Még tavaly írtam L.
Molnár Edit két mesekönyvéről (Mese a kislányról, aki nem akart felnőni, Mese akisfiúról, aki mindig mindent félbehagyott), amiket nagyon-nagyon szerettem. Azt
kell mondanom, hogy az ott írtak mai is igazak, az írónő fejlődik, méghozzá
roham léptekben. Kiadóváltás történt ugyan, mert az előző könyveit még a Ciceró
gondozta, most már a Pongrác írói gárdáját erősíti.
Fejlődött az írói
stílusa, és a mesék hossza, bár maga a Csika manó otthonra lel, még kisebb
mesék összességéből összeállított történet, de már sokkalta önállóbb, mint a
gyűjteményes kiadások voltak előtte. És ez is tovább fejlődött, ugyanis a Kíváncsi-Kósza
Annabella Lujza, és az özönvíz már konkrétan egy mese, kevésbé tagolható mint
Csika manó. De ezt egy kicsit kifejtem.
A Csika manó otthonra
lel, egy manó története ugyan, de jól követhető a vándorlása útja, ahogy
otthont keres és végül talál is. Viszont sok kis történetre szabdalva a
próbákkal, a megoldásokkal, a varázstárgyakkal stb. Mesei hármassal (három
varázstárgy, három próba, három megoldás), tündérekkel, koboldokkal és manókkal
persze.
Míg a Kíváncsi –
Kósza Annabella Lujza, és az özönvíz már más koncepció. Persze itt is vannak
visszatérő szereplők, akik körforgásban folyamatosan visszatérnek. Lujzán
kívül, Zille (tündér), Kalmári-Nagyorrú Kazimír (boltos), és az egerek. Ők folyamatosan
feltűnnek, ahogy halad előre a történet. Lujza ennivalót keres, Zille sír és
nem tudja abbahagyni, mert egyesek eltulajdonítottak tőle valamit amit nem
kellett volna, Kazimír…nos ő nem mozog teljesen százon ez már biztos, és az
egerek akik aztán folyamatosan szereplők, hol válldíszek, hol útbaigazítók, hol…nos
hol egerek, csak simán.
Kazimír volt az a
szereplő, akin folyamatosan nevettem, mert annyira elképzelhetetlenül fura. Tipikus
karakter amúgy, tehát kell a mesékbe egy ilyen is, mégis elég humorosan tálalva,
a hiszékeny, mogorva és nem túl okos boltost, aki véletlen sem segítene a
főhősnek, amikor segít az is véletlen csak, és nem tervezett. Az egerek remek
mellékszereplők, mindig ott vannak, és azt csinálják, amit kell, ők a támogatók.
Zille, meg szegény a baj forrása, bár a bajt Lujza okozza… csak nem tud róla.
A történet gyorsan
halad, pár megállóval (ennivaló keresés), pergő és vicces. Lujza nem az a
tipikus tündér akiket én ismerek más történetekből. Mert, hát azért a reggelije
nem semmi :D
„Tündérhez méltóan kolbászos rántottát evett, szalonnával
meg csípős paprikával, és megivott hozzá három bögre kakaót szívószállal.”
Amit nem nagyon értettem, hogy van szárnya, végtére is
tündér. Miért nem repült soha? Egy lábosban hajókázott ide-oda és látogatott
meg ismeretlen helyeket, de miért nem repült? Nem lett volna sokkal egyszerűbb
(legalábbis míg el nem fárad), vagy lehet éhes volt, és éhesen a repülés sem
megy, nem csak az éneklés és táncolás, és gondolkodás?
Az írónő fejlődik, és
remélem, még sok könyve kerül kiadásra, mert jópofák, viccesek és szerintem a
gyerekek is élvezik az olvasást. 4-6 éves kortól ajánlja a kiadó (ha jól
értelmezem a hátulján a köröket), egészen 99 korig. 27 évesen teljesen
élvezhető kis mesécske, sajna túl rövid, és hamar vége van….no de reméljük,
lesznek még történetek, amiket elmesél nekünk.
Belbecs Csika manó:
5/5
Belbecs
Kíváncsi-Kósza Annabella Lujza: 5/5
A borító készítés fejlődött. A Csika manónál, nagy bánatom
volt, hogy ha levesszük a védőborítót akkor van egy nagy aranyozott borító, se cím, se semmi, a
gerincen sem, és sehol sem. Könyvtári példánynál ez nem túl előnyös, mert sajna
a védőborító az első ami megsemmisül, eltűnik, elszakad. Nos Lujza történeténél
már nincs védőborító, a borítót szépen rányomták, jó élénk színes képpel (nekem
nagyon bejön), a gerincen is olvasható a szerző-cím páros, tehát a polcra
berakva is láthatom melyik könyv az (bár elég egyedi a mérete, úgyhogy nem
igazán van mivel összevernem), és van a gerincen egy vízcsepp, nem jöttem rá,
hogy ez azt jelenti, első rész, vagy az özönvízre utal…hmmm…
Belső illusztrációkat figyelve…két teljesen különböző
illusztrátor, stílus és hangulat. Míg a Csika manó, néha kicsit borús volt,
néha kicsit ijesztő, de nagyon kidolgozott. Addig Lujza rengeteg vidám színnel,
és formával van megáldva. Feltehetően ezért sokkal szimpatikusabb lesz a
kisgyerekes anyukák körében. Nekem nem mindig tetszenek ezek a nagyon színes
dolgok, és itt is azt mondom, a történethez illenek, és szépek a maguk nemében,
de nem az én stílusom. Zillét szegényt folyamatosan fiúnak néztem, pedig leány…
Ami nem tetszett a
kiadásokban… félbehagyott mondatok. Megy a mondat…és egy egy oldalas kép…utána
folytatódik. Tehát erre azért figyelnék, hogy legalább legyen a mondatnak vége,
még a kép előtt, mert nincs pocsékabb úgy olvasni, hogy „Van lila kalapja,”
*egy oldalas kép* „ruhája, cipellője…”, mert megakad az olvasás. Vagy azért,
mert nézegeted a képet, vagy, mert tovább lapozol, de akkor a képet nem tudod
rendesen megnézni, csak ha aztán visszalapozol…
Külcsín Csika manó:
3/5
Külcsín
Kíváncsi-Kósza Annabella Lujza: 4/5
Nos, az miként megy az írónőnek az ifjúsági naplóregény írás, hamarosan kiderül. Ma kezdtem el A sárga kanapét, és a felét...több mint a felét már bekebeleztem, úgyhogy hamarosan arról is írok. Más mint a mesék (természetesen), de úgy hiszem néha kell a változatosság is :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése