Fülszöveg:
Crystal Brook mindig is a család fekete bárányának
számított; a savantoknál azonban komoly probléma, ha valaki nem törődik a saját
természetfeletti képességeivel. De Crystalt egyáltalán nem érdeklik ezek a
dolgok, ráadásul a suliból is eltanácsolják, így végképp nem számíthat sok jóra
a jövőt illetően. Diamond, a nővére mindenben Crystal ellentéte: tehetséges,
ambiciózus; ő a család üdvöskéje.
A két lány Denverbe utazik, ahol egy véletlen folytán
megismerkednek a nagyon dögös, nagyon menő hét Benedict testvérrel. Diamond egy
pillanat alatt fülig szerelmes lesz, és hamarosan már az eljegyzésére készül;
Crystalt azonban nem hatja meg a fiúk sármja… Épp ellenkezőleg! Úgy érzi, Xav
Benedictnél idegesítőbb fickóval nem találkozott még az életben.
Diamond esküvőjét Olaszországban, Velencében tartják; itt
gyűlik össze a két nagy család az ünnepre. Közös ellenségük végre elérkezettnek
látja az időt a támadásra. Crystalnek és Xavnek össze kell fognia, ha meg
akarják védeni a szeretteiket; és megfejteni egy rég eltemetett titkot, ha
győzni akarnak…
A könyvért köszönet a Manó Könyvek kiadónak!
Még októberben került
hozzám a könyv, és nagyon-nagyon vártam. Imádom a sorozatot, a savant világ
kifejezetten olyasmi volt nekem, mint a varázslók világa. Ők mások, kicsit
különlegesebbek, kicsit spécibb erejük van mint nekünk. De mégis emberek, és
nem hadonásznak pálcákkal, bár tűz gömböt azért egyesek tudnak idézni. Hogy mi
ez a varázslós hasonlítás? Nos, az írónő folyamatosan utal a Harry Potterre,
néha-néha a szereplőket, vagy helyszíneket, érzéseket társítja. Ebben a részben
is volt, hogy Crystal úgy érezte, hogy a varázsló tesói között neki sikerült
muglinak születnie (tekintsünk el attól, hogy nem teljesen helyénvaló a
hasonlítgatása, mert varázsló családban született varázstalan egyén nem mugli,
hanem kvidli tudtommal, de nem akadok fenn ilyesmin :D). Tehát voltak
ilyen-olyan utalások, amúgy a Twilight is említve volt a könyvben és én ezt tök
pozitív dolognak tartom, mert amikor majd nem ez, hanem mondjuk a következő
vagy azutáni generáció olvassa a könyvet akkor úgy körülbelül belőheti, hogy
akkor mik voltak a slágerkönyvek remélem amikor a következő generáció
olvassa, akkor a Twilight csak egy rossz emlék lesz, és nem trend….
No de egy kicsit a történetről is. Befejező kötetnek írják,
de nekem az volt az érzésem, hogy Crystal savant képességével, az írónő
konkrétan megnyitotta a végtelen kötetek felé vezető utat. De, ha ez nem is történt
volna meg, akkor is szimplán a Benedict családnak is van még pár facér fiú
tagja akiknek megtalálhatná a lélektársát, az még úgy legalább 4 kötet, de
mondom, a lány képességeivel, meg konkrétan végtelenségig lehetne írni, és szép
lassan felfedni a savantok világát. Van benne fantázia, és szerintem, egy jó
írói képességgel és hasonlókkal, ha nem is egy HP féle világot, de egy hasonlót
fel lehetne építeni.
A történet egyszerű
amúgy adott egy lány, aki megtalálja a lélektársát, de ott a húga, akit
mindenki lenéz, kivéve Xav (aki mellékesen egy roppant aranyos fiú…csak érdekes
a humora), és próbálgatják egymást. Egész jól össze is jönnének, ha nem
bonyolodna minden, és akkor kiderül, hogy a család lúzere mégsem annyira lúzer,
sőt egy olyan képességgel bír, amivel, általában a világban egy ember
egyszerre. Tehát ritka, de nem mellékesen a fő gonosz szipirtyónk is pont ezzel
a képességgel bír. Oké, ezt például viccesnek találtam, hogy kihangsúlyozzák,
hogy ez egy nagyon-nagyon-nagyon ritka képesség…annyira, hogy egy városon belül
rögtön kettő is van belőle!! :D
És persze van szerelem, féltés, menekítés, filmforgatás,
jófej színész, aki csak hülyének teteti magát, ott is szerelem…szerelem….szerelem,
kaland, mindennek vége, de mégsem. Esküvő, és lélektársak csak említés szintjén.
Amolyan elhintve, hogy „tudom kik ők, ennyit elárulok, és vagy megírom azokat a
köteteket vagy sem, de azért tudjátok, hogy megvannak a lélektársak!” Tehát
igen, sikerült pár klisét felhasználnia az írónőnek, viszont szerintem még
mindig jó a humora. Az egész kötetet Xav humora és Crystal balféksége és „én
vagyok a rút kiskacsa” vitte a hátán. Sajnálom, hogy konkrétan a többi
lélektárs annyit szerepelt, hogy bután ülnek és néznek ki a csini fejükből….mert
én bírom Skyt és Phoenixet is, örültem volna, ha nem nullázzák le a szerepüket
ennyire. És persze Zedék is csak abban az egy akciójelenetben voltak igazán
benne, a többiben szinte semennyire…pedig Yvest is imádom, azzal az okos
fejével :D
Amúgy érdekelne, hogy
mi alapján adja a neveket az írónő, mert Crystal családja konkrétan a drágakő
bemutató, mert mindenkinek ilyen hülye neve van a lányoknál…és megfigyeltem,
hogy a jó lélektársi viszonyban lévő családoknál minimum 7 gyerek van :D
Benedicték ugyebár 7-en vannak, és Crystalék meg még többen úgy emlékszem. És az is érdekelne, hogy savantoknak csak
savant leszármazottja lehet, vagy születhet „mugli” a családba, aki nem örököl
semmi különlegességet?
A könyv borítója tetszik
ezzel a kristályos megoldással, csak a
cím alatti mondattól kaptam agybajt, mert szerintem elég…érdekes ez a „Éld át a
szikrázó szenvedélyt!”, értem, hogy alliterál, meg minden, de ettől még
roppantul hülyén hangzik (bocsi)
Belbecs: 4/5 – pergősebbre számítottam, és a legtöbb kedvencem
alig volt benne. Valójában a függőség a végén is olyan, hogy ha tudnám
pontosan, hogy lesz még rész, akkor 4,5 pontot adnék, de így, hogy nem tudom
(és nem adok fél pontokat), így csak 4.
Külcsín: 5/5 – az alliteráló „szlogenen” kívül nincs belekötni
valóm. A borító tetszik, maga a kiadvány szerintem tökéletes, elgépelést nem
találtam. Amit amúgy hiányolok, most így jobban megnézve, hogy megszoktam, hogy
a Manó könyveken ott a korhatár jelző akármicsoda (fa?), és erre nem raktak. Pedig
nyugodtan lehetne rá rakni a 10+ vagy nem tudom hány éves „korhatárt”.
Megjegyzések