Ugrás a fő tartalomra

Jean-Claude Carrière – Umberto Eco: Ne remélje, hogy megszabadul a könyvektől

 Azt hiszem, tavaly raktam a könyvet kívánságlistára. És hiába volt ünnepem, és vettem részt molyos ajándékozáson (amiről már leszoktam),nem kaptam meg. Nemrég megvette a könyvtár, úgyhogy rögtön eldöntöttem, hogy akkor én ezt olvasni fogom. Most. Azonnal. Amint lehet. Persze nem én voltam az első kölcsönző, de a második igen. Rögtön előjegyeztem amint kikölcsönözték és reménykedtem abban, hogy nem akkor hozzák vissza amikor rám szakad a világ olvasnivalójának 99%-a, tehát lesz időm, kedvem, hangulatom hozzá. Hála az égnek relatíve hamar visszahozták, és persze amint kikölcsönöztem elő is jegyezték, hogy véletlen se lassuljak be -.-”
 Akkor sem lett volna amúgy baj, ha ezt a könyvet megkapom valamelyik ünnepemre, mert tényleg jó! Nem tudom mit vártam, cím alapján tetszett a könyv, no meg Eco-tól sem olvastam még soha semmit, talán egy ilyen könyves dologgal kellene kezdeni, ha már moly vagyok! Mint kiderült Eco és Carrière is igazi moly, bibliofil stb.
 A fő vonalat az adta volna, hogy e-könyv vagy papír alapú könyv, de végül elmentek mindenfelé. Könyvgyűjtéstől a Biblián át, a ritka könyvek szelektálásáig. Nagy kérdés volt, hogy vajon a cenzúra tényleg a pocsék könyveket tünteti el, vagy értékes művek is oda vesztek. És itt nem csak arra a cenzúrára gondoltak amit az állam, a nácik vagy egyéb etnikumok műveltek, hanem arra is, amikor pl. leégett az Alexandriai könyvtár, vagy egyéb katasztrófa miatt pusztult el egy-egy híres, vagy nem túl híres könyvtár. Mint kiderült, régen az volt a szokás, hogy felgyújtották a könyvtárat, mert jól ég, a központban van és így hamar leég az egész falu, város, főváros. Tehát a fosztogatóknak remek célpont volt.

 Én rég könyveket nem gyűjtök, de csodálom az Eco féle embereket, akik rengeteg pénzt képesek áldozni egy-egy olyan könyv első kiadásáért amit szeretnek, vagy csak mert jól mutatna a gyűjteményükbe. Hát, nekem van lélektani határ azért egy könyv és áránál… és hát nem keresek olyan jól mint az írók :D
 Nagyon érdekes volt olvasni a könyvet, szerintem aki moly, könyvgyűjtő vagy csak érdeklődik eziránt annak érdemes elolvasnia. Két remek elme beszélgetése komoly és néha nem túl komoly témákban. Nekem tetszett.
Külcsín: 5/5
Igazándiból szép ez  a borító, még ha a vonalkód valami rejtélyes okból is, de az elejére került a hátulja helyett…és persze roppant jópofa a címe. Igényes kiadás, nem találtam elgépelést vagy hasonlót benne.
Belbecs: 5/5
Fülszöveg:
Jön az e-book. Vége a könyvnek? Alighanem nagyobb veszélyek is fenyegették már. 2000 év cenzorai vélekedtek úgy, hogy a szabad gondolat e mindig „megbízhatatlan” hordozóját és jelképét könyvtárak mélyére száműzve jól el kell zárni; a könyvtárakkal pedig az is gyakran megesett, hogy porig égtek. És a mindenkori lángok sok olyan remekművet is elemészthettek, amelynek ma már a címe is kitörlődött az emberiség emlékezetéből. A kultúra az, ami fennmarad. Akárhogy keresünk-kutatunk, könyvtárainkban és múzeumainkban csak azt találjuk, aminek az idő megkegyelmezett.
Két jó barát, két notórius bibliofil: Jean-Claude Carrière és Umberto Eco – egyikük neves színpadi és filmforgatókönyv-szerző, Buñuel és Peter Brook egykori alkotótársa, a másikuk világhírű tudós regényíró – leült, hogy elbeszélgessen közös szenvedélyük tárgyáról, a könyvről. Beszélgetéseik többek között erről: az emlékezetről és az emlékezetből kihagyhatatlan lyukakról, jóvátehetetlen veszteségekről szólnak. Sziporkázó dialógusuk ma, amikor az írott szó hovatovább globális közkinccsé válik, hasznos szempontokat ad a jövő esélyeinek megítéléséhez is.
Az eredmény, olvasók és könyvbarátok örömére: mosolygó főhajtás a Gutenberg-galaxis előtt. Talán az e-könyv olvasókban is sikerül nosztalgiát ébresztenie.

Tartalomjegyzék:
Előszó
Nyitány: A könyv nem hal meg soha
Semmi nem mulandóbb a tartós hordozónál
A csirkék száz év alatt tanulták meg, hogy ne fussanak át az úton
A waterlooi csata összes résztvevőjének felsorolása
A selejt bosszúja
Minden ma kiadott könyv poszt-inkunádulum
Könyvek, amelyek mindenképpen szeretnének hozzánk kerülni
A múltról való tudásunk forrásai a hülyék, az ostobák és az ellenfelek
A hiúságot semmi sem tudja megállítani
Az ostobaság dicsérete
Az internet avagy a damnatio memoriae lehetetlensége
A tűz általi cenzúra
Mindaz, amit nem olvastunk
Könyv az oltáron és könyvek a pokolban
Mi lesz a könyvtárunkkal halálunk után?

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Margareta Magnusson: Végső rendrakás svéd módra

Joggal kérdezhető, hogy az ember 32 évesen, miért olvas olyan könyvet, ami arról szól, hogy miként takarítsd ki magad után, az életedet, hogy aztán a gyerekeidnek, unokáidnak, ne az maradjon meg belőled, hogy mennyi holmid volt, hanem az emlékek.  Hogy miért olvastam? Mert, miért ne? Ugyan nem tervezek meghalni, de ismerjük be, hogy a 21. században sem működik máshogy az élet, tehát hopp meghalhat az ember, akár minden előjel nélkül is. És be kell ismernem, ha valamikor bekövetkezik (mint tudjuk, a halál az egyetlen biztos pont az életünkben), akkor én sem szeretnék teher lenne. Sem a cuccaimmal, sem egyéb dolgaimmal. Plusz érdekelt, hogy erről miként gondolkozik Margareta. Cikket persze olvastam már vele, és az meglehetősen felkeltette az érdeklődésem a téma iránt, de szerettem volna ezt könyv formában is, kicsit bővebben elolvasni.  Ami mindenképpen megfontolandó, a könyv olvasása után, hogy bevezessek én is egy dobozt, hogy "HALÁLOM UTÁN KIDOBANDÓ" felirattal. Olyan do

Lauren Blakely: Kőkemény

G ondoltam, hogy a wellness-re valami könnyed kis könyvet fogok magammal vinni. Ezt a könyvet, már tavaly is néztem, hogy annyira gáz a borító, a fülszöveg és a cím, hogy ezt olvasnom kell. Persze pénzt nem vagyok hajlandó érte adni, de hála az égnek a közelemben kölcsönkérhető volt. Itt is, köszi AniTiger! Kezdjük is a külcsínnel, ha már így azt emeltem ki. Külcsín: 2/5 És meg is mondom mi ez a pontozás. Az 5 nálam az lenne, ha egy ütős és kellemes, a könyvhöz illő borítót kap a könyv, ha van egy szerkesztő, egy akárki, aki átolvassa a könyvet és kijavítja az elütéseket, és a helyesírási hibát, ha egy könyvet jó kézbe venni. Tehát ez lenne az 5 pontos külcsín. Jelen esetben, a borító botrányos, a kiadói marketing botrányos volt, a fülszöveg szintén botrányos. És igen, azért a helyesírást át kellett volna valakinek nézni. 2 pont, mert sokkal több elütést vártam. De körülbelül ennyi a pozitív dolog a könyv kivitelezésében.

Lukács Liza: Az éhes lélek gyógyítása

Hmm, jó is ez a könyv, meg nem is. Gyorsan végig lehet rajta futni, és vannak benne információk, de nekem, azaz érzésem támadt, hogy mond is valamit meg nem is. Anorexia és bulimia mondjuk jóval többet szerepelt benne, mint a túlsúly vagy túlevés például. És kétlem, hogy az emberek nagyobb százalékát sújtaná ez a két betegség, és nem a túlsúly, és túlevés…  Minden esetre érdekes könyv. Érdemes elolvasni, mert egy csomó fontos dolgot megtud az ember. Mint például, hogy az evés az emberek egy hányadában úgy működik, hogy esznek, mert unatkoznak, vagy esznek, mert szomorúak, vagy esznek, mert vidámak. Amúgy én általában a hangulat kompenzáláskor könyvet szoktam venni nem enni. Ennek ellenére nem mondom, hogy nincs mit csiszolni a saját életmódomon, és nincs helye annak, hogy változtassak. Már csak anyagi és egészségügyi lehetséges problémák miatt is.  Ami viszont nekem kicsit abszurd volt, hogy vannak emberek, akik havi x száz ezer forintot költenek kajára (már ez is abszurdum az é