Ugrás a fő tartalomra

Bear Grylls: A tigris ösvényén (Túlélés: teljesítve 4.)

Köszönet a könyvért a Jaffa kiadónak
Ez az a sorozat, amit még magam sem értek miért olvasom. Tekintve, hogy tisztában vagyok azzal, hogy az író nem igazán tud írni. Bear Grylls kifejezetten nem író. Ő a túléléshez ért, és nem az íráshoz. Ennek ellenére elolvasom az összes ebben a sorozatban megjelent könyvét, és megvan másik kettő még. Valószínű azért teszem, mert érdekelnek a túlélő technikák. Igaz, egy túlélő könyvben talán kicsit hasznosabb lenne az egész, de szeretek szórakozva tanulni.
 Az eddigi kötetekkel a legnagyobb bajom a nem létező szerkesztés volt. Az amúgy sem felső színvonalas írói munkán, még rontott, hogy nem volt szerkesztve, telis-teli volt helyesírási hibákkal és elgépelésekkel. Jelentem, úgy tűnik kapott szerkesztőt ez a kötet már! Bár már A Farkas Útjánál is észrevettem, hogy javul a minősége, kevesebb elgépeléssel és hasonlókkal rendelkezik. Megértük, hogy ez a kötet már nem rendelkezik elütésekkel, és fura mondatokkal. Itt is csókolom a kezét annak, aki átnézte, és kigyomlálta :) Így ugyanis sokkal jobb az egész, nem dobódtam ki folyamatosan a történet sodrából azért, mert fura dolgok voltak odaírva.
 Ugyan Bear Grylls, még mindig nem vált bestseller íróvá, de fejlődik ő is. Az első részekhez képest sokkal jobban beleépíti a túlélő technikákat a történetbe, és nincsenek spontán „megállok az erdőben, mindjárt legyilkol valami, de azért most kiselőadást tartok valami túlélő technikáról” féle epizódok. Ebből adódóan kevesebb túlélő technika került egy kötetbe, mint eddig, viszont ez már kezd hasonlítani egy kaland regényre és nem egy túlélő technikás könyv pici sztorival.
 Úgy hittem az első kötet elolvasásakor, hogy mindegy, hogy majd milyen sorrendben haladok a történettel,hiszen a túlélésről szól az egész sorozat, csak mindig más helyen. Nos nem igazán lett igazam. Én ebben a sorrendben olvastam: 1,3,2,4 és  a későbbi részekben folyamatosan visszautalgat az előzőekre. Jelenleg is egy csomó vissza utalás volt, a sivatagra és arra, hogy mi volt amikor a jeges tájon zuhant le (akkor nem Peterrel), úgyhogy ha valaki tervezi az olvasást, akkor lehetőleg tartsa a sorrendet, ugyanis utólag olvasni egy Előző részt, nem igazán jó, mivel bizonyos részeket már tudsz a következő rész miatt.
 Jelen kötetünknek főhősei változatlanok, a harmadik kötethez képest, Peter és Beck maradtak a „szerencsések” akik a sivatag után, most az esőerdőkben is megmutathatják, hogy ki lehet onnan jutni és túl lehet élni, még ha nem is olyan egyszerű az egész. A Tigris ösvényén címet viseli a könyv, az egyetlen amit bánok, hogy szegény tigris összesen Egyszer tűnt fel a színen, és akkor sem volt túlzottan nagy szerepe, ha a „telepatikus kommunikációt” nem tekintjük annak. Oké, vicceltem, nem volt telepatikus, de egy oldalnyi „beszélgetek a fejemben a tigrissel” rész volt!...és igazándiból ennyi. Peter és Beck ahhoz képest, hogy teljesen átlagos napra készültek, majdnem teljesen nulla felszereléssel, felvágott karral(!) is képesek kievickélni 3-4 nap alatt az őserdőből. Úgy, hogy csak megtippelték merre kell menni, elkerülve a vulkánt ami kitört, az illegális fakitermelőket lebuktatva, túlélve mindent. Igazándiból folyamatos életveszélyben voltak, hol egy ciános lárva, hol egy kígyó, hol egy tigris, egy mocsár, egy krokodil stb. én amúgy csodálom, hogy túlélték :D. Ami nekem mindig fura ezekben a történetekben, hogy oké, hogy Beck egy túlélő zseni, de Peter nem igazán strapabíró mégis megy-megy és nem áll meg, kicsit szerencsétlen és bevonzza a dolgokat, és lassítja az egészet, mégis megy. Nehéz elképzelnem, hogy egy ember aki nincs edzésben ennyire nehéz terepen képes naponta sok kilométert megtenni, úgy hogy nem panaszkodik.
Feltehetően én pocsék túlélő lennék, ugyanis, ha hirtelen ledobnának az esőerdőbe, keletre, nyugatra, északra erdő, délen ott a vulkán, ami mindjárt kinyír a lávájával. Azt hiszem, tuti egy pocsék irányt választanék, és az első „edd meg a lárvát”-nál fintorogva nyögnék, hogy nemár. Bár feltehetően van azaz éhség amikor már tökéletesen mindegy, hogy mi csak ehető legyen és jóllakjon vele az ember.




Belbecs: 4/5
Vannak persze hiányosságai a könyvnek, Bear Grylls nem író. Valószínű hobbiból ír, vagy még csak nem is ő írja, csak a neve alatt megjelenik. De szórakoztatott és kikapcsolt, élveztem! Tehát senki se adja fel az első rész után, mert fejlődik az írási…tudása Bear Grylls-nek!

Külcsín: 4/5
Imáimba foglalom a szerkesztőt, végre nincs semmi amibe beleköthetnék! Az egy pont levonás csak azért jár, mert ritka ronda a borító, mivel ez az eredeti is (az egyik verzió), és a sorozat ezt a sémát követi, így elfogadható, de attól még nem szép! Megtaláltam, a másik féle borítót, és az sokkal jobban néz ki. És persze a cím csalóka, mert a tigrisnek túl sok szerepe nincs a történetbe. Pedig reméltem, hogy végigfuttatja őket az esőerdőn (tudom, tudom…gonosz vagyok :D)


Kiadó: Jaffa
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2014
Oldalszám: 268
ISBN: 9786155492013
Fordította: Illés Róbert
Ár: 2.940 Ft






Fülszöveg:
BEAR GRYLLS letehetetlenül izgalmas kalandregény-sorozatának legújabb, immár negyedik részében ismét a találékonyságnak és a túlélő technikáknak jut a főszerep!

Beck Granger és barátja, Peter ezúttal Indonéziában kerül szorult helyzetbe, amikor egy vulkánkitörés elzárja előlük a civilizációba vezető utat. Egyetlen esélyük az életben maradásra, ha keresztülvágnak a dzsungelen, és megpróbálnak eljutni a tengerpartra. Az őserdő azonban nem a legbarátságosabb terep két kamasz fiú számára… Útjuk során számtalan veszély leselkedik rájuk: bűnözők törnek az életükre, madárpókok és krokodilok elől kell menekülniük. Becknek minden tapasztalatára és leleményességére szüksége van ahhoz, hogy élve kijussanak a tigrisek birodalmából.
Ha gyilkos láva hömpölyög alá a hegyről…
Ha fojtogat a dzsungel párás levegője…
Ha krokodiloktól hemzsegő folyón kell átkelni…
Ha egy tigris bukkan fel váratlanul…

Beck mindig tudja, mit kell tenni. De még őt is érhetik meglepetések…

A sorozat részei:



2. Bear Grylls: A farkas útja    blogbejegyzés: itt



Adventi naptáram 15. ablaka:
Mi a tipikus hálaadási menü?

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Margareta Magnusson: Végső rendrakás svéd módra

Joggal kérdezhető, hogy az ember 32 évesen, miért olvas olyan könyvet, ami arról szól, hogy miként takarítsd ki magad után, az életedet, hogy aztán a gyerekeidnek, unokáidnak, ne az maradjon meg belőled, hogy mennyi holmid volt, hanem az emlékek.  Hogy miért olvastam? Mert, miért ne? Ugyan nem tervezek meghalni, de ismerjük be, hogy a 21. században sem működik máshogy az élet, tehát hopp meghalhat az ember, akár minden előjel nélkül is. És be kell ismernem, ha valamikor bekövetkezik (mint tudjuk, a halál az egyetlen biztos pont az életünkben), akkor én sem szeretnék teher lenne. Sem a cuccaimmal, sem egyéb dolgaimmal. Plusz érdekelt, hogy erről miként gondolkozik Margareta. Cikket persze olvastam már vele, és az meglehetősen felkeltette az érdeklődésem a téma iránt, de szerettem volna ezt könyv formában is, kicsit bővebben elolvasni.  Ami mindenképpen megfontolandó, a könyv olvasása után, hogy bevezessek én is egy dobozt, hogy "HALÁLOM UTÁN KIDOBANDÓ" felirattal. Olyan do

Lauren Blakely: Kőkemény

G ondoltam, hogy a wellness-re valami könnyed kis könyvet fogok magammal vinni. Ezt a könyvet, már tavaly is néztem, hogy annyira gáz a borító, a fülszöveg és a cím, hogy ezt olvasnom kell. Persze pénzt nem vagyok hajlandó érte adni, de hála az égnek a közelemben kölcsönkérhető volt. Itt is, köszi AniTiger! Kezdjük is a külcsínnel, ha már így azt emeltem ki. Külcsín: 2/5 És meg is mondom mi ez a pontozás. Az 5 nálam az lenne, ha egy ütős és kellemes, a könyvhöz illő borítót kap a könyv, ha van egy szerkesztő, egy akárki, aki átolvassa a könyvet és kijavítja az elütéseket, és a helyesírási hibát, ha egy könyvet jó kézbe venni. Tehát ez lenne az 5 pontos külcsín. Jelen esetben, a borító botrányos, a kiadói marketing botrányos volt, a fülszöveg szintén botrányos. És igen, azért a helyesírást át kellett volna valakinek nézni. 2 pont, mert sokkal több elütést vártam. De körülbelül ennyi a pozitív dolog a könyv kivitelezésében.

Lukács Liza: Az éhes lélek gyógyítása

Hmm, jó is ez a könyv, meg nem is. Gyorsan végig lehet rajta futni, és vannak benne információk, de nekem, azaz érzésem támadt, hogy mond is valamit meg nem is. Anorexia és bulimia mondjuk jóval többet szerepelt benne, mint a túlsúly vagy túlevés például. És kétlem, hogy az emberek nagyobb százalékát sújtaná ez a két betegség, és nem a túlsúly, és túlevés…  Minden esetre érdekes könyv. Érdemes elolvasni, mert egy csomó fontos dolgot megtud az ember. Mint például, hogy az evés az emberek egy hányadában úgy működik, hogy esznek, mert unatkoznak, vagy esznek, mert szomorúak, vagy esznek, mert vidámak. Amúgy én általában a hangulat kompenzáláskor könyvet szoktam venni nem enni. Ennek ellenére nem mondom, hogy nincs mit csiszolni a saját életmódomon, és nincs helye annak, hogy változtassak. Már csak anyagi és egészségügyi lehetséges problémák miatt is.  Ami viszont nekem kicsit abszurd volt, hogy vannak emberek, akik havi x száz ezer forintot költenek kajára (már ez is abszurdum az é