2014. január 24., péntek

Joss Stirling: Lélektársak – Crystal

Fülszöveg:
Crystal Brook mindig is a család fekete bárányának számított; a savantoknál azonban komoly probléma, ha valaki nem törődik a saját természetfeletti képességeivel. De Crystalt egyáltalán nem érdeklik ezek a dolgok, ráadásul a suliból is eltanácsolják, így végképp nem számíthat sok jóra a jövőt illetően. Diamond, a nővére mindenben Crystal ellentéte: tehetséges, ambiciózus; ő a család üdvöskéje.
A két lány Denverbe utazik, ahol egy véletlen folytán megismerkednek a nagyon dögös, nagyon menő hét Benedict testvérrel. Diamond egy pillanat alatt fülig szerelmes lesz, és hamarosan már az eljegyzésére készül; Crystalt azonban nem hatja meg a fiúk sármja… Épp ellenkezőleg! Úgy érzi, Xav Benedictnél idegesítőbb fickóval nem találkozott még az életben.
Diamond esküvőjét Olaszországban, Velencében tartják; itt gyűlik össze a két nagy család az ünnepre. Közös ellenségük végre elérkezettnek látja az időt a támadásra. Crystalnek és Xavnek össze kell fognia, ha meg akarják védeni a szeretteiket; és megfejteni egy rég eltemetett titkot, ha győzni akarnak…

A könyvért köszönet a Manó Könyvek kiadónak!

 Még októberben került hozzám a könyv, és nagyon-nagyon vártam. Imádom a sorozatot, a savant világ kifejezetten olyasmi volt nekem, mint a varázslók világa. Ők mások, kicsit különlegesebbek, kicsit spécibb erejük van mint nekünk. De mégis emberek, és nem hadonásznak pálcákkal, bár tűz gömböt azért egyesek tudnak idézni. Hogy mi ez a varázslós hasonlítás? Nos, az írónő folyamatosan utal a Harry Potterre, néha-néha a szereplőket, vagy helyszíneket, érzéseket társítja. Ebben a részben is volt, hogy Crystal úgy érezte, hogy a varázsló tesói között neki sikerült muglinak születnie (tekintsünk el attól, hogy nem teljesen helyénvaló a hasonlítgatása, mert varázsló családban született varázstalan egyén nem mugli, hanem kvidli tudtommal, de nem akadok fenn ilyesmin :D). Tehát voltak ilyen-olyan utalások, amúgy a Twilight is említve volt a könyvben és én ezt tök pozitív dolognak tartom, mert amikor majd nem ez, hanem mondjuk a következő vagy azutáni generáció olvassa a könyvet akkor úgy körülbelül belőheti, hogy akkor mik voltak a slágerkönyvek remélem amikor a következő generáció olvassa, akkor a Twilight csak egy rossz emlék lesz, és nem trend….
No de egy kicsit a történetről is. Befejező kötetnek írják, de nekem az volt az érzésem, hogy Crystal savant képességével, az írónő konkrétan megnyitotta a végtelen kötetek felé vezető utat. De, ha ez nem is történt volna meg, akkor is szimplán a Benedict családnak is van még pár facér fiú tagja akiknek megtalálhatná a lélektársát, az még úgy legalább 4 kötet, de mondom, a lány képességeivel, meg konkrétan végtelenségig lehetne írni, és szép lassan felfedni a savantok világát. Van benne fantázia, és szerintem, egy jó írói képességgel és hasonlókkal, ha nem is egy HP féle világot, de egy hasonlót fel lehetne építeni.
 A történet egyszerű amúgy adott egy lány, aki megtalálja a lélektársát, de ott a húga, akit mindenki lenéz, kivéve Xav (aki mellékesen egy roppant aranyos fiú…csak érdekes a humora), és próbálgatják egymást. Egész jól össze is jönnének, ha nem bonyolodna minden, és akkor kiderül, hogy a család lúzere mégsem annyira lúzer, sőt egy olyan képességgel bír, amivel, általában a világban egy ember egyszerre. Tehát ritka, de nem mellékesen a fő gonosz szipirtyónk is pont ezzel a képességgel bír. Oké, ezt például viccesnek találtam, hogy kihangsúlyozzák, hogy ez egy nagyon-nagyon-nagyon ritka képesség…annyira, hogy egy városon belül rögtön kettő is van belőle!! :D
És persze van szerelem, féltés, menekítés, filmforgatás, jófej színész, aki csak hülyének teteti magát, ott is szerelem…szerelem….szerelem, kaland, mindennek vége, de mégsem. Esküvő, és lélektársak csak említés szintjén. Amolyan elhintve, hogy „tudom kik ők, ennyit elárulok, és vagy megírom azokat a köteteket vagy sem, de azért tudjátok, hogy megvannak a lélektársak!” Tehát igen, sikerült pár klisét felhasználnia az írónőnek, viszont szerintem még mindig jó a humora. Az egész kötetet Xav humora és Crystal balféksége és „én vagyok a rút kiskacsa” vitte a hátán. Sajnálom, hogy konkrétan a többi lélektárs annyit szerepelt, hogy bután ülnek és néznek ki a csini fejükből….mert én bírom Skyt és Phoenixet is, örültem volna, ha nem nullázzák le a szerepüket ennyire. És persze Zedék is csak abban az egy akciójelenetben voltak igazán benne, a többiben szinte semennyire…pedig Yvest is imádom, azzal az okos fejével :D
 Amúgy érdekelne, hogy mi alapján adja a neveket az írónő, mert Crystal családja konkrétan a drágakő bemutató, mert mindenkinek ilyen hülye neve van a lányoknál…és megfigyeltem, hogy a jó lélektársi viszonyban lévő családoknál minimum 7 gyerek van :D Benedicték ugyebár 7-en vannak, és Crystalék meg még többen úgy emlékszem.  És az is érdekelne, hogy savantoknak csak savant leszármazottja lehet, vagy születhet „mugli” a családba, aki nem örököl semmi különlegességet?
 A könyv borítója tetszik ezzel a kristályos megoldással, csak  a cím alatti mondattól kaptam agybajt, mert szerintem elég…érdekes ez a „Éld át a szikrázó szenvedélyt!”, értem, hogy alliterál, meg minden, de ettől még roppantul hülyén hangzik (bocsi)



Belbecs: 4/5 – pergősebbre számítottam, és a legtöbb kedvencem alig volt benne. Valójában a függőség a végén is olyan, hogy ha tudnám pontosan, hogy lesz még rész, akkor 4,5 pontot adnék, de így, hogy nem tudom (és nem adok fél pontokat), így csak 4.


Külcsín: 5/5 – az alliteráló „szlogenen” kívül nincs belekötni valóm. A borító tetszik, maga a kiadvány szerintem tökéletes, elgépelést nem találtam. Amit amúgy hiányolok, most így jobban megnézve, hogy megszoktam, hogy a Manó könyveken ott a korhatár jelző akármicsoda (fa?), és erre nem raktak. Pedig nyugodtan lehetne rá rakni a 10+ vagy nem tudom hány éves „korhatárt”.
Vélemények:

0 megjegyzés: