2014. január 13., hétfő

Lucy Hawking – Stephen W. Hawking: George kozmikus kincsvadászata

Fülszöveg:
George legjobb barátjának, Annie-nak segítségre van szüksége. A lány tudós apukája, Erik egy űrprogramon dolgozik, de a dolgok nem a tervei szerint alakulnak. Sikerül ugyan eljuttatni egy robotot a Mars felszínére, ám a masina egyáltalán nem úgy viselkedik a vörös bolygón, ahogy az egy szondához illene. Mindeközben Annie valami egészen furcsa dologra bukkan apukája szuper-számítógépén…
Lehet, hogy a földönkívüliek üzentek?
Lehet, hogy van élet a világűrben?
Egyáltalán hogyan találhatunk meg egy bolygót egy másik csillagrendszerben?
És ha találkozunk a földönkívüliekkel, mit mondjunk nekik?
Ez a fantasztikus kalandregény nem csupán egy lélegzetelállítóan izgalmas, bolygóközi kincsvadászat története: a könyv végére az Olvasó megismerheti az űrkutatás LEGÚJABB eredményeit, és megtudhatja, mit gondolnak a világegyetemről a legkiválóbb tudósok.

 Már tavaly kikölcsönöztem a könyvtárból, amikor az első résszel végeztem. Akartam is olvasni, de aztán mindig közbejött valami. De most eljött az idő, hogy olvassam, főleg mert előjegyezték, és jött email a könyvtártól, hogy kölcsönzött könyve lejárt. Hosszabbítani nem lehetett (előjegyzés miatt ugyebár), késni nem szeretek (végtére is ott dolgozom, milyen lenne, ha pont én kénék??), úgyhogy akkor előre vettem és a hétvégén el is olvastam.
 Általában sorozatokat nem hagyok félbe, és amint lehet olvasom a következő részét. Mindig bennem van, hogy az első rész a csúcs, és onnan már csak lefelé lehet menni, esetleg tartva a szintet egy helyben toporogni. Eddig még nem olvastam olyan sorozatot, aminél a második rész jobb lett volna mint az első (vagy nem emlékszem rá), úgyhogy itt is féltem, hogy melyik irányba megy el a történet.

 Nem csalódtam, van olyan jó mint az első rész, de nem jobb. Az elsőbe sokkal jobban voltak beleépítve mind a képi galériák, mind a tudományos dolgok. Az volt George számára a felfedezés, az új dolgok megismerése, és persze egy kis nyomozás. Itt már, George okosabb, bár még mindig kérdései vannak, de szerintem már nem olyan, mint amilyen volt. Még mindig szeret felfedezni, de nincs benne az a „ááhá” féle dolog, ami minden egyes új információ megszerzésére sarkallná.
Az új szereplő Emmett számomra kedvenc lett, olyan mini zseni féle, aki ért mindenhez, és tud mindent, de nincsenek barátai. A zseniség átka, a meg nem értettség. Nekem mégis ő lett a legkedvesebb karakterem, mert rajta látszott, hogy törtet előre, hogy barátokat akar szerezni. Anne és George meg…csak a kincsvadászatra koncentráltak, és annyi logikájuk sem volt, hogy megfejtsék, hogy mégis ki küldhet Kozmoszra jeleket…feltehetően az aki ismeri Kozmoszt, aki úgy 99%, hogy nem egy Marslakó -.-”
Ennek ellenére tetszett. A könyv legnagyobb hibája, a rossz szerkesztés. A mondat kellős közepén (lap aljára jutva), következő oldalon, egy körülbelül odavágó 2-4 oldalnyi gyerek nyelven íródott, de ettől még szak szöveg…aztán folytatódik a mondat. Ugyanez a képek beszúrásánál is, néha azaz érzésem, hogy nem sikerült a képeket oda rakni, ahova valók voltak.


Belbecs: 4/5 – A történet tetszett, de nekem az első jobb volt.
Külcsín: 3/5 – Szép borító, igényes kinézet, borzalmas szerkesztés.

Könyv adatai:
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadási év: 2009
Oldalszám: 272
ISBN: 9789632451688
Fordító: Marczali Ferenc
Vélemények:

0 megjegyzés: