2014. június 6., péntek

Catherynne M. Valente: A lány, aki Tündérföld alá zuhant és a tivornya élére állt


Köszönet a könyvért a Ciceró kiadónak!

 Akik szeretik Alice csodaországbant, azoknak tetszeni fog ez a könyv is. Én mondjuk, konkrétan utálom azt a könyvet, de ez bejövős. De figyelmeztetek mindenkit hangulatkönyv. Ha nem vagy elég fáradt Szeptember kalandjaihoz, ha nem vagy elég elborult állapotban, hogy élvezd, akkor nem fogod. Ugyanis amikor elkezdtem olvasni meg is akadtam a 70. Oldalnál, hogy „jesszusom de sz*r, hogy tetszetett ez nekem? Minek kértem?”, tehát csak pislogtam és nem értettem, hogy minek akartam én ezt elolvasni, hogy lett az előző része kedvenc, és hasonlók. Aztán leraktam, és egy kicsit békén hagytam a könyvet. A héten úgy tűnik kellő hangulatba kerültem, mert újra felvéve már tetszett. Lehet elértem azt a szintet, azt a hangulatot amikor a könyv élvezhető, sőt szerethető. Vagy szimplán a könyv is itt kezdett érdekesebbé válni. Minden esetre nem bánom, hogy nem erőltettem, mert így megint egy jó könyvélményként búcsúztam a könyvtől.
 Kezdem a külcsínnel, mert az sokkal egyszerűbb. Az én példányom nyomdahibás volt (meg a könyvtár példánya is), tehát 30-31. Oldal helyett 31-30 lett befűzve. Ami amúgy kellő megakasztás, mert nem szoktam olvasás közben a lapszámot nézni és olvasom-olvasom és nem értem, aztán áttérek a következő oldalra, ami szintén teljesen érthetetlen, az előtte lévő oldalhoz kötve. Aztán megnéztem, és jah, hogy fordítva. Tehát egy cseppet zavaró volt, úgyhogy aki boltban vagy könyvhéten veszi, meg a könyvet az nézze meg a 30-31. Oldalt, hogy a helyén vannak-e, mert utólag bosszankodni már felesleges (bár visszacserélik, gondolom a nyomdahibásakat). Az oldalkeveréssel együtt láttam, hogy Molyon kék borítóval szerepel, meg a kiadó oldalán is kék borítóval, holott a könyv lila. Szép lila méghozzá, úgyhogy rögtön bescaneltem, hogy lecseréljem a borítót molyon… mert hát megtévesztő!

 Nagyon tetszettek a belső képek a könyvben, azt hiszem ezt már az előző rész értékelésénél is megírtam. Nagyon fura rajzok, de a fura itt mégis teljesen beleillik a történetbe. Olyan kis megerősítést ad, hogy na ő az Éjdodó stb. tehát, azért kapsz egy kis ízelítőt (fantáziamegsegítőt), hogy hogyan képzelte el az írónő a  szereplőket.

 Összességéven a külcsín 4/5. Mert, bár feltehetően a nyomdahiba nem a kiadó hibája, de a könyvé. Ennek ellenére nagyon jó kézbe venni, és gyönyörű a kivitelezése.

 És akkor jöjjön a belbecs.  A történet kicsit nehezen indult be (számomra), de aztán meg rohamléptékben haladt előre. Onnantól, hogy a tivornya (az egyik) elkezdődött, már minden sokkal gyorsabb volt.  Addig meg olyan érzésem volt, hogy Szeptember, A-tól Ly-ig árnyéka, és Szombat árnyéka csak vetődik innen-oda és még ők sem tudják pontosan hova és miért mennek. Sokat javított ugyan ezen a vetődésen, amikor a Piaccal találkoztak és Padlizsán az Éjdodó csatlakozott hozzájuk. Az angolnán utazás kifejezetten jó kis rész volt. Utána meg kezdődött a tivornya az „ellenfelek” találkoztak, és rájöttek, hogy azért az újra egyesülés elég elképzelhetetlen, ha az egyik fél nem hajlandó rá. Tehát kezdődhetett a kutatás, megtalálni az Alvó herceget, és összekötni ami elszakadt.
  Innentől viszont már száguldott a történet a végéig. Nem nagyon akarok lelőni dolgokat, mert hát olvasni kell, úgy igazi az élmény, de van pár meglepő fordulat a könyvben, meg pár fura szerzet, fura szerkezet és fura hely. Olvassátok!
 A legtöbb szereplő már az első kötetben is ott volt, de mégsem. Hogy miért? Nos itt a megszokott szereplőink árnyékai vannak, akik így vagy úgy de mégsem az eredetik. Mégsem ahhoz lojálisak aki azt hiszi, hanem árnyékához. Bár becsületükre legyen mondva, egy jó ideig tényleg segítettek Szeptembernek.
 De nézzük az új szereplőket. Rögtön Tündérföldre érkezésekor megismerkedik a hreinn-ekkel akik rénszarvassá tudnak válni, ami amúgy nagyon menő dolog, és tetszett is az elképzelés, de aztán a történet kicsit lelaposodott. Bár volt Szibilla is és tündérkirály is, mégsem tudtam belelendülni a történetbe. Nem volt meg a kellő hangulatom.
Avogadra, egy monaciello

 Amikor viszont újra kézbe vettem a könyvet, pár hét kihagyás után, már belelendültem, akkor értem el a teadélutánhoz, a kávé kormányzónőjéhez és a fura teadélután kellően visszarángatott, hogy aztán a tivornyáig ellegyek és utána meg már teljesen magával ragadjon a történet. Galaj Gruff és Piaca után, a Zokogó Angolna jött, majd elérkeztek Alsó- Tündérfölde fővárosába és kezdődött a tivornya, majd a kutatás. Volt ott Avogadra, egy monaciello, meg az ő könyvtára és tudása. A nagyon feledékeny Gneisz, minotaurusz, meg egy álomfaló tapír. Tehát teli vagyunk új szereplőkkel, győzzük megjegyezni.
 Míg Szeptember vándorol Tündérföldén addig a való világban is történnek dolgok, boldogok és szomorúak is. Nem tudom, hogy majd a harmadik részben mi lesz a kerettörténet és a történet sem, de már nagyon várom. Remélem, elsőre majd elkap és magába szippant.

Belbecs: 4/5
Felső-Tündérföldet jobban szerettem. Megkedvelni az árnyékokat nem tudtam, sem Szombatot, sem A-tól Ly-iget, sem a Márkinőt, sem senkit. Valahogy az árnyékok csak árnyékaik voltak saját maguknak. A történet élvezhető és jó, de nincs azonos szinten az első résszel. Én bizakodó vagyok a harmadik résszel kapcsolatban, és várom a megjelenést. Remélem az újra olyan jó lesz, mint az első volt.

Fülszöveg:
Tündérföldön nincs minden rendben …
Szeptember első kalandja óta visszavágyott Tündérföldre. Amikor végre visszajut, megtudja, hogy a birodalom lakóinak árnyéka – és varázsereje – már egy ideje Alsó-Tündérföldre szivárog. Az alvilágnak új uralkodója van: Halloween, a sivár királynő, Szeptember árnyéka. Halloweennek pedig esze ágában sincs visszaadni Tündérföld árnyait.

Valente első Tündérföld-könyvének rajongói tobzódhatnak a buja környezetben, az érdekes karakterekben, Szeptember utazásának gyönyörű nyelvezetében. Mindezeket Ana Juan, a kiváló grafikus kelti életre. Az olvasók ismét viszontláthatják Ellyt, a könyvgyíkot és Szombatot a máridfiút. Alsó-Tündérföldön azonban még a legjobb barátok sem mindig azok, aminek látszanak…

És akkor a folytatás...

Vélemények:

0 megjegyzés: