Ugrás a fő tartalomra

Állati kalandok

 Idén már nem nagyon akartam új sorozatba kezdeni. Ez általában amúgy nem úgy van, hogy akarok-e vagy sem, hanem amire van lehetőség. No meg, 21. Század, könyv szinte nem is jelenik meg, ha az minimum nem trilógia…vagy tetralógia, vagy egyéb. Tehát egy részes könyv már nem jelenik meg, vagy csak elvétve. (ami borzalmas, a pénztárcának, meg úgy az embereknek is. Mert olyan jó lenne egyszer olyan történetet olvasni, amit elkezdesz és még köteten belül lehetőleg véget is ér :D).
 Tehát nem akartam, új sorozatot kezdeni, de a Manó könyvek jóvoltából hozzájutottam a Mosómedvék akcióban című könyvhöz, a könyvtár jóvoltából meg a Szeleburdi szurikátákhoz. Sorozat, de kiadói sorozat, tehát igazándiból a stílus az ami adott, meg állatok vannak benne, de még az írók sem stimmelnek. Tehát nem lett volna muszáj olvasnom mind a kettőt, egymagukban is megállják a helyüket.

Mosómedvék akcióban című könyvet olvastam először. Vicces, és szerintem jó a kezdő olvasóknak, akik valójában annyira nagyon nem szeretnek Még olvasni. Nagy betűs, teli képekkel. Fordulatos és nagyon gyorsan lehet benne haladni. Amellett, hogy folyamatosan vicces helyzetet kelt(néha kicsit erőltetve), azért van mondanivalója is, és relatíve üzenete is, ami pozitív és nem várt fordulat volt a könyvnél. Az elején nagyon tetszett, aztán egy kicsit elkezdett laposodni (nem vagyok célközönség), de a végén amikor mondanivalója is lett, és nem csak olyan, hogy „szeresd a mosómedvéket” vagy, hogy „ne vadássz rájuk”, hanem összetartozásról, megbocsátásról, kiállás a másikért, és persze arról is, hogy álmodozhatsz, de nézz körül előtte. Lehet, hogy szép amire vágysz, de valójában sokkal több dolgod van már eleve mint amire egyáltalán vágynod kellene. Tehát vedd észre, hogy nem mindig kell bedőlni a mázos és csilivili képeknek.
Belbecs: 4/5
Külcsín: 5/5


 A Szeleburdi szurikáták, hasonló érzéseket keltett bennem. Tehát, hogy alapjáraton ez egy nagyon vicces könyv akar lenni, csak néha átcsúszik a poén-poén hátán sávba, amit meg jelenleg (lehet hangulat kellett volna hozzá, vagy a két könyv között valami mást olvasni), kicsit sok volt. Itt is viszont megvolt a maga mondanivalója a történetnek, és én ennek nagyon örülök. Itt is az összetartás, a nevelés, a testvéri és családi szeretet, az új világ felfedezése és az egymás megóvása volt a cél. Persze happy enddel, mint úgy általában a gyerekkönyveknél szokás.
 Olvasás gyakorlásnak nagyon jó, a folyamatos fejezetre bontás ezt kifejezetten segíti. Nagy betűs, aranyos képekkel teletűzdelt könyvecske. Remélem a kiadói sorozat nem csak két könyvből fog állni, mert van még pár állat, amiről szívesen olvasnék hasonló történeteket. Csak nem egymás után, úgy már kicsit sok :D
Belbecs: 4/5
Külcsín: 5/5

A borítók szerintem teljes mértékben illenek a történetek hangulatához, ahhoz, hogy melyik korosztálynak szánták őket. A rajzok ugyan néha nem tetszettek, de megkérdőjelezhetetlenül magához a könyvhöz illettek.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Margareta Magnusson: Végső rendrakás svéd módra

Joggal kérdezhető, hogy az ember 32 évesen, miért olvas olyan könyvet, ami arról szól, hogy miként takarítsd ki magad után, az életedet, hogy aztán a gyerekeidnek, unokáidnak, ne az maradjon meg belőled, hogy mennyi holmid volt, hanem az emlékek.  Hogy miért olvastam? Mert, miért ne? Ugyan nem tervezek meghalni, de ismerjük be, hogy a 21. században sem működik máshogy az élet, tehát hopp meghalhat az ember, akár minden előjel nélkül is. És be kell ismernem, ha valamikor bekövetkezik (mint tudjuk, a halál az egyetlen biztos pont az életünkben), akkor én sem szeretnék teher lenne. Sem a cuccaimmal, sem egyéb dolgaimmal. Plusz érdekelt, hogy erről miként gondolkozik Margareta. Cikket persze olvastam már vele, és az meglehetősen felkeltette az érdeklődésem a téma iránt, de szerettem volna ezt könyv formában is, kicsit bővebben elolvasni.  Ami mindenképpen megfontolandó, a könyv olvasása után, hogy bevezessek én is egy dobozt, hogy "HALÁLOM UTÁN KIDOBANDÓ" felirattal. Olyan do

Lauren Blakely: Kőkemény

G ondoltam, hogy a wellness-re valami könnyed kis könyvet fogok magammal vinni. Ezt a könyvet, már tavaly is néztem, hogy annyira gáz a borító, a fülszöveg és a cím, hogy ezt olvasnom kell. Persze pénzt nem vagyok hajlandó érte adni, de hála az égnek a közelemben kölcsönkérhető volt. Itt is, köszi AniTiger! Kezdjük is a külcsínnel, ha már így azt emeltem ki. Külcsín: 2/5 És meg is mondom mi ez a pontozás. Az 5 nálam az lenne, ha egy ütős és kellemes, a könyvhöz illő borítót kap a könyv, ha van egy szerkesztő, egy akárki, aki átolvassa a könyvet és kijavítja az elütéseket, és a helyesírási hibát, ha egy könyvet jó kézbe venni. Tehát ez lenne az 5 pontos külcsín. Jelen esetben, a borító botrányos, a kiadói marketing botrányos volt, a fülszöveg szintén botrányos. És igen, azért a helyesírást át kellett volna valakinek nézni. 2 pont, mert sokkal több elütést vártam. De körülbelül ennyi a pozitív dolog a könyv kivitelezésében.

Lukács Liza: Az éhes lélek gyógyítása

Hmm, jó is ez a könyv, meg nem is. Gyorsan végig lehet rajta futni, és vannak benne információk, de nekem, azaz érzésem támadt, hogy mond is valamit meg nem is. Anorexia és bulimia mondjuk jóval többet szerepelt benne, mint a túlsúly vagy túlevés például. És kétlem, hogy az emberek nagyobb százalékát sújtaná ez a két betegség, és nem a túlsúly, és túlevés…  Minden esetre érdekes könyv. Érdemes elolvasni, mert egy csomó fontos dolgot megtud az ember. Mint például, hogy az evés az emberek egy hányadában úgy működik, hogy esznek, mert unatkoznak, vagy esznek, mert szomorúak, vagy esznek, mert vidámak. Amúgy én általában a hangulat kompenzáláskor könyvet szoktam venni nem enni. Ennek ellenére nem mondom, hogy nincs mit csiszolni a saját életmódomon, és nincs helye annak, hogy változtassak. Már csak anyagi és egészségügyi lehetséges problémák miatt is.  Ami viszont nekem kicsit abszurd volt, hogy vannak emberek, akik havi x száz ezer forintot költenek kajára (már ez is abszurdum az é