2014. december 15., hétfő

Bear Grylls: A tigris ösvényén (Túlélés: teljesítve 4.)

Köszönet a könyvért a Jaffa kiadónak
Ez az a sorozat, amit még magam sem értek miért olvasom. Tekintve, hogy tisztában vagyok azzal, hogy az író nem igazán tud írni. Bear Grylls kifejezetten nem író. Ő a túléléshez ért, és nem az íráshoz. Ennek ellenére elolvasom az összes ebben a sorozatban megjelent könyvét, és megvan másik kettő még. Valószínű azért teszem, mert érdekelnek a túlélő technikák. Igaz, egy túlélő könyvben talán kicsit hasznosabb lenne az egész, de szeretek szórakozva tanulni.
 Az eddigi kötetekkel a legnagyobb bajom a nem létező szerkesztés volt. Az amúgy sem felső színvonalas írói munkán, még rontott, hogy nem volt szerkesztve, telis-teli volt helyesírási hibákkal és elgépelésekkel. Jelentem, úgy tűnik kapott szerkesztőt ez a kötet már! Bár már A Farkas Útjánál is észrevettem, hogy javul a minősége, kevesebb elgépeléssel és hasonlókkal rendelkezik. Megértük, hogy ez a kötet már nem rendelkezik elütésekkel, és fura mondatokkal. Itt is csókolom a kezét annak, aki átnézte, és kigyomlálta :) Így ugyanis sokkal jobb az egész, nem dobódtam ki folyamatosan a történet sodrából azért, mert fura dolgok voltak odaírva.
 Ugyan Bear Grylls, még mindig nem vált bestseller íróvá, de fejlődik ő is. Az első részekhez képest sokkal jobban beleépíti a túlélő technikákat a történetbe, és nincsenek spontán „megállok az erdőben, mindjárt legyilkol valami, de azért most kiselőadást tartok valami túlélő technikáról” féle epizódok. Ebből adódóan kevesebb túlélő technika került egy kötetbe, mint eddig, viszont ez már kezd hasonlítani egy kaland regényre és nem egy túlélő technikás könyv pici sztorival.
 Úgy hittem az első kötet elolvasásakor, hogy mindegy, hogy majd milyen sorrendben haladok a történettel,hiszen a túlélésről szól az egész sorozat, csak mindig más helyen. Nos nem igazán lett igazam. Én ebben a sorrendben olvastam: 1,3,2,4 és  a későbbi részekben folyamatosan visszautalgat az előzőekre. Jelenleg is egy csomó vissza utalás volt, a sivatagra és arra, hogy mi volt amikor a jeges tájon zuhant le (akkor nem Peterrel), úgyhogy ha valaki tervezi az olvasást, akkor lehetőleg tartsa a sorrendet, ugyanis utólag olvasni egy Előző részt, nem igazán jó, mivel bizonyos részeket már tudsz a következő rész miatt.
 Jelen kötetünknek főhősei változatlanok, a harmadik kötethez képest, Peter és Beck maradtak a „szerencsések” akik a sivatag után, most az esőerdőkben is megmutathatják, hogy ki lehet onnan jutni és túl lehet élni, még ha nem is olyan egyszerű az egész. A Tigris ösvényén címet viseli a könyv, az egyetlen amit bánok, hogy szegény tigris összesen Egyszer tűnt fel a színen, és akkor sem volt túlzottan nagy szerepe, ha a „telepatikus kommunikációt” nem tekintjük annak. Oké, vicceltem, nem volt telepatikus, de egy oldalnyi „beszélgetek a fejemben a tigrissel” rész volt!...és igazándiból ennyi. Peter és Beck ahhoz képest, hogy teljesen átlagos napra készültek, majdnem teljesen nulla felszereléssel, felvágott karral(!) is képesek kievickélni 3-4 nap alatt az őserdőből. Úgy, hogy csak megtippelték merre kell menni, elkerülve a vulkánt ami kitört, az illegális fakitermelőket lebuktatva, túlélve mindent. Igazándiból folyamatos életveszélyben voltak, hol egy ciános lárva, hol egy kígyó, hol egy tigris, egy mocsár, egy krokodil stb. én amúgy csodálom, hogy túlélték :D. Ami nekem mindig fura ezekben a történetekben, hogy oké, hogy Beck egy túlélő zseni, de Peter nem igazán strapabíró mégis megy-megy és nem áll meg, kicsit szerencsétlen és bevonzza a dolgokat, és lassítja az egészet, mégis megy. Nehéz elképzelnem, hogy egy ember aki nincs edzésben ennyire nehéz terepen képes naponta sok kilométert megtenni, úgy hogy nem panaszkodik.
Feltehetően én pocsék túlélő lennék, ugyanis, ha hirtelen ledobnának az esőerdőbe, keletre, nyugatra, északra erdő, délen ott a vulkán, ami mindjárt kinyír a lávájával. Azt hiszem, tuti egy pocsék irányt választanék, és az első „edd meg a lárvát”-nál fintorogva nyögnék, hogy nemár. Bár feltehetően van azaz éhség amikor már tökéletesen mindegy, hogy mi csak ehető legyen és jóllakjon vele az ember.




