2014. június 7., szombat

Jean-Claude Carrière – Umberto Eco: Ne remélje, hogy megszabadul a könyvektől

 Azt hiszem, tavaly raktam a könyvet kívánságlistára. És hiába volt ünnepem, és vettem részt molyos ajándékozáson (amiről már leszoktam),nem kaptam meg. Nemrég megvette a könyvtár, úgyhogy rögtön eldöntöttem, hogy akkor én ezt olvasni fogom. Most. Azonnal. Amint lehet. Persze nem én voltam az első kölcsönző, de a második igen. Rögtön előjegyeztem amint kikölcsönözték és reménykedtem abban, hogy nem akkor hozzák vissza amikor rám szakad a világ olvasnivalójának 99%-a, tehát lesz időm, kedvem, hangulatom hozzá. Hála az égnek relatíve hamar visszahozták, és persze amint kikölcsönöztem elő is jegyezték, hogy véletlen se lassuljak be -.-”
 Akkor sem lett volna amúgy baj, ha ezt a könyvet megkapom valamelyik ünnepemre, mert tényleg jó! Nem tudom mit vártam, cím alapján tetszett a könyv, no meg Eco-tól sem olvastam még soha semmit, talán egy ilyen könyves dologgal kellene kezdeni, ha már moly vagyok! Mint kiderült Eco és Carrière is igazi moly, bibliofil stb.
 A fő vonalat az adta volna, hogy e-könyv vagy papír alapú könyv, de végül elmentek mindenfelé. Könyvgyűjtéstől a Biblián át, a ritka könyvek szelektálásáig. Nagy kérdés volt, hogy vajon a cenzúra tényleg a pocsék könyveket tünteti el, vagy értékes művek is oda vesztek. És itt nem csak arra a cenzúrára gondoltak amit az állam, a nácik vagy egyéb etnikumok műveltek, hanem arra is, amikor pl. leégett az Alexandriai könyvtár, vagy egyéb katasztrófa miatt pusztult el egy-egy híres, vagy nem túl híres könyvtár. Mint kiderült, régen az volt a szokás, hogy felgyújtották a könyvtárat, mert jól ég, a központban van és így hamar leég az egész falu, város, főváros. Tehát a fosztogatóknak remek célpont volt.

 Én rég könyveket nem gyűjtök, de csodálom az Eco féle embereket, akik rengeteg pénzt képesek áldozni egy-egy olyan könyv első kiadásáért amit szeretnek, vagy csak mert jól mutatna a gyűjteményükbe. Hát, nekem van lélektani határ azért egy könyv és áránál… és hát nem keresek olyan jól mint az írók :D
 Nagyon érdekes volt olvasni a könyvet, szerintem aki moly, könyvgyűjtő vagy csak érdeklődik eziránt annak érdemes elolvasnia. Két remek elme beszélgetése komoly és néha nem túl komoly témákban. Nekem tetszett.
Külcsín: 5/5
Igazándiból szép ez  a borító, még ha a vonalkód valami rejtélyes okból is, de az elejére került a hátulja helyett…és persze roppant jópofa a címe. Igényes kiadás, nem találtam elgépelést vagy hasonlót benne.
Belbecs: 5/5
Fülszöveg:
Jön az e-book. Vége a könyvnek? Alighanem nagyobb veszélyek is fenyegették már. 2000 év cenzorai vélekedtek úgy, hogy a szabad gondolat e mindig „megbízhatatlan” hordozóját és jelképét könyvtárak mélyére száműzve jól el kell zárni; a könyvtárakkal pedig az is gyakran megesett, hogy porig égtek. És a mindenkori lángok sok olyan remekművet is elemészthettek, amelynek ma már a címe is kitörlődött az emberiség emlékezetéből. A kultúra az, ami fennmarad. Akárhogy keresünk-kutatunk, könyvtárainkban és múzeumainkban csak azt találjuk, aminek az idő megkegyelmezett.
Két jó barát, két notórius bibliofil: Jean-Claude Carrière és Umberto Eco – egyikük neves színpadi és filmforgatókönyv-szerző, Buñuel és Peter Brook egykori alkotótársa, a másikuk világhírű tudós regényíró – leült, hogy elbeszélgessen közös szenvedélyük tárgyáról, a könyvről. Beszélgetéseik többek között erről: az emlékezetről és az emlékezetből kihagyhatatlan lyukakról, jóvátehetetlen veszteségekről szólnak. Sziporkázó dialógusuk ma, amikor az írott szó hovatovább globális közkinccsé válik, hasznos szempontokat ad a jövő esélyeinek megítéléséhez is.
Az eredmény, olvasók és könyvbarátok örömére: mosolygó főhajtás a Gutenberg-galaxis előtt. Talán az e-könyv olvasókban is sikerül nosztalgiát ébresztenie.

Tartalomjegyzék:
Előszó
Nyitány: A könyv nem hal meg soha
Semmi nem mulandóbb a tartós hordozónál
A csirkék száz év alatt tanulták meg, hogy ne fussanak át az úton
A waterlooi csata összes résztvevőjének felsorolása
A selejt bosszúja
Minden ma kiadott könyv poszt-inkunádulum
Könyvek, amelyek mindenképpen szeretnének hozzánk kerülni
A múltról való tudásunk forrásai a hülyék, az ostobák és az ellenfelek
A hiúságot semmi sem tudja megállítani
Az ostobaság dicsérete
Az internet avagy a damnatio memoriae lehetetlensége
A tűz általi cenzúra
Mindaz, amit nem olvastunk
Könyv az oltáron és könyvek a pokolban
Mi lesz a könyvtárunkkal halálunk után?
Vélemények:

0 megjegyzés: