Fülszöveg:
Lily Sandersonnak van egy titka – nem az, hogy halálosan
szerelmes a Brody Bennett nevű jóképű úszóistenbe, akinek láttán a szíve partra
vetett halként vergődik. A viszonzatlan szerelmet még egy normális kamaszlány
is nehezen éli meg, de ha valaki félig ember, félig sellő, mint Lily, végképp
nem beszélhetünk egyszerű kis kalandról. Lily titka nem derülhet ki, mivel ő
nem akármilyen sellő, hanem Thalasszinia hercegnője. Amikor Lily három éve
megtudta, hogy az édesanyja valójában ember volt, végre rájött, miért nem érzi
igazán otthon magát Thalassziniában. Azóta is a szárazföldön él, és a Seaview
Gimnáziumba jár, abban a reményben, hogy sikerül igazi otthonra lelnie. Persze
a szárazföldön is akadnak nehézségek – például Quince Fletcher, a bunkó motoros
srác a szomszédból –, de egy komoly előny azért van: Brody. A gond csak az,
hogy a sellők nem igazán hívei az alkalmi kapcsolatoknak – amint kötődni
kezdenek valakihez, az érzés örökre szól. Amikor Lily kísérlete, hogy elnyerje
Brody szívét, kínos félreértések szökőárját zúdítja az érintettek nyakába, a
lány kész szembenézni a szerelmi dráma fenyegetően tornyosuló hullámaival, és
hamar rájön, hogy révbe érni nem is olyan könnyű, mint gondolnánk.

Kifejezetten jókor
kapott el a könyv, lehet nem véletlen vártam vele két évet? Egy könnyed, nem
gondolkozós könyvre vágytam, és azt meg is kaptam. Ugyan a főhősnő vak szerelme
és ábrándos gondolatai néha már sok volt, de a férfi főszereplő viccessége és
csipkelődése kellően ellensúlyozta a picsogást. Sablon. Az egész könyv tényleg
sablon, egy eredeti ötletet sem igazán találtam benne. Pedig szerintem eredeti
akart lenni…de a sellők is olyanok mint a vámpírok és vérfarkasok, ha egy
kicsit utána olvastál, akkor újdonságot már nem fog hozni. Egy sima tini
szerelem, vívódás, csak annyi, hogy a lány sellőből van, a fiú meg rápipált
azzal, hogy megcsókolta, mert így sellővé fog válni. Ez a rész amúgy szerintem
egy nagy ki****s. És nem is volt tiszta, hogy hogyan lett Lily egyáltalán
sellő, apuci sellő, anyuci ember volt, nem volt kötés köztük, tehát sosem
csókolták meg egymást. Hát, nagyon romantikus kapcsolat lehetett. Vagy vázolta,
hogyha megcsókolja akkor sellősíti? Na mindegy ez a rész nekem kicsit fura
volt. De amúgy a könyv gyorsan haladós és tényleg nem kell gondolkodnod rajta,
már úgy a 20. Oldalnál sejted a végét.
Epilógus: egy egész
oldalnyi iromány, ami miatt azt hiszem, el van rontva a könyv! Nem kellett volna
belőle sorozatot csinálni, mert szerintem nincs annyi írnivaló ebben a témában,
hogy ennyire nagyon körbe legyen járva. Főleg azaz irány amit venni akar…
Belbecs: 4/5 – habkönnyű olvasmány, sellőkre írt romantika.
Külcsín: 5/5 – tetszik a borító, és tetszik a könyv úgy maga
belülről is. Nem találtam elgépelést, csak egyszer egy nevet elrontottak
valahol az elején, de annyira nem akadtam fenn rajta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése