Vannak olyan dolgok,
amiket nem kerülhet ki ez a könyv. Méghozzá, hogy a Szent Johanna Gimihez, és a D.A.C.-hoz
hasonlítsák. Pedig nem kellene, de a korosztály miatt akinek íródtak, és ahogy
íródtak azonos. Az SZJG volt először, gimnazista, olvasást imádó, önbizalom
hiányos, és stréber leány rögös útját járta be, főleg osztály orientált
nézőpontból. Úgyhogy, egy átlagos magángimnáziumi osztályt láthattunk
megelevenedni (már amennyire van ilyen fura osztály egyáltalán). A D.A.C.-ban
már eltolódtak a dolgok, nem konkrétan az iskola volt a fontos, hanem, hogy egy
16 éves lány hogy éli meg élete szerelmét, barátnője problémáját, hogy akar
segíteni neki, hogy akar a világban helytállni, szülő, testvérrel való
kapcsolatában. Bár az SZJG-ben sem volt ideális a családi háttér (x. kötetben
már), de a D.A.C. eleve egy elfoglalt apa, és anya nélküli családmodellt adott.
És akkor jöjjön a
Sárga kanapé! Marad a korosztály, tehát 16 éves főhősnő, aki szeret olvasni
(bárcsak sok 16 évest ismernék, akik szeretnek olvasni… de sajna nem ismerek
sok ilyet L),
jó tanuló (ez mindegyik sorozatnál adott amúgy, egyikben sem alulművelt a
főhősnő), de itt már kiléptünk az iskola határai alól. Említi, néha az iskolát,
és néha színtere is a történéseknek, de a fő hangsúly nem az iskolai életen
van. Hanem a magánéleten, a barátnő, legjobb barátnő, pasizás témakörön. Összességében,
ha meg akarnám ismerni a mai tinédzser réteget, akkor adott nekem három írónő
(Leiner Laura, Kalapos Éva, L. Molnár Edit), három nézőpont, ami nagyjából
teljesen lefedi az élet minden területét. Még, ha kicsit túlidealizálva is. Amúgy
a leg optimistább Leiner Laura, ott kevés a nagyon mocsok karakter akit úgy
istenesen kupán vágnál. Kalapos Éva, nem a karakterekre építette a felvetett
problémákat, hanem helyzetekre. Nem volt, emlékeim szerint egy konkrét karakter,
sem akit megütöttem volna (lehet újra kéne olvasnom…). Míg L. Molnár Edit, ad
egy nagyon –nagyon utálható karaktert. De komolyan, annyira utáltam szegénykét,
hogyha ismerném, már kevésbé érezné magát jól. Amúgy van egy női és egy férfi
görény karakterünk is, csak a női elég tipikus. Ha jól emlékszem mind a három
említett műben van egy ilyen plázap*csa, akit az tesz boldoggá, hogy más
lelkébe taposhat, vagy megfúrhatja őket hátulról, vagy fejbe dobhatja őket egy
labdával. Tehát szeret tiporni, képletesen és a valóságban is. Lekopogom, nem
rémlik, hogy lett volna valaha is közelebbi ismerőseim között ennyire szőke
liba (bocs a szőkéktől!) A másik görény karakter viszont sokkal alattomosabb. Én
értettem, hogy mit akar, a miértre nem tudtam választ találni, és arra, hogy
hogyhogy nem lát át ezen az egészen szinte senki? Aki meg tud róla, miért nem
világosítja fel azt akivel éppen „jár”, hogy basszus, ezt be fogod szívni.
(feltehetően azért, mert nagyon szerelmes embernek jártathatod a szádat, úgysem
hallgat rád).
Brigi karakterével az
volt a bajom, hogy egyszerűen nem értem a gondolkodásmódját. Sántítanak az
érvei, hogy miért nem mondja el, amit tud (mert szerelmes pff), tehát őt
nehezen értettem meg…és elfogadni nem is fogadom el, a magyarázatát. Bérci meg
nem túl sok vizet zavar, de aranyos, ő testesíti meg a pozitív oldalt, a minden
tökéletes párral együtt.
A nagyi! Ő valami
frenetikusan nagy arc. Amúgy a kedvenc karakterem lett, a laza felfogásával és
laza dumájával. Ilyen nagymamának csak örülni lehet. Ő az aki képviseli az
idősebb generációt is és vele lesz háromgenerációs a történet. A nyugdíjas
otthonban élő (él és virul, és nem tengődik, mint azt sokan képzelik),
nagymama. A tanár szülők, akik kiveséznek mindent (főleg anyuka, apuka az úgy
érzésem szerint csak elvolt :D), és Kisó a mai fiatalokat képviseli. Nem mindig
tökéletes egyensúlyban, de azért a három generáció él, ha nem is egymással, de
egymás mellett.
És végre, egy olyan
karakter (Kisó), aki nem tökéletes, és nem bénaságfaktoros. Mert Kisó,
egyszerűen egy átlagos lány. Tény, hogy többet olvas, az átlagnál, és horror
film rajongó (hogy lehet a horrort szeretni???), de mégsem az a szende kislány
típus. Iszik, de mértékkel, tanul…mértékkel, bár jó tanuló, de nem kitűnő és
igazándiból nem éreztem azt, hogy célja volna a nagy tanulás. Inkább csak, úgy
tekint rá, hogy „amíg jól tanulok, azt csinálok amit akarok”, tehát adott átlag
alá nem megy, hogy békén hagyják a szülei! Eljár bulizni, és randizik is, mint
a normális tinik, szakít, randizik, szakít…stb. megtalálja az igazit…kétszer is…ezt
nem folytatom, olvassátok el és megtudjátok.
A sárga kanapé, mint helyszín: többször szerepel a kanapé a
történetben. Egyszer, megérkezik…és elázik, aztán randik helyszíne, és valami
több helyszínének szánták…
Amúgy az első könyv,
amiben társasoznak, és ezt nem érzik égőnek. Nekem miért nincs olyan baráti
köröm aki szeret társasozni??? Én ezt a Varázsfazekat is kipróbálnám, biztos
tök jó móka….. A másik amihez kedvet kaptam, az a geoláda keresés, mert úgy
tűnt, hogy az is egy jó elfoglaltság…
Belbecs: 5/5
Összesítve, a könyv remek olvasmány, nagyon jók a
karakterek, bár nem mindenkit ismerünk meg kellően, ahhoz, hogy véleményt
tudjunk róluk alkotni. Vannak szerethető és utálható karakterek. Vannak problémák,
örömök és szomorúságok. Szerelem, abból több is van! Van egy kis Magyarországi kultúrmorzsa
(Busójárás, Pécs látványosságai, geo ládakeresés stb.). Barátságok, viták és
problémák. Vannak bulik, és szavalóversenyek. Így, hogy olvastam a másik két
sorozatból is, azt tudom mondani, hogy remek könyv. Mert a kör bezárul, nincs
olyan élethelyzet, témakör amit egy kicsit ne érintett volna az egyik vagy a
másik kötet. Azt kell javasolnom, hogy akit érdekel a hazai tinédzserek élete,
az mind a három kötetet (sorozatot) olvassa, mert együtt kap egy olyan lefedettséget,
ami kell, hogy tisztában legyünk a korosztály sajátosságaival. Még, ha kissé
néha túl pozitív elképzelései is vannak az írónőknek.
Külcsín: 4/5
Tagadhatatlanul illik
a könyv hangulatához, de nekem kicsit túl zsúfolt és tiritarka volt. A fiatalabbaknak
amúgy biztos tetszik ez a minden oldalon szín és képek kavalkádja, de nekem
kicsit sok volt. Ettől eltekintve a kötettel semmi gond nincsen. Nincsen elgépelés
(vagy nekem nem tűnt fel), néha fura volt a tördelés, de nem feltűnően. A betűtípus
tetszett, mert olyan kézírásos, de mégis olvasható rendesen. Kemény táblás, és cérnafűzött,
tehát jó kis tartós kiadvány!
Fülszöveg:
Kisó lassan 16 éves. Néha randizik, de nem különösebben
izgatja a dolog. Egészen addig, amíg fel nem bukkan a színen a szomszéd srác.
Illetve srácok. Hiszen egy testvérpár költözik a szomszéd házba. Kisó szerelmes
lesz. Nagyon. Kristófba, az idősebb zöld szeműbe. Ő a nagy szerelem, az igazi,
az ELSŐ. Legalábbis úgy tűnik.
Aztán…
Egy pénteken naplót kezd írni.
Ezt a naplót tartod most a kezedben.
Fél év történéseit.
4 megjegyzés:
Szia! Ne haragudj, hogy szólok, de a bejegyzésedben elrontottad a Kisó nevét, és végig Kiszót írtál. Szupit írtál :)
Upsz :D A Tudatalattim tehet róla :) Holnap korrigálom ^^
Szia,
Nagyon jó cikk, csak így tovább!
Üdv!
Köszi :)
Megjegyzés küldése