2014. június 17., kedd

Manótól a tündérekig, avagy Csika manótól, Kiváncsi-Kósza Annabella Lujzáig


Még tavaly írtam L. Molnár Edit két mesekönyvéről (Mese a kislányról, aki nem akart felnőni, Mese akisfiúról, aki mindig mindent félbehagyott), amiket nagyon-nagyon szerettem. Azt kell mondanom, hogy az ott írtak mai is igazak, az írónő fejlődik, méghozzá roham léptekben. Kiadóváltás történt ugyan, mert az előző könyveit még a Ciceró gondozta, most már a Pongrác írói gárdáját erősíti.
 Fejlődött az írói stílusa, és a mesék hossza, bár maga a Csika manó otthonra lel, még kisebb mesék összességéből összeállított történet, de már sokkalta önállóbb, mint a gyűjteményes kiadások voltak előtte. És ez is tovább fejlődött, ugyanis a Kíváncsi-Kósza Annabella Lujza, és az özönvíz már konkrétan egy mese, kevésbé tagolható mint Csika manó.  De ezt egy kicsit kifejtem.
 A Csika manó otthonra lel, egy manó története ugyan, de jól követhető a vándorlása útja, ahogy otthont keres és végül talál is. Viszont sok kis történetre szabdalva a próbákkal, a megoldásokkal, a varázstárgyakkal stb. Mesei hármassal (három varázstárgy, három próba, három megoldás), tündérekkel, koboldokkal és manókkal persze.

 Míg a Kíváncsi – Kósza Annabella Lujza, és az özönvíz már más koncepció. Persze itt is vannak visszatérő szereplők, akik körforgásban folyamatosan visszatérnek. Lujzán kívül, Zille (tündér), Kalmári-Nagyorrú Kazimír (boltos), és az egerek. Ők folyamatosan feltűnnek, ahogy halad előre a történet. Lujza ennivalót keres, Zille sír és nem tudja abbahagyni, mert egyesek eltulajdonítottak tőle valamit amit nem kellett volna, Kazimír…nos ő nem mozog teljesen százon ez már biztos, és az egerek akik aztán folyamatosan szereplők, hol válldíszek, hol útbaigazítók, hol…nos hol egerek, csak simán.
 Kazimír volt az a szereplő, akin folyamatosan nevettem, mert annyira elképzelhetetlenül fura. Tipikus karakter amúgy, tehát kell a mesékbe egy ilyen is, mégis elég humorosan tálalva, a hiszékeny, mogorva és nem túl okos boltost, aki véletlen sem segítene a főhősnek, amikor segít az is véletlen csak, és nem tervezett. Az egerek remek mellékszereplők, mindig ott vannak, és azt csinálják, amit kell, ők a támogatók. Zille, meg szegény a baj forrása, bár a bajt Lujza okozza… csak nem tud róla.
 A történet gyorsan halad, pár megállóval (ennivaló keresés), pergő és vicces. Lujza nem az a tipikus tündér akiket én ismerek más történetekből. Mert, hát azért a reggelije nem semmi :D
„Tündérhez méltóan kolbászos rántottát evett, szalonnával meg csípős paprikával, és megivott hozzá három bögre kakaót szívószállal.”
Amit nem nagyon értettem, hogy van szárnya, végtére is tündér. Miért nem repült soha? Egy lábosban hajókázott ide-oda és látogatott meg ismeretlen helyeket, de miért nem repült? Nem lett volna sokkal egyszerűbb (legalábbis míg el nem fárad), vagy lehet éhes volt, és éhesen a repülés sem megy, nem csak az éneklés és táncolás, és gondolkodás?
 Az írónő fejlődik, és remélem, még sok könyve kerül kiadásra, mert jópofák, viccesek és szerintem a gyerekek is élvezik az olvasást. 4-6 éves kortól ajánlja a kiadó (ha jól értelmezem a hátulján a köröket), egészen 99 korig. 27 évesen teljesen élvezhető kis mesécske, sajna túl rövid, és hamar vége van….no de reméljük, lesznek még történetek, amiket elmesél nekünk.

Belbecs Csika manó: 5/5

Belbecs Kíváncsi-Kósza Annabella Lujza: 5/5

A borító készítés fejlődött. A Csika manónál, nagy bánatom volt, hogy ha levesszük a védőborítót akkor van egy nagy  aranyozott borító, se cím, se semmi, a gerincen sem, és sehol sem. Könyvtári példánynál ez nem túl előnyös, mert sajna a védőborító az első ami megsemmisül, eltűnik, elszakad. Nos Lujza történeténél már nincs védőborító, a borítót szépen rányomták, jó élénk színes képpel (nekem nagyon bejön), a gerincen is olvasható a szerző-cím páros, tehát a polcra berakva is láthatom melyik könyv az (bár elég egyedi a mérete, úgyhogy nem igazán van mivel összevernem), és van a gerincen egy vízcsepp, nem jöttem rá, hogy ez azt jelenti, első rész, vagy az özönvízre utal…hmmm…
Belső illusztrációkat figyelve…két teljesen különböző illusztrátor, stílus és hangulat. Míg a Csika manó, néha kicsit borús volt, néha kicsit ijesztő, de nagyon kidolgozott. Addig Lujza rengeteg vidám színnel, és formával van megáldva. Feltehetően ezért sokkal szimpatikusabb lesz a kisgyerekes anyukák körében. Nekem nem mindig tetszenek ezek a nagyon színes dolgok, és itt is azt mondom, a történethez illenek, és szépek a maguk nemében, de nem az én stílusom. Zillét szegényt folyamatosan fiúnak néztem, pedig leány…
 Ami nem tetszett a kiadásokban… félbehagyott mondatok. Megy a mondat…és egy egy oldalas kép…utána folytatódik. Tehát erre azért figyelnék, hogy legalább legyen a mondatnak vége, még a kép előtt, mert nincs pocsékabb úgy olvasni, hogy „Van lila kalapja,” *egy oldalas kép* „ruhája, cipellője…”, mert megakad az olvasás. Vagy azért, mert nézegeted a képet, vagy, mert tovább lapozol, de akkor a képet nem tudod rendesen megnézni, csak ha aztán visszalapozol…

Külcsín Csika manó: 3/5


Külcsín Kíváncsi-Kósza Annabella Lujza: 4/5

Nos, az miként megy az írónőnek az ifjúsági naplóregény írás, hamarosan kiderül. Ma kezdtem el A sárga kanapét, és a felét...több mint a felét már bekebeleztem, úgyhogy hamarosan arról is írok. Más mint a mesék (természetesen), de úgy hiszem néha kell a változatosság is :)

Vélemények:

0 megjegyzés: