2011. augusztus 18., csütörtök

Sóvári Mónika: Szerelmem, Sanghaj



Fülszöveg:
A könyv írója egy kis bükki faluban élte zárkózott, de boldog életét, amikor hírtelen minden megváltozott. Családjával a világ egyik legnagyobb és legnépesebb városába, Sanghajba kellett költöznie, egy teljesen idegen kultúra ölelésébe.
A szerző izgalmas önéletrajzi művéből megismerhetjük a kínai emberek és egy közel 20 milliós kínai nagyváros mindennapi életét. A könyv kedves világa, humoros hangvétele és hitelessége miatt nagyszerű olvasmány az ázsiai kultúra iránt érdeklődők számára.

Vélemény:
Tudni kell, hogy ez egy aranyosan vékony könyv, így eleve szimpatizálok vele, mert ideális arra, hogy cipeljem mindenfelé. Egy vonatútra pont elég volt. Nem szeretem az olyan könyveket, amiknek a fülszövegében már eleve azt mondják humoros, mert ilyenkor hotziher, hogy nekem nem lesz humoros, és akkor rájövök, én nem vagyok humorra kiélezve :P. De tényleg humoros volt, sokat nevettem rajta, és a vége felé, már letenni sem tudtam, nem akartam úgy elmenni aludni, hogy marad még negyven oldal. Mert tudni akartam mi lett a vége.
Megszerette az írónőt, mert jó a világlátása, mert megakarta ismerni a helyet ahova került, sok külföldi társával ellentétben, persze nem egyedi ő ebben, mert szerintem rengeteg ember van aki ha elutazik, elköltözik egy időre külföldre akkor veszi a fáradtságot, hogy beilleszkedjen és tanuljon. Tetszett, hogy van humorérzéke és nem vesz mindent véresen komolyan, és azt is, hogy magát is képes kritikus szemmel nézni.
Első olyan vékonyka könyv, aminél bántam, hogy vékony, mert olvasni akartam, többet, még többet és még többet. Tudni akartam Sanghajos életük sok-sok apró dolgát. Persze nem mint Nagytestvér, hogy mindent lát, de azért ott voltak három évig, biztos sok olyan élménye volt még amit leírhatott volna.
Voltak részek, amik kifejezetten tetszett, ilyen volt a napfelkeltés, a Kórházban lévő, és a Holdünnep, meg amikor olyan nehezen vált el Sanghajtól. Valószínű sokunkkal így lenne, három év alatt azért nagyon meg lehet szeretni egy helyet és az elválás olyan helytől (személytől, stb.) mindig nehéz aki már a részünkké vált.
És megszerettem Sanghajt is, jó és rossz oldalával együtt, remélem egyszer rövid időre én is eljutok majd oda :)

Egy kis vélemény a borítóról: sok-sok borítót láttam, de ez nagyon tetszett, nem csicsázta túl, a hangulata is megvolt, úgyhogy a borító nagyon jól sikerült választás!


Pontozás (tízes skálán fogok mindig): 9,5


Könyv adatai:
Író: Sóvári Mónika
Cím: Szerelmem, Sanghaj
Kiadó: Duna International kft
Oldalszám: 178
Kiadási év: 2010.

3 megjegyzés:

Borostyán írta...

Szia!

Azt tudtad, hogy van egy blogja is az írónőnek?
http://szerelmemsanghaj.hu/#/fooldal

Itt fényképeket is lehet nézegetni.
Azt érdemes tudni, hogy amikor a könyv megjelent nálunk akkor ő még Shanghajban élt. A könyv végét - hogy lezárja - úgy írta meg mintha hazajöttek volna.

Jeffi írta...

Ohh, na majd megnézem :)
Mintha linkelték volna a könyv elején (nem túl feltűnő helyen) ezt a linket. Nem tudtam, hogy még akkor írta :) Minden esetre jó kis könyv :)

Borostyán írta...

Igen, jó kis könyv. Nekem is tetszett :))

Magamról

Saját fotó
Munkámat tekintve könyvtári adminisztrátor vagyok. 2006.12.01-e óta, a József Attila könyvtárban (Dunaújvárosban). Kölcsönzés a fő munkaterületem, de emellett, foglalkozom a beérkezett ajándékkönyvekkel, javítom a katalógus hibáit, és a könyvtár Molyos profilját is én használom, tehát én töltöm fel az új könyveinket, és rakom fel oda a híreket. Emellett még ezer más dolgot csinálok, amit általában az éves beszámolóba is elfelejtek beírni, mert már annyira alap :D Nagyvenyimen élek édesanyámmal, egy kertes házban, Bogi kutyánkkal, aki mindenkit szeret, főleg ha kap simogatást és ennivalót :) Érdeklődési körömet elég könnyű lekövetni a blogon, igen a legaktívabb a könyvek szeretete, utána jön az írás. Témakörben a Kelet, a spiritualitás, a buddhizmus, az önsegítő irodalom. Ha szépirodalomra vetemedek, akkor inkább fantasy, minimális romantika, de amúgy bármit szívesen kipróbálok (maximum az első 50 oldal után abbahagyom). Koromból adódóan már megtanultam, hogy nem MUSZÁJ elolvasni egy könyvet, ha nem vonz be, akkor el kell engedni, akkor nem nekem íródott.