Ugrás a fő tartalomra

Lane Smith: Ez egy könyv

Köszönet a könyvért a Csimota Kiadónak!
2012-ben jelent meg Ez egy könyv magyarul. Úgy emlékszem, hogy Molyon nagyon sokat hallottam róla akkoriban. El is döntöttem, hogy ezt nekem mindenképpen el kell olvasnom. Végtére is, könyvtáros vagyok, ez a könyv megy, a könyvről szól, vagy valami hasonlóról. Tehát kötelező olvasmány. Sok moly ismerősöm ódákat zenget róla, hogy hát mennyire jó, meg cuki és aranyos. Általában amikor ennyire tetszik mindenkinek egy könyv, akkor elkezdenek az elvárásaim felfelé kúszni, és azoknak nagyon nehéz megfelelni.
2014 könyvhét, a kiadó standjánál szemrevételeztem Ez egy könyvet, sajnos hiába rövid, de nem volt idő arra, hogy kellő mélységekig belemerüljek, csak átlapoztam, és a rajzokat figyelve megállapítottam, hogy a rajzok aranyosak és, hogy nincs túlzottan sok szöveg benne.
 2014. december: Ez egy könyv eljutott hozzám a kiadó jóvoltából. Kérdezték, hogy mit olvasnék, miről írnék szívesen és rögtön lecsaptam rá. Ideje volt, hogy kézbe vehessem, rendesen elolvashassam végre, hogy tudjam miről is szól pontosan. Végül hangos könyvként funkcionált első olvasáskor, mert örömömben felolvastam anyukámnak :D
 Vegyesek az érzéseim, mert egyrészt tényleg nagyon jópofa, a rajzok nagyon aranyosak és cukik, csak elkeserít a tény, hogy túl sok a valóság alapja. Jelenleg ugyanis a fiatalok egy nagy részének fogalma sincs róla, hogy a könyv, mint olyan mi, miért jó ha olvassa, és mire jó azon kívül, hogy esetlegesen jól néz ki a polcon. Látom azokat a fiatalokat, akik nem olvasnak, igen, járnak ilyenek a könyvtárba, szigorúan csak a számítógép előtt ülve, bugyuta játékokat és a facebookot használva. Akik kiakadnak, amikor letelik a fél óra, akik, ha esetlegesen olvasni kell, azért, hogy leülhessenek, akkor húzzák a szájukat és vagy elmennek, vagy kínkeservesen olvasnak, de az egész olvasást büntetésnek, kötelező rossznak vélik. Borzalmas amúgy, hogy vannak ilyen emberek, és pont emiatt hihető, hogy igen vannak akik mint a történetben a szamár, nem értik, hogy mi az a furaság a Majom kezében, és mire használható.

 Szamár a történetben mégis pozitív lett számomra. Mert annak ellenére, hogy egy modern embert /gyereket szimbolizál, mégis érdeklődő. Mindene a kütyük világa, a twitter és hasonlókban gondolkozik. De legalább kérdez! És ez nagyon pozitív dolog. Nem halt még ki belőle a kíváncsiság az új ismeretlen dolgok iránt. Bár tény, hogy nekem viccesen hat egy kicsit, hogy ennyire nehezen érti meg, hogy Ez egy könyv, bár Majom meg igazán kifejthette volna neki egyszerűbben, bár tény a „kezedbe nyomom, lásd” elv is működött. Sajnos tapasztalat, hogy attól, hogy valakit érdekel mi van a kezedben, ha könyvet adsz a kezébe, sem feltétlen fog utána olvasni. Szamár a pozitív ellenpélda. Neki bejött ez a könyv dolog.

Belbecs: 5/5
Örülök, hogy van egy aranyos mesekönyv, arról mi is a könyv. Szomorú vagyok azért, mert ez a 21. Században már szükséges, hogy legyen ilyen.

Külcsín: 5/5
Nekem nagyon tetszenek a rajzok, nem olyan húde kidolgozottak, de aranyosak. Mondjuk tény, hogy örülök, hogy leírták az elejére, hogy Ez egy majom, mert kicsit fura szegényke. Ennek ellenére a könyvecske a maga kb. 30 oldalával, megvett kilóra. Két nap alatt sok olvasáson vagyok túl, mert tényleg jó lapozni. Tartós, elgépelés nincs benne, bár fura is lenne, hisz túl sok szöveg sincs igazán benne, amit el lehetne gépelni. Még nem igazán tudtam rájönni a korosztályra, akinek ajánlanám. Egyrészt azt mondanám, hogy képeskönyv, így kisgyerekeknek való. Viszont a twitter, wifi stb. szavak miatt, ha nem akarunk kiskorban már magyarázni ilyen dolgokról, akkor mégsem teljesen nekik való. Sok az ismeretlen szó, 3-5 éves korosztálynak, legalábbis merem remélni, hogy egy 5 éves még nem twitterezik stb.
Az biztos, hogy a 28 éves könyvtáros kisasszonyoknak való, meg a könyvszerető fiataloknak, akik tudnak derülni az ilyeneken, vagy akik szintén elszörnyednek és szomorodnak egy kicsit, hogy basszus, megértük, hogy mesekönyv született a Könyvről…



Kiadó: Csimota
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2012
Oldalszám: 32
ISBN: 9789639768550
Fordította: Szabó T. Anna
Illusztrálta: Lane Smith







Adventi naptár 21. ablaka:
Kik voltak a három királyok, és mit vittek Jézusnak?

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Margareta Magnusson: Végső rendrakás svéd módra

Joggal kérdezhető, hogy az ember 32 évesen, miért olvas olyan könyvet, ami arról szól, hogy miként takarítsd ki magad után, az életedet, hogy aztán a gyerekeidnek, unokáidnak, ne az maradjon meg belőled, hogy mennyi holmid volt, hanem az emlékek.  Hogy miért olvastam? Mert, miért ne? Ugyan nem tervezek meghalni, de ismerjük be, hogy a 21. században sem működik máshogy az élet, tehát hopp meghalhat az ember, akár minden előjel nélkül is. És be kell ismernem, ha valamikor bekövetkezik (mint tudjuk, a halál az egyetlen biztos pont az életünkben), akkor én sem szeretnék teher lenne. Sem a cuccaimmal, sem egyéb dolgaimmal. Plusz érdekelt, hogy erről miként gondolkozik Margareta. Cikket persze olvastam már vele, és az meglehetősen felkeltette az érdeklődésem a téma iránt, de szerettem volna ezt könyv formában is, kicsit bővebben elolvasni.  Ami mindenképpen megfontolandó, a könyv olvasása után, hogy bevezessek én is egy dobozt, hogy "HALÁLOM UTÁN KIDOBANDÓ" felirattal. Olyan do

Lauren Blakely: Kőkemény

G ondoltam, hogy a wellness-re valami könnyed kis könyvet fogok magammal vinni. Ezt a könyvet, már tavaly is néztem, hogy annyira gáz a borító, a fülszöveg és a cím, hogy ezt olvasnom kell. Persze pénzt nem vagyok hajlandó érte adni, de hála az égnek a közelemben kölcsönkérhető volt. Itt is, köszi AniTiger! Kezdjük is a külcsínnel, ha már így azt emeltem ki. Külcsín: 2/5 És meg is mondom mi ez a pontozás. Az 5 nálam az lenne, ha egy ütős és kellemes, a könyvhöz illő borítót kap a könyv, ha van egy szerkesztő, egy akárki, aki átolvassa a könyvet és kijavítja az elütéseket, és a helyesírási hibát, ha egy könyvet jó kézbe venni. Tehát ez lenne az 5 pontos külcsín. Jelen esetben, a borító botrányos, a kiadói marketing botrányos volt, a fülszöveg szintén botrányos. És igen, azért a helyesírást át kellett volna valakinek nézni. 2 pont, mert sokkal több elütést vártam. De körülbelül ennyi a pozitív dolog a könyv kivitelezésében.

Lukács Liza: Az éhes lélek gyógyítása

Hmm, jó is ez a könyv, meg nem is. Gyorsan végig lehet rajta futni, és vannak benne információk, de nekem, azaz érzésem támadt, hogy mond is valamit meg nem is. Anorexia és bulimia mondjuk jóval többet szerepelt benne, mint a túlsúly vagy túlevés például. És kétlem, hogy az emberek nagyobb százalékát sújtaná ez a két betegség, és nem a túlsúly, és túlevés…  Minden esetre érdekes könyv. Érdemes elolvasni, mert egy csomó fontos dolgot megtud az ember. Mint például, hogy az evés az emberek egy hányadában úgy működik, hogy esznek, mert unatkoznak, vagy esznek, mert szomorúak, vagy esznek, mert vidámak. Amúgy én általában a hangulat kompenzáláskor könyvet szoktam venni nem enni. Ennek ellenére nem mondom, hogy nincs mit csiszolni a saját életmódomon, és nincs helye annak, hogy változtassak. Már csak anyagi és egészségügyi lehetséges problémák miatt is.  Ami viszont nekem kicsit abszurd volt, hogy vannak emberek, akik havi x száz ezer forintot költenek kajára (már ez is abszurdum az é