Éric Faye: Nagaszaki

 Szerintem én még nem olvastam 112 oldalas könyvet 5 napig. Mondanám, hogy azért tartott olyan sokáig ez a könyv, mert mérlegelni kellett a leírtakat, vagy olyan mélyenszántó volt, hogy sok gondolkodni valót adott...de nem. Azaz igazság, azért tartott 5 napig az olvasás, mert untam. És csak, mert 112 oldal, ezért nem hagytam abba, mondván, hogy ezt azért el lehet olvasni, és hátha jobb lesz.
 De nem igazán lett jobb.
Innentől csak az olvassa, akit nem zavar az, hogy relatíve összefoglalom, hogy mi volt a könyvben és lelövöm az összes... izé, nincs nagyon mit lelőni, de azt mindet lelövöm.

 Lehetett volna ebből egy teljesen jó könyv, mert az alap sztori tetszett. Érdekes lehet az embernek beleélni magát abba, hogy valaki ott él a házában, és ő maga nem is tud róla. Érdekes az ahogyan erre rájön, és az hogyan buktatja le a betolakodót. Ez még egyrészt para, másrészt egy érdekes sztori lehetett volna, ha írtak volna belőle egy rendes regényt mondjuk.
 A főhőst eleve nem szerettem. Egyiket sem. Merthogy kettő is van. Van ugyebár a tulaj, aki észreveszi, hogy éppenséggel valaki dézsmálja a kajáját. Elmeditál a dolgon, végül vesz egy webkamerát, hogy figyelje a saját házát és így rájöjjön arra, hogy ki a betolakodó. Nos a férfi embert (tulaj), eleve nem tudtam kedvelni, mert 1. nem zárja a háza ajtaját, ez relatíve felhívás keringőre. 2. Csak úgy elvan az élettel, és nem tűnik fel neki, hogy van egy potya lakó..... 1 évig!! :D 3. Miután feltűnik, és lebuktatja, és ráhívja a rendőröket, rögtön megbánja... - igen b+ találja már el mit akar. 4. Úgy van továbbra is az életben, semmi nem változik, csak annyi, hogy elköltözik, mert itt már para neki lakni, hisz nem tűnt fel neki a vendége. Őt pofán csaptam volna.

 A másik főszereplő, a nő aki beköltözött az emberünkhöz, lazán egy éve ott dekkol. Őt meg a nagy szentimentalizmus vitte oda, és mert nem volt hol laknia. Amúgy egyrészt, csodálom, hogy egy évig el tud úgy élni valakinél, hogy annak nem tűnik fel. részben persze azért, mert az akinek feltűnhetne annyira tutyimutyi, hogy semmi nem tűnik fel neki. Másrészt viszont őt se nagyon értettem. Van persze sztori, hogy miért pont oda ment, miért élt ott, és hasonlók, de ettől még nem értem meg jobban. Nem akart munkát keresni - mert öreg. És elhitette magával, hogy ott elélhet örökké. Tehát nem volt vész terv. Értem én, hogy egy év után már azt hiszi SOSEM bukik le, de na. Tett egy csomó lépést amit már tutyimutyi is észrevett (tehát jó nagy hibák).

 Összességében: Nem tetszett, nem fogott meg, nem szerettem. Elolvastam, bár többször gondoltam rá, hogy leteszem. De csak 112 oldal volt. Tanulság: A túl filozófikus regények nem nekem valók. Vagy ez konkrétan nem nekem volt való... Molyon sokaknak tetszik, egészségükre! Biztos lehet szeretni, de mi nem lettünk barátok.

Fülszöveg:
A minden kilengéstől mentes lekottázhatóan szabályos életét élő agglegény apró kis változásokra lesz figyelmes a lakásában: távollétében élelmiszerek tűnnek el a hűtőszekrényből és néhány tárgy elmozdul a helyéről. Alig észrevehető az egész, a gyanú mégis arra sarkallja, hogy webkamerát szereljen fel, amelyen keresztül munkahelyéről szemmel tarthatja a konyháját. Így derül fény az események okára…
A szerző a japán metszetek mértéktartásához és kifejező erejéhez hasonlítható egyszerűséggel, mégis csodálatra méltó gondolatgazdagsággal vezet végig a történeten. Az életszerűvé tett abszurd helyzet egyén és környezete viszonyának elemzésén kívül módot ad korunk számos társadalmi problémájának felvillantására is. A tartalmi és formai erények mellett a rövid regény további érdeme az alapigazságok megkérdőjelezése, a lenyűgöző emberismeret és az őszinteség.

Szótanító határidőnapoló! (mert ilyen is van!) - most már nekem is!!

Tavaly vettem először határidőnaplót. Mondván, hogy idén remek dolog lesz, és akkor bele is írok mindent. Amúgy tök aranyos, csak olyan picike az egész. Valahogy nem volt tökéletes, de ha már pénzt adtam ki rá, hát becsülettel beleírtam minden ünnepet, minden munkabeosztást stb.
 Erre 5 napja  elém jön ez itt oldalt. Molyra gyorsan felraktam, hogy hátha valakinek van, és akkor majd mond róla véleményt, hogy megéri-e, hogy tényleg jó-e, azon kívül, hogy írtó jól néz ki. Mint kiderült egy csomóan kedvencelték a karcomat, és jött pár komment, hogy de jó, meg minden, de senkinek nincs. Tehát nem lettem kisegítve igazándiból, hisz senkinek nem volt ilyenje, így értékelni sem tudta nekem. Így egy mély levegő után és háromszori átolvasás után megrendeltem.

 És totálisan beleszerettem. Ma ideért a futár, és egy foghúzás után (tényleg kihúzta a szájsebész a fogam), hazaérve már lapozhattam is bele ebbe a csodába. Egyrészt, roppant szép. Tehát az árát igazándiból a szép kivitelezéssel már megérdemli. De belelapozva arra jöttem rá, hogy ez bizony Jeffi barát méret és Jeffi barát dizájn, és Jeffi barát kidolgozás. Ugyanis éppen elég helyet hagy 1-1 naphoz, hogy feljegyezzem, hogy mi lesz ott. Nem szoktam túl sokat írogatni naponta, hisz igazándiból nincs olyan sok különálló programom, ami ne férne bele. Így nekem szimpatikus a helyhagyás. Emellett, minden hónap végén van egy Jegyzet oldal, ahova írhatok, ha akarok hosszabban. Ezután következik a szószedet. A napló közepén kb. van a hiragana és katakana táblázat. Úgyhogy nekem nagyon tetszik.
A linkre kattintva meg tudjátok rendelni, ha nektek is tetszik. Az biztos, hogy szerintem év elején érdemes ebbe belefogni, magamból kiindulva visszafelé nem biztos, hogy nagyon lapozgatnék.

Szótanító határidőnapló KAMON
Szótanító határidőnapoló UME - nekem ilyen van, de igazándiból a borító az ami más, a beltartalom, az ugyanaz.

Pár kép az én naplómból:

Olvassunk meséket! - 2018/1.

Szeretek meséket olvasni, meg ifjúsági regényeket is. Tartom, hogy ezek nem feltétlen csak a kisgyerekeknek szólnak, illetve, nem csak ők azok akik ezeket élvezhetik. És így 31 és fél évesen igenis jó egy-egy mesét kézbe venni.
 Jelenleg az év elején egymás után rögtön sikerült 3 ilyen könyvet is találnom, hazahoznom és mivel mindegyik igen rövid, így egy összegző posztba kerülnek és nem külön-külön kapnak posztot (nem mintha nem csinálhatnám azt meg, de tök feleslegesnek gondolom szétszedni őket.
És akkor szöveg ügyileg növekvő sorrendben a következők:

Maros Krisztina – Szabó T. Anna: Milyen színű a boldogság?
 A maga 30 oldalával, akár hosszúnak is nevezhetnénk, de körülbelül 2 perc "elolvasni", ha rászánunk arra időt, hogy a képekben gyönyörködünk, akkor 5 perctől felfelé, bármennyi lehet.
 Elsőre nem értettem, hogy "ezt így minek adták ki?" tekintve, egyetlen egy vers szövege van a képek alatt 1-1 mondatonként. Viszont a könyv hátuljában megtudjuk a Miértet, és így máris sokkal érthetőbb az egész.
 Nekem eleve az ötlet nagyon tetszik, emellett, a képek is szerintem gyönyörűek lettek, illik hozzá a szöveg, és a szöveg nélkül is teljesen átjön az egész.
 5/5 a külcsín és a belbecs is. Több ilyen könyv (is) kellene. :)

Caroline McAlister: John Ronald sárkányai
 Ez a könyv már több szöveget rejt magában, mint az előző. Mondhatnánk, amolyan életrajzi betekintésnek is. Tolkien életét mutatja be, elég nagy ugrásokkal, és elég kevés szöveggel magában a "mesei" részben. Viszont a könyv hátulja tartalmaz egy jóval részletesebb életrajzi áttekintést is.
 Az illusztrációk itt is csodaszépek, és roppant mód örülök annak, hogy egy-egy íróról születhetnek ilyen "mesekönyvek". És nem írókról is. 2014-ben (de régen volt), szintén olvastam egy ilyesmi gyerekeknek szóló, híres ember életrajzot és az is nagyon tetszett. (Deborah Heiligman: A fiú, aki imádta a matekot), azt is bátran ajánlom.
De visszatérve erre a kötetre. Gyönyörűek az illusztrációk, de bevallom, hogy magába a borítóba szerettem nagyon bele. Meg mert Tolkien-ről szól, így alap volt, hogy amint lehetséges elolvasom. És nem bántam meg!
5/5 a külcsín és a belbecs is. És igen, az ilyen könyvekből is több kellene!

Torben Kuhlmann: Armstrong
 Valahogy most sikerült komolyabb meséket találnom. Míg a John Ronald sárkányai életrajzi, addig az Armstrong, amolyan "történelmi eseményt" feldolgozó. Bár átírva egy egérre. Viszont itt is a könyv végén szerepel a Holdra szállás emberi vonatkozású története. Annak idején már olvastam a szerző másik könyvét, a Lindbergh -et, ami megfogott a maga gyönyörű kivitelezésével. És ez nincs máshogy most sem.
 A könyv gyönyörű illusztrációkkal van teli. A történet néha nekem sántított. Ha túl is rugaszkodunk azon, hogy egy egér űrutazásáról és Holdra szállásáról beszélünk. A legnagyobb furaság nekem az volt, hogy 1. felért, 2. leszállt és nem halt meg addig, 3. a holdról vissza tudott jönni. Ami tekintve, hogy egy egér által összeeszkábált "űrhajóról" beszélünk, igen nagy teljesítmény. Tehát nekem kicsit fura volt a vége. (jah a Lindbergh-nél tök hihető, hogy átrepüli az óceánt :D De azért az űrutazás nekem kicsit már sok volt).
Úgyhogy a külcsín 5/5, de a belbecs nekem már csak 4/5. Ennek ellenére bizakodó vagyok, hogy idén esetlegesen sikerül Jó mesekönyveket találnom. Kezdésnek azért elég erős hármast találtam ;)

Harry Potter Nyereményjáték!

Az úgy volt, hogy vettem magamnak egy remek kis táskát, alul majd ott a kép is. Ami amúgy tök jó, de nekem széles a vállam-hátam és mondjuk úgy végtelenül hülyén festek a táskával. Így úgy gondoltam, hogy szívesen elajándékoznám. No de nem csak úgy ingyen, hanem egy kis feladatért cserébe. Ígérem, hogy semmi bonyolultat nem kérek cserébe, viszont tény, hogy azért gondolkodni és a kis kreatív énünket elő kell venni majd ;)





A feladatok:

1. Sorold fel a Roxfort házait
2. Ki a kedvenc szereplőd, és miért?
3. Kit utáltál (ha utáltál) a könyvekben, és miért? (rád bízom, hány ilyen volt)
4. Hogy hívják a varázslók bankját, és hol található?
5. Írj egy rövid történetet, ami nincs benne a kötetekbe, de a Harry Potter világában játszódik. Minimum 1 oldal, maximum 2 oldal. Vagy verset, a versnél elég, ha egy Harry Potterben feltűnt karakter, állat szerepel. (itt nincs megkötés milyen hosszú legyen)

A válaszokat, feladatokat az alábbiak szerint várom:

emailcím: st.metatron@gmail.com
Tárgy: Harry Potter nyereményjáték
Név: Név vagy molyos név megadása!
Időpont: mától egészen január 31-ig várom a megfejtéseket! Az írásokhoz, versekhez írd oda, hogy publikálható-e, vagy nem szeretnéd, ha megosztanám majd a blogomon, a sorsolás után.
Csak Magyarországi címre tudok postázni!

A nyereményről: Ahogy a képen is látszódik. Egy hátizsák, illetve egy szintén Harry Potter-es zsebóra(+elemek hozzá).

Moór Márton: Madzside?! Ne már, Japán!

Még, valamikor a tavalyi év közepe táján ajánlotta az egyik kolléganőm az író blogját, facebook oldalát, hogy mint Japán kedvelő biztosan szeretni fogom. Fel is iratkoztam rá, és a könyv reklámja is ott jött velem szembe. Akkor el is döntöttem, hogy ez nekem kell. Annak ellenére, hogy a követés és miegyéb nem jelenti nálam azt, hogy minden egyes posztot láttam és olvastam. Sőt, feltehetően a sok japános csoportban amiben benne vagyok fel sem tűnt ez a blog. Tekintve, átlagosan ha 1 órát fenn vagyok facebookon akkor sokat mondok.
 Ebből adódóan a könyv nekem egy remek, friss japán élménybeszámolónak mondható. Radnai Tamás könyvében, pont azt hiányoltam, amit itt megkaptam. Azt a relatíve friss képet Japánról. Ott az volt a baj, hogy eleve 2012-ben jelent meg, az is már hat éve volt, és az az előtt 20 évvel lévő élményeit mutatta be, tehát nem volt friss. Érdekes volt, de nem friss.
 Jelen kötet tavaly jelent meg (2017), és egy 2010-2017 időszakot ölel körbe. Tehát mondhatni, hogy teljesen friss és közepesen friss események sorozatát. Úgyhogy örültem, mert kellemes volt belelátni a mai Japán életébe, úgy ahogy egy magyar látja.
 Itt szintén boldog voltam, hogy az író, meglehetősen pozitív beállítottságú, ez legalábbis lejött az írásaiból. Nem ítélkezik, inkább megfigyel. Persze mindenről megvan a maga véleménye, és nem mindig (hála a jó égnek), jön le az, hogy "minden remek", de nem is azt sulykolja, hogy "minden sz*r", megmarad az arany középútnál. Meglehetősen jó írókája van, és humora. Nem egy résznél kuncogtam fel, vagy csóváltam a fejem. Kellemes volt olvasni, kellemes volt kicsit ott lenni. Már nagyon várom, hogy ott legyek :D
 Ami kicsit fájt, hogy nem nézte át túl sok ember ezt a könyvet. Elgépelések és rossz elválasztás benne maradt, ami feltehetően a blogokon totál előfordulhat, azt azért, amikor már nyomtatásba kerül, talán ki kellett volna gyomlálni. Hála az égnek, nem túl sok, talán kettőre emlékszem konkrétan (de nem tudnám megmondani, melyik oldalon, mert nem jelöltem be :P). De tudom, hogy zavart, és megakasztott az olvasásba, és elmotyogtam egy "hol a szerkesztő" kérdést.
 Talán két olyan írásrészlet volt, amivel anno találkoztam az internet bugyraiban, és már akkor is nagyon szerettem, ezeket újraolvasva olyan nosztalgikus érzésem támadt. És amit eldöntöttem, hogy most viszont már elkezdem majd visszafelé olvasni a blogját, vagy visszamegyek a legelső posztra és onnan előre, mert ott vannak képek is, egy csomó ugyebár nem került bele a kötetbe :) Én mindenkinek ajánlom ezt a könyvecskét, mert tényleg ad egy képet a mai japánról.

Az író blogja: http://maji-de.reblog.hu/

Fülszöveg:

Madzside?! – mondja a megdöbbent japán ember, amikor olyat lát, hall, amit nem akar elhinni. Ugyanezt a reakciót belőlem is majdnem minden nap kiváltotta valami, 2010 és 2017 között, amíg Japánban éltem és dolgoztam, angol tanárként. Ha hét évet nem is, de hét napot elmesélek.

Könyv: Moór Márton: Madzside?! Ne már, Japán!
Kiadó: Underground
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2017
Oldalszám: 178
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9786150000855

Radnai Tamás: Megtalálni Japánt

 Emlékszem pár éve elkezdtem olvasni, E-bookba a Levelek Japánból-t, csak aztán sosem fejeztem be. Feltehetően nem volt hozzá hangulatom, az e-book olvasóm is új volt még és nem nagyon voltam vele kompatibilis. Lehet amúgy, hogy előveszem majd újra a könyvet és belelapozok. Így voltak dolgok már, amik nem voltak újdonságok. Valamennyire emlékeztem arra, hogy mikor mentek ki Tamásék Japánba, és hogy ott mi volt, de elég felületesen.
 Jelen kötet sem túlzottan friss. 2012 is már 6 éve volt, és a könyv történésileg ez előtt játszódik jóval. Úgyhogy nem hiszem, hogy a legideálisabb arra, ha az olvasó a jelenlegi modern japánt akarja megismerni.
 Bevallom, nekem nem ez volt a célom, bár utazás előtt vagyok, tehát azért nem ártana frissebb könyvet is a kezembe venni (tervezem), de ennek a célja inkább csak amolyan ismerkedés a japánokkal, egy magyar ember szemén keresztül. És ezt igazándiból megkaptam. Maximálisan megkaptam azt, amiért a kezembe vettem. És végre egy könyv ami:

1. Nem isteníti a Japánokat
2. Nem is szidja halálára őket
3. Ami bár nagyon szubjektív, de mégis azt érzem, hogy szeretett ott lenni, és jó volt neki ott, amikor éppen ott volt.

 Mert olvastam én már Japánról könyvet, amit magyar ember írt, de az olyan szinten negatív volt, hogy attól is elvette a kedvem, hogy Japánra gondoljak, meg hogy éljek egyáltalán. Ez a kötet nem cukormázasan rózsaszín, nem mondja, hogy tökéletesek (mert nem azok), de azt sem, hogy elvetemülten rosszak. Olyan arany középút az egész.
 A szumó nekem kicsit sok volt benne, de elfogadom, hogy Radnai Tamásnak ez ennyire fontos, hogy ennyire meg akarja osztani aprólékosan a szabályokat, és szinteket az egésszel kapcsolatban. Ezt a részt sem untam, szimplán a szumót annyira nem tudom értékelni, mint ő.
 Viszont minden egyéb nagyon érdekes volt. Hogy kinek ajánlanám? Akik szeretnek távoli országokról olvasni. Akiket érdekel japán, és az ott folyó dolgok (hát mondjuk úgy 20 évvel ezelőtti dolgok :D), akik szeretnek visszaemlékezéseket olvasni, és mindezt pozitív hangulatban.

 Ezzel a könyvvel, még a tavalyi Mini-Könyvklub decemberi fordulójára lógtam igazándiból. És ez volt az utolsó könyv, amit áthoztam idénre. Innentől, mindent amit elkezdek, azt idén kezdtem el és nem tavaly valamikor. (Még a Hirosige volt ami átcsúszott nagyon erre az évre).
 Remélem idén sikerül saját tapasztalatokkal gazdagodnom, Japánról. A költőpénz már megvan, az útlevél már útban van felém, már csak egy szájsebészet áll előttem, és utána foglalom is az utat. Irány Japán!!! :))))))) ÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚGGGGYYY Mennék már :D

Melanie Trede – Lorenz Bichler: Hirosige

Úgy körülbelül egy éve vettem meg ezt a könyvet, és nagyjából akkor el is kezdtem olvasni. A mai nappal fejeztem be!
 Természetesen nem azért tartott majd egy évig az olvasás, mert annyira unalmas lenne, vagy éppen nem is érdekel a japán művészet. Hanem azért tartott majdnem egy évig elolvasnom a kötetet, mert nem akartam vele sietni. Nem akartam gyorsan végigszáguldani rajta. Időt akartam hagyni annak, hogy a képeket megcsodáljam és a leírásokat elolvassam és természetesen nem mindig volt rá hangulat, így ez is lassított.
 Azoknak akik szeretik a japán művészetet, mindenképpen ajánlom. Mert rengeteg érdekes dolgot mond egy-egy képről. A leglassabban haladós rész az eleje volt, amikor minden tudnivalót megkaptunk, úgy általában Hirosige-ről, és az ő művészetéről, arról miért és hogy készült a Száz nevezetes látkép Edo-ról és a hasonló kötetei, metszetei. Hogy miként ismerte meg nyugat is az ő művészetét. Milyen hatással volt Ő a nyugatra és a Nyugat Őrá. Kortársakról és egyéb művészekről.
 Összehasonlítva Hokuszai-val, be kell ismernem, hogy nekem Hokuszai művei jobban tetszenek, és úgy gondolom, hogy Magyarországon azok jóval ismertebbek is, mint Hirosige művei.
 A kiadásról:
 A könyv kialakítása gyönyörű, de roppant mód nem olvasó barát. Egyrészt a méretei miatt, ami a metszetek miatt szükséges is, és hát művészeti albumok már csak ilyen nagyok. De a kemény borítás nélkül nincs tartása, és érzetre majd 1,5 kg, tehát nehéz tartogatni. Mivel a kemény borításhoz nincs rögzítve, így az hiába van, ha nem asztalon olvasnád (psszt, én ágyba is olvastam, de roppant kényelmetlen úgy :D). De azon kívül, hogy a kialakítás és kivitelezés nem olvasó barát, ettől még szép a szemnek. És albumoknál ez nagy előny. Gyönyörűen visszaadja a metszetek szépségét, és még tapintani is kellemes.
 Az én kötetem egy kicsit "selejtes", mert az egyik metszet magyarázó szövege Holland lett. Mint a kiadónak írás után kiderült, a nyomda keverte a lapokat, így relatíve jó esetben csak az enyém ilyen, illetve szegény hollandé, amibe van egy magyar oldal :D Amúgy kedvesen felajánlották, hogy ha Budapesten járok kicserélik seperc alatt. Ez kedves dolog, de egy 2 kg-os könyvvel nem sétálgatok fel Budapestre csak ezért, külön meg elég nehéz súly, hogy pluszba cipeljem. Sajnos nem kaptam meg elektronikusan a hiányzó oldalamat, pedig azért érdelet volna :(


A könyv áráról:
Drága, nagyon drága. Tudom, hogy a kialakítás, a tartalom és a minőség miatt, de akkor is drága! Szó ami szó, évekig gyűjtöttem volna rá, akkor is sajnáltam volna rá a pénzt. Egy fizetésemeléskor rendeltem meg magamnak, mint jutalom, mert miért ne. És így volt 8.900 köröl, az eredeti 13.000 helyett. Olvasás után az árat amúgy még mindig kicsit sokallom.
 Ugyanis nem érzem azt, hogy ezt a könyvet még sokszor előveszem és olvasgatom, vagy lapozgatom. Ellenben megfordult a fejemben az, hogy szétvágom és szép fali díszt csinálok a metszetekből, igen tudom-tudom, ez könyvbarbárság, de legalább akkor a kedvenc metszeteimet látnám minden nap :P

Minden esetre kellemes élmény marad mindenképpen. Aki teheti olvassa el, ha anyagilag megteheti és igényli is, akkor szerezze be, mert szép, és sok információval ellátott könyv.

J. Jackson – E. Larsen: Az otthon melege (Hygge: a boldogság dán receptje)

 Két oka volt annak, hogy ezt a könyvet a kezembe vettem. Na jó, három. Az első okom az volt, hogy oda voltam, a másik Hyggés könyvért, amit aztán be is szereztem magamnak! A második okom az volt, hogy ha már az tetszett, akkor ez is fog, és hát milyen cuki a borítója. Amúgy tény, ezt senki nem vitathatja el, hogy cuki a borító, olyan jó rá nézni. A harmadik okom az volt, hogy szépek benne a képek! Ezt szintén senki sem kérdőjelezheti meg. Borzalmasan igényesek a képek a könyvben, de.
 De a könyv egésze képekből áll. Alig tartalmaz olyan információt, mint a másik Hyggés könyv. Valakinek az értékelésében olvastam, hogy jó-jó ez a könyv, a másikkal kiegészítve. És vele maximálisan egyet is értek. Mert gyönyörű a könyv kialakítása, nagyon ügyeltek rá, hogy szép legyen és kellemes hygge érzés legyen kézbe venni, de hogy kb. semmit sem tartalmaz a hygge fogalmáról, arról miért és hogy alakult ki, és hogy a Dánok mekkora jófejek már, és milyen jó lenne ott élni, hogy milyen boldogok a dánok és miért is olyan boldogok. Tehát kb. semmit sem a képeken kívül.
 Viszont, ha olvasta valaki a másikat, és megvan áldva, holmi kreatív énnel, akkor neki tökéletes! Szabás minták, receptek, és gyönyörű képek vannak a kötetben. A gyors olvasásom egyik oka, hogy tényleg nincs túl sok szöveg benne, a másik oka az, hogy a recepteket lazán átlapoztam, mert NEM főzöm, és ha igen, sem ilyesmiben utazom. Viszont aki szeret főzni és hyggésen akar főzni, annak tök jó. Ugyan kicsit butuskának érződött az, amikor leírta, hogy hogyan kell... tábortüzet rakni. Egy oldal ment erre rá! Egy oldal arra, hogy hogyan oltsd el és hogy nehogy gyereket felnőtt felügyelet nélkül ott hagyj!
 Ajándék kötetnek amúgy szerintem jó, kedvet hozhat arra, hogy esetlegesen tényleg meg akard ismerni a hygge-t, de csak ha tudod, hogy annak akinek adod kreatív lélek és szívesen csinál mindenféle kézzel készített apróságot. Mert ellenkező esetben egy szép, de tök használhatatlan könyvet kap, ami ismerjük be, hogy kiszúrás lenne mindenkivel.

Kép a könyvből

Fülszöveg:

A Hygge (ejtsd: hügge) dán szó. Azt fejezi ki, hogy az ember otthonosan, kényelmesen érzi magát, megbékélve a világgal. Magyarra fordítani lehetetlen, nem is kell ahhoz, hogy megértsük, miért Dánia a világ egyik legboldogabb országa. 

AZ OTTHON MELEGE tele van ízletes receptekkel, otthona szépítését szolgáló ötletekkel, ösztönző javaslatokkal, hogy hogyan használja ki a hétköznapi élvezetek varázsát. Legyen szó egy bögre nyugtató forró csokoládéról, egy tál finom pézsmatök-levesről vagy egy pár kényelmes filcpapucsról, meglátja, mennyi örömöt okoz egy kis hygge.

Könyv: J. Jackson – E. Larsen: Az otthon melege

Kiadó: Corvina

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2017

Oldalszám: 144

Kötés: Keménytáblás

ISBN: 9789631364538

Fordította: Gálvölgyi Judit

Megjelenés időpontja: 2017. szeptember 18.

Rhys Bowen: Holttest a fürdőkádban (Mini-könyvklub 9./1)

Ismét jelentkeztem a Mini-Könyvklubba, amit Vegazus indított. Idén reményeim szerint jobban teljesítek, mint tavaly. A tavalyi etap amibe részt vettem úgy zárult, hogy 1 könyvet elolvastam, ami nem tetszett, 2 könyvet félbehagytam és a szabadon választottat még mindig olvasom! Ennél már azt hiszem, jobban teljesítek, mert az első könyvet rekord idő alatt elolvastam!
 Még nem jöttem rá, hogy a krimi az én műfajom lesz-e. Az biztos, hogy ez a könyv nem egy magas szintű krimi. Vagy én vártam tőle túl sokat? Az én fejemben úgy léteznek a krimik, hogy valaki meghal, és akkor nyomozunk. Vagy sokan meghalnak és nyomozunk. Tehát azt hiszem joggal vártam azt, hogy márpedig ebbe végre valaki haljon meg. A könyv 42%-nál halt meg! Komolyan azt hittem, hogy soha nem fog már meghalni senki, és még kád is csak a 42. százaléknál volt. Tiszta felháborodás!!
 Viszont azt sem mondhatom, hogy untam, mert nem untam, csak nem értettem a krimi címkét. A “királyi” családi életről elég sok dolgot megtudtam, azaz inkább arról az ágról, akik ugyan sarjak x. ágon, de ebből pénzünk nincsen, rang van, de nem dolgozhatnak normálisan. Tehát ezt a réteget egy kicsit jobban megismertem, az 1930-as évek elején.
A főhősnőt kedveltem, bár azt éreztem a legvégén, hogy már ő is túlkombinálja az egész összeesküvés elméletet arról, hogy ki és miért akarja megölni Őt is, ha már a kellemetlen frátert kinyírták. A gyilkos kiléte amúgy elég sokáig várat magára, bár úgy vélem hamarabb tudjuk jóval Mi, hogy ki a gyilkos, mint a főhős. És szegény tényleg borzalmasan szerencsétlen alkat. És valahol vicces volt, hogy szegénynek sokáig nem esett le, hogy az, hogy ennyi szerencsétlenség éri, nem a véletlen műve.

Olvasás közben voltak olyan momentumok, amiknél azt hittem, hogy annak sok köze lesz majd a rejtélyhez, vagy ahhoz, hogy éppenséggel alibit szolgáltasson Georgiana-nak. De aztán kiderült, hogy túl sok köze nincs semmihez, annak ellenére, hogy újra és újra feljött.
 A könyv vége volt a legizgalmasabb, amikor megszaporodtak a gyilkossági kísérletek, a véletlen balesetek, a kombinálások és az elméletek percről percre változtak. Csak az a baj, hogy a könyvnek ez kb. 1/6 -od része csak, a többiben meg úgy el teng-leng a főhős.
 A mellékszereplőket úgy ahogy megismertük, Darcy lett a kedvencem annak ellenére, hogy egy suttyó azért ő is, de még mindig kevésbé suttyó a többieknél, no meg cuki a neve, és viccesen éli az életét, olyan tipikusan helyes, nincstelen pasi, aki meglehetősen könnyedén lóg be hívatlanul eseményekre, egy potya kajáért.
 Tehát volt kedvencem, és a főhősnőt is szerettem, és okosnak is tartom, de a könyv elbírt volna egy kicsit kiengyensúlyozottabb történet vezetést. Mert így az első felében nagyjából semmi nem történt, aztán meghalt az ember a fürdőkádban, és a könyv 75%-nál aztán gyorsan váltakoztak az elméletek :D Ennél én többet vártam!
Minden esetre a könyv kapcsán rájöttem, hogy nem rossz ebook-ban olvasni (70%-át úgy olvastam, aztán bejött a könyvtári példány), de azt hiszem, amikor tehetem, maradok a papír alapnál.
 Köszönet a könyvklubnak az élményért, mert amúgy azt hiszem Soha nem olvastam volna a könyvet, és egy kellemes kikapcsolódásnak, és uri huncutságnak megtette ;)
Belbecs és külcsín: 3,5 semmi extra, de nem rossz.
Oh igen, és ez is sorozat ;D

Fülszöveg:
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Ha ​Agatha Christie és P. G. Wodehouse együtt írna detektívregényt, ilyen lenne.
1932, London. A trónöröklési sorrendben Lady Victoria Georgiana Charlotte Eugenie az esélytelen harmincnegyedik helyen áll, és szegény, mint a templom egere. Miután lelécel a skóciai családi kastélyból, és ezzel megússza, hogy férjhez kelljen mennie Halpofához (Siegfried herceghez), Londonba költözik.
A fővárosban meglepő kalandok várnak rá:
életében először saját magának kell begyújtania egy kandallóba,
belezúg egy házasságra alkalmatlan, nagyon szexi ír nemesbe,
inkognitóban házvezetőnői szolgálatot alapít, hogy ne kopjon fel az álla,
a Királynő felkéri, hogy kémkedjen a szoknyapecér trónörökös után.
De élete akkor vesz igazán új fordulatot, amikor holtan talál a fürdőszobájában egy férfit.
Lady Georgiana pontosan tudja, ki az illető: ez a francia idegen nemrégiben megzsarolta a családját, és azzal fenyegetőzött, hogy megszerzi a skóciai kastélyt.
Lady Georgiana egyetlen módon tisztázhatja a helyzetet – ha mielőbb kideríti, ki volt a gyilkos.

Ha csatlakoznál, január 31-ig megteheted, katt.

Olvassunk képregényt! - 2018/3 Káosz (A Bosszú Angyalai 15.)

Mint mondtam, ha lehetőség van képregény olvasásra, akkor élek is vele! A pakkban ez volt az utolsó, ami hozzám érkezett. És azt hiszem itt volt a legtöbb szereplő, akiket nem ismerek! Pedig a Bosszúállók kedvenc filmem, és Amerika kapitányt ugyan szeretni nem szeretem, de ismerem. Vasembert meg még bírom is. De így is volt, egy rakat szuperhős, akikről fogalmam sincs, hogy kinek a kije és miért van ott! Oké, van egy összefoglaló az elején, de ismerjük be, hogy a Z aki X és Y gyereke, egy laikusnak tök nem mond semmit, mert se X-et se Y-t nem ismerjük.
 Tartalmilag tartom, hogy az X-men -es kötet volt a háromból a legjobb, utána ez és utána a Pókemberes. (Bocs pókica, nem szeretlek).
A Káosz viszont olyan lezárás szagú nekem. Olyan érzésem van, hogy "Hello, mindenki, búcsúzunk", tehát igazándiból mindenki visszavonul, vagy úgy tesz mintha visszavonulna. Sokkal jobban érdekelne mindegyik szuperhős aktív élete és nem ez a búcsúzásos, így nem nagyon értem, miért pont ezt választották kiadásilag magyarul a 3. kötetnek. Gondolom, hogy a keményvonalas képregény olvasók úgyis olvasták már az előzményeket, de egy olyasmi mint én, aki a filmekből ismeri a szuperhősöket, nem olvasott túl sok képregényt (csak DC-st... azt se sokat), annak ez egy katyvasz. Bedobnak mindenkit, a véletlen ismertek közül meghal a legjobb arc akit bírtam, és tádám vége a kötetnek és mindenki hazamegy....

Fülszöveg:
Vasember, Darázs, Sólyomszem, Amerika Kapitány, Amazon, Vízió és Skarlát Boszorkány az egyik oldalon!
A másikon Ultron és egy idegen invázió!
Dr. Strange, Higanyszál, Bestia, Sólyom, Energikon, Nick Fury, Pókember, Fenegyerek, a Fantasztikus Négyes, Póknő, Holdlovag, Fekete Párduc és a fél Marvel-univerzum mindennek a közepében!

A Bosszú Angyalai az egyik legrégebben alakult szuperhőscsapat. Tagjai állandóan cserélődnek. Megfordult körükben többet között Hulk, Pókember, Thor, Bestia, Herkules és még számtalan más hős is.
Ebben a könyvben az egyik legjelentősebb kalandjuk olvasható, mely mérföldkőnek tekinthető a csapat történetében, ugyanis e kaland után az Angyalok megmaradt tagjai szétszélednek, feloszlanak. Ezen esemény közvetetten vezet az Új Bosszúangyalok megalakulásához (melyben már Pókember és Rozsomák is helyet kapott).
Ez itt a Bosszú Angyalainak végső harca.

Olvassunk képregényt! - 2018/2 Adottság (A lenyűgöző X-Men 1.)

Pókember után felüdülés! Ez kell nekem! Vicces és elborult mutánsok. A filmekben is sokkalta jobban csíptem a mutánsokat, bár volt akit ott sem bírtam túlzottan. De Logan akkor is a szívem csücske marad. Őt egyszerűen nem lehet megunni!
 Rajzolás ügyileg még mindig azt tudom mondani, mint a Pókembernél, hogy nem az én stílusom. Viszont ebbe a kötetbe jóval több humort tudtak belevinni, tekintve, hogy Logan és úgy az egész X csapat nem teljesen komplett mutánsokból áll. Na az ő történetüket még simán olvasnám tovább, mert ők érdekelnek.
 Film ügyileg amúgy itt is bőven lemaradásom van, mert kb. az első X-men filmet láttam illetve tavaly a Logan-t, tehát igazándiból így körbelőttem a dolgokat :D
 Volt egy csomó új arc, akiket feltehetően a filmekből ismerhettem volna, de itt nem voltak túl ismerősök, mint a gyémántbevonatú csaj, a falon átmenő kiscsaj sem ismerős, bár ő rémlik valahonnan. A "bádogember" meg a Deadpool-ból volt ismerős csak. Több X-men filmet kéne néznem, ez már biztos, és most kedvet is kaptam hozzá egy kicsit :)
 Oh igen, és végtelenül hülyén áll ez a szerkó amit viselnek, kb. az összes tagon, még a csajokon is, de Bestián a legcikibb szerintem!
 Minden esetre ez eddig az a Marvel kötet amit szeretek, és lehet, hogy többször is fellapoznám. Ugyan mondjuk saját példány nem kéne belőle.
 Amúgy azon gondolkodtam, hogy vajon, azok akik sem filmeket nem láttak, sem máshol nem találkoztak a történetekkel. Nekik mennyire élvezhető az egész? Ugyan van egy kis összefoglaló a kötet elején, és egy "eddig ez történt" rész, de ha totál senkiről semmi ismerete az embernek akkor bután néz. Nekem volt valamennyi előolvasásom, de még nekem is néhányuk tök ismeretlen és csak néztem, hogy "mivan???".

Olvassunk képregényt! - 2018/1 Hazatérés (A hihetetlen Pókember)

Az ember használja ki, ha olvasás közelbe kerül egy-egy képregény. Főleg, mert hogy nem hajlandó erre a saját pénzéből túlzottan költeni. De potyázni azért szeretek! Először is, amit már a DC képregényeknél is írtam, az amerikai képregény stílus nem a szívem csücske. Elolvasom őket, és vannak képek amik tetszenek, de nagy átlagban nem igazán érzem azt, hogy barátok lennénk. Én inkább Mangát olvasok, bár speciel azt is már vagy három éve nem fogtam a kezembe. (ezen változtatni kell!) De most hirtelen hozzám került a Marvel univerzum három képregénye, és hát ha már itt van akkor olvassuk is el! Remek, hogy Pókemberrel kezdődik… ő az akit az egész csapatból akiket eddig megismertem, a legjobbban rühellek. Egy filmet láttam a Pókember ki tudja hány részes szériájából, az elsőt. Arra emlékszem, hogy ott van a főhős, megcsípi a pók és ettől különleges képessége lesz és megölik a nevelőapját(rokonát?) Ben bácsit azt hiszem. És ennyi maradt meg az egészből. Sosem volt túlzottan szimpatikus, mert a különleges képesség kapás nála ilyen “hopp itt van, nesze”. Ezzel nem azt mondom, hogy a többieknek jobb az eredet története… de mégis azt mondom! Eltekintve, hogy se a főhőst, se a rajzstílust nem szeretem maximálisan, azt kell mondanom, hogy szórakoztató volt. Bírtam az ellenséget! Komolyan drukkoltam neki, mert ő legalább party arc. Le vagyok törve, hogy a “jó” győzedelmeskedik… Egynek jó, de nem hozta meg a kedvem arra, hogy jobban megismerkedjem Pókemberrel. De láttam molyon, hogy mindenki oda és vissza van tőle. Biztos, ha szeretném a stílust akkor én is fangirlködnék :D

Könyvtárban történt - 2018/1

 Nem értem az embereket! Mármint azokat, akik szerint a könyvtár, egy könyves szeméttelep és “ajándék” címszóval ránk sózzák doboz számra azokat a könyveket, amik: gyűröttek, ázottak, penészesek, szétesnek. Van aki azt is mondja, hogy “kidobhatjuk” és megsértődik, ha megkérded, akkor Ő miért nem dobja ki?

Mert könyvet kidobni bűn! Ami amúgy hülyeség. Tény és való, hogy mint könyvtáros sajnálom a könyveket, mint Moly szintén sajnálom a könyveket kidobni, de van az a mennyiség és szint amikor mást nem tehetsz. Úgyhogy most megint az elfogadást leszűkítettük 2000 után megjelentekre, mert egyszerűen mindenki azt hiszi, hogy ide hozhatja a szemetét. Pedig mindig el van mondva, hogy Tiszta, Hiánytalan, kötetre is hiánytalan könyveket fogadunk el.

Más: Van az amikor az ember azért vicces dolgokat talál az ajándék könyvek között!! Példának okáért, Soós Ferenc: Gabonák dicsérete című könyvét! Nem az az izgi benne amiről szól, bár tuti az is jó, de a hátsó borítóhoz oda van rögzítve a melléklet!! Új dimenziója a könyv mellékletnek: Kovász!!!! Komolyan ott egy zacsiba a kovász, majd lehidaltam amikor megláttam,  és azóta is ezen vigyorgok :D

A képeket @AniTiger készítette!

Nézzünk filmet! (?) - 2018/1 - Hegyek között (The Mountain Between Us)

Ma éppen úgy látom, hogy kedvem lesz a filmes élményeimről is írni. Nem tudom meddig tart a kedvem, de meglátjuk!

 2018 első filmes élménye a Hegyek között volt! Még karácsonykor terveztem megnézni családostúl, de aztán valahogy borzalmas kritikákat találtam róla, hogy húde nem jó. Úgyhogy végül a Mammai Mia és a Moana lett a családi film, és nem ez.

 De aztán, ha már itt van, akkor nézzük meg alapon belevágtam, egyedül. Fél nap alatt végignéztem! Tipikusan az a film, amiben nyugodtan lehet egy több órás szünetet is tartani, mert olyan szinten nem történik éppen semmi, vagy éppenséggel baromi kiszámítható dolgok történnek, hogy  bármikor pause és mehetsz a dolgodra, nem fogod a körmödet rágni.

 Egy biztos, a kedvet nem hozta meg a könyvhöz! Sem az íróhoz. Érdekelne amúgy, olyanok véleménye akik olvasták ÉS látták is a filmet, hogy ez könyvként is ennyire sablonos, vagy ott azért van fordulat, esetleg valami izgalom is? Úgyhogy várok erre kommenteket, ha valaki ilyen, és megosztaná velem a véleményét.

 Az alap történet, hogy van két, teljesen eltérő személyiség, ellentétes neműek (neeem, nem kiszámítható, hogy össszejönnek), és persze egy felé repülnének. De természetesen nem megy arra repülő, mert Vihar közeledik. És természetesen vannak olyan hülyék, hogy egy pilótát felbérelnek, aki ennek ellenére elviszi őket, természetesen a megbeszélt helyre. És természetesen senkinek sem szól arról hova repülnek, és hát persze hogy lezuhannak… és Természetesen túlélik a zuhanást.

 Őszinte leszek, ez szerintem egy borzalmasan sablonos történet. Az egyetlen ami felhúzta a filmet, az az hogy raktak bele egy kutyát, és a kutya a történet végén is élt még! Minden egyéb miatt egy közepes filmélmény, amit nem bánok, hogy nem családilag néztük meg, mert lehet, ha egyhuzamban néztem volna, még rosszabb véleményem lenne az egészről. Kicsit sokallom rá azt a majd 2 órát.

Ajánlom-e: Ha nagyon ráérsz, és nem találsz más romantikus katasztrófafilmet. Ha nem zavar a borzalmasan sok klisé, vagy éppen pont ennyire klisés filmre vágysz :D

Ami benne pozitív: A kutya! És nagyon szép tájakon halad a történet. Tehát igazándiból a látványvilág jó volt, csak közben untam és kiszámítható volt.

Robert Maurer: Kaizen

A könyv alcíme az, hogy Változz félelem nélkül! Részben amúgy igaz a könyvre, hogy erről szól, de azt hiszem sokkal találóbb lett volna, hogy Változz fokozatosan! Vagy valami hasonló dolog, bár tény, hogy elég hatásvadász ez a félelem nélküliség! Ha ez kell, hogy felhívja a figyelmet a könyvre, akkor lelkem rajta, hát legyen.

Miért is olvastam el, ezt a könyvet?
Részben azért, mert szeretem az önfejlesztő, önsegélyező könyveket. Annak ellenére, hogy egy időben rühelltem minden ilyet.
Részben, mert kis alakú és rövidnek tűnt, és szimpatikus volt.
Részben azért, mert menő a borítója, tetszett és a fülszöveg is megfogott.
Részben, mert a fülszövegben benne volt, hogy Japán. Ami amúgy kiderült, hogy ez egy Amerikai elmélet, csak a japánok 1. jobban csinálják, 2. kitaláltak rá egy önálló kifejezést, amivel lett egy frappáns megnevezése a : éld az életedet fokozatosan, kis lépésekben haladj, ne innovatív nagyokba, próbálj észrevétlenül haladni a dolgokkal, hogy nehogy berezelj a nagy változástól, és ez így nem fog téged gátolni -nak :D Most merje bárki azt mondani, hogy a kaizen nem menőbb kifejezés… és mennyivel rövidebb!!

Tehát a könyv a kezembe került, és neki is ugrottam, majd a felénél tartottam egy ...egy hetes szünetet, míg Karácsony, meg újév volt. Aztán tegnap nekiugrottam, hogy befejezem, csak aztán nagyon Éjszaka lett. Így mára jutott az utolsó pár fejezet. De azt hiszem, ennek a könyvnek kifejezetten jót tesz az, ha az ember időt hagy arra, hogy átgondolja amit olvas.

A Kaizen-t amolyan “apró lépések” kifejezéssel lehetne a legjobban jellemezni. A fő vonal, amit meglehetősen sokszor leír a szerző azaz, hogy hogyan változtass az életeden úgy, hogy az ne legyen számodra megerőltető, mégse trappolj egy helyben. Az elmélet szerint, az emberek, ha elhatároznak valamit, például most szilveszterkor ezer dolgot megfogadnak, azt nehéz  akkor megvalósítani, ha egyik napról a másikra akarsz nagyot változtatni. Mert van az emberben egy tudatalatti jelzőrendszer, ami ilyenkor automatikusan bepánikol, és igen hamar kiöli belőled a változtatási törekvéseidet. Főleg ha olyasmit fogadsz meg, hogy -20 kg egy év alatt, vagy hogy soha többet nem gyújtasz rá, vagy hasonló nagy kaliberű dolgokat. Viszont, a kaizent alkalmazva sikerrel járhatsz. A lényeg, ne legyen az első lépés a teljes megvonás! Fokozatosan tedd meg a dolgokat. Fokozatosan kezdj el mozogni is. Például ne azzal kezd, a “lefogyok” projektet, hogy megveszed a felszerelést, és rögtön bérletet váltasz egy edzőterembe. Hanem, hogy először csak mérd fel a képességed, hogy mit is szeretnél. Aztán menj el az edzőterembe, de csak nézd a többiek edzését, majd fokozatosan kezdj el te is edzeni. Értem amúgy a rációt benne, de a 21. század embere amúgy gyanúsan “nem ér ennyire rá”, hogy elérjen három hónap alatt az elhatározástól a kezdésig. Kíváncsi lennék, amúgy hányaknak vált be ez a roppant lassú megközelítés.
Ennek ellenére a könyv teli van érdekes dolgokkal, mind történetek, mind elmélet szintjén. Hiszem, hogy az apró lépések, apró kérdések, és az elmeformálás, amiről ír hatásos lehet, még ha nem is értek egyet minden egyes mondatával az írónak akkor is.
Mindenképpen érdemes elolvasni a könyvet azoknak, akik nem zárkóznak el az “új’ szemléletektől. Kifejezetten tetszett a könyv vége, az, ahogyan a munkahelyekről ír, és az ott lévő ötletelésekről, a kaizen+munkahely kapcsolatáról. Azt hiszem ez volt a kedvenc fejezetem.

Belbecs: 4/5
Külcsín: 4/5

Fülszöveg:

Szeretnénk ​végre tartósan megszabadulni néhány kilótól? Leszokni a dohányzásról? Rendszeres testmozgást iktatni az életünkbe, és amellett ki is tartani? Javítani munkahelyi pozíciónkat, vagy sikeresebbé válni az üzleti életben? Meghittebbé és tartalmasabbá tenni az emberi kapcsolatainkat? Jobban kezelni a minket érő stresszt? Megvalósítani egy régi álmot?
Lehet, hogy több kérdésre is igennel válaszoltunk, hiszen kinek az életében ne lennének olyan területek, ahol szeretne változni vagy fejlődni? Ez azonban sokszor legalább olyan nehéznek és ijesztőnek tűnik, mint amennyire kívánatosnak, és gyakran kudarcot is vallunk a próbálkozásainkban.
A kaizen egy rendkívül gyengéd, de annál hatásosabb és elegánsabb módja a változásnak. A japán üzleti életben hosszú idő óta ismert, de ma már rengetegen alkalmazzák világszerte a magánéletükben is, hiszen még a legelfoglaltabb ember napirendjébe is beilleszthető. Filozófiájának lényege, hogy kis lépéseken keresztül érünk el valamilyen nagyobb célt. Ahelyett, hogy – mint a múltban talán már többször is megtörtént velünk – hatalmas lendülettel belevágnánk valamibe, majd hamarosan belefáradnánk, vagy az első néhány kudarc után feladnánk, ezúttal lopakodó stratégiát követünk. Kicselezzük, elaltatjuk agyunk változástól való félelmét, ami sokszor a legalapvetőbb akadályt jelenti az eredményekhez vezető úton. Éppen ezért ez a módszer akkor is működik, amikor már minden más csődöt mondott.
A kaizen azonban nemcsak abban segíthet, hogy elérjük egy-egy konkrét célunkat, de rejt magában egy ennél még komolyabb lehetőséget is: úgy helytállni az életben, hogy mindig a folyamatos javulás és fejlődés lehetőségeit keressük.

• Könyv: Robert Maurer: Kaizen
• Kiadó: Kulcslyuk
• Kiadás helye: Budapest
• Kiadás éve: 2017
• Oldalszám: 208
• ISBN: 9786155281471
• Megjelenés időpontja: 2017. október 20.

Ég veled 2017, üdv néked 2018

Csak eljutottam odáig, hogy én is értékeljem az évet, könyves és egyéb oldalról is. És, hogy összeszedjem, hogy mi az, amit 2018-ban szeretnék elérni majd, amolyan tervek összeszedése, de ez majd  a poszt végén.

Ez történt, 2017-ben:

Emelkedett a fizetésem, ennek örömére rögtön megvettem a régóta áhított Hirosige-t, és kötöttem szerződést a Gyöngyház Önkéntes nyugdíjpénztárnál, és ezzel együtt a Prémium egészségpénztárnál is csináltattam kártyát, úgyhogy, most már azt is használhatom! Lejárt végre a Fundamentám!! Ezt nem kötöttem újra, így is 2-3 hónapos csúszással utalták a pénzt, miután telefonáltam nekik, és letiltottam, hogy nem vonhatnak tőlem már. Nem hiányzik ez a cirkusz, most egy ideig. Úgyhogy, ha egyszer nyugdíjas leszek, akkor jó lesz nekem :)
 Megszülettek a testvéremnél az ikrek! Bori és Kristóf 2017. április 1-én látták meg a napvilágot, és azóta töretlenül vigyorognak a világra. Über cukiságok!! És nőnek, mint a bolondgomba.
 Jártam Horvátországban, általában ott esett az eső amikor ott voltunk, ennek ellenére remekül feltaláltuk magunkat, rengeteg jó helyre elmentünk, és megejtettük a “fürdünk a tengerben”-t is, igaz csak egyszer, de az szép volt (és csípte a kezemen a sebeket rendesen :D)
 Voltam író-olvasó találkozón, igaz csak egyszer, mármint egy olyan volt, amiért Bp-re hajlandó voltam felutazni (Timár Krisztina: A látszat mesterei), biztos volt helyileg is, és azon voltam, de most nem tudnám felidézni :D Ez maradandó élmény volt, ahogy a könyv is :)
A munkahelyemen elkészült a Tini-Sarok, Most már tényleg olyan amilyet szerettünk volna. Persze van hova fejlődnie, de a polcok lassan elkezdtek betelni, a beszerzésnél is ügyeltünk arra, hogy a Tinik megtalálhassák azt ami most menő, amit most olvasnának. Remélhetőleg elég jól sikerült! Emellett elkezdtük “felcímkézni” a könyveket. A Bestseller+romantikus könyvek kaptak egy kék rózsát!(molyos romantikus kitüntetést használtuk), A krimi, sci-fi és fantasy még egyelőre csak kezdeti stádiumban van, már vannak könyvek amin ott a jelzés, de azért az több idő, míg mindegyikre rá fog kerülni a megfelelő. De megjegyezném, egyszerűbb így pakolni, hogy van egy mankód, és nem mellékesen az olvasóknak is remek jelzés, hogy mi is az.
 Voltam orchidea farmon és vettem kék orchideát. Ami már fehér, de most így szilveszterre, az összes orchideám úgy döntött, hogy akkor most virágzanak. Úgyhogy olyan kis hangulatos az ablakom.
 Idén cseréltem le a telefonomat, egy okos telefonra. Még szokni kell, de fél év alatt azért már sikerült egész jól összebarátkoznom vele. De tartom, hogy meglennék én a nem okos verzióval is :P
 Hivatalosan is munkavédelmi képviselő lettem, mármint van már róla papírom, hogy az vagyok, online elvégeztük a képzést a munkatársammal, így december végén gyorsan. Elkészítettük a biztonsági lapokat a vegyszerekhez, majd idén megnézzük még mit tehetünk ezzel a “ranggunkkal”.
 Tavaly voltam elbeszélgetésen - vagy min - amit azóta se könnyű feldolgozni, de hát ez van. Vannak emberek, akik nem értik a humort, hát őket el kell kerülni, mert még agresszívnak bélyegeznek. No mindegy, ez egy 2017-es sztori, ebbe az évben remélhetőleg semmi ilyen nem lesz. Adott személyt meg próbálom elkerülni :P
 Tavaly is nyertem könyvet! Ugyan emlékeim szerint Háromszor. Először év közepe felé, Sepsi László: Ördögcsapás című könyvét, AniTiger segítségével, és rá is ruháztam olvasás után a könyvet. Amúgy mindenképpen neki adtam volna, és nem csak azért adtam oda neki, mert Nekem nem tetszett :D. A születésnapom környékén, Gaura Ágnes: Túlontúl kötetét, amit így duplázni sikerült, mert könyvhéten AniTiger megvette a szülinapomra (Szimirzával karöltve), úgyhogy valahol vicces volt. Amúgy az évben AniTigernél is csináltunk egy hasonló duplázást :D. És év végén a Könyvudvartól nyertem négy könyvet: Tamura Nobujosi: Az Aikido átadása és etikettje, Jason Fry: A jedi fegyvere, Greg Rucka: A csempész futása, Dalmi Katalin – Paczolay Gyula (szerk.): Japán közmondások.

 Részt vettem az újraélesztési rekord kísérleten a munkatársaimmal. Jó buli volt az is, és elég emlékezetes. Ennek hatására elkészült a könyvtári egyen pólónk is. Jó lett volna ugyan előtte, hogy akkor már abba legyünk, de így is remek, hogy most már van egyen pólónk, amit ilyen rendezvényeken, meg a saját rendezvényeinken hordhatunk, a logónkkal.
 Új sablont kapott a blog (négy hónapja), kevesebbet blogoltam, mint gondoltam, hogy fogok. Ezen idén azért szeretnék változtatni.

 Idén új laptoppal gazdagodtam, bár nem éppen önszántamból. A régi új SSD kártyája bemondta az unalmast, a szervíz meg vagy két hónapig gondolkodott rajta, hogy jó-e vagy rossz-e a kártya, és ez nekem már sok laptop nélkül. Így beruháztam egy újra. Amivel amúgy elégedett vagyok, ez is szép piros :D. A régi laptopom, egy hónap múlva már használható lesz, így az lesz a pót, ha ezzel történne valami. A netbookom meg eladásra kerül. Azt használtam, míg nem volt az új és a régi nem működött, és megállapítottam, hogy zavaró már számomra az, hogy kis helyen kell gépelnem, kicsi a képernyő és amúgy is :D.

2017-ben olvastam:

60 könyvvel lettem gazdagabb, ennek nagy részét kaptam, vagy ingyen jutottam hozzá. Jóval kevesebbet vettem 2017-ben, mint 2016-ban. (habár, mind a két évben 60 könyvvel gazdagodtam)

82 könyvet kezdtem el

11 könyvet nem fejeztem be - ebből 3-at véglegesen félbehagytam, mert borzalmas

~15296 oldalt olvastam az évben ez 856 oldallal több, mint tavaly. Pedig érzésre idén keveset olvastam, mármint magamhoz képest, akkor ezek szerint csak érzésre.

Elbuktam @Vegazus Mini-könyvklub 8-as fordulóját. Meggondolandó, hogy így hogy fog menni a 9-es, de reménykedem!

2016-os elképzeléseim 2017-ről

Egyszerre csak egy könyvet olvasok! - hát ez nem jött be :D

Végre eltüntetem a recenziós könyveimet (mármint elolvasom és írok róluk, mert ég a pofám no!) - ezt azért elkezdtem :D

Többet írok a blogra,mint tavaly. - 15-el kevesebb poszt jött, mint 20116-ban

Találkozom a barátnőimmel. Lehetőleg mindegyikkel! Lehetőleg többet, mint tavaly. - pipa

Megyek moziba, ha lesz valami ami érdekel, ha nem akar senki jönni akár egyedül is! De remélem mindig lesz valaki! - voltam moziban, bár nem sokszor :D

Színezem a színezőmet, meg  a színezős naptáramat (nem ártana, tök jók, csak idő... idő) - haha… nem nagyon

Boldog leszek. Kevesebbet fogok olyan dolgok miatt aggódni, amelyekre nincs befolyásom, vagy melyek nem is igazán érintenek. Kevesebbet stresszelek. - szerintem pipa :)

Tervek, 2018

Irány Japán! -  a tavaszi körutazás van betervezve, de szájsebészet után foglalok csak véglegesen. De legkésőbb ősszel repülni akarok!!

Többet blogolni, meglátjuk hogy megy, tavaly év vége felé szinte nem volt poszt.

Többet olvasni, ha idő, kedv engedi, de nem ragaszkodom hozzá.

Pozitívan állni a világhoz, a jót keresni, és  a mának élni!

Élvezni az életet!! :)

Élvezni a munkát!