L. Molnár Edit : A sárga kanapé

 Vannak olyan dolgok, amiket nem kerülhet ki ez a könyv. Méghozzá, hogy a Szent Johanna Gimihez, és a D.A.C.-hoz hasonlítsák. Pedig nem kellene, de a korosztály miatt akinek íródtak, és ahogy íródtak azonos. Az SZJG volt először, gimnazista, olvasást imádó, önbizalom hiányos, és stréber leány rögös útját járta be, főleg osztály orientált nézőpontból. Úgyhogy, egy átlagos magángimnáziumi osztályt láthattunk megelevenedni (már amennyire van ilyen fura osztály egyáltalán). A D.A.C.-ban már eltolódtak a dolgok, nem konkrétan az iskola volt a fontos, hanem, hogy egy 16 éves lány hogy éli meg élete szerelmét, barátnője problémáját, hogy akar segíteni neki, hogy akar a világban helytállni, szülő, testvérrel való kapcsolatában. Bár az SZJG-ben sem volt ideális a családi háttér (x. kötetben már), de a D.A.C. eleve egy elfoglalt apa, és anya nélküli családmodellt adott.

 És akkor jöjjön a Sárga kanapé! Marad a korosztály, tehát 16 éves főhősnő, aki szeret olvasni (bárcsak sok 16 évest ismernék, akik szeretnek olvasni… de sajna nem ismerek sok ilyet L), jó tanuló (ez mindegyik sorozatnál adott amúgy, egyikben sem alulművelt a főhősnő), de itt már kiléptünk az iskola határai alól. Említi, néha az iskolát, és néha színtere is a történéseknek, de a fő hangsúly nem az iskolai életen van. Hanem a magánéleten, a barátnő, legjobb barátnő, pasizás témakörön. Összességében, ha meg akarnám ismerni a mai tinédzser réteget, akkor adott nekem három írónő (Leiner Laura, Kalapos Éva, L. Molnár Edit), három nézőpont, ami nagyjából teljesen lefedi az élet minden területét. Még, ha kicsit túlidealizálva is. Amúgy a leg optimistább Leiner Laura, ott kevés a nagyon mocsok karakter akit úgy istenesen kupán vágnál. Kalapos Éva, nem a karakterekre építette a felvetett problémákat, hanem helyzetekre. Nem volt, emlékeim szerint egy konkrét karakter, sem akit megütöttem volna (lehet újra kéne olvasnom…). Míg L. Molnár Edit, ad egy nagyon –nagyon utálható karaktert. De komolyan, annyira utáltam szegénykét, hogyha ismerném, már kevésbé érezné magát jól. Amúgy van egy női és egy férfi görény karakterünk is, csak a női elég tipikus. Ha jól emlékszem mind a három említett műben van egy ilyen plázap*csa, akit az tesz boldoggá, hogy más lelkébe taposhat, vagy megfúrhatja őket hátulról, vagy fejbe dobhatja őket egy labdával. Tehát szeret tiporni, képletesen és a valóságban is. Lekopogom, nem rémlik, hogy lett volna valaha is közelebbi ismerőseim között ennyire szőke liba (bocs a szőkéktől!) A másik görény karakter viszont sokkal alattomosabb. Én értettem, hogy mit akar, a miértre nem tudtam választ találni, és arra, hogy hogyhogy nem lát át ezen az egészen szinte senki? Aki meg tud róla, miért nem világosítja fel azt akivel éppen „jár”, hogy basszus, ezt be fogod szívni. (feltehetően azért, mert nagyon szerelmes embernek jártathatod a szádat, úgysem hallgat rád).

 Brigi karakterével az volt a bajom, hogy egyszerűen nem értem a gondolkodásmódját. Sántítanak az érvei, hogy miért nem mondja el, amit tud (mert szerelmes pff), tehát őt nehezen értettem meg…és elfogadni nem is fogadom el, a magyarázatát. Bérci meg nem túl sok vizet zavar, de aranyos, ő testesíti meg a pozitív oldalt, a minden tökéletes párral együtt.

 A nagyi! Ő valami frenetikusan nagy arc. Amúgy a kedvenc karakterem lett, a laza felfogásával és laza dumájával. Ilyen nagymamának csak örülni lehet. Ő az aki képviseli az idősebb generációt is és vele lesz háromgenerációs a történet. A nyugdíjas otthonban élő (él és virul, és nem tengődik, mint azt sokan képzelik), nagymama. A tanár szülők, akik kiveséznek mindent (főleg anyuka, apuka az úgy érzésem szerint csak elvolt :D), és Kisó a mai fiatalokat képviseli. Nem mindig tökéletes egyensúlyban, de azért a három generáció él, ha nem is egymással, de egymás mellett.

 És végre, egy olyan karakter (Kisó), aki nem tökéletes, és nem bénaságfaktoros. Mert Kisó, egyszerűen egy átlagos lány. Tény, hogy többet olvas, az átlagnál, és horror film rajongó (hogy lehet a horrort szeretni???), de mégsem az a szende kislány típus. Iszik, de mértékkel, tanul…mértékkel, bár jó tanuló, de nem kitűnő és igazándiból nem éreztem azt, hogy célja volna a nagy tanulás. Inkább csak, úgy tekint rá, hogy „amíg jól tanulok, azt csinálok amit akarok”, tehát adott átlag alá nem megy, hogy békén hagyják a szülei! Eljár bulizni, és randizik is, mint a normális tinik, szakít, randizik, szakít…stb. megtalálja az igazit…kétszer is…ezt nem folytatom, olvassátok el és megtudjátok.

A sárga kanapé, mint helyszín: többször szerepel a kanapé a történetben. Egyszer, megérkezik…és elázik, aztán randik helyszíne, és valami több helyszínének szánták…

  Amúgy az első könyv, amiben társasoznak, és ezt nem érzik égőnek. Nekem miért nincs olyan baráti köröm aki szeret társasozni??? Én ezt a Varázsfazekat is kipróbálnám, biztos tök jó móka….. A másik amihez kedvet kaptam, az a geoláda keresés, mert úgy tűnt, hogy az is egy jó elfoglaltság…

Belbecs: 5/5

Összesítve, a könyv remek olvasmány, nagyon jók a karakterek, bár nem mindenkit ismerünk meg kellően, ahhoz, hogy véleményt tudjunk róluk alkotni. Vannak szerethető és utálható karakterek. Vannak problémák, örömök és szomorúságok. Szerelem, abból több is van! Van egy kis Magyarországi kultúrmorzsa (Busójárás, Pécs látványosságai, geo ládakeresés stb.). Barátságok, viták és problémák. Vannak bulik, és szavalóversenyek. Így, hogy olvastam a másik két sorozatból is, azt tudom mondani, hogy remek könyv. Mert a kör bezárul, nincs olyan élethelyzet, témakör amit egy kicsit ne érintett volna az egyik vagy a másik kötet. Azt kell javasolnom, hogy akit érdekel a hazai tinédzserek élete, az mind a három kötetet (sorozatot) olvassa, mert együtt kap egy olyan lefedettséget, ami kell, hogy tisztában legyünk a korosztály sajátosságaival. Még, ha kissé néha túl pozitív elképzelései is vannak az írónőknek.

 Külcsín: 4/5

 Tagadhatatlanul illik a könyv hangulatához, de nekem kicsit túl zsúfolt és tiritarka volt. A fiatalabbaknak amúgy biztos tetszik ez a minden oldalon szín és képek kavalkádja, de nekem kicsit sok volt. Ettől eltekintve a kötettel semmi gond nincsen. Nincsen elgépelés (vagy nekem nem tűnt fel), néha fura volt a tördelés, de nem feltűnően. A betűtípus tetszett, mert olyan kézírásos, de mégis olvasható rendesen. Kemény táblás, és cérnafűzött, tehát jó kis tartós kiadvány!

Fülszöveg:

Kisó lassan 16 éves. Néha randizik, de nem különösebben izgatja a dolog. Egészen addig, amíg fel nem bukkan a színen a szomszéd srác. Illetve srácok. Hiszen egy testvérpár költözik a szomszéd házba. Kisó szerelmes lesz. Nagyon. Kristófba, az idősebb zöld szeműbe. Ő a nagy szerelem, az igazi, az ELSŐ. Legalábbis úgy tűnik.

Aztán…

Egy pénteken naplót kezd írni.

Ezt a naplót tartod most a kezedben.

Fél év történéseit.