2014. január 18., szombat

Lovranits Júlia: Lea és a viharbanyák

Fülszöveg:
Lea még sosem látott boszorkányt.
Sosem beszéltek hozzá varjak és sosem kellett igazolnia, hogy méltó a viharbanyák barátságára.
Egyhangú, kislányos életébe váratlan fordulatot hoz egy vihar. Vajon csődöt mondhat egy boszorka varázsigéje? Kiveszhet a varázslat a macska bajszából?
A világban hatalmas baj van. Valakinek vissza kell állítania az elveszett egyensúlyt, különben minden a pusztulás felé halad.
Méltó-e Lea a különleges küldetésre? Sikerül elnyernie a boszorkányok barátságát? Lea nem riad meg semmitől, hiszen talán ő az egyetlen, aki meg tudja javítani az elromlott mágiát, és ezzel megmenteni a világot.
Tarts Leával a kalandos úton ebbe a csodálatos világba. Tudd meg, te vajon kiállnád-e a próbát!


A könyvért köszönet a Könyvmolyképző Kiadónak!

 Karácsony előtt amikor megláttam, hogy megjelent a könyv, rögtön arra gondoltam, hogy ez nekem kell. Ha nem kaptam volna meg, recenzióba, akkor megvettem volna mindenképpen. Méghozzá azért, mert érdekelt, hogy mit tud és hogyan írni @Amrita_noita. Akit van szerencsém személyesen ismerni. És aki remélem, majd dedikálja a könyvét nekem, ha egyszer majd összefutunk valahol.
 Ismeretség ide, ismeretség oda, nem fogok csak azért szépeket írni, mert ismerek valakit. De nem írhatok rossz dolgokat, mert nem igazán találtam olyan részt a könyvbe amibe bele tudok kötni. Láttam pár értékelést,  amit elolvasva vártam, hogy majd nekem is böki a csőrömet a dolog, de nem. Egyszerűen a könyv így volt jó, ahogy volt. Nem mondom, hogy tökéletes, de majdnem. Az egyetlen ami nem tetszett, az a borító, bár annak a nagy része is tetszett, csak az a szőke kislányfej a címnél kissé groteszkül hat. A fülszöveg meg…mindenről szól, csak a könyvről nem. A fülszöveg alapján őszintén szólva nem jöttem lázba, hogy „hú én ezt most úgy olvasnám….” Hát nem….még a címre sem jött az, hogy húha de jó lenne ezt olvasni. Szerintem amúgy egy csomó embert ez majd el is tántorít, mert félrevezető.
 De ugorjunk egy kicsit, a kinézetet próbáljuk nem figyelembe venni, és nem foglalkozni azzal, hogy borzalmas. A történetre fókuszáljunk. A könyv ajánlása szerint 12 éves kortól, Amrita szerint 8 éves kortól (azt hiszem valahol ezt olvastam, hogy ezt írtad :D), szerintem is nyugodtan lehet már egy 8 évesnek is ilyet olvasni, nincs benne semmi, amit meglephetné, vagy rossz hatással lenne rá, ha már olvastak neki Grimm, Andersen stb. meséket. Ugyanis Lea és Angi is remekül ismerik a boszorkányos mesék és történetek menetét. Jól olvasott kislányok, ha valami érdekli őket akkor arról mindent tudnak, de tényleg mindent.
 A könyv két részből áll. Az első rész a Fülszövegből is ismert „mindjárt itt a világ vége, mentsd meg a világot Lea”…tehát a mágia felborulásos történet, és itt ismerjük meg a Viharbanyákat is, akiknek a nevét ha megcsapnak sem tudom leírni helyesen (úgyhogy copyzom őket :D) Borbolya, Herta és Frugilega (háromszor ellenőriztem, hogy tényleg az-e :D). tehát adott három banya, aki barátságot köt a két kislánnyal, egy éves várakozási idő után, viszont onnantól már készségesen segítenek megismerni a világot, mágiával együtt a gyerekeknek. És akkor jön a felborult mágia, és a nyomozás, hogy ki miatt lehet így, utazás a Világ végére stb. Nem fogom elmesélni, mert egyrészt, nem vagyok mesélő, másrészt olvassátok el. A lényeg, hogy a történet aranyos, rengeteg ismeretanyaggal lettem gazdagabb, és Amritát ismerve a legtöbbnek utána kutatott amit leírt :).
A második könyv Lea könyveként is aposztrofálható. Egy majdnem 14 éves gyerek, aki nem akar felnőni. Az első oldala a történetnek annyira illet rám, hogy majdnem kiidéztem…aztán mégsem, mert inkább olvassa el mindenki a könyvben, mert úgy több értelme van, mint csak úgy kiragadni. A hozzávalók keresése izgalmas, és  pergő. Tetszett, főleg a macskás rész. És a fejezet vége szintén olyan volt, amit szívesen kiidéztem volna, és szívesen leírnám ide…de az meg már spoiler lenne.

A képet a szerző blogjáról "loptam" remélem nem bánja.


A kedvenc mozzanatok és egyebek a könyvből:
-A boszorkányok bármin repülhetnek….füstön, macskán, péklapáton, vagy a szomszéd hátán…mindenen, egy porszívón is akár. Én ezen annyit nevettem, haláli.
-A kissárkány: Gyufa…basszus nekem kell egy kissárkány!
-A Világvégére menő vonat: imádom a jegyszerzést, magát a vonatot is nagyon.
És még sorolhatnám a végtelenségig, hogy mit imádtam….


Belbecs: 5/5 – mert tényleg jó, és nem azért mert ismerem az írót. De tényleg nem tudok belekötni, pedig én imádok belekötni dolgokba. A könyvet a könyvtár listájára is felírtam, hogy majd vegyék meg, és annak is örülnék, ha tudnám kicsit reklámozni majd a könyvtárba, és talán rávenni Amritát, hogy jöjjön már el hozzánk könyvbemutatózni, vagy író-olvasó találkozóra, vagy csak mesélni…én elhallgatnám ;)

Külcsín: 3/5 – Hát…. imádom a Könyvmolyképző kiadó borítóit és könyveit, de ez ritka rosszul sikerült. Viszont a belső kinézettel már nincs gondom, szépen szedett és szerkesztett könyv. Csupán a borítója ronda, és a fülszövege béna…de hát nem lehet minden tökéletes (csak egy könyvnél az a gond, hogy ennek a kettőnek kéne tökéletesnek lenni, mert ez alapján veszik meg…)


 Egyéb érdekességeket találhattok : itt a kötettel és egyébbel kapcsolatosan :)
Vélemények:

0 megjegyzés: