak kellett volna lennie, legalábbis, emlékeim szerint a könyvben a test szőke volt! Fiatal kislányosan szende szűz, aki szőke...itt meg kicsit fiatal ugyan, ez stimt, de annyira barna haja volt, hogy csak na!
 És ami miatt felesleges volt megfilmesíteni: A könyvnek rengeteg mondanivalója van, ami nem jött át, mert másról sem szólt, hogy "jaj Ian, jaj Jared, jaj...." Jajjjj!!!
A könyvben remekül volt leírva a vívódás, a szenvedés és nem arról szólt, hogy na most ki smárol le kit -.-" Komolyan tényleg már nevetnem kellett! Elhiszem, hogy őrülten nehéz egy belső vívódásos, belső vitás dolgot megfilmesíteni, de akkor is. Nem kellett volna film ebből.
 Amúgy egészen dizájnosra csinálták, ugyan a könyvben relatíve egy lyukba laknak, itt kis pöpec alagútrendszer volt mindenkinek kényelmes házikóval(!!), szinte nem is szenvedtek mert összkomfortos minden...hát. Majdnem visszaadta a könyv hangulatát.

A könyvben amúgy Jared párti voltam, de a filmben Ian a jobb. Egyrészt jó pasi, másrészt értelmesebb volt mint a másik.
Amúgy a kedvenc jelenetem, az amikor Mel eltűnik, és Vanda lecsókolja Ian-t de mivel nem tért vissza bosszankodni Mel, így Ian, elment és szólt Jarednek hogy csókolja már le Vandát, hátha. Remélem mindenki érti, hogy ez minden csak nem komolyság a jelenetben. Amúgy roppant jó paródiát lehetne csinálni a filmből! :D

A filmet ha nem olvastad a könyvet akkor nem érted, ha olvastad akkor meg nem volt jó. Szerintem...egyszer nézős.