Belbecs: 4/5
Vannak persze hiányosságai a könyvnek, Bear Grylls nem író. Valószínű hobbiból ír, vagy még csak nem is ő írja, csak a neve alatt megjelenik. De szórakoztatott és kikapcsolt, élveztem! Tehát senki se adja fel az első rész után, mert fejlődik az írási…tudása Bear Grylls-nek!

Külcsín: 4/5
Imáimba foglalom a szerkesztőt, végre nincs semmi amibe beleköthetnék! Az egy pont levonás csak azért jár, mert ritka ronda a borító, mivel ez az eredeti is (az egyik verzió), és a sorozat ezt a sémát követi, így elfogadható, de attól még nem szép! Megtaláltam, a másik féle borítót, és az sokkal jobban néz ki. És persze a cím csalóka, mert a tigrisnek túl sok szerepe nincs a történetbe. Pedig reméltem, hogy végigfuttatja őket az esőerdőn (tudom, tudom…gonosz vagyok :D)


Kiadó: Jaffa
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2014
Oldalszám: 268
ISBN: 9786155492013
Fordította: Illés Róbert
Ár: 2.940 Ft






Fülszöveg:
BEAR GRYLLS letehetetlenül izgalmas kalandregény-sorozatának legújabb, immár negyedik részében ismét a találékonyságnak és a túlélő technikáknak jut a főszerep!

Beck Granger és barátja, Peter ezúttal Indonéziában kerül szorult helyzetbe, amikor egy vulkánkitörés elzárja előlük a civilizációba vezető utat. Egyetlen esélyük az életben maradásra, ha keresztülvágnak a dzsungelen, és megpróbálnak eljutni a tengerpartra. Az őserdő azonban nem a legbarátságosabb terep két kamasz fiú számára… Útjuk során számtalan veszély leselkedik rájuk: bűnözők törnek az életükre, madárpókok és krokodilok elől kell menekülniük. Becknek minden tapasztalatára és leleményességére szüksége van ahhoz, hogy élve kijussanak a tigrisek birodalmából.
Ha gyilkos láva hömpölyög alá a hegyről…
Ha fojtogat a dzsungel párás levegője…
Ha krokodiloktól hemzsegő folyón kell átkelni…
Ha egy tigris bukkan fel váratlanul…

Beck mindig tudja, mit kell tenni. De még őt is érhetik meglepetések…

A sorozat részei:



2. Bear Grylls: A farkas útja    blogbejegyzés: itt



Adventi naptáram 15. ablaka:
Mi a tipikus hálaadási menü?
Vélemények:

0 megjegyzés: