2014. december 7., vasárnap

Roman Krznaric: Hogyan találjuk meg a nekünk való munkát? (Az élet iskolája)

Köszönet a könyvért a HVG könyvek kiadónak!
Amikor elkezdtem olvasni a könyvet, már körvonalazódott bennem, hogy jó-jó ez, csak éppen Angliában, vagy éppen az USA-ban azért kicsit mások a viszonyok, mint Magyarországon, így félő, hogy olyan válaszokat, és kérdéseket kapok a könyvtől, amiket itt nem lehet megvalósítani. Részben igazam is lett, részben tévedtem.
 Jelenleg a 21. Században már sokkal több esély van itt, Magyarországon is arra, hogy szakmát vagy munkahelyet változtassunk, ez tény. Ellenben nagy a munkanélküliség, ami meg a régi rendszerben nem volt ismert. A rendszerváltás előtt mindenki dolgozott, vagy legalábbis el volt helyezkedve és kapott bért.  Ma már az első állás elfoglalása is sokaknak akadályba ütközik. Friss diplomásan túlképzett vagy, ha nem vagy diplomás akkor meg alulképzett, igen ez a sors fintora. A másik, hogy általában még mindig akkor tudsz a legkönnyebben elhelyezkedni, ha valakid van aki ajánljon és akkor még ott vannak a kihalós szakmák, ahova bekerülnek az emberek és nyugdíjig be vannak betonozva (vagy még utána is), tehát nehéz az elhelyezkedés. És akkor jön az a probléma, hogy örülsz, elhelyezkedtél, de utálod a munkádat…
 A könyv arra akar rávenni téged, hogy ne maradj a biztonságos, de utált szakmánál, hanem kísérletezz és menj tovább. A munkának ugyanis nem szabadna tönkretennie az életedet, és nem feltétlen kellene úgy hazamenned, hogy „dögöljön meg a főnök” (és hasonló). Ugyanis, a munka a 21. Században már nem arról szól, hogy gürcölj halálodig, pardon…nem arról kellene szólnia. Az író szerint minden embernek van álma, van célja, és van munkája, egy ideális életben, a munkád a célod, és a munkád az álmod. Tehát, ne legyél jogász, ha az az álmod, hogy gyümölcsöt termelj, hanem menj és termelj gyümölcsöt! Akkor ugyanis, sokkal jobban kihasználod az életedet és nem stresszelsz feleslegesen, és nincs az, hogy Utálod a munkádat. De az álmok is változhatnak, tehát ha már nem okoz örömet a gyümölcstermesztés akkor döntsd el mi okozna örömet, és azzal keress pénzt. Szép gondolat nem?
 És valóban a gondolat szép, és az ötletek amiket adott szintén szépek, csak nem nagyon tudom elképzelni Magyarországon, hogy ezt bárki is megtudná, megmerné csinálni. Még én sem, aki itthon lakom és biztos anyagi háttér van mögöttem, tehát nem dőlne össze a világ, ha fognám magam, és elmennék más munka után nézni. Kevesen vannak, akik megtehetik azt, hogy felmondanak, csak úgy és elkezdenek munkákat kipróbálni. Szerintem kicsiny hazánkban amúgy sem nyitottak annyira a munkahelyek, hogy azt mond, hogy „hello, szeretném kipróbálni milyen itt dolgozni, egy hétig dolgozhatom itt?”,…ugye, hogy nem? A másik amit ajánl, hogy tartsd meg az állásod, és mellette próbálkozz más munkaterületekkel….és ezt se nagyon tudom idehaza elképzelni, hogy szabadság alatt, egy-egy új helyre elmennék kipróbálni, hogy ez illik-e a profilomba, vagy sem. 
 Viszont egyetértek az íróval abban, hogy rá kell jönnie az embereknek, hogy mit szeretnének csinálni. Tisztában kell vele lenned, hogy mi az amit hivatásszerűen képes vagy tenni, ami örömet, kihívást jelent és tényleg ki tudsz benne bontakozni. És igen, ez az utcaseprés is lehet, mert lehet azt úgy csinálni, hogy élvezd, csak általában nem az dolgozik utcaseprőként akinek ez a nagy álma. De munkát keresni kell! Ugyan nem értek egyet a drasztikus „lépj ki, aztán gondolkodj” elvvel, de tény, ha nem lépsz, sosem jutsz sehova sem.
 A másik téma, amit ecsetelt az író, hogy nem meglepő, hogy ha az ember ledolgozza a munkaidejét, hazaér, nekiáll dolgozni, és ezt a munkát sokkal, nagyobb örömmel végzi, mint a munkahelyit, amiért fizetnek neki. Ennek egyszerű a magyarázata, nincs főnök, aki megmondja hogy haladj, nincs idegesítő munkatárs, és igazándiból azért csinálod, mert szereted csinálni és nem azért mert ott a nagy betűs Muszáj.
 Örülnék, ha ilyen egyszerű lenne idehaza is a munkaváltás, ha nem az lenne a napi mantra az emberek nagy részének, hogy „örülj, hogy van munkád”, mert egy rossz munkánál, nem éppen vidító tény, hogy van munkád és nem halsz éhen. Mert ugyan éhen nem fogsz halni, de a stressz tönkreteszi az ideged és egészséged, tehát végül is meghalsz, csak lassabban mérgezed magad. És örülnék, ha mindenki megtalálná, a neki való munkát, olyat, hogy örömmel keljen fel, hogy mehet dolgozni, hogy szívesen ott maradjon tovább és ne érezze ezt tehernek.Ha ötletei vannak, azokat meghallgassák, és ne elnyomják. Igen, én kívánom, hogy minél többen megtalálják a számukra megfelelő állást. És jó lenne, ha az anyagiak miatt sem kéne aggódniuk. Szép gondolat ugye?
 Amikor olvastam a könyvet, és kérdéseket és tanácsokat adott elgondolkodtam, kérte, hogy írjam le mi lennék, ha az lehetnék ami szeretnék, mit csinálnék akkor, ha az anyagi dolgok nem számítanának, és nem kéne aggódnom miatta. Ezen sokáig kellett gondolkodnom. Én szeretem az állásomat, igazándiból könyvtárosnak lenni jó, és szeretem is csinálni. Könyves blogger vagyok szabadidőmben, persze ha ebből meg tudnék élni, akkor szívesen csinálnám teljes állásban, de nem lehet belőle megélni. Szeretek olvasni, de általában ezért nem fizetnek, szeretek írni is, de ahhoz nincs elég önbizalmam, hogy regényt vagy valami hasonlót írjak, pont ezért van a blog, itt kiélhetem magam, meg ezért van a szerepjátékos oldalam, ott a „regényesebb” ötleteimet élem ki. De ezen kívül, amit most csinálok semmi olyan nem jutott szembe, amire szívesen váltanék. 

Belbecs: 4/5
Egy pontot azért vonok le, mert tényleg nagyon jók az ötletek, és nagyon jó minden, de hazai viszonylatban elképzelhetetlennek tartom, hogy meg lehet őket valósítani. Túlzottan is aggódik a magyar az állásáért és ezért meg sem fordul általában a fejében, hogy váltson. Kivételek persze vannak, őket csodálom a bátorságukért, hogy lépnek,és tovább lépnek.

Külcsín: 4/5

Nagyon tetszik, a könyv mérete, kabátzsebben pont elfér (ha nem túl kicsi a zsebed). Könnyen lehet cipelni, kis helyen is elfér, és tartós. Kicsit fura a tapintása, és meglátszik rajta az ujjlenyomat, pedig tiszta a kezem, amikor olvasok, úgyhogy nem én koszoltam össze. Nagyon minimalistának tartom a borítót, de igazándiból ez a külföldi kiadásnál is ilyen. Elgépelés, rossz szerkesztést nem találtam, vagy nem tűnt fel. Örültem, hogy vannak képek is benne, mert kicsit feldobták a sok okosságot.


Kiadó: HVG Könyvek
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2014
Oldalszám: 194
ISBN: 9789633041796
Fordította: Kónya Rita
Ár: 2.200 Ft




A sorozat eddig megjelent részei:




Fülszöveg:
Rengetegen vágyunk olyan munkára, amely többet jelent egyszerű pénzkereseti lehetőségnél. Azt szeretnénk, ha valami igazán fontos dologgal foglalkozhatnánk, ami összhangban áll az értékrendünkkel és a képességeinkkel. A pénzért, a státuszért folytatott küzdelmek miatt azonban inkább a háttérbe szorítjuk ezeket a késztetéseinket.

Roman Krznaric inspiráló könyvéből kiderül, mit veszítünk, ha nem vállaljuk az új kihívásokat. E gyakorlati útmutató segítségével legyőzhetjük félelmünket a változásoktól, könnyebben eligazodhatunk a lehetőségek labirintusában, és rátalálhatunk arra az életpályára, amely elégedettséget és élvezetet nyújt számunkra.



Adventi naptáram 7. ablaka:
A kérdés egyszerű, kik dolgoznak a Mikulásnak? Úgy hiszem ez elég egyszerű, kettő minimum legyen, ha többet küldesz az sem gond. :)

Nincsenek megjegyzések:

Magamról

Saját fotó
Munkámat tekintve könyvtári adminisztrátor vagyok. 2006.12.01-e óta, a József Attila könyvtárban (Dunaújvárosban). Kölcsönzés a fő munkaterületem, de emellett, foglalkozom a beérkezett ajándékkönyvekkel, javítom a katalógus hibáit, és a könyvtár Molyos profilját is én használom, tehát én töltöm fel az új könyveinket, és rakom fel oda a híreket. Emellett még ezer más dolgot csinálok, amit általában az éves beszámolóba is elfelejtek beírni, mert már annyira alap :D Nagyvenyimen élek édesanyámmal, egy kertes házban, Bogi kutyánkkal, aki mindenkit szeret, főleg ha kap simogatást és ennivalót :) Érdeklődési körömet elég könnyű lekövetni a blogon, igen a legaktívabb a könyvek szeretete, utána jön az írás. Témakörben a Kelet, a spiritualitás, a buddhizmus, az önsegítő irodalom. Ha szépirodalomra vetemedek, akkor inkább fantasy, minimális romantika, de amúgy bármit szívesen kipróbálok (maximum az első 50 oldal után abbahagyom). Koromból adódóan már megtanultam, hogy nem MUSZÁJ elolvasni egy könyvet, ha nem vonz be, akkor el kell engedni, akkor nem nekem íródott.